Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Templom - Page 2 KaDiPE5
Templom - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Templom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 04, 2022 2:08 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Ha nem is veled vagy velem, de talán az élettel, melynek nyomát Morin kívül nemigen tapasztaltuk. Mely valójában nem is volt igazi – hallgatok el másodpercekre a nyilvánvaló felismerésére, s simítom meg a nyakamba függő medaliont. – Megeshet börtönéből szabadult volna, általad vagy általam – arra már azonban nem térek ki, miként is gondolom ezt, hisz nyilvánvaló inkább távol tartana magától minden olyat, amely felül kerekedhetne rajta s az oldalán függő acélon. – S valóban a meglátásod sem lehet alaptalan, miszerint akár formálhatta a történéseket a te vagy én lelkem vihara, netán egyszerre mindkettőnké, de jómagam az utolsó mellett tenném le a szavazatom – folytatom kellő nyugalommal viseltetve nemtörődömsége nyomán. – Mindenesetre legyen az az ősi erő vagy egy felsőbb hatalom ismeretlen számunkra. De nem számít; azt gondolsz, amit akarsz, ha úgy tartja kedved, ne vegyél róla tudomást – fogadom el döntését mielőtt elé tárnám további elképzelésem a jóslatról s annak megálmodójáról a fejemben megszületett tervről, melytől úgy remélem, válaszokat kapok. Annyi élet van szavaiban, mint egy darab kőben, mégis érdeklődéssel hallgatom magyarázatát szokásaikról, s még csodálkozni is elfelejtek azon, hogy fel nem tett kérdésemre válaszolni méltatott. Bár egy pillanatra mégis elkanyarodik gondolatom, melyben megállapítom, ha lesz oly szerencsés, hogy nem penge általi halál lesz a jussa, bizony groteszk szoborban gyönyörködhet az utókor.  Ezt persze nem osztom meg vele, ahogy a felmerülő további kérdéseimet se, hisz jó kedélyének mértékét kár lenne már így az elején kifosztani. Azonban mégis csak talajként szolgál néma csodálkozásnak vonásaim, nagylelkűnek mondható ajánlatát hallva fizetségét tekintve. Kérdés is szökne ajkamra, mely azt firtatná, miért veti is bizalmát belém, de ez is afféle dolog, melyet jobbnak látok nem feszegetni, elhomályosulni kettőnk közt, noha a gyanakvás, mely eddig megbújt valahol élesen villan. Nem ez lenne az első eset, hogy tévútra vezet. – Valóban nem – erősítem meg megállapítását, kényszeredett mozdulattal egyengetve el ruhám redőit, majd emelem rá újfent tekintetem a hold sápadt fényében, mely alig kúszott tova a templom kihalt termén érkezésünk óta. – Meglehet, talán nagyobb lelkesedéssel is fogadod, mint a tényt, hogy fel vagy bérelve – jelentem ki határozottan, mind a feltételezett igazságot és döntésemet előbbi ügyünket illetően. Korántsem olyan nehéz elismernem, hogy szükségem van a tudására, mind arra, melyet homloka mögött dédelget, s arra is melyek táncoltatni képesek a pengét. S ha már fizetnem kell, hát inkább dagasztom az ő erszényét, mint olyanét, akitől nem tudhatom, mit várhatok. – Szövetséget ajánlok, olyat melynek nyertese lehetsz– csöndesen ejtem a szavakat, bár nem hiszem, hogy bárki is hallgatná azokat. – Áruló vagy, ezt mindketten tudjuk, a kérdés csupán az, hogy néped s önmagad vagy azé, akit most szolgálsz – tárom szét, majd kulcsolom össze ujjaim magam előtt, mielőtt folytatnám. – Utóbbi esetben segíthetek a bosszúhadjáratodban, mely egybe fonódik az én érdekeimmel – hisz úgy vélem mindkettőnk célja ugyanaz, lefejezni a ragadozó madarat.



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 10:49 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Közönyös ábrázattal várom, hogy kifejtse bővebben a véleményét arról, mi is volna az a néhány dolog, mely felett szemet hunytam, noha sokkal előrébb nem jutok a megvilágosodásban, melyet elvár tőlem. Tény és való, az égvilágon semmi sem volt ott megszokott és természetes, a törp elbeszélése alapján pedig ha nem öljük meg és lelünk rá a szilánkra, soha nem szabadultunk volna a sötét, bizarr tájakról, ám a súlyát csupán haloványan érzem, mint bárminek e teremtett világon.
- Tehát azt mondod, éppen annyira lehetett puszta véletlenség, mint valamelyikünk jelenlétének manifesztációja. Röviden szólva felesleges spekuláció – vonom le a magam következtetését, bár azzal kétségtelenül egyetértek, hogy az a vidék nem volt híján a felsőbb hatalomnak. - Netán úgy véled, kapcsolatba akart kerülni velünk holmi jel révén? - meglehet, minden idegszálam az ellen dolgozik, hogy türelemmel viseltessek Lepke és a nyomozása iránt, mégis igyekszem összekötni gondolatfonalainak szálait, mielőtt odébb helyezkednék előle az egyik oszlop oltalmába. Leheletnyi sértettséggel vagy netán önérzettel keveredett szavait engedem alágördülni a lényemről; a nekem szegezett nyílt szitkoknak sem szokása megrendíteni a bensőmet, így a legkevésbé érdekel, ha esedékesen más érzi kellemetlenül magát. Tovább hallgatom hát elképzeléseit, az eshetőségek sorolását Avourel sírjának tükrében, kíváncsi fejbiccentésére azonban képtelen vagyok elnyomni magamban egy sóhajt, s megadóan forgatni a szemeimet rádöbbenve, ha nem szólok, maga fog rákérdezni.
- Akit megérint a halál szele, elvonul egyszerűen meghalni. Ha láttál már furcsa szobrot, melynek se talapzata sem értelme, úgy egy halottunkkal találkoztál – magyarázom akkora lelkesedést hordozva a bensőmben, akárha a fülemet tépnék. - Máskülönben a földbe temetjük a holtakat – teszem hozzá, hogy értse, amennyiben a jósnő nem vonult el örök álomra szenderedni, hanem természetellenes halálát lelte, végkép csekély a lehetőség a sírjának felfedezésére. Ami pedig a csatlakozásomat illeti kalandozásához…
- Éppen annyi, mit hajlandó vagy rá fordítani a szakértelmem tükrében. Elég a végén fizetned – vonom meg a szemöldökeimet leheletnyire, hűvös rezzenéstelenséggel állva egyébiránt pillantását és figyelve, amint felemelkedik a padról. Amennyiben másként alakult volna éltem fonala, megkockáztatom, egy szórakozott, pimasz mosolyt is megejtenék az irányába, így viszont nem marad több a késztetés mint a tudatomban haloványan felderengő gondolat.
- Nem szívesen jelentem ki, ám úgy festesz, mint aki koránt sem végzett a mondanivalójával… - állapítom meg kiábrándultan.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 2:29 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Érzékletes érzéketlensége folyton meglep, noha az arcomra már ritkábban ül ki a döbbenet, esetleg csak elmém sző néhány fonalat lénye köré, mint ahogy most is. A testhez tartozó lény valóban kiismerhetetlen, egy örök rejtély, de egyes rejtélyek nagyobbak a többinél. – Nem vitatom meglátásod, porszemek vagyunk csupán, de van néhány dolog, ami felett úgy hiszem szemet hunytál – siklik le róla tekintetem ruhám csipke ujjára. Gondolataim rendezésében segítségemre van egyengetése kézfejemen, melyet csak akkor fejezek be, mikor eszembe jutnak korábbi szavai türelmetlenségéről. – Ám okkal mondhatjuk rá, hogy már nem a világunk része, hisz nem tudjuk, mi rejtőzik mögötte. S nem csak te vagy én nem tudjuk. Vagy mélyen hallgatnak róla – bárhogy is legyen, hajt a tudásszomj, melyet könyvekkel nem csillapíthatok, s hazudnék, ha nem említeném a kalandvágyat hűtársként mellette. – Máskülönben egy szóval sem említettem olyat, hogy kettőnk jelenléte volt hozzá szükséges. Efféle kötődést még sem érzek, irántad – emelem újfent tekintetem övébe, állva annak minden megvető szikráját. – Éppúgy okozhatott volna bármelyikünk egyedüli jelenléte is galibát. Szerencse vagy szerencsétlenség, hogy nem így történt… - vonom meg enyhén vállam, ráhagyva a döntést, míg megnedvesítem ajkam. – amit viszont neked is be kell látnod, van ott valami. Valami, ami felette áll, de legalább egy kicsit uralma alatt tartja, melyre, ha emlékeim nem koptak meg, pont te figyelmeztettél, s neveztél botornak, ennek kapcsán – folytatom a nézeteim megvilágítását, talán annak reményében, hogy létezésének gondolata nem merül ki a szürke mindennapok megélésében. Mozzanatára és kérdésére enyhén rebben szemöldököm, az utóbbit, inkább azért mert nem tudom eldönteni valódi érdeklődés, mely hangjában sejlik, vagy csak leplezni akarja gúnyolódását. Az előbbit, mert meglepett, szentül hittem, hogy végig fölém magasodva akarja belém sulykolni felsőbbrendűségének tudatát. Léptei – mely most inkább lomha szarvasként mér – célját nyugalom veszem, s várom meg, míg újra figyelme tárgyát képzem. – Nem vélem úgy Szürke, nem vagyok ostoba, még ha úgy gondolod túl sok, az, amit hiszek magamról – ha így is van, megvan rá az okom, hisz tudásom meghaladja az egyszerű halandókét, melyért sokat áldoztam évtizedek alatt, s kívánok is míg, szívem az utolsó szólamát el nem játssza. Azzal viszont magam is tisztában vagyok, hogy évszázadok alatt nem én vagyok az egyetlen, aki válaszokat keres, s nem is az utolsó. –Igazad is lehet, melyre, ha csak sejtelmesen is, de utaltál, megvan rá az esély, hogy nem találunk ott semmit. Vagy, mert már meglelték, s valahol máshol őrzik vagy, mert soha sem volt ott semmi. De az is előfordulhat, hogy nem jó helyen keresték vagy az idő elteltével került az felszínre – túl sok az eshetőség és ezeken kívül mással nem szolgálhatok neki, bizonyosságot csak akkor adhatok, ha saját magam győzödök meg róla. Mindenki hallott már nagy elf mágusokról, kik még birtokolták a valódi hatalmat, s gond nélkül rejthették el bárminek a nyomát, amit az évszázad éppúgy megfakíthatott. Kíváncsiskodva billentem oldalra a fejem, kijelentése kapcsán. Újdonság az információ, melyet morzsákban szór elém népe szokásait illetően. Megvallom tanulmányaim alatt csekély figyelmet szenteltem fajának megismerésére. A részletek utáni kíváncsiságomat, azonban szavakba nem öntöm, a miértet, időpocséklásnak vélné úgy hiszem, de hagyok némi időt neki, ha mégis kifejtené bővebben. Bevallom, újabb újdonságként hatna rám. Csalódottan harapok ajkamba, s felé fordítva fejem mérem végig alakját, komolyan megfontolva megér számomra bármit is a szakértelme. – Mégis mi lenne az ár, amelyért hajlandó lennél megmozdítani a kisujjad? – fordulok ki a padból, hogy most már szemtől szembe szóljak. Lesz még miről szavakat intézni hozzá, s a megváltozott felállást követően sem nevezném kényelmesebbnek a helyzetem.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 10:49 am

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Bölcselete a türelemről meglehetős könnyedséggel pereg tova a lényemről, hisz ellenére annak, szavait fülsimogatással méri, nem fog hevesebb érdeklődés lobbanni kopár bensőmben, netán afféle nyugalom, melyen buzdulva lelkesedéssel szórnám a semmibe perceimet. Tán maga is rájöhetett, barátias érzeteket továbbra sem táplálok iránta. Kitartással meredek hát rá várva, hogy az imént még mosoly görbítette ajkait elhagyja itt létünk indoka, mely csekély elégedettségemre a következő momentumban meg is történik. Ami azt illeti, ha élnék az érzések kifejezésének gazdag eszközeivel, felhorkantanék a kérdésein, netán hitetlen vigyorra rándítanám a számat, ám tekintve, nem szívesen mozdítom arcizmaimat, puszta hűvösség, ami alácsordul róluk okfejtését hallva.
- Nem vagyunk többek mint jelentéktelen porszemek e világban. Ha valóban számítana közös jelenlétünk, korábban s most sem maradna következmény nélkül – vonom meg leheletnyire az egyik szemöldökömet, habár nehézkesen el szükséges ismernem, néhány, az övéhez hasonló kósza gondolatfoszlány már az én elmémen is felfutott. A különbség viszont, hogy engem közel sem hajt mindezen problémáknak az orvoslása vagy megfejtése, sőt, a tapasztalásainkat követőn szívesebben tartom távol magamat tőlük. Lepke persze másként vélekedik, s határozott terveket tár elém az őseimről és a jósnőről, akinek nevét nem egyszer hallottam anyám ajkairól legördülni. Igaz, mintha az egy egészen más világban esett volna; amiről akkoriban elképedt érdeklődéssel hallgattam, mostanra jelentéktelen információmorzsákká korcsosultak.
- Úgy véled, ez még senkinek nem ütött szöget a tudatában? - kíváncsiskodok ritka őszinteséggel, mialatt felhagyva ujjaim kulcsolását – leginkább, mert a csuklóm égett bőrét elkezdte húzni a testhelyzet –, odébb sétálok tőle az egyik oszlop társaságába, és annak vetve a hátamat fonom egymásba a karjaimat a mellkasom magasságában. - Amennyiben természetes halált halt, nem kellett elhelyezni. Ellenben ha ideje korán érte a vége, kétséges, hogy ott lenne – közlöm vele a tényt visszafogott hangon, eltekintve a templom bejáratának irányába, pillantásommal a papnőt kutatva, de nyomát nem lelem. Leplezett megnyugvással fordítom vissza a szemeimet Lepkére, kinek ábrázatát újfent szabadon cirógatja a hold ezüstös fénye.
- Elkísérhetnélek… - ismétlem el utána a kijelentést hűvös hitetlenkedéssel. - Összekeversz holmi kalandokért epekedő ostobával – szemöldökeim egymás közelét keresve húznak árkokat a homlokomra, noha végül kénytelen vagyok csöndesen felsóhajtani. - Amennyiben a szakértelmemre van szükséged, fizesd meg, mint bárki más. Úgy elkísérlek, s pengémet az óvásod szolgálatába állítom – jó kedélyemben tán nem kizárólag a szörnyek ellen, de ezt nem mellékelem szavaimhoz. Ahogyan azt sem, minden látszat ellenére képes volt megkapnia az érdeklődésemet.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 27, 2022 11:34 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A pernye, mely szájából hull alá, most nem telepszik meg vállamon. Hangosabban beszélnek, mint, ahogy a szél susog a fák közt. Méltán vagyok büszke, hogy csekély ismeretsége lévén sikerült magamhoz csalogatnom. A mély sóhajt mely lekívánkozik mellkasomról, mosolyom mögé rejtve nyelem vissza. Kellemetlenül érint a tény, hogy fölém magasodva esélyeink nem nevezhető kiegyenlítettnek. Szándékaim ugyan tiszták, mégsem lehetek maradéktalanul nyugodt. Türelmetlenségére azonban összeszűkülnek szemeim. – Én meg, ha sürgetnek. Sok mindent örököltél őseidtől, csigavérük azonban hiányzik belőled. A türelem keserű, de a gyümölcse édes – jegyzem meg, kísértve a sorsot egy újabb kioktatásra. Ámbár elejét véve a replikának, amennyiben akadna, vezetem fel azt, melyről elsőnek kívánok szót ejteni. – Csak efféle felismerésig jutottál? Kicsit sem érdekel, mi lehet mögötte? Nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg ott létünk tette zavarossá az álló vizet?  - a legkevésbé sem kellene, hogy meglepjenek száraz szavai, ám érdektelensége mégis zúgó áradatként söpör végig rajtam, s tör ki belőlem, kérdést után kérdés követve. A perc töredéke melyet vonásainak vizslatásával töltök felmérve, hajlandóságát a válaszadásra. Nem lepődök meg azon sem, ha boltíves falak között sikít a némasága. – Ellentétben veled én nem elégszem meg ennyivel – lemondó sóhajjal veszem magamhoz újra a szót, hisz ha arra várnék, hogy ossza meg velem gondolatatit, hát mi lennénk itt az első megkövesedett szoborcsoport. – Feltételezem, tudod, hogy az ylorei vízesés mögött őseid nyugszanak, s úgy tartják maga Avourel maradványait is a barlang őrzi – egy szusszanásnyi szünetet tartok, újra árnyék szőtte arcát kémlelve, jelet keresve arra, hogy birtokában van eme tudásnak, s ha netalán kérdés vagy megjegyzés szökkenne le ajkáról. – Ha valóban így van feljegyzések nem szólnak róla, de talán nem véletlen. Szeretnék a saját szememmel meggyőződni róla – tekintetem lesiklik róla s az eddig ezüstös fényben úszó tér árnyékba elveszett zugait kémlelem. – Nem vagyok tisztában a temetkezési szokásaitokkal sem, hogy szétszórjátok halottjaitok testét vagy szarkofágba zárjátok, vagy csak kőbe vésitek a neveiket, de ha Avourelt oda helyezték, talán akadhatnak ott más jóslatai is. Leginkább arra számítok, hogy más megvilágításban is feljegyezte a világunk pusztulását – pusztulását vagy éppen annak megakadályozását. A jóslatok olykor zavarosak s rosszul értelmezve azokat tévútra vezethetik azt ki követi. – Mivel te vagy az, ki tapasztalásaimban osztozik, mivel még elf is vagy, ami hasznos is lehet, s a pengével is jól bánsz, elkísérhetnél – kissé kelletlenül sorolom fel érveim személye mellett, bár ez inkább fakad büszkeségemből, mint sértettségből, de hát, ami igaz, az igaz. – Ha nem is azért csatlakoznál, mert a kíváncsiság hajt, hát legyél a társam az úton, azért, mert nem tudni miféle szörny vette oda be magát a vörös hold óta.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 9:47 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

- Ha ez megnyugtatja verdeső szíved, melynek dobbanásait ide hallom, hidd hát úgy, hogy hatalommal bírsz – jegyzem meg csöndesen, érdektelen ábrázattal fogadva félmosolyát, mely távol esik a rokonszenvtől. Szavaim dacára azonban el szükséges ismernem, igaza van… Valóban képes volt tettekre sarkallni a mélyen szunnyadó érdeklődésem megpiszkálásával, s most, hogy tudom, ő kívánta a találkozót, képtelen vagyok levakarni a lényemre telepedő, elővigyázatosságból és balsejtelemből fogant szomjamat a tudásra.
- Nem – felelek tömören az ajánlatára. Egyelőre nem mozdulok a helyemről, legfeljebb egy fél lépést teszek hátrébb, hogy nyakát ne kelljen törnie beszéd közben - ha a csigolyáinak mindenképp roppanniuk kell, roppanjanak a kezeim által. Némán figyelem közben, amint a gyertyát eloltja, tömör szaggal bántva kifinomult érzékeimet. - Térj a lényegre, Lepke. Nem viselem a felesleges szócséplést – vágok szavaiba, melyeket megnyugtatás gyanánt kínált fel nekem, ám valódi nyugalmat a világ egyetlen ígérete sem lehetne képes a bensőmre hinteni. Nem is érdekel hát ennek tükrében az igyekvése minderre, sőt, bizalmaskodó mosolya, amely meglehet, őszintének hat, éppen az indíttatása ellen dolgozik. Szívem szerint leengednék a mellkasomról egy türelmetlen sóhajt, de helyette csupán az ujjaimat szorongatom egymásnak a hátam mögött. Apró billenésre dől az állam viszont, amiként a vörös hold felé tereli a témát, s nem tagadom, kíváncsiságom okán halovány ráncok húzódnak a szemöldökeim közé. Várok néhány kérészéltű szekundumot, mielőtt elfordítva tekintetemet megszólalnék.
- Nem tévedsz. A nyilvánvalón kívül azonban nem tudom, mit vársz az igazadtól – osztom meg vele gondolataim csekély szeletkéjét, nehezen állva meg, hogy ne kezdjek lassú sétába töprengésem oltárán. - Ami történt, pusztán támasztéka mindenki feltételezésének. Mi csupán újabb cölöppel rendelkezünk megerősítés gyanánt, de feltételezem van elképzelésed, és nem az egyértelmű megvitatására rángattál idáig – leplezett érdeklődéssel függesztem hűvös pillantásomat az övére.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 8:38 pm


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Te árasztottad a Kódextár gyertyáinak fényét, te vagy a pergameneket óvó por varázsa és illata is. Köszönöm, hogy megmentettél és megtartottál, amikor más csak szerencséjében bízhatott volna…- hideg árnyék érkezése akasztja belém a szót, s nyíló tekintetem előtt meggyűrt levélpapír, elejtett tollpiheként könnyeden siklik a levegőben. Kezemben megremeg a viasztekercs, ahogy az ismert hang megborzolja érzékeimet. Számítottam érkezésére, ám mégis oly csendes volt, mint a hó hullás. Szükségem van néhány pillanatra, míg nyugalmat erőltettek magamra s a gyertyalángja szelíden hullámzásba találjon ismét békét.  – Eljöttél volna? – lassú mozdulattal emelem tekintetem az elf árnyék simított arcára, kíváncsisággal kapaszkodva kékjeinek rideg csillogásába. Valóban tartottam tőle, ahogyan attól is, hogy abban az esetben talán nem érkezne egyedül. Nem tudhatom, hol kezdődik nála a becsület, s hol ér az véget. – Itt vagy. A kíváncsiságod felett valóban azzal bírok – számat rosszmájú félmosolyra húztam, mely a következő pillanatban foszlik semmivé. – Ez attól függ, miféle nézeteket vallasz. Nem akarsz leülni? – süllyesztem vissza tekintetem a narancsvörös nyúlánk lángra. Lágy fuvallatot keltve veszejtem a semmibe. Halvány izzással huny ki a kanóc, melyből girbe-gurba füstsóhaj kapaszkodik a magasba s égett illata beteríti a közénk szorult levegőt. - Sok mindenről ejtenék szót – viasz csordul a padlóra, ahogy magam mellé helyezem, s fél oldalvást egy futó pillantást vetek rá vajon enged e kimértségéből. – Nem akarok ellened tenni, s ha mégis távoznál, visszatartani se foglak – a pad támlájának eresztem hátam, s bár kényelmetlen így folyamat a figyelmét keresni, de egyelőre leküzdöm a kellemetlenséget. – De meghallgathatnál, megeshet, lelhetsz benne olyanra, mely elgondolkodtat, s ha mégsem ígérem többet nem kereslek – előfordulhat, hogy jelenlétében most először suhan át arcomon egy őszinte, bíztató barátságos mosoly, melyet noszogató pillantás követ az előttem lévő padsorok felé. Hacsak némasága árulkodik is maradásáról néhány pillanatig mustrálom homályba vesző acélos vonásait. – Rég volt, de azóta sem hagy nyugodni a vörös hold éjszakája. Gondolhatod, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki… - szusszanásnyi időt hagyva magamnak harapok szám belsejébe, bízva abban, hogy valami halovány jelét is adja érdeklődésnek. – talán igazad van, de akkor ott láttam a szemedben a felismerést. Tévedek, ha azt gondolom, nem kapaszkodtak meg gondolatok akkor a fejedben?




Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 10:48 pm

Tanúnk csak a Hold
Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Hosszúra nyúlt percek óta függ a pillantásom a két istennek emelt monumentális templom egyik oszlopán, melynek aranyozott ívén a népem nyelvén íródott cirkalmas szövegek díszelegnek többek között a teremtésről, óvó ölelésében a vörheny borostyánoknak. Habár megüresedett mellkasomat nem lobbantja lángra a vallás, mégis közelebb állnak hozzá az erdei tanítások a megannyi istenről, kik a természetet és az életet igazgatják. A városiak Isilmënek tulajdonítják az éjszakát, a Holdat és a csillagokat, míg az erdőben a Holddal kézen fogva járnak a konstellációk Eleneth képében. A hit különbözősége mégsem köt le annyira, mint az indok, amiért egy imaházban szükséges várakoznom, s amiért időről időre kitekintek a búvóhelyemül szolgáló oszlop árnyékából. Az épületet vigyázó papnő bizton veszem, már megsejtette a jelenlétemet, mégsem környékez meg vagy figyelmezteti az idő közben felbukkanó, sötét köpenyes alakot, ki a bejárat magasba érő szárnyainak kitárásával panaszos nyikordulással telíti meg a templom eddigi sötét, békés rezzenéstelenségét.
Összehúzott szemhéjak alól mustrálom karcsú alakját, s noha lépteit, kecsességét figyelvén igen határozott elképzelésem támad a sejtelmes levél gazdájáról, arcának vonalaira nem látok rá, ekként biztos sem lehetek a kilétében. Gyertyát gyújt, majd végigsétálva a sorok között, lel nyugalomra némi bámészkodást követően az egyik padon. Fátyolos csöndességgel mért szavai a csapott fülűeknek meglehet, nem volnának többek puszta éteri sugallatnál, azonban számomra élesen kúszik az ismerős hang a tudatomba. Hagyok neki néhány másodpercet, mielőtt kifejezéstelen ábrázattal és kimért, ugyanakkor hangtalan léptekkel megközelíteném valóját a padsorok elején. Léha érdektelenséggel ejtem le elé a gondosan összehajtott papírost, melyen íves betűi sorakoznak.
- Netán tartottál tőle, hogy nem jövök el, amennyiben felfeded magadat a firkálmányodban? Túl nagy hatalmat képzelsz magadnak – szólalok meg elfojtott, suttogó hangon, lehajolva mellé, hogy megjegyzéseim közvetlen érhessék füleit. Ezt követően egyenesedek fel csupán és a hátam mögött összekulcsolt ujjakkal lépek elé, kitakarva az orcáját eddig buzgón beragyogó hold ezüstös sugarait. Hűvös fásultsággal eresztem le rá a tekintetemet, kutatva elsötétedett vonásait. - Mit akarsz tőlem, Lepke?




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:45 am


Tanúnk csak a Hold
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Még nem jött el az óra, ám én már itt vagyok. Nem holmi randevúra érkeztem, ahol illik megvárokaztatni a hódolót. A találkozót én magam kértem, s csak reménykedem, hogy van olyan eszes, mint amilyennek mutatja magát, s hogy elf vérében legalább negyed annyi kíváncsiság is csörgedezik, mint pökhendiség.  Nos, ha mégsem megtalálom a módját, hogy ráleljek.
Késői az óra, s a napközben mindig nyitva álló ajtó, most elrejti szem elől a templom puritán belsejét. Ám kulcsra sosem zárják azt, hisz még Ronit nappal hallgatja s nyújt vigaszt a fohászkodóknak, addig Tahrovin éjszaka simítja holdfényből szőtt szárnyait hívei köré.- Noha, itt másképp nevezik őket. -Tekintete szikrákat vet a kilincsen, melyet határozott mozdulattal nyomok le, melyre a súlyos ajtó panaszosan nyikordul, a csöndben, majd elfojtott döndüléssel záródik be mögöttem. Néhány gyertya lángja rebben meg a lágy fuvallatban mely jőtömet hivatott jelezni, noha fáradozásuk szükségtelen, hisz a hatalmas, boltíves ablakokon, úgy ömlik be az éjszaka fénye, miként sebes folyó szeszélyes tengerbe. Ujjaim mégis a kikészített gyertyák egyik csavaros testén fut végig -melynek derekára fém szoknyát helyetek a forró viasz ellen-, s a következő pillanatban már sercenve kapaszkodnak egymásba a lángok. Kérészéltű szerelem az övék, hisz jobbomról érkező neszezésre, már, egy karcsú papnő lágy vonásait vonja narancsos fénybe. Arca mintha meglepettségről árulkodnának, de talán a fény s árnyék gúnyos játékot űz velem, gyanakvást ébresztve bennem. – Légy üdvözölve – köszönt, lágy szellő susogását idéző hangján, s már távozásra is adja a fejét. Pillanatokig nézek utána, majd elindulok a sorok között a főhajó felé. Lépteim zaját elnyeli a leterített vörös szőnyeg, s én közben azon gondolkozom vajon csak gondolataiból riasztotta fel jelenlétem, netalán kellően többen vagyunk itt már, mint amennyire számítani lehet ebben az órában. Nem lepődnék meg az utóbbin sem. A tudat, mely máshol magában hordozná az eluralkodó félelem illatát, most nem tör felszínre. Nos, bár Ylore számomra egy ideje óvóhelyként szolgál, mégis mindkettőnk biztonsága érdekében választottam ezt a helyet. Reményeim közt tartom számon azt is, hogy van oly szent számára eme hely, hogy nem vágja torkom, ha éppen számára nem olyat találok mondani, mely „cirógatják” hegyes füleit. Ahogyan az is, hogy elég megnyugvást hoz számára, ugyanezen okból a falak hideg kövei. Fölém magasodó oszlopokról borostyánból szőtt uszály, omlik alá, s ha nem tudnám, hogy színe vörös, mint a kármin, azt hinném árnyékból nőttek. Magam is árny lennék, földig érő köpenyemben, kit imbolygó láng-gyertya vezet fényesre kopott padsorok között. Nem számoltam mennyi mellett is haladtam el, túlságosan lefoglaltak gondolataim, ám mire a végére érek, csak méterek választanak el a templom közepétől, mely kisebb tér, s fölötte üvegkupola csúcsosodik az ég felé. Innen nézve a sötét égre csillagfényes szőnyegébe takarózik a Hold, tivornyázik sejtelmes fényben, ezüst- kéken ragyog. Egy pillanatig csak ámulok, látványa elragad, majd némán helyet foglalok. Csuklyám könnyedén siklik hátra felfedve isteneim előtt arcom, rég jártam már efféle helyen. – Köszönöm, amiért életemet arra az útra vezeted, ahol nem csupán értője és őrzője, de keresője is lehetek a valónak. Ott voltál próbáimnál, éppúgy, mint magányos óráim mélyülésében… - szemhéjam alá rejtett kékjeim, remegő ajkak közül, halk, könnyed pillangóként rebbennek fohászom szavai.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:01 pm

Az ylorei templom kissé eltér a többi városban, településen található imahelyektől, ugyanis míg azokban főként férfiak szolgálnak, ebben a templomban a papnők vannak túlsúlyban, s közöttük is a többség elf fajú. Ennek okán az imaközösség is természetközelibben alakult; előnyben részesítik a természettel, és ezáltal az istenekkel való harmóniát, az arra való törekvést, így imák és prédikáció helyett inkább a szertartásokra, énekekre, a belső összhang megkeresésére fektetik a hangsúlyt. Avourel jóslataiban is szentül hisznek, továbbá várják a következő nagy látnok eljövetelét.
A templom belső tere is a természetközelséget hivatott megeleveníteni, az oszlopokon a Karmazsin-erdőségből származó, vörös borostyánok futnak alá, a díszítés pedig ebben körülbelül ki is merül. Nincsenek szobrai, cirádás falfestményei, hiszen azok az igazán fontos dolgokról elvonnák a figyelmet.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Templom - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: