Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utcák és sikátorok - Page 3 KaDiPE5
Utcák és sikátorok - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Utcák és sikátorok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Kedd Jan. 18, 2022 9:17 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Félszeg mosollyal fogadom újabb bókját, hisz nincs, az a nő kinek bástyáit kitartó ostromlással ne lehetne megrepeszteni. Ha akad is, az érzéketlen vagy ostoba, mint egy keverőlapát.
- Akkor most vagy a te fantáziád túl sivár, vagy az enyém. Nézőpont kérdése. De még egy kártyajáték sem mentes az izgalmaktól, ott van a kockázat, gazdagon távozol vagy szegényebb leszel, mint a templom egere. A biztonság tulajdonképpen, a bizonytalanság elfogadása, hogy uralmunk alatt tarjuk életünk kis részét s megfelelően tudjuk kezelni, az elénk gördülő akadályokat. A legnagyobb illúzió, néha keresni se kell a bajt, s izgalmat csupán rád talál, vagy talán te úgy indultál útnak, hogy társaságod akad? – mozdítom fejem, mellyel egyszerre szökik szemöldököm kérdőn a magasba. – A kíváncsiságra pedig egyetlen orvosság létezik, ha kielégítik. Jobban ismerem az igéket, mint a költeményeket, s jobban El’Alora tornyait, mint bármelyik más város falait. Varázsló volnék, Isilmë kegyeltje. De számodra sem ismeretlen a mágia – vallok színt előtte, kivagyiságom felől s teszem meg megjegyzésem a felfedezésről, melyet volt kegyes ő maga az orrom elé fektetni. Figyelmem teljesen magával ragadja könnyed beszéde, a színpadiasság, ahogy magáról beszél. Mint egy beszélő cégér, mely sok jót ígér, de hogy bizonyoságra leljen az ember, a kilincsre kell simítani a kezét, s kitárni az ajtót. Óhatatlanul is megrándulnak szám sarkának izmai, ahogy komolyságomban bontakozni kezd mosolyom. Magam sem hagyom szárazon torkom, ahogyan ő úgy én is számhoz emelem poharam, melyen szikrát szór a gyertyaláng. – Egyet… vagy kettőt– emelem fejem mellé mutatóujjam egy pillanat erejéig félrepillantva róla, hogy kinyújtóztassam mellé a másikat is, s nyújtom meg szám vonalát, mint rakoncátlan gyerek, ki éppen határait feszegeti. – Túl szórakoztató a társaságod, hogy csak úgy faképnél hagyjalak. Sajnálom – vonom meg vállam, még mielőtt szórakozottan költöm át, szépen csengő nevét, s veszem tudomásul, hogy büszkesége nincs oly fényes, mint gondoltam. Elbizonytalanodom. Meglehet csak az éj moraja játszott velem, s nem is ő kit keresek, s ezen nem segít a magára öltött ábrázat sem. – Csakugyan? Ebben az esetben lopok tőle néhány órát, s megfogadva tanácsod, biztonságos szórakozás közepette felteszek neki néhány kérdést, Hát… hasonló körökben mozoghat, mint te…nem tudom, beszélhetek e róla – meredek poharam megmaradt tartalmára, hogy elgondolkodva apró mozdulattal korbácsoljam fel nyugodt felszínét. – Bizton veszem, ennek oka, hogy túl jó vagy, s félnek, hogy más is szemet vet rád. A valódi kincseket szokás őrizni – fordítom felé tekintetem egy halvány mosoly kíséretében, s lépek félre, hogy kényelembe tudja magát helyezni, míg én az üveg felbontásával majd azzal foglalom le magam, hogy ne szédüljek az ölébe. – Elég lett volna feltűrni az inged ujját – jegyzem meg miután befejezte felső testének lemeztelenítését s én a látványt kellőképpen kiélveztem. Mint mondottam, vannak az érzéketlenek, az ostobák és soroljuk ide a vakokat is. – Hallottam már, hogy bort isznak a tüdő lehűtésére, a bánat elűzésére, a szerelem felforrósítására, de hogy seb tisztításra… - kelletlen szagolok bele ismét, s bár a szaga nem lett jobb, de óvatosan emelem ajkaimhoz az üveget, s dugombe nyelvem az üveg szűk nyílásán. – Blöö… - torzul el arcom az íztől, melytől rosszabbat kevésszer éreztem, mely marja a szám s melytől a hangom is tónusokkal mélyebb lesz. – Méregnek, méreg, ha megiszod, de talán a sebedre jó lesz – veszem magamhoz a poharam, hogy leöblítsem a borzalmat, bár még így is pillanatokig kell nélkülözni méltóságom, míg nyelv öltögetve próbálok megszabadulni utóízétől. – De döntsd el te, addig én keresek valami rongyot – lépek ismét a komódhoz, feltételezvén, hogy nem kívánja erre a célra feláldozni egyik holmiját sem.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 18, 2022 4:21 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Elmélázott mosollyal fogadom nyelvbotlását, akárha a pajzán órák előrevetítéseként hullottak volna alá a tudatom lankáira, pedig nem kerüli el a figyelmemet az elszólás, mely a korrekció nélkül talán különösebb jelentés nélkül surrant volna tova a füleim túloldalán.
- Ohhoh, ilyen csintalanul bájos szemekkel és ajkakkal a világért nem neveznélek egyszerűnek, azonban nem is szükséges annak lenni ahhoz, hogy ismerjük a biztonságos szórakozás lehetőségeit. Noha megvallom, most már határozottan furdalja az oldalamat a kíváncsiság kiléted felől – mosolygok rá csalafintaság mögé rejtve információra éhes felemet. Persze én is tudom, hogy úgy illendő, ha cserébe magam sem hallgatok, akár a sír, máskülönben könnyedén hathatna mindez vallatásnak. - És kérlek, én sem nevezném magamat egyszerű bárdnak, fáj a gondolata, hogy azokkal az egysíkú idiótákkal említsem magamat egy lapon, kik a páros rímeken túl képtelenek látni – horkantok fel, elhatározva, beavatom az igazság egy kicsiny szeletkéjébe, meglovagolván a veszélyes életet élők sármját. - Mint említettem, olykor elvegyülök afféle körökben, kik a szívességet az élettel helyezik egy mérlegre. Nem veszélytelen játszma, de jól fizet és valljuk be, unatkoznék, ha éjnek évadján nem kellene őrültek elől menekülnöm – vigyorodok el, ismét csak kortyolva egyet az italomból. Nem sajnálom a szavaimat szaporítani, de tény és való, időről-időre elkél az ajkaim nedvesítése.
- Hmm, ilyen hamar teregessem ki minden kártyámat? A végén túl hamar ráunsz a társaságomra – kacsintok egyet, mielőtt még mellé simulnék a komódnak döntött hátsóval, és el nem kezdené sorolni az általa keresett egyént leíró névtöredékeket, melyek hallatán óhatatlanul bugyog fel bennem a gyanú; éppen engem kutatott mindez idáig. Hathatós ártalmatlansággal várakozva, kíváncsisággal hagyom, hogy maga nevezzen meg.
- Ismerem, bárdként keresi a kenyerét csakugyan. Mi dolgod egy ilyen kurafival? - vonom meg a szemöldökeimet, színészi tehetségem minden aspektusát bevetve fennköltségem és irigységből fogant érdeklődésem megjátszásához. Bár van egy olyan sanda gyanúm, nem véletlenségből botlottam éppen belé az éjszaka leplében, s ő sem véletlenségből helyezte bizalmát a kezembe a menekvés oltárán. Nos, melyik zsákból esik ki hamarabb a szög?
- Mit mondhatnék, csodás személyemnek a gazdag asszonyok és urak sem tudnak ellenállni, de persze miként mutatkozni kellene ágyuk melengetőjével, kevéssé duzzad a mellkasuk – vigyorodok el aljas mód, hozzá hasonlóan letéve a poharamat az asztalra, és leülve a felkínált székre a kérése szerint. Ráérősen fejtegetem le magamról a zakómat, majd az alatta nyugvó puha kelméből varrt ingből is kibújok, hogy ne legyen tovább kínozva egyik ruhaneműm se. Főleg a rém büdös alkohollal, melytől még az én szemeim is könnybe lábadnak.
- Isilmë szerelmére, elképzelésem sincs… Lehet, hogy összecserélték a patkányméreggel… Mit gondolsz, a bor nem segíthet helyette? Elbizonytalanodtam – húzódom kicsivel odébb tőle a székben, fintorgással méricskélve a puha kacsói között tartott üveget.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 4:01 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Van benne valami, talán éppen a csalfasága, mely bizton veszem megannyi úrhölgyet, mint parasztlányt csalt csapdába. A szempár mely még a félhomályban is huncutul csillan, a szavak, melyeket úgy forgat, mint gladiátor választott fegyverét, s melyek lángra lobbantották özvegy és nem özvegyasszonyok szívét és ölét. S hogy még mindig él? Jelenthet valamit. – Ha csak fele annyira gyorsan és jól fűzi a cérnát, mint jómagad a szavakat, ne gondolkozz, fogad fel. Ami engem illet, azon leszek, hogy jó legyen, s ne okozzak csalódást. – nem járja, hogy csak ő udvaroljon, s tegye a szépet, hősiességért kijár az ápolás. S mennyivel kellemesebb így ringatózni, azon a vízen, reményeim szerint ugyanabban a csónakban. – Ezt örömmel hallom, mivel arra én tartok igényt… akarom mondani velem vagy kénytelen megosztani. Nem akarnék a terhedre lenni – véletlen nyelvbotlás, melyet nem sürgetek korrigálni. – Te sem vagy csak egy egyszerű bárd, aki a szoknyák fodrait számolja… alulról, s lant híján még annak se mondanálak. Miből gondolod, hogy csak egyszerű hölgy lennék? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Többnek kell lennie, mint aminek mutatja magát, több egy csillogó szempárnál s több egy vonzó arcnál egy villás nyelvnél. A kérdés az, hogy mi lapul a csinos felöltő alatt, s hogy mennyit hajlandó elárulni, hogy kielégítse kíváncsiságát, hogy én ki vagyok. – De ha ennyire nagy szakértő vagy elárulnád, szerinted mik lennének azok? Hátha kedvet kapok kipróbálni némelyiket – billentem kissé oldalra fejem a rátapadt mosollyal, igyekezve rabláncra verni tekintetét kékjeimmel. Követem tekintetettemmel, ahogy kisasszonyokat megszégyenítő módon siklik mellém. Ez a könnyedség mégsem ront az összképen. Miként ezüstös lombok felett bronz pillangó cikázik, úgy fut végig rajtam a borzongás, ahogy a cifra hideg anyag a bőrömhöz ér apró pöttyöket hagyva nyomul. Nagyot nyelve, érdeklődve, tetetett örömmel fordítom felé fejem, hogy lássam arcának vonásait. – Rivotril…nem, nem …Rilovin, áhh nem, pedig itt van a nyelvemen Ril…- játszom a nevekkel önérzetére hagyatkozva, melyet reményeim szerint e gazság nem hagy nyugodni, s maga böki ki a kikívánkozó nevet. Azonban, ha önuralma, nagyobb, mint hittem úgy csak kinyögöm: - Rilrion. Ismered? – bájos, ártatlan pillantásokat vetek rá, miközben arcának rezdüléseit fürkészem.  Hirtelen vallomásra összeszaladnak szemöldökeim, mellyel valószínűleg porba hull a semmit vagy éppen keveset tudó álarca. Újabb korty szalad le torkomon, mielőtt ellépek mellőle, s az asztalra nem helyezném a poharat. – Körbe vesznek téged, az ilyen befolyásos emberek, s mind látni akar. Tele vagy meglepetésekkel. Gyere... – fordítom ki az egyetlen széket az asztaltól. – ...még a végén, elkapsz valami kórságot – bontom meg az üveget, melyet a sebe kitisztításához vett elő, s melynek szaga is könnyeket csal a szemebe, melynek vele járója, hogy ábrázatom is eltorzul. – Mi ez? Ez olyan büdös, hogy még a patkány is önként fordul fel.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 7:17 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Sziporkáimnak általában súlytalanul szokásuk tovaszökkenni az éterbe, hacsak nem egy falubéli ivóban környékezem meg az izgalom fogalmát disznóvágásban mérő lányka erényét, éppen ezért üdítő a felismerés, hogy a csinos, illemében nem fukarkodó hölgyemény csókra hívogató ajkain az enyémhez hasonlatos, sejtelmes mosoly bont virágot. Talán elnézik a vörösek, ha egy-két órácska késedelemmel keveredek eléjük… Minden bizonnyal, viszont egyelőre nem szövöm tovább a huncut gondolatmenetet, pusztán egy amatőr csapna le rögvest a lehetőségre, elijesztve amannak törékeny mivoltát.
- Nos, legyenek igazak a meglátásaid, rendkívül nehéz hozzáértő varrónőt találni, s megvallom őszintén, bántana bárminemű hiba ezen a frissen szerzett költeményen – sóhajtok fel, ugyanis valóban bosszantana a tökéletlenség. - Noha a szívemet nyugtatja, hogy a bőröm foltozását a te kezeidre bízhatom – mosolyodok el végül, még mielőtt töltenék magunknak a borból, és valamivel ingatagabb vizekre eveznénk beszédtémánk nyugodalmas tengerén. Persze a puhatolózás nem szegi a kedvemet, sőt, tovább gyarapodik ábrázatomon a jó kedv pimaszkodó kérdése okán.
- Attól függ, miről volna szó… Van, amiben nem sajnálok sokat adni, mást viszont karcsún mérek. Például az időmet, amit a kintiekhez hasonlatos jöttmentekre fordítok – szusszanok fel csöndesen, noha figyelmem hamarost visszatalál a kisasszony szemnek tetsző vonásaira, melyek mögött bizony értelem is lapul. Mondanivalója ezúttal sem rest szórakoztatni.
- Igazabbat már rég hallottam. De valahogy akkor is nehezemre esik egy ilyen finom, elegáns hölgyet elképzelni, miként dacosan járja éjjel az utcákat, hátha izgalmára, majd élvezetére lelhet. Akad ennek temérdek biztonságosabb módja is – vonom meg a szemöldökeimet jelentőségteljesen, még azelőtt, hogy a valódi indokok napvilágot láthatnának. Újabbat kortyolok a borból, míg hallgatom az elbeszélését, s végül a kérdést, melyet visszaszegez nekem.
- Csakugyan? Hátha segíthetek, rendkívül jól ismerem Ylorét, s a benne élőket. Akad a szakmámnak… életstílusomnak előnye is, nem pusztán hátránya – vigyorodok el az orrom alatt, aztán mellé lépve magam is a komódnak dőlök, éppen csak összeérintve sértetlen felkaromat az övével. - Izgalom az mindig akad, és egy nyughatatlan lelket nem forszírozhat a nap vagy a hold mozgása. Egy ismerőshöz tartottam épp, afféle, akit nem lehet csak úgy napvilágnál meglátogatni. Befolyásos, ha érted, mire gondolok. A hozzá hasonlóak megválogatják, kivel mutatkozzanak napközben – billentem oldalra a fejemet leheletnyire, eltűnődötten mustrálva a borom színét. Végtére nem hazudtam egy szóval sem, de hogy pontosan milyen értelmet ad neki a kedves? Rajtam kívülálló dolog.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:58 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Bizton veszem, hogy akad, olyan közöspont ahol találkozhatnak elképzeléseink. Mely mindkettőnk számára okozhat meglepetést. – húzom félre ajkam egy sejtelmes mosolyra, noha jelen pillanatában az én mosolyom mögött több tudás lakozik, mint a gondolat mely az ő fejében fogant meg. De miért ne hagynám, hogy játszadozzon a gondolattal. – Van egy olyan sejtésem, hogy az önérzeted már be is gyógyult, a zakódon segíthet a tű és cérna. A sebed pedig… szakértelemről nem beszélnék, de mivel nem a szívedbe mártottak egy vasdarabot, megbírkozom vele. – most rajtam a sor, hogy enyhén megvonjam a vállam. Azt a néhány percet, melyet a kincsek felkutatásával tölt arra szánom, hogy jobban szemügyre vegyem a helységet. Mely inkább tűnik egy átalakított raktárnak, hisz látszólag nem áll csak egyetlen szobából, melyben valóban megtalálható az, mely egy-két nap rejtőzködéshez kell. Keresek valami árulkodó jelet, mely legalább csak utal arra, hogy a jósnő szellemei nem zavarodtak össze. Közeledő lépteire fordítom vissza rá tekintetem, s kerül újra figyelmem központjába. – Köszönöm. – biccentek, s átveszem tőle a felém nyújtott poharat. – Veszélyes múzsát választottál ma éjszakára magadnak. Túl sokat vagy túl keveset adsz, hogy így ragaszkodik ahhoz, amid van? – somolygok poharam felett, mielőtt számhoz emelném, egy korttyal nedvesítem be kiszáradt torkom. Őszinte, de halvány mosolyra húzom ajkaim bársonyba burkolt szavait, mely bármely nő arcát pírba borítaná. – Az izgalom, hogy nem tudom, mi következik. Veszély nélkül, nincs izgalom, ahogy izgalom nélkül élvezet sincs. – újabb könnyed vállrándítással kísérem szavaim. Nincs félni valóm az éjszakától, épp úgy lehetek én is benne megbúvó végzete bárkinek, ahogyan nekem is. Attól függ melyikünk a gyorsabb. - A város előtt ért az éjszaka, nem vitt rá a lélek, hogy kint töltsem az éjjelt. Keresek valakit. - biccentem oldalra a fejem, tengerkék szemébe fúrva tekintetem. – S te? Nappal nem akad elég izgalom, hogy a Hold kíséri lépteid?



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 8:00 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Apró horkantás szakad fel az orrgaratomról a feleletét hallva, mely érzem, pontosan annyi komolyságot rejt magában, mint mesterkélt mozdulataim és játékosan forgatott szavaim.
- Nos, ha már végkép nem bírjuk a hely nyomasztását, elterelhetjük valami széppel és kellemessel a figyelmünket – villantok rá egy sokat sejtető mosolyt, még mielőtt a gyertya meggyújtásának szentelném a koncentrációmat. Az iménti közjáték végett szívesen engedném szabadjára a tüzemet, levezetvén feleslegesként hátramaradó energiáimat, ám attól tartok egyhamar újabb szükséghelyzetben találnánk magunkat, ha engednék velem született, cserfes ösztöneimnek. Helyette megvont szemöldökeim alól, ajkaimat eltűnődötten lefelé biggyesztve mérem fel a felkaromon húzódó sérülés mértékét, megtámogatva a mustrát az ellentétes kezem tapogatásával.
- Ahh, jobban sérült az önérzetem és a ragaszkodásom e zakó irányában. Persze nem tagadom, szívesen veszem egy hölgy szakértő gondoskodását, hiszen nincsen hatékonyabb gyógyír egy szép nő puha érintésénél – somolygok az orrom alatt, közben már fordulva a szekrényhez, hogy előkotorjam belőle az üveg bort, illetve két kristálypoharat. A kezem ügyébe téved némi gyolcs is, a fertőtlenítéshez pedig holmi címke nélküli tömény itóka, amit legfeljebb Daldram volna képes meginni, a saját épségünket nem kockáztatnám beazonosíthatatlan fertelmekkel.
A sebem nyalogatására valóakat egyelőre félreteszem az egyik asztalra, a bort viszont késlekedés nélkül nyitom fel, hogy tölthessek magunknak a mélyvörös, testes italból. Hallom persze a kérdését, de amíg nem lépek felé, átnyújtva számára a poharát, addig hagyom, hogy a rejtély s a sejtelem ereje tovább duzzadjék közöttünk, melyből nem kevesebb akad az ő oldalán. Minden magától értetődő indok dacára nem szoktak a két szép szememért és a csinos pofimért a bájos hölgyek megbízni a társaságomban éjnek évadján a kihalt utcákon, főként nem egy effajta közjátékot követően, mint Neyra bandája.
Már-már azt hihetné az ártalmatlan bárd, hogy a farkasok elől az oroszlán barlangjába szaladt be.
- Feltételezem holmi szívességet, melyre az ember nem mondhat nemet. Bárd vagyok, kedvesem, lételemem csávába keveredni, máskülönben honnét gyűjthetném páratlan ihletemet? - mosolyodok el szélesen, és amennyiben átvette az italát, kortyolok egyet a sajátomból, érdeklődő pillantásomat végig a bájos vonásokkal keretezett arcán tartva. - És egy ilyen szépség, kinek lélektükre a búzavirág tiszta kékjével csillan, miért rója egymagában a város élettelen utcáit? Nem épp mentes a veszedelmektől. Mégis, mintha téged kevéssé rémítene meg – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, kíváncsian várva a választ, mely úgy érzem, nem lesz mentes a csalfa szavaktól.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Veleris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 5:29 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Az alvó városra telepedő harapható csendjét, egy- egy patkány motozása, alkoholban fürdő horkantása, szapora lépteink dobogása töri meg. A további replikázást későbbre hagyom, elég a tüdőmből felszakadó zihálás kontrolálása, mégis komiszsága úgy terjed akár a ragály. Adósnak érezném magam, ha nem viszonoznám csalárd mosolyát. Sikátorok, utcák és kanyargós átjárók során vezet, s néha elkap az a furcsa érzés, hogy ezt a házat, belső udvart már egyszer elhagytuk. Ha eddig eligazodttam volna a szűk, girbegurba utcák között, mostanra már nem tudnám megmondani, merre is van az arra. Mégis úgy kapaszkodom kezébe, mintha más választásom nem lenne, s kacagni volna kedvem.
Hasonló színpadiassággal fordítom oldalra fejem, szemöldököm a magasba szökik, állam pedig finoman érinti vállam köszönetkén előzékenysége okán. Megemelve szoknyám lépek be az ajtón, mintha legalább egy nemes ház előkelősége lennék, majd engedem is el, ahogy legördül a függöny a felvonás végén.– Igyekszem szemet hunyni e nyomasztó tény felett. Nem tudom menni fog e.  – nézek körbe. Miként egy csepp méz szerető ajkát úgy édesíti, oldódik parányi pajkosság, magamra, s szavaimra erőletetett keménységben. Jelenleg helyzetben nem foglalkoztat a menedék elhanyagoltsága vagy bútorok egyszerűsége. Pár pillanatot szánok csak a berendezés felmérésére, frissen szerzet ismerősöm jobban leköti figyelmem. – Megsérültél? – vonom fel szemöldök arcának leheletnyi torzulására, hangjának alig észrevehető változására. Nem igyekszem a közelébe, csak tekintetemmel mérem fel, s keresem sérülésének helyét. – Szükséges ellátni? – kitartó kutatásom eredménye lehet a karján felhasított anyag meglelése, melyet bemocskolt vérének bíbora. – Egy ilyen hely hangulatát is felemeli egy jóféle bor, elfogadom.- a félhomályban hamar árnyékot vet a falra alakunk, a fellobbanó gyertya lassan táncoló lángjától. Nem lehet, nem revanzsálni szája szegletében összegyűlő ráncokat, mely elhalványítja helyzetünk komolyságát is. Ennek ellenére is kényelmetlenül feszengek, míg ő nyakik elnyeli a szekrény. – Nem csak csalhatatlan, de igen ritka is. – jegyzem meg halkan, míg úgy döntök, egy régi komódnak nem dőlök, s két kézzel támaszkodok annak tetejére. – Mit akartak tőled? – nem szeretnék a dolgok elébe menni, gyanítom őt is hajtja a kíváncsiság, az indíttatásom arra, hogy beavatkozásommal, kockázatot vállaltam. Szívesen várom ezt a pillanatot, addig is talán sikerül belőle némi információt kicsikarnom mégis miféle. Ki az akivel a sors úgy döntött hogy kezet kell ráznunk? Miért kell, hogy utunk keresztezzék egymást?



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 10:52 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Meglehetősen érdekelne, hogy egy ilyen finom, méltóságteljes pára miért járja az éjszakát s hallgatja ki az alvilági népek vitáit, hovatovább, kél az egyik megsegítésére - még ha félig-meddig a kényszer noszogatására  -, ám kíváncsiságom kielégítésére még nem érkezett el az idő. Egyébként sem akadna abban semmi izgalmas, ha az információk összessége a szolgálatomra állna a helyzet megértéséhez, hol maradna ugyanis akkor a szívet pezsdítő rejtelem, a bőr alatt cikázó, édes feszültség, mely tudatosítja bennünk, hogy élünk? Költő voltam drámai halálát jelentené eme földhözragadtság, és tán még azt is mondhatnám, csakúgy a fajtámé, hiszen az égre születtünk annak idején, s nem a talajon való csoszogásra.
- Igen-igen, hálával tartozom, Csintalan kisasszony! - kuncogok az éjszakába, könnyed mellkassal húzva magam után a puha kacsóval megáldott szépséget, aki újfent lenyűgöz csalafinta mágiájával. Kész balszerencse, hogy jómagamat kevéssé vonzzák az igézetek, s a tehetségem se sok hozzájuk, ám eddig is elboldogultam a belém nevelt módszerekkel és páratlan hangom trillázásával. Sok ulront tennék arra, ezúttal is ki tudtam volna vágni magamat a galibából, de nem tagadom, sokkal élvezetesebb az oldalamon egy szemet gyönyörködtető hölgyeménnyel.
- Kitartás, már nincs messze – sutyorgom egyre hevesebben kapkodva a levegőt, bár az ábrázatomra kanyarodó, széles mosolyomat képtelen a feszített tempó ledörgölni. Persze, persze, Neyra kedvesem, mindenképpen számítok még a rémálmokat idéző, elkenődött szádra… Jelenleg örülj, amennyiben harmadik társatok hajlandó lesz felnyalábolni titeket, amatőrök!
Ezen gondolatok között fürdőzve szelem az ismeretlen kisasszonnyal az utcákat és szűk sikátorokat, amíg el nem érünk egy menedékházhoz, melyből Yloréban több is akad a kígyók számára az effajta… kellemetlen esetek orvoslására.
- Hölgyem – tárom ki előtte az ajtót egy teátrális főhajtással, és amennyiben befárad, hát én is utána igyekszem, a magunk mögött behajtott bejárat jobbján már a gyertyát keresve, hogy meggyújthassam a sötétség elűzésére. - Sajnálatos mód nem egy úri lak, ám nem kell sokat bírni benne, az engem üldözőkhöz hasonló balfékek könnyen szokták feladni a versengést – horkantok fel, noha a szavaimhoz mellékelt vállrándítás okán halkan felszisszenek. A nagy menekvésben el is feledtem a felkaromat metsző vágást, ami egészen csekély, de annál bosszantóbb… - Szolgálhatok némi csalhatatlan ylorei borral szemrevaló megmentőmnek? - fordulok felé egy széles mosollyal, mihelyt a világításunkról gondoskodtam, aztán meg sem várva válaszát a puritán berendezett lak egyik szekrényéhez lépek. - Valahol lennie kell… - motyogom az orrom alatt, elkezdve feltúrni a polcokat.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Veleris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 6:09 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Bár még csak pár perce ismerem, s bármennyire szorul nyakunk körül a hurok, - Jó tulajdonságaim egyike. – mosolyt csal arcomra el nem hamvadó kedélye, s siklik tekintetem cifra ruhájáról barátságos tekintetébe. S más helyzetben kedvemre lenne e csevej, kénytelen- keletlen elhallgattatni kényszerülök.
- Hallottam, ezt- azt. – leheletnyire vonom meg vállam, a bennem lakozó minden ártatlanságával, mint aki csak a véletlen áldozata ebben a történetben. De a véletlen és a szándék ugyanannak a kárpitnak a két oldala. Csodálatos, ahogy a sors az ember keze alá dolgozik. Elénk küldi a megfelelő embert a megfelelő időben. Az apró árnyalatok színes szálai gyönyörű szőttessé állnak össze - csak figyelni kell, és nyakon csípni a lehetőséget. Serény léptekkel követem fodrozódó árnyalakját, rábízva testem épségét, mert már magam sem kerülnék ki jól a slamasztikából. – Nagyon szívesen. – ragadom meg szoknyám, s emelem meg, ahogy futásnak iramodik. Hihetetlen, hogy elfelejtettek neki szólni, hogy a panaszfelvétel ma elmarad. Ugyan hátra pillantva szembesülnöm kell vele, hogy a sötét szürke gomolyag lassan áttetszővé válik, s maradékából két feldúlt hiéna válik ki. Az igék könnyedén válnak le ajkamról s fekszenek fel a szélre. - Messze van még a rókalyukad? – nem vagyok én hozzászokva, hogy nagyobb távolságot tegyek meg, mint húsz lépés, futva. Pár pillanat elteltével fürge léptek, nehéz csoszogássá halkulnak. – Te menyét, elfoglak kapni! –csendül erőtlenül a nő hangja az éjszakában.
Botladozva, de tartom vele a tempót, holott az ég tudja hova is visz, de tényleg remélem már nincs túl messze. Közben elmém legmélyén felsejlik egy halovány gondolat. Hárman voltak.

// #varázslat: Szendergès//



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 11:50 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Általában a hasonló megjegyzéseimet elégedetlen ciccenés vagy egy az arcom felé intézett legyintés szokta követni, nem pedig a ruháim igazgatása, ám nem tagadom, kedvemre tesz a változatosság.
- Meglehetősen figyelmes tőled – széles mosollyal pillantok le rá, s még kezet is csókolnék neki, ha az említett kacsóját nem éppen az elhallgatásom szolgálatába állítaná. Nos, akadnának körülmények, amelyeknek tükrében elégedetten simulnék dominanciája alatt, de ez sajnos nem az a momentum, amire nem sokkal később kíméletlen szavaival is emlékeztet. Mélységes fintorba rándulnak arcvonásaim.
- Ugh, fúj… Más sem hiányozna, minthogy szakértéstől távol eső kezek kerüljenek a közelükbe, mindenesetre ha jól értem, végig hallgatóztál? Csintalan kisasszony – horkantok fel némi megilletődöttséggel, azonban nincsen túl sok pazarolni való percünk az itt létének rejtélyeit boncolgatni, máskülönben rohamos időn belül minket fognak az üldözőim. Kereket oldok hát vele a füsttenger leplében, körültekintéssel kerülve az útba eső akadályokat, legyen az egy nagyobb kavics, elhagyatott borosüveg, netán egy két méteres kopasz vadállat, akinek a grabancomra fáj a foga. Persze, ahogyan az lenni szokott, a megmenekülésünk utolsó momentumában foszlik semmivé a lehetőségünk.
- A fene vinné el… - morgok az orrom alatt, s ahelyett, hogy tovább járnék a képzelt tojáshéjakon, rándítok egyet az ismeretlen kisasszony kezén, futásra noszogatva őt az egyre ritkuló homályban. Nincs más lehetőségünk, ugyanis Neyra meg a háziállata csakugyan megszaporázzák lépteiket, amelyek fülsértően koppannak az utcákat fedő macskaköveken a nyomunkban.
- Nem ismersz véletlenül valami hatékonyabb hókuszpókuszt a megfékezésükre? Lenyűgöző volt az az árnyékmicsoda, de attól tartok meglehetősen kevés! - magyarázom neki kutyafuttában, remélve, a csinos pofi mögött éles elme és némi hathatós ütőkártya rejtezik mágia formájában.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Veleris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:49 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Komisz szavaira, feleletet nem, csak csalárd tekintetem, s az ajkam zugába szökő mosoly „ Nem kétlem.” szolgál válaszul számára, míg támogatásával újra sikerül biztos lábakon állnom. A helyzet abszúrdságához hűen simítom ki ruháján a ráncokat, melyeket magam okoztam, mielőtt segítségül szólítom az istennő erejét. – Így! Szinte már tökéletes. – illékony mosolyt küldök felé, mielőtt tenyerem simítom ajakai elé. Az árnyak azonban nagyobbra nőttek, mint fondorlatosságom, melyek csak éppen annyi ideig maradtak éberen, míg védencemből, megmentőm nem lesz. Valóban nem az, akinek mondja magát, ahogy arra Wynva is célzott, sokkal több van benne, mint azt első ránézésre sejthetné, egy sárkánylány. A semmiből feltörekvő füstfelhő úgy gomolyog, akár hűs időben a latrina csatornája. Még szerencse, hogy szemem világát nem a szag teszi homályossá. – Induljunk, míg mielőtt Ylore ékessége, nem a golyóid lesznek. Ahogy hallottam, szívesen hordaná a nyakában, mint kabalát, s játszadozna vele lefekvés előtt. – szorítok rá kezére, némi biztonságot keresve benne, elvégre szemei az én szemeim is. Követem, mint az árnyék, bízva benne, hogy nem hagy a következő pillanatra magamra, mint járulékos veszteséget, szabadulása zálogaként. – Alig látok valamit! – dörmögi az éjszakába a medve nagyságú férfi. – Légy átkozott Rilrion, ha elkaplak… - harsan a nő hangja utána. Bár felesleges neki, kiabálni, alig haladunk el mellettük, bár félő, hogy a böhöm nagy állat, forgolódása közben véletlen belénk ütközik. Az előny mégis csak a bárd kezében van, én így csak setén botorkálok utána, nem véve észre a fal mellé letámasztott boros kancsót, mely csörömpölve dől oldalára, és lassan gurulni kezd. – Hupsz!


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 8:46 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Már a nyelvemen sorakozik holmi szitok az akadályom okán, netán sűrű bocsánatkérés a kellemetlen találkozóért, de miként lepillantok a ruhámba kapaszkodó tüneményre, hirtelenjében elszáll belőlem minden értelem s óhaj a tovább iramodás iránt. Ellenben elégedett, félszeg mosolyra kanyarintom a számat.
- Nem kegyed az első, ki ezt mondja – vigyorodok el, felkarjaira simítva a tenyereimet, hogy biztos támasztékul szolgálhassak az egyensúlya visszanyeréséig, noha legnagyobb sajnálatomra meghitt pillanatunknak hamarost vége szakad az üldözőim felbukkanásának hála. Mégsem ők az egyedüli ok, amiért csendben maradok; az ismeretlen hölgy varázsszavakat perget le csókra hívogató ajkairól, melyeket vélhetően képtelen volnék felismerni, ha nem töltöttem volna el a mágusok tornyai között meglehetősen kellemetlen és unalmas perceket a saját okulásom érdekében. Pillantásomat oldalra vetve láthatom, mire is hat az igéje, de minden reménykedésem ellenére nem hat örökkön a bűvösség, melyet megidézett a biztonságunk érdekében. Na várjunk csak, miért is segít nekem?
Némi értetlenséggel tekintek vissza finom vonásokkal keretezett arcára, viszont úgy vélem, nem itt s nem most van az ideje nemes cselekedetének kivesézésére. Ellenben óvatosan elemelem magamtól a kacsóját, és ihletet nyerve ötletességéből, csakugyan megkísérlek egy varázslattal előrukkolni. Fohászkodom az istenekhez, hogy sikerrel is járjak vele…
A fokozatosan körénk idéződő füstfelhő okán úgy értékelem, hogy nem cseréltem össze egyetlen szót, hangot sem a motyogásom közepette, ami lássuk be, igen nagy teljesítmény. Nehéz a dicsőségem után emlékeztetni magamat arra, hogy elégedett mustra és örömkönnyek helyett szedni kéne a nyúlcipőt.
- Miként Ylore ékessége sem hagyott cserben, úgy én sem teszek így vele. Kövess, biztonságba juttatom magunkat – sutyorgom neki, és kezébe csúsztatva a sajátomat, finoman elkezdem húzni magam után, hogy a kibogozhatatlan füst-tenger leplében olajra léphessünk a szűk utcák kanyarulatai között. Feltéve, ha nem áll ellent a felkérésnek.


// #varázslat: Füstidézés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utcák és sikátorok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: