Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holdösvény - Page 2 KaDiPE5
Holdösvény - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 11%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
6 Hozzászólások - 7%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holdösvény

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 4:48 pm
Let's choose our paths


- Addig még van legalább egy jó tíz évem, vagy több. De ha még akkor is mellettem koptatod az utat, felőlem beköltözhetsz. Legalább nem mindig nekem kell ganézni.- azért az meglepné, ha még akkor is maga mellett tudhatná Folrikát, ennyire csak nem elesett és szerencsétlen, hogy annyi idő elteltével se fog tudni a saját lábára állni. De ha mégis, a végén még arra is megkéri Iant, hogy fogja a kezét, miközben valakit reszel. Azért abból nem kér a zsoldos, akkor már inkább nőket nézne, ahogy egymással vannak elfoglalva.- Van, ami segíteni tud rajta, attól nem fáj annyira és jobban csúszik, legalábbis azt hallottam. De nem pont arra gondoltam, hogy téged rakunk be a kupiba, legalábbis nem árunak.- ismét csak elvigyorodott, jókat lehet Folrikán derülni, az értetlenkedésén, amivel rácsodálkozik mindarra, ami az erdőn és a mágusok falain kívül történik. De ez csak az előnyére fog szolgálni, megismeri az élet minden oldalát, de legalábbis a javát. Segítheti abban, hogy eldönthesse milyen elf is lesz belőle, mire végre benő a feje lágya.
Eltekintve a kis közjátéktól, amit a loval való szerencsétlenkedése okozott, ok nem volt arra, hogy aggódjon Ian.
- Azt megköszönjük. S mindenképpen fogunk szólni, ha valamiben is hiányt szenvednénk, Egen uram.- a legtöbb kocsmáros szereti, ha tisztelettel bánnak velük és uramnak szólítják őket, fontosabbnak érzik magukat. Majd ezt is meg kell tanítania Folrinak, kivel hogy beszéljen, hogyan is ismerje fel ezeket a jeleket, amik alapján eldöntheti, hogy melyek azok a szavak, mik pereghetnek a nyelvéről.
- Ne sajnálja belőle a mézet, egész úton panaszkodott a hidegre. Talán ez majd javít a kedvén.- és köszönetképpen biccentett a fogadós felé.
- Nem, nem maradhatsz, de ha jól viseled magadat, akkor megtarthatod.- erről nem nyitott vitát, feltűnő volt a ruhája és arra volt a legkevésbé szükségük, hogy egyesek gazdagnak gondolják és plusz gondot okozzanak Iannek.- Egyszerű, de nem mondom meg a választ. Talált ki te magad, de gondolkodj logikusan.- nyugodt volt a hangja, és ha már itt vannak, idejük is volt, oktathatja is Folrikát egy kicsit. Talán rájön arra, hogy miért is nézik. Hisz távoli kis falu, biztos ritka látvány erre az elf.
- Köszönjük.- egy hálás de gyors mosollyal nézett rá a kocsmárosra, de azt is észrevette, hogy nem volt valami szívéjes az, ahogy eléjük rakta a ragut. Biztos ami biztos, Ian igazított a kardján, ha netalán használni kellene, hamar előtudja húzni.
- Ragu, hús, néha gomba is, fűszerek. Ha náthás vagy, akkor egy tál, jó csípős ragú, forró fürdő és irány az ágy, jó vastagon betakarva, hogy reggelre kiizzad a betegséget. Nah, de együnk, nehogy gorombának gondoljanak a helyiek.- bár a jelek szerint, nem igazán tetszik nekik Folrika hegyes fülei, de majd megszokják.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 2:50 pm
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Gondolom, ha olyan nyugodt életed lesz, akkor már nem lesz szükséged egy elf társaságára… – sóhajtottam egyet. Igazság szerint annyira kilátástalan volt az életem, hogy nem is tudtam, Ian nélkül elképzelni. Talán tényleg Ylore felé vettem volna az irányt, hogy Ron társaságát keressem vagy éppen visszatértem volna az erdőbe, a népemhez, hogy aztán egész életemben gúnyoljanak. – Bár a kupis munkából biztos eléldegélnék sokáig. Csak lehet… fájna… – dünnyögtem magam elé a lovon. Sosem háltam együtt senkivel. Nem tudtam, milyen érzés lehet az… mármint, hogy az az… Már a gondolattól is elpirultam. Ezt pedig csak tovább tetézte, hogy a nők is szóba kerültek, akiktől ösztönösen rettegtem. Vagy elcsábították, aki nekem tetszett vagy kellemetlen témákról kezdtem el a közelükben beszélni. Tehát akárhogy is nézzük, nem tudtam velük bánni vagy megtalálni a hangot.
– Bárcsak ilyen egyszerű lenne. – Feleltem Ian tanácsára. Valójában a férfiak közelében is rendszerint zavarban voltam, pláne, ha valamelyik meg is tetszett. Az izmos mellkasok közelében rendszerint teljesen kifordultam magamból. Amikor Ron anyaszült meztelenül állt előttem, sem tudtam másfelé nézni, mint éppen oda. Nem. Nem a mellkasára. Rá nem tekintettem lehetséges partnerként, mégis megnéztem magamnak. A testem mostanában csak úgy forrt minden hasonló helyzetben… néha pedig csak attól is, ha egy jóképű legényt pillantottam meg.
Ha pedig nem viselkedtem volna elég gyerekesen az odafelé úton, hát megkoronáztam azzal, hogy leestem a lóról. Kimagyarázhattam volna persze azzal, hogy Szamóca túl nagy nekem, de kár volt. Ian is látta, én is tudtam, sőt talán még Azizi is tudta, mikor közölte, hogy ezzel kell nekem utazni.
Ian olyan könnyedén válaszolt a férfinak, aki elénk jött és a mesterről érdeklődött, mintha nem is az történt volna, ami. Majd jön. Határozottan nem úgy hangzott, mintha rejtegetnénk valamit, én viszont inkább meg sem mukkantam. Csak poroltam magamat, ahogy sétáltunk be a melegbe.
– Szerzünk kötszert a fiatalembernek.– Vágta rá a férfi olyan lelkesen. – Ha bármire szükségetek van, azon felül, amivel szolgálunk keressetek engem, Egent. – Miközben beszélt, megérkeztünk a fogadó belsejébe és máris asztalhoz ültünk a tűzhely mellett. A lángok melege már melegítette is át a testemet. A szél megfújt, még a csuklya ellenére is borzas hajam pedig elővillant. Az ezüstös tincseket látva néhány jelenlévő megbámult. Zavartan köszörültem meg a torkomat, míg Ian utasította a férfit, hogy sört ne hozzon.
– Akkor bizony egy finom hársfateát fog kapni. Ebben a hideg időben mézzel keverve maga a megváltás. – Mondta és már odébb is csoszogott, hogy intézze az ételünket, italunkat… és az Ian által kért tojást. Még mindig nem volt gusztusom az abból készült főzet kortyolásához.
– Biztos nem maradhatok ebbe? – kérdeztem Iant, miközben a hajamat igazgattam. Éreztem, hogy még mindig figyelnek. – Miért néznek ennyire…?– suttogtam és már azon voltam, hogy visszahúzom a csuklyát a fejemre, elfedve vele az ezüstös színt és persze a füleimet.
A kocsmárosnő hamarosan megjelent. Éppen csak levágta elénk a ragut és a sört, na meg a teát, am mozdulataiban semmi finom vagy kedves nem akadt. – Egyetek, édeseim. Mindjárt hozom a friss cipót is hozzá. – Mondta jó hangosan, majd távolabb sétált és egy hatalmas kenyeret kezdett felvágni. Én persze csak turkáltam az ételt. El’Alorában megszoktam, hogy nagyrészt csak a süteményesnél álltam sorba, vagy éppen a konyháról kunyeráltam a legcukrosabb dolgokat. Mintha nem is az az elf lettem volna, aki egykor az erdő mélyén nevelkedett.
– Vajon ez miből van?




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 28, 2022 6:40 pm
Let's choose our paths



- Akkor ennyit a pletykákról. Na mindegy, a veteményes az jól hangzik. Nyugodt és békés élet, lehet ha megélem és lesz elég ulronom rá, én is veszek egy kisebb farmot valami világvége falu közelében. El leszek majd ott, vetek, aratok, tehenet tartok, meg tyúkokat a tojásért, és ha nagyon unom magamat, majd vakargatom a tojásaimat.- fejben el is képzelte azt az életet, halvány mosolyra húzódtak az ajkai. Kár, hogy nem fogja megélni, ebben az egyben biztos volt. Kevés olyan zsoldost látott, aki megélhette volna az öregkort és a békés halált. A legtöbben vagy a macskaköveken véreztek ki, vagy egy csatatatéren.- A jobb kupikban férfiakat is lehet kapni. Fejlődő egy világban élünk, durvább esetekben, ha van elég ulronod, még kecskét is. Bár nem tudom, hogy kit vinne rá a gusztus. Csak úgy tudom elképzelni, hogy már akkora a vagyona, hogy nem tud vele mit kezdeni, annyi mindent kipróbált, hogy már ez se számított túl soknak.- még élénken él benne az emlék, amikor a madame közölte a hírt, nincs szabad lány, de van egy lábas jószág, ha érdekli Iant, aki inkább úgy döntött, hogy már nem is annyira kanos, és elissza azt, amit a lányokra szánt.
- Mint például tegnap.- közölte a tényt és azok alapján, nos, nem sikerült elhitetnie azt, hogy tényleg tud veszélyes lenni.
- Bwhahaha.- elröhögte magát, mit elröhögte, szinte kiköpte azt a röhögést.- Már hogy ne volna róla fogalmam. Ha tudnád, hogy a hegeim közül hányat kaptam nőktől. Hajaj, volt olyan, aki ki akart zsebelni utána, nem tagadom, ahogy lefárasztott miatta, még meg is érdemelte volna. De hát túl kapzsi volt és túl hamar akarta vinni az erszényemet, ami azzal ellentétben, amit megdolgozott, nem volt üres. Még mindig megvan a nyoma annak a karmolásnak, amit kaptam tőle azután, hogy csuklón ragadtam. De ha bárki rákérdez, azt szoktam mondani, hogy egy heves és kis begyes nemeshölgytől kaptam, akit örömökben részesítettem.- bár hiába mondta, tudta jól, hogy senki se hiszi el, senki se, aki öregebb volt és világlátott. A fiatalokat bármeddig tudta volna hitegetni.- Levegő beszív, mellkas kitol, állat felszegni és a szemükbe nézni. Azzal meg ne foglalkozz, hogy nők.- könnyű tanács csak nehezebb megfogadni. De ha eleget látott Folrika, idővel majd csak rájön, hogy ha nem rosszalkodik, akkor a nőktől se kell tartania.
Ha eltekintenek Folrika szerencsétlenkedésétől, akkor semmi említésre méltó se történt a faluba érkezésük után. Úgy látszik, hogy a történetét elhitték és még enni is kapnak.
- Remélhetőleg igen, nem üzente meg velünk, hogy mikorra várható. Azt mondta, hogy még el kell valami fontosat intéznie.- halkan fújta ki a levegőt a hír hallatán.- Ez biza nagy szerencsétlenség, fogadják részvétünket. De akkor megteszi addig két hosszabb rongy is és két egyenes, rövidebb deszka.- ha mást nem is tud tenni, akkor Ian hozza helyre, legalábbis addig még elérnek a szomszéd faluba vagy a városba.
Pont olyan volt a kocsma, ahogy azt elképzelte, kicsi, kevesen voltak bent, de legalább otthonos és meleg.
- Urak ugyan nincsenek, csak mi ketten, de a sört elfogadom, viszont a fiúnak valami mást, semmi alkoholt. Hajlamos arra, hogy ha beledugja a nyelvét, akkor a fejét se lehet belőle kirángatni.- még csak az hiányozna, ha most is lerészegedne és kifecsegné, hogy mi is történt. Hamar lóra kellene szállniuk és sietve távozni. Nem hinné, hogy gondot jelentene a bentiek levágása, de neki is megvannak a saját szabályai, és egy ilyen ostobaság miatt nem fog életeket elvenni.- Nem kell fáradniuk, harapunk pár falatot, kicsit átmelegszünk, némi vizet veszünk magunkhoz, talán némi útravalót, tojást leginkább, és már megyünk is tovább.- nincs idejük a mosakodásra, ha véletlen Ezaras felbukkanna, az eléggé lerontaná az így is gyászos hangulatot.
- Bizony, hogy az, élvezd ki, mert minél többet időzünk itt, annál nehezebben akarodzik majd elmenni. Minél hamarabb beérünk Nulportba annál gyorsabban hozzák helyre a karodat és szerezzük be az új ruháidat.- ismeri a csábító érzését annak, amikor az ember orra kezd felengedni, nem csípi és marja a hideg, amikor a tűz egyre jobban marasztalja.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 8:40 pm
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Faöleltegő és fűlegelő? Nem mondom, akad egy-két szent fa meg szikla az erdő mélyén, na meg ott vannak a barlangok is… de füvet azért nem eszünk. Vannak jószágok, meg vad is bőven. Sőt, az idősebb elf, aki magához vett még egy saját veteményeskertet is gondozott, ha jobb idő volt. – Meséltem kicsit talán túl lelkesen is. Hát igen, voltak szebb élményeim is a gyerekkoromról. Amíg Zinthyra nevelt megvoltam, ő volt az első asszony, aki magához vett, miután az anyám meghalt. Talán négy-öt évet is vele töltöttem, aztán elragadta valami az erdőben és nem maradt más, csak az, hogy családról családra adtak, míg sehol sem éreztem otthon magamat. – Ki tudja, talán egyszer én is a kupikban kötök ki… most, hogy kidobtak Alorából. – Vontam meg a vállamat aztán.
Egyelőre bíztam benne, hogy Ian társaságában megerősödök. De mi lesz, ha ő is rám un? Nem lepett volna meg. A tulajdon apám eldobott, egy idegentől még ennyit sem várhattam. Mégis Ianben valahogy megbíztam. Azizinél is jobban megbíztam, pedig a mestert tiszteltem tegnap estig azért, aki. Bár ő ezt nem hitte el, mert képtelen voltam megtanulni a nevét.
– Nem sokszor voltam éles helyzetben, de előfordult. – Nem bizonygattam, inkább csak úgy meséltem Iannek. Nem tudom miért… talán apámnak meséltem volna így. De nem, nekem ez a zsoldos volt itt férfipéldának. Nem volt persze rá szükségem, tisztában voltam vele, hogy sosem leszek férfias.
– Fogalmad sincs, milyen félelmetesek a nők. – Sóhajtottam fel. Persze neki könnyű volt, volt humora, nagyszájú volt, nagyjából mindenkivel megtalálhatta a hangot. Nekem viszont a legtöbb nő konkurencia volt… mint például az is, akit emlegetett. – De. Talán egyszer majd nem jövök zavarba a közelükben. – Tettem hozzá.
Végig néztem a falun. Kicsi volt, kevés házzal, kevés emberrel… nem gondoltam volna, hogy Azizi innen jött. Valahogy annyira nem illett hozzá, amilyen dekadenciával adta elő magát és járta El’Alorát. Velem ellentétben, aki még egy lóról sem tudott anélkül lemászni, hogy pofára ne essen a sárba.
Éreztem a rám tapadó tekinteteket, na meg a fájós karom fájdalmas lüktetését. Nagy nehezen mégis felnyomtam magam. Nyöszörögve próbáltam meg lábra állni, aztán erőtlenül belekapaszkodtam Ian karjába is… kellett a támasz.
– Bizonyára nem sokára Ezaras mester is megérkezik. – Magyarázta a férfi, aki elénk sietett. – A gyógyítónk sajnos nem rég meghalt, talán a következő faluban találtok valakit, uram, aki ellátja a fiú karját. – Csevegett Iannel tovább, mostanra már kedélyesebben, mint korábban. Biztos azt hitte, hogy Ezaras más úton érkezik vagy később, valahogy utánunk. Mindenesetre előre indult, hogy mutassa a fogadó bejáratát. Szamóca anélkül is követett, hogy megragadtam volna a kantárt, így félkézzel amúgy is nehezemre esett rendesen megkötözni, de azért próbálkoztam, ahogy Ian is tette.
A fickó belépett a fogadó melegébe, én pedig követtem. Azonnal lehuppantam a tűzhely melletti asztalhoz. – Risel hozz az uraknak egy jó pofa sört és egy adag ragut. – Kiáltott a férfi a kocsmáros asszony felé, aki csak biccentve tette a dolgát. – Érezzétek otthon magatokat, melegedjetek meg. Mosakodni a fenti szobában tudtok majd. – Mutatott a rozoga lépcső felé. – Ha pedig másra van szükségetek, úgy engem a pultnál mindig megtaláltok.– Csoszogott el a jó ember végül.
Csak sóhajtottam egyet hangosan.
– Itt legalább meleg van…




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 26, 2022 6:42 pm
Let's choose our paths


- A tél egyébként se annyira kedvez a terménynek. Valahogy a hó és a hideg szétcseszi a búzát. Mindig azt gondoltam az erdeiekről, hogy faölelgető és fűlegelő népség. Azokon nehéz is lenne hízni. De úgy fest, csak a tudatlanság beszélt belőlem. Megesik.- vonta meg a vállait, ezzel nem lettek se okosabbak se többek, csak egy újabb felesleges tudásmorzsa, semmi több.- Szerintem is, legalábbis többet láttam, akiken kelme volt és arany. Na meg a kupiban is akadt néhány, hehehe.- ajkairól egy nosztalgikus sóhaj szakadt fel. A régi szép idők, amikor nőkre költötte a fejpénzt, amit az apja után kapott, de jók is voltak azok a napok, még ha csak rövid ideig tartottak, akkor is.
- Nem ígérek semmit, ha úgy alakul a helyzet és nagyon hisztizel, kapsz egy pofont és ezt biztosra veheted.- ezt pedig komolyan mondta és gondolta. Valahol egy pofon még megalázóbb volt, mint egy ütés. Gyerekeket szoktak pofozni, legalábbis így hallotta Ian, belé ököllel neveltek mindent. De csak sikerült felnőnie és ha nem is a legjobb ember lett, de sikerült.
Ismét csak elvigyorodott Folrika miatt, mint egy gyermek, aki bizonygatja az igazát, még akkor is, ha annak semmi alapja sincs.
- Persze, hogy tudsz, persze. Aztán csak nehogy úgy járj, mint a kölyökmacska, ami mutogatja a karmait, de mindenki csak megmosolyogja.- ráér még arra, hogy megmutassa mire is képes, addig biztosan, még azok a karmok képesek lesznek karmolni és nem csak karcolni.
- Most mire fel ez a hangnem? Nem azt mondtam, hogy te mész tárgyalni.- elnevette magát.- Egyébként meg nem kell félned attól, ami a lábuk közt van, nem harap, fog sincs benne.- egymáshoz csattogtatta a fogait, harapta a levegőt.- Tudom-tudom, más felé irányul az érdeklődésed. De úgy fest, hogy Nulportban nő az úr.- mondta közönyös hangon, a tárgyalások közben velük kellett igazán vigyázni. Egy többet mutató ruha, pár kedves szó, illatos kölni, és már is meg a baj és kevesebb a fizetség.- Ki mire használja, nekem is valami öregasszony mondta, hogy jó a csontoknak, főleg ha eltörtek.- Folrikán pedig pont ki is lehet majd próbálni.
- Hah, egy ilyen kis faluból hogy jöhetett valaki, akibe egy akkora karó fért?- meg se lepné, ha itt mindenki a rokona lenne mindenkinek.
- Nincs, sajnos nincs, de nem kell koszorút fonni, vagy ásni a gödröt. Semmi komoly dolog nem történt.- ebben mondjuk nem is hazudott, legalábbis számára nem volt túl komoly az, ami tegnap történt.
- Egy kis meleg leves nem árthat.- leszállt a lóváról és látván Folrika „elegáns” mozdulatát, csak a szemeit forgatta és hátasát pedig a fogadóhoz vezette, hogy ki kösse.- Ezt még gyakorolnod kell, de el ne aludj, még felvázól is percenként állhatnánk meg pisálni.- abból pedig ha lehet, akkor nem kért.- Nem sokáig tartjuk fel a fogadó kedves népét, hamar indulunk tovább. De ha lehetek szemtelen, van valaki, aki tudna kezdeni valamit a fiú karjával? Nem ez az első szerencsés leszállása, csak lehet, hogy legutóbb sikerült el is törnie a karját. Természetesen nem ingyen gondoltuk, Ezaras azt mondta, hogy amikor újra erre jár, megfizeti a fáradalmakat.- természetesen esze ágában se volt saját zsebből fizetnie, főleg, mert Azizi vaskalapossága miatt kerültek ebbe a helyzetbe.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 5:00 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Ian kérdésére elgondolkodtam. Elhízott elf… ahol én nőttem fel, ott élelem sem akadt mindig és a tél túl hosszúra tudott húzódni. Annyira, hogy egyenesen éreztem, ahogy a csontomig hatol a hideg. Ez a szél is arra emlékeztetett, ami újra és újra megpróbált lebillenteni Szamóca hátáról. Így hát, kicsit erősebben kapaszkodtam a lóba, remélve, hogy megmaradok rajta a faluig. A sérült kezemet meg inkább a testemhez szorítottam, hogy ne legyen útban az út során. Könnyen navigáltam az állatot fél kézzel is, még ha rettenetesen féltem is, hogy lezuhanok.
– Azt hiszem, nem gyakori dolog… – vontam vállat. – Bár a klán, ahol felnőttem az erdők népe volt, így csak azt ehettük, ami éppen megtermett vagy akadt az erdőben. Télen mindig kicsit kevesebb, nyáron mindig kicsit több. – Magyaráztam. – A városi elfek élete bizonyára más.
Az ivásról is kellett beszélni. Miért is ne kellett volna? Hiszen amiatt keveredtem ebbe a helyzetbe. Azizi mester haragja pedig bizonyára életem végéig kísérteni fog minden éjszaka. Mégis hogy tudnék így aludni? Csak az járt a fejemben, hogy mi lesz velem… és bár hálás voltam Iannek a szinte apai gondoskodásért, az én ösvényem El’Alorába vezetett, még ha Azizi erőszakosan le is lökött róla. Durfar mester talán segíthetett volna, de egyelőre nem volt lelkierőm visszatérni és próbálkozni.
– Ha megütnél… az arcomat ne. – Böktem oda torokköszörülve. Azt inkább nem tettem hozzá, hogy az a legszebb részem, legalábbis a saját meglátásom szerint és nem akartam még véletlenül sem veszélybe sodorni. Ha egyszer valakit csábítanom kell, hát használni tudjam az adottságaimat… nem, mintha erre lett volna lehetőségem.
Csak megráztam a fejemet Ian szavaira. Nem hittem, hogy az apám valaha is bármit kibökne azzal kapcsoaltban, hogy szeret. Nem szeretett, inkább csak próbálta megtalálni a módját, hogy hogyan tehetné. Távolról, hatalmas mágusként… bárhogy, ami nem emlékezteti arra, hogy anyám utolsó ajándéka voltam neki.
A nevetés persze elterelte a kellemetlen témáról a figyelmet.
– Tudok veszélyes is lenni… – próbáltam bizonygatni, de persze Ian sokat látott ember volt. Nem egy magamfajta kölyökből nézte volna ki, hogy egy alig harctudó félelf mellett számol fel egy komplett törpökből álló bűnbandát. Nem, mintha nagy szerepem lett volna benne, csak az álcánkért és a foglyok kiszabadításáért voltam felelős.
– Valami nőszemély… – Húztam el a számat. Hirtelen az a bögyös nő jutott eszembe, akivel találkoztam az egyik ünnepségen, amit Nulportban töltöttem és látszólag mindenki túl nagy jelentőséget. Engem inkább csak idegesített, hogy Rilrion neki több figyelmet szentelt, mint nekem. Gyerekes volt, elmúlt. Mégis most is furcsa, gyomorgörcsös érzés volt arra az egészre gondolni. – És én még azt hittem, nem tesz jót, ha megesszük a tojáshéját. Az erdőben dísztárgyakat készítettek belőle az asszonyok. – Rántottam vállat.
A falut éppen ekkor értük el. Nem volt különösebben nagy, vagy jelentős település. Csupán pár házból állt és odakint sem sok ember fordult meg. Korai órán érkeztünk, de a falusiak ilyenkor már hozzáláttak a munkához. Alighogy megérkeztünk egy idősebb férfi kapta fel a fejét és már sétált is oda elénk. Így hát kénytelen voltam megállítani Szamócát, aki töretlenül haladt előre.
– Jóuraim, már vártuk az érkezéseteket. Kérlek, gyertek, melegedjetek meg és… – Valószínűleg ebben a pillanatban vette észre, hogy nem érkezett meg velük Azizi, akit bizonyára nagyon vártak. – A drága mester nincs veletek? – kérdezte aztán, a tekintete pedig rajtam állapodott meg, amire egészen elpirultam.
– Na, gyerek be a hideg szellőről ide a fogadóba, aztán majd elmondjátok! – mondta, ahogy kirázta a hideg, majd intett, hogy kövessük. Csak akkor szálltam le a lóról, ha Ian is. Persze sejthető volt, hogy ez is bohóckodásként sül majd el és szószerint leesek a sáros talajra, amit most még a fagy megkeményített. Így koszos nem lehettem, csupán újabb zúzódásokat szereztem.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 6:24 pm
Let's choose our paths


- Most hogy ezt mondod, nem hinném, hogy valaha is láttam volna elhízott elfet. Hah… te láttál már?- kérdő tekintettel nézett Folrikára, hiszen csak ismeri a sajátjait annyira, hogy tudjon felelni erre a kérdésre. Lehet, hogy nem tudnak hízni, nem ragad meg rajtuk a háj. S ahogy még jobban belegondol, arra se emlékszik, hogy igazi bögyös elf nőhöz valaha volt e szerencséje. Muszáj lesz nyitottabb szemmel járnia.
- Akkor ha úgy látom, hogy kezdesz túl sokat inni, rád szolók majd, ha pedig nem használ, akkor kapsz egy taslit és így tovább.- az ujját biztos nem dugja le a torkán, de azért arról lehet szó, hogy gyomron vágja majd, hogy kihányja azt, ami bement, ki a régivel és… ki a régivel, nem be az újjal.
- Biztos, de ezt én már nem fogom megtudni, az enyém még nem él. Nálad még megvan az öreg, ha más nem, hát egyszer lehet kimondja. Reménykedni lehet, csak ne rendelj mindent alá. Annál nagyobb lehet a csalódás, ha még sincs úgy. Mindig legyen nyitva a szemed és számíts a legrosszabbra. Ha így teszel, akkor még sokra is viheted és sokáig élhetsz.- az életben nincs helye a naivitásnak, azokat, akik túlságosan is azok, őket az élet könnyen seggbe haraphatja.
Jóízűen elnevette magát, nagyon úgy fest, hogy Folrika tud vicces lenni, ha akar.
- Persze, rád néznek és azt gondolják, hogy megölted. Nem valami hihető, ne vedd sértésnek, de láttam már nálad fenyegetőbb nyulat is.- nem volt meg Folriban az a kisugárzás, amiből bárki is arra tudna következtetni, hogy megölte Azizit. Bár néha pont ez a legveszélyesebb, nem lehet tudni, hogy mire is képes, de Ian látta, és hát tudja jól, soká lesz még az, hogy Folrika a megjelenésével fenyegetni tud.
- Nagyobb, de drágábbak is. Szerencsére van ott valami nőszemély, akinek most nem jut eszembe a neve, amolyan helyi főnök, legalábbis úgy hallottam. Lehet akad majd nála valami munka.- mire odaérnek, majd csak eszébe fog jutni a neve annak a valakinek.- Szerencsére túl sok mindenre nincs szükségünk. Enni van mit, víz kell majd inkább, tojás, pontosabban a héja. Porrá tőrjük, vízzel elkeverjük és azt fogod inni, keményebbek lesznek tőle a csontjaid, legalábbis úgy hallottam.- nem lenne szerencsés, ha madárcsontú lenne és mindig roppannának azok a csontok.
- Nah, itt is a falu, majd hagyd rám a beszédet. Nehogy elkotyogj valamit arról, hogy mi történt és mi volt benne a szereped.- nem lenne szerencsés vágtázva elhagyni a falut.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 19, 2022 8:59 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 472 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Ian szavai igazak lehettek. Igazak, mert azért akartam apámnak megfelelni, hogy magamnak megfeleljek… és nekem az volt a megfelelő, ha ő boldog és szeretne fiaként. De miért kéne, hogy így legyen? Tudtam, miért, mert apámat szerettem ezen a világon a legjobban. Nem volt senki más, akiért rajonghattam volna, akinek a szemében valaki akartam lenni. Csak iránta éreztem ilyen szeretetet. Szerelmes voltam Rilrionba és egy ideig neki is meg akartam felelni, de az nem volt olyan erős, mint az, ahogyan apámért akartam valaki lenni. A nővéremet is szerettem, de őt sosem akartam lenyűgözni. Vele csak bohóckodtunk, ha bohóckodnunk kellett.
– Legalább az a része igaz lenne, hogy keveset eszek. – Vigyorodtam el. Nem sok bölcsesség volt persze a szavaim mögött… Ian pillanatok alatt egyfajta apafigurává nőtt a szememben és máris ragaszkodni kezdtem hozzá. A csipkelődő humorával és a gúnyos életigazságaival annyira megnyugtatott, hogy a közelében már legalább zavarban nem voltam. Talán jól megleszünk mi ketten.
– De tényleg kevesebbet akarok inni. – Tettem hozzá azért, némileg komolyabban. Nem is tudom, valahogy szerettem volna jobban koncentrálni az erőm megismerésére, ahhoz pedig józan ész kellett. A táskámban pedig ott lapultak azok a könyvtári könyvek, amiket minden bizonnyal sosem fognak visszakerülni El’Alorába… habár jó lenne visszamenni. Egy-két emlékem ott maradt, mint a Ronantől kapott köpeny vagy éppen Rilrion leveleinek egy része, ugyanígy a nővérem levelei is hiányoztak.
Aztán persze Ian kibökte azt, amitől tartottam. Az apja nem szerette, ő is igazából egy olyan emberrel nőtt fel, akivel csak a ragaszkodás tartotta össze. Nálunk is valami ilyesmi volt. Apám sosem szeretett, túl kicsi voltam, hogy bármit is kezdjen velem és az évek alatt ez odáig jutott, hogy egészen elsodródtunk egymástól. Mégsem tudott kidobni vagy elhagyni, mert én voltam az egyetlen gyermeke, aki igazán anyámra emlékeztette. Legalábbis Tindómiel szavai alapján erre jutottam.
– Biztosan jó érzés lehet, ha valakit szeret az apja… – vontam vállat. A témáról persze gyorsan elterelte a figyelmemet a megint feltámadó fagyos szél. Úgy tűnt, most még a kapucni is kevés, hogy megóvjon annak hidegétől, ezért még apróbbra húztam össze magam az állaton.
– A csuklóm kibírja Nulportig, nem akarok sokat időzni én sem. Még a végén megvádolnak azzal, hogy Azizit megöltem és azért nem ő hozta a lovakat. – Sóhajtottam fel, aztán kicsit gyorsabbra léptekre sarkalltam a lovamat, még a hátsóm fájdalma sem érdekelt. Amúgy is egész gyorsan kirajzolódott a távolban a közeli falu. Tényleg jobb volt gyorsan túl lenni ezen.
– Nulportban amúgy is nagyobb az esély, hogy találunk egy gyógyítót. – Magyaráztam, de nem érdekelt a csuklóm. Fájt, de nem annyira, hogy befolyásoljon bármiben is. A gondolataim középpontjában amúgy is az elszúrt életem állt. – Csak töltsük fel gyorsan a készleteinket. - Ahogy ezt kimondtam már egész közel voltunk a falu első házához is.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 19, 2022 6:27 pm
Let's choose our paths

- Magadon kívül ne akarj másnak megfelelni. A végén azon kapod magad, hogy elveszel valami nemes nőcskét, mert apuci azt akarja, és lesz egy rakás sipákoló kölyköd, akik majd az örökségen fognak marakodni, és még meg se haltál.- lehet szegényebb az az élet, amit Ian él, de legalább a maga úra volt, nem igazán volt senki se, akinek meg kellett felelnie. Talán csak azok, akik felbérelik, de azért az valamennyivel másabb volt.- Nah, ne hazudj magadnak. Ezt nevelte beléd, jó hogy ezt gondolod. Na ez a baj ezekkel a bölcsekkel és sokat látott alakokkal, ezekhez mérik a porontyokat. De csak ismerte, vagy szerette is? Mert a kettő nem volt ugyanaz, nagyon is nem.- kedélyesen beszélt, bár lehet, hogy nem kellene ilyeneket mondania, hiszen nem ismerte Folrika apját, lehet pont az ellentéte mind abban amit Ian mondott, de azok alapján, amit a világból már látott és megismert, de a zsoldosnak ez volt a véleménye,
- Persze.- legyintett egy lemondót.- Minden durva másnaposság után megfogadtam ezt. Többet nem iszok, de csak addig tartott, még bele nem dugtam a nyelvem egy korsóba, utána meg már ki se tudtam húzni a fejemet.- ismét csak elvigyorodott.- Majd beleraklak egy kosárba és leteszlek egy ajtó elé, egy papírra pedig ráírom; keveset eszek, fogadj be.- elnevette magát az ötlet miatt, mintha csak valami kölyökmacskát tenne ki. De szerencséje van Folrinak, ha jól viseli magát és nem cseszi el a pénzszerzési lehetőségeket, vagy teszi a hurkot Ian nyakába, akkor nem kell attól tartania, hogy kóbormacska lesz.
Egy pillanatra elgondolkozott Folrika kérdésén, majd megrázta a fejét.
- Meh, nem, nem szeretett, az egyébként is erős szó. Én csak ott voltam neki, a többi fattyát ott tudta hagyni abban a faluban, ahol megcsinálta őket. Velem is inkább úgy volt vele, mint én vele, megtűrt, elviselt, valamiféle ragaszkodás, de egy pillanatra se képzeltem azt, hogy ha a helyzet megkövetelné, akkor egyszerűen otthagy a szarban.- de mégse tudott mérges lenni, továbbra is csak vigyorgott.- Egy igazi szarházi volt, mindig azt hajtotta, hogy mindenki részesedik, senki se kap többet vagy kevesebbet annál, mint amit megérdemel.- s mégis rajtakapta, hogy repetázott a zsákmányból, az volt az a pont, ahol tudta Ian, hogy el vállnak az útjaik.
- Nem hinném, hogy túl messze lenne, ha onnan akartak jönni a lovakért, akkor a közelben van. Fogsz melegedni, még valaki ránéz a karodra, de utána megyünk tovább. Nem lenne szerencsés, ha túl sokat kérdezgetnének arról, hogy mi is történt, és hol van Azizi.- a végén még félreértenék, és azt gondolnák, hogy csapdába csalták a mágust, megölték és otthagyták a viskónál.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 18, 2022 7:26 pm
 
let's choose our paths
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 472 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Igazából én sem jártam soha bálban… – dünnyögtem kicsit még mindig gyerekesen szenvedve. Nem akartam Iant a gyerekorommal, vagy a családommal untatni. Ha valaki egy erdőben nő fel, nem sok lehetősége van szépen kiöltözni, az ünnepeket leszámítva, de az sem olyan volt, mint amit El’Alorában mágustanoncként tanultam. Valójában ezt élveztem a legjobban. Megváltoztam, új életet kaptam és bár sokszor csak egy aranykalitkának éreztem az egészet… mégis az voltam én.
Nem magyarázkodtam. Némi kora reggeli, éhes, félálmos szerencsétlenkedéssel tornáztam fel magam Szamócára, aki nyugodtan tűrte mindezt. Az ügyetlenkedésre rátettem egy lapáttal, hogy a törött csuklóm most már fájdalmas is volt. Azizi kenőcse már nem hatott igazán.
– Nincs senki más, akinek megfelelhetnék. Csak az apám. – Válaszoltam egyszerűen, bár igaza volt Iannek. Olyan volt, mintha az ember kanalanként hordaná a vizet egy kiszáradt tóba. Az a kapcsolat nem érdemelt ilyen próbálkozást… de ki máshoz ragaszkodhattam volna? Anyám nem volt, a testvéreim szétszéledtek. Lényegében elképesztően magányos voltam, senki sem volt az életemben. – Azt hiszem, ez kicsit olyan, hogy a neki való megfelelés a magamnak való megfelelés is. Apám egy bölcs, idős elf. Sokat látott a világból, ismerte anyánkat és felismerte a képességet bennem is. – Nem is tudom, miért mondtam ezt el neki, miután korábban eldöntöttem, kár ezzel untatni. Az olyan emberek, mint Ian, sok nehézségen mentek át, az én problémám nem kellett, hogy az ő problémája legyen… szisszentem egyet, ahogy a ló megindult és a mester által emlegetett faluba vezessen az utunk.
Nulport említésére megint jött a gyomorgörcs. Nem szerettem volna még véletlenül sem belefutni Rilrionba a közöttünk történt semmi után. Mármint részéről volt semmi, részemről meg csak egy múltbeli dolog… mégis rágondolni. Persze emlékeztem, hogy Ronan azt mondta, Ylore városában van. Nem hittem, hogy visszatért volna Nulportba éppen ő, aki a világból akart mind többet látni.
– A tegnap este után azt hiszem, hogy amúgy sem sok kedvem lesz majd iszogatni… – sóhajtottam egyet, majd elvigyorodtam. – Még a végén te is kiteszed a szűrömet… valahonnan. – Tettem hozzá, most már inkább játékosan. Nem is tudom, Ian társasága kevésbé volt feszengős és szigorú. Vele csak úgy elvoltam, ahogyan a mesterekkel sosem sikerült. Ők tényleg mindig csak a hibát keresték. Durfar mester mormogó magyarázása mégis hiányozni kezdett.
A szavai alapján nem volt könnyű gyerekkora, mégis az a vigyor az arcán olyan felhőtlennek tűnt. Talán neki az volt a jó, mert abban nőtt fel és megtalálta benne önmagát. Én viszont mióta az eszemet tudtam, nem tartoztam sehova. Otthon a családomhoz nem tartoztam, El’Alorában a mágusok közé… pedig én csak arra vágytam, hogy egyszer mester legyek majd.
– Szeretett az apád?– kérdeztem halkan, nem akartam persze beleútrni az életébe és erre hamarosan a természet is emlékeztetett. A szél feltámadt, én meg majdnem le is billentem a lovamról. Úgy kellett megkapaszkodnom a nyakába, a törött csuklóm pedig belesajdult a mozdulatba.
– Remélem nincs olyan messze az a falu… – motyogtam magam elé és kicsit közelebb irányítottam a lovat Ianhez. Jó volt a közelében lenni, mellette minden sokkal, de sokkal bizontságosabbnak tűnt, főleg így sérülten. – Legalább egy kicsit megmelegednék, mielőtt tovább mennénk Nulportba.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 17, 2022 5:33 pm
Let's choose our paths


- Ha a helyzet megköveteli, akkor igen. De a magunkfajták kocsmákba járnak és nem bálokba, egy késdobálóban pedig eléggé kilógnál selyemben és kelmében.- már csak azt kell kitalálniuk, hogy mégis milyen alkalom lenne az, amikor Folrika tényleg hordhat szép ruhákat. Esetleg ha egy vénlány akarna egy megbízást adni és gyengéi a faital legények, akkor lehet róla szó. Egy kis plusz ulron kisajtolására tökéletes lesz.
- A hátsód választhat, vagy Szamócát nem akarja, vagy az én csizmámat, rajta áll, vagy gyalogolhatsz.- nem törődőm mozdulattal vonta meg a bal vállát, nem fog könyörögni azért, hogy lóháton folytassa az utat. Vagy megtanulja a segge elviselni a nyerget, vagy beruházhat egy kényelmes lábbelire.
Vigyorogva nézte, ahogy felmászót Szamócára, lehet egy pónira kellene cserélniük. Utána visszasírná a lovat.
- Pfff… ha valaki az apjának akar megfelelni, az sose fogja megtudni, hogy ki is igazából, ki lehetne. Lehet egyszer büszke lesz rád, ha elérnél valami nagymesteri rangot, de utána belekötne abba, hogy mennyi időbe is került, mire elértél oda, ahol vagy. Legyél a magad úra ne pedig az, akinek az apád akar.- nem nézte túl sokba azokat, akik a saját akaratukat a gyerekeikre erőltették, megválasztották számukra a jövőt, hogy mik legyenek, még a gyereknek Kuss volt a neve.
- Akkor megállunk Nulportban, lehet ott akad majd valami munka, és a karodat is rendbe rakják. Ha csak úgy hagyod és rosszul forrnak össze a csontok, akkor baszhatod, akár le is lehet vágni.- nyugodt, csevegő hangnemben beszélt végig, ha szerencséje van Folrinak, akkor nem lesz gond, ha meg nem, nos, akkor reménykedhet, hogy nem a sérült karjával törölte a seggét.- Ami az ivást és a mulatozást illeti, csak módjával és okosan. Nem az a lényeg, hogy minél előbb az asztal alá idd magad és a disznok közt ébredj. Élvezni kell az italt, nem lerészegedni.- és egyébként sincs kedve megismételni azt, ami a viskónál történt, de majd meglátja, hogy mi lesz. Ha túl sokat iszik Folrika, egy gyomrostól majd kiürül.
- Prrrrrr… mióta is? Huh… nagyjából harminc éve már, hogy árulom a kardomat. Amióta az eszemet tudom mindig is a pengéből éltem meg. Mielőtt mondhatni a jó útra tértem volna, az apám bandájának voltam az egyik tagja. Nem, nem zsoldosok voltunk, inkább azok, akik miatt zsoldosokat béreltek fel.- hála az emlékeknek, amik megrohanták, egy széles vigyor ült ki az arcára, régi szép idők, amikor még minden könnyebb volt és egyszerűbb. Erre tessék, most dajkát játszik, de ha nem tenné, hát szerencsétlen Folrika még egy hétig se maradna meg a világ mocskában.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
802
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 6:23 pm
 
let's choose our paths
Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 472 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Megköszörültem a torkomat Ian válaszára. Túl feltűnő a ruhám… minden bizonnyal azért, mert nem hemperegtem meg még benne a sárba. A sérült kezemnél is csak a kötés csúfította el az anyag szépségét.
– De azért még hordhatok szép ruhákat? – kérdeztem csendesen, ahogy végig simítottam a nem fájós kezemmel a kabátom anyagán. A csuklóm, ami megsérült egészen lüktetően feldagadt reggelre és csak tovább növelte a napszakkal szembeni morcosságomat. Talán Ian is észrevette, hogy úgy mozogtam, mint egy holdkóros. Ez rendszeres volt, akármennyit is aludtam, nehezen ébredtem, szószerint elszenvedtem a korai órákat… lényegében csak azért keltem fel, mert végre megláttam a reménysugárt a mágiában. Durfar mester szigorú volt, de olyan módon, hogy az a legjobbat hozza ki belőlem. Jól dolgoztunk együtt.
– Már megint Szamóca…? – dünnyögtem magam elé még mindig morcos gyerek módjára, ahogy megindultam volna az úton. – A hátsom nem akarja azt a lovat újra… – nyafogtam, de azért követtem őt az állatok irányába. Kicsit szenvedve, kicsit küszködve tornáztam fel magamat a nyeregbe. Túl magas volt nekem a ló. Kívülről persze fene szórakoztatónak tűnhetett, ahogy próbáltam magam feltornázni az állatra.  
– Az apám meg fog ölni… – Sóhajtottam fel ismételten, ezúttal nem azért, mert olyan nehéz az életem, hanem mert végre nyugodtan helyet találtam magamnak a nyeregben. – Ő küldött El’Alorába, mert nem voltam megfelelő harcosnak, mint a testvéreim. – Tettem hozzá, nem mintha csevegnem kellett volna Iannel. Nagyjából sejtettem, mennyire érdekli a gyerekkorom vagy éppen a szülőkkel kapcsolatos múltam.
– Nyugodtabb nagyváros? Olyanban még nem voltam. Az egyikben állandóan ittam és mulatoztam egy furcsa… bárddal… a másikban meg… nos ott volt az a lovag. De Nulport jó hely, meg Ylore is. – Magyaráztam, nem mintha kellett volna. Éreztem, ahogy Ian agyára tudnék menni ezzel… de még mindig jobb volt beszélni, mint gondolkodni. Ha gondolkodtam az fájt, olyan volt, mint egy pofon, ami újra és újra megismétli magát és tökéletesen emlékeztet arra, hogy mi történt velem…
A ló szép lassan megindult előre az úton, Ian nyomát követve. A nyereg meg szinte azonnali emlékeztetőt adott arról, hogy min is mentem keresztül a tegnapi napon. Nem elég, hogy kidörzsölte a hátsóm ez a vacak, még ki is vágott El’Alorából egy mester.
– Mióta vagy zsoldos?



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holdösvény - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: