Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holdösvény - Page 3 KaDiPE5
Holdösvény - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holdösvény

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 4:23 pm
Let's choose our paths


- Ha rajtad van, akkor túlságosan is könnyen felhívod magadra a figyelmet, érhet is valamennyit. Meg egyébként se illik egy magunkfajtához, zsoldoshoz, mielőtt megkérdeznéd.- és ha megszabadul azoktól, amik a régi életére emlékeztetik, annál könnyebb lesz beletörődnie abba, hogy vége van azoknak a napoknak, amikor a négy fal védte, a kandaló tüzének melege mellett olvashatott. Idővel majd rákap arra, hogy milyen a szabadban szarni, sőt, lehet meg is kedveli a hideg falevelet.
- Szép-szép, de inkább hideg.- nem tudja, hogy mi is lehet benne annyira szép, havas, hideg, de legalább csendes és szeles.- Ha jól haladunk akkor megmoshatod az arcodat, de én nem várlak meg… mégis hova indulsz? Nem arra van a lóvad. Nem gyalogolunk a faluig, legalábbis én biztos, hogy nem fogok.- a saját hátasát nem hagyja itt, és reméli, hogy Folri se olyan idióta, hogy így tesz.
Végig nézve az állatokon eljátszott a gondolattal, hogy egy valaki mégis gyalogolni fog, és magával viszi Azizi lovát, de inkább elkergeti az ötletet, van rá esély, hogy felismernék a faluban és nincs kedve magyarázkodni.
Felült a lóra majd megindult a falu fele, Folri vagy négy lábon vagy kettőn jön, rajta áll, de ha gyalog, nos, akkor fárasztó lesz, Ian nem ülteti fel maga mögé.
- Mi lesz? Ha szerencséd van, akkor életben maradsz, és még viheted is valamire. Hogy hova megyünk? Mondtam már, elsőnek a faluba, majd tovább egy nyugodtabb városba. Na meg hogy mit csinálsz? Jelenleg picsogsz. Erről le kell szoknod, vagy sokat beverik majd a képed, ahogy az ivásról is, de legalábbis azt kell megtanulnod, hogy mikor elég. És akkor még ulronokat is kereshetsz a tudásoddal és gerinced is nőhet.- nem lesz egy picsogó kétéves, hanem férfi lesz.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 3:46 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 472 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
„Már senki sem a mestered.” Erre a mondatra el tudtam volna hányni magam. Nem azért, mert kellemetlenül éreztem volna magam tőle… nem azért, mert nem érdemeltem büntetést, hanem mert egyenesen kegyetlennek tűnt, hogy ő egyedül felhatalmazva érezte magát mindezt így kimondani. Nem lepett meg, túl szigorú volt, már-már unalmas túlhajtva ezt az én vagyok a mindenható mester szerepet. De hibáztam és ezért nem eshettem neki… na meg bátorságom sem lett volna hozzá. Talán mással nem bánik így, talán csak velem kemény, talán csak a helyzet teszi ilyenné. Próbáltam rá mentséget találni, de az én helyzetemen ez nem javított.
– Köszönöm, Azizi mester. Kedves tőled, hogy egyáltalán útba igazítasz. – Böktem oda kissé szipogva, de cseppet sem bántam, hogy nem a társaságában kell megtennem az utat, amit kijelölt nekem utolsó feladatként.
Az utolsó megjegyzésére nem válaszoltam. Nem volt értelme, inkább csak azt vártam, hogy lefeküdjön és ne kelljen többet beszélnünk. Ian szavaira persze csillanhatott volna remény, de a bennem megülő keserűség és kilátástalanság csak kellemetlen érzéseket tudott kicsikarni belőlem. Mégis hálás voltam a zsoldosnak, amiért ilyen ajánlatot tett. A világban járva nem lesz könnyebb, mint El’Alorában, ezzel tisztában voltam. Talán ezért sem tudtam enni azon az estén már, hiába korgott a gyomrom. Így hát a tiszteletre méltó Azizi mester kénytelen volt a korgás ritmikus ismétlődésére nyugovóra térni.
Én csak a hajnali órákban aludtam el. Minden bizonnyal azért, mert kimerített az út, de a gondolataim kavargása nem állt le. Elképzeltem apámat, ahogy tudomást szerez arról, hogy nem vagyok már a mágusok városában, hogy a tanulásban sem voltam jobb, mint bármi másba… nem véletlenül küldött el otthonról. Éppen ő volt az álmaim központjában, ahogy vitatkozott velem, hogy miért nem vagyok olyan, mint a testvéreim. Én pedig nem tudtam válaszolni, mert mintha betapasztották volna a számat, nem tudtam kinyitni, nem jöttek hangok… és akkor jött az a rászkódás.
Hirtelen pattantak ki a szemeim, ahogy az oldalamra dőlve hevertem a viskó padlóján. Aztán meghallottam Ian ismerős hangját és miközben magyarázott, én felültem nagy nehezen. Megpróbáltam kidörzsölni az álmot is a szememből.
– Mi a bajod a ruhámmal? – Dünnyögtem és megpróbáltam felnyomni magam a padlóról, hogy megálljak a lábamon. Túl korán volt, túl keveset aludtam, minden porcikámban megült a fáradtság, mintha az izmaim is inkább még visszavágynának a hideg földre. Egyszerűbb lett volna ott maradni és várni, míg mindennek vége… de ahhoz meg túl makacs voltam a kilátástalan helyzet ellenére is.
– Neked is szép reggelt amúgy… – folytattam még mindig kicsit rekedten és a táskámat felkaptam a földről, hogy a vállamra kanyarítsam. – Egy arcmosás jól esne… – közöltem, mikor már odakint voltunk megint a hideg szélben. Aztán elindultam a viskó mögé, amerre az utat említette Azizi. – Majd a folyónál… remélem jó jeges… – morogtam és összehúztam magamon a kabátot, hogy aztán a csuklyát is az ezüst tincsekre húzzam.
– Ian… mi lsz most velem? Hova megyek veled? Mit csinálok veled?


/ Köszönjük Azizi mester a játékot! /


Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 5:30 pm
Let's choose our paths

- Nem veszem annak.- vonta meg a vállait.- Egyszerű zsoldos vagyok, máshogy látom az életet, nem ismerem a mágusok szokásait, és szerintem ez szerencse. A tudatlanság néha rohadt nagy áldás.- ha nem hát nem, Ian nem erőlteti, hogy fontolja meg a kölyök kidobását. De attól még kissé extrém megoldásnak gondolja, de ez van.
- Ezt se veszem annak, nem én csináltam, említésre se érdemes.- itt bizony, aki elárulta valaki bizalmát, az a kölyök volt, nem pedig a zsoldos.- De megjegyezném, ha a kölyök a hisztis falusi lány, nos… akkor te vagy a makacs anyja.- megengedett magának egy széles vigyort, lehet ezzel se ért majd egyet Azizi, de az pont nem jelent semmit. Játssza a makacsot és a sértetett, pedig csak négy élet veszett oda, akik előbb vagy utóbb egyébként is hasonló sorsra jutottak volna.- Elviszem magammal Folrikát, és mennyi is az a plusz?  Mert félreértés ne essék, amit már ideadtál, az a múlt, és mint tudjuk, a múltat már nem lehet megváltoztatni, átírni. Érthetően, azt már megkaptam és nem volt mellé semmi bónusz kérés. De told meg még tíz ulronnal, és meg is állapodtunk.- letette az immár üres tálat, meghúzta a bort, kinyújtotta a lábait és kényelembe helyezte magát.- Folrika te pedig egyél valamit, ahogy Ezaras úgy én is utálok korgó gyomor hangjára aludni. Meg holnap se akarom azt hallgatni, hogy nem ettél és éhes vagy. Lerendezzük a dolgot a faluban, feltöltjük a készleteket, utána tovább is állunk. Viseld jól magad és akkor egy darabon még velem is maradhatsz. Legalább megtanulsz túlélni, akár még valami felbérelhető mágus is lehet belőled. Ki tudja? Talán rá is kapsz az élet ízére.- elröhögte magát és még ivott egy kortyot, majd nyugovóra tért Ian is. Túl keserű a társaság, hogy egy jót tudjon beszélgetni.

Pirkadatkor megébred, megvakarta, amit meg kellett, majd kinyújtóztatta a tagjait, és Folrikához lépett, hogy felrázza az álmából.
- Nah, ébresztő van Folrika. Szedd össze magadat, indulunk a faluba, hamar le akarom tudni. A kezedet helyre rakatjuk ott, amennyire lehet, utána meg keresünk valami közeli várost, ahol szerzünk neked normálisabb ruhát, ebben nem flangálhatsz.- végigmutatott Folrikán, majd az ajtóra bökött, jelezve, hogy indulás.
-

//Neked is köszi Azizi, innen átveszem Folrika nevelését Very Happy //

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 14, 2022 8:19 pm
Let's choose our paths

Csöndes hümmentéssel fogadom Ian meglátásait, amelyekkel eszemben sincs vitába szállni. Jobban ismeri az egyszerű embereket nálam, vagy azokat, kikkel gyakorta szükséges megküzdenie; ha úgy véli, nem okozhat számunkra nehézséget az egyetlen túlélő, hát bízom a szakértelmében. A mágusok problémáinak kezelésébe viszont jobb szívlelném, amennyiben nem ütné az orrát, hisz nyilvánvalóan az is elkerülte a figyelmét, hogy mondanivalómat az erőszaktól való iszonyodásom kifejezésével kezdtem. Abban el sem mélyedek, mennyire számítok a gyermek mesterének, noha helyettem is tiszta vizet önt a pohárba Ceilteach.
- Már senki sem a mestered – igazítom helyre a szavait elégtétel gyanánt a nevem újonnani elbaltázása végett, és már-már el kell tűnődjek, valódiak-e a könnyek az arcán… Ténylegesen az elveszett lehetőségét és jövőjét siratja, vagy mindösszesen az egóját, ha még most is szemrebbenés nélkül pimaszkodik a szavaival? Sok minden képes meglapulni az árnyak között az ártalmatlanság köntösébe öltözve... S ezt éppen a zsoldosnak kellene a leginkább tudnia. Megemelt szemöldökök alól hallgatom a véleményét, melynek megosztására senki sem kérte fel.
- Nem, nem érted jól. Tulajdonképpen semmit sem tudsz, már ne vedd sértésnek – tekintek rá viszonylagos higgadtsággal. - A szavakat és a megoldásokat pedig senki szájába nem fogom adni. Hogy mit kezd a helyzetével, vagy hogy felér-e az elvárásokig, kizárólag rajta áll, ezt ő is tudja. S, hogy hátas nélkül hagynám, senki sem állította – sóhajtok fel, amiért így az ifjú védelmére kelt, habár nem bánom, ha akad egy pártfogója az elfnek. Gondoljon bármit, nincsen kőből a szívem, és ha valóban figyelne a szavaimra, tudhatná, hogy számtalan lehetőség kínáltatott a számára. De ezt a próbát nem járhatom meg helyette. - Nos, mivel sosem voltam híve az értelmetlen szócséplésnek, vagy a bizalmam elárulóit a közelemben tartani – már ne vedd magadra, zsoldosom -, úgy változzék a terv. Menjetek hát ketten a faluba, a viskó háta mögötti csapást képtelenség eltéveszteni s egyenest az Yvro folyó mentére vezet. Cserébe a hátasért, Ceilteach – pillantok le rá a székemből. - egy utolsó feladatod lesz. Értesíted a falusiakat, hogy nem szükséges ide jönniük. Persze bízom benne, ha neki nem sikerül a száját mozgatnia, úgy ennyit a plusz fizetségért megteszel, Ian – fordítom vissza a férfira a szemeimet. Jobb is, amennyiben így alakul, az elpazarolt idő kevéssé vész kárba ilyetén. Igaz, az anyámat szívesen meglátogattam volna, de minden bizonnyal megértené az indokaimat.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, nyugovóra térnék. Egyél valamit, gyermek, nem kellemes altató a gyomrod elégedetlensége – csóválom meg a fejemet, miközben felkelek a székről, majd a holmimhoz lépdelve a szavaimhoz mérten lefekvéshez készülődök. A mai nap fáradalmainak tükrében jóformán szomjazik a tudatom az alvás áldásos békéje után, mely türelemmel és kitartással vértez majd fel pirkadatkor az elbukott küldetés folytatásáért.

//Köszi a játékot! ^^ <3 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach, Ian Gray and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 13, 2022 8:47 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Valószínűleg még azzal a veréssel is jobban jártam volna, minthogy kidobnak Alorából. Nem sok esélyem volt utána talpra állni, már ami az eddig is megismert képességeimet illeti. Legfeljebb a rossz szolgálatába állíthattam volna mindazt, amit a nagy mágusoktól tanultam, ha nem éppen valami gazdag alak udvaribolondja lettem volna a trükkjeimmel.
– Durfar a mesterem. Azizi csak erre az útra vett a szárnyai alá… vagy ilyesmi  – dünnyögtem Ian szavaira. A mesterre nem reagáltam. Tudtam, hogy El’Aloránál jobban semmi sem szolgálhatta volna a fejlődésemet… nem értettem egyet a szavaival és a hidegséggel, amivel engem kezelt. Csak bámultam feléjük és hallgattam a beszélgetésüket, hagyva, hogy a könnyek újra és újra végig cirógassanak az arcomon.
Csak megráztam a fejem, ahogy felvázolta a mester, miképpen fog cselekedni napkelte után. Amolyan lemondó gesztus volt ez… valójában ki is sétálhattam volna a viskón, megvárni, hogy széttépjen valami farkas, minthogy megpróbáljak esetleg hazatérni Täwaren erdejébe. Apám úgyis csak „megmondaná,” én meg megint felvehetném azt a kellemetlen érzésekkel teli csomagot, amit valahol Nulportban magam mögött hagytam.
Nem nagyon szóltam. Csak a kabátom szegélyét piszkálva engedtem újra és újra a könnyeket. Nem számított, hogy sírni látnak, a reggelt követően úgysem találkozunk többet, ők meg, ahogy telnek az évek, elfelejtenek majd. Nem ők lettek volna az elsők, akikkel így járok… lényegében a tulajdon családom is megfeledkezett rólam.
Kicsit megpiszkáltam a fülemben a fekete, gyöngyös fülbevalót. Az ujjaim között kicsit sodortam, mert egy megnyugtatott, mint amikor gyerekként anya világos tincseit szorongattam. Szinte semmi emlékem nem volt róla, csak érzések, illatok és gesztusok. De ez gyönyörű volt és békés, éppen elég ahhoz, hogy kicsit lelket öntsön belém egy ilyen kilátástalan helyzethez.
– Kibírom ló nélkül, Ian. De köszönöm, hogy te legalább emberségesen bánsz velem. – Biccentettem felé hálám jeléül. A mesterre továbbra sem szívesen néztem… inkább mély levegőt vettem, hogy megpróbáljam lenyelni a szavait. Nem azokat, amiket az ulronokhoz fűzött, hanem a korábbaikat. Feleslegesnek éreztem a lázadozást. Mi értelme lett volna? Csak újra jött volna, hogy mennyire nagyot hibáztam és ártatlan életek, meg a többi, amit korábban előadott és részben úgy véltem igaza van.
Lekuporodtam a földre, felhúztam a térdeimet és átkaroltam őket a nem sérült kezemmel. A lehető legkisebbre próbáltam húzni magamat, mintha ott sem lennék és szinte vártam, hogy felkeljen a nap és eltűnhessek a mester közeléből. A táskámban lévő levelekre és a könyvre gondoltam, amiben a virágot préseltem még a nyáron. Most azok kellemes melegséget hoztak a szívembe, még ha meg nem is nyugtattak igazán. Tin szavait próbáltam felidézni, hátha azok kedvessége kicsit örömet jelent majd.
Ezt a kis jelenetet persze a gyomrom hangos korgása csak még szánalmasabbá tette. Megköszörültem kicsit a torkomat, de csak azért sem akartam enni az itt hagyott ételből. Amúgy is mindegyik rémesen hideg volt és a kintiek után nem vágytam ilyesmire. Na meg a büszkeség is hajtott persze…



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 13, 2022 5:52 pm
Let's choose our paths

- Ezt örömmel hallom, még ha be is érne a városba, amit kétlek, nem az lesz az első dolga, hogy kerít néhány barmot, akikkel visszajön. Inkább keres valami meleg helyet és imádkozik ahhoz, aki meghallgatja, hogy semmilye se fagyjon le.- látott már embereket halálra fagyni, nem szép látvány, elfeketednek a végtagok, hiába dörzsölik, már késő, sőt, a kezében marad, és akárhogyan is próbálja, azt már nem tudja visszatenni.
- Félre érted a szavaimat, nem én verném el, hanem Te. Te vagy a mestere vagy micsodája.- halálos nyugalommal hagyták el a szavak az ajkát. Némi túlzással ugyan, de élhet azzal, hogy ha a kutya megvadul, a hibát a gazdában kell keresni.
Hallva, hogy mi is történik majd Folrikával, a magasba szökött jobb szemöldöke, és kissé értetlen kifejezés ült ki az arcára.
- Tehát ha jól értem, egy hiba miatt kidobjátok, vagyis ki dobod a kis szarost? Ahelyett, hogy visszavinnéd, hogy ott a többiekkel közösen találjátok ki, hogy mi legyen vele? Nem sértés, de valami rémesen szar az ítélőképességetek. Ha nektek lennék, akkor szépen fognám, lefokoznám a francba, beültetném a pisisek közzé, hogy szépen az elejéről kezdjen újra mindent, szabadidejében pedig a latrinát takarítsa, seperje fel az udvart, mosson fel. Lerombolnám a földig, hogy utána újra felépítsem. Persze a piát elzárnám előle, az biztos.- ivott a borból és folytatta.- Többet elérnél ezzel, mint azzal, hogy kiengeded a szabadba. Nézz csak rá. Egyedül baszhatja, már ne vedd sértésnek Folri.- fejével Folrika felé bökött.- Úgy itatja a patkányokat, mint a falusi lány, akit nem engednek el a szüreti bálba. Egy tanulatlan mágust csak úgy kiengedni, nagy hiba, majdnem annyira, mint egy csecsszopót a trónra ültetni. Vagy mint az, ha egy barom kapitány belevezeti a hajót egy viharba. Elhíhetitek, hogy nem volt túl kellemes élmény.- innia is kellett még egy kortyot.- Ló nélkül hagynád Folrikát? Ííjjj, nem szép dolog.- megrázta a fejét.- Még megálmodom, a biztonság kedvéért lehet elkísérünk.- van egy olyan sejtése, hogy Folrika is velük tart majd a faluba, az a legjobb esélye.
- Csak a dolgomat tettem, se többet se kevesebbet. De… ingyen ulron az jó ulron.- elvette az erszényt, feldobta a levegőbe és az visszaesett a tenyerébe, majd elrakja később, most nincs kedve felállni.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 10:06 pm
Let's choose our paths

- Hogy a hiba gyarapodássá vagy élted legnagyobb gátjává válik, csupán rajtad áll. Ha valóban a mágia útja rendeltetett neked, hát vissza fogsz találni az ösvényre, ám El' Alora egyelőre nem szolgálhatja a fejlődésedet – felelem csöndes mértéktartással, melyen nem segít különösebben gyermeteg zokogása, ami újabb szószólója felkészületlenségének, éretlenségének. Az ő korában eszemben sem lett volna megsérteni atyámat a lelkére való nyomásgyakorlással egyértelmű baklövésem tükrében, bár el kell ismernem, előnyt élveztem töretlen figyelmével és gondoskodásával.
Idő közben Ian is megérkezik a maga szertelenségével, s meglehet, a történteket még az idő vasfoga sem teheti semmissé, a férfi kedélye sokat emel a viskó hangulatán. Minden bizonnyal ha nem gyarapítaná a helyiség viszonylagos csendjét Ceilteach szipogása, és odakint nem pettyeznék vérfoltok a frissen lehullott havat, még mosolyra is görbülnének a szám sarkai, így azonban pusztán a lelkem könnyebbedik egy kevéssel.
- Nos, ha úgy véled, eléggé erősek ezek a varratok az utolsó szál elfedésére, úgy bízom a szakértelmedben – szólalok meg, felpillantva végül a férfire a száraz fát mohón faló tűzrakásról, miközben végigdörgölöm a szakállamat. Nem maradéktalan a nyugalmam, de kétségtelen, hogy a tél és az éjszaka hűvös zordsága még egy felkészült utazót is megpróbálna, nem egy magányos menekvőt, kire jó eséllyel nem vár odakint senki.
Következő szavait hallva óhatatlanul felhorkantok, minek előtt viszont még válaszolhatnék, az ifjú feleli meg a kérdést helyettem. A nyakamat csavarva tekintek el az irányába az ábrázatom minden közönyével, mielőtt visszafordulnék Ianhez.
- Nem kenyerem az erőszak, Ian, s téged is fájó volna megfizetni a plusz szolgáltatásért – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet. - Való igaz, az ifjú nem tér vissza velem a városba, és tovább sem haladunk. Pirkadatkor elválnak útjaink, a magam részéről a közeli faluba fogok indulni, hogy ne jöjjenek a hátasokért feleslegesen. Amennyiben érzel hozzá kedvet, társulj, jó étkeket kínálnak a fogadójukban és szerényen mérik az árakat – magyarázom nyugalommal, megcsóválva aztán a fejemet mindkettejük felajánlására. Lehajolok ellenben, és felkapva egy épen maradt almát a padlóról, letörlöm róla a port a köpenyem ujjával, hogy aztán ételre kevéssé fanyalodó gyomromat mégis csak megtöltsem valamivel.
Csupán a sokadik falatot követően sóhajtok egy csöndeset, majd félretéve a gyümölcsöt és lefűzve az oldalamon függő erszényemet, a zsoldos felé nyújtom a bőrszütyőt, meg sem számolva annak tartalmát. Egy biztos; több ulron cseng benne mint amit egyetlen napért lóháton megkért a fogadóban.
- Szerencsére egyikünket sem kell temetnünk, ahogyan a tárgy is érintetlen maradt. Ez neked köszönhető, fogadd el a hálám a fizetséged mellé – biccentek felé elismeréssel, várva, hogy átvegye az erszényt s remélve, nem veszi különösebben zokon az eredeti terv megváltoztatását.

Spoiler:


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach, Ian Gray and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 9:04 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Hagytam, hogy ellássa a kezemet a mester, de a szavai fájtak. Tudtam, hogy rosszat tettem… tudtam, hogy lesznek követelményei, de hogy szószerint ki akarjon tenni El’Alorából, az sokkolt. Megint elveszítettem egy helyet, amit az otthonomnak tartottam… megint nem sikerült bizonyítanom, hogy több van bennem, mint ami látszik. Hiába volt kellően erős a mágiám – minden tévképzetem ellenére is –, képtelen voltam eléggé kihasználni, ha megfosztottak a tanulás lehetőségétől.
Ez a kegyetlen érzés pedig könnyeket csalt a szemembe. Nem akartam kérni, könyörögni, hogy ne mondja el a többi mesternek. Csak szipogva hagytam magam felett ítéletet mondani, ha úgy tetszik neki.
– Ha kidobatsz El’Alorából, hiába okultam belőle. Mert akkor ez a hiba vetíti előre az utat, ami előttem áll a hátralévő életemben… – böktem ki, mikor egy zokogásszerű rohamot sikerült elnyomnom magamban és ismét némán engedtem a könnyeimet szabadjára. Csak végig folytak az arcomon, megálltak az államon, mielőtt lecsöppentek. Őszinte válasz volt, amit adtam neki és nem, nem tagadtam, hogy hibáztam. Tudtam, mit tettem, tudtam, hogy vér tapad a kezemhez és nem lehet tisztára mosni azzal, hogy a támadóink tenyerét még jobban bemocskolja az. Azizinek semmiképpen sem lett volna elegendő, még úgysem, hogy láthatóan én sérültem meg egyedül.
Iantől elfogadtam az italt. Egyetlen kortyot vettem magamhoz, de az nem enyhítette a sírásomat. Semmi férfias vagy felnőttes nem volt bennem, amiért szégyelltem magam, tenni ellene nem tudtam. Képtelen voltam megváltozni. Ian átvette a szót, így kicsit megtudtam állni az ablaknál, hogy kibámuljak a sötétbe és ne kelljen a mesterre pillantanom.
Mély levegő… egy… kettő… próbáltam megnyugodni. Minden erőmmel azon dolgoztam, hogy ne szakadjanak fel belőlem a zokogás. Az egyszerű könnyezéssel megbékéltem, azt nem látták, ha kellően el tudtam fordulni, de mikor a kölyökre, azaz rám terelődött a beszélgetés fonala a farkasokról és az elfutó alakról, feléjük fordultam.
– A mester szerint nincs helyem többé El’Alorában. – Vágtam a beszélgetésbe, nem érdekelve, hogy Azizi esetleg meg akart szólalni. Nem dacos voltam, inkább csak ki akartam bökni az információt, mielőtt még végig kellett volna hallgatnom újra, hogy mit is műveltem. – Talán tényleg nem kéne visszamennem… – Sütöttem le a szemeimet. A csizmás piszkos orrára bámultam, aztán a törött csuklómra, amit a mester kötszerei is alig tudtak elrejteni. Bedagadt és lilulni kezdett, a fájdalom viszont elviselhető volt a kenőcsnek köszönhetően.
– Kérsz enni te is, mester? – érdeklődtem és egy újabb csorba tányért vettem el a kis kupacból, ahonnan már a zsoldosét is beszereztem korábban.



Ian Gray and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 10, 2022 6:47 pm
Let's choose our paths



- Kit temetünk? Olyan savanyúak vagytok mindketten, mint akik éppen készülnek el földelni valakit.- oly fagyos a levegő, hogy a kinti dermesztő hideg igazi nyárnak érződik. Szép szavakkal illethette a kölyköt. Varázslok és a hülye szabályaik, szokásaik és a szigor. Pedig a királyok után ők tudják csak igazán megkavarni a szart.
- Nem csak miattad. Ha a farkasik idekeverednek, a hullák után lehet, hogy a lovaknak esnek. Inkább emberek ellen kakaskodok, mint a farkasokkal.- elvette a tálat és átadta az üveget az elfnek. Ráfér egy kis ital, igaz, pont az italozása miatt kerültek ilyen helyzetbe, de itt már nem tud akkora galibát okozni, nem tudja elpletykálni senkinek, hogy éppen mi is a küldetésük. S csak azért nem kap Iantol is egy kis nevelést, mert Azizi szavai jobban fájhattak Folrikának, mint az, hogy Ian ökle megismerkedjen az elf gyomorszájával.
- Ahogy gondolod Ezaras, ahogy gondolod. Pedig ahogy elnézem rád is rád férne egy pár korty. Az én tudatom miatt meg ne aggódj, lehettem vagy tíz… tízenakármennyi, hogy iszok, hozzászoktam már.- visszavette az üveget, majd leült egy székre, ami nyikorogva jelezte, hogy nem volt túl boldog ettől. De Iant nem érdekelte, inkább letette az üveget a földre és kézbe vett egy almát, amibe nagyot harapott.- Egy fast.- mondta két rágás közt, majd lenyelte a falatot.- Nem is kerestem a nyomait. Nézzük reálisan a dolgot. Azt látta, hogy a társai le lettek vágva, mint a disznó, amit a böllér elé vittek. Ilyenkor egy ösztön dolgozik, a túlélési, az erdőbe szaladt, nem úgy tűntek, mint akik arra készültek, hogy az erdőben akartak éjszakázni. Szerintem az volt a tervük, hogy végeznek veletek, velünk, és itt töltik az éjszakát. Szóval, berohant az erdőbe, mindegy merre, csak minél messzebb tőlünk, este van, és már most faszfagyasztó hideg van, a vérszag pedig felkelthette a farkasok figyelmét is, nekik pedig jó a szaglásuk, nagyon is jó.- hátradőlt a székben és folytatta tovább, csevegő hangnemben.- Ráakadnak majd a nyomára, vagy a fagy fog végezni vele vagy a farkasok.- vett a húsból és enni kezdte, de most uralkodott magán, nem beszélt közben, majd újabb harapás az almába.- A kölyöknek mi lesz a sorsa? Már az egyértelműt leszámítva, hogy az volt az utolsó korty alkohol, amit tőlem kapott. De én igazából egy alapos verést javasolnék. Legalábbis én mindig azt kaptam, ha elbasztam valamit.- régi szép idők, ennek örömére odalépett a motyójához és még mielőtt a bort is elővette, a köpenyét levette, majd kézbe vette a tömlőt foggal húzta ki a kupakot és miközben visszasétált a székhez, és meghúzta az alkoholt.- Áh, nincs is jobb, egy kis hideg bór. Ezt se kérsz Ezaras?- hátha engedne a fancsali képe valamicskét.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 10, 2022 3:53 pm
Let's choose our paths

Leheletnyire emelt szemöldökeim alól pillantok a zsoldos után, s ha lényemet nem telítené el a kiábrándultsággal elegyedett düh, tán még el is mosolyodnék a tényen; a becsületét noha karcsún méri, valami azért mégis csak a helyén van a mellkasában. Tanácsát megfogadni azonban nem tudhatom, hiszen ismerem az elf hozzáállását a tanulmányaihoz, a feladataihoz, nem ez az első alkalom, hogy nagyot botlott az elé gördülő felelősség akadályában. Ezúttal tanácsosként szükséges gondolkodnom, nem egyszerű mesterként, ki feszült türelemmel huny szemet egy ifjú egyetlen, bár szerencsétlen hibája felett. Annak idején sem a mágusok féktelen hatalma volt a legnagyobb katalizátora a káosz megszületésének, hanem a soraink felhígulása… A tudás nem szolgálhat mindenkit, vagy annak a vége nem több mint esztelen öldöklés. A ragyogóan fehérlő havat pettyező vércseppek halk szószólói mindennek.
Odabent csekély megilletődésemre ezúttal sem követi a kérésemet a gyermek. Nem nyújtja a kezét, amit aztán gondos óvatossággal emelek el a teste mellől, elvégre minden hibája ellenére csupán egy ifjú, aki éppen eleget fog szenvedni a következmények súlya végett, engem pedig nem hajt előre az erőszak. Akkor sem, ha képtelen szavainak hallatán dühtől bugyog a vérem.
- Talán, talán… Nem tudhatod, s meg se próbáld igazolni mindezt. Bizalmat fektettem beléd, a szavadat adtad, mely tovaszökkent, akár a tavaszi szellő… - csóválom meg a fejemet, nem szaporítva tovább a gondolataimat kettőnk között. Ígéretet tett az egyetlen kitételem betartására, miszerint sem a küldetés előtt, sem alatta, s még utána sem fog alkoholt fogyasztani. Az ígéretét, ahogy a bizalmamat elárulta, a világ fejlődését meggátolta s drága, értékes időmet elpazarolta, hisz miként is folytathatnánk így az utat? Ki tudja, mennyi kíváncsi fül kapott még rá borgőzös szavaira. Nem lehetek irgalmas.
- Senki sem kényszerített arra, hogy rálépj az útra, mely idáig vezetett. Hagyd el a gőgöd s süppedj el hibáidnak szövevényében, hogy okulhass. Ez egyszer – felelem rendületlen szigorral, igaz, miként könnyei fakadnak, felkívánkozik egy megadó sóhaj a mellkasom mélyéből. Ám a sajnálkozás s lelkének pátyolgatása nem fogja előremozdítani az életben, ezért hát hagyom, hogy a kérésem szerint tegyen. A magam részéről addig is a tűzrakóhely közelébe húzom az egyik recsegő, szú rágta széket, és leülve rá igyekszem átmelegíteni fagyos végtagjaimat.
Ian érkeztekor az ajtó kinyitását is Ceilteachra hagyom, s meglehet, a zsoldost nem hibáztathatom a lélek erősítő felajánlásáért, az elf döntése láttán újfent elkomorodnak a vonásaim.
- Köszönöm, én elutasítom. Szükségem van a tiszta tudatra, ahogyan bármelyikünknek. Vagy netán sikerült az elszaladó nyomára akadnod? - fordítom a fejemet Ian irányába, noha szigorú pillantásomat nem emelem el a tűzről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 6:57 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Nagyot nyeltem, ahogy megéreztem magamon a mester pillantását. Éreztem, hogy ez sok jót nem hozhat már a fejemre… és hirtelen úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor apám semmire kellőnek nevezett. Sosem voltam tökéletes, mintha a testem minden olyat kivetne magából, ami úgymond normális lehetne. Tényleg csak nem gondolkodtam.
A szigorú hanglejtésre megindultam a viskó felé, menetközben felkapva a tarisznyát, amiben a holmim pihent. Nem volt sok minden, némi váltás ruha, egy könyv, amiben virágokat préseltem még a nyáron, hogy majd elküldöm egy levelem mellé, de megfeledkeztem róla. A kötet is persze a könyvtárból loptam el, nem foglalkozva vele, hogy nem lehetne. Egy kevés vizet is rejtett a csomagom, az étel már rég elfogyott belőle.
A sötét kis kunyhóban az Azizi mester által gyújtott tűz biztosította a fényt. Nem volt így sem tökéletes látóviszony, mégis elég volt, hogy rápillantva tudjam, hogy dühös. Nem az a tomboló fajta volt, mégis a feszültség áradt belőle… főleg miután a kérésére nem emeltem felé a sérült karomat, neki kellett elrángatnia a testem közeléből. Fájt, de meg sem mukkantam, csak tűrtem.
Figyeltem, ahogy kenegeti a területet és megpróbálja bekötözni. Ha a csont elrepedt, márpedig a duzzadtságból nagyon is úgy festett, nem lehetett elég ez az ellátás. A mozdulatokkal együtt viszont a fájdalom csökkent annyira, hogy legalább a remegés elmaradjon. Így viszont a kétségbeesés ült meg gyomorgörcsként a testemben. Ahogy kimondta „varázslónak is kín a nyelvemnek téged nevezni,” hirtelen mintha apám hangján hallottam volna csendülni a szavakat. Imádta volna még ezt is a fejemhez vágni, ahogy mindig éreztette, nem vagyok igazán az ő fia sem.
– De ha nem halnak meg, talán más embert ölnek meg… – dünnyögtem az orrom alatt. – Talán nem tettem jót… de… – sóhajtottam. Félúton rájöttem, hogy akármit is mondhatnék, nem lenne megfelelő védekezés. Nem is akartam védekezni igazából, csak ösztönösen tettem, mintha azzal tisztára moshatnám magam.
Reméltem, hogy ezzel vége is a mondandójának… de aztán folytatta. Folytatta, pedig nem kellett volna, mert minden egyes szava olyan volt, mintha gyomorszájon boxoltak volna. Össze-összerándultam és kicsit előre görnyedtem, azt érezve, hogy menten megfulladok.
– Mester… nem direkt csináltam… hibáztam... igen, hibáztam... – magyaráztam, de tudtam, hogy nem érdekli. Ha kell, hát elintézi, hogy többet tényleg nem járhassak El’Alora falai között… és akkor nem marad nekem semmi. A családomat, az életemet magam mögött hagytam, mert túlzottan a terhükre voltam… eljöttem Nulportból is, ahol jól éreztem magam… csak azért, mert azt hittem mágusként megállom a helyem.
Ian visszatérte persze valamennyit javított átmenetileg a szörnyűségeken, de Azizi szavai kegyetlenek maradtak. Ha nem a mágia való nekem, akkor mi? Ezzel a kérdéssel már végképp elkeserítettem magamat Azizi szavainak hála.
Nem volt erőm tovább magyarázkodni. Megeredtek a könnyeim, de a kosarakhoz sétáltam, hogy szárított húst, meg némi almát vettem elő. Akadt ott némi kenyérféle is, de aligha volt friss. Mindezt egy ormótlan fatálra pakoltam rá, amit éppen.
– Köszönöm, Ian, hogy fáradoztál miattam… – dünnyögtem, ahogy felé nyújtottam a tányért. Ezután vettem csak át tőle az italt, hogy nagyot húzzak belőle. Erős volt, kellően erős, hogy valóban átmelegítsen, de a könnyek csak nem folytak tőle kevésbé. Aztán visszaadtam és biccentéssel háláltam meg, hogy egyáltalán felkínálta azt a kortyot.
Vágyakozva néztem az ajtót, hogy kirontsak innen. Semmi kedvem nem volt megvárni a reggelt, hogy aztán magányosan próbáljak meg valami utat találni. Sok helyem úgysem lesz már Alorában. Ha más nem, Azizi gondoskodik róla, csak azért, mert hibáztam egyszer. Ő bizonyára minta életet élt mindig. Nehéz lett volna előtte kimagyarázni mindent... mert nem is létezett magyarázat. Elrontottam.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 6:27 pm
Let's choose our paths


- El van nézve, nem érzem annak.- nem kell játszania a sértődöttet játszania, elég bajuk van, vagyis baja van Azizinak az elf miatt. Ian csak a harmadik szemlélődő, semmi több, csak a pengéjének kell dolgoznia, írnia és vér hozzá a tinta. Nem lesz valami csodás költemény, inkább csak egy kis firkálás, de nem is kell, hogy főjön a feje miatta.
Elintézte azt, amit el kellett, a maradékot pedig hagyta, fusson csak, közel van már az éjszaka és hideg lesz, az erdő pedig teli vadakkal, nem jósol túl fényes jövőt neki, ha szerencséje van, talán túléli, de ezt Ian erősen kétli.
- Úgy legyen.- jókor, amikor már elmúlt a veszély, és életek vesztek oda, amivel igazából Iannek semmi gondja sincs, az ilyen alakok megölése nagyjából annyit váltott ki a férfiból, mintha egy csótányt taposott volna el.
- Engedélyt nem adok, de egy tanácsot igen, azért ne legyél túl szigorú, hibákból lehet jól tanulni. A kölyöknek pedig ez egy jó lecke volt.- megveregette Azizi vállát és hozzáfogott a testek eltakarításához. Természetesen a tőrét is magához vette, kár lenne érte, olcsó volt, de attól még volt éle és hegye is.
Elég messzire ért már és kezdett sötétedni, ideje megszabadulni a testektől. Egymásután dobta le őket a hóba és átnézte a zsebeiket, hátha akad pár ulron, ami már senkinek se fog hiányozni.
- Ez az én szerencsém, semmi.- szemrehányóan nézett a testekre, ha már vették a fáradtságot, hogy felkerekedtek, rablásra adták a fejüket, legalább némi ulront is elrakhattak volna. Rémes ez a tapintatlanság.
- Akkor irány vissza, nincs kedvem kint éjszakázni, és remélem azért a kölyköt nem ölte meg, nincs kedvem még egy testet eltakarítani… ingyen.- visszaült a lovára és elindult arra, amerről jött.
Egész sötét lett, mire visszaért, a lovakat bevezette a karámba és kikötötte őket, majd lassú léptekkel elindult a viskó elé, amihez ha odaért, határozottan kopogott be az ajtón.
- Nem kell becsinálni, csak én vagyok.- ha pedig beengedték végre, nem is vár az ajtóban, hideg van, és kezd éhes lenni, de főleg szomjas.
- Látom még éltek, ez jó. Éééés… ott is van.- kiszúrta a motyóját, odasietett és kivette a táskából a töményt, ez kell ilyen időben, két nagy korty után megrázta magát, és jobban megnézte magának a viskó belsejét.
- Nem is olyan vészes. Enni van valamit? De hol a modorom. Kér valaki egy kortyot? Jó erős és csontig felmelegít.- emelte levegőbe az üveget.

Ezaras Azildor Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
796
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holdösvény - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: