Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Caldeni éjszakák  KaDiPE5
Caldeni éjszakák  KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Caldeni éjszakák

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Márc. 08, 2022 1:35 am
-Megkapod, ne aggódj. Ha kell az ölemben is elviszlek oda.
Oldalra pillant, mint aki választ vár arra, szeretné e, hogy így legyen. Meg is tenné egyébként tényleg. Az, hogy mit szólna hozzá mindenki más, ha egy nagy mamlasz félszerzet egy ájult fehérnépet hurcolna valahova egy sikátorba csak valamivel később jut eszébe.
Megmosolyogtatja a sok kőre tett megjegyzés, és a gyors helyesbítés is. Picit szorosabban fog rá Wynva kezére, és a füléhez hajolva halkan súgja:
-Nekem eszembe jutott egy harmadik dolog is, amire jó.
Bólint, és nem is mond többet. Vannak dolgok, amiket nem mondhat el neki, ezt elfogadta egy ideje. Hogy azért, mert a szellemek akarják így, vagy azért, mert utál beszélni róla az szinte lényegtelen. Nem fogja faggatni. És mintha mi sem lenne természetesebb, már válaszol is, szabad kezével mutatva a gazdag történelemmel bíró város karakteres épületeire, mint egy vérbeli idegenvezető.
-Calden a birodalom fővárosa. Itt található a császárok vára, és még egy csomó szép és előkelő hely, ahol éberen ügyelnek arra, hogy a hozzám hasonlók sose tegyék be oda a lábukat. A város jó harmadába pedig akkor sem feltétlenül érdemes betérni, ha történetesen nincs mit ellopjanak tőled de...
Egy újabb sarkon befordulva kijutnak a sikátorokból. A főteret sikeresen elkerülték, a tömeg legnagyobb részével, és most már egy csendesebb utcába érnek. A falak mentén régi, kézzel faragott szobrok ábrázolják a régi idők hőseit, lábaiknál pedig még ebben a hidegben is apró virágok nyílnak.
-Akad azért pár jó hely. Arra ott például elég könnyű felmászni, onnan pedig csak ugrás a fal pereme.
Egy lovas hős szobrára mutat, ki mögött valóban elfér egy második utas is a fáradhatatlan kőparipa hátán. Ha pedig onnan valaki fel akar ugrani, hogy az őrfalra másszon....az ég tudja miért...meg is teheti éppen.
Pár pillanatig néz csak erre ábrándozva, és már halad is tovább vele, át a kapun, s a fal túloldalán vége megpillantják úti céljuk, a fekete holló fogadót.
-Mit mondasz...egy ágyas szoba elég most is?
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 08, 2022 12:09 am
- Egy szoba is megteszi, ahol végre alhatok egyet. - vonom meg a vállam, és bár általában minden várost szívesen fedezek fel, ahová csak eljutok, most úgy érzem, félre tudnám tenni ezt a vágyat néhány órára, amíg kialszom magam.
Bár el tudnánk vegyülni a tömegben, hiszen mi is pont ugyanúgy nézünk ki, mint akiket megtépáztak az éjjel történtek, én nem vágyom most ilyesmire. Valószínűleg sehol sem fognak furcsán nézni ránk véres ruhánk, és viseltes külsőnk miatt, így örömmel fordulok el a tömeg irányából nyugalmasabb helyek felé. Ron, mintha kitalálná a gondolataimat. Elmosolyodom, és óvatosan átveszem a felém nyújtott rózsát. Az orrom elé tartva lehunyom a szemem és hosszú idő óta először veszek egy merész, mély lélegzetet. - Tudod, Hófehér, - itt megint felsóhajtok, - a szaglásom majd előbb-utóbb alkalmazkodik, de ez a sok kő! Mindenhol... még az utcák is. Csak arra jó, hogy tovább itt tartsa ezt a bűzt. - itt észbe kapok, és még gyorsan hozzáteszem: - meg persze, hogy szemet gyönyörködtessen. De majd ha napvilágnál látom, mondok többet is. -
Csak a fejemet rázom az aggodalmaskodó kérdést hallva, és ha nem is tudatosan, de még az ajkaimat is összepréselem, jelezve, hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom, hogy az érzéseimről beszéljünk. - Inkább mesélj valamit a városról! Mit érdemes itt látni? -
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 04, 2022 2:24 pm
Csendben sétálgat, s láthatatlan jégfalként csapódik a felismerésbe, mikor nagy sokára maga elé is figyel kicsit, és végre ő is észreveszi azt a rengeteg szekeret és sebesültet, kik valósággal ellepik a várost. Persze, sosem volt kimondottan nyugodt ez a környezet, így mondhatni valami hasonló mindig is a látkép a része.
-Csendesség és nyugalom...Félek nem ezt vésték Calden címerére.
Wynva feje felett a központ felé tekint, vagy legalábbis ami látszik belőle a várfalak felett, és bár a nő nem sejtheti, pontosan a 3. fogadó irányába pillant. A fekete holló a borsosabb árú szállások közé tartozik, viszont jó vastagok a falai, és a környék is elégé csendesnek tűnik. Nyilván mert aki ide utazik, inkább száll meg ott, ahonnan nem kell sokat sétálnia a kuplerájig. Ráfog a kivételesen szinte súlyosnak tűnő erszényére, és elkezdi arrafelé húzni magával a nőt. Kihasználva a helyismeretét a mellékutcák felé húzza magával, hogy mihamarább elszakadjanak a tömegtől, kik azóta is az éjjel történtekről, és az öt kulcs legendájáról pletykálnak maguk közt, meg persze a világvégéről. Mielőtt sarkon fordulva eltűnnének mindenki szeme elől, egy virágágyásból kiszakít egy nagyobb rózsát, és a nő kezébe adja, reméli ez elnyomja a környék aromáját, mely sajnos...elég egyértelmű honnan jön.
-Szóval, hogy tetszik eddig a szülővárosom? - Kérdi, halkan mormogva. - A nyilvánvalót kivéve....sajnos még szerintem is büdös tud lenni. Nem is kicsit...
Ami a sok dolgot illeti, ami most egyszerre rájuk zúdult, nagyon is egyetért vele. Tényleg elég sűrű napjaik voltak. Olyannyira, hogy a kincsről, és Ylore-ról meg is felejtkezett eddig. És továbbra sem ez a legégetőbb problémájuk.
-Szeretnél beszélni róla?
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 12:07 am
Csak legyintek a férfi magyarázatára. Úgy teszek, mint aki nem hisz neki, pedig igazából nagyon is el tudom képzelni, hogy nem egy kellemes hely. Már csak azért is, mert bizony, nem csak a kölyök által kirobbantott bűzbomba jutott el az orromig, hanem előtte még a lépcsőházból áradó szagok is. Teljes mértékben meg tudom érteni, hogy nem ide akart tisztességes -vagy akár tisztességtelen- nőket felcipelni.

Nagyokat sóhajtozom, miközben Ron a kocsmárosékkal beszél. Főleg az ablaknál időzöm és a kint ébredező világot bámulom. Úgy tűnik, itt soha egy pillanatra sem áll meg az élet. Csak picit csendesedik legfeljebb. Bár lehetséges, hogy most az ünnepség, és az égi jelenségeket követő öldöklés miatt is így van. Még most is látni sérülteket vontató lovaskocsikat, halkan jajongó, vagy épp a sokktól néma embereket caplatni, de egy hosszú pillanatig mintha egy üldözésnek is szemtanúja lehetnék. Egy férfi rohan el lélekszakadva az egyik, még sötéten ásító kis mellékutca felé, nyomában legalább féltucat kék-ezüstbe öltözött katonával. Nem akarom tudni. Nem akarok szemtanú lenni, úgyhogy nagy megkönnyebbülést érzek, mikor Ron végre búcsút vesz a kocsmároséktól, és eltűnhetünk végre a fogadóból.
Próbálok elfelé sétálni mind a sebesült karavánok, mind pedig az üldözés vélt helyszíne felől, de ezen túl teljesen rábízom magam Hófehérre. - Ugye megmondtam? - mosoylgok vissza rá mindentudón, és egy nagy levegőt véve megrázom a fejem. - Nekem is jobb, hogy eljöttünk. De szívesen maradnék még a városban néhány napot. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, mintha nem birizgálná szüntelenül a gondolataimat a tény, hogy egy őrzőt láttam az ünnepségen. Persze, akkor, mikor láttam, nem volt lehetőségem beszélni vele, s igazából nem is esett le, hogy a látomásból ismerem az arcát. De amíg a szekéren zötykölődtünk, volt időm ezen is gondolkodni. Meg kell találnom őt. Hogy mit fogok mondani neki, és egyáltalán, hogyan találom meg, azt még magam sem tudom, de úgy érzem, muszáj beszélnem vele.
Gondolataimból Ron érintése szakít ki, mire csak finoman megrázom a fejem, és megpróbálok mosolyogni. - Nem tudom, sok volt ez most egyszerre. Nem ártana egy kis csendesség, meg nyugalom. - körbenézek az utcán, de nem látok lehetséges szálláshelyet. - És most hová megyünk? -
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 9:35 pm
-Nem voltam szent, csak tényleg gusztustalan az a szoba.
Valamiért újra a banyatanya jut eszébe, és az, mit érzett, amikor először meglátta belülről. Meglepően takaros, rendes kis házikó, sokkal szebb, mint ahol ő valaha élt, és bár az emeletet még nem látogathatta, egészen biztosan az is ezt a benyomást kelti. Normális házikó, falhoz szegezett csontvázak, és ketrecben sínylődő gyerkőcök nélkül.
Ilyesmikre gondol, amíg a pár emésztgeti, mit mondtak nekik, és barátkoznak a helyzettel, meg a házuk új lakójával. Néha esküdni merne rá, hogy a kicsi felé pillant, miközben "új anyukája" az ölében tartja, és csitítgatja, de ez persze biztosan csak képzelgés. Alig nyitja ki a szemét, és akkor sem sokáig. Kissé úgy érzi magát, mintha alva járna, és igyekszik minél előbb kiszabadulni onnan, a saját érdekében is. Út közben átfúrta a farkas kitört agyarát, és átfűzött rajta egy bőrszalagot, ezt még átadja, de aztán kézen fogja Wyn-t, és lényegében csak jó pár perces séta után a hideg levegőn szólal meg:
-Az erdei boszorka megmenti a gyereket. Ez tényleg nem az a mese.
Válla felett visszatekint a fogadóra, és kelletlenül sóhajt egyet.
-Nem tudom, miért akartam ennyire eljönni onnan...nem ártana szállást keresnünk. Az ilyen ünnepségek után napokig hiánycikk az utazók tintája.
Visszafordul a nő felé, és óvatosan megérti az arcát.
-Jól vagy?
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 26, 2022 9:00 pm

Úgy vigyorgok Ronra, mintha legalábbis a fél piac azonnali felvásárlását ígérte volna meg az imént. - Persze-persze! Busásan, ne félj! - Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy Ron előélete ily makulátlan lenne, bár igaz, ami igaz, nem is mondott ilyet. Csupán azt tagadta, hogy valaha is szobára vitt volna valakit. - Szentséges Ronan! - gúnyos hitetlenkedéssel csak ennyit reagálok a dologra, aztán inkább megpróbálok megszabadulni Kuglikobaktól. Én biztosan nem fogom tisztába tenni, ha már úgysem tartom meg. Legyen ez leendő anyja első gondja. Vagy Ronané, ha úgy van. Az én orromat nem erre találták ki, az fix. Vállat vonok Ron felkiáltására és széttárom a kezeimet. - A kölykökkel csak a baj van. - jegyzem meg szándékosan rideg hangon, miközben próbálom megkeményíteni a lelkem és nem belegondolni, hogy milyen szörnyű hibát követhetek most el.
Elnézem, ahogy Ron a gyerekkel bajlódik és kicsit mégiscsak összeszorul a szívem. Ahogy nekem, úgy neki sem fog megadatni sosem, hogy a saját gyermekét tartsa a kezében. Az is lehet, hogy ez lenne az első és az utolsó esélye mindkettőnkek, hogy valaha is szülővé váljon. De még így is, emellett is azt érzem, hogy képtelenség lenne elvállalnom ezt a feladatot. Nem. Nem vagyok alkalmas erre. CSak kicsit ingat meg a vallomásnak is beillő bók. Csak még egy pillanatig veszek fontolóra minden lehetetlen lehetőséget, aztán elengedem mindet. Főleg, amikor megjelenik a fogadós, meg a neje, és látom, hogyan változtatja a felfegyverkezett, mindenre elszántnak tűnő nőt csücsörgető anyamacivá Bucifej. Sóhajtok egyet, és bár egy rövid bemutatkozás után leülök én is. Nem szólok egy szót sem, hagyom, hogy Ron meséljen. Próbálok nem is oda figyelni. Felállok és az ablakhoz sétálva bámulok ki rajta. Minél hamarabb a végére akarok ennek érni, és eltűnni a gyerek közeléből.

Ronan Gallaway Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 17, 2022 10:26 pm
-H...mi...te kis... - Mormogja, miután kis híján félrenyelte az ajtót, mit kinyitott maguk előtt. Ilyen szemtelenséget is régen mertek neki mondani, de persze vonásai azonnal megenyhülnek,a hogy felé fordul, és vigyorogva megrázza a fejét.
-Ne aggódj, nem hagylak magadra....de ezért még megfizetsz, ugye tudod?
Elnézegeti még egy darabig a babával a kezében Wynva-t. Újra felélénkül az evirani bestáriumban az a pár oldal, ami a nőről szól...pontosabban a holtak erdejének boszorkájáról, ki gyermekeket rabol, hogy feláldozza őket a szellemeknek, és aztán levest főzzön a maradékból. A valóság nem is lehetne másabb, és nem csak azért, mert bevallottan elfogult vele.
-Nem vittem fel soha senkit abba a szobába, szóval...azt hiszem, mondhatjuk, hogy nem.
Gyanakodva fordul hátra, és be is bizonyosodik balsejtelme, ahogy kézhez kapja pézsmapockot. Tényleg nem, az emeletről jön a bűz. Máskor talán örülne neki, hogy valaki kitakarított végre de...
-Az istenek szerelmére....ez a gyerek helyettünk is pottyant...
Túljátszott fintorgással terít le egy pokrócot az egyik pókhálósabb asztalra, és arra fekteti a kicsit, hogy hozzálásson ehhez a nem túl irigylésreméltó feladathoz. Csak azzal vigasztalja magát, hogy bármilyen büdös is a gyerek, az ő orra jóval tompább, így számára elviselhető. Lényegében egészen hősies tőle, hogy ő vállalja ezt Wyn helyett. Ami azt illeti, ezt ismételgeti magában végig, ahogy kitisztítja a babapopsit: "hős vagyok".
-Most már egész biztos, hogy nem működik a szövegem... - Mormogja halkan, mint aki egy titkot súg meg a kicsinek, hátha neki több szerencséje lesz a nőkkel, ha majd felnő. A baba nem egy hálás közönség persze. Behunyja a szemeit, és csendben szuszogni kezd. Óvatosan az ölébe veszi, és gyengéden simogatja a buksiját.
-Az vagy... - suttogja, olyan hangon, mintha a világ legszebb bókját mondaná neki. Sajnos, bármennyire is óvatos, az ajtó hangos nyílása felébreszti aztán a gyermeket, ki keserves sírással üdvözli a fogadóst.
-Mi...szavamra, Ronan?
A férfi csodálkozva járatja a tekintetét közte, és Wynva között. Valamiért nehezére esik elhinni amit lát. És mivel Ron létezéséhez feltehetően hozzászokott az elmúlt évtizedek alatt, nyilvánvaló ki lepi meg ennyire. A férfi felesége leengedi a kezében tartott íjat, rajta a kifeszített nyílvesszővel, és gyanakodva néz körbe a szobában, míg nem látja a kicsit. Na ekkor fegyverét az ura kezébe adja, és azonnal hozzá lép, hogy magához vegye, és gügyögve próbálja megnyugtatni a síró babát.
-Szóval...ez egy hosszú történet lesz...talán üljünk le...

Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 17, 2022 1:14 am
Igen, ez a visszatérő problémám... - szemtelen vigyort villantok, aztán odabent, a nagy nézelődés közepette hirtelen visszakozni kényszerülök. - Nem-nem, ehhez te is kellesz, a lepény megvár. - Nem, mintha nem tudnám a kocsmárosné kezébe nyomni Kopaszkát egyedül is. Fizikailag legalábbis nyilván képes vagyok rá. Azt is tudom, hogy ez egyetlen értelmes megoldása ennek. Egyszerűen csak nem tűnik helyesnek. Olyan, mintha a sorsot hívnám ki magam ellen és a szellemeket. Mintha eldobnám magamtól a lehetőséget, hogy visszafizessem a tartozásom, ami az életemet jelenti valójában. Szörnyen nyomasztó érzés, de egyesek bizonyára azt mondanák, túlmisztifikálok egy egyszerű helyzetet. Nem akarok gyereket, és a kölyöknek nem ilyen anyára van szüksége. Kell, hogy Ron ott álljon mellettem és ha mást nem is tesz, bíztatón mosolyogjon rám, ami megerősít abban, hogy jól döntöttem.

Sóhajtok egyet, ahogy leteszi a sepűt és megrázom a fejem. - Vagy csak nem tudtál róla. - követem az ajtóhoz és bár már akkor érzem a szagot, mikor még zárva az ajtó, kissé gyanakodva ugyan, de előre nyújtom a nyakam hogy beszagoljak a másik helyiségbe. - Az exeidnél működött ez a szöveg? - óvatosan felé nyújtom a gyereket, és ha Ron átveszi a kis simafejűt, csak akkor szólalok meg. - De csak szólok, a bűz innen jön. Szóval azt hiszem, kezdened kellene vele valamit... - hátrébb is lépek, miután a kölyök hátsójára mutatok, aztán hátratett kezekkel, kissé gonoszul somolyogva Hófehérre pillantok. - Tudom-tudom, gonosz boszorka vagyok. - vállat vonok, és leülök az egyik székre. Van egy olyan érzésem, hogy Ron most azt kívánja, bárcsak ne tette volna el azt a törött lábú vackot az utamból.

Ronan Gallaway Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 14, 2022 8:58 pm
-Azt hitted, nagyobb, mi? Hát...valaha én is...
A fogadó ajtaján belépve viszont sokkal kevésbé kell lehajolnia, mint más településeken. Itt elég csak picit oldalra döntenie a fejét, ha nem akar púpot a homlokára. Otthon, édes otthon...
Odabent összefont karokkal néz körbe, és megállapítja, hogy semmit sem változott a hely. A képek, a falak s a bútorok pont ugyanazok, mint amikor elment. Még azt a széket sem cserélték le, melynek kitört az egyik lába. Ez utóbbit gyorsan felfordítva az asztal tetejére teszi, mielőtt Wyn ráülhetne.
-Hát, a konyhát éppen őrizetlenül hagyták, úgy tűnik...
Komolyan fontolóra veszi, hogy ki is használja ezt az alkalmat. Igaz, kicsit furcsa lenne. Így is olyan, mintha az új családját jött volna bemutatni a szüleinek. Képzeli, milyen pletykák kapnak szárnyra hamarosan. fél évet sincs távol, és máris egy asszonnyal, és egy babával tér haza. A helyi népeket rendszeresen bolondította azzal, hogy az elfek tojásból kelnek ki, így könnyen elhinnék, hogy minidundi tényleg tőle van.
-Hmmm? Ó... - Eldobja a seprűt, majd pár másodperc után nem tudja megállni, és érte megy, hogy felkapva a helyére támassza azt az egyik sarokban, de aztán tényleg ott hagyja a fenébe, és többé hozzá se érjen.
-Kétlem. Lányok amúgy sem igazán járnak erre kísérő nélkül. Mellesleg, én sem voltam éppen egy szívtipró soha...
Beszéd közben egy ajtóhoz lép, és megpróbálja lenyomnia kilincset. Nagy meglepetésére kitárul, és mögötte egy felfelé vezető lépcső válik láthatóvá.
-Amíg várunk, megnézzük a "szobám"? Nem túl tágas...vagy takaros....és ha kíváncsi vagy, honnan jön ez a bűz...lehet jobb ha inkább itt várunk!
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 2:17 am
Ahogy Kevin sietve elhajt mellettünk, én pedig a cégért bámulom néhány pillanatig, megborzongok kicsit. Nem csak a hideg miatt, de azért is, mert ... nos, fogalmam sincs, hogyan jutottam el néhány hét alatt odáig, hogy egy férfi otthonába látogatok egy gyermekkel a karomban, és ebben alig találok bármi természetelleneset. Nem akarok, most még ezen is vekengeni, úgyhogy megrázom a fejem. - Nem kiábrándító. Csak más, mint ahogy elképzeltem. -

A lepény, amit odahaza már elkészített nekem egyszer, igaz, nem áfonyából. Ami viszont most, hogy kicsit megcsípte a dér, tökéletes sütemény alapanyag. Hirtelen elfog a vágy egy forró lepényre, úgyhogy vállat vonok, és Ronra mosolyogva mondom: - Szívesen megkóstolnám, ha még felismernek és beengednek a konyhába. - Közben Kopaszkát rázogatom az ölemben, mert egyre türelmetlenebb a kis pöcsös, szóval ideje lenne bemenni. - Akkor itt jó helye lesz. Az a lényeg. Csak fel kell őket világosítani, hátha pont a városból dobták ki a kölyköt. - Ahhoz képest, hogy nem valami kedvesek a szavaim, meglehetős gyengédséggel ölelem magamhoz a kis szarost, és csak reménykedem benne, hogy még azelőtt átadhatom valakinek, hogy tényleg a kendőbe csinálna.

A fogadóba lépve megintcsak nézelődöm kicsit, amíg Ron elszalajtja az itt serénykedőt a gazdáért. Sóhajtok egy nagyot, és az egyik asztalnak dőlve rázogatom tovább Golyófejet. - A kard jobban áll neked. De fogadok, hogy seprűvel a kezedben is összetörtél pár női szívet. - jegyzem meg mosolyogva, amíg még magunk vagyunk.

Ronan Gallaway Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:45 am
Az úton nem tágít Wynva mellől, átkarolva tartja őt melegen, és egy nagyobb szőrmét magukra terítve próbál segíteni abban, hogy a kicsi se fagyjon meg. Azonban, szólni nem szól semmit. Látja rajta, hogy most nem érdemes.
Kevin-től rövid búcsút vesznek, ki ígéretéhez híven a fogadóig viszi őket, és már vágtat is tovább, feltehetően azért, hogy a szekér hazatérjen, mielőtt az igazi tulajdonosa észreveszi annak hiányát.
-Hát...sajnálom, hogy ennyire kiábrándító. - Mondja halkan, vigyorogva, ahogy a hatalmas faajtóhoz vezeti őket.
-A szárnyas csikó...egyedül itt kapható a városban "messze földön híres elf áfonyás lepény". Megforgatja a szemeit, és keze a kilincsen pihen, mint aki összeszedi a bátorságát, hogy ajtót nyisson. Vagy csak fél, hogy amint kitárja, valami rá fog zúdulni a másik oldalról. - A tulajdonos és a neje mindig jó volt hozzám...és mindig szerettek volna gyereket.
Oldalra pillant, mintha Wyn lenne az, akire vár, de aztán csak összeszedi magát, és egy kissé túlzó mozdulattal benyit, hogy csak úgy a fa. Ilyen korai órában persze még nincs itt senki. Minden asztal üres. Csak az egyik felszolgáló sepreget. Rövid szóváltás után már szalad is gazdájáért, munkaeszközét pedig Ronan kezébe adja út közben, ki fintorogva veszi észre, milyen gyakorlottan fogja meg azt, és kis híja volt csak, hogy nem folytatta a takarítást.

Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
308
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:00 am
Meglehetősen hosszú, és egyáltalán nem kellemes gondolatokkal telt út van mögöttünk, s mióta elváltunk Thorától, nyomasztóan csöndes is. A gondolataimba süppedve szorítom magamhoz a gyermeket, akit kint hagytak az erdőben meghalni, egy ősrégi jóslat jeleit tapasztalva. Vajon hány gyermek lehet még szerte a kontinensen, akik voltak oly szerencsétlenek, hogy ma a ma éjjelt választották a világra jövetelükre, s most egy erődben, egy mezőn, egy kietlen sziklán lelik halálukat, a legendás jós szavai miatt? Ezt az egy gyermeket legalább megmentettük. Talán tényleg nem épp ő a világ elpusztítója. Remélem. Most mindenesetre csak egy éhes és fázós kisded, aki az utóbbi órában egyre gyakrabban nyöszörög, elégedetlenkedik, hiába próbálom melegen tartani, amennyire csak lehet. Nem tudom, mi lesz a gyermek sorsa, de bízom benne, hogy Ron nem bízná olyasvalakire, akinél rossz dolga lesz, vagy nem lenne biztonságban.  Ez minden, amit tehetünk most a gyermekért. Ez minden, amire én képes vagyok jelenleg. Szörnyű beismerés, de legalább magamhoz őszintének kell lennem. Nem tudnám és nem is akarnám felnevelni ezt a gyermeket, mindegy, mennyire szeretném, ha máshogy éreznék ezzel kapcsolatban.
- Szóval itt dolgoztál, mielőtt elindultál ... kincset keresni? - kérdezem Rontól, mikor megpillantom  a fogadót, amihez lassú lépésben közeledünk.  - Azt hittem, hogy nagyobb. Azt hittem, hogy Caldenben minden sokkal nagyobb. Olyan teméretű. - jegyzem meg elgondolkodva, ahogy a fejemet forgatva körülnézek az éjszakában kissé szűknek tűnő utcában.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
476
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Caldeni éjszakák  Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Caldeni családom
» Caldeni piac

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: