Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Templom - Page 2 KaDiPE5
Templom - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Yesterday at 12:51 pm
• Asszociáció

Hétf. Május 23, 2022 6:54 pm
• Asztalok

Hétf. Május 23, 2022 6:23 pm
• Tükröm, tükröm

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 3 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Templom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 9:47 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

- Ha ez megnyugtatja verdeső szíved, melynek dobbanásait ide hallom, hidd hát úgy, hogy hatalommal bírsz – jegyzem meg csöndesen, érdektelen ábrázattal fogadva félmosolyát, mely távol esik a rokonszenvtől. Szavaim dacára azonban el szükséges ismernem, igaza van… Valóban képes volt tettekre sarkallni a mélyen szunnyadó érdeklődésem megpiszkálásával, s most, hogy tudom, ő kívánta a találkozót, képtelen vagyok levakarni a lényemre telepedő, elővigyázatosságból és balsejtelemből fogant szomjamat a tudásra.
- Nem – felelek tömören az ajánlatára. Egyelőre nem mozdulok a helyemről, legfeljebb egy fél lépést teszek hátrébb, hogy nyakát ne kelljen törnie beszéd közben - ha a csigolyáinak mindenképp roppanniuk kell, roppanjanak a kezeim által. Némán figyelem közben, amint a gyertyát eloltja, tömör szaggal bántva kifinomult érzékeimet. - Térj a lényegre, Lepke. Nem viselem a felesleges szócséplést – vágok szavaiba, melyeket megnyugtatás gyanánt kínált fel nekem, ám valódi nyugalmat a világ egyetlen ígérete sem lehetne képes a bensőmre hinteni. Nem is érdekel hát ennek tükrében az igyekvése minderre, sőt, bizalmaskodó mosolya, amely meglehet, őszintének hat, éppen az indíttatása ellen dolgozik. Szívem szerint leengednék a mellkasomról egy türelmetlen sóhajt, de helyette csupán az ujjaimat szorongatom egymásnak a hátam mögött. Apró billenésre dől az állam viszont, amiként a vörös hold felé tereli a témát, s nem tagadom, kíváncsiságom okán halovány ráncok húzódnak a szemöldökeim közé. Várok néhány kérészéltű szekundumot, mielőtt elfordítva tekintetemet megszólalnék.
- Nem tévedsz. A nyilvánvalón kívül azonban nem tudom, mit vársz az igazadtól – osztom meg vele gondolataim csekély szeletkéjét, nehezen állva meg, hogy ne kezdjek lassú sétába töprengésem oltárán. - Ami történt, pusztán támasztéka mindenki feltételezésének. Mi csupán újabb cölöppel rendelkezünk megerősítés gyanánt, de feltételezem van elképzelésed, és nem az egyértelmű megvitatására rángattál idáig – leplezett érdeklődéssel függesztem hűvös pillantásomat az övére.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
694
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 8:38 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Te árasztottad a Kódextár gyertyáinak fényét, te vagy a pergameneket óvó por varázsa és illata is. Köszönöm, hogy megmentettél és megtartottál, amikor más csak szerencséjében bízhatott volna…- hideg árnyék érkezése akasztja belém a szót, s nyíló tekintetem előtt meggyűrt levélpapír, elejtett tollpiheként könnyeden siklik a levegőben. Kezemben megremeg a viasztekercs, ahogy az ismert hang megborzolja érzékeimet. Számítottam érkezésére, ám mégis oly csendes volt, mint a hó hullás. Szükségem van néhány pillanatra, míg nyugalmat erőltettek magamra s a gyertyalángja szelíden hullámzásba találjon ismét békét.  – Eljöttél volna? – lassú mozdulattal emelem tekintetem az elf árnyék simított arcára, kíváncsisággal kapaszkodva kékjeinek rideg csillogásába. Valóban tartottam tőle, ahogyan attól is, hogy abban az esetben talán nem érkezne egyedül. Nem tudhatom, hol kezdődik nála a becsület, s hol ér az véget. – Itt vagy. A kíváncsiságod felett valóban azzal bírok – számat rosszmájú félmosolyra húztam, mely a következő pillanatban foszlik semmivé. – Ez attól függ, miféle nézeteket vallasz. Nem akarsz leülni? – süllyesztem vissza tekintetem a narancsvörös nyúlánk lángra. Lágy fuvallatot keltve veszejtem a semmibe. Halvány izzással huny ki a kanóc, melyből girbe-gurba füstsóhaj kapaszkodik a magasba s égett illata beteríti a közénk szorult levegőt. - Sok mindenről ejtenék szót – viasz csordul a padlóra, ahogy magam mellé helyezem, s fél oldalvást egy futó pillantást vetek rá vajon enged e kimértségéből. – Nem akarok ellened tenni, s ha mégis távoznál, visszatartani se foglak – a pad támlájának eresztem hátam, s bár kényelmetlen így folyamat a figyelmét keresni, de egyelőre leküzdöm a kellemetlenséget. – De meghallgathatnál, megeshet, lelhetsz benne olyanra, mely elgondolkodtat, s ha mégsem ígérem többet nem kereslek – előfordulhat, hogy jelenlétében most először suhan át arcomon egy őszinte, bíztató barátságos mosoly, melyet noszogató pillantás követ az előttem lévő padsorok felé. Hacsak némasága árulkodik is maradásáról néhány pillanatig mustrálom homályba vesző acélos vonásait. – Rég volt, de azóta sem hagy nyugodni a vörös hold éjszakája. Gondolhatod, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki… - szusszanásnyi időt hagyva magamnak harapok szám belsejébe, bízva abban, hogy valami halovány jelét is adja érdeklődésnek. – talán igazad van, de akkor ott láttam a szemedben a felismerést. Tévedek, ha azt gondolom, nem kapaszkodtak meg gondolatok akkor a fejedben?




Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 10:48 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Hosszúra nyúlt percek óta függ a pillantásom a két istennek emelt monumentális templom egyik oszlopán, melynek aranyozott ívén a népem nyelvén íródott cirkalmas szövegek díszelegnek többek között a teremtésről, óvó ölelésében a vörheny borostyánoknak. Habár megüresedett mellkasomat nem lobbantja lángra a vallás, mégis közelebb állnak hozzá az erdei tanítások a megannyi istenről, kik a természetet és az életet igazgatják. A városiak Isilmënek tulajdonítják az éjszakát, a Holdat és a csillagokat, míg az erdőben a Holddal kézen fogva járnak a konstellációk Eleneth képében. A hit különbözősége mégsem köt le annyira, mint az indok, amiért egy imaházban szükséges várakoznom, s amiért időről időre kitekintek a búvóhelyemül szolgáló oszlop árnyékából. Az épületet vigyázó papnő bizton veszem, már megsejtette a jelenlétemet, mégsem környékez meg vagy figyelmezteti az idő közben felbukkanó, sötét köpenyes alakot, ki a bejárat magasba érő szárnyainak kitárásával panaszos nyikordulással telíti meg a templom eddigi sötét, békés rezzenéstelenségét.
Összehúzott szemhéjak alól mustrálom karcsú alakját, s noha lépteit, kecsességét figyelvén igen határozott elképzelésem támad a sejtelmes levél gazdájáról, arcának vonalaira nem látok rá, ekként biztos sem lehetek a kilétében. Gyertyát gyújt, majd végigsétálva a sorok között, lel nyugalomra némi bámészkodást követően az egyik padon. Fátyolos csöndességgel mért szavai a csapott fülűeknek meglehet, nem volnának többek puszta éteri sugallatnál, azonban számomra élesen kúszik az ismerős hang a tudatomba. Hagyok neki néhány másodpercet, mielőtt kifejezéstelen ábrázattal és kimért, ugyanakkor hangtalan léptekkel megközelíteném valóját a padsorok elején. Léha érdektelenséggel ejtem le elé a gondosan összehajtott papírost, melyen íves betűi sorakoznak.
- Netán tartottál tőle, hogy nem jövök el, amennyiben felfeded magadat a firkálmányodban? Túl nagy hatalmat képzelsz magadnak – szólalok meg elfojtott, suttogó hangon, lehajolva mellé, hogy megjegyzéseim közvetlen érhessék füleit. Ezt követően egyenesedek fel csupán és a hátam mögött összekulcsolt ujjakkal lépek elé, kitakarva az orcáját eddig buzgón beragyogó hold ezüstös sugarait. Hűvös fásultsággal eresztem le rá a tekintetemet, kutatva elsötétedett vonásait. - Mit akarsz tőlem, Lepke?




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
694
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:45 am


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Még nem jött el az óra, ám én már itt vagyok. Nem holmi randevúra érkeztem, ahol illik megvárokaztatni a hódolót. A találkozót én magam kértem, s csak reménykedem, hogy van olyan eszes, mint amilyennek mutatja magát, s hogy elf vérében legalább negyed annyi kíváncsiság is csörgedezik, mint pökhendiség.  Nos, ha mégsem megtalálom a módját, hogy ráleljek.
Késői az óra, s a napközben mindig nyitva álló ajtó, most elrejti szem elől a templom puritán belsejét. Ám kulcsra sosem zárják azt, hisz még Ronit nappal hallgatja s nyújt vigaszt a fohászkodóknak, addig Tahrovin éjszaka simítja holdfényből szőtt szárnyait hívei köré.- Noha, itt másképp nevezik őket. -Tekintete szikrákat vet a kilincsen, melyet határozott mozdulattal nyomok le, melyre a súlyos ajtó panaszosan nyikordul, a csöndben, majd elfojtott döndüléssel záródik be mögöttem. Néhány gyertya lángja rebben meg a lágy fuvallatban mely jőtömet hivatott jelezni, noha fáradozásuk szükségtelen, hisz a hatalmas, boltíves ablakokon, úgy ömlik be az éjszaka fénye, miként sebes folyó szeszélyes tengerbe. Ujjaim mégis a kikészített gyertyák egyik csavaros testén fut végig -melynek derekára fém szoknyát helyetek a forró viasz ellen-, s a következő pillanatban már sercenve kapaszkodnak egymásba a lángok. Kérészéltű szerelem az övék, hisz jobbomról érkező neszezésre, már, egy karcsú papnő lágy vonásait vonja narancsos fénybe. Arca mintha meglepettségről árulkodnának, de talán a fény s árnyék gúnyos játékot űz velem, gyanakvást ébresztve bennem. – Légy üdvözölve – köszönt, lágy szellő susogását idéző hangján, s már távozásra is adja a fejét. Pillanatokig nézek utána, majd elindulok a sorok között a főhajó felé. Lépteim zaját elnyeli a leterített vörös szőnyeg, s én közben azon gondolkozom vajon csak gondolataiból riasztotta fel jelenlétem, netalán kellően többen vagyunk itt már, mint amennyire számítani lehet ebben az órában. Nem lepődnék meg az utóbbin sem. A tudat, mely máshol magában hordozná az eluralkodó félelem illatát, most nem tör felszínre. Nos, bár Ylore számomra egy ideje óvóhelyként szolgál, mégis mindkettőnk biztonsága érdekében választottam ezt a helyet. Reményeim közt tartom számon azt is, hogy van oly szent számára eme hely, hogy nem vágja torkom, ha éppen számára nem olyat találok mondani, mely „cirógatják” hegyes füleit. Ahogyan az is, hogy elég megnyugvást hoz számára, ugyanezen okból a falak hideg kövei. Fölém magasodó oszlopokról borostyánból szőtt uszály, omlik alá, s ha nem tudnám, hogy színe vörös, mint a kármin, azt hinném árnyékból nőttek. Magam is árny lennék, földig érő köpenyemben, kit imbolygó láng-gyertya vezet fényesre kopott padsorok között. Nem számoltam mennyi mellett is haladtam el, túlságosan lefoglaltak gondolataim, ám mire a végére érek, csak méterek választanak el a templom közepétől, mely kisebb tér, s fölötte üvegkupola csúcsosodik az ég felé. Innen nézve a sötét égre csillagfényes szőnyegébe takarózik a Hold, tivornyázik sejtelmes fényben, ezüst- kéken ragyog. Egy pillanatig csak ámulok, látványa elragad, majd némán helyet foglalok. Csuklyám könnyedén siklik hátra felfedve isteneim előtt arcom, rég jártam már efféle helyen. – Köszönöm, amiért életemet arra az útra vezeted, ahol nem csupán értője és őrzője, de keresője is lehetek a valónak. Ott voltál próbáimnál, éppúgy, mint magányos óráim mélyülésében… - szemhéjam alá rejtett kékjeim, remegő ajkak közül, halk, könnyed pillangóként rebbennek fohászom szavai.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:01 pm

Az ylorei templom kissé eltér a többi városban, településen található imahelyektől, ugyanis míg azokban főként férfiak szolgálnak, ebben a templomban a papnők vannak túlsúlyban, s közöttük is a többség elf fajú. Ennek okán az imaközösség is természetközelibben alakult; előnyben részesítik a természettel, és ezáltal az istenekkel való harmóniát, az arra való törekvést, így imák és prédikáció helyett inkább a szertartásokra, énekekre, a belső összhang megkeresésére fektetik a hangsúlyt. Avourel jóslataiban is szentül hisznek, továbbá várják a következő nagy látnok eljövetelét.
A templom belső tere is a természetközelséget hivatott megeleveníteni, az oszlopokon a Karmazsin-erdőségből származó, vörös borostyánok futnak alá, a díszítés pedig ebben körülbelül ki is merül. Nincsenek szobrai, cirádás falfestményei, hiszen azok az igazán fontos dolgokról elvonnák a figyelmet.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: