Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Täwar-tó partja KaDiPE5
Täwar-tó partja KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Täwar-tó partja

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Nov. 09, 2021 9:40 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 8:19 am

1022 esztendő, Elmúlás havának alkonyata | Täwar tó
Az éj egymagába zárt halk, lecsendesült mivoltában a legcélratörőbb csillapítani az ember aznapi lelke fájdalmát. Kit hogyan ajándékoz meg a kegyetlen sors, kifizetetlen adóssággal, egy szerető kitudódásával, egy hűtlen válásával vagy valaki halál hírének késői beértével. A mai sanyargatásra szánt színdarab, anyám ismeretlen egészségálltopára s céltalanságom egekig szökő kilátástalanságra összpontosul. S habár nem tartatik csodának, hogy alkonyatkor épp ezen sekély tó merede tűri meg egyedül jelenlétemet, ilyen semmis koholt ürüggyel. Hisz elég körben néznem, és levonnom a tanulságot, az a csekély halandó társaságom nagyobb gondokkal ostromoltatik éppen. Hamarosan tehát átugrunk a félhomály csípős nedves párájába, a nászbogarak zajának morajlásába s a szinkronban folytatott élet-halál harc játékukban, a csillagok fényjátékába. Mind egyes nap eszembe jut a szülőföldem hátrahagyott látványa. S a komor, borús, párás órákban ráeszmélek, hogy nincs adandóbb alkalom és hely, hogy a legnagyobb mélabúba temetkezzek. Ezáltal pedig, a kiláthatatlanság oltárán kapva kapok egy éjjeli vad szemkontaktusával, bizonyos magányomat akaratlanul egy szívélyes, ártatlan tekintet hangsúlyába mártva.
Kísérteties dejavu érzet fut keresztül a testemen, melynek a vadkan viszonzott érdeklődése mélyít el bennem. Majd a röpke másodperc hevében, kiütközik egy erős sikoly és egy annál vérfagyasztóbb hangnemben. Csakugyan azt kapom vissza a véletlenek sorozatában, mint az oly sokszor megtapasztalt egy hozzám hasonló szerencsétlen. A sors ezúttal sem hagy érinthetetlennek, s azonnal hozzám küldi jeles képviselőjét, aki most a „a bajnak előidézője” szerepét töltötte be ezen büntetlennek hitt éjjelen.  


V isszhangot ver a mértéktelenül csüggedő zavartság és félelem, egy ismeretlen fogalom utáni sóvárgás érzésében. A kíváncsiság mindannyiszor kérlel maradást vagy megálljt valahányszor eszem menekülésre szólít. Ez a macska-egér harcához köthető elborzasztó mechanika megdönti több évnyi gondoskodással fenntartott határozottságomat. Érzem, elfojtott érzelmeim józan eszemet megelőzve már perlekedésbe, kapkodott magyarázatokba kezdett volna, melyet egy-néhány ritmustalan levegővétel ostorozott volna. Tudom, szinte érzem a bőröm alatt, hogy nem az én lélekjelenlétem nyom hangsúlyt a mai mindennapok csendes hallgatózásába. S mégis, ismét tartózkodásra bírnak, a kétségbejtő kínzó, fajsúlyos szavak. A hajnal bódító haldokló atmoszférájában, elfog egy akaratlan, halálos hallucináló képsorozat. Az ördög prímását sötét fekete gúnyában látva, pár méterrel távolabb, rezzenéstelen magatartásban, de egy annál váratlanabb, rettegést keltő bal jóslattal. Más szemlélővel kiegészülten talán az igazamat vallanák mikor azt mondom, a legelítélőbb forma elevenült meg előttem a leggyilkosabb üdvözlésében. Noha értem miért néztem farkasszemet önmagam teljes ellentétével. Gondolom rádöbbenteni próbált velőmbe vágó érzetével arra, hogy a történtek nem múlnak, hanem leginkább ismétlődnek. Újra meg újra. Ennek a kéretlen gesztusnak meg volt a maga mögöttes tanulsága. Így a rémület legfelső fokán már egyből elvontam szemkontaktusomat, és abban a szánalomban ringattam magam, hogy ha ismét felnézek nem lesz ott képzelt szörnyetegem aurája. Ezen figyelmeztető jelek tudatában, hogyan reagáljak helyesen? Forduljak ismét vissza, újabb és újabb kényszerrel belerángatva magamat a világ kényesebb gondjaiba? Vagy ajándékozzam magamat meg ismét egy téveszmés gondolattal, egy kiverhetetlen éjszakával vagy egy elfeledetlen szégyenfolttal? Mégis olyan...olyan mint a bódulat, mely végrendelkezve megkörnyékezi az állítólagos gyógyultat. Kénytelen vagyok előre látni következő tetteim súlyát. Mert ha ma ismét igent mondok az érdeklődésnek, tudnom kell miként ér véget a nap. Ezt a kockázatot vállaltam.
Elvégzem azokat a erőltetett cselekvéseket, melyeket most nem önfeledt teszek, mert ezt a reakció egyvelege hozza ki belőlem. Mikor visszahelyezem lélektükrömet az ismeretlenre, újból megreguláz a testem jégmerevségbe dermesztve. Olyan akár egy madárfészek, amiben a hüllő ölt éhezve nyelvet. Nem futja többre annál mint mellkasáig néznem, mely egy méter távolságban is olyan élettelenséget ver mintha kész volna holtak közé keveredni. A kép ironikusan hatja át azt a felet, aki ez idáig egyetlen meggyőződéséről hitetett el. Hogy veszedelmes.
Szánakozva kísérem üdvözlését a körömben, egy néma sikolyt magamban az elképzelt megmentőim közé küldve. Öljön meg, tegyen közönyhöz méltó megjegyzéseket és nézőpontjának illő véleményeket. Csak ne kelljen megszólalnom, ne kelljen alkuba bocsátkoznom az ördögi énjével. Nem akarom újból mások gyilkosságát végignézni. Megteszem hát az első kizökkentő lépést, mihelyst ez a kiugró viselkedésem túlzottan gyökeret ver a névtelenben. S habár hamisan tartom magamon a megtörhetetlen öltözetemet, a szemébe tekintek, s mögötte ismét megjelenik az a beképzelt fél, aki kést őriz a kezében. S alig várja mikor veszítem el egy pillanatra a józan ítélő képességemet és feledkezek bele elégülten a jelen megtévesztésébe.
Birkózni próbálok a sóbálvány igézéssel, és a magatehetetlenség sivár utójával, de az elkötelezettség túl hamar lépett fel, hogy mindent egy szemhunyással meg nem történtté tegyek. Az ember önmaga kárán ismerkedik meg a hiba jelével, s gyakorta akkor bánja meg egész életére terjedően mikor azt már tudatosan, jól átlátva véghez vitte. Az ön-szidólás itt már indokolatlan lábjegyzetekbe száműzhető...hiszen a fő cím ígérte magát a végzetet. A kedvezőtlen végkimenetelt, késélre lehelt nézeteltéréseket, olykor sérelmeket melyeket immáron egyikünk se szívesen se jó modorból nem tud majd végleg kitörölni.

@Damien De la Fer  | 759 word | music: Pestilence
Alkimista vagyok
Meina Fëanor

Inkább osztozok egy emberöltőnyi életen, semmint elnézzem az eljövendő korokat.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
634
❖ Keresem :
P R I N C E  O F  C U R I O S I T Y
Cast Maedhros | vivern | Tom Hiddleston

❖ Szintem :
Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 17, 2021 5:19 pm

Täwar tópart - Things you said
A ylorei erdőt korán megérintette az Esőzés hava. Az emberek ámultan a csodájára jártak távoli szépségének, mit az istenek örök körforgásként festettek a tájra. Színes, tarka lombok. Ropogó, puha avar. Arcot simogató, hűvös szellő… Mind-mind felszínes színjátéka a gyarló emberi szemeknek. Néznek, de nem látják, hogy színpompás levelek az idő előtti halál leheletétől rohadnak le. Gyűlnek avarba és takarják be az alattuk csontvázzá éhezőket. Ékes szemfedő a férgektől hemzsegő tetemeken, miket érdektelen talpak taposnak a sáros földbe. A természet gúnyos bája egy pusztuló vidékre…

A lombok közül csupán a halk szél sóhaja óhajtozott némán az éltető napfényért, minek ragyogó óráit az évszak ridegsége egyre távolibbá látszott szorítani. Esti órákban a valóság eltemeti a káprázatot és felébreszti magával rémségeit, miket a haldokló fény alig bír már visszatartani. Vakfeketeség. Csontig hatoló fagy. Az éhező fenevadak... Nem sokan mernek a vadon ezen arcával szembenézni. Ám van az a szükség, mi nem riaszt el sem élőt, sem holtat…


A nap rég alábukott a horizont mögé, mikor az ég sötét palástot öltött. Sárguló falevelek romlásukat a félhomályba temetve vonták közelebb magukat a fagy érintette ágakhoz. Élénk madárdal helyett ciripelés és baljóslatú huhogás törte meg a látszólagos, álmos csöndet. Csupán a paták dobogása, majd az azt követő avar suhogása mutatta, hogy nem minden élőlény bontott ágyat magának a természet takarója alatt. Amint a félholdról elvonult a felleg, a holdvilág lebomló függönyében három lovas látszott előlépni egy jelöletlen, homályos utat követve…

-Nem kerülünk bajba, hogy a tilalom ellenére kint járunk uram? – kérdezte óvatosan a nyeregben ülő fiatal. Lova mélyen beszívta az esti levegőt, majd a füleit hátracsapva prüszkölt.

- A gróf talán megteheti, hogy a teli éléskamra mellett kuksoljon napokig a birtokára zárkózva, de én nem. – felelte a korosodó férfi elutasítóan. Komor vonásait az éjszaka leple sem tudta elfedni.

- Üljön otthon az, aki éhen akar veszni. – erősítette meg válaszát a közöttük lovagló borostás férfi. – Azt a tilalmat nem a középrétegek találták ki.

A fiú leszegte a fejét. Gyomra görcsbe rándulva helyeselt ott, hol szíve nem tudott.

- A szóbeszédek szerint már az erdőben is látták… – felelte. A szél legyintésére a száraz levelek vérezve hulltak le vállára.

- Kit?

- A véres bárót. Hírek szerint nehézségei akadtak a városban… - folytatta, miközben ingerülten söpörte tova magáról a bordó leveleket.

- A sarokba szorított vad oda tér vissza, ahonnan való. A többi fenevad közé. – magyarázta az idősebb.

- Sebzetten. Éhezve… - lehelte halkan a fiú. Hogy a jeges hideg vagy a félelem szele borzongatta a hátát azt ő sem tudta volna megmondani. Mindenesetre szorosabbra húzta magán a viseletes utazóköpenyt.

- Nem volna meglepő. A várost ellepték a gróf emberei. Nehezebb zsákmányt ejtenie ott, ahol közel a segítség. Napokban volt egy sikertelen támadása is.

- Hogy-hogy?

- Rajtakapták az őrök. Többet nem tudok. – fejezte be végül.

Némán meneteltek tovább. A lovag ügetését csak egy halálmadár vijjogása törte meg.

- Vajon mennyi fejpénzt érhet most? – kérdezte borostás állát vakarva. – Mármint a báró. Érdemesebb volna lehet rá kéne fordítunk a nyilakat uram! Annyi pénzből nem lenne több okunk szükségre!

- Jól vigyázz fiam! Mert a végén megkapod. S ha megkapod nem fogsz tudni vele mit kezdeni. – intette le őt az aggastyán.

Többet nem beszéltek, még a vízhez nem értek. Ott megtorpantak.

- Itt jó lesz. – felelte az aggastyán, miközben leszállt a nyeregből. Emberei követték.

Átnyújtotta nekik a kantárszárat, még előrement. Legényei kikötötték a lovakat és rövidesen csatlakoztak hozzá. A tó körül hagyott lábnyomok jól mutatták, hogy nem csak a vízi világ életteli a környéken. Mégsem mentek közelebb a nyílt terepre, hanem inkább meghúzták magukat a cserjék mögött. A bokrok takarásában egyenesen a vízpartra láttak. Vezetőjük hátranyúlt válla fölött. A tegezből egy nyilat vett elő.

- Víznyelőnél nem etikátlan vadat ejteni nagyuram? – tudakolta a fiatal bátortalan hangja. A férfi ujjai megnehezültek a felajzott húron. Mélybarna szemei a távolba meredtek. Útitársa meglendítette kezét.

- Hagyd el őt fiam! – szólt rá élesen. - Nem élt annyit még, hogy tudja… Ha ezen a világon a tisztesség volna a követendő példa, akkor nem szenvednének az ártatlanok… - mondta félretéve a fegyvert. Hátrafogott hajából kibomlott pár ősz hajszál, ahogy arcát érintette a lágy fuvallat.

- Egy szót se többet most már. Még nem lövünk valamit. – parancsolta nekik.

A bokrok árnyékában lapulva várakoztak. Még őket a fák ölelésében beterítette a sötétség, addig a tó fölött sütött fényesen a hold. A várakozás egy örökkévalóságnak tűnt. Vastag köpenyük ellenére csontig tapintotta őket a hideg.

Néma várakozásukat egy közeli visítás törte meg. A lovak nyerítve felágaskodtak. A fiú kivált a többiek mellől, majd a hátasokhoz szalad. Megtorpant. Egy nagy fekete folt tűnt elő a sűrűből és indult meg egyenesen feléjük. Az íjak rászegeződtek.

- Vadkan! – kiáltotta rémülten. Félelme nem volt oktalan. Az állat marján egy hosszú seb tátongott.

- Félre Amarich! – szólt rá a mester.

Az nem mozdult. Riadalmában gyökeret vert a lába.

A disznó fújtatva rohant előre. A férfi csak a vadat nézte. Lőtt. Az aggastyán kiejtette kezéből az íjat. Odafutott. A fiatalabb karja felé kapott. Elrántotta, mielőtt az átgázolt volna rajta. A nyíl pedig tovaszállt az állat háta fölött. Szerencséjükre nem fordult vissza, hogy nekik támadjon. Inkább az életét mentve bevetette magát a fák sűrűjébe. Eltűnve a szemük előtt. A vadász késlekedés nélkül utána lőtt. Nyíl süvítése élesnek hatott a dobogó talpak irányába.

Vadállatias visítás helyett azonban egy velős, emberi üvöltés rázta meg az erdőt…





«« Szószám; 878 @Meina Fëanor

Vendég
Vendég
Anonymous




Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 8:55 pm
***
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Täwar-tó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Kültelepülés-
Ugrás: