Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Vendég háló KaDiPE5
Vendég háló KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Vendég háló

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 11, 2022 6:25 pm

Together again
Figyelmesen hallgatom a szavait, s első megszólalására csak figyelek, nem válaszolok. A szavak még amúgy sem úgy jönnek, ahogyan kellene, és ahogyan azt már elvárható lenne. Kérdésére elmosolyodtam.
- Soha nem lenni olyan leány. – Mondom. Voltak fajainkban olyanok, kik imádták csicsázni a hajukat kagylókkal, minden féle növénnyel. Jó magam sárral festettem azt be, hogy ne legyen feltűnő. Már a tény, hogy ezt elhagyhattam itt, furcsa.
- Egyetérteni. –Mondom szavaira, amit hosszasan fejtegetett nekem, s irigykedve hallgattam, ahogyan csilingelő hangja ilyen szépen fejezi ki gondolatait.
Majd a szellemvilágról beszélünk, s az emlékek kezdenek kifakulni, mint ha direkt lenne ez.
- varázslat. Mikor tudod, tör fúródott belém.. – Kezdem el.
- Azon volt szimbolium. – Talán használom rosszul a szót.
- Mester talál megoldást, ami vérem kell és jut el furcsa hely, ahol tudni meg sokat az Elfek rossz szándékáról. – Magyarázom teljes beleéléssel, és próbálnám olyan gyorsan mondani, ahogyan ő, de a szavak akadoznak, néhol dadogok.
- Remélem. – Mondom arra, hogy nekik kellene félni.
Ám az emberei viselkedés mellett sem mehetünk el, s folytatjuk a róla szóló beszélgetést. Helyesel a delfin hasonlatomra, és egy ponton megakad. Összevonom a szemöldököm, de nem kérdezek vissza. Vannak dolgok, amiket még nem értek. Soha sem párosodtam, ebben az évben kellett volna.
Megrázom a fejem, s utána lassan ingatom tovább egy kicsit. Mint aki ténylegesen nem hiszi el azt, hogy ilyen létezik.
- De hisz az fájni.. vagy itt nem… - Suttogom magam elé, de tán kérdeztem ezt már, s szavaimra nem is várok vissza jelzést, egyszerűen oly nehéz megértenem az emberi viselkedést.

« taggeld;  @Arnav •  Zene; ide • credit; »

||Köszönöm a türelmet Vendég háló 854324872 ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 26, 2022 10:44 pm

Kettesben
« to;   @Calylenia   • Szószám; ide »
Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire másképp, másként látta azt a világot, amiben jelenleg léteznünk kell, amiben ülünk. Máshogy azokat is, akik lakják, pedig azok nem mind emberek, sőt, mi több, nem feltétlen azok, csak éppen rettentő sok helyre értek el. Nem csak minket tolnak le a térképről, de ez most a mi mesénk. Az embereket pedig most el kell viselnie, segítséget kell kérnie vagy épp elfogadni azt. Nem egyszerű, sok-sok év után nem, akkor se, ha előtte semleges lett volna velük a viszonya. Éppen ezért én türelmes vagyok, vagy akár hallgatom azt, ha panaszolni akarok róluk valamit, vagy épp dühösen beszélni. De nem teszi.
- Tudom. De az idő alatt sok minden változik és most ezt kell tenni – nem sajnálom, mert nekem nem az volt idefent a kedvenc elfoglaltságom, hogy öljem őket. Nem mondom, hogy nem zavar, bosszant és fáj amit velünk tesznek, egyszerűen azonban ahogy új és még újabb helyeket látok, el kell hinnem, csak egyszerűen olyan szaporák, mint mi sosem és sehol nem marad hely nekik, sok nem. Hatalmas városok, falvak és nem csoda, ha a tengerig kell menniük, mert sok embert etetni is kell. Olyan, mint amikor rátelepszik valami a korallra és az folyamatosan csak fogy és fogy.
- Nő ,aki hajad fonja? Pedig azt hittem te csinálod – érintem meg a haját, csak futólag és finoman. A sajátommal én bánok már. Az elején még nekem is segítettek, először csak rövidebbre nyírni, majd feljebb ritkásabbra, mikor hogy. Szép lassan eltanultam, vérzés és vágásmentesen kiborotválni a foltokat vagy egyszerűen csak formát adni neki. Bár kevésbé törődök vele, mint amennyire a nők, még mindig ápoltabb, mint a legtöbbnek, akiknek még élősködőkkel is tele. Nemhiába, a tenger az erre tökéletes.
- Előbb, bizony. A legtöbb nemhogy nem gonosz, jó sem, csak egyszerűen túl akar élni. Van, aki akkor ad, ha neki már nincs, van, akinek minden megvan és azt is sajnálja, hogy az ételére nézz. És persze sok, sok, sok hazug, akikkel vigyázni kell – erre majd ráérek később kitérni, egyelőre idebent van, nem ment semerre és nem is látom, hogy tervezi, ami jó, mert nem kell aggódnom. Így lapozhatunk egyelőre arra, amit ő látott és ami felkeltette már akkor az érdeklődésem, amikor emlegették.
- Ó – nyílnak nagyobbra a szemeim, ahogy meséli. Tehát elrepült, vagy mit tett egy olyan helyre, ami nem az élőké, ahol mégis válaszokat kapott. - Szellemvilág. Oda nem mehet el akárki. És nem is lehet. Te mégis hogyan? Aludtál vagy valami más? - figyelem, bár tudom, ha egyszer megrémült, nem kéne felhoznom, de nem tudok máshogy tenni. Érdekel. - Ne félj, itt nem kaphatnak el. Nekik kell majd félni – nem tettem le arról, hogy mik a terveim velük és ha meglesznek valaha. Neveiket, már amelyeket tudom, felvéstem az elmém falaira, olyan mélyen, hogy senki se kaparhatja le. De végül mégsem velük foglalkozom, azt majd később, csak felnevetek.
- Furcsa, igen. Ez egy jó szó rájuk. Nagyon furcsák – és akkor csak egy dologról van szó. Nem ismeri milyenek ha isznak, miket képesek megenni vagy épp csak dolgozni. Neki mégis valamiért az az egy dolog ijesztő és megvetendő, én pedig csak apró vigyorral tartom fel a kezeim, védekezően, hogy nem akartam én összezavarni és azt mondani, akkor most próbáljuk is ki. Ketten. Ó nem, csak kérdések, semmi több.
- Igen! Delfin, csak éppen kicsit jobban szereti a… azt – tekintve, hogy ugye, fizetnek is érte. A kérdésére csak megvakarom a tarkóm, mint aki zavarban van és lazán vonok vállat. Mosoly bujkál ajkaim szélében.
- Sokszor nem, de igen. Én kipróbáltam már, milyen. És nem mondom, hogy soha többé nem fogom megint – engedem le a kezemet. - A legtöbb esetben, idefent sem kell hozzá semmi mély érzelem. Sőt...


Calylenia Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
477
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 19, 2022 3:26 pm

Together again
Szótlan elégedett arccal pillantok vissza, ahogyan beismeri azt, hogy ő is látta a Mágus kedvességét.
Ám amikor felhívja a figyelmem a leg alapvető dolgokra, amit tudni kell rólam sóhajtok egyet.
- Valóban, bízni nem. Nekem ember bántani mindig. – Mondom.
- Első lenni, aki ételt ad, ruhát, szállást. Nő meg fonni hajam be. – Mondom neki.
- Te biztos előbb ismerni meg ember jó oldalt. – Mondom. Egyetértek a szavaival, amit oly nagyon kifejt, és már azt veszem észre, hogy jobban tudom követni a pörgő nyelvét is. Sóhajtok ismét, nem válaszolok. Ennyire még nem vagyok jó, hogy magam is pörgessem a nyelvemet.
- Köszönöm. – Mondom ezt, miután azt mondja kedvesebb lesz.

Majd a másik világról kérdez, ahol jártunk.
- Nem tudom. Testen kívül szellemvilágban járni, ahol minden más volt, s rúna elvezetni minket Elfekhez. Ott Elfek beszélni tervükről. Az rémiszteni meg engem nagyon. – Suttogom a végét, s a falra pillantok szembe. Ott egy festmény van csodás hegyről, s rajta felhókkel, és madarakkal. Ám igyekszem vissza terelődni a beszélgetésre.
Ám már az emberek furcsa szokásainál járunk. Összevont tekintettel pillantok vissza rá, ahogyan meséli.
- Ember lenni tényleg furcsa lény. – Mondom, ám ekkor jön, amire felpattanok, hiszen megrémítettek a szavai.
- Nem! – Vetem oda neki. Megvetettem azokat, akik nem a fajunk sokasodását látták első sorban meg. Ám valahogyan talán Kleriope engem is jobban mosolyra csalt. De ezek mind olyan gondolatok, amik nem lehetnek elmémben. Fajunk fenntartása a fontos.
- Delfin lenni olyan, mint ember. – Rázom a fejem, s egy kissé elsétálok tőle most.
- Te is lenni delfin itt fenn? – Kérdeztem vissza, s gondolok arra, hogy a delfin örömszerzésből is párosodik.
« taggeld;  @Arnav •  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Arnav Kedvelte

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 11:42 pm

Kettesben
« to;   @Calylenia   • Szószám; ide »
Sajnos felesleges teljesen azon rágódni, hogy mit tehettünk volna még, kinek szólhattunk volna még, mit lett volna, ha maradunk. Nem éri meg. Az idő, ahogyan a tenger mélyén, úgy itt is olyan, hogy nem fordul vissza, ami akkor úgy volt, az is marad. Nem hiszem, hogy ha azt vitatnánk meg újra és újra, könnyebb lenne bármi. Csak még több szomorúság költözne a szemébe, vagy az enyémbe, amikor meglelem, hogy hiányzik valamelyest az otthonom. Talán most már az lenne csak a feladatom, hogy annyi utódot nemzzek, amennyit csak lehet, nem pedig a partot járnám. Akkor ez a hely hiányozna. Furcsa dolog ez.
- Igen, azt láttam – a mosolya ugyan nem az igazi még, de nem szólom meg. Én is csinálom, inkább azért, hogy lássa, milyennek is kell majd lennie. Akkor lesz jó, akkor tud majd elbújni mindenki figyelő tekintete elől, hiszen a mosolygó ember senkinek sem feltűnő és gyanús. A jeleink még idebent a szobában se kerülnek elő, mert lehet a fal mögül valaki figyel, meg mert gyakorolnia kell. Most nincs itt a férfi, csak én. - És tudom, hogy te nem bízol bennük. Sosem. Én se mindenkiben – hiszen akkor balga lennék még mindig. Ó, igen, az elején elhittem én mindent, vagy éppen tettem, mert azt mondták és meg is leckéztettek a tudatlanságért. Átvertek, ellopták a kincseket, elvertek vagy épp meg is akartak ölni, amikor kiderült valami. Azonban az idő alatt megtanultam az ő jeleiket, amiket nem kézzel alkotnak. Van, akinek az arca, a teste vagy a szavai mondja el, hogy éppen nem kell hinni neki. Van, akinek semmit sem szabad. Figyelni kell.
- Azonban az, hogy veled kedves, nem jelent semmit. Velem nem kell annak lennie, hiszen idejöttem, hogy nem szabad és nem örült nekem. Az emberek ilyenek. Míg mással kedves, van, akivel nem, pedig egy kupacban vannak. Jobb inkább figyelni és kivárni, hogy érdemes-e rá – ez nem kioktatás és nem is tiltakozás a részemről, inkább csak megmagyaráztam, hogy miért is nem voltam olyan a varázslóval, mint vele. Már tudom, hogy neki és nekem se árt, a többieknek sem, viszont az elején erről fogalmam sem volt.
- Kedvesebb leszek – bólintok végül, hogy figyelni fogok erre. Nem mondom, hogy teljesen, de nem akarok majd kardot rántani és megütni, az meg jó. A kérdést után figyelek rá, hogy mi is van itt és miért, majd a homlokom ráncolom. Egy másik helyre és nem ez a világ? De hát… olyannak nem kellene lennie és mégis van?
- Milyen másik hely, világ? Mi volt ott? - az, hogy hogyan varázsolnak, meg hasonlók, ha elmondaná, nem tudnám megfejteni a szavakat, nem fontosak. Azokat visszapasszolja hozzám és most én mondok olyat, amit eddig nem ismert. Na igen, ez az élet egyik olyan oldala, amiről csak itt, zárt ajtó mögött illik beszélni.
- Érdekes hát. Annyira, hogy mondom, fizetnek érte. Valaki abból él, hogy a saját testét adja másoknak, azok meg… csináljanak amit akarnak. Van ilyen máshogy is, aki harcol, lop vagy csak beszél, én olyat már csináltam. Az is jó mulatság – vigyorodom el, mielőtt jobban belemegyek. Nem akad ki, csak talán kissé, ahogy kirészletezem, amennyire tudom. Végül talán erősre sikerül, mert úgy pattan fel, mintha muszáj lenne. Értetlenül pislogok fel rá.
- Kipróbálni, egyszer, milyen. Valakivel. Nem most és nem itt – talán ez a gond? Azt hiszi, hogy én itt és most? Ha arra kérne, megtenném, elvégre, nem az én szavam dönt. - Kipróbálni mindent, milyen emberként, így értettem. Abban ez is van – nem mozdulok, mert a végén tényleg azt hiszi, nekem most csak azon jár az eszem.


Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
477
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 9:06 pm

Together again
Egyetértően bólogatni kezdek.
- Igen, meg. – Mondom egyszerűen, s egy pillanatra magam előtt látom a történteket. Olyan sok minden történt, és oly kevés idő alatt. Sok mindent kell feldolgoznom, és tanulnom.
Egy mosollyal, vagy vicsorgással ám tán ez inkább mosoly, ami nekem nem éppen megy, úgy pillant rám.
Nem pazarlom azzal az időt, hogy megértsem mi az a hideg rázott ki, egyszerűen pillantok vissza.
- De látni, hogy velem kedves. Én nem bízni mindenkibe. Annyit kérek én, hogy legközelebb te lenni kedvesebb vele. – Mondom, hiszen már a múlton nem tudok változtatni. Remélem, hogy nem sértettük meg a Mestert, hiszen oly sok mindenben segített nekem eddig. Nem tudom, hogyan fogom viszonozni neki mindezt.
- Nem. – Pillantok vissza értetlenkedve.
- Varázsolt és egy másik helyre mentünk, ami nem ezen a világon van. – Mondom neki. Mit taníthatna nekem? Számomra a mágia idegen, s tán haszontalan lenne. Nem tudnék vele bánni.
- Tessék? – Kérdeztem vissza értetlenül. Értettem mire gondol, hiszen megismerkedtem az ulronnal, és előtte is tudtam mikor még lenn éltem, hogy létezik ez. Minket ugyan nem azzal fizettek ki, ám amikor hajókat kutattunk fel sokszor voltak ott eféle érmék. Megdöbbentem, ám amikor azt kezdi magyarázni, hogy milyen itt a párzás nyelek egyet.
- Érdekes. – Mondom halkan, és mikor rá kérdez, hogy akarom, e felpattanok.
- Tessék!? – Kérdezem tőle, szavaival olya, mint ha magára utalna.


« taggeld;  @Arnav •  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Cailen Sephiran and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 8:26 pm

Kettesben
« to;   @Calylenia   • Szószám; ide »
Bólintok egyet, megerősítve, hogy már ez a helyes formája a szónak. Ha a férfi szerint is hamar tanulunk, azért egy-egy szó még nem a világ. Rengeteg van és még annál is több, ahogy a nyelvek keverednek, vagy csak azok sokasága ugye. Nekem nincs sok tudásom, nem vagyok a mestere, elég az, amire jutottam, egyelőre. Vélhetően azt se érti, hogy mit akarok az ággyal, így rövid mosoly utána bökök is a bútor felé.
- Amivel megtömik, abba belemehetnek ilyen kicsi bogarak és viszket – pontosítok, hogy hogyan is képzelje ezt az egészet el. Azoknak jó ott, nekünk meg elvileg az ágyban, csak ha utána lekaparom a bőröm, semmi értelme. Talán ha több időt lesz itt, majd ő is megtudja ezeket, addig pedig van még mit bőven megvitatnunk. Azzal nem tudunk mit tenni, hogy a többiek nem azt látják, amit mi. Ahogy mi. Hiába szónokolt volna valamelyikünk, a népünk makacs és hajthatatlan, ha valamit úgy akar a királynő, ahogy, az nem változhat. Ezért is kaptuk az egyik legsúlyosabb büntetést, amit csak lehetett. Elvehették volna az életünket, igen, azonban az végleges és utána nincs semmi. Az, hogy élünk, de nem térhetünk haza, már rosszabb, hosszabb és jobban kínoz.
- Én is. De megtettük amit lehetett, ha abból nem értettek, már nem fognak másból – vagyis igen, ha odavesznek valami miatt vagy őket is elviszik. Akkor már késő lesz, de gondolataik között ott leszünk mi, azok, akik inkább fellázadtak, de elmentek, megpróbálnak tenni valamit ez ellen. Lenia-nak egészen más a meglátása a fenti léttel szemben, ő máshogy áll az emberekhez. Ez azonban nem jelenti azt, nem változhat. Ha majd látja, érzi, tapasztalja, hogy milyenek, később. Ha pedig akkor sem, akkor legalább már tudja, miért érez így. Bár neki még minden annyira új, hogy el se tudom képzelni, mekkora sokk lehet.
- Hmm? - pillantok felé, amikor felhozza a mágust. Úgy vigyorgok felé, mint aki éppen most bukott le valamivel, vagy épp csak hogy hazudott. Nos, igen. - Lehet. De én nem ismerem, ez mindig ilyen. Valamit varázsolt is, amitől a hideg rázott ki, persze, hogy az voltam. Majd… igyekszem – meglátom én még milyen fajta, de ha jól bánik vele, akkor semmi baj nem lesz. - Tanít neked valamit? - kérdezek vissza, ahogy hátradőlve támaszkodom meg a kezeimen. Úgy néz ki, most én tanítok neki valamit. Ha nem ő lenne, hanem valami asszony, az belepirulna ezekbe a dolgokba, neki azonban új és nos, csak a fajunk formáit ismeri. Bólogatok hát.
- Az bizony. Annyira, hogy pénzt is adnak érte, hogy csinálhassák – van, aki ebből él, van aki pedig azért él, hogy erre költsön. Ez valahogy állandóan előjön. Harc, veszteség, nyernek valamit, vagy csak mert új hónap virradt ránk, csinálni kell. - Eléggé. Hogy is mondjam – rágom meg a szavakat, majd felé fordítom a fejem. - Sokkal kellemesebb. Hol gyors, hol lassú, de kellemesen bizsereg – nem ismerem persze minden formáját, így azokat se, ahol van fájdalom. Annyi biztos, amit tudok és amit ugye éreztem. - Kipróbáltam még régen. Te is ki akarod? - persze nem velem, lehet a mesterrel vagy bárkivel? Ha már érdeklődik, biztos van oka.


Calylenia and Cailen Sephiran Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
477
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 1:11 pm

Together again
- Kulcs. – Mondom, ki a szót már jól remélem. Nehéz ez a nyelv, a hangom eddig másra használtam, s nem beszédre. Elmondom neki aztán, hogy gyakorolni akarok, s ő bele megy.
Összevonom a szemöldököm, de nem kérdezek rá, hogy még is hogyan is értheti azt, hogy bogarasnak. Vannak fekhelyek, amik bogarakkal teliek? Úgy jobb lesz vigyáznom.
Közlöm, vele mennyire sajnálom, hiszen talán erre még nem volt alkalmam, erre fejét kezdi rázni finoman.
- Remélem sikerülni a terv. – Mondom, s tán ezzel magamat is próbálom nyugtatgatni.
- Sajnálni, hogy többi Najád látni nem így a dolgokat. – Mondom neki. Valóban, hiszen gyerekkorom óta mellettem áll, bár erre nem akartam kérni, hogy hagyja el az otthonunkat. Főleg azért mert szembe kell szállnia a számára tán kedvelt emberekkel. Én mindig is más véleményen voltam róluk, hiszen soha nem láttam bennük meg a jót. Be kell valljam, bár magamnak is nehezen vallom meg, de vannak jó emberek is. Eddig nem sokkal találkoztam, és közöttük van egy kedvelt macska is.
Ám a Mester soha nem akart nekem rosszat.
- Bízni meg Mester mágusban. – Mondom neki.
- Voltál túl ellengés vele. – Jegyzem meg neki amit talán láttam, vagy csak a képzeletem szülte. Úgy láttam kissé ellenséges volt vele.
Ám ekkor az ággyal kapcsolatban is teszek egy megjegyzést, amire jön a válasz is.
Összevonom a szemöldököm.
- Szórakozás? – Kérdeztem. Magam még nem párosodtam, hiszen nem álltam készen erre. Fiatalabbnak számítok, hiába a majd 160 évem. Nem tudom kit szántak volna mellém ekkora. Soha nem vágytam erre, hiszen oly erőszakos nálunk, s fájdalmas ez a rítus. Ezért se értem, hogyan is érti ő a szórakozást.
- Lenni kellemes embernek a párosodás? – Kérdeztem. Biztosan fárasztja, de én magam még csak most ismerkedem a fenti világgal.

« taggeld;  @Arnav •  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Arnav Kedvelte

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 06, 2022 12:05 am

Kettesben
« to;   @Calylenia   • Szószám; ide »
Nem erőltetem a szavakat a szoba felé menet, úgyis leköt az, hogy megnézzem magamnak a helyet jobban, már amennyit innen látok. Érdekes, nagy, de még mindig valahol ráz tőle a hideg, bizsereg a bőröm. Bizonyára a mágia, arra valahogy nem érzékeny vagyok, hanem nem is tudom mi. Fura? Lehetséges. Nem is keresem magamban a szavakat, mert felesleges, nem azért vagyok itt, hogy rájöjjek, mi zavar picit ezen a helyen. Megállok végül, ahogy Lenia is és az ajtóra pillantok, majd a kezére.
- Kulcs. Az kulcs – nem nevetem ki, egyszerűen csak elmondom mi a helyes szó. Némelyek nagyon nehezek, sokba beletörik az én nyelvem is, főleg amikor mondatokat alkotok, de olyankor külhoninak meg messzinek tűnök, nem annak, ami. - Vagy ládika, vannak ennél kisebbek is. Azt alig lehet megfogni – magyarázom, mert amúgy jól tudja. Elfordul és nyílik, előtte pedig lezár valamit. Most egy ajtót, amin belépve nézek körbe. Egyszerű, arra, amire kell, nagyon is jó szoba ez, több nem kell bele. Körbefordulok, míg végül vissza felé, amint becsukja az ajtót és magunk maradunk. Fejben már elgondoltam, hogy idebent lehet jeleket használni, kezem azonban nem mozdul a hallottakra. Az igaz, hogy gyakorolni kell, hogy könnyebb legyen később és ne kelljen némának lenni odakint.
- Rendben, akkor legyen a beszéd – hátha tanul valami újat ma is, mint én majd akkor, amikor olvasni vagy mást próbálok majd. Azt itt nem fogunk, ellenben az ágyhoz lépdelve ülök le rá és fordulok felé. Lábamat kényelmesen vetem keresztbe a másikon, míg rugózok kicsit ültömben.
- Tényleg az és nem látom bogarasnak. Szép – hagyom abba a mocorgást, ahogy elhelyezkedik ő is és beszélni kezdünk. Nem a szoba, a hely és semmi más nem fontosabb annál, ami velünk történt. A fejem kezdem el lágyan csóválni, ajkaimon pedig apró mosoly pihen.
- Ne sajnáld, ha én se sajnálom. Hiányzik, mert fog mindig, de nem lehetett mást. Ha maradok vége, így meg ha vége is lesz, akkor se mondhatom, hogy nem tettem semmit, csak néztem – nem úgy, mint a királynő, de őt meg se említem, mert lehet felidegesíti magát rajta. Így továbblépek azon, mert valóban, bennem nincs harag. Magam jöttem, senki, se ő, se a többiek nem kértek tőlem ilyet.
- Mindig ott fogok, még amikor messze is vagyok. Ki más tenné? Gyávák. Szeretek idefent lenni, így pedig hasznos – nem akarom, hogy rosszul érezze magát, amiatt, hogy itt vagyok, vagy más miatt. A többiek nevében, szájával nem beszélhetek, de ők sem éreznek nagyon másképp. Senki sem. A kérdésére a homlokomat ráncolom, mert érdekes, azt hiszem tudom is a választ. Csak hogy hogy jött ide, jó kérdés.
- Nem az hogy nem szabad, nem illik. Szoktak amúgy – kezdek bele, előszedve ami a fejemben van erről. - Ha egyik a másiké, egy a házuk meg az életük. Vagy ha csak… szórakoznak, mert nekik az élvezet is fontos. Csak nem lesz belőle utód. De ha nincs közük egymáshoz, pont emiatt, hogy ne csinálják. Azt hiszem itt az az értékes, akihez nem ér férfi. Mert mindig azokat keresik a haramiák is. Szóval… nekik is fontos a gyerek, de az fontosabb, hogy jót érezzenek inkább. Párosodnak, csak úgy. Érted így? - nagyon sarkalatos a magyarázatom, tudom, de ha nem, akkor majd jönnek a jelek. Egyelőre maradnak a szavak. - Te itt alszol valakivel?


Deedra Gindrian Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
477
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 10:16 am

Together again
A sok információ nagyon kifárasztott, hiszen ez nem az anyanyelvem mindig résen kell lennem. Később biztos vagyok benne, hogy majd alakulnak a dolgok, ám egyelőre nagyon fárasztó.
Amint oda érünk az ajtó elé, azt a kapot dologgal nyitom ki.
- Kumucs, vagy nem tudni mi ennek a neve. – Mutatom fel a dolgot, ami kinyitja az ajtót.
- Mondták, bedugni fordít ajtó meg nyílik. – Mesélem, bár bizonyosan többet látott ilyen tárgyat. Először nagyon nehéz volt kinyitni, ám lassan beletanultam.
Nyílik az ajtó, és belépek az ajtón, ha ő is belép, becsukom azt, és bezárom a dologgal.
- Nekem jó a beszéd, gyakorolni. – Mondom már zárt ajtók mögött, hogy beszéljünk a közös nyelven, ha akar így magam is gyakorolhatom.
Otthon sokkal több kacattal tettem tele a szobám, amit együtt szereztünk a hajókról, ám itt nincs alkalmam ilyenekre. Van egy virág a szobában, amire azt mondta a hölgy, aki a hajam fonja, víz kell neki.
- Az ágy, nagyon kényelmes. – Mutatok rá, s le is ülök. Ám tudom, hogy nem az ágyról akarunk beszélgetni.
- Sajnálni, hogy bele keverni téged, és a lányok. – Fejezem ki sajnálatom, amit talán még nem mondtam el. Bátor dolog volt, hogy eljöttek velem, s önként lettek kitaszítottak.
- Köszönöm, hogy mellettem állni Arnav. – Mondom ki a nevét, olyan furcsa.
- Úgy tudom nem szabad nőstény és hímnek itt embereknél aludni együtt. – Teszem hozzá kissé értetlenkedve. Nálunk szabad, de nem szokás. Érdekes dolog a mi világunkban ez. Vannak, akik a hímekbe szerelmesek lesznek, vannak olyanok, akik csap párzásra használják őket, hogy sikerüljön végre egy kis Najádot teremteni. Tán van neki egy nősténye? Soha nem beszéltünk erről.
- Lenni miért? – Kérdezem, hátha tudja a választ.
- Ha nem akarni beszélni, csak mi nyelvünkön legyen. – Ismétlem el, és nem tudom mit fog felelni. Neki minden tán egyszerű, nekem nehéz és ezért is akarok beszélni.

« taggeld;  @Arnav •  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Arnav Kedvelte

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 6:56 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 6:23 pm
los hi tinvaatey voth zey?

« taggeld;  @Thora Haleye  •  Zene; ide • credit; »
 
Válaszán elmosolyodtam. Amolyan, oh drága..drága..Sokat kell még tanulnod azt hiszem. Mit is mondott hány éves? Hm.. nem is érdekel.
- Úgy legyen. – Vágom oda, majd át helyezem a súlyomat. Nem volt sok értelme ennek, hiszen nem igazán látom azt, hogy érdekli az, hogy ide tévedtem. Jó, pontosabban rá törtem az ajtót, de itt vagyok egy ideje, és még egy mágus sem leplezett le, majd a jött ment senki házi éppen felfedez. Na ne nevetessünk, hogy szó nélkül hagyom.  bennem lakozó sárkány, nem tőri az ilyet.
Fontosnak tartottam, hogy tudja azt, hogy amennyiben eljár a szája akkor bizony sajnos a nyelvét fogom viselni.
Majd, mint ha mi sem történt volna, csak úgy ágyra „vetette” magát. Hát valóban ennyire ostoba? Egy magasabb mégis betör hozzá, ő meg csak.. áh!
Értetlen kifejezéssel az arcomon figyelem, ahogyan cselekszik, majd a szemöldöke felhúzódik, s tekintetében a „mit akarsz még?” Bámult vissza. Megráztam a fejem sóhajtottam egyet. Ez komoly?
- Istenek legyenek veled. – Horkantok, s elindulok, vissza sem nézve az ajtóhoz, majd kinyitom azt. Ugyan olyan sietve távozom, ahogyan jöttem.



/Köszönöm a játékot. ^^/
Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
318
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 09, 2022 3:42 am


A felemésztő titok
@Reinaakviin • IDE • credit;
Érdekes volt figyelni a reakcióit. Bármit mondtam, nem is próbálta eltakarni előlem az igazi érzelmeit, amit igen nagy drámaisággal bemutatott az arcán keresztül, de még a testtartása is arra engedett következtetni, hogy nem nagyon van oda a velem való társalgásért. Lenézett, és ezt ki is mutatta rendesen.
- Hát azt a napot én is ünnepnek fogom nyilvánítani – feleltem neki. Senki se kérte ezt, s míg meg nem tanulom rendesen használni, számomra ez csak egy idegesítő mellékhatás az életemben, amit semmilyen gyógyszerrel sem tudok kikupálni. Örülhet magának, amiért ő mellette voltak, és már az elejétől fogva egyengették az erre szánt útját, mégha valahol el is siklott a dolog, és kapott a fejére egy átkot, aminek történetét nem sikerült belőle kiszednem végül. Ha mindentől eltekintünk, azért érdekes volt számomra ez az egész, és különösen kíváncsivá tett, hogy mi történhetett vele valójában, ami miatt elátkozták. Talán a személlyel, aki megtette, vele is bunkó volt, csak hát ott nagyobb volt a fejsze, és visszaütött rá. Lehetséges, hogy az előttem álló időszakban fény derül majd az egészre. Ha segíteni nem is fogok neki ezek után, de azért még mindig fúrták az oldalamat a hiányzó információk apró szilánkjai.
- Valószínűleg még úgyis látjuk egymást az elkövetkezendő hónapokban, így további kellemes napot – köszöntem tőle el végül, és áthajolva az ágyon újfent felvettem a könyvet az éjjeliszekrényről. Próbáltam úgy tűnni, mintha fesztelen érdeklődéssel fordultam volna a kinyitott lapok fölé, de valószínűleg a hülye is látta, hogy csak összefolytak a szememben a betűk valami halandzsává, és csupán tettetni próbáltam a dolgot. Ha kiment a szobából, akkor egy halk sóhaj kíséretében felszabadult a lelkem a nyomása alól, és tovább folytattam a semmittevésemet, ha viszont még mindig ott állt előttem, akkor halványan felhúzott szemöldökkel néztem reá, mint egy ki nem mondott ’És még mit szeretnél?’ tekintettel.

Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Vendég háló Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Vendég háló

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: