Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Fürdőház - Page 2 KaDiPE5
Fürdőház - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 10%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
7 Hozzászólások - 8%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Fürdőház

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 03, 2022 2:16 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 503 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Nem. Ron határozottan nem mutatott rosszul még hiányos öltözékben sem. Az olyan neveletlen elfek, mint én pedig elnézegették volna, de mivel barátok voltunk, kötelességemnek éreztem kihúzni a szarult helyzetére valamit kitalálni.
- Talán csak láttatani akarták a szép izmaidat - vontam meg a vállamat. Ahogy ezt kimondtam persze elpirultam. Józan állapotomban nem sok embert dicsértem, valahogy mindig kiült az arcomra az a gyerekes pirultság, ami most is ott köszöntötte Ronant, ha alaposan megnézett magának. Kellemetlenkedve simítottam végig a ruhámon, hátha annak kisimításával legalább elterelhetem a figyelmem arról, amit odaböktem. - Mármint... kár tagadni. Jól festesz.    
Ez az Fol. Pirulj el még jobban és járasd le magad még az egyetlen személlyel szemben is, akit barátodnak mersz gondolni még. Megköszörültem a torkom és megpróbáltam úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne a helyzet és inkább felajánlottam a segítségemet.
- Csakhogy ne fázz meg - válaszoltam, ahogy kiléptünk az utcára. Volt nálam elég ulron, hogy legalább egy egyszerű ruhát vehessünk neki. Odakint hűvös volt, éreztem, ahogy a csontjaimig hatol a téli időjárás fagyossága... mégis inkább Ron miatt aggódtam, abban az egyszál semmiben.
- Azt hiszem, egy kabátban nem lennék elég varázslós. - Közöltem és elvigyorodtam. - Szóval nagyon is tűrnöm kell. - Húztam ki magam megjátszott büszkeséggel. Csak ezután pillantottam a cégérre, amelyre Ronan bökött. Az utca emberével nem is foglalkoztam, pedig éreztem magamon a tekintetüket. Na meg persze, teljes felelőtlenség is volt mindez, hiszen nem rég még egy gyilkolni készülő lovag volt a nyomomban.
A vigyor leolvadt az arcomról, ahogy Ronan ajkait elhagyta a Rilrion név. A szívem nagyot dobbant a nem is olyan régi idők emlékére.
- Te ismered Csip-csipet? - kérdeztem vissza és megtorpantam az utcaközepén. - Mármint Rilriont... a bárdot... aki úgy ilyen magas - mutattam. - És az emberek kenyérrel dobálják, ha énekel?
Más szájából hallani az egykor olyan fontos személy nevét furcsán meglepő volt. Nem hittem, hogy valaha találkozom a bárddal. Túl nagy világ volt ez és elsodródtunk egymástól. Talán annyira megszerettem, hogy már meg sem érdemeltem a közelségét. Nem voltam jó, nem voltam rendes, aki jutalmat érdemel. Tovább léptem már valójában, a nevét hallani mégis édes forrósággal töltött el.
- Valamikor nagyon kedveltem... - lesütöttem a szememet, majd egy nagyot sóhajtottam. Nem kellett volna Ronra ráerőszakolnom a történetünket. Nem is mentem bele pontosan, de érezhette, hogy inkább volt az szerelem, semmint baráti kedvelés. Gyerekes, mégis szívmelengetően szép érzés. Egy részem vágyott volna megint érezni minden fájdalmas mellékzönge ellenére is. De te már nem vagy gyerek, Folrandír - emlékeztettem magam.
- Ha látod... mondd meg neki, hogy hiányzik.  



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 02, 2022 10:45 pm
Többször is hátrafordul a válla felett, hogy ellenőrizze, tényleg nem követi őket az az "úriember". Továbbra sem tiszta a számára, miért akarna valaki bántani egy ilyen fiatal varázslót, de sosem kellett győzködni, hogy egy ilyen öntelt alakot megleckéztessen kicsit, szóval nem is számít igazán.
-A tisztavérűek ritkán törik magukat, hogy eltalálják a méretem...de amilyen büdös voltam, megértem, hogy nem akarnak törzsvendéget csinálni belőlem.
Végignéz azért magán párszor, és sóhajt. Már szinte előre cseng a füle attól, milyen hangosan fogja őt kinevetni otthon, ha meglátja így. Bár lehet ő maga is csak azért nem fetreng most, mert még nem ment el egy tükör előtt sem.
-Új ruhákra...? - Elgondolkodva néz maga elé. Amikor a bárd kísérte el az egyik szabóságba, hogy vegyenek neki valami ünnepibb gúnyát arra a bulira...nos, úgy érezte magát utána, mint egy selyembe bújtatott porcelántojás vagyonokat érő festménye egy árverésen. Bár tagadhatatlan, hogy a túlöltözött népek közt nem lógott ki éppen a sorból, kiváltképp ő mellette nem.
-Neked kéne inkább egy kabát. Értem én, hogy mutogatni akarod, hogy megizmosodtál picit, de azért ne fagyj halálra.
Picit meg is böki Folrandír karját, majd megvonja a vállait, és az egyik ollót és cérnát ábrázoló cégér felé mutat. A múltkor már bevált, miért is ne?
-Legyen. Azt a helyet már ismerem. De most nincs itt Rilrion, hogy dallal fizessünk, így remélem tényleg komolyan gondoltad, hogy meghívsz.
Természetesen csak viccel. Bár tényleg szép hangja van a bárdnak, de legfeljebb az ár ötödét ha elengedték a múltkor....
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 22, 2021 9:35 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 503 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Feszengve vártam, hogy Ronan végre feltűnjön és közösen hagyjuk el a fürdőt. Sosem hagytam volna ott, mégis csak megmentette az életemet egy őrült, késes gyilkostól.  Kicsit meglepetten köszörültem meg a torkomat, ahogy fürdőköpenyben bukkant elő és integetett vissza. Először csak a termetét szúrtam ki, aztán hogy túl rövid rajta a holmi, na meg a vállán is feszült… a mellkasáról nem is beszélve. Na és ha az elf fia olyan fiatalkori állapotban van, mint amilyenben rendszerint én voltam, ha csak társaságba keveredtem, arra gondolt: vajon mikor reped szét rajta.
Még egy köszönöm kifutott az ajkaim közül, de aztán nem bírtam nem tovább bámulni. Elég groteszk volt a fürdőházi viselet és a kard egymás mellett, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy megmosolyogjam, csak figyeltem a testét.
– Határozottan nem szeretném ma már látni az úriembert. – Sóhajtottam fel, de nem tudtam elvonatkoztatni arról, hogy éppen a köntöst igazgatja magán. – Nem igazán találták el a méretedet ezzel a cuccal… – Tettem hozzá apró megfigyelésként, hogy valahogy kimagyarázzam miért bámulom. Nem kell tudnia minden gondolatomról, addig legalább barátként tekint rám, ez pedig igen csak kevés emberről volt elmondható. Jól esett volna ezt az egyet megtartani.
– Szívesen elkísérlek. Meghívlak egy italra vagy… új ruhákra. Talán ez utóbbi a szükségesebb – Vigyorodtam el, nem tudva visszafogni magam, még a fehér fogsorom is megvillantottam felé. Ezután indultam csak meg, szorosan mellette sétálva. Odakint szinte azonnal arcon csapott a meleg és máris hiányzott a benti fülledt, meleg levegő. Szívesen visszamásztam volna anyaszült meztelenül az egyik medencébe, akár Ron mellett, akár egyedül.
Hangosan vacogva húztam magam előtt össze a karjaimat és a köpenyemet, ami aligha volt elég vastag ebben a hideg időben, még a ráerősített, fekete, prémes réteg ellenére sem. Közel sem voltam a hideghez szokva. Valahogy mindig megvédtek a tornyok, odahaza meg annyi ruhát adtak rám ilyen időben, hogy mozogni sem tudtam. Ott én voltam az apróság… itt is én voltam az apróság… csak nem olyan értelemben, mint az erdőben élő elfeknek, akik jóformán családtagként neveltek fel az anyám halála után.
– Nem fázol abban a köntösszerűségben? – kérdeztem és kicsit közelebb léptem hozzá. Talán ösztönösen, hátha a belőlem áradó meleg egy egészen kicsit felmelegíti.  



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 8:46 pm
Ujjait finoman végig vezeti saját Hófehér haján, aztán ha már ott van a keze megszokásból vakarózik is egyet.
-Akad, akinek tetszik...
Például Calden nagyurai szerint így szakasztott olyan, mint egy igazi selyemkendő, melybe lakoma után a kezüket törölhetik. Leszámítva, hogy az odamegy, ha hívják. E gondolatokat azonban megtartja magának, nem látja értelmét sanyarú gyermekkorával fárasztani társaságát.
Szerencsére, akadt rá példa messze a nemesemberek ocsmányságaitól, a város határain túl, hogy más is elviselhetőnek találta látványát. Alighanem, Sir rozsdáspáncél nem gyarapítja azonban ezen emberek táborát, így amint lehet Ron el is tűnik a szeme elől. Nem mintha tartana a haragjától, de a legkönnyebben azt a csatát lehet túlélni, amit messzire elkerül az ember.

Az öltözőbe érve érdekes beszélgetésbe elegyedett a fürdő személyzetének egyik tagjával. E történet írója kényelmetlenül érezné magát, ha legépelne minden vulgáris szót, melyet sikerült beleszuszakolni abba a fél percbe, így tegyünk úgy, mintha Ronan csupán egy szóval reagált volna arra a hírre amit kapott, ami a következő:
-ELÉGETTÉK???
A jelek szerint a latrinákban élő emberevő bestia, melyet oly vastagon fedett a "sár", hogy megölése után sem tudja senki, miféle lény is volt belül is olyan büdös, mint kívül, és semmilyen mosás nem segíthet már az általa beszennyezett ruhákon.
Ez a magyarázat arra, hogy az integető Folrandír-nak miért egy fehér fürdőköpenyt viselő Ron integet vissza, kinek az arcára az van írva, valakit ma meg fog ölni. Legalább a kardja vele van, így már nem érzi magát annyira pucérnak.
-Igazán nincs mit, de húzzunk innen, mielőtt a lovagod megszárad.
Míg ezt mondja, szorosabbra húzza a köpeny övét. Ez a kölcsön ruha láthatóan túl kicsi neki, és borzasztó hülyén áll. Egyetlen vígasza, hogy esze ágában sincs visszaadni, mert tuti nem jön ide megint egyhamar.
-Én a Braggart fogadóba tartok, remélem a másik ruhám megvan még...
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 4:40 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 503 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
– Frodó? – kérdeztem vissza kissé megrökönyödve. Valamiért egy beteges külsejű manót juttatott az eszembe, de aztán megköszörültem a torkomat: – Hát. Legalább egyedi. – Végülis a gesztust értékeltem, hogy legalább megpróbálta rólam eljegyezni, még ha a becenevemet sem sikerült eltalálnia. Megbocsátottam. A Folrandír túl nehéz volt valóban az embereknek, a Fol meg talán túl lányos. Engem egyik ténye sem zavart igazából. Ronannek és Marvnak, na meg a többieknek köszönhettem, hogy kizökkentem abból a furcsa állapotból, amiben addig tébláboltam. Elfogadtam, hogy nem üldözhetek egész életemben álomképeket. Mégis milyen ostoba gyerekes álom volt, hogy végig iszom a világ minden pontját és egy bárd múzsája leszek? Éppen én… A nevetséges gondolatok világából pedig éppen az ébresztett fel, amit Ron mellett éltem át. Talán nem varázsoltam tökéletesen, de mégis éreztem, tudok… és szerettem. Azon a napon fogadtam meg, hogy visszatérek El’Alorába tényleg és megteszem, amit meg kell tennem. Tanulok.
– Legközelebb csak Folként mutatkozom be ezeknek a városi népeknek. – Nevettem el magam, bár nem túl hangosan. Még mindig ki voltam élezve arra, hogy a lovag esetleg kiszúr, habár jó ideje nem nézett felénk, mintha csak azt hinné, erre már Ron ezüst tincsein kívül nem sokat szúrhat ki.
Azonban szórakozás és izmos felsőtestek nézegetése helyett fontosabbnak találtam volna ki jutni innen, lehetőleg úgy, hogy mindent testrészem megvan. Bár tény, ami tény régen szórakoztam igazán jól és most még ez a kis heves vízbe csobbanás is izgalmasabbnak tűnt a sok pucér alakkal, mint a hosszú könyvtári órák. Ronnak láthatóan terve akadt mert a kezembe dobta a törölközőt… vagyis gondolom oda akarta, mert amúgy pont az arcomba csattant.
– Sosem gondoltam volna, hogy az ezüst hajnak hátránya is lehet… – dünnyögtem, miközben megpróbáltam a fejembe tekerni a törölközőt. Nem volt olyan hosszú hajam, hogy szépen meg tudja tartani, de azért elfedtem, amennyire lehetett. Csak egy-egy rövidebb tincs kandikált ki az anyag alól. – A legtöbbeknek tetszeni szokott. De ezt bizonyára te is tapasztaltad. – Tettem hozzá. Közben még igazgattam a kezemmel a fejemre tekert törölközőt. Az ujjaimmal próbáltam beügyeskedni alá a ki-kicsusszanó tincseket.
Nagyokat pislogva bámultam rá. A „Szemtelen kölke” rész kicsit meglepő volt, de aztán mintha valami értelmet találtam volna benne. A korábbi megjegyzése alapján akár rokonnak is hihetettek minket a hasonló árnyalatú hajunk miatt. Tényleg egészen közel állt egymáshoz a ezüstös hajkoronáink árnyalata, de ha valaki jobban megnézte, érezhette az eltérést.
– Köszönöm Ron. – Meg akartam ölelni, de a felesleges érzelemnyilvánítás helyett inkább megindultam kifelé. Még hallottam egy nagy csobbanás. Az öltözőben viszont gyorsan kapkodtam fel magamra a ruhámat, aztán visszaosonva a bejárat felé, intettem Ronannek, hogyha úgy érezte végzett, akkor tartson velem. A segítségével kiérdemelt egy italt, amit Folrandír fizet neki. Mégis csak most találkoztunk évek után. Kár lett volna rövidre zárni az estét ennyivel.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 30, 2021 4:07 pm
Kissé zavartan köhint egyet. Aztán kénytelen kelletlen csak kinyögi halkan:
-Szóval...Marv nem tudta megjegyezni a neved...vagy kimondani. A fiát Frodó-nak nevezte el...de egy picit hasonlít azért...szóval feltétlen nevezd el róla a lovad igen, megérdemli.
Elképzelhető, hogy nem tudja, mi az a szárnyas bellis. ahogy az is, hogy ezt nem leplezi oylan jól, mint remélte. Számára azonban ez nem olyan evidens, azért még a srácot próbálja vigasztalni.
-Ne vedd magadra...mi városi népek csak a két szótagos neveket tudjuk megjegyezni legfeljebb - teszi még hozzá Ronan, aztán viszont már tényleg a problémára koncentrál. Olybá tűnik a lovag érdeklődését nem kelti fel különösképpen. Azon az egy pillantáson kívül, amit kap tőle, hisz végülis többé kevésbé ezt a hajszínt keresi, csak éppen egy olyan lény nyakán, akit könnyedén bántalmazhatna...látszólag. Ahogy messze van tőlük fordul csak vissza félig.
-Még szerencse, hogy semmi komoly, akkor lehet egy hadsereg keresne már...
Grimaszolva néz le a fiú kezére, és legyint egyet, hogy el is felejtsék gyorsan ezt az egészet, hisz van fontosabb dolguk is most ennél. A kérdésre pedig bólint egyet. Kijutni innen....nem kéne, hogy nagyon nehéz legyen. Már nyúl is egy törülközőért, és Folrandír-nak dobja.
-Remélem tudod, hogy kell a fejedre csavarni...így talán kevésbé leszel feltűnő...
Egy jó nagy köntös is hasznos lehetne de...ne legyünk telhetetlenek. Ha megvan, elkezd kimászni a fürdőből.
-Én szóval tartom a lovagot, te addig szaladj ki az öltözőbe...vagyis, ne szaladj! Szemtelen kölke...a végén megint tőlem várják majd, hogy megregulázzalak.
Ha erre esetleg értetlenül nézne rá, akkor csak legyint egyet, ezzel jelezve, hogy nem érdekes. Most nincs ideje elmagyarázni, és tényleg nem olyan fontos...vagy vicces. Kiszáll, és egy másik törülközőt a derekára csavarva a lovaghoz sétál. Ahogy mellé ér, egy szó nélkül hatalmasat lök rajta, hogy a férfi egyenesen a medencébe repüljön, és vízzel terítsen be a csobbanása minden más fürdőzőt.
-Jaj...bocsánat...megcsúsztam....elfogadja a segítségem, hogy kikászálódjon onnan?
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 5:47 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 503 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Megköszörültem a torkomat. Jó, talán nem kellett volna a mellizmáról beszélnem, talán egy másik férfitól… vagy fiútól hallani furcsa neki. Nem tudtam sosem, hol vannak ezek a társadalmi határok, én meg nem nagyon titkoltam azt, ha valami tetszik. Jó… jó! Ebben az esetben közel sem a tetszés volt a hangsúlyos – bár határozottan elismerésre méltó Ronan felépítése –, hanem azon, hogy elég méretes izomzattal rendelkezik ahhoz, hogy elfedjen az engem üldöző ismeretlen lovag elől.
– Ó… szegény apróság, biztosan gúnyolják majd a nyelvtörőszerű neve miatt. – Nevettem el magam. Bár a Folrandír nem volt különösebben furcsanév az elfek között, az emberek körében túl hosszú és nehezen kiejthető volt. Ezért is hívtak a legtöbben Folnak vagy éppen Ezüstkének, ki milyen becézést aggatott rám a saját ízlésének megfelelően.
– De azért persze igazán megtisztelő. Majd a… Szárnyas Bellisem elnevezem Ronannek – vontam vállat. Igazából kedveskedésnek szántam, hiszen rám is nagy hatással volt a közös kalandunk. Azóta is fel-felidéztem a lüktetést a szívemben, amit az adrenalinlöket váltott ki. Gyerekem meg nem valószínű, hogy bármikor is akadt volna, hiszen… tudjuk, hogy ez lehetetlen. Nem tudtam a nőkre úgy gondolni, ahogyan kellett volna.
– Mármint, úgy értem nagyon bájos jószág… – mondtam, majd elnézve a válla mellett megint megpillantottam az engem üldözőt. Még inkább hátra simultam a medencéhez, de minden bizonnyal ez egyre kevésbé tűnt megoldásnak. A víz alá merülés kellemetlenül tönkre tette a hajamat, na meg csípte a szemeimet – meglehet, hogy azok korábban az estébe nyúló könyvbújások miatt kissé kiszáradtak.
Végig simítottam az arcomon. A cseppeket igyekeztem mind inkább lesöpörni az arcomról és pontosan úgy kinézni, mint korábban. Ez persze nem sok sikerrel járt, merthogy a víz teljesen tönkre tett.
– Persze. Ha már így összefutottunk. – Bólogattam. A csevegésben aligha zavart meg az engem üldöző, marha félelmetes alak. Valahogy az arcára volt írva megszállott őrület, ami leginkább megijesztett… na ő például nem volt vonzó férfi.
Ronan testének takarásában ismét megúsztam, hogy észrevegyenek. Addig míg jó pár lépés távolságra, csendben maradtam, még a lélegzetem is visszatartottam. Aztán még néztem is utána, ahogy erőteljes léptekkel csatangol a fürdőző emberek között.
– Ötletem sincs. Talán azt hiszi, elkövettem valami rosszat… pedig nem! – Mentegetőztem azonnal és Ronan szemeibe néztem. – Eddig El’Alorában voltam, egy könyv miatt jöttem ide, amire a mesteremnek szüksége van. Valami történeti mű, semmi komoly. – Legyintettem, túlzottan is gesztikulálva, amitől persze mellkason vágtam Ront az ujjaim hegyével. – Jaj, bocsánat… nem akartam kézzel illetni a részeidet. – Pirultam bele a saját szerencsétlenségembe.
Még egyszer körbe néztem, hátha megpillantom az üldözőmet. Úgy tűnt most nem néz felénk, más irányokba kutakodik, ez pedig némileg fellélegzésre adott okot. Megköszörültem a torkomat és megint rápillantottam: – Segítenél kijutni innen és biztonságos helyre menni? Valahogy meghálálom.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 11:45 pm
Félrenyeli a semmit, mikor másodszor is hallja, mit kér tőle az ifjú elf. Köhécsel is párat a vízben ülve, közben pedig kérdőn néz rá. Tény, termetben az anyjára ütött, de azért ennyire nem óriásii...nem? Azonban kár ezen agyalni. Ha igazat mond, és az a lovag meg akarja őt ölni, akkor csak ez a fontos. Nyilván nem fogja hagyni, hogy Folrandír-nak baja essen. A barátai azóta sem felejtették el a cingár varázslót, aki segített kiszabadítani őket.
-Marv rólad nevezte el az új porontyát... - Veti oda halkan mormogva, továbbra is szemmel tartva a lovagot, miközben próbál úgy tenni, mint aki nem a lovagot tartja szemmel, méghozzá úgy, hogy valaki mást bámul, meglehetősen illetlenül, és feltűnően, a férfit pedig csak a szeme sarkából követi. Reményei szerint nem hívja fel ezzel magára ellenségük figyelmét...és mellesleg, nem szerez újabb ellenséget.
-Az ünnepségre utaztam ide, és azóta kicsit itt ragadtunk a fogadóban...de ezt tényleg most akarod megbeszélni?
Bár megrovásnak veheti, Ron azért picit mosolyog kivételesen. A fogadóban ragadni...na igen. Aztán viszont megint hangoskodni kezd a társa, és erre már tényleg csak a szemeit forgatja. Egy ponton komolyan fontolóra veszi, hogy a tarkójánál fogva nyomja le szegényt a víz alá, de a végén még súlyosan félreértené ezt a mozdulatát a többi fürdőző.
-Faszom...
Ylore kényes népe lehet megbotránkozna, ha valaki úgy nevelné a fiát, hogy kis híján vízbe folytja. Jobb ötlet híján felkel, és a medence szélére könyököl fel, hogy annyira kitakarja a fiút mögötte amennyire csak lehet. Ezúttal egyenesen a mellettük elhaladó lovagra néz, és ártatlanul mosolyog rá, amíg az tovább sétál. Szinte még a szemei is azt csillogják, "nem, nincs nálam az anyósom zanzásított koponyája egy üvegben...miért kérdez ilyen csacsiságokat?". Ahogy a férfi arrébb megy, visszahúzódik a vízbe. Persze, még nem ússzák meg, csak 10-15 lépésre hagyja el őket, hogy aztán az egyik szolgával kezdjen el problémázni, és követelni, hogy beszelhessen a létesítmény vezetőjével. Pontosan ezekkel a szavakkal.
-Oké, komolyan mit akar ez tőled?
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 18, 2021 9:01 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 503 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Túlságosan is az arcomra lehetett írva a rettegés, de őszintén szólva nem számított abban a pillanatban. Csak be akartam vetni magam a vízbe, hogy egészen Ronan mellé húzódva, a teste méreteit használjam ki búvóhelynek. Eddig még sosem örültem annyira annak, hogy kisnövésű vagyok. Általában szégyenkeztem, hogy elf létemre éppen csak felértem egy Ron termetű alak válláig. Már gyerekként is ezzel piszkáltak, főleg a bátyánk, aki rendszerint „tökmagnak” szólított. Akkoriban is meglehetősen kicsinek számítottam, de a sors nem volt kegyes hozzám a későbbiekben sem. Most azonban Ron árnyékában olyan hálás voltam Isilmë kegyének, mintha eddigi életemben nem is kárhoztattam volna mindezért az égieket.
– Dülleszd már ki a mellizmaidat… – ismételtem meg, hátha akkor meg is teszi. Sejtettem ránézésre is, hogy ez éppen elég lenne a teljes kitakaráshoz. – Szerintem meg akar ölni, így a morcos képéből kiindulva… – dünnyögtem és a felém nyújtott szőlőt nem vettem el, csak odahajoltam és a számmal letéptem róla egy szemet. Azon csámcsogva egy „köfit” is odaböktem.
Ahogy nagyban nyamnyogtam a falaton, elnéztem Ronan mellett, de nem csak a fekete, göndör hajú, enyhén marcona fickót szúrtam ki, hanem néhány minket bámuló, a medencében ázó arcokat. Remek. Talán túl közel ültem le anyaszült meztelenül Ron mellé? Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, de már a puszta gondolattól is elpirultam, ezért egyetlen szót sem tudtam kinyögni. A családi ügy szóra viszont megköszörültem a torkomat és igyekeztem összeszedni magamat a túlzottan is gyerekes gondolatsorra. Miért gondolná mindenki azt?
Már éppen hebegni akartam valami bocsifélét és kicsit odébb húzódni, mikor közölte, hogy bukjak le. Nem volt sok időm gondolkodni, az alak közeledett, így nagy levegőt vettem és már merültem is el a víz alatt. Utáltam az érzést, ahogy a víz súlyként nehezedik a tüdőmre, ahogy elmerültem. Szorosan hunytam le a szememet, koncentrálva arra, hogy minél tovább bírjam, de már kezdett kellemetlenné válni. A hajam is ide-oda lebegett körülöttem és csak akkor lélegeztem fel – szó szerint is –, amikor Ron belém rúgott.
Ahogy felbukkantam a víz felszínén azonnal végig simítottam az arcomon a tenyeremmel. Az ujjaim máris a hajamat rendezgették vissza a helyére, habár az ezüst szálak végégből még hullottak le a cseppek.
– Esküszöm, hogy jó fiú voltam – dünnyögtem, ahogy a nedvességtől fénylő pilláim mögül végre Ronanre pillantottam. – Egyszer csak meg akart ölni egy tőrrel. De gyanítom most már a vízbefojtással is megelégedne. – Sóhajtott fel ,ahogy szemelől tévesztettem a támadómat.
Egy egészen kicsit abban reménykedtem, hogy talán fel is adta a dolgot és ma már nem látom többé. Talán egy-két óra múlva felszívódik és békésen kisétálhatok innen, szorosan Ron társaságában, amíg nem érzem elég tisztának a levegőt.
– És te mi járatban vagy erre? Nem rég még egészen más helyen futottunk össze – magyaráztam kicsit talán túl lelkesen is. Hát igen, nagyon szem szerettem volna, hogy most hajtson el, bár a legutóbbi közös akciónkban azért bőven bénáztam is.
Ahogy magyaráztam volna tovább, megint megláttam a támadónkat, ezúttal a medencében, habár pont a túlsó végén.
– Takarj ki… takarj ki! – estem pánikba, mert nagyon nem akartam visszatérni a víz alá.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 17, 2021 11:31 pm
Láthatóan a fiatal elf lába már begyógyult. Ezt van ideje Ronnak megfigyelni, ahogy Foldandír felé szalad, ő pedig hátra dől, és a nyakát kinyújtva próbálja kitalálni, most éppen mi lehet az oka szegény suhanc rémületének.
-Khmmm...téged is...
Végre kiszúrja a férfit, ki látszólag meg sem próbál úgy tenni, mint aki fürödni jött ide, de legalábbis nem vízben. Aztán ki tudja, lehet teljesen félreérti a helyzetet. ezt elkerülendő, halkan szól egykori harcos társához, miután picit elhúzódott tőle.
-Hogy...mi...? Kérdi grimaszolva, aztán megrázza a fejét. - Úgy értem, mit akar tőled az a férfi?
Átnyújtja a megmaradt szőlőfürtöt az elfnek, aztán a másik oldalra fordul, és szúrósan néz a mellettük ülőre.
-Khmm...megbocsájtana? Családi ügy.
Ahogy ketten maradnak, megforgatja a szemeit, mielőtt megszólalna. Gyakorlatilag ő is kölyök. Miért nézik ki belőle, hogy lenne egy ilyen idős fia? Ilyen és ehhez hasonló dolgok járnak a fejében, ahogy előre hajolva megnézi magának újra a férfit, ki erre az ifjúra vadászik. Egy pillanatra az is megfordul a fejében, hogy ennek talán köze van ahhoz, hogy együtt elszámoltak azzal a rablóbandával de...nos, határozottan nem egy törpéről van szó.
-Bukj le...
Halkan szól csak hozzá, remélhetőleg még időben, hogy a víz alá rejtőzhessen, mielőtt melléjük ér a lovag. Ahogy elhalad mellettük vár még egy kicsit, és csak aztán rúg bele finoman, hogy jelezze, most már feljöhet.
-Oké...komolyan...mit vétettél, hogy ennyire rád akar találni?
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 17, 2021 6:12 pm
 
revolution
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 588 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Ylore. Kicsit úgy éreztem magam, mintha mesevilágba cseppentem volna. Az erdőn, az otthonon és El’Alorán nem sok helyét ismertem a világnak. Ez pedig annyira elf volt, annyira ősi, mintha egy részem hazatért volna. Már szinte ott voltak a nyelvemen a szavakkal, amikkel elmeséltem volna Tindómielnek, hogy mégis milyen érzés volt ide érkezni. Nem tartózkodtam hosszan a városban a terveim szerint, hiszen Dulfar mester kérésére érkeztem ide, hogy az Akadémián egy történettudományi művet szerezzek be neki, régi barátjától a Hogyishívják professzortól. Hosszú ideig csak bolyongtam az utcán, miután a fogadóban töltött első éjszaka után eldöntöttem, hogy el is kéne végre látogatni az Akadémiára, ha már azért jöttem ide. Csakhogy ha bömbölve csapkodtam volna magam a szép, köves úthoz, akkor sem jöttem volna rá, mi is volt a neve a professzornak.
Jellemző, Fol… szúrd ezt is el… – gondoltam magamban, ahogy újabb kört tettem a Tűzvirág Fogadó körül. A lábam vitt előre le-fel a városban, remélve, hogy akárcsak a magolásnál, úgy most is segít ez a monoton mozgás. A gondolataim azonban újra és újra elterelődtek, ahogy egy-egy ember elsétált mellettem, vagy éppen sütemény illatot véltem felfedezni. És végül ott volt ő… egy termetes lovag széles vállakkal, erőteljes felépítéssel. Valójában egészen jóképű volt, én meg megtorpantam a fogadó mellett, aminek a falához támaszkodott éppen.
– Hova, hova, kicsi elf? – A hangja alapján részeg volt. Ezt alapvetően még szórakoztatónak is találtam volna, de az emberünk szinte azonnal kirántott egy tőrt a derekára függesztett hüvelyről. Úgy indult meg felém, mintha valami felbőszült bikává készülne változni… őrület csillant a szemébe.
– Öhm… – Nyeltem egyet, majd jobban összehúztam magamon a köpenyemet és sietősebbre vettem a lépteimet. Már elég hűvös volt ahhoz, hogy a gyors mozdulatoktól a leheletem megfesse fehér füsttel a levegőt… ráadásul úgy lihegtem, mint valami elkényeztetett kölyök, aki sosem mozdul ki otthonról. El’Alorából jó ideje nem tettem. Ez pedig máris fájdalmas nyomot hagyott a vádlimban, a lábszáramban. Minden lépéssel jobban égett.
Úgy rontottam be a szemközi épületbe. Hallottam, hogy még oda is utánam jön, de valami ember elkapta a karomat és úgy préselt be valami fülkébe.
– Hozok egy törölközőt, addig vetkőzzön le! – Mondta, én meg nem is tudom miért, ösztönösen vetkőzni kezdtem, de hallottam, hogy bejön utánam a külön helyiségbe a fickó. A szerencse az volt, hogy őt is elkapta valaki és bepréselte egy másik fülkefélébe. Olyan gyorsan vetkőztem, ahogy tudtam és lényegében már kifelé menet téptem ki a szolgáló kezéből a törölközőt, nem is tekertem magam köré, csak reméltem, hogy amilyen gyorsan lehet, bemászhatok az egyik medencébe, elrejtőzve a többi ember között. Igen, igen, eddigre az is leesett, hogy egy fürdőházban vagyok.
Rémültem rohantam végig az egyik medence mellett, hogy megtaláljam a lehető legtávolabbi pontot. Főleg, mikor a fekete hullámos haj és az enyhe borosta is felbukkant a hátam mögött. Ugyanazzal a vízgőzös pillantással dülöngélt felém… én pedig éppen ekkor kaptam el az ismerős pillantást, az ezüst hajat és az intést.
– A medence mellett veszélyes futkosni! És gyerekeknek belépni amúgy is tilos! – közölte egy szolga.
– Nem vagyok gyerek. – közöltem dacosan, de aztán úgy sasszéztam Ronan irányába, ahogy csak tudtam. Ledobtam a törölközőt és már csusszantam is be mellé a habokhoz. Annyira közel ültem hozzá, hogy az már zavarba ejtő is lehetett volna, ha nem rólam lett volna szó. – Egy ismerős arc… hát milyen kellemes látni… fenébe! – közöltem majd még inkább belapultam mellé a medence falához, ahogy megláttam közeledni a fickót. A medencés trükk láthatóan bevált, mert a tömegben mindenfelé kutatott.
– Egy kicsit nem akarsz befeszíteni. Az izmaid tökéletesen takarnának abból az irányból. – Suttogtam Ronannek.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 16, 2021 10:45 pm
Ronan nem kimondottan szemérmes, ezúttal azonban alaposan félreértelmezte, mi vár rá idebent. Wynva mosolyából persze sejthette volna, valami turpisság van benne, amikor épp ide küldi, hogy mossa le magáról a csata nyomait. Akkor persze nem gondolt semmi rosszra. Az undorító groteszk rémség úgy pukkadt ki, mint egy lufi, mikor pengéje a szívébe talált, és igaz ami igaz, tényleg nagyon bűzlött, így érthető kérés volt, hogy ha már úgy is elmennek a fürdőház mellett, nézzen be ide.
Ekkora tömegre azonban nem számított. És ilyen fokú meztelenségre. Amíg az egyik privát szobába vezetik, legalább egy tucat pucér férfi és nő jön vele szemben. A magányos kis dézsa nem kiváltság amit részére. Annyira mocskos, hogy nem engedik a többi vendég közé, míg nem szabadul meg a sok vértől...bár ezt remegő hangon közlik vele, az ég tudja miért...
Vagy egy óráig tart, amíg sikerül megszabadulnia a néhai bestia minden földi maradványától, és ebben jobban elfárad, mint magában a küzdelemben. Legszívesebben azonnal haza indulna, de az egyik felszolgáló ragaszkodik hozzá, hogy kimossa a ruháit, amiért megmentette őt attól a fenevadtól. Nem ellenkezik. Felkap egy szőlőt, és a nagy forró vízű medence legszélén elmerül, majd hátra dőlve felsóhajt. Ez nem is olyan rossz.
Persze a boszorka attól még megfizet ezért de....talán majd csak később.
-Bocsánat uram...
"Engem szólított valaki uramnak? Na ez érdekes lesz..." Gondolja, és kénytelen kelletlen a hang felé fordul.
-Az ön fia szaladgál ott a medence szélén?
Hirtelen nem is tudja, hol kezdje mennyi baj van ezzel a kérdéssel. ahogy azt sem, miért néz egyáltalán arra, de amikor megpillantja az ifjút, nagyjából érti honnan ered a félreértés. Aztán, ahogy jobban megnézi magának, rádöbben, hogy ráadásul látta is már. Int neki egy aprót, mikor találkozik a tekintetük.
Vendég
Vendég
Anonymous




Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Fürdőház - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Fürdőház
» Fürdőház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: