Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Fürdőház KaDiPE5
Fürdőház KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Fürdőház

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 1:40 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 9:17 pm
-Az ilyesmit senki sem szereti hallgatni, legfeljebb elviseli. Bízz bennem, épp elég ittas barátomtól hallgattam végig, mennyire nagyon szerelmes...de azért köszönöm, hogy vállaltad volna.
Rákacsint, aztán megpróbál inkább a jelenre koncentrálni. És arra, mennyire furcsa, hogy ilyen nagy távolságokat utazott be, és összefutott két emberrel is, kik ismerik egymást. De...talán a mágiának köszönhetően annyira nem is meglepő ez, főleg nem egy ilyen forgalmas városban.
-Ó? Én azt hittem az, hogy nem kell többé borotválkozni.
Nehéz nem észrevenni, hogy bármennyire is kényes szegény Fol-nak a téma. minduntalan visszatévelyeg a bárd felé kérdéseivel. Nem mintha nem értené meg a dolgot. Nem is oly régen ő maga is rongyosra olvasta az Eviran-i bestárium-ot, pedig pontosan tudta, hogy hazugságok vannak benne.
-Csak egy erőszakos törp, de ő a mi csapatunkban van. Ylore pedig...egy hosszú történet. Kincset keresünk,d e nem itt...itt csak...itt ragadtunk. Valaha egy fesztivál miatt jöttünk ide..na mindegy, tényleg elég kusza történet.
Hirtelen megtorpan, és kitartott karjával nyomja kicsit hátrébb a mágust, mielőtt befordulhatnának egy sarkon. Aztán biccent, hogy inkább kerüljenek egy kicsit. A fogadót el tudják érni a hosszabb úton is, azon az úton, ahol nem futnak össze...Hát Rilrion-al sem, de jelenleg kis híján találkoztak a lovaggal, kit annyira igyekeztek elkerülni.
-Komolyan mi az istent műveltél, hogy ez a pasas ennyire rád van kattanva? Miattam majdnem megfulladt, és szerintem már nem is emlékszik rám...
Kis kerülő, és végre eljutnak a Braggart Fogadóba. A helyre, amit Ron otthonnak hív már hetek óta. Érdekes, eddig bele sem gondolt, hogy ez is cska egy ideiglenes szállás...megint...
-Keressük meg Ystrid asszonyságot, ő tudja, mit kell inni. Túlságosan is...


//Helyszínváltás Very Happy

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 5:39 pm
 
revolution
@Ronan Gallaway & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 520  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
– Barátok vagyunk. Arról akarok hallani, amit szívesen mesélsz… – Feleltem. Valahogy az arckifejezéséből tudtam, hogy olyan érzésekről van szó, amiktől tart talán egy kicsit, vagy annyira újak neki, hogy azzal aligha tud kezdeni bármit is. Meg tudtam érteni valahol, én egyenesen rettegtem attól, amit Rilrion iránt éreztem, mert kifordított magamból, hisztissé tett és olyan dolgokra vett rá… szégyelltem magam. Megpróbáltam közeledni felé, de nem sok értelme volt. Csak én hittem azt, hogyha sokszor próbálkozom, majd észrevesz. Persze éppen olyan nők mellett, mint a nővérem is, nem sok esélyem volt erre.
Megpróbáltam a ruhára koncentrálni. Addig sem kötött le a félelem, hogy bármikor belefuthatok a bárdba Ylore utcáin. Azzal a helyzettel nem tudtam volna mit kezdeni… leszámítva, hogy odarohantam volna egy hosszú ölelésre… és bizonyára megint szánalmas helyzetekbe sodortam volna magamat.
A tükörbe pillantottam, hogy igazgatni kezdjem magamon az újdonsült ruháimat. Talán nőnek készült, de legalább méretben nagyjából megfelelt és kellően giccses volt ahhoz, hogy varázslónak tűnjek benne.
– A varázslólét legjobb része, hogy ilyen ruhákban lehet járni – Bólintottam és megint végig simítottam a ruhán, majd követtem Ronant az utcára. Éppen csak egy rövid integetést engedtem meg a szabó felé, ami újfent kellemesen gyerekesre sikeredett. Nem csoda, hogy Ron fiának néznek. Szerettem volna felnőttesebb lenni, komolyan, olyan aki után megfordulnak az utcán. De a legtöbben még az igazi koromhoz képest is rendkívül fiatalnak gondoltak.
Ron kérdésére megráztam a fejemet. Ylore fogadóit, kocsmáit, sőt semmilyen intézményét nem ismertem különösebben. Csupán az akadémiáról adott leírást Durfar mester és hogy miképpen találom meg azt. A biztonság kedvéért minden lépés közben benéztem a kisebb sikátorokba, nehogy a nyomunkra akadjon a lovag… de Rilrion nevére megint gyomorgörcsöt kaptam.
A hasamra is simítottam a tenyeremet, mintha hányingerem volna. Ehelyett viszont nagyon mély levegőt vettem és megpróbáltam magamat összekaparni.
– Ha nincs ott a bárd, mehetünk. – Egyeztem bele. Egyrészem persze inkább ment volna olyan helyre, ahol találkozhatok vele… de túlságosan is kellemetlen volt a gondolat, hogy mit váltana ki belőlem. Nem volt szabad újra összezavarodnom vagy a szeme elé kerülnöm. Nem. Fel kellett nőnöm. Nagyon fel kellett.
Kicsit kipirultam hirtelen, mert a nagy erőlködésben egészen más fajta gondolatok is megrohamoztak. Azok, amikről akkor álmodoztam, mikor a kezembe vettem a leveleit, vagy éppen nagyon hiányzott egy szórakoztató társaság. Megráztam a fejemet és kicsit gyorsabbra véve a lépteimet reméltem, hogy ebben a hidegben gyorsabban megtaláljuk a fogadót. Egy jó adag ital bizonyára elfeledteti velem mindazt, amire nem akartam emlékezni sem.
– És mit csináltok így együtt erre? Megint erőszakos törpök vannak a dologban? – kérdeztem és közben a távolban végre kirajzolódott az emlegetett fogadó cégére. Tudtam, hogy már csak néhány lépés és kellemes melegben kortyolhatom a sört.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 22, 2022 10:51 pm
Hosszan sóhajt, aztán mosolyogva megveregeti a fiú vállát. Szegény tényleg nagyon félénk, ha a bárdról van szó. Vajon feldobná őt, ha mesélne neki az ünnepség reggelén a disznónak adott másnapos szerenádjáról? Talán nem...
A saját története épp elég kínos, még ha nem is túl részletes, de igaz ami igaz, elég sokszor megtörtént, a hölgyek neveivel pedig úgysem menne semmire Folrandír. A gondolatmenetét aztán megzavarja a váratlan kérdés, vagy valami olyasmi.
-Hmmm...? Nem tudom miért, nem fáj a szívem. Ellenkezőleg...de nem hiszem, hogy erről akarsz hallani. A végén még engem is megdobálsz kenyérrel.
Miközben ezt mondja, megint rá gondol, és bármennyire is küzd ellene, pontosan tudja, hogy olyan arcot vág éppen, amit ha ő maga kívülről látna máson, először fintorogna, utána pedig ellenállhatatlan késztetést érezne, hogy jól belemarkoljon egy kosár rohadt paradicsomba, és arcra célozzon.
Inkább az új gúnyára koncentrál hát.
-Nos, a varázslók ritkán választják a diszkréciót, nem igaz? Ha az ember tűzgolyókat dobál, minek rejtőzködni?
A szabónak biccent, és hamarosan újra az utcán találja magát, ezúttal viszont a jégcsapok csak a házak tetejétől lógnak, és nem az ő....hagyjuk! Ami viszont az italt illeti, megadóan biccent, és a szállása felé mutat.
-Ismered a Braggart fogadót? Ott szálltunk meg...nyugi, Rilrion nincs ott. Kitiltották a pókmalac incidens után...ne akard tudni. Khmm...Minden esetre remek boruk van, és a háziasszony tart a másnaposság ellenszeréből is. Nem sok helyen ittam még, de ez volt az egyik kedvencem eddig.
Ezzel, ha a fiú is benne van elkezdi a fogadó felé vezetni.

Ystrid Braggart Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 19, 2022 8:16 pm
 
revolution
@Ronan Gallaway & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 520  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Felnőttség. Mindig azt hittem már ráléptem az útra, aminek a végén majd férfivé válok, olyan férfivé, akire nem csak én, hanem apám is büszkén tekinthetne. Mégis itt pironkodtam, mikor az érzéseimről volt szó. Talán nem volt bűn szeretni valakit, de amit én éreztem az merőben szokatlan volt. Vagy legalábbis nem kellően hagyományos ahhoz, bárki olyan természetességgel fogadja, mint mondjuk Ronan. De őt teljesen barátnak tekintettem.
– Azt hiszem. Azt hiszem, nem számít tudja-e itt vagyok. Ha beszélsz vele, mondd neki, hogy hiányzik. – Próbáltam komolyabb hangon beszélni, de a pirulást levetkőzni képtelen voltam. Nem tudom miért, szinte a részemmé vált. Meglehet én már nem leszek ennél komolyabb, felnőtt vagy érdekesebb, csak ez a gyerekesség marad a személyiségem. Hogy is lehettem volna olyan, mint a nővéreim vagy az apám? Nem is közöttük nőttem fel, csak kívülről csodálhattam, mennyire mások.
Hallgattam, ahogy a caldeni életéről beszél. Ez pedig egészen elterelte a figyelmemet olyan dolgokról, mint a saját nyomorúságom. Furcsa volt még csak belegondolni is, hogy bárki kikosarazná éppen Ronant. Valójában, irigylésre méltó volt minden lány, akinek csak a figyelmét szentelte. Rám sosem tekintetett senki úgy, hogy meg akar kapni, még egy éjszakára sem.
– Valamiért az az érzésem volt, hogy van egy konkrét személy, aki miatt most is fáj a szíved. – Vontam vállat. Nem akartam persze turkálni a bizalmas ügyeibe, ha úgy érezte megoszthatta velem a gondolatait, ha pedig másképp akart tenni, azt sem bántam. Elterelhette a szót.  Engem hamarosan amúgy is az új köpeny foglalt le, aminek sötét színe szinte feketére emlékeztetett, mégis a prémtől elegáns és finom volt.
– Tudom, hogy feltűnő, de legalább nem fázom benne. – Vontam vállat. Túlságosan szerettem a csicsát, ami varázslóként egyenesen kötelező volt. Mindenki köpenyekben, díszes kámzsákban járt. Ezt szerettem igazán abban az életben, amit El’Alorában kaptam… hogy újdonságokat kaptam, felfedezhettem a bennem uralkodó mágiát.
Ronan fizetett persze, pedig én akartam. Én ajánlottam fel, hogy meghívom ruhára, hogy ne fagyoskodjon… ennyit mégis csak megérdemelte volna, ha már egyszer megóvott a lovagtól. De volt más módja is a törlesztésnek.
– Jóurak, öröm volt veletek üzletelni.– Biccentett a szabó, majd elrakta az ulronját, mi pedig szép lassan megindultunk kifelé.
– Nos, Ron. Nem lesz más választásom, mint egy italra meghívni akkor a hősies tettedért. Nem sokan mentettek volna meg, de te… – Elmosolyodtam és körbenéztem, hogy merre van a helyi ivó. Valamit emlegetett, hogy hova tart, hát nekem az a hely is megfelelt. – Szóval hova is tartunk, ha iszogatásról van szó? – kérdeztem. Persze nem akartam a nyakán lógni egésznap. Biztos voltam benne, hogy van jobb dolga is, mint velem tölteni az idejét, ráadásul a társaságában nagy volt a veszély, hogy belefutok Rilrionba.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 17, 2022 9:37 pm
Kezdi megsajnálni a fiút. Próbál is tőle telhetően kedvesen mosolyogni, és reméli eléri a kívánt hatást, annak ellenére, hogy önmagát mindig egy éhes kardfogú medvére emlékezteti, mikor a tükörbe nézve látja saját fogsorát kivillanni.
-Mondom, nem kell róla beszélni, ha nem szeretnél. És ne aggódj, tőlem nem tudja meg, hogy itt vagy.
És tényleg nem áll szándékában elmondani neki. Nem mintha sok alkalma lenne rá. Ami viszont a saját csalódásait illeti...számíthatott volna erre a kérdésre, ahogy arra is, hogy választ is vár rá Folrandír. Pár pillanatig ledermed Ronan arca, de aztán halkan megszólal.
-Nem szeretem ezt emlegetni...meg a magánéletem úgy általában. De, gondolom ezek után nem lenne szép titkolózni mi?
Sóhajt egyet, mint aki abban reménykedik, hogy biztosítják róla, nem kell mondania semmit sem.
-Tartok tőle, nem túl izgalmas történet. Calden-ben sok magas, vonzó férfi él, kiknek nem istállószagú a lehelete, szóval akadt jobb választás nálam bőven. És mivel a városnak abban a fogadójában dolgoztam, ami történetesen nem egy bordélyház szomszédjában áll, meg sem tudom számolni, hányszor történt meg, hogy annak a lagziján szolgáltam fel, aki kikosarazott.
Halkan kacag ezen az utolsó pár szón, majd még hozzáteszi közben.
-Mindketten próbáltunk úgy tenni, mint aki életében nem látta a másikat. A régi szép idők...
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb család szeretné, ha a vérvonala fennmaradna, ő pedig egy zsákutca ebben a tekintetben, mint ahogy azt meg kellett hallgatnia rengeteg családtagtól, de ezt már nem mondja ki. Megrázza a fejét, és inkább a jelenre koncentrál, keserű múlt helyett, ám az elmúlt hónapokban ez valamiért úgy tűnik működik. Újra halványan mosolyogni kezd.
-Semmi baj...Ril lehet már dalt is írt volna róla...de azért inkább ne emlegessük többet rendben?
A fiú új ruhája annyira nem köti le a figyelmét, inkább a mestert követi szigorú tekintetével. Engedékenyen biccent, amikor az újabb gönc már jobban illik a varázslóra, és a kardja mellé fektetett erszényéért nyúl, hogy kikaparjon belőle elég ulront.
-Azt hiszem, megfelel a célnak. Ebben biztosan nem szúrna ki egy gyanútlan szabó sem...akarom mondani törpe haramia. Khmm, mennyivel is tartozunk?
"Kedvesen" vigyorogva kicsengeti a kért összeget, majd biccent a fejével, hogy menjenek, most, hogy itt végeztek, és a kardját is újra magára akasztotta.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 3:20 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 520  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
A beszélgetés nagyrészt inkább kellemetlen irányba kezdett fordulni Ronan mellett. Nem azért, mert őt ne kedveltem volna, valójában egészen jól kijöttünk és tényleg könnyű volt megnyílni neki, de ha jóban van Rilrionnal, én pedig régi érzéseket idézek fel neki, az jól nem sülhet el. Biztos voltam benne, hogy valahogy a bárd fülébe jut és akkor majd még rosszabb lesz az egész.
– Nem tudom… nekem még sosem udvarolt. Azt hiszem… vagy igen? – Sóhajtottam fel aztán, szinte kétségbeesetten. – Az istenekre, Ron… csak összezavarsz. Másokkal biztosan szívesen találkozna, de velem, kétlem. Az az egész olyan szürreálisan furcsa volt. – Tettem hozzá és kicsit beletúrtam az ezüst tincseimbe. Nagyon zavarban voltam, nem kellett volna még véletlenül sem felhoznom ezt a témát. A kis pír ott is maradt az arcomon még hosszú ideig, jelezve, hogy mennyire, mennyire szerencsétlen vagyok érzelmi téren.
– Mikor voltál te hasonló helyzetben? Mármint, nehéz elképzelni, hogy valaki ne akarna éppen veled lenni. – Igen, hozzuk csak még jobban zavarba magunkat, úgy kell azt. De tény volt, hogy Ron ránézésre egész kellemes volt és még vicces is… és megértő. Biztos voltam benne, hogy bármelyik nő szerencsésnek érezhette volna magát a közelében.
A szabónál még mindig kicsit bennem maradt a feszengés. Ezért nem értettem a viccet sem, de legalább azt azonnal kiszúrtam, hogy az aprócska ing még csak meg sem közelíti Ron stílusát. Nem, neki egyszerű dolgok kellettek, amiben kényelmesen mozoghat. A közös kis kalandunk alapján ezt azért le tudtam szűrni.
– Bocsánat… nem szoktam másokét nézegetni általában. De ez szembeszökő volt. – Böktem oda természetesen teljesen elpirulva. Gyűlöltem, hogy nem tudok éretten viselkedni, mintha képtelen lennék féken tartani a nyelvemet, az érzéseimet és mindent… nem, mintha nem tanulhattam volna meg, hogy minden bajom ebből származik. Nem. Folrandírnak beszélni kell, míg valaki be nem töri az orrát. A legtöbben nem szeretik, ha más férfiak vagy férfifélék nézik meg őket.
A helyzetemet pedig csak kínosabbá tette a szabó, mikor közölte, hogy túl alacsony vagyok az elfmérethez. Ron mordulását is alig-alig értettem kínomban.
– Persze, persze, megfeledkeztem róla, hogy ezt egy túlzottan is nagynövésű elfúrnak készítettem. Még kérdeztem is tőle, hogy nem óriások-e véletlenül a felmenői. – Magyarázta kissé megrökönyödve a szabó, majd elsietett a hátsó helyiség felé. – Máris hozok egy igazán szép, elegáns darabot, amiben biztos nem fog fázni.– Tette hozzá és eltűnt az ajtó mögött.
A tükör felé fordultam és végig néztem magamon aztán, mintha a hibákat keresném magamon. Sokáig elhittem, hogy megnőhetek, de éppen csak Tindómielt sikerült lehagynom eddig a klánból, amiben felnőttem. A korombeliek mind hatalmasok voltak, vállasabbak, férfiasabbak, én meg valahogy alulmaradtam. A hajamat szerettem egyedül, mert anyámtól örököltem. Senki másnak nem voltak a családunkban ilyen csillogó, ezüst tincsei.
– Köszi, de tudom, hogy kicsi vagyok.– Pillantottam aztán Ronra a tükörből. – Anyám is hasonló termet lehetett, bár nem emlékszem rá… de apám rendkívül magas még az elfek között is.
A szabó gyorsan visszatért. Ezúttal egy prémes köpenyt terített rám, ami olyan mélykék volt, hogybizonyos fényben akár feketének is hathatott volna. Szerettem, ahogy harmonizál a sötétkék szemeimmel.
– Ez nagyon szép… – húztam ki magam, miközben a szabó igazgatta rajtam a ruhát.
– Ylore-i bársonyból van és meglehetősen bélelt. Finom darab. – Magyarázta közben és láttam, hogy kissé félve pillant Ronra, várva az ő véleményét.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 14, 2022 9:54 pm
-Ha te mondod... - Feleli halkan, vigyorogva. Ha ennyire zavarja őt a téma, ő nem fogja kiszedni belőle. Bár, a jelek szerint nincs rá nagy szükség éppen, hogy vallassa. Szegény fiú magától is megoszt vele mindent a jelek szerint, ő pedig csak elnézően bólogat, és néha feljegyez pár dolgot. De tényleg csak néha.
-Igen, a feje. Tudod, az a testrész amit a nyakán szokott hordani. Legalábbis mielőtt velem találkozik...
Sóhajt egyet. A szörnyekkel való találkozása aligha hősköltemény. Nemcsak az általuk elragadott kalandorokat nem sikerült megmentenie aznap, de ráadásul még meg is sérült. Mégsem gondol vereségként rá...és újra mosolyogni támad kedve.
-Khmm...ha úgy udvarol, ahogy énekel, szerintem nincs miért aggódni. Egek...lehet énekelve udvarol..? Na mindegy, igazából nem arra céloztam, hogy támadd le csak tudod...Rilrion alapvetően egy kedves ember. Biztosan szívesen találkozna veled újra. De persze megértem, ah szerinted nem jó ötlet. Voltam én is hasonló helyzetben...
És aztán elhallgat, és nem meséli el, mikor is volt ez, és mi történt. Ó nem. Van ami jobb ha rejtély marad, de igen, neki is volt szerelmi bánata. Nem, nem öt éves korában, vagy legalábbis nem akkor utoljára, ha már szóba került, és meg is rázza a fejét.
-Csak vicceltem Fol. Gyerekként pöttöm voltam. apró, és még nálad is cingárabb. a mostani fizimiskádhoz képest sokkal cingárabb.
Mint korábban, most is inkább a társára bízza a társalgást a szabóval. Kicsit hasonlóan is érzi magát, bár most legalább normális ruhát próbál fel. Azért a husángjára tett megjegyzésre felszalad egyik szemöldöke a homlokára.
-Khmm...ezt megpróbálom bóknak venni, de...Egek Fol!
Nagyon nem akarja forszírozni a kérdést, inkább csendben magára kapja az új együttest, és megállapítja a tükörben, hogy így már talán nem lesznek hógolyói amíg hazaér. Azt, hogy Folrandír nem fázik könnyebben elhinné a fiúnak, ha nem látná beszéd közben a leheletét még idebent is. Óvatosan megveregeti a hátát, aztán elhátrál tőle, és biccent, hagy kapja meg végre azt a csuhát szegény.
-Teljesen normális a magassága - mordul halkan, és néz a mesterre szigorúan, de azért int neki, hogy hozzon már egy méretben hozzá illőt. Feltehetően nem akar egy egész vértet sisakostól elrejteni alatta....bár az egészen biztosan meglepne mindenkit, ki rátámad...

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 8:47 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 538  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Nem esett annyira jól Rilrionról beszélni. Nem azért, mert nem léptem már túl rajta, egyszerűen csak ezekről a dolgokról még senkivel sem beszéltem… igazából a nővéremmel sem. Tindómiel volt az egyetlen, akivel bármiről cseveghettem, nem ítélt el… de ez a bárd valamiért neki is fontosabb volt – gyanítottam, hogy jobban, mint nekem. Részemről csak egy fiatalkori ábránd volt, ami az elválásunkkal amúgy tovább is állt.
– Mi? Nem! Ron! – Nyafogtam már-már kislányos hangszínnel. Persze nem volt meglepő, eddigre már annyira megült a rózsaszín pír az arcomon, hogy akár jó pár lépésre tőlünk is kiszúrhatták, hogy zavarbajötten ácsorgok egy fürdököntösbe bugyolált félóriás előtt. – Én voltam belé szerelmes! De elmúlt! Határozottan elmúlt. – Tettem hozzá.
Hirtelen nagyon is szerettem volna eltűnni Ylore városból, hogy még véletlenül se találkozzak Rilrionnal. Nem gyűlöltem vagy haragudtam rá, egyszerűen csak elég volt egyszer abba a bizonyos csapdába beesni, amit ezúttal meghagynék valaki másnak. Nem voltam ügyes a flörtben, a csábításban meg még kevésbé, így nem éreztem rá semmiféle késztetést, hogy ismételten megpróbáljam. Jó volt nekem egyedül, barátokkal. Ronnal.
– Slages… feje? – kérdeztem értetlenül. Közben kitapintottam az erszényt az oldalamon, ami jó pár érmét rejtett. Nem akartam, hogy ő fizessen, mégis csak én ajánlottam meg neki a felhívást, a mágiával való fizetést is inkább csak egy kellemetlen kis viccnek szántam reakcióként Rilrion dalára. A legutóbbi találkozásunk alkalmával száraz kenyérrel dobálták meg a népek, nemhogy jutalmazták volna érte. Engem persze nem zavart az éneklése, akkoriban még azt is úgy hallgattam volna, mint valami prófétát, akinek minden szavát elhiszem. Régen volt, mintha nem is történt volna meg igazából… furcsa álomképként élt az emlékezetemben.
Az üzletben kicsit melegebb volt. Végre nem pislogtam folyvást Ronan lábai felé, hogy vajon kezdenek-e már elkékülni a fagyban… és a gondolataim mögött sem motoszkált ott, hogy mikor tör az életemre megint az az őrült lovag.
– De… ah! Nem tudom, Ron, az egész olyan furcsa helyzet volt. Már én sem ugyanaz az elf vagyok, aki akkor… és nyilván nem kíváncsi rám. Párszor próbáltam neki kimutatni az érzéseimet apró érintésekkel, de… mit tudom én, tuti valami bögyös tyúkot kerget most is a mézesmázos szavaival. – Vontam vállat és figyeltem, ahogy valami inget kotor elő a szabó és megpróbálja Ron felsőtestére adni. Ezzel egyidőben a köpeny is lekerült róla, én meg próbáltam nem nagyon megbámulni ott. Ez az ifjúkori tűz kezdett az őrületbe kergetni. Még, amikor normálisan akartam viselkedni sem ment.
– Akkor kisebb vagyok, mint az öt éves Ron… – állapítottam meg a számomra kicsit túl bő ingre pillantva. – Ha már fekete, ne ilyen csicsásat adj neki, jóuram! – Mondtam a szabónak és a pulton fekvő egyik egyszerűbb darabra mutattam. Sima, díszítésmentes, alacsony, de álló gallérral. – Valami ahhoz hasonlót, ha lehet. De nadrág is legyen hozzá, meg egyebek, mert ha ezzel a husánggal sétál végig az utcán… – Elcsuklott a hangom és elpirultam megint. Ez csak úgy kicsúszott a számon. – Bocsánat…
Szerencsére egy teljes felszereléssel állt elő a szabó. Amíg segített Ronnak öltözködni, én is összeszedtem magamat. A pirultság kicsit elmúlt és így kevésbé kellemetlenül nézhettem végig az új öltözéken.
– Ez sokkal jobb. – Bólintottam. Már majdnem kiböktem, hogy akkor fizetnénk is, mikor hirtelen Ron valami csuháról kezdett beszélni.
– Ugyan én tökre nem fázok… – csak vacogok… lett volna ez az igazi válasz. Valahogy meghatott, hogy Ron egyáltalán észrevette és tenni is akart ellene. Sosem volt velem ilyen figyelmes senki, persze Tin igen, de sem apám, sem a testvéreim, de még az úgy nevezett barátaim is. Míg a szabó kutakodni kezdett, hirtelen odaléptem Ronhoz és megöleltem.
– Köszönöm… nagyon… – suttogtam felé és aztán el is húzódtam. Nem akartam zavarni az ilyesmivel, mármint nem tűnt annak az ölelkezős fajtának. Aztán vissza is jött az úriember és elkezdet lehámozni a köpenyemet, hogy egy bársonyos lilát próbáljon az alakomhoz igazítani.
– Elfnek kicsit alacsony.– Jegyezte meg, miközben öltöztetett. Ettől persze megint jött a gyomorgörcs. Egy ideje tudtam, hogy semmi elfes nincs bennem… de nem szerettem az arcomba kapni ilyen formában.




Wynva Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 9:08 pm
Felvont szemöldökkel néz a hirtelen nagyon defenzív elfre, ki szegény hamarosan maga is rá fog jönni, hogy ezzel a tiltakozással végülis eléri azt, hogy ne feltételezzen semmit...hanem biztos legyen abban, amire elsőre gondolt. Végül mosolyogva rákacsint, és csak ennyit mond:
-Egyoldalú? Szóval csak ő kezdett ki veled? Ne aggódj, tőlem nem hall erről senki semmit.
Mosolyogva megrázza a fejét, és próbálja nem tovább nyúzni szegény kölyköt ezzel a témával. Pedig izgalmasnak hangzik. De helyette csak komolyan néz előre, és még gyorsan belefirkant a jegyzeteibe egyet.
-Ne aggódj a fizetés miatt, csak ugrattalak. Akad nálam némi érme. Mint kiderült, a szörnyvadászatot jól megfizetik, csak azt bánom, hogy a Slages fejét nem hoztam haza.
A szabóhoz belépve sóhajt egyet, és hagyja, hogy a mester körbejárja, majd pár rosszalló pillantással eltántorítja az urat a selymektől, és rikító színektől, némán navigálva őt a fekete szín, és az olcsóbb, de kényelmesebb és tartósabb anyag felé melynek neve...fasztudja.
-Egyébként, szerintem biztosan szívesen látna. Valamiért nekem is mindig örül, pedig állandóan csak morgok vele, meg bajba keverem. Meg megzavarom a hempergését a malacokkal...jóember, ez az ing 5 éves koromban is kicsi lett volna rám! - Beszéd közben próbálják ráhúzni az egyik rég beragadt Calden városában divatosabb inget...de sajnos mint Ron említi, ez valóban nem az ő mérete. Nagy nehezen azért sikerül megtalálni a rávaló gúnyát. Meg is nézi magát a tükörben. Új teljesen hétköznapi, fekete szerelése üdítően nem passzol sem a hajához, sem a bőréhez.
-Tartanak itt olyan gyermekrablós csuhát, amiben még egy varázsló sem fagyna halálra odakint? Elf méretben...
Fejével Fol felé biccent, ah nem lenne egyértelmű, hogy most a szabónak nem rá kéne mérnie a következő portékát.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 04, 2022 7:48 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 538  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Még egészen közel voltunk a fürdőházhoz, mégis mintha minden félelemem elszállt volna. A lovaggal nem foglalkoztam, inkább a beszélgetésünk kötött le, ami egyre érdekesebb kanyarokat vett. Ahogy Ron kimondta „boszorkányok,” szinte éreztem, amint elmerül a gondolataiba. Nem sajnáltam tőle azt a pár pillanatot, így lelassítottam a lépteimet és nem szóltam. Nem szóltam, egészen addig, míg ki nem fakadt belőlem a felismerés. Rilrion nevének említése őrült ritmusra sarkallta a szívemet, pedig az iránta érzett kavargás egészen megszelídült az elmúlt hónapokban. Őt is a tapasztalataim közé soroltam. Találkoztam más elfekkel, törpökkel, emberekkel és megtapasztaltam mennyire tud fájni, ha az ember szeret valakit, de viszont azt nem kaphatja. Bár, ha az jutott eszemben, ahogy Ethuil ünnepe után a sátorhoz kísérve végig cirógatott a karomon, még meg-megborzongtam tőle. A tünde szavak pedig, amiket hozzá suttogott, gyönyörűek voltak. Szebben hangzottak, mintha én magam formáltam volna meg őket.
Ron felnevetett, én pedig csak még jobban zavarba jöttem. Soha, senkit sem avattam be a Rilrion iránti érzéseimbe, még igazából a bárdot magát sem… így viszont egyenesen bukfencezni kezdett a gyomrom. Mi a fene ütött beléd Folrandír? Teljesen leégetted magad az egyetlen barátodnak nevezhető személy előtt! Gondolatban máris magamat büntettem, amiért egyáltalán megemlítettem a nevét.
– Ne! Ne feltételezz semmit, kérlek, Isilmë szerelmére! – Emeltem fel a tenyerem, mintha védekezni akarnék. Valójában, hirtelen jobban örültem volna, ha folytatja a hülyeségeim feljegyzését, minthogy azt gondolja, hogy bármi is történt köztem a bárddal. – Az egy teljesen egyoldalú dolog volt… és! Nem. Nem történt soha semmi. Nincs olyan, hogy én és Rilrion és soha nem is volt. Ezt neki főleg ne mondd… ahh! Istenek! – Ráztam meg a fejem, a zavarodottságom egyenesen pánikba csapott át. Ron olyan volt, mint egy nagytestvér… talán ezért is éreztem ilyen nagyon szégyellősen magam a témával kapcsolatban. A nővéremnek nem is mertem említeni, mert látszott rajta, hogy ő is kedveli a bárdot.
– Ó… – A kijelentésére hirtelen csendesebbre fogtam és csak egy pillantást vetettem a Fürdőház ajtaja felé, mielőtt kitettem egy lépést és szép lassan megindultunk tovább az utcában, közeledve az egyébként egészen közeli szabóság felé. – Nem is tudtam, hogy itt van… bár ki tudja. Talán említette az egyik levelében, amiket korábban váltottunk. Sajnos egy ideje bedugtam az ágyam alá El’Alorában… és az persze jó messze van innen. – Dünnyögtem még hozzá. Belekaroltam Ronba, olyan öcsikésen, hogy kicsit melegítsem a nemlétező testmelegemmel, úgy húztam mind gyorsabban a szabó felé.
– Kedves tőled az ötlet… de azt hiszem, Rilriont minden más is jobban legfoglalja nálam. Mint mondtam, egyoldalú volt. Egyszer simította csak meg a karomat, de akkor is erősen ittas állapotban voltunk. – Folytattam. Igazából tényleg túl voltam a dolgon, nem is értettem, minek zaklatott fel az egész. Mindenesetre hálás voltam Ronnak, hogy az utca hidegéről belépett a szabóságba.
– Majd fizetek varázslattal a ruhákért, ha már dallal nem tudok. – Tettem hozzá halkan és kicsit elléptem Ronantől most, hogy nem kellett már óvni a kinti hidegtől. Odabent hirtelen minden olyan más volt… szépséges anyagok sorakoztak mindenhol, olyanok, amiket én nem tudtam volna megfizetni magamnak. Persze voltak egyszerűbb darabok is, amik inkább illettek Ronhoz. Így ha megláttam a szabót magát, mert előkerült a tömérdek szépség közül megpaskoltam a mellettem álló hatalmas fickó mellizmát: – Ezt a nagyember fel tudnád öltöztetni, uram… mondjuk most azonnal?




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 04, 2022 4:17 pm
Felvonja a szemöldökét, és csak akkor szólal meg, amikor Folrandír elmondta a magáét. Látja rajta, hogy zavarban van, és nem akar rontani a helyzeten.
-Pucéran ültem a fürdőben, annál aligha látnak most többek. De...izé...köszi.
Nem különösebben fázós fajta egyébként. A tény, hogy a lehelete kirajzolódik a levegőben látszólag egy cseppet sem zavarja. És ha nem is kimondottan kényelmes a klíma számára, élt már meg rosszabbat. Jelenleg percek választják el attól, hogy tető legyen a feje felett, és általában fűtött helyen legyen. Nem volt ez mindig így.
-Nem lennél elég varázslós? Nos, biztos árulnak talárt, meg utazó csuhát...bár sosem értettem miért mániája így öltözni a varázslóknak...és a boszorkányoknak...hmmm.
Halványan elmosolyodik, és picit elveszve a gondolatiban indul meg előre. De csak pár lépést tud megtenni, mielőtt rohamban szökik ki a levegő a tüdejéből, ahogy meglepetésében egyszere félrenyel, és felkacag. Könnyes szemekkel bólogat. Határozottan olyan magas "Csip-Csip", mint a varázsló mutatja, majd feltartott kezét mutatja neki, és elkezd a fürdőköpeny zsebében matatni.
-Várj már, ezeket fel kell írnom. Csip-Csip...kenyérrel dobálják ha énekel...végem van!
Tényleg előkerül az apró bőrkötéses napló, melybe jóformán semmit sem írt, inkább csak kitépett belőle lapokat, amikor úgy érezte, azokat a sorokat nem láthatja élő ember. Most viszont az olvashatatlanság határán szédelgő kézírással firkantja bele a hallottakat.
-Oké, megvagyok...van még valami? Ó...
Vesz egy mély levegőt, mikor meghallja, mit mond még, nyel egyet, és elteszi inkább gyorsan a könyvet. Áll egy pár pillanatig csendben, majd nagy nehezen kiböki:
-Szóval, te és Rilrion...? Érdekes...
Újabb hatalmas sóhajtás, aztán hosszas mérlegelés után kinyögi:
-Lehet nem kéne belefolynom ebbe de...ha ennyire hiányzik neked, miért nem beszélsz vele? Itt van Ylore-ban ő is.
Közben kezdenek jégcsapok lógni a hajából...remélhetőleg csak átvitt értelemben, de minden esetre nem tud tovább várni, és betér a szabóhoz, kissé szaporább léptekkel, mint eddig tette.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Fürdőház Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Fürdőház
» Fürdőház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: