Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Templom KaDiPE5
Templom KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Templom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Jún. 28, 2022 4:14 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 25, 2022 12:19 am

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Leheletnyi hunyor, nem több amivel adózok a fehérnépek előnyét kidomborító megjegyzésére, habár el kell ismernem, amennyiben az ő elméjét nem noszogatták volna jobban az Ősök éjjelén történtek, magam sem lennék előrébb a kételyeimmel. A kételyekkel, amelyek ha nem is hangzatosan, ám ott lappangtak a tudatom mélyében, de persze elismerést vagy egyetértést nem fogok Lepke tudtára hozni. Eyrával kapcsolatban sem szövöm tovább a remény fonalait, noha valahol csakugyan mélyen bízom benne, nem a Sólymokhoz fűződő hűsége lesz az, amiért a segítségünkre tesz. Viszont ez végképp olyasmi, ami nem tartozik a sárkányvérűre, főként, hogy a szavaimmal nyilvánvalóan nem árt a közelében körültekintéssel bánnom.
- Azt mondtam, hogyha alkimistát keresel, rossz ajtón kopogtatsz – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet. - Nem vagyok alkimista, azonban tudok dolgokat – összegzem a tényeket, melyeknek igazságtartalmában semmit sem ferdítek. Nem tartom magamat alkimistának, főként a tudásom jelenlegi szintjén, mindössze hasznosítom, ha a szükség úgy kívánja a munkám folyamán. Igaz, a hangjából és a vonásairól nem sütött a számonkérés éle, jobbnak látom tisztázni, mielőtt levonná a maga következtetéseit.
- Képtelen nevek… - állapítom meg aztán a fogadó hallatán, azonban bólintásommal jelzem, megjegyeztem az instrukciót. Afelől pedig, hogy számomra nem szükséges a piacon intézkednie, a fejem csóválásával biztosítom. Nem szívesen támaszkodom másokra a kelleténél jobban, s a bizalmam jeleit sem osztogatom szívéjjel. - Ahogy kívánod. Bár, ha attól tartasz, nem szokása különösebben faggatózni. Szívesebben metsz torkokat – vonom meg a vállaimat léhán, majd Veleris szavaiból és a beszélgetésünk elcsendesüléséből úgy ítélve, valóban megvitattunk mindent, melyre ez az éjszaka alkalmatosnak bizonyult, egy kurta biccentéssel búcsúzom el tőle az újabb találkozónkig.
A templomból kifelé tartva még hallom a köszönetét, s noha hátrafordulva le kívánna gördülni a számról egy kósza „szívesen” a népem nyelvén, a tekintetéből sütő őszinte hála láttán megfagynak a vonásaim és végül egyetlen árva szó nélkül hagyom hátra a magányával a Holdanya otthonában.

// Köszönöm a játékot! Templom 854324872 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 9:50 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A többi más lehetőség mellett, nem is a növénytan lesz az, amiről hosszabb eszme cserét fogunk folytatni. Lényegre törő, mindent summázó feleletei, éles ollóként vágják a beszélgetés fonalát. S egyetértő hallgatása sem sugall mást, minthogy ma éjszaka túl sok volt az egy főre jutó szavak száma. Idővel kénytelen leszek beletörődni a ténybe, hisz sorsunk – ki tudja meddig- úgy fonódott össze, akár a templom oszlopain kapaszkodó borostyán. Míg neki ráncok gyülekeznek homlokára, szemöldököm enyhén emelkedik szavait hallva. Kár lenne vitatni, megkötetett paktumunk feltételnélküliségét, hisz valóban így volt. Azonban álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez túl nyúlik a Kékek közti zavarkeltés és azok likvidálásán. – S pont ezért van, hogy olykor meglátunk olyan részleteket, melyeket ti férfiak nem – vonom meg enyhén vállam. Bár jelen esetben, érdeklődésem inkább fakadt óvatosság és kíváncsiság kereszteződéséből, ám tiltakozása, mégis árnyakban szőtt mosolyt csal ajkam zugába, mely ugyan megmelegedni nem érkezik. – Legyen úgy - biccentek aprót szavaim mellé. Nem firtatom bizonytalansága okát, valami belső ösztön, a bennem élő sárkány szimatja azt súgja, nem kell most tartanom árulástól, s nekem ez bőven elég. – Bízom benne, ha másért nem is a Sólymokhoz való együvé tartozás miatt, eleget tesz kérésednek – amennyiben zsákutcába futok, úgy más alternatíva után kell néznem, s ha nem találok járható utat, úgy remélem Reina nagyobb szerencsével jár. Feltételezésem megerősítésére – miszerint Ylore a legalkalmasabb az alapanyagok begyűjtésére – ismét csak bólintok, ámbár legkevésbé sem érzékelheti a Hold sápadt fényében fürdőzve, csak miként mielőbb az ő hallgatása, most az enyém jele egyetértésemnek. S így az arcomra kiülő röpke csodálkozást is elnyeli a templom sejtelmessége, ám ezúttal a némaságot nem fogadom társamul. – Mintha azt mondtad volna, az alkímia távol esik tőled – ugyan halovány barázdákat gyűrnek homlokomra szemöldököm emelkedése, meglátásomat számonkérés súlya nem nyomja, csupán a meglepő felismerés félrevezetésemről. Ennek ellenére is felvésem elmémbe a bájital nevét, s a szükséges mennyiséget. – Amennyiben a hagyományos módszert választanád, úgy a Fogadó a Zsibbadt egérhez szalaszd küldöncödet – kicsiny fogadó, a város ódon falai s hangulatos, szűk sikátorai között. Kiadó szobája sem sok akad, legtöbbjének lakója állandó, amolyan visszatérő vendég. Előkelőségek ritkán fordulnak meg arra, ahogyan a söpredék sem lépi át a küszöböt. Mégis megél a dús szakállú törpe, ki saját készítésű vajsörét szolgálja fel, s neje kinek fahéjas almatortája után mindenki megnyalja a tíz ujját. – Addig beszerzem, amire szükségünk lehet – kéretlenül osztom meg vele saját jövőbeli terveimet, kifelejtve azon részét, melyben pennát ragadva értesítem a fejleményekről meglepetés rokonom. Legalábbis nagyvonalakban, hisz a részletek még előttem is homályosak. Felszínesen, nagyvonalakban tárta elém szívbe ragadt vágyát. Elnézve azonban Nindaert vajmi kevés lesz ez számára, hogy akár a kisujját is megmozdítsa. – Neked szükséged lenne valamire? – függesztem reá tekintetem. Próbálkozása persze, nem jelent sikert, s abban az esetben újabb találkozásunk órája váratni fog magára. Bármennyire is fűt a kalandvágy mellett a tudásszomj, felkészületlenül nem vágnék bele a kutatásba. S bár bízom a tudásában, mellyel a pengét szelídíti, mégis szükségesnek érzem, mindkettőnk érdekében, hogy támogatni tudjam. Ehhez azonban előbb be kell jutnom Alorába. – Részemről ennyi lett volna – némi elgondolkodás után válaszolok csak kérdésére. – Úgy hiszem, várjuk meg mire is jutsz s annak tükrében, térjünk ki a részletekre – nyilván, ha ismeretsége hajlandó Yloréba jönni hívására, az megkíván némi egyeztetést, hisz fogalmam sincs a Kékek szokásairól, hierarchiájáról, amennyiben van, ahogyan arról sem szükségesnek érzi majd Szürke egy egybehangzó mesének. Addig viszont felesleges is lenne bárminemű tervezgetésnek. Ha ő maga is elérkezettnek látja az időt elválásunkra, s több szót fecsérelni nem kíván reám, hát hagyom az istenek hírével távozni. Nem érzem szükségét „ Viszontlátást” rebegni, tudjuk mindketten, eljön az a perc, a kérdés csupán, napok, hetek esetleg hónapok telnek el  addig. Hiába érkeztem korábban, fohászom utolsó szavai nem itatták át a falakat; tiszteletlenség lenne az égiek felé, ha hagynám elveszni az éjszakában. Szoknyám halk suhogással fodrozódik körülöttem, ahogy közelebb sétálva az ezüstös fényben derengő oltárhoz, foglalok ismét helyet valamely sor padján. Távozzon a fő vagy bármely oldalbejáratán, mielőtt egybeolvadna az árnyakkal, halk szóval pillantok utána. – Nindaer, köszönöm – amennyiben hajlandó válla felett jeges kékjeit rám emelni, fakó, de őszinte hálával tekintetemben biccentek mellé.

// Bocsánat, amiért megvárakoztattalak  Templom 854324872 //


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 07, 2022 4:58 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

- Nem mindenkinek való – vonom meg a vállaimat éppenhogy, megakadása oltárán azonban magam is megdermedek egy kósza momentumra, leheletnyire emelt szemöldökeim alól mustrálva elmerengő ábrázatát. Akadnak sejtéseim afelől, mi gabalyodhatott az elméjének szövevényébe, ám végül egy röpke bólintásnál többel nem adózom az észrevételének. Az embereknek szokása mondani, hogy a hallgatás beleegyezés, s noha nem minden esetben tudnék egyetérteni eme meglátásukkal, jelenleg élek a néma helyeslés eszközével. Nem úgy a feltételezett kedvességem tükrében, mellyel kapcsolatban nem különösebben értem Lepke kíváncsiságát.
- Szövetséget kötöttünk, s amiként te, úgy én sem szabtam feltételeket – jegyzem meg csöndesen, mialatt homlokomra halovány ráncokat gyűr a csekély értetlenkedésem. - Segítek, ha segítesz. Bizonyára lesz alkalmad rá – fordítom el tőle az arcomat, hogy szemrevételezhessem az éjszakai égbolt tündöklését. - Szerettek, ti fehérnépek mindent túlbonyolítani – teszem hozzá még azelőtt, hogy felajánlanám Eyra segítségét. Tulajdonképpen nem lehetek biztos abban, hogy a hívásomra ide is fog utazni, mindenesetre egyet kell értsek Veleris-szel, Ylore minden tekintetben alkalmasabb volna az elixír kikeverésére. Másrészt, még én sem tudom, hol állomásozik jelenleg véremnek csorba hajtása.
- Nem, ő elkötelezett a Sólymok iránt. Legalábbis látszólag – felelem meg a kérdését, eltűnődötten vizslatva a Hold homályos körvonalait. Voltaképpen addig még sohasem jutottam az elképzeléseimben, hogy kigondoljam, amennyiben Edeyra fattya a kékek ellen fordul, miként kezeljem azt a hajszálvékony köteléket, ami kettőnk között húzódik, igaz, egyelőre még közel sem tartunk ott, aggódnom kelljen emiatt. Egyszerűbb ellenségként kezelni, főleg Lepke biztonsága érdekében. - Kétséges a helyzete, de kezeljük úgy, mint a többit – osztom meg vele is a konklúziót, majd visszaengedve a tekintetemet rá, hallgatom tovább a meglátásait. - Megpróbálom ide hívni, Ylore tűnik a legalkalmasabbnak. A hozzávalókat pedig, bárhol is keverje ki végül az elixírt, itt a legelőnyösebb beszerezni – tanácsolom. - Olcsóbb, mint máshol a birodalomban – tudatom vele, miközben ráérős, nesztelen léptekkel az oltárhoz sétálok. - Az egy adagra való két forrasztó bájital mellett a kristályt is beszerezheted, feltételezem, bármikor hasznodra lehet – újabb leheletnyi vállvonás, nem több amivel az esetleges döntésének adózok, gondolataim ugyanis már akörött forognak, miként űzzem majd el a féltestvérem esetleges gyanakvását. Egyszer sem kértem tőle jelentősebb szívességet, egyedül a sérülésem után voltam hajlandó a segítségét elfogadni, ám a kényszerhelyzet szülte beletörődés és a szándékos megkeresés között mély szakadék húzódik. Persze megeshet, olykor megcsillogtatott emberi oldala fog kidomborodni, s tompaságában eszében sem lesz körültekintéssel viseltetni.
- Amennyiben nem várat a válaszával, egykét napon belül üzenek neked is. Ha váratna, akkor is – biccentek felé ismét, érezvén, találkozónk ideje lassacskán leáldozik. - Volna még valami? - pillantok rá viszonylagos érdeklődéssel, megacélozva az akaratomat az ellen, léha intéssel s egy árva szó nélkül álljak tovább az éjszaka csendjébe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 02, 2022 12:18 am


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Visszavezetem tekintetem a higanyszínben pompázó padló egy távolabbi pontjára, szemem sarkában elmosódott alakja dereng fel, ám a ránk telepedő béke szegmentumai még így is kitapinthatóvá válik. Noha, nem hiszem, hogy állandó társunkká szegődik a szükség szülte szövetségünk alatt, igaz kétségtelenül őszinte meglepetéssel fogadom a felismerést; eme pillanatokban a gyanakvás árnyéka is szerte foszlik, a bizalmatlanság is elhalványul, melyre mindig nesztelenül siklik tenyere. Akad talán mégis szikra még a szívben…
- Minden kétséget kizáróan kevesebbet csacsognak… Hasznos ismeret, s bár ne legyen rá szükség, utunk során még jó szolgálatot is tehet, hisz magam sosem szenteltem elég időt a növénytannak – vonom meg leheletnyire vállam, megosztva életem kenyérének egy aprócska morzsáját. – S éppúgy lehet gyilok szakértőkezekben, mint … - akadok meg egy pillanatra, s bár leginkább a kékek elleni felhasználásra kívántam vele utalni, jobban belegondolva kétségeim fognak akadni, egy felém nyújtott pohár víz láttán is. Már ha kapok. – gyógyír a bajra – vetek rá egy gyors sanda pillantás, miközben sebtében befejezem gondolatom. Következő percek azonban arra is rávilágítanak, hogy korábbi gondolatom a szikráról s mellkasában dobogó szívéről illúzió csupán, színes szappanbuborék, mely könnyen pukkan szavaira. – Ha nem a kedvesség, akkor mégis mi az, ami miatt segítesz? Hisz megeshet, szüksége az elixírnek nincs is köze ügyünkhöz – kíváncsin rebben újfent szemöldököm az ég felé. Amennyiben szigorúan nézzük valóban nincs is, viszont hosszú távon mindkettőnk javát szolgálni fogja, amennyiben sikerül bejutnom Alora falai közé, s elmélyíteni tudásom, új ismeretekre szert tenni mágiámban. – Ezt szomorúan hallom… - apró ráncok gyűlnek szemem sarkában a hír hallatán, s ha nem lenne bennem elég tartás, úgy lehet még szám széle is lebiggyedne. – hasonló az elköteleződése, mint a tiéd? – nem árt tisztában lenni azzal, miféle háborodott közelségét kell elviselnem, még ha csak egy órácskára is. – Amennyiben Caldenban… állomásozik, úgy inkább üssük itt nyélbe az üzletet vagy bárhol máshol, ha megfelel – a megosztott információk alapján nem szívesen lépnék be az oroszlán barlangjába Szürkével a balomon. Igaz, még így sem lehetek biztos benne, hogy fondorlatossággal nem kíván csapdába csalatni. – Ám, ha mégis máshol lesz a találkozó, úgy meglehet, szükséges lenne beszerezni a hozzávalókat, bár legkevésbé sem vagyok tisztában a piaci kínálattal e téren. Annyit azonban tudok, hogy Yloreban minden fellehető, ami csak az alkímiához szükséges – emelek szót előrelátásra hivatkozva. – Ámbár, ebben az esetben szükségünk lesz egy teleport kristályra is – tűnődöm el a távolság mihamarabbi áthidalása kapcsán. Ezen gondolataimat újabbak veszik át, miként finoman rezdül a kettőn közt lévő levegő mozdulatára. Néma tekintettel figyelem, ruganyos mozgását, s azon kapom magam, hogy rácsodálkozok nesztelen léptei „zajára”. Mindig is irigyeltem a szépek népének efféle különlegességét, úgy mozogni, mint az árnyék. – Mmm, úgy vélem ez lenne a legkézenfekvőbb, s mindkettőnk számára a legkényelmesebb. S ha barátot nem is, de nyakamba csaholó ellenséget semmiképpen nem szereznék, ahogy ágyelőnek is rútul festenék – adom belegyezésem javaslatára némi fanyar humorral fűszerezve. – Ahogy látom, ez némi szervezést igényel a részedről, mit gondolsz, mennyi időt fog felemészteni?



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 20, 2022 8:55 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Álmélkodó, kitartott tekintete az enyémet is a Hold pompájához csalja, s noha a természet szépségére még nem váltam közönyössé, egyre inkább tompulnak érzékeim a városok egysíkú kőfalainak börtönébe zárva s a röpke létűek mocskának bűzét szívva. Kósza momentum, amint a szívem lomhaságából ébredve dobban az erdők öleléséért, ám egyhamar visszacsöndesedik Lepke hangjának oltárán.
- Való igaz… - értek egyet vele, bár az én mozgatórugóim mellett ott sorakozik a véremen osztozó fruska is, akivel kapcsolatban még most sem tudom eldönteni, megéri-e érte a küzdelem vagy hagynom kéne veszni, mint népemet az enyészetnek annak idején. Viszont olyan bensőséges viszonyt nem ápolok az előttem ácsorgó boszorkával, hogy a mindennapjaikat egymásnak kifecsegő cselédlányok módjára osztozzam meg vele a titkon, amit rajtam kívül senki sem ismer. Talán egyszer…
- Nem tagadom, mit sem értek a megkérdőjelezhető üzelmeitekhez. A növényeket mindenesetre jobb szívlelem – jelentem ki fakó hangon a röpke információt, már ami a képzelt tolldíszével kapcsolatos érzéseimet illeti. Nem ragozom tovább, még mielőtt bájcsevejre vetemedne, így is többet megosztok vele, mint bárki mással egy átlagos holdtölte alatt – a tudat pedig bosszant, magam sem tudom, hogy miért. Nincs okom különösebben megbízni benne, elvégre szinte vágni lehet körötte a rejtelmet, s mégis, valamiként elhagy a feszélyezett készenlét a közelében, amely romlott, értéktelen létemet védené. Meglehet, ezért is vagyok hajlandó a féltestvéremmel ajánlkozni.
- Nem lennék kedves – jelentem ki leheletnyire görbülő szemöldökökkel. - Ugyanakkor elvihetlek hozzá, vagy ide hívhatom. S feltételeztem, hogy nem az ár-apály képezné a beszélgetésetek fő derekát, ám tudnod szükséges, hogy a kékek kötelékében szolgál – osztom meg vele a nem kevésbé jelentős információt, mielőtt az általa soroltakra bólintással felelnék. Hallottam már az elixírről, noha még sohasem kíséreltem meg elkészíteni, révén, szükségem nem akadt rá. - Tartsd meg a pénzed, Lepke, legalábbis ami engem illet – rugaszkodom el az oszloptól, lassú, hangtalan léptekkel közelítve meg ez alkalommal az oltárt. Megállapodva előtte összekulcsolom az ujjaimat a hátam mögött, s akként emelem a szemeimet a magasba, fürdőzve az éjszakai égitest ezüstös fényében. - Ha ez nem okoz problémát, segíteni fog neked. A legegyszerűbb lesz, ha közülük valónak adod ki magadat, feltéve, ha nincs jobb ötleted...? – sandítok rá a szemem sarkából, csalfa, ugyanakkor letisztult vonásai keretezte pillantását kutatva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 10, 2022 9:57 am


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Feltörekvő kíváncsisága furcsa s mellette zavarba ejtő. Épp úgy sarjadhat hajtás a bizalom jegyében, mint ahogy nyílhat gyanakvás virága belőle. Szeretném hinni valódi szövetség szirmai bontakoznak e percben, de míg mások tekintete, vonása árulkodó jegyeket hordoz, addig az övé nem más, mint rideg márványból faragott szépségesen romlott szoborarc. Nem marad más számomra, csak a halkan suttogó tényeken alapuló megérzéseim s árulkodó szavai. A Hold ismét maga mögé utasította a felhőket, s ezüstös derengéssel világította be újra a templomot. Egy halk sóhajjal tekintettem ismét fel rá, s elálló lélegzettel bámultam másodpercekig. A csodálatos látvány letaglózott, földbe gyökerezet lábakkal álltam, s csak nehézségek árán szakítottam el tekintettem róla. – Ez lehetne a kivétel – halvány mosoly kapaszkodik arcomra, mely nem hordoz magában semmit, csak rátelepszik, noha nem tart ki csak néhány momentum erejéig. – Te sem gondolod másként, hisz az előbb mondtad. Meglep, hogy magyarázásra szorul, hisz indokaink egy tőről fakadnak. A veszteségből – kétségtelen, hogy a gyanakvás már tanyát vert elméjének lankáin, ám teljes bizonyosságot nem kívánok számára adni. Kiszámíthatatlan akár az ingoványos mocsári talaj, mely egyik pillanatban szilárdan tart a felszínen, de a következőben a mélybe ránt. Ahogyan ő, úgy én is kénytelen voltam megosztani vele múltam kicsiny szeletkéjét a Káosz közepette, így hát erre támaszkodva adok neki egy féligazsággal teli feleletet. Nem tagadhatom, hogy kicsírázott bennem a bosszú, ám személyes hadjáratot bizonyosság nélkül nem indíthatok, ám akad vérrokonom kinek fontos, s megannyi fajtámból való, kinek sanyarúsága a kékek kegyetlenségére írható.
Feltételezése némi megrökönyödést kölcsönöz vonásaimnak, s bár a legkevésbé sem szívlelem, ha szabadmágusokkal vesznek egy kalap alá, kivételesen elégedetlenségemnek nem adok hangot. – Halovány fogalmad akad, de hozzá tartozik, hogy tollakat is aggatnánk a hajunkba. Illene hozzád – fonom össze karjaim mellem alatt, s állapítom meg a tényt, apró, de annál sűrűbb bólogatással, jó alapanyag. Még talán egy kurta mosoly is feldereng ajkam szegletében, az elgondolásra, melyben tollas koronával fején ugrálja körbe- körbe sziklaoltáromat. Ám meglehet, más módját választom szava, s titkom megtartására, ehhez azonban be kell jutnom Alorába, melyhez talán pont ő fog segítséget nyújtani, ezzel tudatlanul rohanva végzetébe.
A megcsillanó fény szememben épp oly hamar huny ki, miként felderengett, már kezdtem hinni benne, hogy nem kell fáradnom egy alkalmas személy felkutatásával. – Kár – engedek legördülni mellkasomról egy lemondó s csalódott sóhajt, leeresztve magam mellé újra karjaimat, ezzel egyértelműsítve, hogy bizony alkimistára lenne szükségem, azt már nem téve hozzá, hogy minél hamarabb. A tornyokból való távozásom óta volt alkalmam, a saját tapasztalásaim útján, fejleszteni és egyre magabiztosabban használni az erőt, mellyel megajándékoztak az istenek, s elérkezettnek látom az időt, hogy eggyel magasabb fokra lépjek az éjmágia útján. Már útjára engedném, amennyiben nem gyújtaná meg a remény újabb lángját, melyre érdeklődve villannak fel tükreim. – S lennél oly kedves elárulni a nevét, s azt, hogy hol találom? – vonom fel kíváncsiskodva szemöldököm. – Vagy úgy… nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, nem az ár-apályról diskurálnék vele? Szükségem van egy elixírre a neve Ikerhatás. Egy kis mellékeshez juttathatnád a barátod – pár pillanatnyi csendbe burkolódzom, ahogy kibukik ajkam közül a szó, de bármily hihetetlennek tűnjön, nem temetném el teljesen Szürkét, ami a kapcsolatait illeti. – S neked is hajlandó vagyok fizetni az információért – bár lehet, hogy nem efféle feleletre vágyott, s kérdése egészen másra irányult volna, de egyelőre ezt kapja.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 01, 2022 4:32 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

A templomra telepedő sejtelmes sötétség okán a magasnak emelem a tekintetemet, kutatva a Hold fátyolos sziluettjét az elé tolakodó fellegek takarásában, noha figyelmem hamar visszakúszik Lepkére, akinek pillantása az enyémmel ellentétben a padlót fixírozza.
- Ne láss többet a kérdés mögé, mint ami – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, bár nem tudom eldönteni, ismét fagyott lelkemre kíván-e hatni vagy mindössze tényeket közöl. - Egyikhez sem köt hűség, s egyik a másiknak ellentábora – ezúttal a vállaim ereszkednek léha közönnyel, igaz, leplezett kíváncsiságomra konkrét feleletet nem kapok. Nehéz megállapítani, hogy azért, mert játszadozni kíván vagy pedig, mert a feltételezésem igaznak bizonyul. - Valóban ilyen fekete-fehéren látnád a helyzetet? Nem rád vall, Lepke – billentem oldalra ez alkalommal én a fejemet, mielőtt egyezségünkre terelődne a beszélgetésünk fonala. Eleresztve a kardom markolatát, újfent egymásba fonom a karjaimat, akként hallgatva meglátásait. Könnyeden tovaszökő gondolatfoszlánnyal adózok a ténynek, az ég úrnőjének ezüstös sugarai ismét beragyogják az épület magasztos csarnokát.
- Nem, nincsenek feltételeim. Megnyugtat, hogy nem kell hűséget fogadnunk a megvágott tenyereink felett, vagy egy sast áldoznunk az oltárodon, amiként felétek, boszorkányoknál szokás – ejtem meg a jócskán elkendőzött humort, melynek valójáról az arcom egyetlen rezzenése sem szolgál biztosítékul. Nem úgy az éjszaka derekán fogant találkozónk zárása helyett felcsendülő hangjáról… A homlokomat ráncolva figyelem a vonásait, és igyekszem megfejteni indítékait, bár ez utóbbi közel sem jelent nehézséget.
- Jól vetted ki a szavaimból, értek a növényekhez. De ha alkimistára van szükséged, rossz ajtón kopogtatsz – emelkednek meg újfent a szemöldökeim, némán ecsetelve kérdésemet az irányába; valóban azt keresel? Konyítok a tudományhoz, azonban megközelítőleg sem tartom magamat gyakorlottnak benne bárminemű munkához vagy hozzájáruláshoz, amely a saját hatáskörömön kívül esik. S ezt történetesen nem vagyok hajlandó a fitos orrára kötni. - Ugyanakkor ismerek valakit, aki ért hozzá valamennyire – teszem hozzá a karcsú információt megadással. - Függően attól, mihez van rá szükséged?


// #kihívás2 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 8:22 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Furcsa a lény természete, tartozzon az egy elfhez vagy éppen olyanhoz, mint én. Rácsodálkozik, ha akarata szerint hajlik a másik. Vele ellentétbe azonban nem öntöm szavakba, csupán vonásaim leheletnyi rándulása árulkodhat megilletődöttségemről elf szemeinek. Vétek volna frissen fogant megállapodásunk miértjére választ keresni. Hogy a remélt fizetség vagy éppen a tudatába csimpaszkodó gondolat az oka, teljesen lényegtelen. Eljöhet az az idő, mikor megosztja velem, s ha nem? Megvonom a vállam. Úgy lehet, az idő lassabban vánszorog, mint a rokka, mely összesodorja beszélgetésünk fonalát. S mintha az ég is tudná, hogy a következő percek sötét gondolatok melegágya lesz, rejti a félarcú Holdat kövér felleg mögé, árnyékot szőve arcunkra. Meglehet ajkamról lecsorduló szavakkal önmagam gyilkosa leszek, de ígéretet tettem, nem is egyet. A cél elérése, megköveteli a kockázatvállalást.
- Mmm… - elgondolkodó hümmentéssel eresztem tekintetem a templom padozatára terített szőnyegre. – Érdekes, hogy ellentábornak nevezed azokat, kik azok ellen lépnek fel, kik a tieidet is úgy ölik halomra, miként a hermelineket szokás a prémjükért – vezetem vissza tekintetem alakjára, s döntöm oldalra fejem, tekintem az ő árnyékban is hidegen csillanó tekintetébe fúrva. – Ehhez azonban nem kellett sok furmányosság, hisz aki nincs velük, az ellenük van – vonom meg enyhén vállam, némi közönyt erőltetve magamra meglátására. A kelleténél nagyobb lehetőséget nem kívánok neki adni arra, hogy tovább gondolja gyanakvását. – Feltételek? – húzom fel, majd vonom össze szemöldököm a kérdése hallatán. – Neked volnának, a segítek, ha segítesz és segítesz, ha segíteken kívül? A mibenlétét a szükség fogja meghatározni, ahogy az idejét is – felelem végül neki. A jövőbe látás nem az én képességeim közé tartozik, ahogy arról sincs tudomásom, hogy Reinának miféle tervek szövődtek az évek alatt az elméjében, arról pedig végképpen nem tudok, hogy saját bosszújához miféle ösvényen vezet az út. Ami pedig engem illet, bármelyikük megsegítése a kékek gyengülését hozza, mindkettőjükkel csak nyerünk. – Lenne még itt valami – szólalok meg, még mielőtt megkönnyebbülve távozna. – Korábban úgy vettem ki szavaidból, némileg értesz a herbalizmushoz, netalán az alkímiához is konyítasz? Ismereteim alapján, a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz – utalok vissza érkezésünk órájára a Káosz birodalomba, ahol csak illat alapján állapította meg, miféle növény ontja magából mérgét, majd tett hozzá némi körítést előfordulása helyéről.





#kihívás2

Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 4:47 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Önmagamat is megilletődésre sarkalló kérdéseim nem maradnak felelet nélkül, s amiként Lepke mind inkább elmélyed a teóriáiban, annál nagyobb hangyaboly kezd nyüzsgésbe a tudatom lankáin. Noha kivételesen nem bőséggel mért szavai okán, vagy hangjának hosszúra nyúló dallama végett, hanem mert a gyanakvás magva csírázásnak ered a lényemben. Elvégre mi van akkor, ha sohasem volt szükség arra, hogy egymás életét oltsuk, hanem elég volt a törpe, aki a horgászbot végén kínálkozott bőszen ficánkoló csalétekként? Meglehet, a kijutásunk kulcsa volt, ám annak eléréséhez egyetlen út vezetett. A penge noszogatását, halk sutyorgását pedig azóta sem vagyok képes elfeledni...
- Ha valóban így van, úgy módot szükséges találni arra, ráleljünk hús-vér öltözékére – vonom le a konklúziót, bár közel sem a világ megmentése iránt érzett csillapíthatatlan vágyam engedte le a nyelvemről a szavakat, hanem önös indokaim. Tudni akarom, ha vajmi entitás a bőröm alatt kucorog észrevétlenül. - Talán igazad van, s a jóslatok között rejlik erre a megoldás – teszem hozzá csöndesen, szűken mérve váratlan érdeklődésemet – elvégre nem hiányzik, gyanakvásból fogant mágiája váljék a végzetemmé -, még mielőtt az orrom alá dörgölné a nyilvánvalót az arcátlanságomról. Kérése végett bólintok egyet, így igazságos elvégre, feltéve, amennyiben közel állna hozzám a tisztesség. Rég elhagytam már.
- Legyen így – biccentek felé a feltételei elfogadásának billogjaként, megpecsételve röpke egyezményünket. Nem látom értelmét tovább szaporítani a beszédünket, aminek el kellett hangzania a munka gyanánt, az elhangzott, így helyét egy egészen másfajta szövetség lebegtetése veszi át a részéről. Az imént a vonásaimra rándult mosolyszerűség könnyedén hal el az ábrázatomon, amely a megszokott közönnyel fogadja Veleris gondolatait a továbbiakban. Legalábbis a pontig, míg a kékek nézeteit becsmérlő barátokról nem ejt szót.
- Nahát, Lepke… Csak nem az ellentábort gyarapítod? - szemöldökeim lágyan ívelődnek fátyolos megilletődöttségemben. - Mindenesetre értem, mire kívánsz kilyukadni – teszem hozzá, főként, hogy néhány szekundumnyi időt nyerjek magamnak a gondolkozásra. Noha be kell látnom, további eszközökkel az oldalamon hatékonyabb lehetek én is, márpedig a fúria boszorkánysága elkél a paplovagok tudásával szemben. S talán az információi is hasznosak lehetnek. - Ám legyen, nem tagadom meg az összedolgozást. Viszont előtte… miféle feltételeket szabsz neki? - érdeklődöm, ugyanis bizton veszem, már kigondolta a fejében a lehetséges szövetség mikéntjét.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 13, 2022 5:24 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Meglepő fordulat felderengő érdeklődése az ügyben, még ha halovány is, mint az első napsugár. Merész feltételezés a számos között, hogy szövet, hús és váza mögött mégis csak lakozik valami. Valami, ami nem csak kőszív és hideg számítás. Óvakodom attól, hogy ezt a pislákoló fényt, még hamvába kioltasm. – Inkább arra akartam célozni, hogy maga akarja átlépni a határt, amely a Káosz és a Tulveron élettől hemzsegő földje közt húzódik. Megeshet, ha akkor kioltod életem szikráját, vagy én a tiéd, most nem Szürke és Lepke állna itt, hanem valamelyikünk és egy egészen más. Porhüvelyünk csak egy eszköz, egy tárolóedény -élc nélkül bocsátkozom újabb feltételezésekbe felelet gyanánt. -  Halomra ölték a gyerekeket, holott a jóslatok ritkán ennyire egyértelműek, éppúgy ébredhetett öntudatára vagy léphette át azt a bizonyos határt, egy ostoba testében, mint ahogy beágyazódott egy nő méhében - mélyet szippantok a templom hűvös levegőjéből melyben megtelepedett a borostyánok s a napközben égetett füstölők illata. – Ugyanakkor lehet, akként van, ami a te gondolataid közt kapott lángra és csak bábokat akar a színpadjára. De meddig elégszik meg ezzel? – kétlem, hogy tudná rá a választ, hisz jelenleg csak kérdések vannak, felelet aligha. Nehéz bárminek a célját is behatárolni, ha azt se tudjuk mivel állunk szembe. – Engem meg az, hogy ezt a szememre veted – biccentem kissé oldalra a fejem. – Mielőbb még azt sérelmezted, hogy spekulációkkal rablom az idődet, most meg… - értetlenül állok előtte s az eset előtt éppen csak a mennyezet felé fordítva tenyerem. –  Azt kéred, ne keressek benned partnert, elképzeléseim latolgatására… hát legyen. Nem várok tőled támogatást, idővel úgy is kiderül melyikünk hozzáállása volt helyénvaló. Ellenben én pedig akkor azt, hogy ha szükséges tedd azt, amiben jó vagy, tisztességgel megfizetlek érte.
Kardjára simuló keze, némi tétovázásra ad okot, mégis pillanatnyi derű önt el, s felsejlik egy halvány mosoly arcomon, mely jégvirággá fagy s akként is olvad le róla látva az övét. Szinte rémisztő szembesülni azzal, hogy bármi is – feltételezem, nem holmi körtánc gondolata a tűz körül- képes vonalat vágni a szoborarcba. – Igaz, rossz volt a megfogalmazás – egyetértésemet egy bólintással is kifejezem. Egy áruló csak áruló marad, neve mellett mindig ott fog díszelegni a pecsét. – Míg te kicsiben én nagyban gondolkodom, de egyikünk célját sem rózsaszirmok kisérik. S szavaidból úgy tűnik, még nem jártál sikerrel. Minden bizonnyal, számodra is elkél a segítség. Az acél sem vág mindenhová utat. Ha segítesz eljutni a fejéhez, te levághatod közben a karmait – magyarázom, bár konkrét válasszal nem szolgálhatok neki, hisz maga tudja csak, miféle akadályokba ütközik. – De akadhatnak, olyan információim, s esetleg barátaim, akik hasznosak lehetnek számodra. Azért akadnak olyanok, akik nem értenek egyet a kékek nézeteivel. Vagy csupán csak boszorkányságomnak veheted hasznát.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 5:51 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Homlokomat ráncolva követem mozdulatát, mellyel a nyakában függő, fájóan élénk emlékeket lobbantó medaliont simítja. Mégsem a tény akaszt meg, hogy képes volt ékszert farigcsálni holmi elátkozott ereklyéből, hanem a csöndes felvetés a káosz indítékairól.
- Úgy véled, ez volna a célja? Bekebelezni az életet, melyből neki nem jutott? Hogy táplálja valami azt a sivárságot? - magam sem tudom, honnét kucorodott elő belőlem a kényszer a kérdéseim váratlan sorolására, visszaszippantani őket azonban már késő volna. Közben tovább borzolja a szívem helyén lomhán szenvedő feketeséget újabb meglátása, ám ezúttal némasággal szorítom össze a számat vékonyka vonallá - elképzelése emlékeztető hiszen az önkontroll törékeny voltára, amelyről legutóbbi találkozásunk alkalmával bő leckével gyarapodtam. - Meglep, hogy ilyen hamar megadod magadat. Viszont ne várd tőlem, hogy feltételezéseket halmozzak feltételezésekre – billentem oldalra a fejemet alighogy. S legyek átkozott, elültette bennem az érdeklődés magvait, hisz gondolataim újra és újra a kettőnk szerepére keverednek vissza, és az eshetőségre, ha akkor megidéztünk valamit, most miért nem történik semmi? Már-már frusztrál a nyugalma, mely békésen ringatózik ebben a félig üres tengerben, amibe engem is belerántott, csakhogy hagyjon megfulladni.
Közeledése okán leeresztem a karjaimat, és balomat megszokás szerint a kardom markolatán pihentetem meg. Felvezetése ez alkalommal sem fokozza izgalmamat, közönnyel figyelem hát határozott ábrázatát, míg elrebegi, mit szeretne pontosan. Hosszú ideje most először engedek a vonásaimra egy halovány mosolyt kiülni, bár a jó kedélytől igazán messze esik; Lepke veszedelmes vizekre evezett tova.
- Kérdés volna? Egy áruló mindenki szemében áruló – és én annak is tartom magamat. Ontottam már vérét a sajátjaimnak, innentől kezdve pedig csekély, ami megkülönböztet a kékek kötelékétől. Ugyanakkor… - Nem tagadom, a szükség köt mindössze hozzájuk, és a cél, hogy fejét vegyem a megfelelő embernek. De miben tudnál éppen te segíteni? - vonom meg a szemöldökeimet. Az összedolgozásunk ténye kevéssé borzaszt el, az eszközök között ritkán válogatok végtére is, és bizalmat sem tervezek ajánlani, mégis érdekelne mi az, amelytől előrébb kerülhetnék az ügyemben. Elvégre a magam részéről a legközelebb, a darázsfészekben zümmögök a többi fullánkos között.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Templom Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: