Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holdösvény KaDiPE5
Holdösvény KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holdösvény

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 5:53 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 4:23 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Elvigyorodtam Ian szavaira. A férfiakhoz tartozó mellekkel kapcsolatban pedig határozottan egyetértettem vele… akármelyik irányból is néztem, nem volt éppen bizalomgerjesztő. Én arra vágytam, hogy aki szeret - úgy szeret - ebben a testben szeressen. Bár ezt nem osztottam meg inkább Iannel, nem hittem volna, hogy érdeklik a gyerekes vágyálmaim, amik valószínűleg sosem érnek célt.
A bent történtek amúgyis hamar elterelték a figyelmemet az álmok világáról és arcon csapott a valóság. Vajon mi lett volna, ha nincs Ian mellettem, mert inkább Azizi mellett marad? Vajon idejöhettem volna anélkül, hogy szinte azonnal ki is penderítsenek? Valamiért az a furcsa érzésem volt, hogy ezen a helyen tapasztalatlanságuk okán kinézik az elfeket és a mosolygos trükk sem vált volna be mindenkin. Jobb is volt továbbállni.
- Azért tényleg, köszönöm… - dünnyögtem még egyszer oda Iannek, ha már hős nem akart lenni. Szívesen léptem volna közelebb, hogy megöleljem, de az ilyen érzelgősségekkel szemben még kellően félénk voltam. Nem is tudom, kicsit féltem, hogy ha rendesen összebarátkozom vele, őt is csak elveszítem, mint másokat.
Odakint gyorsabbra vettem a lépéseimet. Minél előbb el akartam menni erről a helyről… mintha kicsit ezzel is leráznám Azizi rémképét.
- Tényleg? - pillantottam csodálattal Szamócára. Ian történetét hallva csak még lenyűgözőbbnek tűntek a lovak. Nem szerettem a hátukon ülni és a méreteiket is inkább ijesztőnek találtam, mégis olyan gyönyörű teremtmények voltak. Talán ezért kezdtem el kötődni Szamócához. Míg Ian a karomat tette rendbe, a másik tenyeremmel őt érintettem, mintha az állat ereje segítene. Nem ellenkeztem, nem szenvedtem, eltűrtem, ahogy a két deszka közé köti a sérült testérszemet. Éppen csak egy-két könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Azt hiszem, már hozzászoktam a fájdalomhoz. - ráztam meg a fejemet. Jelzésként pedig megpaskoltam a jobb lábamat, mintha azt akarnám mondani Iannek: ez jobban fájt. A jobban szót nem lehetett volna használni. Egészen más érzés, mikor egy penge végig tépi a húst és az izmokat a lábban, mintha egy csont roppan meg. Egyik sem kellemes, de más. Azt túléltem, még ennél kevesebb ellátással is. Nem volt kétséges, most is kigyógyulok ebből.
Csak biccentettem s ahogyan felmásztam a lóra, követtem Iant a város felé.

//Köszönöm a játékot



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 02, 2022 6:03 pm
Let's choose our paths



- Díjazom az önbizalmad, egyből bele a közepébe, de nem ajánlom. Ami meg a melleket illeti… hát, ha tudom, hogy férfihoz tartoznak, szerintem az se igazán segítene.- szélesen elvigyorodott.- De az elgondolás nem volt rossz.- férfiból volt, nem meglepő. hogy a telt keblek letudják venni a lábáról, legalábbis ha a többi része is jó annak, aki viseli testének ékét. S ha ez még éles ésszel is társul, nos, akkor van vége Iannek, könnyen rosszul fizető, de legalább veszélyes munkát vállal. Abban reménykedhet, ha nőkkel tárgyal, hogy bizony takarva van az, aminek takarva kell lennie, vagy Ian nem kanos, akkor meg tudja oldani.
- Akkor ezt is megértem. Valaki hősnek tart. Nem rossz, nem rossz érzés, de azért nem erőltetem.- a hősieségből nem lehet megélni. Az ostoba tündérmesékben létezik az igazi hős lovag, aki megment mindenkit és elnyeri a méltó jutalmát, mindenhol vendégül látják, és a végén el lovagól a naplementébe. Sajnos nem hiába a mesék szereplői, a valóságban nem léteznek ilyenek, a valóságban az ilyen bolondokra halál vár, és abból is a fájdalmasabb fajták.
Pedig elég barátságos hely volt, kár, hogy megvolt ennek a helynek is a hülyéje, nagy kár. De Ian se akart még több gondot, egy rövid magyarázattal megúszták, majd elpanaszolják Ezarasnak, nem mintha túl sok mindent érnének vele, de legalább valaki meghallgatja a panaszos siralmat.
- Ami azt illeti, nem teljesen. A lovak nagyon is okosak, felismerik a gazdájukat, sőt, meg is védik, ha kell. Láttam már olyat, hogy a paraszt egy éppen csak napvilágot látott borjút nézegetett, a tehén pedig meg akarta támadni, de a lova kettejük közzé állt. Ne becsüld alá a lóvadat és bánj vele jól. Az életed is múlhat rajta.- hogy még ezt se tanítják abban az iskolában, vagy miben. Tényleg el vannak telve magukkal ezek a mágusok. Az élet apró, de fontos dolgait elfelejtik, hanyagolják.
Nem igazán foglalkoztatta, hogy mennyi könnye is folyik el Folrinak, vagy a könnyek vagy úgy marad a karja, és ha megérik a levágásra, na akkor fognak patakozni azok a fránya könnyek.
- Látod, már is hasznodra vált, hogy Azizi nincs melletted. Tegnap még bömböltél volna, mint egy csecsszopó, most meg egy nyikkanást se adtál ki magadból.- némi elismeréssel a hangjában biccentett Folrikára.- Szívesen kölyök, szívesen. Nah, de elég az érzelgőségből. Nem vagyunk mi holmi asszonyok.- mondta vigyorogva és a város felé fordította a hátasát.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 01, 2022 9:07 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Elmosolyodtam végül Ian válaszára.
– Gyakorolhatok rajtad, talán még hasznomra is válna. De gyanítom nem lesz hatásos rajtad, míg melleket nem növesztek… ám az szerencsére nem történhet meg. – Tettem hozzá. Nem tudtam volna magamat más testben elképzelni és nem is vágytam rá igazán. Így akartam érvényesülni és biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb rám talál valaki, aki ilyennek fogad el. Ha más nem egy jó barát, mint Ronan, akinek az ajándékát olyan fájó szívvel hagytam magam mögött. De elterveztem: valamiképpen visszaszerzem. Ha jobb nem jut eszembe, hát Ian tanácsára levelet küldök Durfar mesternek, hogy szolgáltassák vissza a tulajdonomat, attól ugyanis nem foszthatott meg még Azizi kegyetlensége sem.
Az alakuló jókedvemet azonnal elnyomta a hirtelen jött bunkóság… na meg Ian erőszakos fellépése. Egy részem rettenetesen megijedt, egy másik viszont egyenesen le volt nyűgözve. Nos ez utóbb volt az erősebb, így a szememben már nem csak egy apafigura volt a zsoldos, hanem sokkal inkább egy hős, aki mögé beállhattam, ha valaki nekem támadt. Egyre jobban nőtt a biztonságérzet bennem a közelében.
– Nekem hős vagy… – dünnyögtem magam elé, még mindig kicsit megszeppenten. A pillantásom az eszméletlen legényre vándorolt. Elégedett voltam, hogy már nem mászhat az arcomba és mondhat olyan dolgokat. Vajon egyszer én is képes leszek erre? Nem hittem ebben, bár Ian mellett minden esélyem megvolt, hogy megerősödjek. A fizikális felépítésemen nem változtathattam, de a varázserőmet igenis fejleszthettem.
Már éppen felkeltem az asztaltól, mikor Egen megjelent. A kezében ott pihent a számunkra előkészített csomag, benne a tojással és kötszerekkel… de nem nyújtotta Ian felé. A tekintete a „megbotlott” legényt pásztázta, mintha valamiféle nyomot keresne rajta, hogy aztán ránk kenhesse. Mégis hagyta, hogy Ian elvegye a csomagot és egy biccentéssel kisétáljon. Én pedig, csendesen követtem egészen addig, míg meg nem érkeztünk Szamóca felé.
– Úgysem válaszolna. Gondolom lószemmel mind egyformák vagyunk. – Dünnyögtem és odaléptem Ianhez. A kezemet kinyújtottam, de le kellett róla még tornáznia az Azizi által rám aplikált gézkötést. Egyik sem volt kevésbé fájdalmas, kicsomagolás, becsomagolás, egyszerre volt mocskosul kellemetlen. Ian láthatta, ahogy még a könnyem is kicsordul a kíntól, de némán tűrtem. Még csak fel sem szisszentem.
– Nem volt vészes. – suttogtam és könnyed mozdulattal letöröltem a könnycseppet. Aztán már fel is másztam a kerítésre, ahová Szamócát kikötöttem. Onnan könnyebb volt feltornáznom magam a nyeregbe. Csak akkor néztem megint a zsoldosra, mikor a szél összeborzolta az ezüst tincseket: – Ian. Tényleg köszönöm, hogy megmentettél a legénytől.
Aztán megindultam lassan kifelé a falúból. A fejemre tornáztam a csuklyát és alig vártam, hogy végre Nulportba érjünk. Leginkább azért, mert az ottani fogadó fürdőjében végre megtisztíthattam volna magam.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 31, 2022 7:25 pm
Let's choose our paths

- Annyit bizony meg. Gyakorold még, és talán egyszer rátudsz venni, hogy mossak rád.- amiben erősen kételkedett Ian, de csodák vannak, talán Folrinak is szerencséje lesz egyszer. Talán nem nézi ki a zsoldosból, de tud mosni, elég régóta saját maga gondoskodott a ruhájának a tisztán tartásáról. Bár szó mi szó, a mellényét nem volt éppen a legjobb dolog mosni, néhány helyre betudott ragadni a kosz és szaglani is szokott, de inkább elviseli ezt a kellemetlenséget, mintsem túl sokáig áztassa és ha szárad,  akkor szorítsa.
Nem szerette ha valaki csak úgy tömte magába az ételt. Mintha sietne valahová, pedig akárhonnan is nézi a jelenlegi helyzetüket, nem látta túl nagy értelmét annak, amit Folrika csinált. Persze említette, hogy tart a veréstől, csak azt felejti el, hogy nem egyedül volt és ha valaki kezet akarna emelni rá, ahhoz Iannek is lenne néhány szava. S lett is.
Nem akarta ennyire helybenhagyni a legényt, de udvariatlan volt, zsoldos volt Ian és nem annyira jártas az ilyen úri dolgokban, de annyit tudott, hogy csak úgy, kérdezés nélkül odatolakodni valahova, nem járja, a másik része pedig az volt, hogy valakin le kellett vezetnie a feszültséget és a frusztrációt, amit Folrika panaszkodása kezdett előcsalogatni a férfiból. Dolga végeztével pedig kifújta a levegőt, mellényébe megtörölte a kezeit és Folrikának is szólt, hogy szedelőzködőn.
- Csukd be a szád, még kihűl a gyomrod.- mondta vidám hangon.- Attól azért még távol állók.- nem volt ő hős, sőt, ha Folrika nem Ian dolga lenne, csak egy idegen, még hagyta is volna, hogy zaklassák.
Folrikához hasonlóan Ian is kiitta a sört a korsóból, visszacsatolta az övét és elrakta a tört.
- Semmi komoly Egen uram, a legény meg botlott de az asztallal tompította az esést.- vonta meg a vállait, miközben még egyszer ránézett az eszméletlen alakra. Nem fog magyarázkodni, mi értelme lenne? Majd valaki elmondja a kocsmárosnak, hogy mi történt. De az nem Ian lesz.
Odalépett Egenhez, és elvette a csomagot, köszönetképpen pedig biccentett, majd Folrikával elhagyta a kocsmát. Odasétált a hátasához, a nyeregtáskájába rakta a csomagot, és kivette belőle a deszkákat és a kötszert.
- Később is ráérsz pletykálni Szamócával, most nyújtsd ide a kezed, a törőtett, ha lehet.- és ha így tett, akkor a két deszkát a töréshez rakta, egyet felül és egyet alá.- Fog őket oda és ez lehet fájni fog.- elkezdte rátekerni az kötszert, szorosan, hogy jól helyben is tartsa azokat a fadarabokat, majd amikor kész volt, a kötszer végét bedugta a többi alá. Igaz, a ruhára rakta őket, de még elérnek Nulportba megteszi.
- Akkor ezzel meg is volnánk, indulunk tovább. Lóra fel, és irány Nulport. Unom már a falukat.- és talán abban a szarfészek városban még valami jó lfizető munkát is találhatnak.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 7:19 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Vállat vontam Ian válaszára.
– Egy próbát azért megért. – Dünnyögtem magam elé, habár a nőkről való értekezés közben kiderült, hogy Ian melyik irányba húz. Egy dolog. Ahogy egy dolog az is, én mit érzek most. Még az is lehet, hogy egy hét múlva valami leány után epekedek, mert éppen kedvesen szólt hozzám. Ez volt a gyengém. A kedvesség. Ha valaki kicsit is több figyelmet szentelt nekem, mint amennyiben egyáltalán reménykedtem, hát azonnal szerelmesnek éreztem magam.
A fogadó melegének kellemes marasztalása kezdett szép lassan a háttérbe húzódni. Az engem bámuló helyiektől annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy inkább habzsolni volt kedvem és eltűnni a kíváncsi szemek elől, hiába élveztem a tűzhely mellett ücsörögni. Megszoktam, hogy sokhelyről kinéznek, ha más nem az ezüst tincseim miatt. Talán emlékeztette őket az öregebb emberek ősz hajára, ki tudja, pedig ez inkább hideg és csillogó volt… egészen más.
Megint vállat vontam. A hányás kevésbé érdekelt, mint az, hogy betörik a képemet. Erőszakos ragaszkodtam a külsőm megóvásához, mert nem volt másom. Csak ez. Jó, meg egy meglehetős adag ulron is, amit az apám küldött néha-néha, ha éppen bűntudata volt. De ami igazán boldoggá tett az a szép dolgok sokasága volt, amiket magamra aggathattam. Igen. Felfogtam. Le kell erről szoknom, mert most más életem lesz. Tudtam, hogy Ian nem érti ezt, vagy legalábbis nyámnyila dolognak tartja, de ez voltam én. Nem tudtam a személyiségemet eltörölni, habár szívesen tettem volna, ha attól más leszek.
A legény, aki odasétált vállas volt, izmos. Mégis annyira velem volt elfoglalva, hogy esélye sem volt a védekezésre. Ian megragadta és addig verte a fejét az asztalba, míg végül el nem terült a földön. Az arca itt-ott véres is volt. Egy kicsit hátra hőköltem megint, éreztem, hogy még a szám is tátva maradt, de nem volt energiám ezen változtatni. Csak a mellkasomhoz kaptam és úgy bámultam egy fél percig az ájultat.
– Te vagy a hősöm… – motyogtam magam elé, majd Ianre pillantottam. A szemeimben hálás csillogás ült, de ahogy összekapartam magam, csak egy biccentéssel mondtam köszönetet. Közben láttam, ahogy a többi alak visszaül a helyére, elvetve a támadás lehetőségét.
Gyorsan megittam a tea maradékát és a félig rágott kenyeremet elcsomagolni igyekeztem. Egy kézzel ügyetlen voltam, nem tudtam a táskába gyömöszölni, ezért hát csak megmarkoltam.
– Uraim, hát mi történt itten? – rontott ki a hátsó helyiségből Egen úr és a véres legényre pillantott a földön. Én addigra már talpon voltam, hogy tovább álljunk. A tekintetem a mozdulat közben megakadt a férfi kezében tartott kis csomagon, amiből tojás, rövid deszka és némi kötszer kandikált ki. Nyilván az volt az, amit nekünk készített elő.
– Tovább állunk. – Jegyeztem meg csendesen, bár Ian jobban értett a társalgáshoz, ezért nem is fűztem tovább a szót. Csak odakint, mikor a lovakhoz értünk és végig simogattam Szamóca puha arcán kérdeztem meg: – Ugye nem nézek ki nőnek?



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 6:33 pm
Let's choose our paths

- Nekem feleslegesen rebegteted a szempilláidat. Akkor se fogom kimosni a ruháidat. Ahogy mondtam, majd a városban kimossák, addig meg elviseled vagy… vagy elviseled, mást nem is igazán tudsz tenni. Vagy valamivel betömőd az orrodat.- az egy dolog, hogy egy kocsmárosasszonyon sikerült valamit elérni, de attól még nagyon, de nagyon messze volt, hogy Iant is az ujja közzé tudja csavarni, már csak azért se lát rá túl sok esélyt, mert Folrika nem nő volt, és hát így már eleve nagy hátrányból indult.
- Maximum feldagad és monoklid lesz, majd helyrejön.- ismét csak forgatnia kellett a szemeit. Ez a sok nyavalygás, nem nő volt, hiába nőies, igazán leszállhatnának már a golyói.
- Rajtad múlik, de ha a lovaglás felrázza a gyomrodat, az nem az én hibám lesz.- megvonta bal vállát majd kipakolta az asztalra a kardját, hátha elég lesz ahhoz, hogy a bámulók csak bámuljanak, és semmi többet.- Remélem nem csak te látod így.- sajnos úgy fest, hogy csak Folrika látta így. Halkan felsóhajtott, és lenyelte azt az pár falatot ami még a szájában volt. Addig legalább Folrikát is nőnek nézték.
Rámarkolt a korsora, amit a paraszt lerakott az asztalra.
- Leszokóban van.- ennyi is elég, hogy visszanézzen a paraszt, de már szólni nem tudott. A saját korsója tört széjjel az arcán. Felüvöltenie se volt túl sok ideje, Ian megragadta a tarkójánál és nagy lendülettel mutatta be a paraszt arcát az asztalnak, újra és újra.
- Miért… kell… ilyen… kurva… nagy… fasznak… lenni!?- ahogy befejezte a mondandóját, elengedte a férfit, aki eszméletlenül terült el a földön. A barátai indultak volna a segítségére, de elég volt rájuk mutatni Iannak, és inkább visszaültek.
- Ennyit a vendégszeretetről. Folriandír, idd meg a teádat, rakd el a kenyeret, indulunk tovább.- nem túl sok kedve volt a maradáshoz, már csak azért se, mert a raguját sikerült kiborítani.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 5:34 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Túl elzárkózó vagy. De ha most segítesz kicsit kimosni a ruhámat, a továbbiakban én mosom mindkettőnkét. Feltéve, ha ez elmúlik – emeltem fel bájos mosollyal a sérült kezemet. Hát igen, valakin gyakorolni kellett a bájolást, mielőtt bevetettem a kocsma többi népén. Na meg, ahogy Ian is mondta, igyekeztem az új helyzetet a lehető legjobban kezelni, a nyafogást elnyomni, habár minduntalan ki akart szakadni belőlem. Gyűlöltem, hogy megint visszakerültem a céltalanság útvesztőjére. Fogalmam sem volt, hogyan tovább… még akkor sem, ha itt volt Ian. Lenyeltem. Nem gondoltam rá. Nem, mert hallgattam Ianre, kicsit olyan volt, mint valami apa féle… vagy legalábbis egy olyan férfi, akit érdemes követni. Felnéztem rá. Még Azizivel is szembe szállt.
A kocsmáros asszonyon működött a bájoskodás. Még a hajamat is megborzolta, amit aztán nem győztem visszaigazítani. Látszólag Ian is egy pillanat alatt szimpátiát váltott ki belőle. Nem is miatta aggódtam, hanem a többi miatt. Termetes legények, mogorva parasztok ittak rajtunk kívül a kocsmába. Nem bántam, ha megbámulnak, szerettem tetszeni, de őszintén nem hittem, hogy itt arról van szó.
– És ha mégis? Legalább az arcom maradjon ilyen. Ilyen. Folrandíros. – Hebegtem és már törtem is le egy darab kenyeret. Egyáltalán nem voltam ilyen ételekhez szokva, nem is ízlett igazából. Mégis gyorsabban ettem, hátha akkor felmehetünk végre a szobába, ahol rendbe szedhetjük magunkat. Inkább lettem volna kettesben Iannel, minthogy ezekkel a vidéki emberekkel kerüljek összetűzésbe.
– Ha lassabban eszek, jobban érzem az ízét és szerintem az egyikünknek sem lenne jó… – magyaráztam. Aztán félúton mégis csak lelassultam, lényegében enni is elfelejtettem, ahogy Ian karja az asztalra került és a tőre hegyével szúrta fel a húsokat a ragúból. – Most olyan veszélyesnek tűnsz. – súgtam oda és újabb kanállal vettem a raguból, miután lenyeltem a falatot.
Az egyik legény mégis felállt és odajött az asztalunkhoz. Mielőtt megszólalt volna büffentett egyet és elém vágta a korsó sörét.
– Ez a tiéd – közölte komoly hangon, de látszott, hogy alig áll meg a lábán. Bizonyára már kora reggel többet ivott a kelleténél, hacsak nem estéről maradt itt. – Még sosem láttam, olyan leányt, mint te. – közölte és hirtelen az arcomba hajolt, én meg nem győztem hátrébb húzódni. Ennek köszönhetően persze majdnem ki is borultam a székemből. Úgy kellett megkapaszkodnom az asztalba.
– Leány? Isilmë szerelmére… – háborogtam kicsit talán hangosan is. Talán nem volt elég érces hangom, de azért lányosnak sem mondtam volna éppen.
- Hatalmas falat kenyér fér a szádba... - büffentett az arcomba egy kellemetlenül büdös, sörszagút.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 11:15 am
Let's choose our paths



- Még szép, hogy nehéz, csak a gond, hogy még nehezítesz is rajta. Meg kell próbálni nem gondolni rá, elterelni a figyelmedet. Utána hipp és hopp már nem is emlékszel rá.- közhelyes, de az idő erre tényleg megoldás, de csak ha Folrika engedi is, hogy segítsen. Ha mindig emlékezteti magát arra, hogy mi volt és nem azt nézi, mi lehetne, akkor így marad, nem lesz belőle más, csak egy megkeseredett, világfájdalmas elf.
- Csak nem akkora farok, hogy ezt megtegye. Túl kicsinyes bosszúnak mondanám, nem hiszem, hogy ennyire lealacsonyodna. De mit veszíthetsz az egésszel? Megírod, elküldőd és vagy meg kapod vagy nem. Jobb az, hogy kétségek közt őrlődsz? A határozótságodon is dolgozni kell még egy keveset, vagy a végén mindent egy érmefeldobással fogsz majd eldönteni.- valami ilyesmi lehet az, ha valaki nevelni kezd egy tökéletesen értetlen és elkényeztetett gyereket, türelem kell hozzá, annyi szent.- Annyira csak nem fontos, ha nem vagy hajlandó írni értük.- foghegyről vetette oda a szavakat, mert csak panaszkodik miatta de tenni nem akar érte.- Rajtam sincs semmi csinos és mégse annak nézek ki. Vagy tényleg azt hiszed , hogycsak kétfajta ruházat van? Paraszti meg a szép? Ami meg a mosást illeti, azt lesheted, hogy én mosni fogom a ruhádat. Bírd ki Nulportig, majd ott kimossák neked. Addig is szokja az orrod és legközelebb jobban elviseled majd a bűzt.- szépen néznek ki, segítsen kimosni a ruháit? Mi a következő? Fésülje meg a haját?
Úgy látszik, hogy néha tényleg erélyesebben kell majd rászólni Folrikára, és akkor oda is figyel arra, mit Ian mond neki.
- Ez a lányok dolga. Fiatalon az anyjuk idegeire mennek, de utána majd kipottyan pár unoka és már is el van felejtve minden.- elmosolyodott, tudta jól, majdnem minden asszony arra vágyott, unokákra. Utána már csak nevetnek mindazon, amit a lányok csináltak ifjú éveik alatt.
- Nem kell összeszarni magad, nem fognak megverni.- hitetlenkedve forgatta a szemeit. Mindenhol a rosszat látja Folrika.- A kocsmárosasszonyt már levetted a lábáról. Egy ilyen kis kocsmában bizony a szava szent, ha azt mondja, hogy hagyjanak békén, akkor békén fognak hagyni. És lassabban egyél.- ha elrontja a gyomrát, akkor megint csak Ian lesz az, aki hallgathatja a panaszkodását.- Ej, kicsit szorít az övem.- meglazította a kardövét majd levette és az asztalra tette, kardostul mindenestül, majd a tőrjét előhúzva a raguból egy darab húst szúrt rá.- Már is jobb.- nem igazán zavarta az öv, inkább csak jelzésértékkel bírt a legények felé, még nézegetnek nincs baj, de maradjanak is meg annál.
Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 7:40 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Igazad van. – Ismertem el. Én is tudtam, hogy sokat nyavalygok, de valójában elég hullámzó volt az éjszaka óta a lelki állapotom. Megviselt az utazás, hogy kihagytam legalább két étkezést és még aludni is rosszul aludtam… ez persze csak a fokozta az amúgy is rossz közérzetemet, amit az El’Alorából való kitoloncolásom okozott. – Csak még nehéz. – Tettem hozzá, de közben megint elhatároztam magamban, mint ma már annyiszor, hogy erős leszek, kibírom. Valójában túlzottan is reális kép volt, hogy Ian nélkül meghaltam volna. Ha nem is itt, hát az út hátralévő részében egészen biztos.
A köcsögölésre persze megint zavarba jöttem. Ian nyers volt, én meg túl tapasztalatlan, hogy bármit is tudjak… ezért az ilyen témák még kibillentettek a komforzónámból. Mondjuk lehet direkt mondott ilyeneket, mintha ez is egy szörnyen kínos edzés lenne a jövőmre.
A fogadóban kicsit jobb volt. Nem azért, mert megbámultak és tudtam, hogy ez veszélyes is lehet akár. Itt mindenki ember, nem sok esély volt rá, hogy elfek forduljanak meg erre, legfeljebb átutazóban. Azonban a melegért cserébe sok mindenre képes voltam… többek között meghúzni magam, még ha ez nehezemre is esett.
– Gyanítom, mire megírnám a levelet, közös barátunk gondoskodna minden ruhám elégetéséről. Nem sok mindenről van szó, csak egy nyárisabb öltözékről, meg a barátomtól kapott köpenytől. Ez utóbbi eléggé a szívemhez nőtt, mert ajándék volt Ylore városából. – Magyaráztam, szinte fel is idézve minden vagyon tárgyamat, ami egy láda negyedét sem tette ki. – Meg pár fontos levelet valakitől… – Pirultam el, ahogy eszembe jutott Rilrion. Nem, már nem szeretem. Nagyon nem. Csak azok az érzések, amiket akkor váltott ki belőlem, amikor olvastam, még túl élénken éltek bennem. – Nem szeretem, hogy büdös. De nem akarok parasztfiúnak sem kinézni. Inkább kimosom… vagyis segíthetnél kimosni. – Böktem a sérült karomra, jelezve, hogy így nem igazán fog menni. Egy mosás után az anyag úgysem lesz annyira finom, mint előtte. Főleg, hogy itt még egy normális mosószappan sem akad.
Aztán kelletlenül enni kezdtem az ételt tovább. Nem igazán volt miért ellenkeznem Iannel, én is éreztem, mennyire kevés energiám maradt. A gyengeségtől már remegtem, bár ez nem tűnt fel azonnal.
– Nekem csak három lyányom van, de azok állandóan civakodnak – intett a kocsmáros asszonyság nagy nevetve, majd összeborzolta a hajamat és tovább állt, hogy megint kettesben legyünk. Legalább őt levettem a lábáról a mosolyommal, de a bámészkodó nagydarab legények tekintete, nem távozott rólam. Sőt csak még erőteljesebb lett a kis jelenettől.
– Na jó… ha megvernek, én nagyon mérges leszek… – magyaráztam annyira komolyan vehetően, mint egy kölyökmacska, aztán inkább gyorsan törtem a kenyérből. Fel akartam menni a szobába mosakodni.  – A mosolytól csak feltűnőbb vagyok. – Tömtem tele a számat a fél szelet friss kenyérrel és gyorsan lapátoltam a kaját. – Tűnjük el gyorsan.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 6:57 pm
Let's choose our paths


- Úgy látod az egész világot, mintha ellened lenne, és csak az éltetné, hogy szarral kenegeti az arcodat. Még azt se tudod, hogy holnap mi lesz, de már azon aggódsz, hogy tíz év múlva merre leszel. Vegyél példát rólam, leszek ahol leszek, ami megtörténik az megtörténik, tenni már úgy se tudunk ellene. A legjobbat kell kihozni belőle, azzal meg, hogy sajnáltatod magadat, azzal lófaszt se érsz el. Annyit talán, hogy egy idő után már mindenki látja rajtad, hogy az önsajnálattal kiszívod a körülötted lévőkből az életet. Na akkor fogsz tényleg magad maradni. Tanuld meg elfogadni a sorsodat, és nem picsogni, mint egy húgyos kétéves.- nem szidta, nem volt mérges, csak a véleményét mondta el. Aki változtatni tud az életén, az saját maga volt, és eddig a legnagyobb ellensége is.- Még ilyet. Azt hiszem, azt mondta, boldogok a szajtkészítők. Fura egy mondás, szerintem keverte a köcsögöléssel.- vonta meg a vállait.- Azzal nincs baj, hogy néha elmondod, hogy mi a kínod, csak ne mindig abból állj ki. Elhiszem, hogy most kilátástalannak látod az egészet, szarnak, de nem az. Kidobtak? Na és akkor mi van? Ez csak azt jelzi, hogy lehet nem varázsló vagy, vagy nem ott fogod megtanulni azt, amit meg kéne. Legalább nem az a gyepesfajta mágus leszel, mint akik ott nevelkednek. Ha nem tanulod meg elfogadni, hogy így jártál, akkor nem fogsz tudni továbblépni, megmaradsz a saját magadat keserítő mocsárban.- ha kapna egy atyai pofont, vagy valami ahhoz hasonlót, még az se segítene. Lehet inkább elbőgné magát és amint esélye van, szökne.
- Akkor írj nekik egy levelet, hogy küldjék el. Ha a tied, akkor nálad a helyük.- azt inkább nem teszi hozzá, hogy ez meg is történik, akkor majd válaszon ki néhányat, mert mindet nem vihetik magukkal, vagy a végén egy szekeret kell venniük. Mert Ian szerint sok holmija lehet Folrikának.- Ha szereted, hogy büdös, akkor úgy szereted. Nem török pálcát, nekem sincs mindig túl jó szagom.- meg is szagolta magát, és helyeslően rázta meg a fejét, nem olyan vészes, nem fog senki se belehalni a szagába.
- Nem, nem akarnak. Távolról méregetnek de nagyjából ennyiben ki is merül az egész.- szerencséjükre azt nem tudják, hogy Ezarashoz már nincs túl sok közük, ha másért nem is, a mágusra való tekintet miatt nem fognak túl nagy gondot okozni.
- Pedig ha ismernék szerény személyemet, szerintem te lennél a legkisebb gondjuk.- szélesen elvigyorodott és belekanalazott a raguba. Meleg az igaz, de az a legkisebb gond.- Nem, nem kérem, jól mondtad. A TE részed. Tehát meg fogod enni, nincs kedvem végig azt hallgatni, hogy éhes vagy és a gyomrod korgását.- most viszont szigorúbb hangra kellett váltania. Lehet a mágusoknál ezt a fajta hisztit elviselték, de Ian biztosan nem fogja.
- Köszönjük. És úgy van, ahogy a fiú mondja. Finom lett, jó fűszeres.- szívesen mondaná, hogy ha elfogyott, akkor Folrika kérni fog még egy tálal. De nem lesz szemét, és azzal se akarja megsérteni a helyieket, hogy maradékot hagynak.
- Bájosnak talán bájos, de annyit nyavajog, mint tíz leány.- félvállról mondta és közben elvett egy szeletet és nem foglalkozott a töréssel, egyből harapott belőle. S ha ismét ketten maradtak, halkabbra fogta a szavait.

- Ennyi az egész, pár kedves szó és egy mosoly.

#kihívás2

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 6:16 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Nem tudtam elképzelni sem, hogy mi lesz tíz év múlva. Talán túl fiatal voltam hozzá, hiszen tíz évvel korábban annyira gyerek voltam, hogy még azt sem értettem meg, miért nem szeret az apám és miért nincs velem. Csak mindenhol kerestem őt, hátha meglelem és átkarolva a lábát, bizonygathatom, hogy büszke lesz rám, ha megtanít harcolni. Így hát nehéz volt elképzelni az életemet tíz esztendő múltán.
- Nem hiszem, hogy lesz hova mennem addigra. Hacsak nem térek haza vagy… - sóhajtottam. Habár Ian leírása a síkos dolgokról, amik nem teszik fájdalmassá a férfiakkal hálást igen realisztikusak voltak. -... vagy választom tényleg a kupit. Egyszer egy részegeskedő matróz azt mondta, odaillenék. De valamit a sajtokról is mondott… vagy a sajtcsináló emberekről… őőő…. Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők. Talán. - Aztán legyinetettem. - Nem ez a lényeg. Hanem, hogy félek, nem fogom megtalálni a helyem soha. Eddig varázslónak hittem magam. De most mi vagyok… pont úgy érzem magam, mint amikor apa elküldött otthonról. Bocsánat. - Ráztam meg a fejem, nem kellett volna visszatérni az önsajnálatra. Felesleges volt, de valamiért nem tudtam szabadulni az ördögi körből, amit beindított bennem Azizi mester kegyetlen elmarasztalása. Megint úgy éreztem magam semmire sem vagyok jó.
Ezen az sem segített, hogy a fogadóban, melegedés közben észrevettem, hogy mindenki megbámul. A kocsmáros asszony sem volt éppen kedélyes, hiába Egen úr szívélyessége. Ő volt az egyetlen, aki megfelelő módon fogadott minket. Talán, ha Azizi tényleg velünk tart, nem így állnak hozzám.
- A legjobb ruháim így is Alorában maradtak… - sütöttem le a szemeimet, hátha közben nem látom az engem pásztázó tekinteteket. Persze a kellemetlen érzések megmaradtak. Annyira, hogy éreztem a hegyes fülek vörösen jelezték a zavaromat. Ezen pedig az sem segített, hogy a fekete gyöngyfülebvalómat kezdtem el piszkálni az ujjaimmal. - Már úgyis tiszta por, senkinek sem fog feltűnni, hogy valaha szép volt.
A kocsmárosnőre pillantottam, ahogy az ura korábbi parancsára elénk pakolta az ételt és a teát. Próbáltam nem felvenni a morcosságot, csak a szabad kemmel magam elé húztam a mézes teát. Épp csak kortyoltam belőle egyet. Kellemes volt valóban.
- Remélem nem akarnak bántani… - suttogtam Iannek, aztán a nem épp gusztusos ételre pillantottam. Cseppet sem hasonlított azokra, amiket El’Alorában ettem. Hol volt a cukor? A kandírozott virág és minden egyéb finomság? Elhúztam a számat egy kicsit, de azért beerőltettem a számba egy kanállal.
- Szerintem rólam már így is rosszat gondolnak. - húztam ki magam, ahogyan egy igazi elf tenné nagy dekadensen, ha nem lettem volna olyan fene piszkos, talán nem is tűnt volna szánalmas próbálkozásnak. -  Nem kéred a részem? - érdeklődtem kétségbeesetten, de időközben megjött megint a kocsmáros nő egy tállal amin két karéj kenyér volt.
- Egészségükre az uraknak. - Vágta oda megint kelletlenül, de ahogy rám nézett nagyokat pislogva mosolyogtam rá.
- Köszönjük. Nagyon finom. - Hazudj. Úgy, ahogy apádnak tetted, mikor megkérdezte boldog vagy-e. És sikerült, a nő hirtelen megszeppent, majd lágy mosollyal nézett rám.
- Milyen bájos gyermek. - Nézett vissza Ianre, majd tovább csoszogott. Hát igen, van valami ellenállhatatlanul szép az elfekben, azt mondják. Én sosem éreztem magam olyannak, ahogy kihasználni sem tudtam szép vonásaimat. De egy embert megpuhítottam, maradt egy egész falunyi mellé.

#kihívás2



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holdösvény Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: