Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Templom KaDiPE5
Templom KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Templom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Május 10, 2022 9:57 am


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Feltörekvő kíváncsisága furcsa s mellette zavarba ejtő. Épp úgy sarjadhat hajtás a bizalom jegyében, mint ahogy nyílhat gyanakvás virága belőle. Szeretném hinni valódi szövetség szirmai bontakoznak e percben, de míg mások tekintete, vonása árulkodó jegyeket hordoz, addig az övé nem más, mint rideg márványból faragott szépségesen romlott szoborarc. Nem marad más számomra, csak a halkan suttogó tényeken alapuló megérzéseim s árulkodó szavai. A Hold ismét maga mögé utasította a felhőket, s ezüstös derengéssel világította be újra a templomot. Egy halk sóhajjal tekintettem ismét fel rá, s elálló lélegzettel bámultam másodpercekig. A csodálatos látvány letaglózott, földbe gyökerezet lábakkal álltam, s csak nehézségek árán szakítottam el tekintettem róla. – Ez lehetne a kivétel – halvány mosoly kapaszkodik arcomra, mely nem hordoz magában semmit, csak rátelepszik, noha nem tart ki csak néhány momentum erejéig. – Te sem gondolod másként, hisz az előbb mondtad. Meglep, hogy magyarázásra szorul, hisz indokaink egy tőről fakadnak. A veszteségből – kétségtelen, hogy a gyanakvás már tanyát vert elméjének lankáin, ám teljes bizonyosságot nem kívánok számára adni. Kiszámíthatatlan akár az ingoványos mocsári talaj, mely egyik pillanatban szilárdan tart a felszínen, de a következőben a mélybe ránt. Ahogyan ő, úgy én is kénytelen voltam megosztani vele múltam kicsiny szeletkéjét a Káosz közepette, így hát erre támaszkodva adok neki egy féligazsággal teli feleletet. Nem tagadhatom, hogy kicsírázott bennem a bosszú, ám személyes hadjáratot bizonyosság nélkül nem indíthatok, ám akad vérrokonom kinek fontos, s megannyi fajtámból való, kinek sanyarúsága a kékek kegyetlenségére írható.
Feltételezése némi megrökönyödést kölcsönöz vonásaimnak, s bár a legkevésbé sem szívlelem, ha szabadmágusokkal vesznek egy kalap alá, kivételesen elégedetlenségemnek nem adok hangot. – Halovány fogalmad akad, de hozzá tartozik, hogy tollakat is aggatnánk a hajunkba. Illene hozzád – fonom össze karjaim mellem alatt, s állapítom meg a tényt, apró, de annál sűrűbb bólogatással, jó alapanyag. Még talán egy kurta mosoly is feldereng ajkam szegletében, az elgondolásra, melyben tollas koronával fején ugrálja körbe- körbe sziklaoltáromat. Ám meglehet, más módját választom szava, s titkom megtartására, ehhez azonban be kell jutnom Alorába, melyhez talán pont ő fog segítséget nyújtani, ezzel tudatlanul rohanva végzetébe.
A megcsillanó fény szememben épp oly hamar huny ki, miként felderengett, már kezdtem hinni benne, hogy nem kell fáradnom egy alkalmas személy felkutatásával. – Kár – engedek legördülni mellkasomról egy lemondó s csalódott sóhajt, leeresztve magam mellé újra karjaimat, ezzel egyértelműsítve, hogy bizony alkimistára lenne szükségem, azt már nem téve hozzá, hogy minél hamarabb. A tornyokból való távozásom óta volt alkalmam, a saját tapasztalásaim útján, fejleszteni és egyre magabiztosabban használni az erőt, mellyel megajándékoztak az istenek, s elérkezettnek látom az időt, hogy eggyel magasabb fokra lépjek az éjmágia útján. Már útjára engedném, amennyiben nem gyújtaná meg a remény újabb lángját, melyre érdeklődve villannak fel tükreim. – S lennél oly kedves elárulni a nevét, s azt, hogy hol találom? – vonom fel kíváncsiskodva szemöldököm. – Vagy úgy… nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, nem az ár-apályról diskurálnék vele? Szükségem van egy elixírre a neve Ikerhatás. Egy kis mellékeshez juttathatnád a barátod – pár pillanatnyi csendbe burkolódzom, ahogy kibukik ajkam közül a szó, de bármily hihetetlennek tűnjön, nem temetném el teljesen Szürkét, ami a kapcsolatait illeti. – S neked is hajlandó vagyok fizetni az információért – bár lehet, hogy nem efféle feleletre vágyott, s kérdése egészen másra irányult volna, de egyelőre ezt kapja.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 01, 2022 4:32 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

A templomra telepedő sejtelmes sötétség okán a magasnak emelem a tekintetemet, kutatva a Hold fátyolos sziluettjét az elé tolakodó fellegek takarásában, noha figyelmem hamar visszakúszik Lepkére, akinek pillantása az enyémmel ellentétben a padlót fixírozza.
- Ne láss többet a kérdés mögé, mint ami – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, bár nem tudom eldönteni, ismét fagyott lelkemre kíván-e hatni vagy mindössze tényeket közöl. - Egyikhez sem köt hűség, s egyik a másiknak ellentábora – ezúttal a vállaim ereszkednek léha közönnyel, igaz, leplezett kíváncsiságomra konkrét feleletet nem kapok. Nehéz megállapítani, hogy azért, mert játszadozni kíván vagy pedig, mert a feltételezésem igaznak bizonyul. - Valóban ilyen fekete-fehéren látnád a helyzetet? Nem rád vall, Lepke – billentem oldalra ez alkalommal én a fejemet, mielőtt egyezségünkre terelődne a beszélgetésünk fonala. Eleresztve a kardom markolatát, újfent egymásba fonom a karjaimat, akként hallgatva meglátásait. Könnyeden tovaszökő gondolatfoszlánnyal adózok a ténynek, az ég úrnőjének ezüstös sugarai ismét beragyogják az épület magasztos csarnokát.
- Nem, nincsenek feltételeim. Megnyugtat, hogy nem kell hűséget fogadnunk a megvágott tenyereink felett, vagy egy sast áldoznunk az oltárodon, amiként felétek, boszorkányoknál szokás – ejtem meg a jócskán elkendőzött humort, melynek valójáról az arcom egyetlen rezzenése sem szolgál biztosítékul. Nem úgy az éjszaka derekán fogant találkozónk zárása helyett felcsendülő hangjáról… A homlokomat ráncolva figyelem a vonásait, és igyekszem megfejteni indítékait, bár ez utóbbi közel sem jelent nehézséget.
- Jól vetted ki a szavaimból, értek a növényekhez. De ha alkimistára van szükséged, rossz ajtón kopogtatsz – emelkednek meg újfent a szemöldökeim, némán ecsetelve kérdésemet az irányába; valóban azt keresel? Konyítok a tudományhoz, azonban megközelítőleg sem tartom magamat gyakorlottnak benne bárminemű munkához vagy hozzájáruláshoz, amely a saját hatáskörömön kívül esik. S ezt történetesen nem vagyok hajlandó a fitos orrára kötni. - Ugyanakkor ismerek valakit, aki ért hozzá valamennyire – teszem hozzá a karcsú információt megadással. - Függően attól, mihez van rá szükséged?


// #kihívás2 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 8:22 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Furcsa a lény természete, tartozzon az egy elfhez vagy éppen olyanhoz, mint én. Rácsodálkozik, ha akarata szerint hajlik a másik. Vele ellentétbe azonban nem öntöm szavakba, csupán vonásaim leheletnyi rándulása árulkodhat megilletődöttségemről elf szemeinek. Vétek volna frissen fogant megállapodásunk miértjére választ keresni. Hogy a remélt fizetség vagy éppen a tudatába csimpaszkodó gondolat az oka, teljesen lényegtelen. Eljöhet az az idő, mikor megosztja velem, s ha nem? Megvonom a vállam. Úgy lehet, az idő lassabban vánszorog, mint a rokka, mely összesodorja beszélgetésünk fonalát. S mintha az ég is tudná, hogy a következő percek sötét gondolatok melegágya lesz, rejti a félarcú Holdat kövér felleg mögé, árnyékot szőve arcunkra. Meglehet ajkamról lecsorduló szavakkal önmagam gyilkosa leszek, de ígéretet tettem, nem is egyet. A cél elérése, megköveteli a kockázatvállalást.
- Mmm… - elgondolkodó hümmentéssel eresztem tekintetem a templom padozatára terített szőnyegre. – Érdekes, hogy ellentábornak nevezed azokat, kik azok ellen lépnek fel, kik a tieidet is úgy ölik halomra, miként a hermelineket szokás a prémjükért – vezetem vissza tekintetem alakjára, s döntöm oldalra fejem, tekintem az ő árnyékban is hidegen csillanó tekintetébe fúrva. – Ehhez azonban nem kellett sok furmányosság, hisz aki nincs velük, az ellenük van – vonom meg enyhén vállam, némi közönyt erőltetve magamra meglátására. A kelleténél nagyobb lehetőséget nem kívánok neki adni arra, hogy tovább gondolja gyanakvását. – Feltételek? – húzom fel, majd vonom össze szemöldököm a kérdése hallatán. – Neked volnának, a segítek, ha segítesz és segítesz, ha segíteken kívül? A mibenlétét a szükség fogja meghatározni, ahogy az idejét is – felelem végül neki. A jövőbe látás nem az én képességeim közé tartozik, ahogy arról sincs tudomásom, hogy Reinának miféle tervek szövődtek az évek alatt az elméjében, arról pedig végképpen nem tudok, hogy saját bosszújához miféle ösvényen vezet az út. Ami pedig engem illet, bármelyikük megsegítése a kékek gyengülését hozza, mindkettőjükkel csak nyerünk. – Lenne még itt valami – szólalok meg, még mielőtt megkönnyebbülve távozna. – Korábban úgy vettem ki szavaidból, némileg értesz a herbalizmushoz, netalán az alkímiához is konyítasz? Ismereteim alapján, a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz – utalok vissza érkezésünk órájára a Káosz birodalomba, ahol csak illat alapján állapította meg, miféle növény ontja magából mérgét, majd tett hozzá némi körítést előfordulása helyéről.





#kihívás2

Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 4:47 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Önmagamat is megilletődésre sarkalló kérdéseim nem maradnak felelet nélkül, s amiként Lepke mind inkább elmélyed a teóriáiban, annál nagyobb hangyaboly kezd nyüzsgésbe a tudatom lankáin. Noha kivételesen nem bőséggel mért szavai okán, vagy hangjának hosszúra nyúló dallama végett, hanem mert a gyanakvás magva csírázásnak ered a lényemben. Elvégre mi van akkor, ha sohasem volt szükség arra, hogy egymás életét oltsuk, hanem elég volt a törpe, aki a horgászbot végén kínálkozott bőszen ficánkoló csalétekként? Meglehet, a kijutásunk kulcsa volt, ám annak eléréséhez egyetlen út vezetett. A penge noszogatását, halk sutyorgását pedig azóta sem vagyok képes elfeledni...
- Ha valóban így van, úgy módot szükséges találni arra, ráleljünk hús-vér öltözékére – vonom le a konklúziót, bár közel sem a világ megmentése iránt érzett csillapíthatatlan vágyam engedte le a nyelvemről a szavakat, hanem önös indokaim. Tudni akarom, ha vajmi entitás a bőröm alatt kucorog észrevétlenül. - Talán igazad van, s a jóslatok között rejlik erre a megoldás – teszem hozzá csöndesen, szűken mérve váratlan érdeklődésemet – elvégre nem hiányzik, gyanakvásból fogant mágiája váljék a végzetemmé -, még mielőtt az orrom alá dörgölné a nyilvánvalót az arcátlanságomról. Kérése végett bólintok egyet, így igazságos elvégre, feltéve, amennyiben közel állna hozzám a tisztesség. Rég elhagytam már.
- Legyen így – biccentek felé a feltételei elfogadásának billogjaként, megpecsételve röpke egyezményünket. Nem látom értelmét tovább szaporítani a beszédünket, aminek el kellett hangzania a munka gyanánt, az elhangzott, így helyét egy egészen másfajta szövetség lebegtetése veszi át a részéről. Az imént a vonásaimra rándult mosolyszerűség könnyedén hal el az ábrázatomon, amely a megszokott közönnyel fogadja Veleris gondolatait a továbbiakban. Legalábbis a pontig, míg a kékek nézeteit becsmérlő barátokról nem ejt szót.
- Nahát, Lepke… Csak nem az ellentábort gyarapítod? - szemöldökeim lágyan ívelődnek fátyolos megilletődöttségemben. - Mindenesetre értem, mire kívánsz kilyukadni – teszem hozzá, főként, hogy néhány szekundumnyi időt nyerjek magamnak a gondolkozásra. Noha be kell látnom, további eszközökkel az oldalamon hatékonyabb lehetek én is, márpedig a fúria boszorkánysága elkél a paplovagok tudásával szemben. S talán az információi is hasznosak lehetnek. - Ám legyen, nem tagadom meg az összedolgozást. Viszont előtte… miféle feltételeket szabsz neki? - érdeklődöm, ugyanis bizton veszem, már kigondolta a fejében a lehetséges szövetség mikéntjét.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 13, 2022 5:24 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Meglepő fordulat felderengő érdeklődése az ügyben, még ha halovány is, mint az első napsugár. Merész feltételezés a számos között, hogy szövet, hús és váza mögött mégis csak lakozik valami. Valami, ami nem csak kőszív és hideg számítás. Óvakodom attól, hogy ezt a pislákoló fényt, még hamvába kioltasm. – Inkább arra akartam célozni, hogy maga akarja átlépni a határt, amely a Káosz és a Tulveron élettől hemzsegő földje közt húzódik. Megeshet, ha akkor kioltod életem szikráját, vagy én a tiéd, most nem Szürke és Lepke állna itt, hanem valamelyikünk és egy egészen más. Porhüvelyünk csak egy eszköz, egy tárolóedény -élc nélkül bocsátkozom újabb feltételezésekbe felelet gyanánt. -  Halomra ölték a gyerekeket, holott a jóslatok ritkán ennyire egyértelműek, éppúgy ébredhetett öntudatára vagy léphette át azt a bizonyos határt, egy ostoba testében, mint ahogy beágyazódott egy nő méhében - mélyet szippantok a templom hűvös levegőjéből melyben megtelepedett a borostyánok s a napközben égetett füstölők illata. – Ugyanakkor lehet, akként van, ami a te gondolataid közt kapott lángra és csak bábokat akar a színpadjára. De meddig elégszik meg ezzel? – kétlem, hogy tudná rá a választ, hisz jelenleg csak kérdések vannak, felelet aligha. Nehéz bárminek a célját is behatárolni, ha azt se tudjuk mivel állunk szembe. – Engem meg az, hogy ezt a szememre veted – biccentem kissé oldalra a fejem. – Mielőbb még azt sérelmezted, hogy spekulációkkal rablom az idődet, most meg… - értetlenül állok előtte s az eset előtt éppen csak a mennyezet felé fordítva tenyerem. –  Azt kéred, ne keressek benned partnert, elképzeléseim latolgatására… hát legyen. Nem várok tőled támogatást, idővel úgy is kiderül melyikünk hozzáállása volt helyénvaló. Ellenben én pedig akkor azt, hogy ha szükséges tedd azt, amiben jó vagy, tisztességgel megfizetlek érte.
Kardjára simuló keze, némi tétovázásra ad okot, mégis pillanatnyi derű önt el, s felsejlik egy halvány mosoly arcomon, mely jégvirággá fagy s akként is olvad le róla látva az övét. Szinte rémisztő szembesülni azzal, hogy bármi is – feltételezem, nem holmi körtánc gondolata a tűz körül- képes vonalat vágni a szoborarcba. – Igaz, rossz volt a megfogalmazás – egyetértésemet egy bólintással is kifejezem. Egy áruló csak áruló marad, neve mellett mindig ott fog díszelegni a pecsét. – Míg te kicsiben én nagyban gondolkodom, de egyikünk célját sem rózsaszirmok kisérik. S szavaidból úgy tűnik, még nem jártál sikerrel. Minden bizonnyal, számodra is elkél a segítség. Az acél sem vág mindenhová utat. Ha segítesz eljutni a fejéhez, te levághatod közben a karmait – magyarázom, bár konkrét válasszal nem szolgálhatok neki, hisz maga tudja csak, miféle akadályokba ütközik. – De akadhatnak, olyan információim, s esetleg barátaim, akik hasznosak lehetnek számodra. Azért akadnak olyanok, akik nem értenek egyet a kékek nézeteivel. Vagy csupán csak boszorkányságomnak veheted hasznát.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 5:51 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Homlokomat ráncolva követem mozdulatát, mellyel a nyakában függő, fájóan élénk emlékeket lobbantó medaliont simítja. Mégsem a tény akaszt meg, hogy képes volt ékszert farigcsálni holmi elátkozott ereklyéből, hanem a csöndes felvetés a káosz indítékairól.
- Úgy véled, ez volna a célja? Bekebelezni az életet, melyből neki nem jutott? Hogy táplálja valami azt a sivárságot? - magam sem tudom, honnét kucorodott elő belőlem a kényszer a kérdéseim váratlan sorolására, visszaszippantani őket azonban már késő volna. Közben tovább borzolja a szívem helyén lomhán szenvedő feketeséget újabb meglátása, ám ezúttal némasággal szorítom össze a számat vékonyka vonallá - elképzelése emlékeztető hiszen az önkontroll törékeny voltára, amelyről legutóbbi találkozásunk alkalmával bő leckével gyarapodtam. - Meglep, hogy ilyen hamar megadod magadat. Viszont ne várd tőlem, hogy feltételezéseket halmozzak feltételezésekre – billentem oldalra a fejemet alighogy. S legyek átkozott, elültette bennem az érdeklődés magvait, hisz gondolataim újra és újra a kettőnk szerepére keverednek vissza, és az eshetőségre, ha akkor megidéztünk valamit, most miért nem történik semmi? Már-már frusztrál a nyugalma, mely békésen ringatózik ebben a félig üres tengerben, amibe engem is belerántott, csakhogy hagyjon megfulladni.
Közeledése okán leeresztem a karjaimat, és balomat megszokás szerint a kardom markolatán pihentetem meg. Felvezetése ez alkalommal sem fokozza izgalmamat, közönnyel figyelem hát határozott ábrázatát, míg elrebegi, mit szeretne pontosan. Hosszú ideje most először engedek a vonásaimra egy halovány mosolyt kiülni, bár a jó kedélytől igazán messze esik; Lepke veszedelmes vizekre evezett tova.
- Kérdés volna? Egy áruló mindenki szemében áruló – és én annak is tartom magamat. Ontottam már vérét a sajátjaimnak, innentől kezdve pedig csekély, ami megkülönböztet a kékek kötelékétől. Ugyanakkor… - Nem tagadom, a szükség köt mindössze hozzájuk, és a cél, hogy fejét vegyem a megfelelő embernek. De miben tudnál éppen te segíteni? - vonom meg a szemöldökeimet. Az összedolgozásunk ténye kevéssé borzaszt el, az eszközök között ritkán válogatok végtére is, és bizalmat sem tervezek ajánlani, mégis érdekelne mi az, amelytől előrébb kerülhetnék az ügyemben. Elvégre a magam részéről a legközelebb, a darázsfészekben zümmögök a többi fullánkos között.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 04, 2022 2:08 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Ha nem is veled vagy velem, de talán az élettel, melynek nyomát Morin kívül nemigen tapasztaltuk. Mely valójában nem is volt igazi – hallgatok el másodpercekre a nyilvánvaló felismerésére, s simítom meg a nyakamba függő medaliont. – Megeshet börtönéből szabadult volna, általad vagy általam – arra már azonban nem térek ki, miként is gondolom ezt, hisz nyilvánvaló inkább távol tartana magától minden olyat, amely felül kerekedhetne rajta s az oldalán függő acélon. – S valóban a meglátásod sem lehet alaptalan, miszerint akár formálhatta a történéseket a te vagy én lelkem vihara, netán egyszerre mindkettőnké, de jómagam az utolsó mellett tenném le a szavazatom – folytatom kellő nyugalommal viseltetve nemtörődömsége nyomán. – Mindenesetre legyen az az ősi erő vagy egy felsőbb hatalom ismeretlen számunkra. De nem számít; azt gondolsz, amit akarsz, ha úgy tartja kedved, ne vegyél róla tudomást – fogadom el döntését mielőtt elé tárnám további elképzelésem a jóslatról s annak megálmodójáról a fejemben megszületett tervről, melytől úgy remélem, válaszokat kapok. Annyi élet van szavaiban, mint egy darab kőben, mégis érdeklődéssel hallgatom magyarázatát szokásaikról, s még csodálkozni is elfelejtek azon, hogy fel nem tett kérdésemre válaszolni méltatott. Bár egy pillanatra mégis elkanyarodik gondolatom, melyben megállapítom, ha lesz oly szerencsés, hogy nem penge általi halál lesz a jussa, bizony groteszk szoborban gyönyörködhet az utókor.  Ezt persze nem osztom meg vele, ahogy a felmerülő további kérdéseimet se, hisz jó kedélyének mértékét kár lenne már így az elején kifosztani. Azonban mégis csak talajként szolgál néma csodálkozásnak vonásaim, nagylelkűnek mondható ajánlatát hallva fizetségét tekintve. Kérdés is szökne ajkamra, mely azt firtatná, miért veti is bizalmát belém, de ez is afféle dolog, melyet jobbnak látok nem feszegetni, elhomályosulni kettőnk közt, noha a gyanakvás, mely eddig megbújt valahol élesen villan. Nem ez lenne az első eset, hogy tévútra vezet. – Valóban nem – erősítem meg megállapítását, kényszeredett mozdulattal egyengetve el ruhám redőit, majd emelem rá újfent tekintetem a hold sápadt fényében, mely alig kúszott tova a templom kihalt termén érkezésünk óta. – Meglehet, talán nagyobb lelkesedéssel is fogadod, mint a tényt, hogy fel vagy bérelve – jelentem ki határozottan, mind a feltételezett igazságot és döntésemet előbbi ügyünket illetően. Korántsem olyan nehéz elismernem, hogy szükségem van a tudására, mind arra, melyet homloka mögött dédelget, s arra is melyek táncoltatni képesek a pengét. S ha már fizetnem kell, hát inkább dagasztom az ő erszényét, mint olyanét, akitől nem tudhatom, mit várhatok. – Szövetséget ajánlok, olyat melynek nyertese lehetsz– csöndesen ejtem a szavakat, bár nem hiszem, hogy bárki is hallgatná azokat. – Áruló vagy, ezt mindketten tudjuk, a kérdés csupán az, hogy néped s önmagad vagy azé, akit most szolgálsz – tárom szét, majd kulcsolom össze ujjaim magam előtt, mielőtt folytatnám. – Utóbbi esetben segíthetek a bosszúhadjáratodban, mely egybe fonódik az én érdekeimmel – hisz úgy vélem mindkettőnk célja ugyanaz, lefejezni a ragadozó madarat.



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 10:49 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Közönyös ábrázattal várom, hogy kifejtse bővebben a véleményét arról, mi is volna az a néhány dolog, mely felett szemet hunytam, noha sokkal előrébb nem jutok a megvilágosodásban, melyet elvár tőlem. Tény és való, az égvilágon semmi sem volt ott megszokott és természetes, a törp elbeszélése alapján pedig ha nem öljük meg és lelünk rá a szilánkra, soha nem szabadultunk volna a sötét, bizarr tájakról, ám a súlyát csupán haloványan érzem, mint bárminek e teremtett világon.
- Tehát azt mondod, éppen annyira lehetett puszta véletlenség, mint valamelyikünk jelenlétének manifesztációja. Röviden szólva felesleges spekuláció – vonom le a magam következtetését, bár azzal kétségtelenül egyetértek, hogy az a vidék nem volt híján a felsőbb hatalomnak. - Netán úgy véled, kapcsolatba akart kerülni velünk holmi jel révén? - meglehet, minden idegszálam az ellen dolgozik, hogy türelemmel viseltessek Lepke és a nyomozása iránt, mégis igyekszem összekötni gondolatfonalainak szálait, mielőtt odébb helyezkednék előle az egyik oszlop oltalmába. Leheletnyi sértettséggel vagy netán önérzettel keveredett szavait engedem alágördülni a lényemről; a nekem szegezett nyílt szitkoknak sem szokása megrendíteni a bensőmet, így a legkevésbé érdekel, ha esedékesen más érzi kellemetlenül magát. Tovább hallgatom hát elképzeléseit, az eshetőségek sorolását Avourel sírjának tükrében, kíváncsi fejbiccentésére azonban képtelen vagyok elnyomni magamban egy sóhajt, s megadóan forgatni a szemeimet rádöbbenve, ha nem szólok, maga fog rákérdezni.
- Akit megérint a halál szele, elvonul egyszerűen meghalni. Ha láttál már furcsa szobrot, melynek se talapzata sem értelme, úgy egy halottunkkal találkoztál – magyarázom akkora lelkesedést hordozva a bensőmben, akárha a fülemet tépnék. - Máskülönben a földbe temetjük a holtakat – teszem hozzá, hogy értse, amennyiben a jósnő nem vonult el örök álomra szenderedni, hanem természetellenes halálát lelte, végkép csekély a lehetőség a sírjának felfedezésére. Ami pedig a csatlakozásomat illeti kalandozásához…
- Éppen annyi, mit hajlandó vagy rá fordítani a szakértelmem tükrében. Elég a végén fizetned – vonom meg a szemöldökeimet leheletnyire, hűvös rezzenéstelenséggel állva egyébiránt pillantását és figyelve, amint felemelkedik a padról. Amennyiben másként alakult volna éltem fonala, megkockáztatom, egy szórakozott, pimasz mosolyt is megejtenék az irányába, így viszont nem marad több a késztetés mint a tudatomban haloványan felderengő gondolat.
- Nem szívesen jelentem ki, ám úgy festesz, mint aki koránt sem végzett a mondanivalójával… - állapítom meg kiábrándultan.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 2:29 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Érzékletes érzéketlensége folyton meglep, noha az arcomra már ritkábban ül ki a döbbenet, esetleg csak elmém sző néhány fonalat lénye köré, mint ahogy most is. A testhez tartozó lény valóban kiismerhetetlen, egy örök rejtély, de egyes rejtélyek nagyobbak a többinél. – Nem vitatom meglátásod, porszemek vagyunk csupán, de van néhány dolog, ami felett úgy hiszem szemet hunytál – siklik le róla tekintetem ruhám csipke ujjára. Gondolataim rendezésében segítségemre van egyengetése kézfejemen, melyet csak akkor fejezek be, mikor eszembe jutnak korábbi szavai türelmetlenségéről. – Ám okkal mondhatjuk rá, hogy már nem a világunk része, hisz nem tudjuk, mi rejtőzik mögötte. S nem csak te vagy én nem tudjuk. Vagy mélyen hallgatnak róla – bárhogy is legyen, hajt a tudásszomj, melyet könyvekkel nem csillapíthatok, s hazudnék, ha nem említeném a kalandvágyat hűtársként mellette. – Máskülönben egy szóval sem említettem olyat, hogy kettőnk jelenléte volt hozzá szükséges. Efféle kötődést még sem érzek, irántad – emelem újfent tekintetem övébe, állva annak minden megvető szikráját. – Éppúgy okozhatott volna bármelyikünk egyedüli jelenléte is galibát. Szerencse vagy szerencsétlenség, hogy nem így történt… - vonom meg enyhén vállam, ráhagyva a döntést, míg megnedvesítem ajkam. – amit viszont neked is be kell látnod, van ott valami. Valami, ami felette áll, de legalább egy kicsit uralma alatt tartja, melyre, ha emlékeim nem koptak meg, pont te figyelmeztettél, s neveztél botornak, ennek kapcsán – folytatom a nézeteim megvilágítását, talán annak reményében, hogy létezésének gondolata nem merül ki a szürke mindennapok megélésében. Mozzanatára és kérdésére enyhén rebben szemöldököm, az utóbbit, inkább azért mert nem tudom eldönteni valódi érdeklődés, mely hangjában sejlik, vagy csak leplezni akarja gúnyolódását. Az előbbit, mert meglepett, szentül hittem, hogy végig fölém magasodva akarja belém sulykolni felsőbbrendűségének tudatát. Léptei – mely most inkább lomha szarvasként mér – célját nyugalom veszem, s várom meg, míg újra figyelme tárgyát képzem. – Nem vélem úgy Szürke, nem vagyok ostoba, még ha úgy gondolod túl sok, az, amit hiszek magamról – ha így is van, megvan rá az okom, hisz tudásom meghaladja az egyszerű halandókét, melyért sokat áldoztam évtizedek alatt, s kívánok is míg, szívem az utolsó szólamát el nem játssza. Azzal viszont magam is tisztában vagyok, hogy évszázadok alatt nem én vagyok az egyetlen, aki válaszokat keres, s nem is az utolsó. –Igazad is lehet, melyre, ha csak sejtelmesen is, de utaltál, megvan rá az esély, hogy nem találunk ott semmit. Vagy, mert már meglelték, s valahol máshol őrzik vagy, mert soha sem volt ott semmi. De az is előfordulhat, hogy nem jó helyen keresték vagy az idő elteltével került az felszínre – túl sok az eshetőség és ezeken kívül mással nem szolgálhatok neki, bizonyosságot csak akkor adhatok, ha saját magam győzödök meg róla. Mindenki hallott már nagy elf mágusokról, kik még birtokolták a valódi hatalmat, s gond nélkül rejthették el bárminek a nyomát, amit az évszázad éppúgy megfakíthatott. Kíváncsiskodva billentem oldalra a fejem, kijelentése kapcsán. Újdonság az információ, melyet morzsákban szór elém népe szokásait illetően. Megvallom tanulmányaim alatt csekély figyelmet szenteltem fajának megismerésére. A részletek utáni kíváncsiságomat, azonban szavakba nem öntöm, a miértet, időpocséklásnak vélné úgy hiszem, de hagyok némi időt neki, ha mégis kifejtené bővebben. Bevallom, újabb újdonságként hatna rám. Csalódottan harapok ajkamba, s felé fordítva fejem mérem végig alakját, komolyan megfontolva megér számomra bármit is a szakértelme. – Mégis mi lenne az ár, amelyért hajlandó lennél megmozdítani a kisujjad? – fordulok ki a padból, hogy most már szemtől szembe szóljak. Lesz még miről szavakat intézni hozzá, s a megváltozott felállást követően sem nevezném kényelmesebbnek a helyzetem.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 10:49 am

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Bölcselete a türelemről meglehetős könnyedséggel pereg tova a lényemről, hisz ellenére annak, szavait fülsimogatással méri, nem fog hevesebb érdeklődés lobbanni kopár bensőmben, netán afféle nyugalom, melyen buzdulva lelkesedéssel szórnám a semmibe perceimet. Tán maga is rájöhetett, barátias érzeteket továbbra sem táplálok iránta. Kitartással meredek hát rá várva, hogy az imént még mosoly görbítette ajkait elhagyja itt létünk indoka, mely csekély elégedettségemre a következő momentumban meg is történik. Ami azt illeti, ha élnék az érzések kifejezésének gazdag eszközeivel, felhorkantanék a kérdésein, netán hitetlen vigyorra rándítanám a számat, ám tekintve, nem szívesen mozdítom arcizmaimat, puszta hűvösség, ami alácsordul róluk okfejtését hallva.
- Nem vagyunk többek mint jelentéktelen porszemek e világban. Ha valóban számítana közös jelenlétünk, korábban s most sem maradna következmény nélkül – vonom meg leheletnyire az egyik szemöldökömet, habár nehézkesen el szükséges ismernem, néhány, az övéhez hasonló kósza gondolatfoszlány már az én elmémen is felfutott. A különbség viszont, hogy engem közel sem hajt mindezen problémáknak az orvoslása vagy megfejtése, sőt, a tapasztalásainkat követőn szívesebben tartom távol magamat tőlük. Lepke persze másként vélekedik, s határozott terveket tár elém az őseimről és a jósnőről, akinek nevét nem egyszer hallottam anyám ajkairól legördülni. Igaz, mintha az egy egészen más világban esett volna; amiről akkoriban elképedt érdeklődéssel hallgattam, mostanra jelentéktelen információmorzsákká korcsosultak.
- Úgy véled, ez még senkinek nem ütött szöget a tudatában? - kíváncsiskodok ritka őszinteséggel, mialatt felhagyva ujjaim kulcsolását – leginkább, mert a csuklóm égett bőrét elkezdte húzni a testhelyzet –, odébb sétálok tőle az egyik oszlop társaságába, és annak vetve a hátamat fonom egymásba a karjaimat a mellkasom magasságában. - Amennyiben természetes halált halt, nem kellett elhelyezni. Ellenben ha ideje korán érte a vége, kétséges, hogy ott lenne – közlöm vele a tényt visszafogott hangon, eltekintve a templom bejáratának irányába, pillantásommal a papnőt kutatva, de nyomát nem lelem. Leplezett megnyugvással fordítom vissza a szemeimet Lepkére, kinek ábrázatát újfent szabadon cirógatja a hold ezüstös fénye.
- Elkísérhetnélek… - ismétlem el utána a kijelentést hűvös hitetlenkedéssel. - Összekeversz holmi kalandokért epekedő ostobával – szemöldökeim egymás közelét keresve húznak árkokat a homlokomra, noha végül kénytelen vagyok csöndesen felsóhajtani. - Amennyiben a szakértelmemre van szükséged, fizesd meg, mint bárki más. Úgy elkísérlek, s pengémet az óvásod szolgálatába állítom – jó kedélyemben tán nem kizárólag a szörnyek ellen, de ezt nem mellékelem szavaimhoz. Ahogyan azt sem, minden látszat ellenére képes volt megkapnia az érdeklődésemet.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 27, 2022 11:34 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A pernye, mely szájából hull alá, most nem telepszik meg vállamon. Hangosabban beszélnek, mint, ahogy a szél susog a fák közt. Méltán vagyok büszke, hogy csekély ismeretsége lévén sikerült magamhoz csalogatnom. A mély sóhajt mely lekívánkozik mellkasomról, mosolyom mögé rejtve nyelem vissza. Kellemetlenül érint a tény, hogy fölém magasodva esélyeink nem nevezhető kiegyenlítettnek. Szándékaim ugyan tiszták, mégsem lehetek maradéktalanul nyugodt. Türelmetlenségére azonban összeszűkülnek szemeim. – Én meg, ha sürgetnek. Sok mindent örököltél őseidtől, csigavérük azonban hiányzik belőled. A türelem keserű, de a gyümölcse édes – jegyzem meg, kísértve a sorsot egy újabb kioktatásra. Ámbár elejét véve a replikának, amennyiben akadna, vezetem fel azt, melyről elsőnek kívánok szót ejteni. – Csak efféle felismerésig jutottál? Kicsit sem érdekel, mi lehet mögötte? Nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg ott létünk tette zavarossá az álló vizet?  - a legkevésbé sem kellene, hogy meglepjenek száraz szavai, ám érdektelensége mégis zúgó áradatként söpör végig rajtam, s tör ki belőlem, kérdést után kérdés követve. A perc töredéke melyet vonásainak vizslatásával töltök felmérve, hajlandóságát a válaszadásra. Nem lepődök meg azon sem, ha boltíves falak között sikít a némasága. – Ellentétben veled én nem elégszem meg ennyivel – lemondó sóhajjal veszem magamhoz újra a szót, hisz ha arra várnék, hogy ossza meg velem gondolatatit, hát mi lennénk itt az első megkövesedett szoborcsoport. – Feltételezem, tudod, hogy az ylorei vízesés mögött őseid nyugszanak, s úgy tartják maga Avourel maradványait is a barlang őrzi – egy szusszanásnyi szünetet tartok, újra árnyék szőtte arcát kémlelve, jelet keresve arra, hogy birtokában van eme tudásnak, s ha netalán kérdés vagy megjegyzés szökkenne le ajkáról. – Ha valóban így van feljegyzések nem szólnak róla, de talán nem véletlen. Szeretnék a saját szememmel meggyőződni róla – tekintetem lesiklik róla s az eddig ezüstös fényben úszó tér árnyékba elveszett zugait kémlelem. – Nem vagyok tisztában a temetkezési szokásaitokkal sem, hogy szétszórjátok halottjaitok testét vagy szarkofágba zárjátok, vagy csak kőbe vésitek a neveiket, de ha Avourelt oda helyezték, talán akadhatnak ott más jóslatai is. Leginkább arra számítok, hogy más megvilágításban is feljegyezte a világunk pusztulását – pusztulását vagy éppen annak megakadályozását. A jóslatok olykor zavarosak s rosszul értelmezve azokat tévútra vezethetik azt ki követi. – Mivel te vagy az, ki tapasztalásaimban osztozik, mivel még elf is vagy, ami hasznos is lehet, s a pengével is jól bánsz, elkísérhetnél – kissé kelletlenül sorolom fel érveim személye mellett, bár ez inkább fakad büszkeségemből, mint sértettségből, de hát, ami igaz, az igaz. – Ha nem is azért csatlakoznál, mert a kíváncsiság hajt, hát legyél a társam az úton, azért, mert nem tudni miféle szörny vette oda be magát a vörös hold óta.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 9:47 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

- Ha ez megnyugtatja verdeső szíved, melynek dobbanásait ide hallom, hidd hát úgy, hogy hatalommal bírsz – jegyzem meg csöndesen, érdektelen ábrázattal fogadva félmosolyát, mely távol esik a rokonszenvtől. Szavaim dacára azonban el szükséges ismernem, igaza van… Valóban képes volt tettekre sarkallni a mélyen szunnyadó érdeklődésem megpiszkálásával, s most, hogy tudom, ő kívánta a találkozót, képtelen vagyok levakarni a lényemre telepedő, elővigyázatosságból és balsejtelemből fogant szomjamat a tudásra.
- Nem – felelek tömören az ajánlatára. Egyelőre nem mozdulok a helyemről, legfeljebb egy fél lépést teszek hátrébb, hogy nyakát ne kelljen törnie beszéd közben - ha a csigolyáinak mindenképp roppanniuk kell, roppanjanak a kezeim által. Némán figyelem közben, amint a gyertyát eloltja, tömör szaggal bántva kifinomult érzékeimet. - Térj a lényegre, Lepke. Nem viselem a felesleges szócséplést – vágok szavaiba, melyeket megnyugtatás gyanánt kínált fel nekem, ám valódi nyugalmat a világ egyetlen ígérete sem lehetne képes a bensőmre hinteni. Nem is érdekel hát ennek tükrében az igyekvése minderre, sőt, bizalmaskodó mosolya, amely meglehet, őszintének hat, éppen az indíttatása ellen dolgozik. Szívem szerint leengednék a mellkasomról egy türelmetlen sóhajt, de helyette csupán az ujjaimat szorongatom egymásnak a hátam mögött. Apró billenésre dől az állam viszont, amiként a vörös hold felé tereli a témát, s nem tagadom, kíváncsiságom okán halovány ráncok húzódnak a szemöldökeim közé. Várok néhány kérészéltű szekundumot, mielőtt elfordítva tekintetemet megszólalnék.
- Nem tévedsz. A nyilvánvalón kívül azonban nem tudom, mit vársz az igazadtól – osztom meg vele gondolataim csekély szeletkéjét, nehezen állva meg, hogy ne kezdjek lassú sétába töprengésem oltárán. - Ami történt, pusztán támasztéka mindenki feltételezésének. Mi csupán újabb cölöppel rendelkezünk megerősítés gyanánt, de feltételezem van elképzelésed, és nem az egyértelmű megvitatására rángattál idáig – leplezett érdeklődéssel függesztem hűvös pillantásomat az övére.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
681
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Templom Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: