Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Elhagyatott terem - Page 2 KaDiPE5
Elhagyatott terem - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Elhagyatott terem

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:03 am
Megkövült pillanatok
- S teljesen megértem, hogy miért ezekre a helyekre esett a választásod. Van bennük valami megfoghatatlan könnyedség, s mégis gondolkodásra késztető. Azt hiszem, élni fogok vele, ha nem leszel itt. Talán, megelevenedsz számomra. Mégis csak valóságosabb, mint egy álomkép. – szinte már bárgyúnak érzem magam, amiért ajkaim ritkán szűnő mosolyra ítéltettek a jelenlétében, s ha olykor hervadás jeleit is mutatnák, újra virágzásnak indul egy- egy szava hallatán. Leplezni sem tudnám döbbenetem, amint saját szavaim csurognak le ajkáról. Figyelmem, nem lehet meglepő iránta, hisz minden okítást úgy fogadom magamba, miként sima türkű tó, az esőcseppeket. Gyűrűket vet rajta, megzavarja, hogy eggyé váljon vele. Dehogy, saját gondolatom, legyen válasz a kérdésemre, arra legkevésbé sem számítottam. – Közeledik az óra. – hangom halk, ám talán még soha nem volt íly határozott. Ígéret, mely nem szegek, csak el kell jönnie, a megfelelő alkalomnak. Tartok tőle, hogy most túl sok feladat nehezedik vállára, s nem lenne szívem, egy újabbal bővíteni sokaságukat. – De akadnak ennél fontosabb ügyeid is, mint például a közelgő utad, mely miatt ide jöttél, s én csak a saját kételyeimmel terhellek. – ellépve mellőle simítom végig az egyik könyv borítóját, s annak címét. Hunyorogva kapcsolom össze a betűket ~ Az ég…égbe nyú..ló fák~ .- Az égbe nyúló fák? Kertészkedni készülsz? – pillantok oldalra fürtjeim alól kíváncsian. Bár akadt már kezem oly könyv, melynek címéről ítélve nem is volt köze, ahhoz, amire éppen gondolt. Ezért is nehéz is megtalálni, azt a könyvtárban, azt a könyvet, melyre valóban szüksége van az embernek. Labirintus olyannak, aki nem tudja mit is keres valójában. – Nos, csak egyszer beszélt róla… - süllyesztem le ismét szemeim, noha még most sem vagyok biztos valóban a megfelelő válasszal szolgálnák neki, ha nem akadnának torkomon a szavak. Bizonytalanul pillantok fel rá, tekintetemben ott csillan a tanácstalanság, hogy vajon ez valami fondorlatos hasonlat lenne vérvonalam felfedésére? Vagy csak már túlságosan féltem kilétem, s csak egy egyszerű válaszra vár? – Azt mondják, egy anya érzi, kit hord a szíve alatt, talán ezért is viselte oly türelemmel az évek alatt kíváncsiságomat a világ iránt. – mosolyodom el végül, a feleletem végén. – Te most éppen melyik korszakod éled? – kacagok fel jóízűen, hisz válasza ennél igazabb már nem is lehetne, mely kétségbeesés helyett jókedvet hoz. – Van okom félni? – huncut fény csillan szememben, miután mosollyá szelídül kacajom. – Mágus vagy boszorkány, van köztük különbség? – kapom el egy pillanatra tekintetét, miközben még a terem zugait kémlelem. – Megfosztott önmagamtól. – suttogom, mélyen tekintek szemeibe, s érzem elhagy minden magabiztosság, talán tudja, valahogy rájött, hogy nyelvem billogga megtörhet, s most utánam jött. De mágusom, azt mondja, ez képzelés, hiszek neki. Lassan megnyugszom, ahogy vállába kapaszkodva elér, nyugtató hangja, s biztonságot nyújtó köpönyegként vonom magamra. – S ő ki? – fordítom fejem a fakó szemű alak felé, amint érzékelem, hogy figyel minket.






Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 10:48 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Finoman oldalra billentem fejem leereszkedő tekintete s jogos kérdése okán. Próbálom visszatámogatni pillantását a sajátommal, hogy egy árva percre se hihesse, bármiben alul maradt az imént.
- A hatalommal nem szükséges élni, dönthetünk úgy is, hogy az álmokat meghagyjuk annak, ami. De amiként az álmot nem lehet a valóságtól, úgy a valóságot sem lehet elszakítani az álmoktól. Itt, az éberség fellegvárában is akadnia kell helynek, ahol elmerülhetünk. Úgy vélem, az én helyeim közül egyre többet ismersz – húzom leheletnyi mosolyra a számat, amely újabb kérdésével sem haloványodik. - Segítettél, hogy segíthessek rajtad, segítettem, hogy segíthess rajtam – idézem fel szavait, amelyek olyannyira megragadtak ködös elmém buckáin, hogy különösebb nehézség nélkül vagyok képes felidézni őket. - Mindezen felül nem tagadom, a megérzéseim is noszogatnak. Egy láthatatlan fonál, melynek kevesen adnának jogot a létre, azonban én kíváncsi vagyok, mi… ki vár a túlvégén – felelem őszinteséggel, habár nem tagadom, sokadjára gondolkodtat el bölcs meglátásával. Vajon ártok azzal, ha fénnyel kínálom? Valóban az árnyait duzzasztanám, ha engedné, hogy a segítségére legyek, igazán? Nem felelhetek a kérdésekre, melyeknek alapjait sem ismerem, ezért meg sem kísérlem csillapodásra sarkallni kételyeit. Helyette megemelem szemöldökeimet.
- Úgy értettem annak a nevére, ki a fülébe suttogott téged – mosolyodok el gyengéden, remélve, nem sértem meg faggatózásommal, bár ha így van, a nevemet illető gondolatai méltó visszavágásnak bizonyulnak. - Való igaz. Mégsem mi félünk igazán, hanem azok, kik kénytelenek megítélni, zsenialitásunk vagy épp őrületünk magasságát éljük éppen – jegyzem meg szórakozottan, ám vidámra forduló beszédtémánkat váratlanul rebbenti szét mágiánk óhatatlan reakciója, mely nem kizárólag a múlt ábrándos képeit vetíti elénk.
Hagyom, hogy támaszra leljen a vállamon, míg az övét biztossággal tartom. Árnyakat vet az ábrázatomra bizonytalansággal és aggodalommal kutakodó tekintetének látványa, s megvallom, a felelete sem különösebben nyugtat meg. Persze tudom, az itt megelevenedő múlt nem szakadhat ki az idő kerekéből, hogy a teret áthidalva árthasson neki, mégsem barátkozom meg a bosszús rémkép gondolatával.
- Netán egy mágus volna? Mivel ártott neked, Rhysand? - kérdezem elcsöndesedve, együttérzéssel figyelve szemeit, noha azt is elfogadom, ha nem osztja meg velem a múltjának mélységeit. - Pusztán egy illúzió volt, nem több. A múlt csalóka visszhangja – nyugtatom áldott tudatlanságomban, hisz mindeközben észre sem veszem, miként torpan meg mellettünk nem sokkal messzebb egy áttetsző vendég, hogy fakó szemeit ránk meressze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 10:11 pm
Megkövült pillanatok
~Ravasz róka.~ Fordul meg bennem a gondolat, mind előtt, hogy megragadja kíváncsiságom és elterelje magáról a figyelmem. De meg kell hagyni, rutinjával nem vehetem fel a versenyt. Dallamos hangja, s mondandójának súlya úgy vonzz, akár őrült molylepkét olajlámpások fénye, s úgy perkel meg szavainak igazsága is. Kissé megsemmisülve eresztem le tekintetem cipőm orrára, melynek sötétjét elfedi a por, mely rátelepedett. – Azt hiszem, igazad van. De ha már az álmok felett is hatalmunk van, mi marad? Hol van az a hely, ahol elmerülhetünk, ha magányra vágyunk? – emelem vissza rá tekintetem. Ajándék ez a hatalom, mellyel közben megfosztjuk magunkat valamitől, ami csak a miénk. Hála csillan szemeiben, s nekem nem kell csalódnom benne. Cirógatja, s nem erősszakkal érinti lelkem. – Mivel érdemeltem ki támogatásod? – fúrom tekintetem az övébe. Nem lehet oka csak, a szórakoztató csevej, mely a barlang belsejében kerekedett köztünk. Volt időm töprengeni, míg újra eljött a lehetőség, hogy bölcsességét s tudásának cseppjeit csurgassa elmém tikkadt földjére. Miként szóba kerültek az árnyak urai, hát felderengett bennem, újra a kérdés. S hogy újra íly sok időre kell újra megválnom tőle, minél többet akarok belőle, hogy lefektessem utam alapjait. – Minél közelebb vagyunk a fényhez, annál nagyobb az árnyékunk. – jegyzem meg. halkan- Hiába érzem, hogy egyre közelebb kerülök a döntéshez, a helyes döntéshez, annál több kérdés merül fel bennem, melyek árnyékként vetülnek rám. Mosoly dereng fel arcomon, de nem szólok, csak elraktározom magamban feleleletét, melyek megemésztése több időt, s magányt követel. Nem tagadom, hogy sok mindent elárulna róla, ahogy azt sem nem puszta véletlenség formálta a kérdést. Így csak bólintok kérésére.– Anyám neve szebben cseng bármelyik dallamnál, holt szívem se feledné soha. – mondom, hisz talán szavaim félrevezették, vagy az én értelmemet zavarta meg, a körbe táncoló láthatatlan energia. – A zsenialitás és őrület között vékony határ húzódik. De kétlem, hogy ezt pont te ne tudnád. Ti mágusok nagyon érzékenyek vagytok az ilyenre. – villantom meg fogam fehérjét, pimaszkodásom révén. Csak szekundumok lepergéséig élvezhetem a megelevenedő régmúlt képeit, hogy a lelkem békére való hangolását vagy megismerését, egy kegyetlenebb múlt képei vegyék át. Mely mint billog a bőrbe, úgy égett elmémbe. Magam is a vállára fogok, s védelmet keresek közelgéségében, noha tekintettemmel még mindig a környezetünket figyelem, várva mikor bukkan fel újra. – Valaminek a végét, s valaminek a kezdetét. – nyitom szóra ajakimat, még mindig vállába kapaszkodva. – Miatta lettem, e falak kóbora. Miatta vagyok itt. – érzem, hogy közelebb kell engednem magamhoz, a híd láncain, mely titkaimhoz vezet engednem kell.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 8:38 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Szívesen hallgatom eszmefuttatásait, éppen ezért nem szakítom meg a lelki nyugalmamról való biztosítással, ellenben csöndben, udvarias diszkrécióval csámcsogok a szavain, amelyek mint mindég, számtalan gondolatot futtatnak fel az elmém lugasának támasztékain. Mondanivalójának végén pedig nem, hogy tovább komolyodna az arckifejezésem, ellenben megértő mosolyra emelkedik.
- Mindig akad mód arra, hogy egy álom keresztezze a valóság útját. Egy bájital, egy varázslat, netán szorgos vágyakozásunk okán. Oly egyszerű és szomorú volna a tudatunk síkját holmi, a matéria világától elzárt jelenséggé redukálni, nem gondolod? - pillantok rá érdeklődéssel, kutatva sanda szemeinek csillanását. - Eleget tudok, Kóbor, ugyanakkor keveset ahhoz, hogy ábrándokat kergessek. Ne félts se engem, se magadat. Többet mond mindennél az aggodalmad afelől, hol fogunk végső soron partot érni – biztatom finoman, nem túlzóan, mégis eléggé, hogy egy kicsit feltöltődjék önbizalommal. Hisz tudom, titkokat rejt magában, melynek formájáról alig lehet elképzelésem, ugyanakkor megcsalni nehezen tudja a tapasztalásaimat. Nem most, hogy a tudatom éber és fürkésző. Noha ennek dacára is meglep, hogy hirtelen éppen a mágia útjairól kérdez.
- Nos, úgy vélem az éjmágia a fény útjának az akadálya. Persze egyik sem létezhet a másik nélkül, de az éjszaka leple, legyen bármilyen jótékony is, elfedi az igazságot – magyarázom eltűnődötten, kicsit meghúzva magamon a köpenyt, mely időről időre a lépteim útjába keveredik egy kellemetlen esést előrevetítvén. - Az elemek útja kivételes dolog, erőt jelent és feddhetetlen koncentrációt. Máskülönben felemészti a használóját. Hasonlóképp a szabadmágiával, ami a meggondolatlan függetlenség billogja, az erők válogatás nélküli habzsolása. Ha valamiben csalódnék, ha ezt az ösvényt kezdenéd taposni – tekintek vissza rá a kőpadló töredezett valójáról, újfent megilletődve a kíváncsiságán, mely ajkairól lecsordulva ösztökéli munkára az elmémet.
- Úgy érzem a válaszomnak súlya lenne, hagyj még kicsit rajta gondolkodni – felelem diplomáciai érzékeimet előrántva, ugyanis valóban nehéz volna tengernyi kérdésem közül egyet kiválasztani, amely nem rombolná a múltat, építené a jelent, s előnyösen formálná a jövőt. Bizalmi játszma ez, s amint a sakktáblán, a szavak vidékén is olykor eltart a megfelelő lépés kiválasztása. Addig is kiszáradt szivacsként szippantom magamba az újabb hintésnyi információkat, melyek elhangoznak vele kapcsolatban. Egyre érdekesebb a kirakós, melynek darabkáit olyan szűken fedi fel előttem.
- A nevét sem ismered? - ezúttal viszont nem tudom megállni, hogy ne hódoljak a kíváncsiságomnak. - A nagyvilágnak? Egy hóbortos mestert, nem többet, úgy hiszem – horkantok fel, még mielőtt valami egészen váratlan bontakozna ki fékezhetetlen óhajom nyomán. Egyrészt átkozom magamat, amiért képtelen voltam nyugodt maradni s a közönyösség álcája mögé bújni, ugyanakkor lenyűgöz a terem kivirágzása. Észrevétlen simítom le Rhysand arcáról az ujjaimat, érdeklődéssel pillantva körbe a táncolókon, s már-már hagynám érzékeimet elveszni a lágy zene s a látvány okán, mikor az összképből kiemelkedő, csuklyás alak felránt a révületből. Csakúgy az ifjú reakciója, ki legalábbis úgy fest, mintha szellemet látott volna. Nem, nem szellemet, hisz elhitte, hogy elérhet hozzá az az idegen. Aggodalommal lépek elé, hátamat a feloszlott jelenségnek mutatva.
- Nem vagyok benne bizonyos. Minden rendben? Mit jelent számodra az a nő? - ezúttal a kötődésünk másik aspektusának ösztökélésére fogok a vállára, támasztékot kínálva a számára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 7:52 pm
Megkövült pillanatok
- Netalán megbántottalak? – csendes felelte hallatán kérdés tör fel belőlem. Nem szokatlan, hisz szavai ritkán emelkednek a kellemesen túlra, most mintha a szokottnál is halkabban cseng. – Miért? Az álom nem több képzelgésnél, nem lehet több kivetülése szívünk vágyának. Képzelet, melyet úgy formálunk, ahogy akarunk. Álmainkban azok lehetünk, kik a valóságban soha. Udvari bolondok vagy hős lovagok. – eresztem kissé hosszabbra szavaimat. – Nem számít, akár akartad vagy sem, számolnod kell azzal, hogy újra találkozunk. – sanda pillantás vetek rá, megemelkedő szemöldököm alól. – Bár még mindig úgy hiszem, hogy többet hiszel rólam, mint ami valójában vagyok. Ennek ellenére, nem tagadom, hogy szavaid simogatják önérzetem, viszont félelmem nem csak feledésem táplálja. Félek, hogy csalódsz, pont azért, mert nem az vagyok, akinek hiszel. – s az nagyobb űrt hagyna maga után, mint a tény, hogy csak lázas álomképnek hitt. Miért ne hagyhatnám ebben a hitben, hisz e termet átjáró mágia is segíthetne, ebben a hitben hagyni, hogy nem vagyok más csak egy képzeletbeli barát. Aki nem küzd a sorssal, csak elfogadja, amit neki szánt az élet. Egy varázsló familiáris – A legutóbb elcsitítottalak… ám most úgy látom, elméd nem ködösíti láznak heve. Mit jelent számodra a többi is ösvény, ha a fény, a megvilágosodást, a tudást testesíti meg? – nem merek mozdulni, csak tekintetemmel követem, csak néha teszek egy óvatlan mozdulatot, ezzel is vigyázva a törékeny pillanatokra. – Ha feltehetnél egy kérdés, mely megalapozhatná a jövőnket, mi lenne az? Mi az, ami a leginkább foglalkoztat? – fordítom felé arcom, s mosolyodom el rakoncátlan tincsei, s szakálla láttán. Kellemes így látni, ennyire meztelenül. Magam is elmosolyodom, nevem jelentése hallatán. – Nem tagadom, valóban lehet benne valami. – noha, valahogy sosem érdekelt a nevem, az ami mögötte húzódik. – Anyám volt, de hogy ki súgott neki… - vonom meg vállam, némi játékossággal arcomon. – S a tiéd milyen jelentést hordoz magában? Azt tudom számomra, mit jelent, de a nagyvilágnak? – tagadni se tudnám, mennyire lenyűgöz szerteágazó tudása. Ujjai égetik bőröm, hisz nem csak tekintete, szavai, de érintése is egyre csak pattintják lelkem páncéljának szíjait, hogy sebezhetővé tegyenek akár egy gyermeket. Noha, eddig én kerestem közelségét, most azonban, hogy saját fegyverem pengéjét tartják torkomhoz, óvatosan lépnék el tőle, ha a vakító fehérség nem rémítene meg még jobban. Már szót emelnék, álnoksága okán, hogy mágiáját használja ellenem, de a szavak gondolatomba ragadnak. Fény s árnyék kezd el páros táncot járni kéz a kézben, s hangtalanul lép le a fali képről a ráfestett szigorú tekintetű férfi, s vonul a terem közepére, minden léptét varázsbotja koppanása követi. A háttérben halk zene, melyre csillogó ruhás nők, s férfiak siklannak végig a bátermen, míg az ajtón egy karcsú alak közeledik, fekete köpenyege, fodrozódva lengi körül, arca megbúvik a csuklya alatt, csak vonallá húzódó ajka, mely pengeéles gúnyos mosolyra húzódik villan ki alóla. Akaratlanul lépek hátra, hogy elkerüljem a felém haladót, ám még mielőtt elérne, válik semmivé. Érzem, ahogy a szívem dobbog, s kell néhány pillanat, mire lenyugtatom, s rendezem ábrázatom. – Mi történt? – nyögök ki egy vélhetően kijelentésére is megfelelő kérdést.  


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 6:16 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Szelíd mosolyom apránként hullik le ábrázatomról szavai okán. Magam elé pillantva merengek el egy kérészéltű momentumra, mielőtt az önigazolás elhagyása mellett határoznék. Nem vesz rá a lélek, megvalljam félelmeimet a lehetséges bizonyosság felől; a tapasztalásaim valóban nem voltak többek mint kósza álom, amely a láz forrongó talaján fogant.
- Eleget látok úgy is – jegyzem meg csöndesen, mielőtt újfent az övébe fúrnám tekintetem, és a számra visszaköltözne egy félszeg mosoly. - Az éjmágusok nem feltétlen értenének veled egyet – incselkedem, elűzve lényemről a hintésnyi feszengést, melyre jelenleg a legkevésbé vágyok. - Mindazonáltal sajnálom, ha félelmeidet tápláltam. Mintha oly könnyű volna elfeledni valakit, akinek az ajkáról még nem hullanak varázsigék, mégis képtelen varázserővel bír – magyarázom, rá következő ajánlatát puha óvással csomagolva elmém lankái közé, noha feleletet egyelőre semmilyen formában nem adok. Helyette felhorkantok Nasir ízlését illetően. Persze a gondolatmenetből szőtt kutakodásomat gyakorlott csellel fordítja valami sokkal veszedelmesebbre, melynek okán ismét nyugtalankodni kezd a bensőmet átható mágia, s amely odafigyelés nélkül könnyedén terelné érdeklődésemet. Könnyedén, hiszen az kétségtelenül az övé.
- Valóban nem élhetünk a múltban. Ám mégis itt vagyunk, benne, élve a jelenünket, hogy megalapozhassuk a jövőnket. Minden összefügg, noha az egyensúlyt megtalálni végtelenül nehéz – állapítom meg végső soron, tudatosan csillapítva tétlenségemen fel-felháborodó lényemet, ami cseppet sem egyszerű, mikor közelsége mellett az érintésével is végigborzolja láthatatlan vértemet. - Nem hiszem, hogy azzá válhatnál. Nem egyhamar – fordítom rá vissza a szemeimet az ajtó túloldalán derengő alakról, aki még számomra is idegen. Nem mintha meglepő volna, minden bizonnyal az ifjú… Rhysand mágiája másként hat a terem érdeklődésére. Vagy éppen az kívánja rejtelmeivel magához édesgetni az ismeretlen lelket.
- Hmm… - nyugtázom egy apró hümmentéssel csekély vallomását önmagáról, mely a semminél mégis csak több. Azonban nem faggatózom tovább, kérdéseim úgy érzem, éppen azzal volnának összefüggésben, amit végtelen körültekintéssel leplez előlem. - Van jelentése. Lelkesedés, hevesség… - mosolyodok el. - Bárki ruházott fel a neveddel, illően választott – osztom meg vele a véleményemet, aztán feladva rezzenéstelenségemet, felé fordulok, hogy az arca magasságához emelhessem az ujjaimat. - A tudás hatalom, Rhysand, mégsem élnék vele a neved okán. Nem szorítanám gúzsba, hogy uralkodhassak felette, pusztán… Ismerkszem vele, próbálva kipuhatolni rejtelmeit – felelem meg korábban feltett kérdését, csöndesen mérve szavaimat, még mielőtt óvatosan az orcájára simíthatnám a tenyeremet. Csakhogy minden igyekezetem ellenére nem búvik meg a háttérben a varázserőm, mely összeérve az övével, momentumnyi fényjelenséggel vakít el bennünket, majd lobbantja életre a bálterem komor mozdulatlanságát. Megvallom, némi megilletődöttséggel tekintek el magunk mellé, hol a múlt megannyi szegmentuma tűnik egyszerre lejátszódni.
- Nos, ez meglehetősen különös.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 5:19 pm
Megkövült pillanatok
- Tágra zárt szemekkel, semmit sem láthatsz, főleg, azt, amit nem is keresel. Már féltem, hogy elfelejtettél. – egyszer sem hagyta el ajkait hangos szó, melyben egy ifjúról sző gondolatokat. Még ha sajgott is, mégsem nehezteltem rá, megfogadtam, hogy bármit is hozzon az elkövetkezendő, elfogadom, s a döntést az ő kezébe helyezem. – Az álmok fontosak, de minden érdekes akkor történik, mikor ébren vagy. – szórakozottan simítok végig egy ezüst késen, az asztalon, mely ujjaim nyomán felfedi valósi csillogását. Most már egyikünk sem bújhatunk egy képzelt valóság mögé, a láz fátyla lehullt, felfedve a valót. – Most itt vagyok, nem kell álmokba menekülnöd. – ajánlom fel lényemet, mellyel óhaja szerint rendelkezhet, ha óvatosságát maga mögött hagyta. – Remélem, büszke lenne, hogy legalább egy valaki értékeli az ízlését. – arcomról nem hervad le a mosoly továbbra sem. – Bizonyos vagyok benne, hogy ama viselet kellemesebb volt számára. Otthonosan ölelte magához a fáradt kelmét, melynek érzete ismeretlen forrósággal öntötte el. – az emlékezés gondolata is vérforraló, s ezen nem segít, tekintetének simogató érintése, melytől legyen bármily erős varrás megpattanna. – De nem élhetünk örökké a múltban. Túl sok mindenről maradnánk le. – jegyzem meg halkan, még mielőtt szavai teljesen magukkal ragadnának, melyekkel feltárják előttem a terem titkát. Közelsége, szívem verését gyorsítja fel, jobban, mint az illene. Csak pillanatokkal később követem tekintetét az ajtóra, addig vonásaiban keresek vigaszt. Merőn bámulom az ajtót, melynek vonalai ringatózva mosódnak el, messziről fáklyák gyér fénye táncol előttem… s mintha egy alak közeledne vagy távolodna… nem tudom eldönteni… - Akkor ne menj túl messzire… - suttogom, s óhatatlanul érintem meg egy röpke érintés erejéig kézfejét. – nem akarok a múlt árnyéka lenni. – félszeg mosoly kíséretében eresztem útjára a szavakat, mint egy gyermek, ki fél, hogy egyedül hagyják. – Nem hiszem, hogy jelente is bármit is. Egy név, mely mögött egy gyermek, s testvér lakozik.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 3:58 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Apró ráncok szedődnek a homlokomra a kérdése okán, miként igyekszem szemeiből kiolvasni az igazságot, melyet ezúttal nem homályosíthat el az elmémet folyósító láz. Mégsem jutok előrébb néhány ingatag következtetésnél.
- Arra kívánsz célozni, ha igazán nyitva tartottam volna a szemeimet, megtaláltalak volna téged? Talán így van – mosolyodok el szelíden, megkocogtatva ujjbegyeimmel a kerámia repedezett oldalait. - Ugyanakkor meglehet, hogy még egy kicsit dédelgetni szerettem volna azt az álmot – vallom meg őszintén, megelőlegezve egyetértésemet következő kijelentésével. Csakugyan, olykor mennyivel egyszerűbb a képzelt tökéletesség palástja alá vackolni magunkat, s élvezni a melegét a valóság hűvösével szemben. Ám valóban olyan fagyos és dermesztő volna az igazság? A lehetőséget mégsem pedzegetem, az óvatosságom türelemre int és körültekintésre; talán a csábító, ismeretlen növény, mely illatával és szépségével eltelíti a józan eszet, nem több mint halálos, mérgező veszedelem. Attól tartok költői mivolta vagy a kialvatlanságom drámaivá tesz…
- Kíváncsi volnék, Nasir mit gondolna erről. Elgondolkodtat a hasonlóságod valakivel, aki csakugyan mástól kölcsönözte ruháit a pontig, amíg nem találkozott velem. Illene hozzád a víz – töprengek hangosan, kutakodó tekintetem mustrája alatt tartva derűs valóját. Figyelem barna szemeinek csillanását, szabályos vonásainak rezzenéseit, sárga kaftánba bújtatott testének óhatatlan mozzanatait, hátha válaszokra lelhetek bennük. Noha gondos figyelmemet egyébként sem sajnálom tőle, csalhatatlan ábrándozóként fürdőzve a múlt pillanataiban. S a múlt…
- Nincs otthonosabb és bizalmasabb hely, mint a múltunk – jegyzem meg csöndesen, visszaemelve szemeimet a boltívekre, a jól ismert kövekre és romokra, melyek egykori pompáját pusztán képzelni tudhatom. Emlékszem, mikor először keveredtem ide, és játékos dallam csendült az ódon falak között... A vér is megfagyott az ereimben, azóta viszont jó ismerősként köszöntöm a terem furcsa szeszélyét. - És ez a hely ott viseli magán minden lenyomatát. Szó szerint – fordítom szemeimet az ifjúra. - Olykor csak hangok formájában, másként a múlt árnyai kapnak életre a szemeink előtt. Zömével a terem „szellemei” térnek vissza egy utolsó táncra, ám ha valakire ráhangolódik, szeret az elméjéből ihletet meríteni. Sosem tudhatod, mi vár rád idebent – mosolyodok el gyengéden, felhagyva rövidke sétámmal, melynek végpontja Kóbor mellett bontakozik ki. - Csupán figyelned kell és hagynod, hogy átjárjon a mágia – tanácsolom, pillantását a sajátommal a velünk szemközt emelkedő, hatalmas ajtóra vezetve, amihez nem vezet már lépcső, de akár egy hívogató átjáró, magasodik fölénk minden méltóságával. Szinte kellemetlen az ábrándozásból visszarévedni a valóságba.
- Meglehetősen nehéz a társaságodra lelni, ekként értékelem a közös perceinket – utasítom el finoman az ajánlatát a távozásra, még mielőtt bemutatkozna nekem. Különös a szimpátia, mely rögvest, óvón öleli körül az eddig ismeretlen nevet. - Illik hozzád. Tudod, mit jelent? - érdeklődöm válasz helyett.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 3:12 pm
Megkövült pillanatok
Pillanatnyi töprengés lesz úrrá rajtam, lehajtva fejem, merőn bámulva egy repedést a kőpadlón. – Mégsem zavarhatott annyira, ha inkább várakozással töltötted az időt. Mitől tartottál? – pillantok fel, melytől ráncok gyűrődek homlokomra. – Pedig mennyivel egyszerűbb. – szakad fel egy apró sóhaj tüdőmből. Egy csodákkal körbe szőtt történet, melyet nem csúfítanak az igazság rút képei. Melyek a törékeny szépséget, nem töri rommá. - Az okát magam sem tudom, de élek a lehetőséggel. – érzem, hogy ez sem a tökéletes válasz, s számára lehet ez egy újabb kitérés, pedig teljesen igaz. S hogy nem bocsátkozom bővebb magyarázatba, annak kételyeim halvány foszlányai az oka. – Örülök, hogy szavaim, nem hagytak benned kellemetlen emlékeket. – engedek meg magamnak egy újabb halovány mosolyt. – Szeretem a reggeleket, az alvással pedig csak értékes perceket vesztegetünk el. – nem teszem hozzá, hogy így is túl sok kijut nekem belőle, melytől már kezdenek elmacskásodni a csontjaim s izmaim, szó szerint. – Szerintem, egészen fess vagyok benne. – húzom ki magam, s megragadva a kaftán gallérját igazítom meg, végig nézve magamon. – befejezve a bíbelődét, szemei csillogásába kapaszkodva vigyorodom el. – Nem, eddig nem ismertem ezt a helyet. – nézek körbe, s vésem emlékezetembe a képet. – Ellenbe veled, mintha haza érkeztél volna. Mesélsz róla?– a hónapok alatt mióta lakótársává fogadott egyszer sem látogatta meg ezt a helyet, ha mégis a lehető legnagyobb titokban. Még akadnak életének olyan pontjai, melyeket én sem ismerhetek. Fájdalmas a felismerés, mégse bánom, olyan ez, mint egy jól becsomagolt ajándék. Átjár az izgalom, ahogy rétegről rétegre bontod le róla a papírt.  – Tudok segíteni? – nem újdonság, hogy alakját hamarosan elnyeli ösvények kanyargós útja, ám célja, még nem rajzolódott ki. – Akár azzal, hogy magadra hagylak. – csendesítem le hangom, miután rádöbbennek túlbuzgásomra. A legnagyobb csalódottság kerítene hatalmába, de ha ezzel lehetek a legnagyobb hasznára… Követem tekintetemmel, ahogy köpenye hosszú, itt-ott hiányos csíkot húz maga után a porban, s rakódik rá. – Rhys… Rhysand, ezt a nevet adták nekem. – minden kertelés nélkül adom meg neki a választ, mely állítása szerint rég foglalkoztatja. – S most, hogy tudod, elárulod, hogy mit kezdesz vele?

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 2:11 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Leheletnyire emelkednek szemöldökeim csalfa mosolya és kérdése okán, melyet kizárólag azért nem viszonozok hasonló jó kedéllyel, mert még a lényemen csüngenek korábbi feszengéseim. Talán a kor teszi, ám egyre gyakrabban csábít a világgá szaladás gondolata. A tornyok falai kérlelhetetlenül felhígultak.
- Nem hibáztathatsz, amiért töprengésem tárgyát képezte az elmém épsége – jegyzem meg rekedtes hangon, egyelőre nem vetítve előre megannyi kérdésemet és gondolatomat, kezdve a másfél hete az ágyamban talált köpennyel, s a ténnyel, ezúttal sem a maga öltözékét hordja. Hiába nyerte meg a rokonszenvemet és bizalmam egy részét, a háta mögött tornyosuló rejtélyek óvakodásra intenek. - Bármennyire is válik tetszésemre a gondolat, nem foghatunk mindent az ismeretlen erők csintalan játékára – pillantok rá, félig felé fordulva s a számhoz emelve a bögrét. Végül kortyolok is a teámból, könnyítve kiszáradt torkomon, habár a bocsánatkérése hallatán furcsa viszolygás ül meg a gyomromban az őt eltelítő italtól. Mégsem engedem rezzenni az ábrázatomat, pusztán bólintok egyet.
- Nincs okod bocsánatot kérni valamiért, amit nem irányíthattál – jelentem ki végül csöndesen, apró sóhajjal tekintve le a kerámia ölelésében hullámzó, kihűlt élénkítőre. Te ostoba mágus. - Ami azt illeti – szólalok meg váratlanul, legalábbis az elmém mélységeiből való feltörekvés számomra annak hat. - holnap elutazom, s temérdek elintézni valóm akad. Mi a te kifogásod? - mosolyodok el leheletnyire, félretéve az asztalra a csuprot, mely ezen a ponton inkább hűti, mint melengetné a kezeimet. - Noha elnézve kölcsön ruháidat, téged még el sem ért az álom. Talán itt szokásod meghúzódni? - kíváncsiskodok, pillantásomat a romos boltozatnak emelve, miközben ujjaimat egymásba kulcsolva magam előtt, kelek lassú sétára az egykori bálterem falai között. Pusztán az ígéret okán torpanok meg, és süllyesztem le tekintetemet az ifjú alakjára.
- Amennyiben nem tartózkodsz attól, kiemelkedj a kóbor lelkek szürke homályából, úgy érdeklődéssel várom a bemutatkozást – nem, mintha nem tette volna meg különös és megfejthetetlen valójával.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 1:41 pm
Megkövült pillanatok
Az orromat ráncolva próbálok megszabadulni a kellemetlen érzéstől, annyira, hogy fel sem tűnik meglepetés vendégem. Legalábbis addig, míg halk szóval nem köszönt. Az ismerős hang csengése forróssággal önt el. Úgy hiszem valóban az istenek kegyeltje vagyok. Mély levegővétellel s csalfa mosollyal pillantok át vállam felett, mielőtt szembe fordulnék vele. – Úgy hangzik, mintha vártál volna rám? – a mosoly nem hervad le arcomról, örülök, hogy láthatom, s értelmetlen vertyogás helyett, ekként oszthatom meg vele gondolataim. – Nem változott semmi, csupán az idő perget át az ujjaink között. Vagy talán mégis… Are kegye, legyintett meg minket, hogy ott folytassuk, ahol legutóbb abbahagytuk. - fonom össze kezeimet a hátam mögött, miközben kíváncsian billentem félre fejem, a könyvek láttán. – De korai az óra, mi vetett ki az ágyból? Mi az mely annyira halaszthatatlan, hogy jobban hasonlítasz most egy kócos gyerekre, mint a tanács egyik bölcs tagjára. Későn tértél nyugovóra, íly korán még a kakasok sem ébrednek.  Ám mielőtt válaszolnál, tartozom neked egy bocsánatkéréssel. – teszek néhány lépést felé, mellyel a köztünk lévő távolságot kurtítom meg. Olyan érzésem támad a köztünk lévő űrtől, mintha idegen lenne számomra, holott nagyon is közel érzem magamhoz. Nem akarom ezt eldobni még akkor sem, hacsak képzelgés csupán. – Az este, kissé elragadtak … az érzéseim. A puncs volt az oka, mégis úgy érzem tartozom ezzel. – nem sok időm volt tanakodni, a történteken, de hogy válthat ki egy elbűvölt ital, olyan érzést, mely nem lapul a lélek mélyén? Tartok tőle, máris elvesztem. – Tartozom mással is egy ígéret betartásával. Amennyiben még mindig érdekel, milyen nevet viselhet egy kóbor lélek.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 12:54 pm
Megkövült pillanatok

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Dalaran Halls • credit; »
Megfeszített állkapoccsal szelem a tornyok kacskaringós folyosóit, egyik kezemben két könyvet, míg a másikban egy csupor lagymatag teát egyensúlyozva, melyet képtelen voltam nyugalomban elfogyasztani. Bordószín csuklyám alól olykor-olykor a hátam mögé tekintek, kipislogva a szemeimből a kialvatlanság szúrós érzetét, azonban legnagyobb megkönnyebbedésemre az elhagyatott épületszárnyba már senki sem követ; sem a tegnapi bálért lelkesen gratulálók, sem a képtelen kérdéseikkel bármelyik sarokból előugrók, sem a tenger egyik felpaprikázott gyermeke, sem pedig a leány, kinek auráját körbelengi az orrát mindenbe beleütni kívánó nemesség fanyarsága. Leheletnyi sóhajjal döntöm hát neki a könyökömet és a vállamat a szerény véleményem szerint egyik legizgalmasabb terem nyikorgó faajtajának, hogy aztán kivételesen nadrágba és csizmába bújtatott lábammal hajtsam be azt magam után kellő gondossággal.
- A Fényre, végre csend… - szusszanok fel az orrom alatt motyogva, noha a szellős csarnok hűvösségét megérezve kezdem bánni, hogy engedtem a lustaságnak az öltözködésemet illetően. Egy újabb rizikós utat mindenesetre nem kockáztatnék meg, így hát kifújok egy kósza, zabolázatlan tincset az arcomból – ma reggel még a hajam gondozására sem éreztem hajlamokat –, miközben óvatosan lesétálok a törött, ütött-kopott lépcsők sorain az egykori bálterem bátortalan fényben úszó, magányos pompájába. Vagyis félig-meddig magányos, hacsak nem szokása a hátrahagyott bútoroknak tüsszenteni.
- Egy, majdnem két hétig nyomod sincs e tornyok falai között, s most egymás után két nap is beléd botlok. Mi változott? - érdeklődöm csöndesen, mentesen bárminemű vádló vagy bántódott éltől a hangomban, hiszen valóban kíváncsivá tesz kiszámíthatatlan viselkedése. S a tény, hogy látszólag az összes búvóhelyemet ismeri El' Alorában…
Míg a feleletére várok, ráérősen az egyik asztalhoz lépdelek, lesimítva rá a könyveimet, melyek közül az egyik a „Hold tanai”, míg a másik „Az égbe nyúló fák” címet viseli magán.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Elhagyatott terem - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Sólyom terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: