Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dreams are for real KaDiPE5
Dreams are for real KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dreams are for real

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 2:55 am

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 2:38 am
A dream we dream together is reality
Nem volt még pillanat, mikor hangja úgy suhant át rajtam, mint ahogy szél füttyül kihalt sikátoron. Nem ereszt gyökeret a józanész talaján, kiszárítja a sivatag fojtogató forrósága. Nem gondolkodva engedem útjára erőm maradékát, s noha célt nem tévesztett, kárt nem okozott benne. Csalódottság, düh, félsz, aggódás, leginkább aggódás az, mely lényemre telepszik, miként Ezaras gyengülő testét vonom magamhoz. – Hazudsz… - érintésére összerándulnak izmaim, s igazán csak most tudatosul bennem a kínzó fájdalom, mely kérlelhetetlenül ontja magából a vörös nedűt. Mégsem ez, amiért a könny a számhoz ér. Vigaszt nem kaphatok egyetlen egy cseppjéért sem. A szemére fátyol ül, s érintését soha nem vágytam így. Süllyed a lelkem, ahogy magával ragadja a bűntudat, a kétségbeesés, a tehetetlenség érzésével vegyülő hiányának érzése. A fájdalom. Csak egy pillanatra hunyom le szemeim, elengedve minden szót, mely sebet ejtett rajtam, s kívánom, hogy mit én ejtettem rajta, tehessem meg nem történté. Szóra nyíló ajkam már nem rebeghet semmit, hisz hiába kapaszkodok görcsösen karjába, s erejének fonalába, a világ darabjaira hullik körülöttünk. A templom kőről kőre bomlik, a padozat kockáról kockára hullik a semmibe, ahogy ketté feslik az ég s leperegnek róla a csillagok, ahogy elszakadt cérnaszálról a gyöngyszemek…
Némán kiáltok az égbe, ahogy idegen kezek szorítanak a földre. – Fiam, nyugodj meg – ismeretlen hang talál utat magának az elmémbe, ahogy hideg keze a nyakamra tapad. – Gyógyító kell azonnal, vigyük – négy erős kéz ragadott meg, kettő a lábamat nyalábolta fel, kettő pedig a hónom alatt karolt át. Erőtlenül ragadtam meg a mellettem szapora léptekkel haladó férfi karját, de nem volt erőm szólni, magammal vittem az önkívületbe. ~ Ezaras~
A fény még, ha oly haloványok is voltak bántották a szemem, szellemek elhomályosult alakjai sündörögtek körülöttem. A torkom száraz volt, egy köpet nem sok, annyit se tudtam volna összegyűjteni. Meghaltam volna? Ez a tudat nem zavart volna, annál inkább, hogy a Varázslóm valahol a hegyekben sebesülten fekszik. Noha, szívesen találkoznék újra vele, hogy csókot leheljek újra és újra ajkára, nem ezen a síkon, nem az alvilág kapujában. Megrezzentem, ahogy a hideg rongy a homlokomhoz ért, felitatva a gyöngyöket a homlokomról. – Felébredt – a hang mintha a messziségből sodródott volna felém, pedig az árny közelről takarta el a pislákoló fényeket. Fájdalom hasított belém, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a homlokomon tátongó seb, vagy a nyakam, mely a varratoktól feszült, netalán a lelkem fájdalma a nagyobb. ~Élek, ez az üres fájdalom nem lehet képzelgés~ Erőt vettem magamon és mély sóhajjal nedvesítettem be az ajkam, vagy próbáltam, ha lett volna mivel. – Ezaras … Ezaras Azildor – fátyolos, szinte alig hallható suttogás volt, melyet kitudtam magamból préselni. – Azildor, a tanácsos? – lépett mellém egy köpcös alak, olyan hirtelenséggel, hogy éreztem a pipafüstöt a ruhájából áradni. ~ Idióta. Van más Azildor is a falak közt?~ - Holdtemplom… - folytattam miután benedvesítették ajakaim, hogy könnyebben tudjak beszélni. – Megtámadtak titeket, fiam? Beszélj – faggatott tovább. ~ Egy éjmágus~ biccentettem, mielőtt újra magával ragadt a sötétség.

// Én is köszönöm, szintén csodás perceket köszönhetek neki.  Dreams are for real 854324872 //


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 2:12 am
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Bizonyos vagyok benne, hogy ezúttal szemernyi büszkeség sem szőné át az atyám szívét, amennyiben láthatná gyengeségem és ostobaságom formabontását… S bennem sem sarjad az elégedettség, miként rádöbbenek, óhatatlanul is a kristály védelmének oltárára helyeztem az épségünket. Csalfa szeretőnk, az idő mindvégig ellenünk dolgozott, mégis vakon megbíztam a kegyelmében, és lám, míg homokszemcséit szűken mérte a számunkra, okításával bőven, kíméletlenül elhalmoz bennünket.
Az oldalamat átütő, égető fájdalom okán egy momentumra elfeledi a testem a létezésének tényét, és hófehér, üres némaság telepedik az elmémre, légvételemet is a mellkasomba szorítva. Észre sem veszem, miként szorítok Rhysand kezére, hogyan fogok a vállára a balanszom megtartása érdekében, vagy, hogy miféle görcsös fintorba torzul az ábrázatom, amint próbálom feldolgozni az érzés intenzitását. Kizárólag akkor érek a tudatomhoz, amint ujjaimra meleg vér folyik, és Kóborom felsője nedvesen gyűrődik a tenyerem alatt. Kínlódó tekintetembe merő iszonyat költözik, felmérve arcának vonásait, melyeket egyik oldalon egyre vörösebbre mázol a sérüléséből csordogáló életereje. Elönti káoszban úszó szellememet a tettvágy, és a nyakának hajlatára tapasztom a kezemet, hogy ekként csillapítsam vérének folyamát.
Noha bármennyire is hajtson a küzdelem, előbb-utóbb nem tehetek elnehezülő lábaim ellen, melyek arra noszogatnak, hogy a földön keressek magamnak mentsvárat, és egyik tenyeremmel támogatva ülőhelyzetemet, a másikkal az oldalamat átütő sebre szorítsak. A hasamon kevéssé tűnik jelentősnek a kár, éppen csak érzem a kristály éles hegyét a kezemet karcolni hevesebb légvételeimnél.
- Rhysand… - érces hangon szólok utána, amint figyelmemet a merő fájdalomról eltereli a köröttünk felcsapó erőhullám, melynek tajtékzása kis híján elragadja az egyensúlyomat. Nem akarom, hogy parttalan harcot vívjon a hóbortomért, és talán még az eddigieknél is többet ártson az épségének, bár el kell ismernem, lenyűgöz a vehemencia, amellyel magához ragadja a hatalmat és féktelen tűzzé kovácsolja szenvedélyét. Bárcsak többet érne az éjmágus közönséges talárjának tönkretételénél, bárcsak… bárcsak többet tehetnék érte a küzdelemben, melyet nem nyerhetünk meg. Az aggodalom mellett a tehetetlenség kínzó érzete húzza a mellkasomat, amelyet az sem csillapít, hogy rövides időn belül visszatér mellém Rhysand, és legalább az ép vállába kapaszkodva viszonozhatom közelségét.
- Kutya bajom… - ismétlem meg korábbi szavaimat egy halovány, reszketeg mosoly fényében, bocsánatkérően ráncolva homlokomat és vonva egymásnak szemöldökeimet. Egy pillantással, nem többel adózok a mágusnak, aki a felfordulás közepette magához ragadta az évek óta féltve óvott kristályomat. Nem méricskélem tovább büszkeségtől felragyogó arckifejezését, mégis érzem, hogy valami megpattan a tudatomban, aminek kegyetlen rezgése aláfut a szívembe, hogy kérlelhetetlenül facsarhassa azt össze. Persze ott sem áll meg, végigszökken a lényemen, s kiszabadulva a testem rabigájából, a föld, a sziklák és a képzelt világ mélyére kúszik, alaposan megrengetve azt. - Bocsáss meg, Kóborom… - cirógatom meg elnézéssel a vállát, ám, hogy sajnálkozásom pontosan mi mindennek szól, már nem kúszhat az értelmünk közé, ugyanis a fejünk fölött meredező kövek és az alattunk húzódó talapzat egyre hevesebben töredezik és reng a minket itt tartó kapcsok elpattanásával, egészen a momentumig, míg hirtelenjében fülsértő némasággal ránk nem zúdulna a kőförgeteg és magába nem nyelne minket a völgy éhesen tátongó szája...


//Köszönöm a csodás játékot, imádtam minden pillanatát *.* Dreams are for real 854324872//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 1:37 am
A dream we dream together is reality
Szájának apró mosolya, nem tudom pontosan miért, de tökéletesnek tűnt, eldugott zugba tűz így be a napsugár. Hasonló bontakozik s hervad arcomon, válaszát hallva, meglepődés azonban nem kíséri. Sejtettem, hogy elég körültekintéssel vette szárnyai alá, a lehetőséget, s kiaknázásának módját. Hogy miért ezt? Talán, hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban elég jól ismerem, vagy csak azért, hogy tudjam, mennyit is kell várakoznom egy sötét zsebben. Nem tudom megmondani. – Biztos vagyok benne, hogy büszke volt rád – tekintek rá egy pillanatra egy őz szelídségével. Meglehet, ha kegyes lenne hozzánk a sors, nem sürgetné kebelbarátját, az időt, s váratlan vendégünket tüskéim is percről perce hullanának porba.
A gyanú, mely eddig is sötét árnyként lapult meg elmémben, kiteljesedik, sőt még pofátlanul alakot is ölt, melytől reszketőssé válik kezem s lábam. S ezen nem segítenek Ezaras elhaló szavai az arcára kiüllő felismerés sem. A férfi, mit sem törődik a kérdéssel, nincs ideje neki, holmi ismerkedésre. Bár minden bizonytalanságot kizárva, ő nagyon is tisztában van Ezaras kilétével, s talán még többel is. Egyre inkább nem tetszik nekem ez a figura, s még ha ínamba is áramlik a félsz, félsz az ismeretlentől, valami mástól pezsegni kezd a vérem. Óvatosan zárom ujjaim közé a még mindig derengő kristályt, mely néhány pillanatig rabmadárként akar szabadulni börtönéből, majd elcsendesedik. – Egy éjmágus, akit az Éjanya magára hagyott. Ha nem feledjük, majd gondolunk rád – meggondolatlanul csattanok fel negédes szavai suttogására. Kihívó tekintetemre csak egy lemondó szájrándítást kapok. – Ostoba – fejét csóválva pillant le a földre. Kezemre simuló ujjak, s a bársonyos hang vonja el figyelmem a sötét varázsló nyurga alakjáról s bár szívem szerint letörölném azt a bárgyú vigyort a képéről Ezaras szavaira próbálok koncentrálni. A Hold, mint a cukormáz kezd elfolyosódni a szemem előtt, a csillagok egyenként hunynak ki az égen, de nem hagy nyugodni a szemem sarkában hullámzó árny s még mielőtt bármit is tennék éles pattanás … A fájdalom nyílként hasít belém, miközben próbálom Ezaras rám nehezedő testét megtartani. A fülem zúg, érzem, ahogy szemöldökömet felhasítja egy szilánk. A szeme világa elhomályosul az alágördülő kövérre hízott vércsepptől. Nyakam hajlatából melegvízű patakként indul meg a folyam, melynek éltető nedvét mohón itattja át ingem anyagát. Mégis jobban megrémít Tanácsosom fájdalomtól eltorzult vonásai s a kezemre tapadó bíborszínű vére. Tudatom elhomályosul, még mielőtt teljesen elborítaná agyamat a düh és kétségbeesés sötét ködje óvatosan fektetem a földre. Az erő mely eddig lágyan fodrozódott, most méteres hullámokként csapnak fel körülöttem s csapódnak mellkasomhoz, nem tudom mikor s hogyan sikerül megragadnom, s tűzgömbé formálnom a tenyerembe, de nem is foglalkozok vele. Akkor eresztem, csak útjára mikor már érzem, hogy izzó tüzes gömbként vibrál. A varázsló arcára némi döbbenet ül ki, ahogy éjsötét tallárja lángra kap, melyet egy mozdulattal perdít le válláról. Hirtelen ólomsúlyú sasmadár telepedik vállaimra, mely alatt megrogyva tántorodok meg, ha még Ezaras a hideg kőpadlóba kapaszkodva maradt velem, a valótlan valóságban, óvón vonom magamhoz. – Nem kívánom a halálotokat, de ha nem hagytok más választást – ingatja meg fejét, ujjai közé csípve az apró kristályt. Szívem szapora verése egyre inkább lelassul, ahogy zihálásom is lecsillapodik. Tekintetemmel nem tisztelem meg a éjmágust, azzal Ezaras vonásainak fürkészésével adózok. – Dögölj meg! – pillantok vissza rá futólag. – Jól vagy? – süllyesztem vissza tekintetem Tanácsosomra, hangomban őszinte, fáradt aggodalommal.

// #varázslat: Tűzgömb //

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 12:30 am
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Számítottam az elbeszélésemet követő kérdésekre, mégis megilletődésre sarkall a tény, hogy mind közül éppen ez csordul le halovány pirosra csókolt ajkairól. Alig-mosoly szökik a szájzugaimba, miként csodával határos momentumunk édes emlékeztetőjéről érdeklődő barnáira emelem a tekintetemet.
- Néhányat. Nem volt módomban folyamatosan kutatni rejtelmeit, és konok módon segítséget sem fogadtam el mellé – magyarázom eltűnődötten, visszasüllyesztve pillantásomat a kristályra, melyet mostanra az egyik legnagyobb kincsemként dédelgetek. - Még az atyám elől is elhallgattam, hogy később lenyűgözhessem, noha bizton veszem, előtte nem maradt titok ez sem – mosolyom nosztalgiával elegyedik, s bár szívesen mesélnék a kutatásom bizonyos mozzanatairól, amíg várakozunk a megidézett varázslat gondos munkájára, az idő ezúttal sem méri kegyesen a homokszemcséit a számunkra.
Csatlakozik hozzánk a Szellem, ki néma, noha közel sem tétlen kísértetként követte lépteinket egészen idáig, és a fejemben visszhangzó, kíméletlen sugallat okán kezdem gyanítani; a valóság szövetén sem cselekedett másként. Zúgó elmével, hunyorogva, s egyik kezemmel a halántékomat tapogatva hallgatom a mondanivalóját, melynek folyama tiszta érdeklődésemet elfeketedett bizalmatlansággá gyurmázza.
- Ki vagy te? - szűröm a fogaim között a saját kérdésözönöm legsarkalatosabb pontját, igaz, válaszra nem feltétlen várok, főleg, amiként nyilvánvalóvá teszi a számunkra, hogy az idő pergésével ő is éppen olyan hevességgel kélt versenyre, mint mi magunk. Feléledő aggodalmamon és riadalmamon bátorodva vehemensebb ritmusra kezd a szívem, a véremet szinte a fülemben érzem zubogni, míg izmaim készültséggel feszülnek a mozdulata okán. A nyelvemre kúszik a varázsige, amely megvédene az övéitől bennünket, azonban egyhamar rá kell döbbenjek, hogy egykori tudásomból pusztán korlátoltan vagyok képes merítkezni.
- Csapdába sétáltunk… - bököm ki elhalóan, miként egy szekundumra elkapom Rhysand válaszokért epekedő tekintetét, ám ha volna is bővebb magyarázatom a helyzetünk tisztázására, eltereli a figyelmünket a közénk lebegő ásvány. - Fogd meg – nehezen gördülnek sajgó tudatom lankáira a gondolataim, és éppen ezért bízom az ő kezeire a kincset, melyet minden áron meg kell őriznünk.
- Ne nehezítsétek meg. Egyikőtök kezébe sem való a Hold oltalmát élvező kristály, kizárólag egy éjmáguséba – csendül fel nyájas hangja újfent, amellyel igyekszem a legkevesebbet foglalkozni. Helyette félig-meddig az ifjú elé fordulok, kezeim közé fogva a gömböt tartó ujjait. Elszántságomból és makacsságomból gyűjtve erőt keményítem meg a vonásaimat, amint szigorral felkeresem a jól ismert földszín szemeket.
- Koncentrálj, miként az előbb tettük. Ezúttal arra, hogy eltűnjünk innét – suttogom magunk közé, nem tudva leplezni a szavaimmal elegyedett sürgetést és kétségbeesést, ugyanis az ostoba is láthatja, hogy egyik oldalunkon szakadékkal, másikon egy beomlott járattal, harmadikon pedig a varázslóval az égvilágon semmi esélyünk. - Gondolj a valóság szövetére… Bontsd le az elmédben az itteni világot, rétegről rétegre – kínálom fel számára az útmutatásomat sebtében, s meglehet, én is minden erőmmel azon vagyok, hogy ráhangolódjak a kijutásunkra, nem kerüli el a figyelmemet az oltár oldaláról apró kattanással leemelkedő kisebb kristályszobor, mely Isilmët hivatott megidézni kecses formáiban. - Hagyd letűnni a csillagokat, aláfolyni a Holdat, elsimulni a talajt- - mondatom hirtelen akad meg, amint fél füllel koncentrálva a Szellem szavaira rádöbbenek, hogy mire is készül pontosan, noha már meglehetősen későn. Éles csattanás csendül fel az oldalunkról, amint a dísz megannyi darabra robbanva célozza meg testünket a távozásunk megakadályozása és a gömb helyben tartása érdekében. Óhatatlan moccanok Rhysand védelmére, s bár afelől semmi kétségem, egy szilánk hátulról az oldalamba fúródott, abban nem lehetek bizonyos, hogy ezáltal őt is megvédtem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 28, 2022 11:57 pm
A dream we dream together is reality
Szavai hiába, oly csöndesek akár aszélbe súgott titkos vallomás, tisztán csengenek, akár a kristályvízű patak csörgedezése Silmé erdejében. Andalító hangfoszlány, mely szemhunyásnyi időre meglágyítják akaratomat. Az idő annak az egy szegmensében vágtázva szelném át a köztünk lévő távolságot és könyörögnék: ha tudja, ne emeljen gátat a folyóra, hisz az megreped, darabjaira hull, úgy, hogy már csak az emléke marad, a folyó nagyobb pusztítást fog végezni, mint azt bárki hinné. Nem teszem, nem engedek a fellobbanó hévnek- még nem- homokot hintek rá, hogy parazsában fojtsam el. Engedelmes gyermekként követem, s végül mégis csak behódoljak,  s adjam át magam az érzésnek, mely, mint az aranyló méz, melyet az ajkáról csókolok le, a szellő mely bizserget, melyet közelsége kelt életre. Fáj magára hagynom, fáj, hogy csak ennyit adhatok, s hogy ennyit vehetek el.
Hívására közelebb lépek, de csak éppen annyira hajolok a kristály felé, hogy ne vessek rá árnyékot. Bár tudom, hogy létezik a mágia, az erő, mely behálózza világunk, s mégis, ha arra kérnének, mondjam ki az első szót, ami az eszembe jut: ~ Varázslatos.~ Sosem láttam még ilyet, de még ehhez foghatót sem. S talán most jut el a tudatomig a tény, hogy a Isilme arca most tőlem is ragyog. Komor vonásaim egy pillanatra büszke mosoly otthona lesz. A cseppnyi ásványt úgy festi meg a kékfény, mint vér az ereket, lassan indul útnak, hogy felfedje az eddig láthatatlan hálózatot, előcsalva az eddig láthatatlan titkosírást. Mert, ha Ezarasnak jelentenek is valamit ezek a szimbólumok számomra csak karcolatok, melyek szépek, de nemigen többek. Ezaras szavai, azonban száguldanak át elmémen, minden zegzugát cirógatják, s hangtalanul adózom türelme iránt. – Hány év? Hány évet áldoztál az életedből erre? – pillantok fel szemem elé hulló tincseim alól, még mielőtt magam is kiegyenesednék. Ráemelve tekintetem ismét elkomorodik, s hangom is tárgyilagosan cseppen a földre. Nem tudom szavakba önteni, az érzéseket, melyek ebben a percben tornádóként kavarognak bennem, mikor szemé sarkában megülő szarkalábakat figyelem, vagy ajkáról legördülő sóhaját hallom. S hogy időm se legyen töprengeni, szeme rebbenését követve, fordulok az alakra, ki bár árnyékok közt mozog, érkezését nem akarja titkolni. Talárja ismerős, hisz a falak között nem egy birtokolja, s ha emlékeim nem csalnak, több köze lehet a Holdanyához, mint nekem vagy akár Azildornak. Orrom nyergében apró ráncok gyűlnek, ahogy elfintorodom. Nem a köpenye teszi, hanem a tenyérbemászó ábrázata. – Ámbár, annyi időm mégis akad, hogy gratuláljak, kevesen lettek volna erre képesek – tesz egy hatásvadász mozdulatot bemutatva környezetünk. – S hálával tartozom nektek – mosolya kiszélesedik, bogár szemeiben pedig megcsillan a fölénk magasodó Hold fénye. – Ugyan Azildor ne vágj ilyen képet, a legtisztább elmét is beárnyékolja a túlbuzgóság – legyint egyet, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni a közeléből. – De bármennyire is szórakoztató a társaságotok, sürget az idő, ezért … – könnyed, szinte légies mozdulattal nyújtja előre balját. Arcomra értetlenség ül, hisz egyelőre a úgy cikáznak fejemben a gondolatok, a kirakós darabkái, mint felrázott üveggömbben a hópelyhek. Ezarasra pillantok, valamiféle választ remélve, hisz rosszérzésem, most szinte a vállamra nehezedik. Pillanatokkal később azonban az apró jegec akár könnyed pillangó kúszik közénk. Momentumokig megbabonázva figyelem imbolygó mozgását, s hacsak Tanácsosom meg nem előz, markolok rá, felocsúdva a látottakat megemésztve.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 26, 2022 6:51 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Magamra engedett nyugalmamat ráncok árnyékolják a homlokomon kínzó szavai hallatán, s bár temérdek gondolat sarjad izzó elmém felszínén, mely puhítani kívánná megkövült vonásait, netán saját igazamért óhajtana küzdeni, mégis meghagyom neki a csendet, melyért a lényének minden pórusával kiáltozik. Legalábbis bizonyos mértékben, hisz ebben a különös világban a nyelvemre engedett lakat nem kattan mindég határozottsággal, így ekként egy árva gondolatszál csak legördül róla az akaratom dacára.
- Olykor egy porszem is a világot jelentheti… - jegyzem meg csöndesen, elnézéssel mustrálva feszengő alakját. S nekem már most sem jelent kevesebbet örökkön forrongó lelke; nem pusztán, mert a kötelékünk mámorában úszva el kívánja velem hitetni a lényem, nincsen nála fontosabb, hanem éppen azért, mert még nem tudhatom. Ott izzik benne a jövő reménye, számolatlan lehetőség fortyog igaz szívének mélyében, melynek okán megköszönöm az isteneknek, ha belé kapaszkodva menekülhetek, de valójában pontosan olyan lendülettel taszajtanám magam elé, mint amiként ő tette velem. A sokat megéltek dolga a bimbózó fiatalság óvása, és nem fordítva - kizárólag ezért lehetek én is itt vele, mert minden egyes megélt holdtölte az atyám és Maveros ajándéka.
Ismerem hát az érzést, melynek megvetése a zsigereiig hatol, ugyanakkor nem vágyom, hogy benne fürdőzzön. Amire vágyom, hogy elevene az ajkaival együtt puhuljon kérlelhetetlen csókom alatt, hogy a felpezsdülő, zubogó vére emlékeztesse, milyen csodálatos az élet, ha van kivel megosztani, s hogy rájöjjön, forró ölelése nélkül halovány fényben úszna csupán ez az éjszaka… Szinte belesajdul a mellkasom, miként féktelenséggel hagyom a lényemet kitárulkozni és az erőinket elegyedni, hisz érzem; ez a momentum afféle, melynek ragyogása kizárólag egyszer tapasztalható meg az életben. Mégsem tart tovább, mint a kérész léte, noha az égre idézett varázslat ha nem is maradéktalanul, azonban kárpótol érintésének és oly nagy becsben tartott mosolyának hiányáért.
Apró szusszanással, felfeslett számat mostanra határozottan fájlalva fordítom a tekintetemet a Holdra, mely bár fölöttünk magasodik, bámulatos közelségből ontja magából ezüstös csillámait. Szinte érezni Isilmë kegyének szelét és rideg szépségének simítását a bőrünkön, melynek tükrében valódi porszemeknek tűnhetünk csupán. Nehéz felébrednem az ámulatból, mégis megteszem és csöndes léptekkel az oltárhoz sétálok. A zsebemből előkotorva körültekintő gondossággal helyezem le a kristályt az emelvény egyenetlen, fakó felszínére, várva, hogy a matéria magába szippantsa az égitest áldását s ezáltal felfedje nekünk a titkait.
- Hajolj közelebb – intek Rhysand felé addigra már a gömb felett görnyedve, hogy közelebbről szemrevételezhessem a változásait. - Amennyiben a hold fénye éri a kristályt, láthatod, hogy szépen lassan elkezd… feltöltődni, talán ez a legjobb szó rá – magyarázom, érdeklődéssel méricskélve a változatlan fénylő, pulzáló jelenséget. S valóban, az alsó pólusától indulva a tejfehér kőre halovány kék szín kezd felkapaszkodni, megkerülve az addig láthatatlan véseteket, amelyek ilyetén határozottan rajzolódnak ki a felszínén. - Számolatlan formában, időben és módon kíséreltem meg feltölteni, de mindég hiányzott a felső negyed s az ott rejlő szimbólumok. Remélhetőleg ezúttal teljesen eltelik – hümmentek fel halkan a gondolatmenet zárásaként, kiegyenesítve a hátamat is, ugyanis a procedúra nem különösebben gyors.
Viszont túlzás lenne állítani, hogy testhelyzetem változásának köszönhetően fedezem fel a balunkról érkező alakot, inkább árulják el tompa puffanással kísért léptei. Kíváncsian fordulok a szellemünk felé, kinek sudár alakját a Hold rendjének összetéveszthetetlen palástja fedi. Hasonszőrűn érdeklődő vonásait sötét, kusza haj és rövidre nyírt szakáll keretezi, ismerősen mégsem a látványa – leszámítva szemeinek villanását a korábbi emlékfoszlányból -, hanem felsejlő hangja cseng.
- Remélhetőleg, bár attól tartok nem várnám ki – jegyzi meg félszeg mosolyra húzott szájjal, aggodalom helyett azonban egy mondat ékelődik az eddigieknél kifejezettebben a tudatomba, melynek hatására kénytelen vagyok a fejemhez kapni. A templomba kell menned.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 26, 2022 1:05 pm
A dream we dream together is reality
Hamar kapja fel a szél a lehetőséget, mely délibábként hullámzott a bűntengere felett, s míg az ő válla megereszkedett, addig az enyém megemelkedett, mélyet szippantottam a lassan ereszkedő porszemcsékből. Lelkemet épp úgy karcolták a szavak, ahogy kaparták torkom a milliőnyi porszemek. Nem akartam se kérdést, sem pedig választ, csak csendet, melyben a gondolataimat visszaterelhetem oda, amiért itt vagyok. Homlokomra rója hibáim, melyektől vagyok az, aki, s azt, hogy izzó tűzgömb lettem, ahogy csendesen olvadt rám lénye. Melyet formálhatna erényével, szelíd türelemmel, miként a kovács a forró vasat, ám ehelyett hideg vízbe mártja. – Csak egy ránc vagyok az arcodon, egy apró seb az ujjadon – könnyedén emelem meg vállam, hogy tehetetlenül ereszkedjenek vissza. Bármilyen nagy legyen bennem az akarat, ilyen gyorsan a megáradt folyó sem húzódik vissza a medrébe. – Nem érdekel a világ, csak porszemei, melyek közül egy vagy te is – egy, lehet a legnagyobb, a legtündökölőbb, de nem az egyetlen. Ki fontos számomra, azért a kezemet a tűzbe tenném, s hogy ez káros az egészségre, meg lehet. Hiszem, hogy a legélesebb, legfényesebb kardot kívánja készíteni, csak ő nem hisz a vasban, hogy az nem törik ketté. Ő lesz a vesztem, mert épp úgy részem kínzó kételye. – Legyen meg az akaratod, jobban fogok igyekezni. De több szó ne essen erről – s hogy miben segítene? Könnyebb lenni magára hagyni.
Engedek hívásának, mellyel közelebb von magához, csillogó lélektükreiben megpillantom magam. Rezzenéstelen arccal tűröm fixírozását, s némán hallgatom magyarázatát pillanatokkal később pedig útmutatását. Homlokom gyengéden támasztom az övének, s nézem leereszkedő pilláit, melyek eltakarják a hullámzó tengert, a halvány barna bőrét, s elképzelem fakó, vékony vonalú ajkát. Arcom érintésére gyengéd borzongás fut végig gerincemen, s egy pillanatra megremegnek pilláim. Forró lehelete ingem takarástól megszabadult bőröm pettyezi, miként végig gördül rajta. Ajka perzseli az ajkam, ám mégsem tudtam, nem akartam engedni a noszogatásnak. Ám ahogy bársonyos nyelve az enyém köré fonódik számomra eddig ismeretlen forróságot ébreszt testembe. Védelmezőn öleltem karjaimba. Ez nem csupán egy csók volt…ez már annál sokkal több. Lénye fénylő szakadéként dereng, vonzón mély, melyből lelkemért és erőmért nyúl. Kéri minden melegét, tőle ébredő delejét. Megkövült lelkem felenged minden egyes lépéssel lassú, de annál szenvedélyesebb keringőkben, s adom át neki, amit kíván, ahogy én is elveszem, a parazsat mely lángra lobbant. Mindenem az övé s mégsem, mindene az enyém s mégsem. Érzékeim csalatnak vagy valóban valami olyan csodát hívtunk életre melyet egyikünk sem gondolt volna, miként megfeledkezve mindenről engedtünk utat, a szertelen vágynak s erőinknek? Pilláim mögül s érzékelem az ezüstös fényt mely pillanatok alatt teljesedik ki fejünk felett. Bár ragaszkodnék a perchez, érzem a táncunk a végéhez közeledik, s engedek szorításomon, mielőtt egy apró szusszanással hagynám magára mérgező ajkait, s lépnék oldalra tőle. A Hold szinte olyan közel van, hogy az az érzésem támad, ha kinyújtózom, ujjaimmal végig simíthatnám ezüstös udvarát. – Azt hiszem, most rajtad a sor – simítom csuklómra tenyerem a hátam mögött, s teszek még két lépést oldalra, hogy gondtalanul közelíthesse meg az oltárt. Csak ha elhaladt mellettem követem csendes léptekkel.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 11:02 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
- Előbb jussunk ki innét, féktelen Kóborom – gyengéd mosolyom tovább gyűrűzik az ábrázatomon pajkos feleletének okán, s alig percek múlva azt kívánom, bárcsak az övén is ott tudtam volna tartani a derűt. Ám van, ami sürgetőbb a lényünk minden óhajánál. A hevessége, melyet olyannyira szívlelek benne még a korlátait feszegeti, s igazán most ülepedik le bennem fiatalságának mérhetetlen szertelensége. Kedvem volna finom harapdálását hasonlóképp jutalmazni, mégis megértéssel vértezem fel magamat, mielőtt újfent megszólalnék.
- Mivel segítene, ha elküldenélek? - szusszanok fel csöndesen, megadással engedve le a vállaimat. - Nem korhollak, pusztán kérlek, hogy engem se helyezz magad elé. Nem viselheted a válladon a világ minden súlyát, mert ha egyszer megroppan alatta a hátad, vele együtt temeted mindazt, amit védeni kívántál – magyarázom türelemmel, remélve, pillanatnyi haragjának ködén biztos fénycsóvaként fognak áttörni a szavaim. Persze tudom, hogy mélyen érző szíve még nem könnyebbedett meg maradéktalanul, de úgy vélem, ezt az árat megéri az egymás közötti bizalom alapjainak lefektetése. Bizalom kérdése hiszen, hogy elfogadja képességemet a védelmezésére vagy saját határaimnak ismerete kapcsán. S ha együtt bukunk? Mit számítana már bármelyikünknek is?
Ami számít, hogy itt van még ahhoz, hogy a kezembe simíthassa a tenyerét, és erőink szelíd jószágokként bújhassanak össze. Meglehet, hogy vonásait még nem engedik mosolyra fakadni korábbi gondolataink, azonban az én szellememet nem árnyékolja az egymás iránti puhatolózásunk völgye; finoman húzom magamhoz közelebb, mihelyt az oltárhoz értünk.
- Odakint működött – pillantok rá szelíden, szemérmetlen ábránddal fürdőzve barnáinak tükrében, orrának egyenes élében vagy éppen ajkainak lágy görbületében. - Nem feltétlen. Inkább számítok a rejtett vésetek felbukkanására, melyek választ kínálhatnak a kristály deaktiválására. S hogy sejtelmes szellemünk ha nem is odafentről fog ránk integetni, de végre felfedi magát. A többi még a jövő zenéje – somolygok az orrom alatt, még egy lépéssel közelítve hozzá, hogy egymásnak simíthassam kosztól ragacsos homlokunkat. Behunyom a szemeimet, mialatt közrefogom puha orcáit a tenyereimmel.
- Feledj el mindent, Rhysand. Kérdéseket, válaszokat, talánokat és miérteket. A környező világot, vagy a parányi tüskéket, melyek most szívedben pihennek irántam – suttogom magunk közé, csakugyan koncentrálva a tudatom kiürítésére, habár míg az elmém lassan elcsitul, a vérem úgy kezd élénkebb ritmusra a közelségén felhevülve. Képtelen figyelmen kívül hagyni a porral keveredett illatát, forró leheletét az arcomon vagy testének jóleső melegét. - Összpontosíts az erőinkre, mely velünk együtt ölelkezik össze… Hagyd, hogy haloványan derengő fényük egymásé lehessenek szövögetve a lehetetlent az égre. Képzeld el… - kénytelen vagyok nyelni egyet, megakadva egy szekundumra a mondandómban, mialatt finoman egymásnak dörgölöm az orrainkat. - az ezüstösen csillámló holdat, miként hálával simogat minket cserébe pászmáival. Amiként… - leheletnyi sóhaj gördül le a mellkasomról, mielőtt megadva magamat a tagadhatatlan késztetésnek, hívogató ajkainak tapasztanám a számat. Ezúttal közel sem olyan gyengédséggel, mint odakint a pilláit emelgető nap ártatlan fényében; ragaszkodással csókolom le róla a megtapadt port, a haragos szavakat, hogy aztán nedves ajkainak ölelésében utat törve magamnak mélyíthessem el éppúgy a keringőnket, mint a kötelékünket, melynek szilárd huzalain egyelőre a tudtunk nélkül bont formát a mágia csodája.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 10:25 pm
A dream we dream together is reality
Megállapítására kényszerűséget érzek arra, hogy végig nézzek magamon. Megkérdőjelezhetetlenül igaza van. – Hozzám illik. A nosztalgia lehet bűn, de szívesen fürdőzőm veled benne – pajkos tükröződéssel viszonzom lágy görbületű mosolyát, s szívem szerint lecsókolnám fakórózsaszín ajkáról a vöröslő foltot, mégis megálljt parancsolok a kísértésnek, s segítem fel a földről. Egy húron pendül bánat és öröm. Mellkasomra ólmos súly nehezedik, ahogy elmerülök mozdulataiban, testének rejtett sebeit kutatva. Állkapcsom összeszorítva gyűröm vissza magamba a szavakat, mely feltörni készülnek érezve meggondolatlanságának nem bekövetkezett hatását. A dühös vagyok, melynek hagynám, hogy belülről emésszen, míg az idő nem húz rá vékony szemfedelet. Gunyoros keserű mosoly ül ábrázatomra, ahogy kihúzom kezem az övéből, hogy a környezet magaslataiban és völgyeiben keressek kapaszkodót a mellkasomba hortyogó érzés elnyomására. – Korholsz…s téged vajon ugyanezért ki fog? Most akár fekhetnénk mindketten a romok alatt – fordulok egy pillanatra felé, hogy a kőtörmelékek felé inthessek. - Fogad el, hogy nem fogom magamat eléd helyezni, s ha nem megy, küldj el – szavaim szárazan koppannak a kövön, lépteim pedig port kavarnak, ahogy ismét hátat fordítok neki s néhány lépést teszek immár az égre emelve tekintetem. A bekövetkezett harapható csendet kétségbeesett kérdésemmel töröm meg. Közelségét a legkevésbé sem kívánom, mely édes borzongással tölt el. Elszakítva sápadt fényekkel pöttyös szemeitől tekintetem kezére vezetem. Engedelmesen simítom bele ismét sajátom, megcirógatva erejének bársonyos mivoltát. Óvatos, kimért léptekkel indulok meg vele a sziklaszírt végében álló oltárhoz, melynek felszíne fakón csillan a holdtalan éjszakában. -  Ha jól sejtem a cseles időt kívánod becsapni, s az égre hívni a teliholdat – vonom enyhén fel szemöldököm, noha a torkomból még száraz falevélként peregnek a szavak. – Azt gondolod, hogy így megreped a magot burokként védő kristály? S utána, mit kezdesz vele?

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 9:13 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Bólintok az észrevételére, mert bár meglátásom szerint elég sokan állnak vagy álltak kapcsolatban a templommal ahhoz, hogy egyetlen lélek furakodjon csupán a tapasztalásaink közé, attól függetlenül eme kibogozhatatlan szőttes minden egyes szála összefügg a többivel, egyenrangún kapaszkodnak egymásba. A kérdés pusztán, végül hol érnek egybe? Az idő és a köröttünk elterülő világ megsürgetnek bennünket ennek a felfedezésére, így nem marad értekezésem kárpótlásul simítani Rhysand lelkét, vagy tovább ecsetelni figyelembe aligha vett óhajainkat. Örülhetünk, amiért egyáltalán még azelőtt az átjáró túloldalára érünk, hogy maguk alá temetne minket a kérlelhetetlenül omló, porzó törmelék.
A mögöttünk hagyottal vetekedő kőforgatag gördül le a mellkasomról egy akadozott sóhaj formájában a hangját s mocorgását hallva. Hunyorogva kutatom sziluettjét a felvert porfelhőben, mely lépteinek szinkronjában válik egyre élesebbé és felismerhetőbbé.
- Kutya bajom – felelem, elhúzott szájjal mérve fel az itt-ott felfeslett ruházatomat vagy a koszrengeteget, amely lehorzsolt alkarjaimat sötétíti jó néhány árnyalattal. Ha nem tartózkodnék egy újabb köhögéstől, felhorkantanék a tényre, a drága Kóborom még hangot is ad a nyilvánvalónak. - Attól félek minderre neked is szükséged lesz – mosolyodok el gyengéden, hagyva, hogy kedvére atyáskodjon felettem, amíg fel nem kel és a kezét nem nyújtja nekem. Nem különösebben rimánkodva a méltóságom és a becsületem felett fogadom el a segítségét, újabb nyögéssel bírva mozgásra megpróbált végtagjaimat és porcikáimat. A Fényre, sürgetően találnom kell egy megbízható alkimistát…
- Nem, viszont nem is terveztem bemutatni neked az egész templomot. Itt a helyünk – magyarázom, kidörzsölve némi port a szemeimből, aztán a számat is megtörlöm a kézhátammal. Ki hitte volna, hogy ilyen fertelmes íze van egy kegyhelynek. - Ugyanakkor nem tagadom, valóban különös a környezet noszogatása. Valaki más, a mag vagy mindössze a tudatalattink sürget? Nem tudni – szusszanok fel halkan, viszonozva kutakodó tekintetét az egyre tisztuló levegő ölelésében. Finoman oldalra biccentem az államat, felmérve megpróbált ruházatát és a bőrén, haján, hosszú szempilláin megülő porszemcséket. - Azt azonban kifejezetten nem is szeretném megtudni, milyen volna egyedül maradni itt. Fogd kérlek vissza az önfeláldozásodat, Rhysand, nehéz a súlya alatt lélegezni – jegyzem meg csöndesen, a szívemen halovány, de annál kifejezettebb súlyokat cipelve; megrendítene, ha komolyabb bántódása esne. Hagyom közben, hogy eleressze a kezemet és odébb lépjen tőlem a környezetünk felmérésének indokán. Magam sem teszek másként, mert annak dacára, hogy jártam már itt, ki tudja, miféle meglepetéseket tartogat számunkra a hely torz valója.
Mindaddig némán vizsgálódok, míg le nem csordul az ifjú ajkairól a nevem, mely alatt a lényem hevesen dobbanna, amennyiben nem szűrné ilyen fakón a hangját. Összevont szemöldökökkel pillantok vissza rá, majd kérdése végett az égre emelem a szemeimet. Hol van a Hold? A Hold, melynek felszínén megpillantasz integetni valakit? A Hold, mely az álmainkat vigyázza? A megfeszülő nyakam gerjesztette, apró köhintés szakítja meg a fejemben sorolt kérdéseket, amelyek egyúttal a válasz felé is terelgetnek.
- Vélhetően ott, ahol eddig az alkonyat és az éjszaka – tekintek rá a lehető legnagyobb természetességgel, s ha nem követi a gondolatmenetemet, megkocogtatom a halántékomat a mutatóujjammal. - Noha úgy vélem ezúttal többre lesz szükségünk némi csípésnél. Gyere, Rhysand – nyújtom felé a kezemet, leheletnyi mosolyt bújtatva a szájzugaimban. - Te zenét kínáltál, így én most táncra hívlak. Gyere, idézzük meg együtt a Holdat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 8:43 pm
A dream we dream together is reality
- Vagy a templommal… - fűzöm hozzá csendesen. Meglátásom szerint semmilyen részletet nem hagyhatunk figyelmen kívül, nem tudhatjuk, hogy a magban rejtőző erő, milyen repedéseket okozott a világot öltöztető rétegek között. Az érzés, olyan, mint a tej íze a nyelvemen. Selymes, édes és ártatlan, aztán se szó se beszéd, megsavanyodik, ahogy elhúzza kezét. Nem marad más utána, csak a gyomromat kínzó görcs, melytől lelkem a csésze oldalára fröcsög. – Hát persze – eresztem le magam mellé karom immár kerülve tekintetét, mely oly bársonyos, mint csecsemő selymes szálú haja, melyet szellő borzol nyári éjszakán. A szem színét, formája változhat, de ami belőle sugárzik soha. – Az a sanda gyanúm bármi vagy bárki is áll e mögött, a legkevésbé sem érdekli, mit szeretnénk – gyanakvó sötét pillantással fixírozom a mögöttünk lévő kihalt folyosót, várva valamit, megérzésem életre kelő formáját. Felismerve a veszélyt, nem fecsérlem az időt szavakra, s bántudat se mardos amiatt, hogy drága Tanácsosomat, grabancánál fogva rántom magammal. Ez valóban a cselekvés ideje, s luxus lenne minden egyes pillanatot tanakodásra pazarolni, hacsak valóban nem kívánkozunk a kárpiton túli világba. Fülemben lüktet, surrog a vér, tüdőm sípolva óhajtja a levegőt, szívem hagos dobbantásokkal akar kiugrani helyéről, nem gondolkodom, csak egyet fogok bánni, hogy nem csókkal búcsúztunk. De sejthettem volna, hogy lakozik benne annyi őrültség, hogy az utolsó pillanatban utánam nyúljon… A kövek rideg csókja kergetik el az elfogadást, s ránt vissza a valóságba. A hömpölygő porfelhő marja a szemem, ahogy kutatok utána, aggodalmamra karcos hangja, hozza a gyógyírt. Mély levegővételem furcsa köhögésbe torkoló trüszkölést csal elő belőlem. – Azt hiszem – remegő izmokkal, de sikerül magam négykézlábra küszködni magam. Néhány horzsoláson kívül- melybe kellemesen telepszik bele az aprószemű törmelék-, nem lett nagyobb bajom. – S te egyben vagy? – húzom mellkasom elé jobb lábam, s arra támaszkodva állok fel, s nem törődve a tompa fájdalommal mely testem járja át, lépek majd térdelek le mellé. Amint meggyőződtem róla, hogy csak annyi baja akad, mint nekem halvány mosolyra húzom ajkam. – Azt hiszem szükséged lesz egy új ruhára, s meleg fürdőre varázsló, kosztól sötétlik arcod – törlök le hüvelykemmel egy kis piszok foltot arcáról, mielőtt felállnék s jobbomat nyújtanám neki segítség gyanánt. – Nem sok választásunk maradt – fordulok a törmelékekkel elzárt immár bejárat felé. Ki vagy be, attól függ, az ajtó melyik oldalán állsz. – Egyre inkább az az érzésem, mintha sürgetnének minket – fordítom felé újra figyelmemet, s mérem újra végig, hogy biztos egyben van. Elengedve kezét lépek el mellőle körbe hordozva tekintetem a környezeten. A fölénk magasodó hegység láncolatán, s az alattunk fel nem fogható mélységben elfekvő völgyön. A tiszta égbolton, melynek fátylán, ezernyi kristáycsepp fényesen tündököl. Mely csak akkor lehetne tökéletesebb… - Ezaras – elhaló hangon ejtem ki nevét, hisz magam sem hittem volna, hogy valaha efféle kérdés hagyja el ajkam. – Hol van a Hold?

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dreams are for real Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Alternatív univerzum :: Lezárt alternatív-
Ugrás: