Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dreams are for real - Page 2 KaDiPE5
Dreams are for real - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dreams are for real

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 11:00 am
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
- A tornyok falain belül… - ismétlem elcsöndesedve a szavait, még tovább ülepítve magamban a gondolatot, mely tudom, hogy elengedhetetlen szegmentuma a kirakósnak, ami minden egyes szekundummal egyre terebélyesebbre duzzad. - Egy mágus, aki egy ideje talán nem lakja a tornyokat, s mégis itt bukkan fel anélkül, hogy bármelyikünk is ismerné. Talán ő vagy egy őse is kapcsolatba került a maggal – morfondírozok, logikus magyarázatok után kutatva, habár mióta nálam a kristály, körültekintően gondoskodtam róla, hogy rajtam kívül más ne férhessen hozzá. De ha nem emiatt, úgy miért lehet itt ez az idegen? Újabb kérdés, amelyre attól tartok pusztán a cselekedeteink adhatnak feleletet. A kitartó próbálkozásból fogant tetteink, melyek újabb és újabb korlátokba ütköznek.
Leheletnyi sóhajt engedek legördülni a mellkasomról, s az útmutatását követve tán be is hunynám a szemeimet a nyugalmam felkeresése érdekében, azonban tenyerem felé közelítő keze kizökkent a koncentrációból, felborzolva érdeklődésem kiapadhatatlan tengerét. Szinte a bőrömön érzem a korábbi erőfolyam lágy hullámát ismét felém simulni, ám bármennyire is csábít az experimentáció lehetősége, óvakodva húzom el a közeléből az ujjaimat.
- Nem erről van szó – pillantok elsimult vonásaira megértéssel és csipetnyi hálával. - Nem kísérletezhetünk egy olyan helyen, amelynek a szabályait még én sem ismerem. Másrészt tartogasd az erődet a szükség momentumaira, úgy érzem, el fog kélni – biccentek felé levetkőzve frusztrációmat léleksimogató felajánlásának köszönhetőn. Attól tartok elképzelése sincs, miféle kincset kínált fel az imént ezüst tálcán, miféle bizalmat egyensúlyozott mosolyra görbült ajkain…
- Nem tudom, hogy ez a bizonyosság megnyugtat-e… Egyelőre nem kívántam átlátni a túlvilág fátylán – szusszanok fel leplezetlen tanácstalansággal, ugyanis nincs mit szépíteni; pusztán találgathatunk a megfejthetetlen oltárán, reménykedve, válaszaink legalább haloványan közelítik az igazságot. Ami ezúttal varázsige formájában szól hozzánk, melynek megfejtése olyannyira leköt, hogy hosszú momentumokig fel sem fogom a környezetünk apránként történő darabokra hullását. Halk suttogással ismételgetem az igézetet, minden szavát alaposan megrágva, s csupán akkor akadok meg a motyogásban, miként Rhysand ujjai a ruhámra szorulnak és szó szerint kirángat elmélyült tanakodásomból. Mihelyt viszont rádöbbenek, hogy a biztonságunk a tét, a felkarjába kapaszkodok, viszont-támogatva a beomló mennyezet elől való menekvésben. A korábban magamra öltött nyugalom másodpercek töredéke alatt foszlik semmivé, amint bordaketrecemből kitörni készül a szívem, a rettenet azonban akkor ér el igazán, miként Kóborom, a balga nemes lelkén bátorodva maga elé taszajt az utolsó métereken. A lendülettől eleinte képtelen vagyok megállni vagy egyáltalán a szorításomat a ruháján tartani, de az aggodalom és az azon felkorbácsolódott meggondolatlanság nem pusztán az ő ismérve. Amint sikeredik lelassítanom, visszafordulok hozzá a kilátóhoz vezető boltív görbülete alatt, és visszanyúlva érte két kézzel ragadom meg a felső ruházatát, hogy az utolsó pillanatban ránthassam magammal oldalvást az elmúlás és biztonság mezsgyéjén egy nagyobb törmelékdarab elől. Kölcsönzött hevességében persze az egyensúlyomra és a landolás mikéntjére nem figyelek; a talaj egy egyenetlen kiszögellésében felbukva lelek közelebbi ismertséget a padlóval egy elégedetlen nyögés kíséretében.
- A Fényre… - morranok fel csöndesen, még mielőtt felszakadna a mellkasomból egy kellemetlen köhögés. Az alkarjaimra támaszkodva emelem meg magamat, majd tornázom jó néhány zúzódással gyarapodott testemet ülő helyzetbe, hogy a felköhögött port és nyálat egy kevésbé elegáns mozzanattal a földre köphessem. - Jól vagy? - érces hangon fogant kérdésem újabb, bár az előzőnél jóval enyhébb köhögésbe torkollik, miközben pillantásommal az alakját keresem. Amennyiben nem esett komolyabb baja, hagyok magamnak egy kis időt a légvételeim rendezésére és a köröttünk elterülő táj feltérképezésére. A kilátó tulajdonképpen nem más, mint a Fehér-hegység vonulatai között elnyúló szirt, mely alatt keskeny völgy terebélyesedik. Tizenöt, húsz lábnál nem hosszabb és nem is szélesebb a csaknem szabályos félkört leíró képződmény, melynek csúcsában egy faragott kőoltár pihen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 24, 2022 9:05 pm
A dream we dream together is reality
A gondterheltség barázdái a homlokán, a körülöttünk életre kelt árnyak a bennem szikrázó féktelenséget halk szólammá fojtják. A dohos falakon csapkodó alakok valóban csak emlékek lennének? Az árnyaink vagy valaki, vagy valami valóban lenne itt, egy test nélküli madár? Percekig temetkezek gondolataim fonalaiban, melyek, mint a halászháló gabalyodtak össze. Egyik keresztezi a másikat, mégis az alakzat nem adja önmagát. S a belső zakatolás, mely mintha nem is az enyém lenne. Szakad a gondolatom, reped a zajtól a homlokom, s mintha rángatnának drótokon. – Ha így is van, akkor sincs valami rendben – torpanok meg s rázom meg a fejem– Azt állítod, nem ismerted fel egyiket sem, én sem tudom, kik lehetnek. Egyben vagyunk biztosak, hogy a szoba a tornyok falain belül vannak – nézek utána némán fürkészve vonásait, melyre nem csak a lángok festenek fantomokat. Próbálkozása kesernyés mosolyt fakaszt ajkam szegletébe, momentumukig figyelem, mielőtt megtenném az időközben megnőtt távolságot. – Csak egy percre ringasd el magad, attól könnyebb lesz, nem bűn egy kis nyugalom. Feledkezz bele a zenébe, az enyémbe. – simítom tenyere felé kezem. Nem érintem, mégis valami selymesebb érzés kúszik bőröm alá. Ha igaz, hogy a kötelék mely köztünk van az erőinkre is hatással van, miért ne próbálkoznánk meg vele? Ha már én nem tudom használni, hát rendelkezzen vele ő. Még mielőtt bármilyen szó is hagyná el ajkát tiltakozásként, hunyom le szemeim, alig észre vehetőn megrázva fejem. – Ha soha nem próbáljuk, meg se veszélyeit nem ismerjük meg, s soha bizonyosságot sem szerzünk – szabadítom fel pilláim alól tekintetem, s fúrom az övébe egy bátorító mosoly kíséretében. Megosztom vele, ha kell, ahogy később gondolataimat is. – Lehet pont ez a lényeg a szellemek, köztük ismeretlenek az idő és tér korlátai. Mi más magyarázná a lepusztultságát a helynek az lepergő órákat, éveket, évtizedeket, mely nem áll meg se szép se csúnya szóra? – ahogy üres gyomor, úgy mordul fel ismét a föld, bár most bizton veszem, hogy nem én okoztam, hacsak az éhség, nem tört türelmetlenül utat közénk. A nyakunkba hulló aranyszínű port lágy szellővel érkező ismeretlenül csendülő szavak hordják tova. – Hogy mondod? – emelkedik fel szemöldököm, hogy egy pillanat múlva közelebb kerüljenek egymáshoz dombokat és völgyeket alkotva. Gondolatmenetébe kevésbé illő szavak csengenek, mely gyanakvásra ad okot, ahogyan az arcára kiülő döbbenet is. A választ nem tudom a felnem tett kérdésre és időm sincs elmélázni rajta. A föld moraja nem csitul, ahogy a nyakunkba zúduló áldás sem akar csillapodni. Újra és újra megremeg a padló, a bennem szunnyadó rosszérzésre félre fordítom a fejem. Nem kímélve sem Ezarast sem pedig ruháját ragadom meg, megszaporázva lépteim, melyek rohanó trappolássá fokozódnak, az utánunk beomló mennyezet láttán. Azildort magam elé rántva kényszerítem gyorsabb tempóra.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 9:33 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Fakó mosolyát a sajátomévá téve fogadom szavait, melyek erős kontrasztot képeznek a téma száraz komolyságával. Üdítenek olykor váratlan replikái, a tudatomat hatékonyabban fiatalítják bármely főzetnél, s mégis kedélyes humora az, ami igazán megfog benne lényének színpompás sziporkái között. Kiapadhatatlan kíváncsisága mellett természetest, amelyet megkockáztatom, az enyémnél is nagyobb hévvel fűt bensőjének kielégíthetetlen tüze. Csakhogy a torkosságnak mindég megvan az ára, s az övét ezúttal az orrának csapódó ajtó formájában mérik az istenek.
- Ez közel sem jó hír – nyugtázom szavait, lopva kutatva egyenes orrának vonalát, és a kezét, mellyel kitartóan tapogatja a finom porcokat és csontokat, ám mihelyt megbizonyosodok róla, hogy vére nem serkent a kíméletlen találkozótól, elengedem atyáskodó énemet, s helyette a megoldandó talányra koncentrálom a figyelmemet. Egy kérészéltű momentumra felbugyog a mellkasomban az értetlenkedéssel keveredett gyanakvás a szobám méltatása hallatán, de aztán előfurakodik ködös emlékeim közül a lázálomnak hitt pillanat, melyben bizalommal hajtottam mellette álomra a fejemet a forróság kitartó szorításában. Igaz, ennek ellenére is akadna kérdésem bőven kóbor ténykedéseinek megértése végett, azonban nem engedem elrévedni a tudatomat a feladatunktól, a jelen rejtelmeitől.
- Nincsen, nem volt ismerős egyikük hangja sem, vagy homályos alakja. Talán csakugyan szellemek kapaszkodtak fel az emlékeinkből, a mag hatalmából és az erőink összekapcsolódásából gyúrt tapasztalás szövetén – magyarázom csöndes elővigyázatossággal méricskélve a köröttünk derengő árnyakat, melyek játékos csalafintasággal hol fellobbantják bennünk az aggodalom érzetét, hol pedig megpihentetik lényünket váratlan eltűnésükkel. Látszólagos ártalmatlanságuk dacára hamar megelégelem szórakozásukat, és tenyeremet felfordítva igyekszem újabb fénygömböt idézni az elűzésükre, de ezúttal… ezúttal halovány szikra sem lobban acélos óhajom oltárán. Valami megváltozott. - Vélhetően a templomnak is köze van a felbukkanásukhoz, meglehet, kötődnek hozzá, hiszen odakint semmilyen lélek, emlék nem mutatta magát – folytatom a gondolatmenetet, frusztrált sóhajjal rázva meg a kezemet és próbálva meg újra a varázslatot, amit ez alkalommal igével kísérlek meg erősíteni, ám célt most sem érek. Újabb szusszanással csitítom a bensőmet, a cirkusz semmivel sem visz minket előrébb. - A legbölcsebb, ha eredeti célunkat bevégezzük. Amennyiben igaz, s a kristály foglya nem ereszt bennünket, hát felszabadításával nekünk is feloldozást kell, hogy nyerjünk – vonom le a végső konklúziót, elűzve egyelőre a tudatomból azokat a komponenseit ennek a kibogozhatatlan rejtélynek, melyek pusztán lassítanak bennünket a haladásunkban.
Teljesen kizárni őket viszont nem olyan egyszerű, hiszen a talaj ismét megmoccan a lábunk alatt, míg az épület finom rezdülése újfent felveri a port és megpróbálja a mennyezet megfáradt építőelemeit. Mindemellett pedig megannyi suttogásból összeolvadó kántálás fut végig a falak mentén, amelyek némi hallgatózást követően egyértelműen egy igézethez és a korábbi jelenséghez tartoznak.
- Egy varázsige… - lehelem magam elé, összevont szemöldökökkel fixírozva a plafon dermesztő íveit. - Nem ismerem, de a szavakból ítélve az álmokhoz van köze. „S lám a Holdon megpillantasz integetni valakit…” - óhatatlanul gördülnek le a nyelvemről a szavak, melyek idegen gondolatként furakodták magukat a tudatom lankái közé. A homlokomat mélyen árkoló ráncokkal tekintek vissza Rhysand ábrázatára, akárha fel nem tett kérdéseimre olyannyira kedvelt vonásai kínálkozhatnának felelettel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 8:08 pm
A dream we dream together is reality
A felkorbácsolt tengert épp úgy segít érintése, nyugalomra inteni, mint megacélozott akaratom, melynek felszínén már csak lágyan fodrozódnak az indulat gyűrűi. Szégyellem magam, hisz csak néhány perc telt azóta, hogy intelemmel élt volna. De tudom, hogy az idő soha nem sürgetett még ennyire minket, s a bűnbánó szavak, mit sem segítenek ezen, csak enyves kezű tolvajként fosztanának minket drága percektől. – Pedig szeretem a sütiket –dereng fel fakó mosoly arcomon. – A hasfájást annál kevésbé – bólintok szavaim mellé, hisz azt hiszem, értem mire céloz, legalábbis ha igen le akarom egyszerűsíteni a dolgot, noha szerfelett felkeltette az érdeklődésem az ok. De ez is olyan, melyet elraktározok, akár a szorgos hangya, hogy a tél közeledtével ne haljon éhen. Eltöprengve lépkedek mellette, az elhamvadt percek nem elegek, hogy minden szó értelmet nyerjen, érzem, hogy hiányoznak az apró részletek, melytől egy egész lesz. S pont ezek a részletek, azok melyek kíváncsiságom csiklandozzák, s egyre nagyobbá növelik bennem az elhatározást, megismerésükre. Ám mindhiába a tudás iránti vágy édes íze, környezetünk rejtelmekbe hajló mivolta egyre inkább magához vonzza figyelmem, elhessegetve eddigi gondolataim. A hiányérzet mely csak egy pillanatra libbenti fel fátylát kegyetlenül ránt vissza a valóságba, hogy megkeressem azt, aki hiányzott. – Igen, ez az egyik háló – támasztom alá, megállapítását még mielőtt megrohamozna az emlék, mely groteszk módon, de jó érzéssel tölt el. – Biztos vagyok benne, hogy nem így végződött – felelem még mindig orromat tapogatva némi orrhanggal. Arra biztosan emlékeznék és valószínűleg neki is feltűnt volna, ha Káosz professzor kellően ramaty állapotban tért volna vissza. Igyekszem úgy tenni, ahogy kéri, de amikor az elmét elhomályosítja a fájdalom, megzavarja a koncentrációt. Ilyenkor a cselekvés az akarat, csupán annyit ér, mintha szitával próbálnék vizet merni. Az egész csak úgy átfolyik rajta és tovaszáll, mint a hömpölygő füst. – Kóbor vagyok, nem jegyzek meg minden szobát, amelyikben jártam, s szinte mind ugyanolyan. Bár egyik sem oly otthonos, mint a tiéd. De talán, már egy ideje nem lakja senki – mozgatom meg orrom, hogy a hátra maradt zsibbadás végleg elszálljon belőle. Furcsa dolgok az emlékek, főleg ha olyanba kell kutakodnod, ami a tiéd, de mégse. Akadhat közte olyan részlet, mely választ adhatna a kérdésre. – Nem tiszták az emlékek, de egy álomnak hitt valóságban, vagy egy valóságnak gondolt álomban, hogy ragyoghatna bármi is úgy, mint a legfényesebb csillag? – indulok meg kisvártatva utána, amint rendbe szedtem arcom berendezését. –Mi jár most a fejedben? Van sejtésed, hogy kik lehetek? – nem szükséges arcát fürkésznem, elég a hangja - mely, ha csak egy nüánsszal is, de mélyebb lett-, hogy tudjam, fejében felépül, majd összedől egy kártyavár, hogy a lapokból ismét egy újabbat építsen. A falak kőkockái barátságtalanul ölelnek körbe, immár csak a gyertyák meglibbenő lángjánál. Mintha az árnyékok hol nagyobbra nőnének vagy zsugorodnának körülöttünk. Az eddig csak pislákoló rosszérzés egyre növekvő lánggal kezd élni. Mintha egy-egy árnyék vagy csak éppen egy önálló életet élne, egyszer még ott van, s már a következő pillanatban csak sajátunk integetne vissza a hűvös falakról.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 1:21 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Leheletnyire emelt szemöldökeim alól pillantok rá mélyről felszakadó sóhaját hallva, mellyel együtt húzódik a mellkasom. Mégsem jut időm biztatni afelől; ami késik, nem múlik, ugyanis kérlelhetetlenül vonja magára a figyelmemet a lábaink alatt megrengő talaj, s a mennyezetről aláhulló törmelék, mely pernyeként telepszik meg a hajunkon és a vállainkon. Homlokomra ráncok szedődnek, miként a portól hunyorogva rádöbbenek, érzelmei nem pusztán melengető napsugarakat és az évszakok lenyűgöző váltakozását képesek előidézni. Csöndes szusszanással lépek hozzá közelebb, hogy szabad kezem tenyerét a tarkójára simítva békítően cirógathassam meg a bőrét és hajának pihés szálait. Ezúttal nem szólok, nem buzdítom türelemre vagy megnyugvásra, hagyom, hogy magától leljen rá a helyes útra, s csak azt követően eresztem el, majd lépek tova, hogy megbizonyosodtam szívének elcsitulásáról.
- Bizonyos mértékben, de semmi sem ilyen egyszerű, Rhysand. Én a fény erejével dolgozom, míg te vélhetően az elemekével fogsz. Nem fakadhatnak egy tőről maradéktalanul, vagy ha mégis, mindketten felhasználhatnánk a hatalmukat. Ám erre nem vagyunk képesek – felelem türelemmel, megdörgölve az orromat, amelyet csakugyan meghintettek a porszemcsék. - Tekints rá úgy, mint süteményekre, amelyeknek a tésztája teljesen ugyanaz, de a töltelékük más, és te kizárólag csak egyfélét vagy képes megenni, mert a többi elérhetetlen magasságban helyezkedik – persze feltehető a kérdés, hogy mi van akkor, ha létrára állunk, hogy elérhessük azokat a tiltott falatokat? Megannyi próbálkozás volt, van s lesz erre, azonban egyelőre senki sem ismeri a módját a korlátok leküzdésének. S tán így van ez a legjobban.
A továbbhaladó lépteink visszhangjába simuló töprengésére, szavaim összegzésére bólintással felelek, hol őt, hol pedig a környezetünket fixírozva.
- Pontosan. Eleinte a határaid meglehetősen szűkösek lesznek, de kellő gyakorlással kipuhatolhatóak a valódi korlátok – teszem hozzá csöndesen, és meglehet, folytatnám a téma kapcsán felvetődő gondolataim szövögetését, amennyiben a figyelmemet nem ragadná magához az egyik helyiség gyomrában felderengő jelenés. Olyannyira magával ragad a sejtelme, hogy egy momentumra fel sem fogom, minek szól az ifjú intelme, noha szavainak megértését követően sem hozakodok elő magyarázattal vagy bárminemű visszavágóval. Ellenben védelmezően lépek utána, éppen csak leküzdve magamban a kényszert, hogy vállára fogva húzzam vissza őt magam mellé.
- Hasonlít a tornyok hálótermeire – állapítom meg a szavait követően, és bár érdekelne, miként emlékezhet holmi idegen szobájára, s végkép mi különlegeset találhatott néhány egyszerű tollban, a kíváncsiságomat el szükséges nyomnom magamban, amint az emlékekből feléledő ajtó csapódik Rhysand orrának, az őt szintén csak érzékelő férfi felháborodásának köszönhetően. Gondterhesen fordítom a szemeimet az orrát fogó ifjúra.
- Hacsak nem így ért véget az emléked szerint az eset, úgy… valami még képes befolyásolni a világunkat. Vagy inkább valaki – nehézkesen szűröm a feltételezésemet, ugyanis az eddigi bizonyosság szilánkjaira hullva vértez fel az elevenembe hatoló elővigyázatossággal és aggodalommal. Főként, hogy a szobába küldött fénygombolyag játszi könnyedséggel halt el az ajtó túloldalán. - A harmadik lecke, hogy olykor bölcsebb nem küzdeni azzal, amit nem ismerünk – húzom a számat vékonyka vonallá, mielőtt hátát finoman megtámogatva a tenyeremmel, tovább indulnék vele a mély homályba burkolózó folyosón. - Próbálj visszaemlékezni, kinek a szobája lehet ez. Vagy az épület melyik szárnyában van. Bármiféle részletre, mely hozzávetőleges információt adhat nekünk róla – kérem elhalkulva, céltudatosan szelve a métereket a kilátó irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 11:57 am
A dream we dream together is reality
Nem tévedtem, mikor azt állítottam ifjonc természete ott lapul benne, noha talán nyomot hagyott rajta az idő, megszelídült. Mégis nem először fordítja ellenem szavaim. Pimaszsága, tótükrén csillanó tavaszialkony, mely még ellenállhatatlanabbá teszi. Az a rohanó pillanat pedig, melyben ereje rám hajlik, akár vihar előtt elálló szél a csend, lélegzetelállító. Próbálkozásom sikertelensége keserű méregként árad szét bennem. Ha itt ahol gondolatainkkal képesek lehetünk teremteni és pusztítani sem tudok egy könnycseppnyi fényt gyújtani, hogy védhetném meg bármitől? Hogy lehetnék, oly tanonc, amilyen szeretnék? – Hogy gyűlölöm ezt a szót… - mély sóhajjal vettem hátra a fejem, kendőzetlen utálattal. Ha tehetném, összezúznám, mint egy kavicsot, eltörölném, mint rúzst az ajkakon. Föld alatt szunnyadó sárkány lélegzet vételével remeg meg lábunk a talaj, fekete erezettel csúfítva meg a hamuszürke padozatot. Fejünkre, mint menyegzőn a rizsszemek, pereg a finom törmelék. Néhány szemcse pereg le a homokórán, közben pedig visszhangot vernek fejemben szavai. ~…ne feledd, hogy a tudatunknak hatalma van itt~ behunyt szemmel csitítom a bennem feltámadó haragos vihart. Mégsem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem a hely ébredt tudatára, türelmetlenségében.  – Én ezt nem értem… nem ugyanabból az erőből táplálkoznak? – bukik előre fejem, ahogy megereszkedik vállam s egy utolsót morranva szenderedik el a terem. Jogos megállítására ismét csak bólintok. Határozott léptekkel követem, s érek mellé a folyósó kezdeténél, melyen két, de talán három ember is kényelmesen elférne, noha mennyezetét kisebb erőfeszítés árán ugyan, de ujjhegyeimmel súrolhatnám. Minden bizonnyal akadhat még egy szint felettünk. Befordulva a gyertyalángok áramlat kelltette lassú táncában, az egykor pihenésre szolgáló szobák bejárata minden fényt elnyelő szájként tátong. Arcom megannyi izma rezdül, ahogy szavait hallgatva elrendezem őket s lelki szemeim előtt elképzelem az apró lángot, melyet a szél játszadozva egyre magasabbra hajt, míg a könnyed függönybe kap. – Értem. Tudnunk kell, hogy hol a határ, hogy hol van, az ingoványban a biztonságos ösvény két széle – nézek rá félre, csak egy röpke pillanatra még mielőtt a magam kíváncsisága nem hajt, hogy betekintést nyerjek az egykor puritán, de ízléses szobák mélyére. A hátra hagyott eszközök, könyvek színét elfedi a vastagon rárakódott por, ahogy az ablakokat is, elhomályosította az idő vasfoga. A szinte tejfehérré mattult üvegek, alig engedik be a ránk telepedő éjszaka fényeit. Elhalkuló, majd megszűnő léptei keltenek bennem gyanút s rosszérzést. Magamat átkozva, rémülten fordulok vissza. Szinte hallom, ahogy a kő, porba hull megkönnyebbülésemre. – Ne kódorogj el… - lépek vissza mellé. - … vagy magamhoz láncollak – erőltetek magamra egy mosolyt, hisz az aggodalom még mindig belsőmben remeg, ebben a pillanatban hallom meg, mely vélhetően őt is maradásra késztetett. Először az elhomályosult vonások mögé próbálok látni, de hiába fókuszálok, a kép nem élesedik ki, Csak ezután simítom fülem, a két alak hangfoszlányaira, ám sem a nő dallamos, sem pedig a férfi pipafüstös, rekedt hangja nem hoz fel bennem emlékeket. Ám valami mégis arra ösztönöz, hogy közelebb lépjek, majdnem átlépve a küszöböt. Újra végig hordozom a szobán, melynek részletei élesen rajzolódnak ki s azt az érzetet keltik mintha jártam már volna ott, s ez a … - Nem, de ez az illat… tömjén, orrfacsaró. S mintha jártam volna ebben a szobában, az a lógó valami ott az ágynál, már akkor is érdekesnek találtam – mintha lennének emlékeim arról –bár egészen haloványak, szinte nem is valóságosak-, hogy a színes tollak pofozgatása milyen jó szórakozásnak tűnt, mindaddig, míg belekapaszkodva nem szakadt le s hullott velem együtt a szőnyegre. Az emlékből az arcomat szinte égető pillantás ránt vissza.– Mit keresel itt? Hord el magad! – horkan fel, a férfi, ahogy észre vesz, s hanyag intésére, nem csapódik orromra a fél vasalaton függő ajtó. – Óóó, hogy a nyűvek rágjanak meg! – szakad fel torkomból, a szitok, a nem várt érzés elönti testem, s kapok az orromhoz. – Mi volt ez? Ez előfordulhat, de hogyan? Gondolom, ez nem a te tanítási módszereid közé tartoznak. Mond, hogy nem most született meg a harmadik lecke…

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 12:58 am
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
- Ahogy halhatatlan sem vagy… - szegezem vissza neki a korábbi feleletét, igyekezve elkendőzni apró mosolyomat, mely újra és újra feltörekszik szertelensége okán. Közeledését, amennyiben nem vetítené előre lépteinek koppanása a nedves talapzaton, is megérezném egy halovány, ugyanakkor összetéveszthetetlen érzetnek köszönhetően, mely akár egy csónak keltette finom hullámok a víz felszínén, bizalmas szelídséggel simulnak az ismerős parthoz. Pusztán egy pillantás, amellyel a szemem sarkából adózok közelségének, mit előre fémjelzett mágiánk váratlan összesimulása. Azon hatalomé, amely az én kezemben fénygömbként lobban életre, azonban az övének rejtekében egyelőre szemérmesen bujdosik.
Próbálkozása láttán kénytelen vagyok lenyűgözött figyelmem egészét rá fordítani, bár igyekszem leplezni a jó kedélyt, mely a törekvésének köszönhetően bugyog fel a mellkasomban. Akár egy szárnyait verdeső fióka, ki vágyja a repülés szabadságát, mégsem meri még elhagyni a fészke biztonságát. A kedves báj keltette ellágyulás mellett büszkeség is sarjad a szívemben szorgalmas eltökéltségének köszönhetően.
- A mágiánk eltérő alapokon nyugszik, drága Kóborom. Míg nem tudod, mit szükséges keresned a megidézéséhez, türelemmel szükséges lenned – magyarázom csöndesen, útnak eredve vele az oltár irányába, amelynek egykoron vonzó méltósága ezüstös, barátságos pompájával csalta magához az érdeklődést, ezúttal viszont fenyegető hűvösséggel emelkedik fölébbünk a Holdat idéző kristály sápatag fényének kíséretében. Nem szívesen lassítom meg a lépteimet a közelében, mégis megteszem annak érdekében, hogy együtt haladhassunk Rhysanddal.
- A legjobb lesz, ha senki nem talál a másikra. Ha nem vágyjuk senki felkutatását, nem is fog senki előkeveredni – tekintek rá bátorítón, hiszen, amennyiben mindez az elméink kivetülése csupán, úgy nem szükséges illetéktelen behatolóktól tartanunk, legfeljebb, ha úgy kívánjuk. Persze elővigyázatosságra intő előérzeteimet nem csitítom el, hagyom, hogy érzékeny, láthatatlan kacsokként tapogassák a környező világot. - Gyere, ne időzzünk itt tovább a kelleténél – szaporázom meg a sétánkat újfent, elkanyarodva az oltár mellett, melynek háta mögött boltíves folyosóban terjeszkedik tova a templom épülete. Falain csakugyan gyertyák pislákolnak, bevilágítva néhány pihenőszoba és közösségi tér oszlopokkal szegélyezett, ajtó nélküli bejáratát. - Képzeld el úgy, mint a gyújtóst, amelynek fészkében felfénylenek az első lángok. A kezeid között fogva dédelgetheted egy ideig, gyarapítva a tüzet, ám ha nem engeded el? Téged is megéget. Persze ennél a mágia komplexebb, ám kontroll nélkül veszedelmes lehet – okítom türelemmel, pillantásomat viszont egyelőre nem szakítom el a környezetünkről, aminek a kihunyófélben lévő gyertyák mellett hűséges felderítőnk ad fényt.
A legelső métereken a hely szokatlan kietlenségén kívül nem fedezek fel semmi különlegeset, azonban elhaladva az egyik pihenőszoba előtt éppen, hogy az élet szikrája az, amely körültekintésre és elővigyázatosságra inti a lényemet. Kíváncsiságom mégsem enged tovább lépni, megtorpanok, és a fényszőttest a helyiség homályába egyengetve tekintek a szoba belseje felé. Mintha egy nő és egy férfi veszekedő, eltompult hangja csendülne, de egyelőre képtelen vagyok megérteni a szavaikat, hisz olyan, mintha a víz alól hallgatnám őket. A látványuk sem segíti a behatárolásukat, apránként tisztuló, fekete árnyakként derengenek a hűvös falak ölelésében.
- Felismered a hangjukat? - fordítom szemeimet Rhysandra, hátha neki mond valamit a jelenség. Bennem egyetlen emlék sem idéződik, amely magyarázatként szolgálhatna a tapasztaltakra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 10:57 pm
A dream we dream together is reality
A feltételezést követi a megállapítás, s mindkettőt rátelepszik elmém egy- egy fonalára, akár az égre hintett csillagok, hogy egyszer ugyanúgy ragyogjanak fel. Kérdések melyek egyrészére az idő karcsúsodó alakja nem ad lehetőséget, míg a többire együtt kell megtalálni a választ. Hiszem, hogy mindkettőnk társa, az idő valóban kegyes lesz hozzánk, s máshol egy másik alkonyon más titkok megfejtője lehetek. A soha be nem fagyó tenger kékje, a nap melegét magáénak tudó hang sem hoz háborgó lelkemnek megnyugvást. – Ahogy halhatatlan sem vagy… - jegyzem meg halkan, hisz még azt sem tudjuk, hogy valóban itt vagyunk e, hogy anyagi testünkre miféle hatással lesz ez az utazás. Megfeszített állkapoccsal, hagyom hátra kezének melegét, s hagyom, tegyen elhatározása szerint. A síri csend olyan sűrű, hogy talán még beszélne is, ha lépteink zaja nem fojtaná belé a szót. Egyre erősödő nyugtalanságom leküzdésére inkább feledkezek bele a színehagyott falakba a szeszélyesen terjedő növénybe. Álmélkodásom, fejem felett ostorként csattanó hangja szab gátat, melyre összevont szemöldök pár másodperc múlva ráncokkal szegélyezett félmosoly a válasz. – Nem vagyok már gyerek, sem pedig porcelán – csipkelődő szavaim a bennem maradt tüskével hullanak a poros a padlóra. Átlépve rajtuk, sétálok vissza a közelébe. Ismerős érzés járja át lényem, egy pillanatnyi érzés, mintha a láthatatlan erőnk simultak volna egymáshoz. Csak egy kurta pillantást vetek felé, arcának rezdüléseit figyelve, vajon ő is érezte vagy csak képzeletem játszik velem? Ám hamar feledteti velem, a tenyerében gyűlt aprócska s egyre duzzadó fénygömb látványa. Elképeszt, ahogy játszi könnyedséggel ereszti útjára behódolva akaratának. Mint tudatlan s kíváncsi gyermek, ki azt teszi, mit anyjától lát, utánzom mozdulatát, s próbálok akaratommal hasonló csodát előidézni. Ám akármennyire is erőlködöm, nem gyűlik benne csak az izzadság. Lemondó sóhajjal, pillantok fel ismét rá tenyeremből. – Akkor menjünk… - indulok meg a határozott léptekkel az oltár irányába, mely felett a hatalmas kristály megfakult, ködös fényben pompázik. Korábban bizonyosan fényesebben ragyogott betöltve fényével a termet, elűzve az összes árnyékot. Ám fénye megkopott. Okító szavaira, lelassítom lépteim, s mélyet szippantva a dohos levegőből rejtem pilláim mögé szemeim, hogy csalódottságom lassan ereszem ki tüdőmből. – Jobb lesz, ha ők találnak ránk? – nyitom fel szemem, amint újra megérzem közelségét. Az első lecke hallatán, csak aprót biccentek, s igyekszem kizárni gondolataimból azokat, melyek akárcsak egy kicsit is befolyásolhatják környezetünket. Rá kell döbbenjek, elég sok szemét van köztük. – Vissza? Ezt, hogy érted? Én azt hittem eddig a mágia szolgálja azt, aki használja – emelkedik magasba szemöldököm. Működését valahogy úgy képzeltem, ahogy a malom hajtja a vizet, kimer a folyóból, hogy aztán újra visszaadja neki.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 6:10 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Pillantásom elmélyült tűnődéssel siklik finom ráncokkal árkolt homlokáról az ősz játékos gyöngédségét idéző barnáira, melyekben a kíváncsiság akár a nap soha ki nem nyugvó fénye, élénk fáradhatatlansággal ösztökéli a nyelvét újabb és újabb kérdések feltételére.
- Úgy vélem, ha az atyám szerint bárminemű mágikus kapocs létezése elfogadható elmélet, úgy a kettőnké sem elképzelhetetlen. Csakúgy az ismeretlen hozományok, mint ez a tapasztalás – tenyereimet felfelé fordítva tárom szét karjaimat, felfektetve rájuk a köröttünk elterülő világ képzelt nagyságát. - Ha nem is kizárólag mi vagyunk az urai, hatással vagyunk rá – osztom meg vele a nézeteimet, amelyek egyelőre nem többek mint halovány feltevések, s a kutatásra, ami létszükségletű minden ismeretlen megfejtésében, irigy szeretőnk, az idő, szűken méri homokszemcséit. Arra nógat, hogy a nyugodt, összeszedett gondolatokat tettekre és tapasztalásra cseréljük, és noha meglehet, az alkonyodó égboltra Rhysand üde csillagként felszökő nevetése kizökkent néhány kérészéltű momentumra az aggályaim közül, teljesen el nem űzi a bizonytalanságomat. Szelíd mosollyal csóválom meg a fejemet szertelensége okán, még mielőtt vissza nem ülepedne ránk az óvakodás ólom súlya. Megakadok egy pillanatra érintését a kézfejemen érezve, mely napsugárként melegíti át a rideg ajtón pihenő ujjaimat. Szívesen emelném az arcomhoz a tenyerét, hogy gyengéd csókkal űzhessem el aggályait, ehelyett azonban megingathatatlan türelemmel viszonozom kérlelő pillantását.
- Nem vagyok törékeny porcelán, Rhysand. S ha bármi is vár minket odabent, többet tudok tenni a védelmünkért – biztosítom a lényemet felvértezett nyugalommal, habár egy áldatlan másodpercre felvillannak elmém lankáin az atyám szavai, melyek hasonlóként kérték a bizalmamat, és vezették őt a végzetébe. A bejárat határozott kitárásával űzöm el kéretlen gondolataimat, koncentrációmat és figyelmem egészét az esetleges veszélyek felmérésének és elhárításának szentelve. Magam sem tudom, hogy a láthatatlan fenyegetettség érzete mérlegre helyezhető volna-e valamivel, mely rögvest a biztonságunkat próbálná, de amiként a köveken koppanó vízcseppek visszhangjától terhes csarnok talaját szelem kimért lépteimmel, képtelen vagyok elhagyni az érzést, ami szerint minden mozdulatunkat figyelmes szempárok követik. Nem segít egyre gyarapodó óvakodásomon a hátunk mögött becsukódó ajtó, vagy az ifjú máskor előszeretettel hallgatott hangja, amely éles sebességgel terjed a terem egészén, visszaverődve aztán a kongó, üres falak felszínéről.
- Gyere vissza mellém, ne kódorogj el – utasítom leplezett feszengéssel, és amennyiben hátrahagyja a falakon felkúszó növények vizsgálatát, sebtében futtatom végig újra a tekintetemet a félhomályban úszó épületen. - Ha az emlékezetem nem csal, a fő oltár mögül nyílik egy átjáró a kilátóhoz, ahonnét hozzáférhetünk a Hold fényéhez. Ne keressünk szellemeket, amennyiben nem muszáj – tekintek vissza rá, majd derékmagasságba emelt tenyerembe fénygömböt idézek, melyet az ujjaim apró noszogatásával küldök magunk elé az út megvilágítására. - Szülessen meg itt a legelső lecke. Történjék bármi, először is ne feledd, hogy a tudatunknak hatalma van itt – okítom csöndesen, kimért léptekkel követve a fény irányát. - Másodszor igyekezz úrrá lenni az érzéseiden. A mágiádat táplálja heves szíved, ugyanakkor vissza is hathat rád – magyarázom türelemmel, noha valójában arra kérem; ne értem aggódjon a szükség momentumaiban.

// #varázslat: Fényszövés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 5:32 pm
A dream we dream together is reality
Nincs szükség válaszra, hisz most is oly igazság gyöngyözik le ajkáról, melyre felesleges lenne egy bólintásnál többel felelni. Tapasztalat útján szerzett igazság, s nincs okom benne kételkedni. – Számomra lenne megtiszteltetés, ha iránymutatásod, s bölcsességed vezetnének a felfedezés útján – eresztem rá szelíd tekintetem. Nem kívánnám tőle e kegyet, ha nem lennék biztos benne, hogy a legmegfelelőbb kezekbe helyezem erőm csírázó magját. A valóság rideg érzetével hagyom magam mögött a lehetőség ígéretének esővel áztatott nedves talaját s fordítom figyelem a meglibbenő fátyol mögött húzódó talányok felé. – A belső ösztön, az ember barátja, s legtöbbször előrevetíti az igazságot. Bízzunk benne, s legyünk óvatosak – siklik tekintetem a verőfényes napsütésben pompázó ódon falakra, leplezve a kíváncsiságot, a vágyat. Zárt kapuja, kacéran hívogat, új szerető, ki felkínálja az ismeretlen kulcsát. Pillanatok csak, míg fogva tartja érdeklődésemet a fölénk magasodó rejtelem, hangja lágyan kúszik hozzám, lélektükreim rá emelve, simul lényemre újra a nyugalom. – Tehát, úgy véled a kettőnk közti kötelékkel, úgy formáljuk ezt a … síkot, ahogy jónak látjuk? – elgondolkodva ráncolom össze homlokom. Szavai most ködfoltban közelítettek felém, s nem értetem, mire is óhajt rávilágítani. Kétlem, hogy bármíly rokoni szál fűzne hozzá, ám a köztünk húzódó kötődés felől, nincsennek aggályaim, mely többről szól, mint az ösztönből fakadó fonalakról. Több volt ez annál. Hogy az estfényével megnövekvő árnyékok vagy Ezaras táplált gyanúja tör utat magának, de felizzik bennem a félsz. Csak egy szikra, melyet talán ő hintett el bennem. Akármennyire is nem illik a helyzet komorságához, jóízű nevetés tör ki belőlem válaszcsapásként mért szavaira. – Örömmel mondok le róla, ha másból duplán mérsz – ledér vigyorom megfakul hátat fordítva neki. A fokokat töretlenül hajtom magam mögé, az elképedés mellett nem figyelmen kívül hagyva, az egyre erősödő vélelmezést, a hely megbízhatatlanságáról. Ismerős érzés kerít hatalmába, hasonló, melyet a múlt árnyéka hívott elő. A veszteségtől való félelem, ennek megakadályozása végett hagyom magam mögött a varázslót. – Talán jobb lenne, ha még maradnál – simítom kézfejére tenyerem, még mielőtt kitárná előttünk a több ember magas kapuzatot. Kérlelőn pillantok fel rá, hisz, ha megérzései helyénvaló nem kellene elsőként a vesztébe rohannia. Bármiként is essék, pillanatokig várok, hogy ismeretlen veszély üsse fel fejét, s ránk rontson, csak ezek után hagyom elmémnek felfogni, azt, amit érzékelek. A dohos levegőt, mely kellemetlenül facsarja orrom érzékeny mivoltát, az idő rágta szobrokat, melynek kezei között gyászos vánszorgással csordul alá a friss viaszcsepp, a megkövült cseppköveken. – Furcsa, elhagyatottnak tűnik, mégis, mintha az élet még mindig pislákolna benne – tekintek félre a néhol már csonkjában égő gyertyákra. Léptem visszhangot ver, ahogy beljebb merészkedek, a por mely felszáll apró kristályoként csillannak meg a félhomályban, s ereszkednek le újra, ujjaimmal simítom végig a burjánzó növény leveleit, a fal repedéseit, mint, aki arról akarna meggyőződni, hogy amit lát az nem csak képzelgés, hogy a levél viaszos, a falak pedig hidegek, ahogy az meg van írva. – Hahóó – meggondolatlan cselekedetként szökik ki ajkamon a szó, mely, ahogy lépteim verődnek vissza a komor falakról, egyre inkább megfakulva. – Körül kellene nézni, hátha mégis akad még itt valaki, aki őrzi még a templom békéjét.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 4:15 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Szórakozott mosoly kezdi húzni a vonásaimat szavai hallatán, noha igyekszem komolyan venni aggodalmát, melyet oly serényen igyekezett volna leplezni előlem.
- Nincsen mitől tartanod. Éppen olyan, mint az úszás. Amíg nem ismered ki magadat a víz megfejthetetlen közegében, taszít és riaszt a gondolata, de minek után uralmad alá hajtottad a megzabolázhatatlant, nem csodálatos érzés a felszínén lebegni? - teszem fel a költői kérdést, próbálva rávilágítani a mágia lehengerlő természetére, melybe bárminemű kétségtől mentes elköteleződéssel vezetném be. Nem tagadom, legyezgetné a hiúságomat, ha én gyarapíthatnám tovább gazdagon termő elméjének talaját, ugyanakkor látom benne a potenciált, amelynek halovány másolata is csupán kevesekben szokott pislákolni.
- Indokom akad bőséggel, ám a legjelentőségteljesebb elhatárolódik egyéni szimpátiámtól, az eszmecseréink vagy a társaságod élvezetétől. A legtöbben uralkodni akarnak a mágia felett, élvezni a hatalom, a sérthetetlenség érzetét, a képzelt előjogokat. Akarnak és elvenni óhajtanak. Kevesen környékezik meg elővigyázatos alázattal, melynek puhatolózását öröm esővízzel öntözni - pillantok el felé egy röpke momentumra, még mielőtt nagyra értékelt diskurzusainkat tovább gyakorolnánk a köröttünk elterülő világ megfejtése érdekében. Attól tartok nem a merészségem és a bátorságom az, ami igazán hiányzik, hanem a bizonyosság afelől, amennyiben rossz helyre is lépek ezen az ingoványon, nem okozok visszafordíthatatlan károkat. A kíváncsiság addig szolgál bennünket, míg nem árt, s ha magamért nem is aggódnék, ártalmatlan társaságomat nem óhajtanám veszélybe sodorni. Mégis, végső soron biccentek a mondandójára.
- A gondolataimat beárnyékolja egy rossz előérzet homálya. S a tény, hogy valami még hiányzik az egyenletünkből – felelem karcsún, ám lassacskán belátom, bizonyos tekintetben igaza van, azzal a különbséggel, itt a gondolataim összerendezése sem segíthet, kizárólag a cselekvés, melynek folyamát megélve lelhetünk újabb válaszokra.
- Meglehet. Az atyám úgy vélte, hogy a vér köteléke hasonló kapcsot lehet képes létrehozni két rokon mágiája között. Ha benne felvetődött a gondolat, nem elképzelhetetlen a létezése, mindössze keveset tudunk róla – kíváncsi barnáit eltűnődötten kutatva engedem le a nyelvemről az elméletet, ami éppen olyan ingatag lábakon áll, mint mi magunk eme kifürkészhetetlen világ folyamatosan változó talaján. - Ha valóban köze van mindehhez az elménknek, a kötődésünknek és az erőinknek, úgy nem tartom kizártnak – bólintok egyet magamnak, s bár a csípéssel nem feltétlen a feltevésem igazolását hajszoltam, mégis válaszra lelünk bizonyos mértékben a kora esti fényekbe öltöző tájjal. Leplezett elképedéssel emelem a tekintetemet a halovány csillagokkal meghintett ég felé, s még a szám is résnyire elnyílik, amelynek ténye pusztán akkor jut el a tudatomig, miként halk suttogással biztosítom teljes tudatlanságomról. Álom vagy valóság? Netán valami teljesen más? Elképzelésem sincs róla.
Olyannyira lefoglalja az elmémet a megmagyarázhatatlan jelenség, hogy észre sem veszem, hova s mennyi idő alatt helyezi biztonságba Ábrándot Rhysand, csupán pimasz szavai, melyek megakadásra késztetik automatikusan mozduló lábaimat.
- Üdítő a pimaszságod. Egyre inkább irigylem tőled a készleteimet – mosolyodok el leheletnyire, nem szaporázva különösebben a lépteimet a lépcsőfokokon. Türelemmel és óvakodással közelítem meg az ismeretlent, melynek körvonalai és részleteinek zöme megegyezik az emlékeimben élőkkel, ám mint az ifjú is éles látással kiemeli, akadnak szegmentumai a templomnak, amik a hátrányára változtak a helynek. Elhaladva mellettük, összevont szemöldökök alól mustrálom röpke momentumokra a két szobrot. - Ügyes észrevétel. Nem így néznek ki a valóságban – felelem csöndesen, elkomolyodott hangon, és egyre kevésbé ösztökél a vágyakozás a kőfalak mögé tekinteni. Mégsem hiszem, hogy volna választásunk, így hát mihelyt felérünk az ajtóhoz, további töprengés és tanakodás nélkül tárom ki méltóságteljes szárnyait.
Odabentről hűvös szellő csapódik az arcunkba, mely gyertyaviasz, áporodott víz és nedves növények illatának egyvelegével tömíti el az érzékeinket. Hunyorogva lépek beljebb a szürkületben úszó épületbe, elhessegetve magam elől a felkavarodott port, ami olyan vastagságban teríti be az egyszerű kőpadlót, akárha évszázadok óta nem járta volna senki a felszínét. Élettelen odabent szinte minden, nyoma sincs a rendszerint sündörgő papnőknek, kizárólag a csarnok két oldalán sorakozó szobrok tenyerein egyensúlyozott gyertyalángok engednek következtetni arra, valaki mégis csak jelen kell, hogy legyen.
- Akárha évszázadokkal előrébb tartanánk az időben, hol valamilyen oknál fogva elhagyatottá vált a templom – jegyzem meg halkan, elnehezülő mellkassal méregetve a falon felkúszó vörheny liánokat s a mennyezet közelében ékeskedő kristályt, mely a Holdat hivatott megidézni.

Templom:


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 3:43 pm
A dream we dream together is reality
- Ahj… kegyetlen vagy. Szemembe vágod az igazságot, holott magam is tudom. Nem élhetek kifogással, hogy álcázzam a tényt, hogy talán nem készültem fel rá – csintalanul pillantok rá, arcomon kedéllyel, nem neheztelek rá, őszintén hálás vagyok a szavakért. – Az igazság egy kis hajtás, mely mindig próbálja kidugni a fejét, nekem te vagy az eső, melytől ki is sarjad. Valóban képes lennél efféle áldozatot hozni? Miért? – leheletnyire s éppen csak egy momentumig vonom össze szemöldököm. Halvány kétely sejlik fel bennem, az okát magam sem tudom, de az is lehet, hogy csak én nem akarok csalódást okozni neki. – Kellenek az apró hibák – megfogadva intelmét, nem faggatom, hagyom, hogy a rózsa magától bontson szirmokat. – Az első kihívás önmagad legyőzése, a kételyeidé, melyek azt súgják nem vagy képes rá. Ez is egy hegy, amit meg kell mászni. Nem a probléma a legnagyobb kihívás, hanem, hogy leülj, összeszed a gondolataid és hozzálás – tekintek rá megértéssel, melyet hamar felvált a kíváncsiság szikrája. Hallgatva elönt valami furcsa bizsergés. Hatalmas sasmadárként telepszik rám, a rejtély mely előttünk áll, melynek megfejtésében magam is részt vállalhatok. – Hogy ha mi képesek vagyunk rá akkor mások is – hogy megállapításként vagy kérdésként csurog le ajkamról, jómagam sem tudnám megmondani. Mindenesetre elgondolkodtat, hogy miféle hatalom, erő részesei vagyunk, s mennyire apró porszemei. Porszemek, melyek vagy előre lendítik a kereket vagy megakasztják azt. – Úgy véled a gondolatunkkal becsaphatjuk, az időt, s előidézhetjük a kerekhold fényét? – összevont szemöldökkel puhatolózok szándékai felől. Magam részéről megpróbálkoznék vele, ha már látszólag elvesztettük kegyét hű szeretőnknek, az időnek. – Bárki volt az, bölcsességét nem lehet megkérdőjelezni. Az egyszerűség a legrövidebb út a megoldáshoz - vörös, narancs s lila színekben pompázik a naplemente, mely egyik pillanatról a másikra veszi át az uralmat az ég felett. – Te tetted, te küldted nyugovóra a napot vagy most ez lenne a valóság, s ott, ahol lennünk kellene is átengedné a helyet a holdnak? – vegyes ámulattal tekintek az égről az alkonyat színeivel megfestett arcára. Követem az útra hullt nedves vörösből barnába hajló falevelek közt, figyelem, miként pereg a sár Ábránd egyik patájáról, míg a másikat kövér, a zöld különböző árnyalataiban pompázó fű cirógatja. Kérésére egy lomb terhétől szabaduló fához kötöm Ábrándot, s megpaskolom nyakát. – Hamarosan visszajövünk, reméljük, addigra nem fogsz gurulni a friss fűtől – mintha megvető pillantást vetne rám a feltételezésre, s nem tetszése jeleként még prüszköl is egyet. Még mielőtt meg is szólalna, hagyom magára egy fej rázással, s indulok meg a lépcsőn, s csak néhány fokkal feljebb fordulok vissza Ezaras felé. – Akkor sem hagynálak magadra, ha magad kérnéd. Szedd a lábad öregember, mert lemaradsz – vigyorodom el, leplezve a bennem gyülemlő feszültséget, melynek eddig nyomát se éreztem, most azonban, hogy itt állunk a templom kapujában eluralkodni készül rajtam. Megtartva a távolságot veszem szemügyre, a hiányos lépcsőfokokba megkapaszkodó mohát, a sötétszürke, már néhol feketére színeződött korlátot. A lépcsősor szélén álló két nő szobrot, kiknek magasba tartott kezében az újhold, keskeny sarlója, míg másikban a telihold kerek korongja. Ám valami mégsem illik a képbe, bár soha sem jártam itt az arcuk, mintha… elképzelésemben inkább kívánnék számukra bájos vonásokat, mint ilyen rút ábrázatot, melyet a hideg tekintet még rémisztőbbé tesz, furcsa kontrasztot alkotva a lágy idomokat fedő szűzies ruhával. – Mmm… érdekes a holdasszonyához valami szebb vonásokat társítottam eddig, s máshol sem láttam efféle ábrázolást –jegyzem meg csendesen, elgondolkodva, tovább szelve a lépcsőket.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dreams are for real - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Alternatív univerzum :: Lezárt alternatív-
Ugrás: