Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azúr torony KaDiPE5
Azúr torony KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azúr torony

Go down 
Utolsó Poszt Vas. Márc. 28, 2021 3:03 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 1:34 pm
Rocky start
@Althaia && Baldric zene  • Credit:
- Sosem árt, hogyha van valaki, aki próbálja fenntartani a békét - pont, mint ahogy anno fiatalkoromban. Nehezen tudom elfelejteni azokat az időket. Akkoriban volt egy kitűzött célom, ami miatt megérte minden nap felkelni, és minden este álomra hajtani a fejem. Most? Aligha.
Visszatérve a kalózokra és a rájuk való felügyeletre… nos, nem éppen ők voltak azok, akiket most a szárnyaim alá vettem, hanem az előttem álló. Nem tartom kizártnak, hogy ért a kés használatához, de még én sem szeretek egy-a-négy-ellen nyugodt szívvel fellépni, pedig nem kizárt, hogy jóval több évnyi harci tapasztalat van a hátam mögött, mint neki.
Mosolyogva veszem el tőle az övemet, majd csatolom vissza a helyére. Ha ártani akartam volna neki, akkor lehet jól jött volna a késem, de nem lett volna szükséges. Ezt persze nem kötöm az orrára. - Mondhatjuk úgy is. Édesanyámtól kaptam, ő nevelt és tanított meg mindenre, amit csak tudok. Még gyerekkoromban kaptam tőle ennek az eredeti verzióját. Viszont az évek, és a folyamatos használat kifogott rajta, és ez csupán egy replikája - nem félek beavatni az indokaimba, hisz ez aligha olyasmi, amelyet fel lehet használni ellenem. Vannak nála hatalmasabb ellenségeim, és ő nekik sem sikerült még az anyám nyomára bukkanni. Valószínűleg nem is fognak.
- Na igen… nem mi vagyunk a világ legszimpatikusabb társasága, ez tény - nevetek fel jóízűen. - De egyébként nem mindenki ilyen, még ha a közvélemény az összes kalózt vérszomjas barbárnak festi le, akik másra sem vágynak, mint vagyonra, meg élvezetre, amit ha nem kapnak meg, akkor örömmel vesznek el - én vagyok rá az élő példa. Sokaknak tényleg az előbb felsoroltak tartoznak a fő vezérelveik közé, de nekem nem. Igazság szerint nekem fogalmam sincs, hogy mi lenne az. Az ártatlanok megsegítése, talán. De ha tényleg ezzel akarnék foglalkozni, akkor nem egy kalózhajón tengetném a napjaimat.
Halkan felhorkantok, és mosolyogva pillantok le rá. - Köszönöm, hogy így gondolod, de nem kell engem sem félteni. Bőven sok vér tapad az én kezeimhez, és nem csak embereké, másfajúaké is - sóhajtok fel, majd pár pillanatra visszatekintek a tengerre. - Bár igaz, próbálom megválogatni, hogy általában mind megérdemeljék - szavaim befejeztévelújra a nőre nézek, és akkor hirtelen villanásként ér el a felismerés. A tenger szeretete, a másfajúak-ártatlanok témaköre… Egy pillanatra lefagyok, ahogy átszaladnak rajtam annak a napnak az eseményei. Megrázom a fejem.
- Bocsáss meg… elfogott egy emlék. Nagyon szép szemeid vannak - olyanok, amelyeket nehéz elfelejteni. A megmentése után nagyon sokáig nem tudtam kiverni a fejemből. Volt benne valami különleges, bár nem tudnám megmondani, hogy micsoda.
- Gondolom hallhattad már azt a legendát, hogy a kapitányunk mekkora megszállottja a najádoknak. Őszinte leszek, magam sem tudom, hogy mekkora igazságalapja van, de még így is bőven okot adhat a félelemre a tengerben élő társainknak. Te, mint a tengerszerető, mit gondolsz erről az egészről? Van okuk aggodalomra, vagy számukra ő is csak egy a sok közül, akik rájuk vadászik? - kérdezem tőle kíváncsian. Őszintén érdekel a véleménye külső szemlélőként. Legalábbis az ő szemében én így tekintek rá, még ha valójában tudom, hogy elég közelről érinti a téma.


Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 9:49 pm
same old song
Baldric & Althaia
──────────────── ────────────────
A mosolyom egy kicsit meggyőzőbbé válik a bölcsesség hallatán. Valami azt súgja, hogy ő sem csak a levegőbe beszél, alighanem neki is volt része bőven olyan tanulságokban, amit bizonyos károk révén kellett az eszébe vésnie. Én is éppen ezért nem bízok már semmit a véletlenre.
Azért jó, ha van valaki, aki vigyáz rájuk – mosolyodom el, és még csak nem is félrebeszélek; biztos vagyok benne, hogy bőven akadhat olyan helyzet is, amikor ez az ő érdeküket is szolgálja. Ha nem lépett volna közbe, én sem válogattam volna az eszközökben, amennyiben az életemről van szó, de éppen ezért örülök én is, hogy... megúsztuk ennyivel. Nyitott szemmel járok, de ettől még nem szeretek konfliktusba keveredni. – És persze másokra – teszem hozzá sokatmondóan.
Következő szavaira kíváncsian felvonom a szemöldököm, de inkább nem kérdezek – egyelőre –, hanem felemelem a földről az övét, hogy szemügyre vehessem az említett tőrt, amit a hangszínéből ítélve igen nagy becsben tart. Nem is veszem ki a tokjából, ennél nagyobbra tartom a személyes terek határait, nem már a markolatából tisztán látszik, hogy ez valóban nem mindennapi darab. Elmosolyodom és felé nyújtom az övet, a tőrrel együtt.
Azt hiszem, ha ártani akartál volna nekem, már megtetted volna – fűzöm magyarázatképp a mozdulathoz. Az a bizonyos tanulságos eset arra is megtanított, hogy nem kell mindenkiben a rosszat látnom, és még mindig nem vagyok teljes védtelen, ha a megérzéseim esetleg mégis cserben hagytak volna. Amiben kifejezetten kételkedtem, valahányszor csak a szemeibe nézek. – Valóban nagyon szép darab. Esetleg családi örökség, vagy ajándékba kaptad valakitől?
Ahogy követem a pillantását, én is vele együtt fordulok a tenger felé, és nem tudok nem mosolyogni a látványtól.
Szeretem a tengert – felelem egyszerűen, mintha ezzel mindent megmagyarázhatnék, pedig az én szemeimben valóban ez mindennek a magyarázata. A tenger volt az otthonom, a védelmezőm, a víz volt a bölcsőm és remélem, hogy amikor eljön az ideje, a sírom is. – Kevesen merészkednek ide, főleg, ha ilyen viharos a víz. Leszámítva persze néhány rum irányította embert... – teszem hozzá somolyogva. Eszembe jut az asszony figyelmeztetése, ami miatt tulajdonképpen itt időzök, és nem a dokkoknál, és halkan elnevetem magam. – Gyakrabban szoktam a dokkok közelében tölteni az időt, de egy kedves helyi asszony figyelmeztettek, hogy kellemetlen alakok kötöttek ki nemrég, ezért talán jobb, ha egy darabig távol tartom magam a környékről. Nos... – vállat vonva mosolygok, hiszen csak majdnem sikerült megúsznom a találkozást. Ennél sokkal furcsább viszont a gondolat, hogy ha összerakom a teljes képet, egyértelműnek tűnik valami: ő is közülük való. – Furcsa, hogy ők a társaid – adok hangot is a gondolataimnak, de gyorsan meg is rázom a fejem és tovább fűzöm a szavakat. – Úgy értem, ne érts félre, ezerszer inkább kerülnék szembe velük, mint veled – intek a fejemmel abba az irányba, amerre eltűntek –, csak... Nem úgy hírlik, hogy köztetek akadna, aki inkább megelőzné a bajt, mintsem elébe menne. – Mosolygok, és remélem, nem veszi rossz néven a szavaimat, mert nem sértésnek szántam őket. Egyszerűen csak tényleg ellentmondani látszik a jelleme mindannak, amit egy kalózról képzelne az ember.

Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 26, 2021 9:27 am
Rocky start
@Althaia && Baldric zene  • Credit:
Én sem értem, hogy mit gondoltam. Elég csak az ő szemszögébe képzelnem magam. Letámadja egy szűk maréknyi kalóz, akiknek könnyen elképzelhető, mire fáj a foguk, majd a háttérben megjelenik egy óriás, aki szép, üzleties szavakkal próbál hatást kifejteni. Ismerek ilyen kalózokat, akik könnyen képesek szavakkal elbűvölni az embereket, de közben alattomos szándék vezérli őket. Az ő szemében én magam is hasonló cipőben járhatok, mert lássuk be... Lehet hogy én vagyok a legápoltabb a kis csapatból, de még mindig nekem van a legdurvább kinézetem. Lehet, hogy anyám gyönyörű és az elfek többsége is, de az én génjeimnek szerintem elfelejtettek erről szólni.
Akárhogy is. A szavaim jogosan nem érnek célt, ezért más módszerhez kell folyamodnom. A bandához fordulok, akik ugyan tudják hogy alapvetően egy szelíd lélek vagyok, de mégse árt óvatosan bánni velem. Láttak már harc közben, és nem hiszem, hogy a penge rosszabbik oldalára szeretnének kerülni.
Azok eliszkolnak, és kisvártatva már csak ketten maradunk az ismeretlennel. Kedvesen elmosolyodom, ahogy ő is leengedi a tőrjét, köszönetnyilvánítására pedig csak biccentek egyet.
- Nagyon helyes! Az ember a hibáiból és a sérelmeiből tanul a leginkább - ezt én magam is tudom tanúsítani. Sok hegem van nekem, amelyek egy-egy elszámolt harc eredményeként keletkeztek. Lássuk be, a harcokban használt bőrvért nem ér annyira sokat, mint azt annyian elhiszik.
- Ezeket? - biccentek a távolodó alakok felé. - Igen, sajnos. Azt viszont nem mondhatom, hogy ártalmatlanok. De engem egyben félnek, egyben tisztelnek, szóval nem nagyon mennek ellen a szavaimnak. Sejtettem hogy készülnek valamire, és látszólag nem is tévedtem olyan nagyot - mesélek kicsit a jómadarakról.
- A tőrömet tartsd meg nyugodtan addig, míg biztonságban nem érzed magad mellettem. De visszakérem. Nem egy mindennapi darab - mosolyodom el ismét. A szemeit kutatva próbálok az elmúlt 80 évem emlékei közt valami egyezést találni, de még egyelőre nem tudok biztosat mondani.
- Szép innen a kilátás, viszont sokan egyenesen rettegnek ettől a helytől és próbálnak minél távolabb maradni tőle. Téged mi vezérelt ide? - érdeklődöm tőle, ahogy ellépek mellette és a távolba tekintek. Engem sosem ijesztettek meg a mágikus dolgok, mi több, csodálattal töltöttek el. Néha napján még én magam is el szoktam látogatni ide. Bár ez ritka, mert inkább az erdőségeket szoktam járni. Az sokkal közelebb áll a szívemhez, mint bármi más.


Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 9:10 pm
same old song
Baldric & Althaia
──────────────── ────────────────
Ahogy pillantásom átsiklik az egybegyűltek feje felett, a sejtéseim beigazolódni látszanak, és egyben az esélyeim is mintha akkorát zuhannának, mint maga a torony. Feltételezem, hogy az újabb felbukkanó alak a társai megsegítésére érkezett, márpedig az ő termetét eltekintve legfeljebb a mágia az, amire eszközként tekinthetek. Beleugorhatnék persze a vízbe is, leleplezve magam mindannyiuk előtt, de ezt számításba sem veszem.
Alaposan szemügyre veszem, és közben még annyi kurázsi is van bennem, hogy nem remeg a tőrt tartó kezem. Amikor találkozik a pillantásunk, a szemeit látva egy pillanatra elbizonytalanodom, mert ismerősnek tűnnek... pedig biztosan emlékeznék rá, ha már találkoztunk volna.
A szavait és a nevetését először nem tudom hová tenni, látszólag mellettem áll, de talán csak a társait próbálja hergelni. Valami azt súgja, hogy nem ellenem van, de inkább hajlok arra, hogy ez csak valami rossz tréfa akar lenni; kérése ellenére az ujjaim és a tőröm is sziklaszilárdan maradnak a helyükön.
Egyelőre jobban érzem magam így, ha nem bánod – felelem szenvtelenül, kék szemeimet az övébe fúrva és megerősítve azt, amire ő maga is jutott.
Félig még mindig arra számítok, hogy ezután mind ellenem fordulnak majd, de végül mégis a megérzésem igazolódik be. Határozott szavakkal utasítja az összegyűlt bandát, nem tűrve ellentmondást, bár ez utóbbit egyébként sem nagyon merik erőltetni a társai. A fenyegetésen talán el is mosolyodnék, ha nem lennék ennyire meglepve a váratlan fordulattól; így marad az, hogy egy kissé enyhül a tőröm nyomása a rumszagú nyakának bőrén.
Még mindig kissé bizalmatlanul méregetem a nagydarab férfit, de amikor sokatmondó mozdulattal úgy dobja a tőrét is rejtő övét, hogy csak rajtam keresztül tudna hozzáférni, már biztosan elhiszem, hogy – ki tudja, miért, de – az én oldalamon áll. Lassan engedem lejjebb a kezem, és mire a kérdése végére ér, a tőrt már csak lazán tartom a testem mellett és teszek egy lépést hátra, jelezve, hogy nem jelentek fenyegetést.
Köszönöm – pillantok aztán az egyetlen hátramaradóra, a fejemet is megbiccentve felé, kifejezve a hálámat, amiért segített rövid úton elrendezni ezt a kellemetlenséget.
Még mindig nem tudom, miért kísértik a szemei az ösztöneimet, de a kérdésével el is tereli erről a figyelmem. Kissé keserű mosolyra görbül a szám sarka, miközben bólintok egyet.
Sajnos igen – ismerem be. – Régi história, de kiváló tanulópénz volt ahhoz, hogy legközelebb ne bízzam a véletlenre.
Fejemmel abba az irányba intek, amerre a társai eltűntek, ajkaimra halovány mosoly kúszik.
Meglehetősen gyakorlottnak tűntél az imént – pillantok aztán ismét rá. – Gyakran kell őket szoros felügyelet alatt tartani? – Azt a kérdést nem teszem fel, hogy honnan ismerik egymást, valószínűleg túl indiszkrét volna. És egyébként is szívesebben kérdezném, hogy mi ismerhetjük-e egymást valahonnan.

Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 10:52 pm
Rocky start
@Althaia && Baldric zene  • Credit:
Nem szeretem, mikor ennyi tengeren töltött idő után kikötünk, mert akkor különös figyelmet kell fordítanom a legénységre. Kalózok… veszett egy banda alapvetően, és ugyan nem figyelhetek mindenkire, de van egy-két bajkeverő, akiket szeretek szem előtt tartani. Ők azok, akik nem elégszenek meg annyival, hogy elcsábítják a lányokat a szobájukba, és ha ellenkeznek, akkor másra ugranak, vagy tovább erőlködnek. Nem… ők azok, akiknél ha nem teszi szét a lábát a leányzó, és még viaskodik velük, a torkát is elvágják. Ugyan a legénység zömét a családomnak tekintem, de az ilyeneket legszívesebben én magam hajítanám be a tenger közepére. Nem tudom elviselni az olyanokat, akikbe az elvek halvány nyoma sem szorult.
Na, most pont ezekkel haladok a toronyhoz. Kissé hátra maradva, de kellően közel hozzájuk, hogy szükség esetén jobb belátásra tudjam őket bírni. Láttam őket a fogadóban mulatozni, ahogy sorra gurították le a kétes állagú italokat, és emlékszem, hogy még a hajón is bontottak pár rumot. Sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége, és hogy ismét egy szerencsétlen ártatlan vére fog a kezükön száradni.
Nem értem egyébként az úticélt. Mi dolguk van itt nekik, ami miatt ennyire célirányosan erre vették az útjukat? Végül csak összerakom a képet. Az indulásuk előtt futott be az egyik srác, akit nagyon megbűvölhetett a szirt közelében álldogáló szőkeség és úgy gondolta, jó barát lévén osztozkodik a pajtásaival. Pechjére én is velük tartottam.
Odaérve a helyszínre felülök az egyik középmagas sziklára, és tisztes távolból, a háttérben meghúzódva figyelem az események kibontakozását. Az érzékeim csak akkor élesednek ki, mikor meglátom, hogy a szőkeség óvatosan tapogatni kezdi a karját. Lehet, hogy csak idegességében csinálja ezt a mozdulatot, engem viszont hamar elfog a rossz érzés. Ha itt előránt egy kést erre a pár idiótára, annak nagyon csúnya vége lesz.
És ahogy gondoltam, pontosan ez történik. Leugrok a szikláról és most már közelebb merészkedek a történtekhez. Mindegyiküknél legalább egy fejjel magasabb vagyok, és legalább másfélszer olyan széles, így készségesen szélednek szét, mikor megjelenek.
- Ahogy nézem, ő az, aki mindjárt jobb belátásra bír titeket - nevetek fel, majd még közelebb lépek a szőke nőhöz. - Még az arányok ellenére is szerintem bőven elbírna legalább kettőtökkel. Talán még hármat is be tudna vállalni - pillantok vissza a srácokra, majd megrázom a fejemet.
- Megkérhetlek arra, hogy engedd el? Nem éri meg ez a pojáca, hogy bepiszkolja a késedet - kérdezem tőle kedvesen, udvariasan. - Bár azzal hátrányos helyzetbe kerülnél, igaz, badarság ilyet kérnem - rázom meg a fejemet, majd odafordulok a többiekhez.
- Elég lesz mára nektek a piálásból. Eridjetek vissza a hajóra, vagy keressetek magatoknak valakit a fogadóban, aztán ha meghallom, hogy még valakit zaklattok, ne adjon ég a vérét veszitek… A farkatok lesz a következő esti vacsora - próbálnak még ellenkezni, de én csak felemelem a tenyeremet, amire elhallgatnak. - Egy szót se! Futóléptekben, gyerünk - biccentek abba az irányba, ahonnan érkeztünk.
Mindeközben pedig leszedem magamról az övemet, amin rajta pihen a tőröm, aztán kicsit arrébb dobom. Nem túl messze, de a lány túloldalára. - Megnézheted, hogy nála is van-e valami, de a csepp agyán kívül csak pár zsebbe rejtett rumos üveget fogsz találni. Most már elengednéd? - kérdezem tőle ismételten. Ha eleget tesz a kérésemnek, a kalóz csapot-papot maga mögött hagyva csatlakozik a többiekhez. Hallom, hogy még valamit pusmognak a hátam mögött, de a legkevésbé sem tud érdekelni a kínjuk. Tudják jól, hogy állni fogom a szavam, ha arra kerülne sor. Hátrébb lépek egy-két lépést a nőtől.
- Sajnálom az előbbieket. Viszont nem tudtam nem észre venni, hogy milyen gyorsan mozog a kezed. Ráadásul ruha alá rejtett kés… Rossz tapasztalatok? - felfedezek valami megfoghatatlanul ismerőst a nő arcában, ahogy most előtte állva jobban szemügyre vehetem. De nem tudnám megmondani, hogy vajon mi lehet ez. Még nem. Viszont a megérzéseim ritkán csalnak és szándékomban áll ennek is utána járni.


Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 8:08 pm
same old song
Baldric & Althaia
──────────────── ────────────────
– Mit csinálsz, szépségem?
Ugye nem akarsz leugrani?
– Fürödjek veled?
Hacsak nem változol át a vízben, én nem javaslom... Gyere, inkább majd mi elszórakoztatunk.
Lehunyom a szemem és veszek egy nagy levegőt; nem kívánatos társaságomnak hála a sós, tengeri levegő most nem nyugtatja meg úgy emberi alakom légútjait, mint máskor. Az egyik kedves falubéli asszony, aki gyakori látogatója a nulporti piacnak – és én minden alkalommal küldetek vele haza a gyermekeinek valami apróságot – előzékenyen figyelmeztetett ma reggel, hogy a rettegett kalózhajó kikötött az éjszaka folyamán, ezért inkább tartózkodjak egy időre a dokkok területétől. Hallgattam rá, ezért is jöttem ide, hogy ha a dokkokról nem is figyelhetem a tengert, hát legalább a torony közeléből megtehessem.
Vihar közeleg; a víz haragos hullámokat hány a meredek, sziklás partra, mintha csak az én frusztrációm ütközne ki az otthonomon is.
Boszorka vagy tán? – A hangok már közelebbről hallatszanak, de egyelőre nem mozdulok meg és nem is adom jelét annak, hogy észrevettem volna őket, vagy különösebben érdekelnének.
– Vigyázz, még a végén elvarázsol...
Hé, lehet, hogy ki tudná nekünk nyitni a tornyot!
– Tudod, mi van a toronyban?
Ez az a pillanat, amikor valaki megérinti a vállamat, és én először mozdulok meg, téve egy széles lépést az ellenkező irányba, minél távolabb tőlük. Tekintetem rájuk szegezem, hogy felmérjem a lehetőségeket. Négyen vannak – egy kis szendergéssel hármat hatástalaníthatok, a negyediknek pedig vagy elmegy a kedve a további beszélgetéstől, vagy drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom.
Kitapintom a ruhám hosszú ujjába rejtett tőröket. Nem leszek még egyszer kiszolgáltatott néhány félkegyelművel szemben.
Legjobb lesz, ha most elmentek – szólalok meg nyugodtan.
Egyikük foghíjas, rumgőzös vigyort villant felém.
– Hát nincs kedved barátkozni?
Lassan ingatom a fejem, pillantásom le sem véve róla. Ő van hozzám a legközelebb, de a többiekre is figyelek; szerencsére még csak egy fél napja vagyok a felszínen, így az érzékeim még nem tompultak teljesen. Amikor megpróbál tenni felém még egy lépést, gyorsan mozdul a kezem: az ivótól már kissé zavaros a mozgása, így könnyedén megelőzöm, és az egyik tőr éles pengéjét a torkának szegezem. Ketten felröhögnek mellettünk.
Azt mondtam, menjetek – ismétlem meg határozottabb hangon, és közben átkozom a szerencsém. Direkt azért tartottam magam távol még a dokkok közelétől is, mert ilyen jelenetre legfeljebb a Kék Albatrosz előtt számítana az ember.
– Zabos a tündérke!
Hé, Baldric, csatlakozol hozzánk? Talán te jobb belátásra tudod bírni a kislányt.
Ezekre a szavakra felfigyelek, leveszem a szemem az előttem állóról és a társaság mögé szegezem a pillantásom, azt sejtve, hogy újabb nemkívánatos emberrel fog kiegészülni ez a kellemetlen kis légyott.

Vendég
Vendég
Anonymous




Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:09 pm

A torony egykor gyönyörű kék színben tündökölt, innét is kapta a nevét, azonban az évszázadok során a sós vízpárától kifakult az épület, és már csak egy-egy repedés, kisebb felület őrzi az emlékét. A tornyot állítólag megbűvölték, hogy senki ne léphessen be, éppen ezért sokan úgy hiszik, értékes dolgokat rejt a belseje. Mások viszont nem törődnek vele, és annak tekintik a tornyot, ami; egy mágikusan megvilágított épületnek, amely a sötétben, ködben hajózókat segíti a tájékozódásban.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azúr torony Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: