Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holdösvény - Page 4 KaDiPE5
Holdösvény - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holdösvény

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 4:35 pm
Let's choose our paths

- Ne érezd a magadénak a kiábrándultságomat, Ian… - felelem szűkszavúan a méltatlankodása okán, melynek belátom, jogosan adott hangot, azonban így is elég önuralmat igényel megtartani viszonylagos higgadtságomat a történések fényében. Aminek a zsoldosunk az elvártakhoz s korábban őt méltató szavakhoz mérten hatékony precizitással vet véget. Bár nem tagadom, az utolsó elvarratlan szál alkalmával kénytelen vagyok elfordítani a tekintetemet… Nem fér össze a világnézetemmel egy, a pillanat tükrében ártalmatlan élet elmetszése, dacára annak, hogy a tett szükségességével tisztában vagyok. Mély sóhajjal engedem lesüppedni a vállaimat az izmaimból hirtelenjében kiszökő feszengés végett.
- Tedd, amit szükséges. Ezúttal biztosíthatlak, hogy a kérésed szerint cselekszünk – pillantok szúrósan az ifjúra, aki kizárólag magának köszönheti a sérülését és vérfürdőt, mellyel bemocskolódott ez a tiszta, mesebeli ösvénye a Holdnak. Afféle fertő ez, amit képtelen lesz lemosni. - Habár az engedélyedre semmi szükségem – vetem neki elhagyva minden derűmet és jó kedélyemet, majd Ceilteachra fordítom vissza szikrákat szóró figyelmemet. Legszívesebben úgy tennék, mint annak idején atyám legjobb barátja, Maveros, ha gyermekként ostobaságot műveltem, s a hegyes fülénél fogva ráncigálnám a viskóba.
- Befelé… a holmidat te hozod - utasítom ellenvetést nem tűrő hangon, és ha méltóztatik ezúttal befáradni, úgy a magam és Ian útravalóit beviszem a házikóba, melyben változatlan sötétség fogad bennünket. Csak azt követően húzom az ajtóra a reteszt, hogy a tűzrakó helybe életet leheltem. Az egyik sarokban méretesebb kosár nyugszik, benne vélhetően élelemmel, ami a hidegben frissen várhatott bennünket, mellette pedig egy kisebb, igaz, tartalmának egy részét vélhetően a menyét a földre gurította. A zöldségek között megbúvó almák némelyikén éles fogak nyomait lehet felfedezni, mégsem bajlódok a rendrakással vagy egyáltalán az étel előkészítésével. A táskámban kezdek kotorászni, s mihelyt megtaláltam, amit kívántam, az elfhez lépek.
- Nyújtsd ki a sérült kezedet – jelenleg sem tűrök akadékoskodást, így ha magától nem adja, én nyúlok érte, hogy bekenhessem némi fájdalomenyhítő kenőccsel, aztán bekötözzem az egyetlen gyolccsal, amit magammal hoztam. - Az ostobaságod mérhetetlen, Ceilteach, még varázslónak is kín a nyelvemnek téged nevezni. A kotyogásodnak négy élet volt az ára. Nem tiszta életek voltak, mégsem kellett volna itt halniuk – mormogom az orrom alatt, és amint végeztem a kezének bekötözésével, odébb sétálok tőle. Újabb mély légvételre van szükségem ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban tudjam tovább mérni a szavaimat.
- Nem foglak megbüntetni. A büntetés azt jelenti, a végén feloldozást nyerhetsz, ám ennek a felkínálására képtelen vagyok. Az éjszakát itt töltjük, holnap reggel elválnak útjaink. Alorában többet nem foglalkozik senki a taníttatásoddal, az ellátásoddal, etetéseddel, pátyolgatásoddal. A legjobb, ha be sem teszed a lábad többet a városba, noha a száműzetésed megítéléséről a tanács egészének kell döntenie – magyarázom, összekulcsolva ujjaimat a gyomrom magasságában. - Nem mindenkinek való a mágia útja, a felelősség, amit a megzabolázása jelent. Így hát tedd magad hasznossá, és készíts elő valami ennivalót Iannek, ha már megküzdött a hanyagságod miatt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 9:22 am
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A mester haragja jogos volt. Még én is elismertem, hiába szorult belém igen kevés realitás. Idehoztam a fejünkre egy halom bűnözőt, akik bár nem tűntek a legélesebb késnek a készletben, mégis kellően veszélybe tudták sodorni a teljesítendő küldetésünket. Nem lepett volna meg, ha Azizi ezt követően egyenesen Durfar mesterig rángat, hogy aztán El’Alora teljes területéről kitiltsanak az elkövetkezendő életemre – ami egyelőre túl hosszúnak is látszott ígérkezni.
Menteni akartam magunkat, hogy legalább ennyivel törlesszem mindazt, amit tettem – bár arra nem sok mentség volt, még úgysem, hogy nem emlékeztem az egészre, egy-egy homályos foltot leszámítva. Az első fickót, azt a nyámnyilább vöröst, akivel még talán puszta kézzel is lett volna esélyem harcolni egy kis szendergéssel döntöttem le a lábáról. A horkolása kellemetlen aláfestőzeneként töltötte meg a dulakodás morajlásának kihagyott ütemeit. A sikerélmény persze egy pillanatra elvakított, ezért tudhatott a nagyobbik termetű elém keveredni és megragadni a csuklómat. Ahogy csavarni kezdte, éreztem, hogy megroppan a csont, fájdalmasan felordítottam, éppen azzal egy időben, hogy megjelent a képe előtt Azizi mágiájank fénye.
– Bassza meg! Ezek az elcseszett mágusok! – Üvöltözött, ahogy bizonyára a szemei is könnybe lábadtak az erős fénytől. Kellemetlen kis támadás volt ez, amire bizonyára cseppet sem számított valahonnan távolabbról, miközben én álltam az orra előtt.
A csuklóm a fájdalomtól olyan erősen lüktetett, hogy az egész testem remegni kezdett, a tőrömet elejtettem és éppen csak annyi időm volt, hogy minden erőmet bevetve elhúzzam a kezemet. A földre rogytam és megragadtam a tőrt – hiszen addig még mindig elvakította a varázslat. Ian-t próbáltam utánozni és felé hajítani a pengét. Nem sok erőm volt, kevés lehetőségem… a támadásom pedig nem talált. Még azelőtt, hogy elérhette volna a mellkasát, megint a földre zuhant. A fickó azonban annyira meg volt ijedve, hogy fejvesztve rohanni kezdett valamerre, amint meghallotta a tompa puffanást a kopott talajon. Fel is üvöltött talán vagy csak morgolódott, ki tudja. Nem figyeltem igazán, hogy Ian utána kap-e, aki amúgy a maradékot már régen elintézte. Nem hiába, ő tapasztalt harcos volt, én meg csak próbálkoztam életben maradni és jóvá tenni a dolgot. Nagy nehezen felkeltem a földről, a sérült karomat a mellkasomhoz öleltem, igyekeztem lenyelni a fájdalmat és nem foglalkozni a lüktetéssel, ami még mindig túlzottan is erős volt. Már kezdtem hozzászokni az ilyen sérülésekhez.
– Sajnálom… – dünnyögtem Ian szavaira, alig hallhatóan. Nem sokat vártam, szidáson, büntetésen és minden egyeben kívül. A tekintetem Szamócára vándorolt, akit Ian teherhordásra fogott be ezúttal. Még az állatok miatt is bűntudatom volt, amiért holttestekkel a hátukon kell majd hosszú utat megtenniük egy amúgy is fárasztó út után.
Csak miután Ian távozott, fordultam a mester felé ismét.
– Milyen büntetést kapok ezért? – kérdeztem és gyerekesen lesütve a szememet ácsorogtam előtte. Nem volt merszem a szemébe nézni, az ítéletét várva, ami aligha lehet kíméletes a történtek után. Ha akart, még akár el is terelhetett a viskó felé, ahogy Ian javasolta, nem sok ellenállás maradt bennem. Gyenge voltam, a makacsságom meg egyelőre megpihent valahol jó mélyen a szégyen alatt.



Ahronit and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 08, 2022 6:59 pm
Let's choose our paths


- Akkor legalább ezt is megtanultad, ha ingyen adják, ne vidd túlzásba.- hibáztatja Folrikát? Nem. Ostobának tartja? Igen. Ingyen kapta és valakitől, akit nem is ismer? Öreg hiba, de hát ilyen az, ha valaki túlságosan is naiv. Meg kell égetnie magát ahhoz, hogy rájöjjön, a tűz nem játék.
Lemondóan rázta a fejét jobbra-balra, ez lenne a fenyegető viselkedés? Köröm piszkálás és ujjak ropogtatása? Komolyan? Rémesen felhígult a szakma, ha már ilyen semmire se jó, szuka fattyúi is azt gondolják, hogy élve fognak innen távozni.
- Mi az, hogy ha? Ej, köszönöm a belém vetett bizalmat.- forgatni kezdte a szemeit. Ennyitől összeszarni magát, biztosra veszi, hogy fiatalabb korában, ha ébredés után csúnyán néztek Folrikára, egyből el is bőgte magát.
- Most komolyan, te is kezded, Ezaras?- ha ennyire bíznak a képességeiben, akár itt is hagyhatja őket, ha halálvágyuk van, csak nyugodtan szóljanak, és Ian felpattan a lovára és már odébb is állt.
- Aki gondolom egyben az anyád is.- teljes nyugalom lett úrrá Ianon, biztos volt a dolgában, ezek a marhák nem jelentenek fenyegetést, főleg így, hogy megosztott a figyelmük. De még abban is kételkedik Ian, hogy ha mind a négyen egyszerre támadnának, lenne esélyük.
Eggyel végzett, az esélyek még egyenlőbbek lettek, bár kár a hóért, nem csak felzavarta, de összemocskolta a vérével.
- Balfasz.- jobbjával előhúzta hüvelyéből a kardját és pengéjének lapjával hárította a támadójának a csapását, Ian mellkasának feszült a kardjának lapja, megvetette a lábát a talajon, bal térdével pedig a férfi ágyékába térdelt, amaznak pedig sok ideje nem is maradt felüvöltenie, mert az orrnyerge találkozott Ian homlokával. Hátrált pár lépést, Ian pedig utána lépett, és egy vágással elmetszette a torkát.
Visszanézett a többiekre, és lássanak csodát, úgy fest, hogy sikerült megoldaniuk a helyzetet. Úgy fest, hogy az egyik az alszik, a másik meg… franc se tudja mit csinál és mi a gömb előtte, de biztos ami biztos, Ian megszaporázta a lépteit, és hátulról átszúrta a férfit, kardjának a hegye pedig a mellkasából bukkant elő.
- Ezzel meg is volnánk akkor.- úgy mondta, mintha csak az evést fejezte volna be, majd rámarkolt a fickó vállára és egy mozdulattal rántotta ki belőle a kardot, hagyta, hogy eldőljön a hóba, ami pedig mohon itta fel a vért, és vált vörössé tőle. Ian pedig az alvó férfihoz sétált, a válla alá dugta a lábfejét és átfordította a hátára, majd pedig neki is elvágta a torkát.
- Nem hagyhatunk elvarratlan szállakat. Ha pedig most megbocsájtottok.- megtörölte a kardját az előtte fekvő férfiban és visszadugta a hüvelyébe.- Egy kicsit kölcsönveszem a lovakat, a hullák idevonzanák az állatokat, ingyen hús.- elsétált a karámhoz és a kantárnál fogva kivezette mind a három négylábút és elkezdte felpakolni rájuk a testeket. Bár a kopasznál kicsit felnyögött, nem volt valami könnyű.
- Huh…- megszívta az orrát.- Ti pedig menjetek be a viskóba, ha tudjátok, akkor ablakokat és ajtót bezárni, ha van lehetőség, akkor be is gyújthattok, meg keríthettek valami ehetőt. Remélem mondanom se kell, hogy csak nekem nyissátok ki az ajtót, és még odavagyok, nyugodtan lebaszhatod Folrikát vagy kioktathatod, ami jobban tetszik. Nagyjából egy mérföldnyire viszem a vendégeinket.- felült a sajátjára, hely az volt, hiszen a test az a ló farán volt, majd elindult befelé az erdőbe a másik két lóval együtt, és persze a hullákkal.
- Könnyű munka Ian. Miért ne fogadhatnád el Ian? Mi gond lehet a mágusokkal Ian?- motyogta saját magának.

Folrandír Ceilteach, Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 08, 2022 4:53 pm
Let's choose our paths

Ian hangot ad mindannak, melyre már magam is rádöbbentem, azonban feltételezni s igazolást nyerni az ifjú szájából két külön történet. Míg az előbbi okán éppen csak felbugyog bennem a türelmetlenség érzete, az utóbbi kapcsán elkomorodik az ábrázatom és afféle kiengesztelhetetlen csalódottság lesz úrrá rajtam, melyet bizton veszem, nem lesz kifogás, ami elűzhetne a lényemről. Egyetlen kitételem volt az elf irányába a küldetésünket megelőzően, s nem fukarkodott az idejével, hogy ezt érzékkel felrúgja. Az egyetlen indok, amiért nem hagyok teret a dühöm kiteljesedésének, az a négy bandita formájában kibontakozó fenyegetettség. Bár Ian mellett úgy vélem, nincs különösebb okunk az aggodalomra, legfeljebb hevességét illetően, melynek megnyilvánulása alkalmával óhatatlan görcsbe rándul a gyomrom. Nem szívlelem a vérontást, s most mégis afféle természetességgel bontakozik ki a szűz hóval meghintett táj rezzenéstelenségében, mintha a mindennapjaink része volna.
- Reméld, hogy ne legyen… - szűröm a fogaim között elégedetlenül, majd felrázva magamat az iménti támadás döbbenetéből, igét kántálok egy biztonságot nyújtó fénykör megidézésére, aminek óvásából Ceilteach törlesztheti a kárt az éjmágiájának praktikusságával, melyet okozott. Csakhogy a körülöttünk végigfutó derengés a következő momentumban szerte is foszlik, addig sem tartva ki, míg pisloghatnék egyet. Ne most hagyjon cserben…
Megfeszülő izmokkal és ábrázattal figyelem, miként az egyik rövid kardos Ianre ront, nagy nehezen felocsúdva a társa könnyed likvidálásából, míg az egyetlen fegyvertelen a megbízhatatlan gyermek felé siet, mialatt az a másik pengével bírót röpke szendergésre készteti. Szinte fájó a tehetetlenségem, noha nem tagadom, némiképp megnyugtat a tudat, hogy komolyabb veszedelmek helyett puszta káposztalevet a fejükben dédelgető alakoknak kotyogta el a küldetésünk részleteit az iszákos varázsló. Egyértelműen a kötözködés és a harc heve élteti őket, no meg az elnyerhető ulronok és hátasok, nem pedig a tárgy, amin oly sok múlik.
Szívem szerint kioktató jelleggel meghagynám egyedül boldogulni Ceilteachot, ám szerencséjére nem faragtak kegyetlennek az isteneink. Erőt gyűjtve magamban határozok egy másik, egyszerűbb igézet mellett, amely ezúttal problémák nélkül ér révbe. Ragyogó fénygömböt idézek a levegőbe az elf csuklóját szorongató orra elé közvetlenül, hogy amannak vakításában legyen lehetősége kitörni a megbízhatatlan léleknek. Remélem, közben Ian is elboldogul a kardforgatóval, ki egyetlen komoly veszedelemként maradt hátra a ránk rontóak kompániájából.

// #varázslat: Fényszövés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 08, 2022 1:15 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A kopasz fickó hiányos fogsora szinte azonnal ismerőssé vált. A gyomromban görcs ült meg, tudtam, hogy nagyon, de nagyon előleszek véve ezért… túl büszke voltam magamra és az ivástól bizonyára megeredt a nyelvem. Egészen haloványan derengett az az éjszaka, mikor sorra vették nekem az italt, én meg végre megint társaságban éreztem magam. Varázslónak lenni magányos dolog volt, se családom, se barátaim nem voltak, csak mestereim meg a többi tanonc. Lássuk be, rendkívül unalmas volt El’Alora falai között ücsörögni. Szívem szerint Ylore városába tértem volna vissza, hogy Ronannel jól érezzem magam újra. Bár, mióta megtudtam, hogy Rilrion is ott van, eléggé kényelmetlen érzések ficeregtek bennem.
– Egy estére talán azok voltak… – dünnyögtem a választ Iannek. – Sok ingyen italt kaptam tőlük. – Tettem hozzá és kicsit közelebb léptem a zsoldosunkhoz. Nem tudom miért, de mellette nagyobb biztonságban éreztem magam, mint Azizivel. Persze ő is megjelent és a szokásos szigorú merevségével közölte, hogy magyarázkodnom kell majd a történtekért. A lehető legjobb pillanatban, ugyanis a kopasz kocsmaszökevény éppen akkor vette elő a kiskését és kezdte el vele látványosan tisztogatni a körmeit, jelezve: sok vér tapadt már a kezeihez.
A magas, göndörhajú társa is rendezkedett, de egyelőre csak az öklét ropogtatta. A másik kettő, akik később kerültek elő a lovaknak felállított építményféleség mögül, már rövidkarddal a kezükben várták, hogy megkapják a parancsot a támadásra.
– Mester. Kétlem, hogy ez lenne a legalkalmasabb pillanat a magyarázásra… – közöltem, ahogy végig néztem az egyelőre nyugodt társaságon. – Majd megbeszéljük utána. – Pillantottam Ianre aztán. – Ha lesz utána. – Egészítettem ki aztán. A tenyeremet közben elhúztam a tőrömtől. Tudtam, hogy minden energiámmal a mágiára kell koncentrálnom ezúttal. Ezekkel szemben több lehetőségem volt azt kihasználni, semmint, hogy a derekamra erősített tőrrel próbáljak hadonászni.
– Ó, a kicsi fiú már mutogatta a trükkjeit. Még az öreganyám is nagyobb varázsló, mint ő. – Szólalt meg a kopasz Ian szavaira. Éreztem, hogy az idegesség és a sértettség, mintha hideg verejték lenne végig folyt a gerincemen, hirtelen lefagyasztva minden porcikámat. Sosem tartottam magam elég tehetségesnek a mágiához, ráadásul elég későn is kezdtem el tanulni. Apám is állandóan semmire kellőnek tartott és így hangosan kimondva ennyi ember előtt, eléggé mellbe vágó volt. Először csak lefagytam, de aztán éreztem, ahogy ez az egész valamiféle dühös erővé válik. A szívem őrülten lüktetni kezdett és ki akart szakadni belőlem ez az érzés.
Ian egy mozdulattal mellkason dobta egy tőrrel a kopaszt. A meglepetés erejét használva ki lényegében talált. Vicsorogva emeltem fel a kezeimet, hogy a mágiát hagyjam kiszakadni magamból. Egy mozdulattal elkábítottam a vörös szakállas, alacsonyabb fickót. Ő állt hozzám a legközelebb. Úgy esett össze, mint egy zsák, amit rosszul támasztottak a falhoz. Aztán hangos horkolásba kezdett.
Ezután rántottam elő a kést a derekamtól és már támadásra emeltem. A nagydarab ekkor lépett elém, hogy elkapja a csuklómat és megpróbálja kicsavarni annyira, hogy le tudjon fegyverezni. Nem is vettem észre, mikor jött közelebb hozzám, annyira le voltam foglalva a másik kábításával.
– Nagyon rossz fiú voltál – mordult rám és erőszakosan csavarta a csuklóm.

// #varázslat: Szendergés//



Ian Gray and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 06, 2022 7:32 pm
Let's choose our paths

- Fogadni merek veled Folrika, hogy bármelyik városban, faluban tudok neked mutatni valakit, aki boldog lenne a gondjaiddal. Csak gondolj azokra a parasztokra, akiknek nem csak az adót kell fizetnie, de etetni a családját, már ha tudja, ha mindene az az egy ló, ami az ekéjét húzza. Mi kurva szerencsések vagyunk, nem éhezünk, nem uralkodnak felettünk. Bármikor kilökhetjük a farkunkat és le is pisálhatjuk az egész Világot, ha ahhoz van kedvünk.- még hátba is veregetné az elfet, amolyan biztatásként, de attól tart, hogy ha kissé túl erősen tenné, akkor helyben lerepülne a nyeregből.
Jókedvűen elnevette magát Folrika arcának a látványa miatt. Mint egy szende szűz, aki életében elsőnek látja egy férfi családfajának a törzsét.
- Na, akkor tényleg nincs gond, nem volt huncutkodás az ágyban. Vagy tényleg a nyelvedet köszörülted rajta vagy valami régi sérelmes dolog lehetett, esetleg még az, hogy egyszerűen nem szereti a fajtádat, mágusokat vagy elfeket, vagy mindkettőt.- vonta meg a vállait. Bármelyik is legyen, nem Ian gondja volt, ezt majd Folrikának kell elintéznie, kivéve, ha fizet azért, hogy kisegítse, akkor lehet arról szó, hogy Ian lesz a probléma megoldója.

- Bájosnak bájos, de nagyot tudnak harapni. Amikor még az apámmal és az embereivel éltem, az egyiküknek leharapott egy kis darabot az orrából. Azt hittem, hogy ott fogom összevizelni magamat a röhögéstől. De helyette megtudtam, hogy egész jó íze van a menyétnek.- meg azt is, hogy milyen az, ha egy igazán nagy tenyerest kap az arcára, mennyire érzékeny tud lenni, de hát az nem ide tartozik.
Ahhoz nem igazán volt szüksége segítségre, hogy megnézze a lovakat, de ha jönni akart, hát jöjjön, csak ne legyen útban.
Halkan és vigyorogva hümmögött egy rövidet, úgy fest, hogy a lovak még mindig jobban figyelmeztetnek a veszélyre, mint egy varázslat. Viszont látva, hogy kikkel is van dolga, már nem szorította annyira kardjának a markolatát, helyette a gombján pihentette a tenyerét.
- A barátaid Folrandír?- nem becézi az elfet, ilyen alakok előtt legalábbis biztosan nem, nem tűnnek éppen túlságosan is barátságosnak. Feltehetőleg többen vannak kettőnél, akkor nem lenne ekkora szájuk. S igaza is volt Iannek, még kettő másik is előkerült. Mégis, egy kissé csalódottan fújta ki az orrán keresztül a levegőt. S legalább megérkezett Azizi is, hiába hagyta rá Ian, hogy figyeljen a motyójára.
- Egyszerű a magyarázat, biztos nem a könyvtárban találkoztak, tippemre leitatták és eljárt a szája. Folrandír, ezeknek mondhatod, hogy nem te vagy az.  Elég az, ha csak rájuk nézel, az anyjukat se tudják megkülönböztetni a nővérüktől, már csak azért se, mert egy és ugyanaz a kettő, de zavarukban pedig meg basszák a kecskét.- ezzel leginkább arra utal, hogy mennyire ostobák azok, akikkel most dolguk van.
- Nah srácok, tudom, hogy mi jár a fejetekben, négyen vagytok, mi pedig hárman, ott a túlerő. De el kell, hogy keserítselek benneteket, ez nem úgy lesz, ahogy azt a borsónyi agyatokban elképzeltétek. Hármunkból ketten mágusok.- baljának a mutató ujjával a két mágusra mutatott, majd leengedte a köpenye alá, és rámarkolt a tőrjére.- De még a segítségük nélkül is levágnálak benneteket. Pontosabban le is foglak, mert hiába mondanám, hogy takarodjatok, többen jönnétek vissza, azt pedig nem hiszem, hogy megkéne, hogy engedjem, elvégre azért fizetnének, hogy megvédjem őket.- magabiztos volt a hangja és folyamatosan farkasvigyor játszott az ajkain.
- Tehát, ki az első?- választ se várt, előrántotta a tőrjét, és egyenesen a kopasz mellkasába dobta, ki kell egyenlíteni az esélyeket.- Pontosabban, ki a második? Ezaras, Folrandír, addig bírjátok ki, még levágok még egyet, utána átveszem a maradékot is.- húzta elő immár a kardját és reméli, hogy mondania se kell a társainak, hogy nyugodtan használhatnak mágiát, amivel megkönnyítik a dolgát.

Ahronit and Folrandír Ceilteach Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 05, 2022 8:15 pm
Let's choose our paths

Megértem Ian álláspontját, ugyanakkor attól tartok, számára nem egyértelmű az enyém. Mindenesetre a tél zord szellője egyre inkább húzza, fagyasztja a számat, ennek okán meghagyom hát a nézeteinket annak, ami; egy érem két oldalának. A történeteit ettől függetlenül szívesen hallgatom, míg a köpenyemet egy kicsit még összébb húzom magamon, s bölcseleteit is úgy szívom az elmémbe, akárha nekem szólnának. Kedvemre tesz a nyers egyszerűség, amely mégis fondorlattal okítja az életre az ifjú varázslót, bár meg kell jegyezzem ahhoz képest, milyen jelentéktelennek minősítik az eset súlyossági fokát, rendkívül hosszasan taglalják a vélt indokokat. Amelyek végül falnak ütközve koppannak le a beszédtéma feltüzelőjéről.
Mire pedig a viskóhoz érünk, már egészen más problémakörök foglalnak le, mint egy siheder szerelmi élete és kalandjai.

Ian megjegyzésére még annak dacára is mosolyra görbülnek a szám sarkai, hogy koncentrációm java részét a varázslat fenntartása és a helyiség körültekintő átvizsgálása köti le, még mielőtt felfedné magát előttünk a rendetlenkedő jószág. Megkönnyebbedés azonban egyikünk mellkasáról sem gördülhet le maradéktalanul, hiszen a hátasaink nyugtalankodása rossz ómen.
A zsoldos szavai akadékoskodásra sarkallnak, ám jól emlékszem, mit ígértem neki váratlan vendégeként a tavernában. Ha a szakértelméről van szó, nem kérdőjelezem meg a döntéseit, bár a kezeim közé hajított holmija kis híján múlik, hogy nem a földön végzi. Viszont válaszra nem marad lehetőségem, egyrészt, mert Ian edzett gyorsasággal indul felderíteni a lovaink aggodalmának okát, másrészt pedig Ceilteach határoz úgy, hogy kettőnk autoritását sutba vágva ártja bele magát a karforgató dolgába. Árë szerelmére…
A számat elégedetlenséggel húzva helyezem le a küszöbre a zsoldos csomagját, s minden józan meggyőződésem ellenére utánuk sétálok. Bántana, ha a gyermek oktalansága miatt kerülne veszélybe a kísérőnk… Feltörekedni óhajtó megfeddéseim azonban ismét bennem rekednek az elénk táruló látvány végett.
Egymásnak vont szemöldökökkel igyekszem értelmet adni a tapasztaltaknak, miszerint néhány kocsmatöltelék kizárólag azért érkezett, hogy eltulajdoníthassa a hátasainkat, noha még azzal sem voltak hajlandóak várni, hogy a házba zárkózzunk s ezáltal csökkentsék a lebukás esélyét. Persze a kérdés, honnét tudtak az érkezésünkről, egyhamar megválaszolást nyer az egyik felkiáltásának formájában az ifjú varázsló felé.
- Ceilteach, remélem van erre afféle magyarázatod, melynek tükrében nem veszejtem el méltán híres türelmemet… - szűröm a fogaim között elkomorodva, óhatatlan a köpenyem belsejébe varrt kicsiny tárgyra gondolva, aminek értéke jóformán felbecsülhetetlen a számomra. Egyelőre próbálom megőrizni a hidegvéremet s arra hagyni a suhancokkal való tárgyalást, aki a kenyerét pontosan ezzel keresi.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 04, 2022 8:51 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 602 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Még mindig égett az arcom a vörösségtől, amiért saját nem létező testi élvezeteimről fecsegtem Azizi mester, ő merevsége előtt. Ian legfeljebb azért zavart, mert jóval tapasztalabb volt és úgy tűnt, hogy mindenhez is ért. A deréktól lefelé történő dolgokhoz legalábbis mindenképpen.
– Néha úgy érzem, hogy az én életem egy hatalmas nehéz időszak… – dünnyögtem, de olyan halkan, hogy szinte csoda lett volna, ha megértik a szavaimat. Sok jót nem sorolhattam fel az életemben, lényegében csak a mágia és a világ felfedezésének izgalma maradt. Akármibe is vágtam, látszólag rossz irányba sült el és még azelőtt kicsúszott az ujjaim között, mielőtt komolyabban belefolyhattam volna. A nővérem is eltűnt, hogy a korábban megszokott életét folytassa, lényegében az összes barátnak nevezett valaki délibáb volt az égbolton.
– Kétlem, hogy akármilyen nyomott tapasztaltam volna deréktól lefelé – válaszoltam aztán, még mindig kifejezett kipirultan. Utáltam, ahogy a rózsaszín folt kiült az arcomra, ráadásul már egészen láthatóan, hiszen a szél lesodorta a fejemről a csuklyát. Ez a kabát sokat védett, ám ezt az orkánerejű förmedvényt nem tudta kivédeni. Talán ez volt az útonlévők sorsa: fázás, nehézségek.
A lovakat elrendeztem és a hátsóm is egészen felélénkült, ahogy végre két lábbal a talajon álltam. Bár meglehetősen nehezen, ügyetlenül kászálódtam le a lóról – ami valószínűleg túl magas volt nekem –, nem maradt érezhetően maradandó károsodás, némi horzsolt sérülést leszámítva, amit a nyereg állandó dörzsölése okozott.
Visszasétáltam a viskó elé, ahol éreztem Azizi mágiájának nyomát. Talán ő is éreztem azt a furcsa, sötét érzést, ami itt uralkodott. Meglehet csak valami szörnyűség történt erre, ami nyomott hagyott a helyen, mint a rossz dolgok általában… én mégis úgy éreztem, mintha bámulnának. Igen, onnan bentről. Félelem uralkodott el rajtam. Az ujjaim finoman simultak a kabátom anyagára, éppen ott, ahol a kézifegyveremet tartottam. Nem ért többet, mint a mágia bármilyen fajtája, amit képes voltam magamból kicsiholni, mégis erősebbnek éreztem magam tőle.
Feszülten vártam. Hallottam a motoszkálást bentről, majd az apró, de zajos léptek tulajdonosa is megjelent: egy menyét. Az apróság gyors léptekkel suhant el a lábaink között, hogy elmeneküljön a természetbe, melynek hidege elől húzhatta meg odabent magát.
– Milyen bájos… – Sóhajtottam és még el is mosolyodtam. Már majdnem meg is nyugodtam volna, ha a lovak nem kezdenek őrült hangoskodásba. Összerezzentem és úgy léptem el, hogy kinézzek. Mintha valami mozgolódás látszott volna onnan, de nehéz volt kivenni, hiszen egyre lejjebb járt a nap és megváltoztak a fényviszonyok.
Ian persze azonnal ledobta a cuccát, úgy vágta Azizi karjai közé, mintha nem is egy tekintélyes mester lenne. Aztán már indult is meg a karámhoz.
– Vele megyek… – Pislogtam a mesterre. – Lehet, hogy varázslat nélkül ügyetlen. – tettem hozzá, de mielőtt Azizi még reagálhatott volna, rohantam Ian után. Kicsivel lemaradtam tőle, így láthattam, ahogy a lovakat éppen eloldozni próbálja két tagbaszakadt alak. Az egyik kopasz volt, a szeménél sérülés nyomai látszottak vörösan, a másik meg sötétebb bőrű volt, mintha megégette volna a nap, a haja meg olyan göndör, koszosszőke forma. Ahogy kiszúrtak minket, azonnal felismertem annak a csoportnak a tagjait, akikkel egyszer együtt ittam egy El’Alorához túlzottan is közel eső kocsmában… nem sokkal a kis küldetésünk előtt.
– Nézzétek fiúk, itt van a kicsi elf! – Kiáltott fel a kopasz és az épület mögül még egy alacsony, sovány, fogatlan alak került elő, égővörös szakállal. Meg az a enyhén csapzott, hosszú, sötéthajú, bozontos szakállas fickó, aki a kocsmában folyamatosan tolta elém az italt. – Kicsi fiú hatalmas szájjal… igaz? – folytatta a kopasz, mire nyeltem egyet. Haloványan deregni kezdett, hogy valamit, mintha elkotyogtam volna nekik erről a valamiről, amit éppen csinálunk… de nem volt tiszta a kép. Még a nevükre sem emlékeztem. Talán a kopasz volt Ned… vagy Ed.  
– Összekeversz valakivel. – Böktem oda, mintha nem tudnám miről van szó. A mester biztosan ki fog borulni, ha megtudja, hogy megint meggondolatlan voltam. Ingyen volt az ital, és jó… jó, után fél napot hánytam, azaz valami más is volt benne, de akkor is. Ingyen volt.



Ian Gray and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 04, 2022 6:30 pm
Let's choose our paths

- Legközelebb majd azzal jössz, hogy miért kell megvizsgálni, hogy miért is jó a dugás. Néha történnek dolgok, amik mögött nincs semmi, egyszerűen csak megtörténnek, vannak.- vagy egyszerűen Ian szerencsés volt, megáldották a boldog tudatlansággal, nem kell minden mögött a végzet pókjának mindent átszövő hálóját, minden egyes kis rezgés a  fonalon beindít egy eseményt, amit már évezredekkel ezelőtt megterveztek, és mind egyetlen egy ponthoz fút, a közepéhez, ahol apró légyként vergődik mindenki, próbálna szabadulni a sorsától, a saját életének úra lenni, de minél jobban rezegteti a szárnyait, annál jobban beleragad a hálóba.
- Párszor már keresztezték egymást az útjaink. Volt, hogy egymás mellett, volt, hogy előttük, a lábaim a nyakamban, de az még azelőtt történt, hogy ilyen talpig becsületes emberré váltam volna.- megengedett magának egy kisebb mosolyt, ha nagyon vallásos lenne, akkor most az égre tekintene, hogy mikor is fogja agyonütni egy villám.
- Ugyan Folrika, mindünknek volt nehéz időszak az életében és lesz is. Ilyen az élet, amikor azt hinnéd, hogy minden rendben, a ló se szarik a csizmád alá, akkor lesz az, hogy egyszer felkelsz, és nem a talpad alatt, hanem a csizmádban lesz a szar.- miért is ne tehetné még optimistábbá az elfet? Tanulja csak meg korán, hogy az élet nem krumplisaláta hanem szarsaláta.- Ha részeg vagy? Nem mindig.- ráncos orrnyereggel és összeszűkült szemekkel rázta a fejét, kifejezve, hogy nem hinné.- Bár a te esetedben megtörténhet, hogy mégis. Ha adod, akkor annak is marad nyoma derék alatt, ha kapod… hát azt is észreveszed.- vagy a segge fáj vagy a farka büdös, de a lepedő az szaros.
Lerendezte a hátasát, és elindult a viskóhoz, ahol a csapat vezetője valamiért kint álldogált, és bár Ian egy egyszerű és ostoba kérdést tesz fel, tudja jól, hogy miről is van szó, és ő is úgy reagált, ahogy a helyzet megköveteli.
- Nekem is volt egy, nem is olyan rég, egy kocsmában.- egy pillanatra elmosolyodott, de hamar komollyá vált az arca, az ösztönei maguktól dolgoztak, átvettük az uralmat a teste felett, készen arra, hogy ha kell, akkor félrelökje az útból Azizit.
Bal szemöldöke felszaladt, látván is, hogy ki, vagyis mi volt a viskófoglaló. De a lovak viselkedése ismét csak nyugtalanságra adott okot.
- Lehet, hogy jobb lenne, ha bemennétek én pedig megnézem, hogy mi is van a lovakkal, az ajtót zárjátok be és ha baj lenne… nos, azt megfogjátok hallani.- levette a válláról a holmiját és Azizinek dobta.- Vigyáz rá.- majd lassú léptekkel indult vissza a karámhoz, jobbjával végig a kardjának markolatát szorította, és reméli, hogy csak a menyét rokonsága keveri a bajt.

Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 02, 2022 1:49 pm
Let's choose our paths

Halovány mosolyra görbülnek a szám sarkai, ugyanis el kell ismernem, néha valóban beleesünk saját önhittségünk csapdájába, s nem látjuk a fától az erdőt, azonban feleslegesen körülölelni egy kérdést - amennyiben az idő megadatott rá - kevésbé ártóbb, mint léhán legyinteni amannak egyszerűségére és jelentéktelenségére. Hiszem, hogy ezen a világon semmi sem jelentéktelen.
- Mindössze arra kívántam célozni, könnyelműség a lehetőségek vizsgálata nélkül következtetéseket levonni – pillantok rájuk egy röpke momentum erejéig, elmerengve többek között a zsoldos további magyarázatán is. Már-már kezdem üdvözíteni a tudatot, hogy a fivérem inkább állt az ulron, semmint súlya vesztett eskük szolgálatába, de változatlan úgy gondolom, túlzottan egyszerű volna bármelyik tábort is néhányuk jellemvonása alapján megítélni. - Úgy érzem, messzire nyúlik a lovagokkal való történeted, Ian – állapítom meg, még mielőtt legördülhetne egy horkantás az orrgaratomról Ceilteach megjegyzése hallatán arról, mennyire is kellene emlékeznie egy görbe este kellemes vagy éppen kellemetlen következményeire. Balga fiatalság…
Ezúttal is a fejemet csóválom, az esetleges okítást pedig abban gyakorlottabb társunkra bízom, főként, mert a kunyhóhoz érkezésünk után már a legkevésbé foglalkoztat kedélyes csevegésünk. Elmémet a valódi tudás szolgálatába állítom, tenyereimmel egyengetve a fénypászta útját, mely felvillanó tekintetemben tükröződik vissza kérlelhetetlen pontossággal.
- Felmérem, hogy akadt-e idő közben váratlan vendégünk – osztom meg velük csöndesen az információt, s bár a varázslat senkit nem fed fel, egy hangosabb koppanás határozottan arról árulkodik, hogy nem vagyunk egyedül. Megfeszülő izmokkal tartom fent az igézetet, újfent átfésülve a kicsiny helyiség sötétjét, és csupán a sokadik gyomorszorongató szekundumot követően fedi fel magát a behatolónk egy, a lábaink között elsurranó menyét képében. Nem tagadom, megilletődöttségemben kénytelen vagyok odébb lépni az ajtótól, és még a varázslatot is felengedem. - Nos, ez a kérdés megválaszolásra került – szusszanok fel csöndesen, noha a fellélegzés pillanatait karcsún mérik az isteneink. Érdeklődésemet ezúttal a hátasaink vonják magukra, kik hallható nyugtalansággal kezdenek a karámban ficánkolni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 4:57 pm
 
let's choose our paths
Ezaras & Ian & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 581 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Csak Ron tudott korábban a lovagomról. Csak ő látta s ő is védett meg. Furcsa érzés volt egy mesternek beszélni róla, vagyis inkább előtte, hiszen a felvetéseimet valójában a zsoldosnak szántam. Mégis úgy figyeltem Azizi arcát, mintha csak arra várnék, vajon most jelenti-e be, hogy természetesen mindenképpen beszélni fog erről Durfar mesterrel. Nem sokat számított volna, ha megpróbálták volna megkötni a kezemet, valószínűleg újra magam mögött hagytam volna a várost egy kis szórakozás kedvéért. Legfeljebb ismét jött volna a fejmosás, hogy megint nem gyakoroltam rendesen és így semmi sem lesz belőlem. Semmi. Eddig sem voltam több, habár egyre jobban élveztem a saját mágiámat és olyan bizonyítási vágy jelent meg, ami talán egészségesebb volt a korábbinál. Mindezidáig csupán kerestem magam, de már tudtam, hogy ott van a kezemben a hatalom, amit csak meg kell tanulnom mind jobban irányítani. Ezt persze nem mondtam ki senki előtt. A tényt csak én magam ismertem, bár talán Rilrionnak szánt leveleim egyikében még említettem… csak mélázás közben fogtam fel, mennyire is hiányzik a bárd. Volt valami szívmelengető a levelei olvasásában, pedig nem is töltöttünk együtt különösebben sok időt, csupán a kíváncsiságom miatt éreztem láthatatlan köteléket magunk között. Mégis ezek az apróságok mindennél fontosabbak voltak. Sok barátnak tartott személlyel ez kötött össze.
– Bármit is tehettem részegen. Volt egy… nehéz időszakom, mielőtt visszatértem El’Alorába… – Sóhajtottam egy nagyot. A szemem sarkából megint a mesterre pillantottam, ahogy Ian szavai elhangzottak. – De biztosan nem bújtam vele ágyba. Gondolom arra emlékeznem kéne… – Tettem hozzá újabb pirulással karöltve. „Persze, kösd csak az orrukra Folrandír… úgy kell azt.” – Gondoltam magamban, ahogy kellemetlen görcs állt a gyomromba. Aligha érdekelhette őket az ilyen részlet, nekem meg nem kellett volna túl nyíltnak lennem Azizi mester előtt. Iantől nem tartottam ilyen téren. Csak egy zsoldos, akit talán pár nap múlva már nem is látok többé.
Megköszörültem a torkomat. Ezután jött az elégedett sóhaj, ahogy romos hajlékunk feltűnt a láthatáron. A hátsóm már egyenesen lüktetett a fájdalomtól, mikor végre megérkeztünk a viskóhoz. Gyorsabb tempóra fogtam a lovat, amit ugyan kellemetlen volt odalent, de mégis tempósabbá tette a szabadulást. Ahogy a viskóhoz értünk, kicsit ügyetlenül kászálódtam le Szamócáról. A csizmám a fagyos, kissé sáros felületű talajra. A talmap megcsúszott egy egészen kicsit, még is hangos sóhajjal masszíroztam meg kicsit a hátsómat, mielőtt a kantárért nyúltam, hogy elvezessem a lovamat a melléképületbe. Mielőtt ezt megtehettem volna a kezembe került Azizi mester lovának kantára is.
– Ó… – dünnyögtem magam elé és a lóra pillantottam. – Hát neked mi a neved? Legyen mondjuk… Napfény. Az tetszene Azizi mesternek. – Tettem hozzá. A karámba vezetve a két állatot igyekeztem mind jobban kikötni, megszabadítottam őket a felszereléstől is, nem mintha értettem volna hozzá. Csak annyit tettem, amit az ember józan paraszti ésszel tudott. Én is legszívesebben lerúgtam volna a csizmát és kényelmes ruhába öltöztem volna, ha pihenek. De ez nem az a hely volt. Legalább a lovaknak legyen könnyebb.  
Ezután sétáltam vissza a házhoz, ahol Azizi és Ian is ácsorogtak. Valahogy az egész helytől, a benti sötétségtől kirázott a hideg. Máskor szerettem a feketeséget, meghúzódtam benne. Éppen elkaptam Ian kérdését is, ahogy megálltam Azizi mester másik oldalán. Az ujjaim ösztönösen odasimultak, ahol a tőröm pihent.
– Mester… – suttogtam halkan. Nem megszólítottam, inkább olyan figyelmeztetésnek szántam, mintha éreznék itt valamit. Talán csak bemagyaráztam magamnak, fárasztó volt az út, a gyomrom még kicsit kavargott az egésznapos lovagolástól. A hátsóm állapota sem tette jobbá a helyzetemet. – Ugye nincs itt semmi… – Ezt már kérdésnek szántam, de annyira elharaptam a végét, hogy inkább tűnt kijelentésnek.



Ian Gray, Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 3:52 pm
Let's choose our paths


- Ha előre kértem volna, biztos.- így nem maradt más lehetősége, hogy ha kell, akkor kardot használjon arra, hogy kivágja magát a szorult helyzetből.
Elvigyorodott az ifjú elf történetén. Ki hitte volna, hogy rokonlélekre találnak egymásban? Ian is járt már úgy, hogy annyit vedelt, hogy nem emlékezett semmire se, de sokan akarták megvakarni a hátát, egy tőrrel, lehetőleg jó mélyen. S azon is vigyorog, hogy Azizi túlgondolja az egészet.
- Egy lovag pedig kifejezetten nem szereti, ha részegek zargatják őket. Sőt, rühellik. De ne gondold túl Ezaras, ne gondold túl. Nektek mágusoknak szokásotok, hogy minden mögött összeesküvést gondoltok, évszázados terveket, próféciákat, amikor lehet az egész tényleg csak annyiról szólt, hogy az ifjú Folrika részegen olyat mondott vagy oda piszkált, ahová nem kellett volna. Kevesebbért is képesek óceánokat átszelni azok a páncélos barmok. Mintha úgy nevelnék őket, anyatejjel szívják magukba ezt az egész becsületet, meg a többi baromságot. Amikor az igazság az, hogy tízből kilenc egy utolsó szarházi. Az eskük meg becsület mögé bújva tesznek olyanokat, ami miatt még egy magamfajta is inkább elfordítaná a tekintetét, pedig elég sok mindent átéltem már és láttam. Ezek a hős lovagok béreltek fel már zsoldosokat arra, hogy letaroljanak egy falut, mert szerencsétlen parasztoknak télen alig volt mit enniük, és csak annyit kértek, ne kelljen adót fizetniük még nem áll be a tavasz. Mi volt a válasz? A pengék, holmi lázadás címszó alatt.- ismét oldalra fordította a fejét és újra köpött egyet, de ezzel már csak az undort fejezte ki, amit a lovagok iránt érzett.
Valamivel jobbra számított, mint amit látott, de még így is jobb, mint a szabad ég alatt éjszakázni. Ha rákérdezne akkor biztosan valami olyasmi választ kapna, hogy ez is próbára teszi a zarándokokat, tanoncokat stb.
Könnyed mozdulattal szállt le a lóváról és vetette át a ló feje fölött a kantárt és elkezdte bevezetni a karámnak nevezett valamibe, ahol kikötötte, nehogy elmászkáljon az este folyamán, levette a táskáit róla és elindult a viskó felé, és bár remélte, hogy lesz bent némi fény, de Azizi még kint állt.
- Szellőztetsz?- kérdezte nyugodt hangon, ám jobbjának az ujjai lassan ölelték körbe kardjának a markolatát, felfogta, hogy oka lehet annak, amiért még kint álltak és nem bent készültek fel a pihenésre.

Folrandír Ceilteach, Thora Haleye, Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holdösvény - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: