Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utcák és sikátorok - Page 4 KaDiPE5
Utcák és sikátorok - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Utcák és sikátorok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:49 am


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Komisz szavaira, feleletet nem, csak csalárd tekintetem, s az ajkam zugába szökő mosoly „ Nem kétlem.” szolgál válaszul számára, míg támogatásával újra sikerül biztos lábakon állnom. A helyzet abszúrdságához hűen simítom ki ruháján a ráncokat, melyeket magam okoztam, mielőtt segítségül szólítom az istennő erejét. – Így! Szinte már tökéletes. – illékony mosolyt küldök felé, mielőtt tenyerem simítom ajakai elé. Az árnyak azonban nagyobbra nőttek, mint fondorlatosságom, melyek csak éppen annyi ideig maradtak éberen, míg védencemből, megmentőm nem lesz. Valóban nem az, akinek mondja magát, ahogy arra Wynva is célzott, sokkal több van benne, mint azt első ránézésre sejthetné, egy sárkánylány. A semmiből feltörekvő füstfelhő úgy gomolyog, akár hűs időben a latrina csatornája. Még szerencse, hogy szemem világát nem a szag teszi homályossá. – Induljunk, míg mielőtt Ylore ékessége, nem a golyóid lesznek. Ahogy hallottam, szívesen hordaná a nyakában, mint kabalát, s játszadozna vele lefekvés előtt. – szorítok rá kezére, némi biztonságot keresve benne, elvégre szemei az én szemeim is. Követem, mint az árnyék, bízva benne, hogy nem hagy a következő pillanatra magamra, mint járulékos veszteséget, szabadulása zálogaként. – Alig látok valamit! – dörmögi az éjszakába a medve nagyságú férfi. – Légy átkozott Rilrion, ha elkaplak… - harsan a nő hangja utána. Bár felesleges neki, kiabálni, alig haladunk el mellettük, bár félő, hogy a böhöm nagy állat, forgolódása közben véletlen belénk ütközik. Az előny mégis csak a bárd kezében van, én így csak setén botorkálok utána, nem véve észre a fal mellé letámasztott boros kancsót, mely csörömpölve dől oldalára, és lassan gurulni kezd. – Hupsz!


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 8:46 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Már a nyelvemen sorakozik holmi szitok az akadályom okán, netán sűrű bocsánatkérés a kellemetlen találkozóért, de miként lepillantok a ruhámba kapaszkodó tüneményre, hirtelenjében elszáll belőlem minden értelem s óhaj a tovább iramodás iránt. Ellenben elégedett, félszeg mosolyra kanyarintom a számat.
- Nem kegyed az első, ki ezt mondja – vigyorodok el, felkarjaira simítva a tenyereimet, hogy biztos támasztékul szolgálhassak az egyensúlya visszanyeréséig, noha legnagyobb sajnálatomra meghitt pillanatunknak hamarost vége szakad az üldözőim felbukkanásának hála. Mégsem ők az egyedüli ok, amiért csendben maradok; az ismeretlen hölgy varázsszavakat perget le csókra hívogató ajkairól, melyeket vélhetően képtelen volnék felismerni, ha nem töltöttem volna el a mágusok tornyai között meglehetősen kellemetlen és unalmas perceket a saját okulásom érdekében. Pillantásomat oldalra vetve láthatom, mire is hat az igéje, de minden reménykedésem ellenére nem hat örökkön a bűvösség, melyet megidézett a biztonságunk érdekében. Na várjunk csak, miért is segít nekem?
Némi értetlenséggel tekintek vissza finom vonásokkal keretezett arcára, viszont úgy vélem, nem itt s nem most van az ideje nemes cselekedetének kivesézésére. Ellenben óvatosan elemelem magamtól a kacsóját, és ihletet nyerve ötletességéből, csakugyan megkísérlek egy varázslattal előrukkolni. Fohászkodom az istenekhez, hogy sikerrel is járjak vele…
A fokozatosan körénk idéződő füstfelhő okán úgy értékelem, hogy nem cseréltem össze egyetlen szót, hangot sem a motyogásom közepette, ami lássuk be, igen nagy teljesítmény. Nehéz a dicsőségem után emlékeztetni magamat arra, hogy elégedett mustra és örömkönnyek helyett szedni kéne a nyúlcipőt.
- Miként Ylore ékessége sem hagyott cserben, úgy én sem teszek így vele. Kövess, biztonságba juttatom magunkat – sutyorgom neki, és kezébe csúsztatva a sajátomat, finoman elkezdem húzni magam után, hogy a kibogozhatatlan füst-tenger leplében olajra léphessünk a szűk utcák kanyarulatai között. Feltéve, ha nem áll ellent a felkérésnek.


// #varázslat: Füstidézés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 10:29 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Fogy a türelmem…- csattan fel a nő. Én mindenképp elhinném, hogy valóban így van, bár engem személy szerint szórakoztatnak az elmés visszavágások. S amennyiben nem lennék hajlandó segíteni neki, kétséget kizáróan minden egyes szavával mélyebbre verné a fedélben koporsószeget. – Nos, ha rajtam múlna, nem várnám meg a holnapot… - közönyösen fakadnak ajkáról a szavak, s vélhetően az arcárról se tükröződik a tényből fakadó sajnálat. Rilrion, minden előre jelzés nélkül mozdul, hogy a kihasználja a rést mely a pajzson nyílt. Felocsúdva a meglepetéstől engedem útjára az igékbe zárt erőt, melytől a lámpás apró darabjaira hullva égi áldásként pereg nyakukba. Mit se mondjak, igencsak mellbevágott a felismerés, mikor a bárd ugyanazt a búvóhelyet választotta magának, melyben én magam is meghúztam magam.  Számítottam arra, hogy mellettem elsuhanva válik köddé vagy őrültségében kardot ránt vagy bármi másra, na de hogy ki akarjon túrni a bemelegített helyemről arra nem. Egy röpke pillanatra kiszorul tüdőmből a levegő, s hogy a már az első találkozásunk alkalmával ne döntsön le a lábamról, cifra ruhájába markolva maradok talpon. – Nekem ez a tempó túl gyors. – suttogom, miközben próbálok levegőhöz jutni. Üldözői gyorsan közelednek. A trappoló csorda léptei elhalkulnak, s ütemes léptekké lassulnak. – Itt kell lennie a közelben, Flyn nézz szét. Haulk, gyere! – adja ki a nő az utasítást. Lélegzetem visszafojtva várom, hogy feltűnjenek a kapualjnál, s hogy ne csak számomra legyen kellemetlen a helyzet, másik kezem a férfiéra tapasztom. Megnyugtató a tudat. Hangtalanul formálom a varázsszavakat, melyre az árnyak behódolva akaratomra duzzadnak meg. Kettőnknek már túl szűkös a hely, s félő, hogy a fürkésző szemek felfedezni vélnek minket. Gondolom én, hogy ez segítségünkre lesz, ám az alvilági alakok szimata, túl mutathat az én naivitásomon. Hamarosan fel is tűnik a tarkopasz, tele tetovált fickó nyomában a nővel. A máskor sebesen pergő másodpercek, most csigalassúságú vánszorgássá válnak, percek múlva azonban az árnyak is felmondják a kötelező szolgálatot.

// #varázslat: Éjszilánk //
// #varázslat: Árnymanipulálás //


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 25, 2021 9:50 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Bájos, ártalmatlan mosoly játszik az ajkaimon, látva, mennyire felbőszítettem őkisasszonyságát, akinek mindösszesen a nevére emlékszem, és hogy sminkelni még nekem is jobban menne, mint szegény párának. Komolyan, egy rúzst így elkenni… Őstehetsége van hozzá, na de! Ezúttal rajtam a sor, hogy mímelt sértődéssel felhorkantsak, és meglehetősen erőltetett hahotázást hallassak.
- Ez jó volt, elismerem! Csatlakozhatnátok ti is, megnövelnétek a bevételt, az bizonyos – jegyzem meg elégedetten, a szócséplés közepette tovább méricskélve a menekülésem lehetséges útvonalait. Az a tőr Neyra oldalán éppen annyira tetszik, mint az elkenődött szája, viszont háromajtós szekrénnyel sem állnék le boldogan hadakozni, noha kettejük közül talán őt volna az egyszerűbb kicselezni… Mennyivel bravúrosabb lenne pofán fújni mindkettőt, istenek.
- Persze persze, holnap meg már a szívemet fogjátok árulgatni a csatorna boszorkányának – állapítom meg kiábrándultan, nem tévesztve szem elől a felkínálkozó lehetőséget. Nincsen szükségem további gondolatokra ahhoz, hogy rájöjjek, ez az egyetlen esélyem az olajra lépésre, így hát nekilódulva a nő irányába, lerántom magamról a köpenyemet, hogy az arcába csapva azt lefoglaljam a bámulatos szökkenésem idejére. Csakhogy az a fránya, ócska, rendkívül divatjamúlt textilszörnyeteg még arra sem képes, hogy célba érjen, hanem félúton a fellibbenő szellőnek megadva magát repül tova.
Talán a gyér figyelemelterelésnek köszönhetően, vagy mert egy lámpa váratlanul szétcsattan a közelünkben, megúszom egy leheletnyi karcolással a felkaromon a kése vérszomját, és mihelyt szabad utat nyerek a rohanásra, hát egy momentumra sem sajnálom az izmaimat. Gyakorlott rövidtávfutóként és felszívódó mesterként keresem a hirtelen kanyarokat és szűk utcákat, amelyek a két üldözőből egyet rögvest ki is zárnának a versenyből, de egyelőre egy kapualjnál csábítóbb opció nem mutatkozik előttem. Sebaj, különösebb tanakodás nélkül surranok alá, hogy aztán azzal a lendülettel belerohanjak valakibe, s ha az istenek nem kegyesek hozzánk, még fel is lökjem a nyomorultat.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Veleris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 25, 2021 9:13 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A nő szeme acélként villan, s ha nem borulna rájuk a sötétség, nem tűnne ki arca a pipacsok közül, a feleselet hallatán. – Kitépem a nyelved, ha nem teszel lataktot a szádra, kobzos! – s hogy szavainak súlya is legyen, az oldalára függesztett tőrre siklik tenyere. Mégis türtőzteti magát, még, akkor is, ha legszívesebben a bárd arcára, soha le nem hervadó vigyort varázsolna. Más miatt küldték, de ábrázata semmi jót nem ígér. – Tán új bazári majmot keresnek, a közeli cirkuszba? – horkant fel röhögve, megrepesztve a szunnyadó város csendjét, melyre társai is felnevetnek. A nagydarab fickó továbbra is mozdulatlanul áll a lantos mögött, nem tartva attól, hogy lenne az olyan botor, hogy menekülésre adná a fejét. A szócséplés Neyra vonásait elégedetlenséggel tölti el, melyből Rilrion biztos lehet benne, hogy ezt a női szívet nem úgy dobbogtatja, ahogy azt megszokhatta. Toporgásnak álcázott helyzet felmérés láthatóan egyiknek se szúr szemet. – Legyen elég, tartogasd a szavaidat a magyarázkodásra, ha jófiú leszel, kevéssel megúszod. – feleli türelmetlenül a nő, elengedve füle mellett a sértéseket. A sudár alak ellépve a faltól tesz néhány lépést a bárd felé. Ezzel pedig a nő mellett épp egy ember szélesség tárul fel a esetleges menekülésre. Noha, azt sejtheti főhősünk, hogy ez nem lesz egy sétagalopp, s minden bizonnyal kísérlet fog érkezni arra, hogy megállítsák. Hacsak nem lesz elég gyors vagy nincs valami a tarsolyában. Jó lehetőség lehet még a házfalak egyenetlensége is mely a felkapaszkodásban segíthetnek számára, ha érez magában kellő bátorságot, hogy a háztetőkön keresztül próbáljon meg olajra lépni. Akadhat azonban még egy lehetőség, amennyiben szembe szeretne nézni a mögötte magasodó férfi lomhaságával és erejével.  

Látva a lehetőségét a kibontakozni kívánó konfliktusnak, elkap az érzés, hogy nekem ideje távoznom, s a szerencsére bíznom szerencsétlen sorsát. Egy balfácán, aki talán túl sokat kártyázott vagy beszélt, nem számít, lemondok az útbaigazítás lehetőségéről. ~ Rilrion?~ - torpanok meg. Talán csak a fáradtság játszik velem csúf játékot, s olyat hallat velem, melyről még álmodni sem mertem. Mély sóhajjal húzódok vissza az árnyékba, s összeszűkült szemmel vizslatom tovább a négyest. Ha fogadni kellene, egy fél ulront sem adnék az épségért. Nem tudom eldönteni, hogy őrült vagy éppen egy zseni, aki az idegösszeomlás szélére sodorja a nőt pimaszságával, így téve harcképtelenné. Lepergő percek alatt meggyőzöm magam, amennyiben nem óhajt önként s netalán dalolva velük menni segítek neki. Amennyiben menekülésre adja a fejét, az utcát megvilágító lámpást roppantom szét néhány ige elmormolásával. Melynek aláhulló darabjai túl nagy sérülést ugyan nem fognak okozni az alatta állóknak, azonban figyelemelterelésnek éppen elég lesz.






Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 1:31 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Egészen mély, kiábrándult sóhaj szakad fel a mellkasomból, miként nagy nehezen rádöbbenek, ki volt szíves a lépteimet követni, majd kibotorkálni a homályból. Isilmë csecsére, az alvezér a golyóimnál fog fellógatni, ha ma sem keresem fel őket, erre voálá! Az alvilági bögyös maca meg az otromba bandája életnagyságban! Mielőtt azonban még elmés megoldáson törhetném az agyamat, csak kimondja a varázs szavakat, melyek okán ennyi kiképzés és önuralom dacára is vörös köd borítja el az elmémet.
- Inkább lennék repedt fazék Rilrion, mint repedt sarkú Neyra, drágám – horkantok fel, persze a szórakozottságom éppen addig tart, amíg bájos kísérői meg nem mutatják magukat előttem. Édes istenek, egyszer igazán jól esne a lelkemnek, ha az elképzeléseim kereszteznék az útjukat a valósággal, s nem verném az orromat bele váratlanul felbukkanó akadályokba rendszerint. Igaz, a szerencsének, ami méltán csakugyan a gondviselésüknek köszönhető, sem vagyok híján, ám Tahrovin, Ronit… Ha megfogadtok egy szerény tanácsot, egyszerűbb, amennyiben hatalmas energiáitokat másra pazaroljátok. De tényleg...
- Nos, rendkívül előzékeny tőletek ez a meleg fogadtatás, már-már elolvad a szívem, komolyan, azonban a csatornabanda kiskirályánál nagyobb vezérhez igyekszem épp, szóval ha lennétek oly szívesek… - legyintek ismét a kezeimmel, enyhén oldalvást mozdulva, hogy ne fenyegesse a hátsómat, akinek pusztán az árnyékát láttam meg magam mellett, s amiből sikerült kikövetkeztetnem; nem az az alak, akivel szívesen leállnék szkanderozni. - Kezdjük ott, rátok férne néhány finom kelme, meg egy fürdés. Meséljétek már el, minden rosszarcú alaknál kötelező a bűzölgés? Azt hihetné a szegény bárd, hogy a sok összeharácsolt ulronból már telik szappanra, meg ilyesmi… - magyarázom megakadás nélkül, kicsit ide, kicsit amoda moccanva s méregetve a menekülő útvonalaimat, merthogy egészen biztosan nem fogom őket követni a végzetembe.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Veleris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 12:07 pm


GRAH-ZEYMAHZIN
 @Ahronit  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A messzeségből úgy tűnt, mintha a kékfényű város a sötétség felszínén ringatózna. Ragyogása elnyomta, az égi lámpások fényét. Akár a világítótorony, mely utat mutat a parthoz közel érkező hajósoknak. A ma éjszakát, már nem akartam a szabadég alatt tölteni, falai között pedig bármikor talál bárki lánya magának helyet, hol álomra hajthatja fejét.  A város, mely sosem szunnyad. Hagytam magamnak még néhány percet, hogy magamba szívjam a páratlan látványt, csak azután iramodtam meg a kereskedők útján, hogy megtaláljam, azt, aki – a szellemek szerint-  életem egyik mozgatórugója lesz. Mikéntjét és hogyanját, még homály fedte, de remélem már nem sokáig. Az pedig, hogy miként fogok rátalálni egy ekkora városban, egy újabb talány, hisz nincs másom csak egy nevem, s egy szimbólum, - mely reménnyel töltött el- se több se kevesebb. De ezt is megoldom, ám nem ma este. Egyelőre nem vágytam másra, mint egy vákonsra s puha takaróra. E kettő gondolatával, haladtam a macskaköves utcákon, hogy megtaláljam a fogadót ahova a városőrök adtak útbaigazítást. De a város egyetlen hibája, a számtalan sikátor és az egymásba nyúló utcák sokasága. Akár az útvesztő, melyben, ha nem figyelsz örökre elveszel. Elrévedhettem gondolataimba, hisz hamarosan azon kaptam magam, hogy a szökőkút, mely egy vizet merítő kislányt ábrázol csak nem akar az utamba kerülni. Ekkor már elkapott a gyanú, hogy valahol eltévesztettem a fordulót. Kelletlenül húztam el szám, mikor nem is oly messze egy köpenyeges alakot nyelt el a sikátor homálya. A sors fintora, hogy pont ilyenkor nem jár s kel senki a közeledben, s az örökké nyüzsgő város inkább hasonlít egy szellemvároshoz. Ha nem akartam, hogy itt érjen a pirkadat, nem marad más választásom, mint követni, hogy szolgáljon némi útbaigazítással. Szaporábbra vettem lépteim, hogy még idejében utolérjem, míg őt is elnyeli a föld. Nem titkoltam jövetelem, hisz nem vezérelt rosszszándék, s csak remélni mertem, őt sem.

- Rég tetted már be ide a lábad, kezdünk hiányolni. – szólt a nő, hangja nyájas volt, mégis nélkülözött minden kedvességet. S hogy a hanghoz arc is társuljon, előre csúsztatva lábát lépett ki a fénybe. – Gondolhatod, hogy meglepett minket a hír, hogy a fogadókban pengeted a húrokat, s a barátaidat meg sem látogatod. – ingatta meg fejét, arcára erőltetett csalódottsággal. – Mondhatom kikupálódtál, bár a hangod most sem lett jobb egy repedt fazéknál, de koszos gúnyád, finom kelmére cserélted, jól megy a sorod. – jegyzi meg gunyorosan. – Látni szeretne, hisz a legutóbb köszönés nélkül távoztál. Meghívó helyett engem küldött. – ezzel egyidőben keltek életre az árnyak. Az egyik a házfaláról kúszott alá, sebesen mozgott, s egy szempillantás alatt koppant csizmájának talpa a kövön. A másik a férfi háta mögött szakadt ki a sötétségből. Jó egy fejjel volt magasabb nála. Olyan széles volt a mellkasa, mint a cingár alak kétszer, arca pedig egy cseppet sem volt barátságos. – Elkísérünk. – jelentette ki a nő. Egyértelmű volt, hogy akár akarja, akár nem itt neki most mennie kell.

Megszólításra adtam fejem, de mire kigondoltam lelassította lépteit, s megállt. Különös hely egy találkára, gondoltam, mikor a derengő fényben megpillantottam a férfit. Nem hallottam tisztán szavait, de abból, mit felém hordott a szél, nagyon úgy tűnt, hogy ez az ismeretség még csak most fogja szirmait bontogatni. Egyszerre lett úrrá rajtam az elővigyázatosság és a kíváncsiság. Így ahelyett, hogy magam mögött hagytam volna a párost, egy kapualjba húzódva figyeltem az eseményeket.





Ahronit Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 4:51 pm

Grah-Zeymahzin
Veleris & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Meg kell hagyni, amilyen bizalmatlan voltam a kompániánk legújabb tagjával szemben, az ylorei napjaink alatt legalább annyira a szívemhez nőtt a mélynövésű alak, aki a Daldram nevet viseli magán. Rég nem szórakoztam ilyen jól és felszabadultan senki társaságában, pedig az igényem már bőven megvolt rá. Például azok a tegnapi elf nőcskék a fürdőházban… Huh! Viszont bármennyire is kedveljem a nyers, majrés és rémesen hangos törpét, akadnak az életemnek olyan részei, amit csupán kevesen ismerhetnek, és ő valószínűleg sohasem fogja ezt a tábort gyarapítani.
Kíváncsi ábrázattal, szakértően mustrálom hát horkoló valóját, fél kézzel már a köpenyemet húzva a vállaimra. Nem szívesen rejtem el a legújabb ruhakölteményemet egy ilyen ízléstelenül pórias darab alá, ám olykor áldozatokat kell hoznunk a cél érdekében, és most a legkevésbé óhajtanám, ha az éjszakai utcákat járva bárki rám ismerne, vagy legalábbis észrevenne a fényes textília okán.
- Hé, Daldram… Éppen rád vár egy hatalmas keblű nőszemély, sör is van nála - suttogom oda neki mímelt lelkesedéssel, s minekután erre sem ébred meg a cimbora, elégedetten húzom ki magamat a görnyedésből az ágya felett. Majd azzal a lendülettel hátra is hagyom a fogadó biztonságában, amíg én a saját ügyeimet intézem...

Odakint a hűvösödő éjszakát járva több ásítás is felszakad belőlem, noha a város tornyainak kékes derengése, és az ízlésesen megvilágított utcák tesznek róla, hogy még véletlenül se aludhasson el senki sem egy félreeső padon. Ám hiába, az utóbbi napok igen sűrűre sikeredtek, és a mai fellépés a szobánkért, illetve egy melengető vacsoráért cserébe bőséggel kiapasztotta az erőforrásaimat. De ha nem ma, akkor fogalmam sincs, mikor fogom tudni felkeresni az ylorei összeköttetőket, márpedig a találkozó sürgető, hisz több mint egy éve nem tettem a lábamat a város környékére némi nézeteltérésnek köszönhetően… Ne is mélyedjünk bele.
Tehát szorgosan, bár körültekintően szedem a lábaimat az egyre szűkebb és sötétebb utcákon, s újfent az a bosszantó érzés kezdi a tarkómat nyomasztani, ami az ünnepség óta már nem először. Feláll a hátamon a szőr, főként, amikor cipőtalpak koppanása is társul a kellemetlen élményhez, ami azt jelenti, az engem követő nem tervez észrevétlenül a nyomban maradni s kilesni a célomat, ó nem. Ennél merészebb és akaratosabb. Hát jól van, ha így játszunk!
- Ne haragudjon meg, de ma már nem vállalok semmiféle fellépést, szerenádot netán privát mulatságot! - fordulok meg a tengelyem körül, nem különösebben ügyelve a hangom csitítására; a megszokott drámai éllel robbannak elő belőlem a gondolatok. - Hölgyem. Hölgyem? Igen, hölgyem, khm… - állapítom meg a nemét némi megfeszített hunyorgást követően. - Szóval ha bájos kegyed lenne oly szíves… - legyintek a kezeimmel, ösztökélve a távozásra.


//A játék címe azt jelenti, hogy szövetséges, valaki, akivel a másik együtt harcol ^^//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Deedra Gindrian and Veleris Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 4:08 pm

Mint minden nagyvárost, Ylorét is számtalan szűkös utca, sikátor vagy éppen zsákutca szeli keresztül. Valahol ősi boltíveken át vezet az út, mások titkos kertekbe, szobrokhoz vagy éppen szökőkutakhoz kalauzolják a várost felfedezni vágyót.
Az utcák viszonylag nyugalmasak és békések, elvégre a lakosság zömét kitevő elfek életfelfogása így kívánja, bár katonáik is hűséggel őrzik a rendet. Persze ez nem jelenti, hogy az egyetem és az ivók környékén ne lehetne esténként lármásan vigadó diákokba, külhoniakba futni.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utcák és sikátorok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: