Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dreams are for real - Page 4 KaDiPE5
Dreams are for real - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Yesterday at 12:51 pm
• Asszociáció

Hétf. Május 23, 2022 6:54 pm
• Asztalok

Hétf. Május 23, 2022 6:23 pm
• Tükröm, tükröm

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dreams are for real

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 1:30 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Arra kér, hogy nézzek körül, s én megteszem ismét. Végighordozom tekintetemet a környezetünkön, ahol meglehet, alig fél napja életek hunytak ki, most mégis barátságos színben tetszeleg előttünk. A nyári zivatarok előhírnökeit idéző piszkosszürke fellegek közül előtörő fénynyalábok melengetően ölelik körbe a vidéket, s az olvadt hó után hátramaradt pocsolyák tükröződő felszínéről még tovább szökkennek, hogy egyetlen szeglete se maradhasson a tájnak, melyet nem érintenek áldásos ragyogásukkal. Olyan, akárha barackszín szűrőn keresztül puhatolózna Árë korongja; különös súlyával hinti meg az alant elterülő világot, s benne minden lelkét. Igaz, pillantásom minden különleges szépség dacára Rhysand alakján pihen meg végül, a sziluettjén, aminek csillámló körvonalat idéz a háta mögött derengő, méltóságteljes nap. Óvással öleli körbe, emeli ki a mély fellegek közül, és szinte elakad a szavam a festményre illő momentum okán. Már-már bűn rajta minden egyes ruhadarab, mely kiragadja a természet harmóniájából.
- Távol állsz a tudatlanságtól – jegyzem meg kisvártatva a torkom csöndes megköszörülését követően. - Vagy ha tudatlan vagy, hát én magam is osztozom állapotodon. Magam sem értek többet mindebből, pusztán könnyebb elfogadni az időjárás csalafintaságát, mint a gondolatot, hogy hetek, hónapok csússzanak ki az ujjaink közül teljes észrevétlenségben – pedig valaminek történnie kellett, ha itt van velem Rhysand minden emlékemet meghazudtolva.
De, akár egy álomban, a gondolataim könnyed tollpiheként szökkennek tova, és éber józanságomat elnyomva engednek utat mindannak, amely elkendőzötten pihen máskülönben a lényemben. Mintha képtelen volnék szoros marokkal ráfogni a mivoltamat irányító kantárra, ostoba meggondolatlansággal szaladnak ki olykor a szavak a számon.
- S mit ér egy ígéret, ha egyikünk szívét sem húzza a kényszer a betartására? - vonom meg finoman a szemöldökeimet, még mielőtt gyöngéd, tudálékos mosolyra húzódnának a vonásaim heves számonkérését hallva. Talán dühösnek kellene lennem a döntésem megkérdőjelezésének tükrében, ám a lenyűgözöttségen kívül más nem tör magának utat a mellkasomba, hisz tudom, kérdése nem a tiszteletlenség talaján fogant.
- Olykor nem tehetünk mást, mint elengedni. Akad benne lehetőség jó mágussá válni, de előbb meg kell találnia hozzá az útját. Vagy elenyészik odakint. S bevallom, jó időre a gondolatát is el szeretném felejteni – vallom meg egy apró szusszanás kíséretében meglehetősen gyarló és emberi indokomat, és hogy vágyakozásomnak eleget tegyek, hát tudatunkat egészen más felé terelem. Szelíd mosollyal figyelem, amint kisvártatva átemeli a kristályt a tenyeremből, bizalmam kicsiny szegletét mustrálva érdeklődéssel kutakodó barnáival. És miként felpillant rám, a szemeimet is eléri a számat görbítő érzet.
- Egy rendkívül ellenálló börtön, melyben egy rendkívül értékes foszlány lapul – visszaemelve tőle a nap fénye felé tartom a kristályt, kíváncsian forgatva amazt az ujjaim között. - Érdekes észrevétel, és könnyedén lehet igaz is. Talán életre kelt idekint, dacára a fogságnak, melyben időtlen idők óta pihen – állapítom meg csöndesen, hümmentéssel zárva a szavaimat, és megérezve magamon az ifjú tekintetét, kisvártatva viszonozom a pillantását. Olyan végtelenül könnyű elmerülni megannyi tündöklő csillagot magában rejtő lélektükreiben, hogy egy kérészéltű szekundumra meglehet még azt is elfeledem, mennyi megválaszolatlan kérdés húzza a tudatomat. A templomba kell menned...
- A számításaim szerint elkélt volna egy éjmágus segítsége, de talán így sincs minden veszve – süllyesztem vissza a zsebembe a magot vigyázó kristályt. - Talán ezért vagy most itt… - tűnődök el egy röpke pillanatra, aztán elfordulva tőle megindulok a viskó irányába. Csupán elkövetkezendő szavaim végén nézek hátra rá a vállam felett.
- Ha velem kívánsz tartani, segíts felnyergelni a lovat, amíg összeszedem a holmimat – és az elmémet eltökélve az új irány mellett, már el is veszek az ajtó mögött csekély útravalóm felnyalábolásának érdekében.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 2:36 am
A dream we dream together is reality
Fel nem foghatom a nyugalmat, mely belőle árad. Akár a hajnal csendje, mellyel ott van a tekintetében, hangjában s teljes valójában. A vele született csoda, a hajnal, melyet megfest a fény. Hazudik az, aki azt mondja látott már szebbet. Így űzi messzire, a fény a sötétséget, ahogy szavai, bűntudatom, s már emlékének árnyéka marad. – De miért? – szakad fel belőlem a kérdés, melyre hamarost megkapom a választ. – Egy nap? Az nem lehet… néz körül. – hordozom végig újra és újra a tekintetem környezetünket vizslatva. – A szemünkbe hazudhat a természet? – a válasz tudom, melyet az az ember súg nekem, aki porból keveredett egy számára elérhetetlennek tűnő világba. Kinek nem volt más csak fekete s fehér. Míg a másik kételkedik benne, hisz színeket húzott bele a sors. – Tudatlan lennék, s valóban lehetséges ez? – húzom magasba szemöldököm, s zavartan pillantok rá, mint gyermek anyjára, ha olyat látott, tapasztalt, mint soha. Az arcára kiülő bizonytalanság elbátortalanít, s csak tovább szítja bennem az aggályt. Határozottságom álarcán hajszálrepedések futnak végig, bármennyire is próbálok úrrá lenni rajta, hiába láttam már sokat, tudásom, oly csekély hozzá, s ez megrémiszt. – Nem számít - rázom meg enyhén a fejem. – Tettem egy ígéretet, s bár neked, mégis te vagy az, aki a megszegésére ösztönöz – fordítom felé ismét arcom. Viszontlátásunk örömére, halvány, de szívből jövő mosoly kerekedik ajkamra. A pók hálóját is megannyi szál alkotja, s ha egyet el is szakítja a szél, attól még az otthonként szolgál neki. A kötelék, mely hozzá fűz is ilyen. Összevont szemöldökkel, homlokomon gyűrődő ráncokkal hallgatom szavait, az árulás hallatán újra kidagadnak az erek a nyakamon. – S te elengedted? – hangomban némi számonkérés szikrázik. S hogy nem helyénvaló megkérdőjelezni döntését, csak egy mély sóhajjal kísért bocsánatkérés csepeg le ajkamról. – Ne haragudj, csak… - jobbnak látom nem folytatni, hisz érzem, hogy lassan újra elöntene a harag tüze, egy ismeretlen kontár mágus iránt. Nadrágjába bújtatott keze nem kerüli el figyelmem. A megfontolt mozdulat, azt sugallja, fontosabb ez, mint, amilyennek tűnik. Pillanatokig csak merőn bámulom a kristályt, melyet előhúz. Oly törékenynek tűnik, szinte úgy érzem pusztán a pillantásommal ketté tudnám törni. Félve veszem el tőle, a hideg tapintású anyagot, mely hasonló hideg fénnyel pulzál a tenyerembe. – Mmm… olyan, mintha élne – emelem fel Azildora a tekintettem. Mintha, minden villanása egy szívdobbanás lenne. – Mi ez? – nyújtom vissza neki, úgy gondolom, nála nagyobb biztonságba van. – Miért érzem úgy, hogy utunk még sem a tornyokhoz fog vezetni? – vonom fel kérdőn szemöldököm, s veszek el újra a szempárba, melyben a tavaszi napsugár úgy világítja meg zöld cirádáit, mintha smaragdok lennének. A legszebb smaragdok.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 1:02 am
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Résnyire húzott szemhéjaim alól, átható figyelemmel fixírozom Rhysand ábrázatát, amint atyáskodó elnézése okán újabb gondolatfergeteg hullámzik végig a tudatomon. Jó ideje… Jó ideje? Napok, hetek élményei volnának képesek kiszökni az elmém lankáiról, hogy aztán áldott tudatlanságban folytassam az életemet? Mindeddig akár egy sima felszínű tó tükre, könnyed rutinban formálódott a reggelem, az egyetlen különös tényező az ifjú maga, ki vaskos cseppként zavarta fel az állóvizet. Eltekintve azt időjárás különös változásaitól, ám ennek dacára is úgy érzem, ő lesz a kulcsa a kérdéseim megválaszolásának. Hol voltál, ha mégsem itt voltál? S ha itt voltál, miért nem voltál itt? Az ok-okozati összefüggéseket meghazudtoló kérdések hasonló válaszokat feltételeznek, de egyelőre elképzelésem sincs arról, pontosan mi történt körülöttünk, velünk.
- Nincs miért szabadkoznod – nyugtatom hasonlóként, igyekezve elűzni őszinte tekintetéből a megbánást, melynek semmi helye a friss föld színét idéző lélektükreiben. Nem haragudhatok olyasmiért, ami nem volt feladata, hiszen még ha magammal is hoztam… Nem ő felelt az épségünkért, ebben bizonyos vagyok. Ahogyan abban is, dühe egészen szükségtelen, noha be kell látnom, törődése a nap sugarainál is melengetőbb érzésekkel tölt el. Már-már képes volnék megadni magamat a léleksimogató momentumnak, amennyiben a feltételezés nem hozna váratlan válaszokat. - Nem. Én küldtem őket tovább – pillantok magam elé eltöprengve. - Szólniuk kellett a falusiaknak, hogy ne jöjjenek ide a lovakért… Pusztán… pusztán egy nap telt el – emelem vissza rá a szemeimet, a legkevésbé sem kendőzve az arcomra kiülő kételyeimet. Emlékszem az elf baklövésére, a könnyeire, a pirkadatban fogant búcsúnkra. Egyszerűen nem telhetett el több idő, hacsak nem estem áldozatul vajmiféle bűbájnak, vagy a tudatom hagyott cserben végérvényesen.
Közelebb lépek hát hozzá, hogy legalább az egyik lehetséges magyarázatot kizárhassam, bár szikrázó tekintete láttán kis híján visszakozok. Persze, miként tűréssel elfordítja rólam az érdeklődését, visszakívánom a hevességet, melyhez a neve kötelezi.
- Úgy vélem, hogy igen… - felelem elcsöndesedve, elhúzva tőle kutakodó kezemet, amely mindeddig úgy éreztem, a lehető legnagyobb természetességgel született a bőrének érintésére. - Bocsáss meg, nem kívántalak kellemetlen helyzetbe hozni – visszakozok fájó, noha őszinte megbánással, s amiként ő, úgy én is teszek oldalvást egy lépést a szirmaikat frissen bontó virágok ölelésében.
- Mindenesetre örülök, hogy bármiként is, de itt vagy – szusszanok fel halkan, eltekintve a viskó irányába, bár tekintetem óhatatlan újra és újra visszaréved a vérfoltokra. - Talán az ifjú varázsló idézett meg valamit hozzá nem értésének tükrében – tanakodok félhangosan, majd az utóbbi kérdés hallatán megrázom a fejemet. - Sohasem jutottunk el a Hold templomába – felelem némi elégedetlenséggel a hangomban, s a fejlemények tükrében igazán már nem látom értelmét a bizalmatlankodásnak; előhúzom hát a nadrágom zsebéből a kicsiny, gömb alakú kristályt, melynek belseje számomra óriási kincset rejt. A tenyeremen egyensúlyozva nyújtom felé, puha bólintással noszogatva, hogy vegye a kezébe, amennyiben kívánja.
- Ez a biztosítéka, még ha az emlékeim cserben is hagytak. Az ifjú elárulta a küldetést, nem folytatható biztonsággal az út, így igen, visszatérünk – magyarázom, pillantásomat kifáradhatatlan érdeklődéssel függesztve a tárgyra, igaz, ezúttal akad rajta újabb felfedezni való. - Eddig még nem fénylett.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 11:54 pm
A dream we dream together is reality
Jelen percben szívesen kuporognék, a cirmos bunda alatt, onnan figyelve, arcizmainak s szemöldökének játékát. Noha, szavakba nem ölti, de ismerem már annyira, hogy tudjam, elmélyén megannyi kérdés zsendül, ahány rügy most itt a természetet hazudtolja meg. Rigófütty gyorsaságával tűnik el a halvány mosoly arcomról, melyet a pillanat bájossága fakaszt arcomra. Ijesztő, hogy a boldog emlékek is facsarni tudnak belül, ahogy a jelen keserűsége megfertőzi azokat. – Nincs miért szabadkoznod kimeríthetett az út, hisz már jó ideje …elindultál. – veszem szemügyre a tájat, mely fel nem fogható gyorsasággal hagyja maga mögött a tél holt kopárságát, s telik meg újra élettel. Hetek, talán hónapok teltek el. A gondolatba is belesajdul a szívem, hogy ennyi ideig kellett volna megküzdenem hiányával. Nem mintha Leniával való élet előre vetítése, oly borzasztó lett volna… De minden bizonnyal valami nincs rendben, hisz mezítelen talpam alatt kellene éreznem a nedves földet, mezítelen bőrömön az első tavaszi napsugár melegét. Ehelyett azonban, kölcsön kapott vagy vett ruhában állok az ismeretlen talajon. Nem tárom elé kétkedésem, hisz azok csak újabb kérdéseket vetnének fel ott, ahol most magától csírázik. Megfeszített állkapoccsal, mindent elsöprő türelmetlenséggel kutatom tekintettemmel testének minden porcikáját, ruhájának redőit, keresve a hibát, melyet penge vagy varázslat ejthetett rajta. Hiába akarok úrrá lenni a megkönnyebbülés hangján, alig hallhatóan, de felfedi magát, ahogy mellkasomból szabadul. De én hol voltam? – Örülök, hogy nem esett bántódásod. – nincs okom kételkedni szavaiban, s ha mégis titkolná, a kárt mit okoztak benne… Enyhén megrázom a fejem kiűzve a gondolatot, mellyel újra megforgatná a tőrt a szívembe. De mégis én, hol voltam? Miért nem vigyáztam rá? Hirtelen önti el arcom a szégyen, s lelkemet a bűntudat. – Ne haragudj, amiért nem voltam itt. – őszinte megbánás csillan szemebe, hisz nem emlékszem a történtekre, s minden bizonnyal nem így lenne, ha mellette lettem volna. – Tovább? S téged magadra hagytak?!- eddig békés vonásaim, dühvel színeződnek. Hiába is próbáltam emlékezni a két fráter pofázmányára, csak távolodó alakjuk derengett fel, egy tagbaszakadt férfié és egy másiké, mely hogy nő volt vagy férfi csak az istenek tudják. Kezem a tehetetlenségtől ökölbe szorult, ha csak a nevüket tudnám… Közeledésére összevonom szemöldököm, a harag még pillanatokig lángol tekintettembe, szinte érzem, ahogy éget, ám hamar rájövök, másnak kell tartogatnom. Lábam mégis a földbe gyökerezik, ahogy ujjai finoman érintik hajamat, majd arcomat. Beleremegek, s míg az egyik részem elfordítaná orcáját, addig a másik hízelgő macskaként dörgölőzne alá, hogy még többet követeljen. Egy tétova mozdulat, egy aprócska próbálkozás az elutasításra, de kéretlenül is többet kapok, s én hagyom. Nem simulok keze alá, nem követelek annál többet, mit magától ad. Bármilyen lágyak is, nem tudhatja, hogy mindegyikkel megsebez. – Érzem, ahogy hozzám érsz, hallom, ahogy hozzám szólsz, ha ez nem a valóság, nem tudom, mi lehet. – keresem ábrándos tekintetét, mely mindig a válaszokat keresi, ahogy most is. A bizonyosságot, hogy elmélete igaz.  – Elég hevesen ver a szívem? Szerinted élek? – fordítom el tekintetem róla, s a táj zabolátlan változásaiba menekülök. – Azt hiszem kéretlenül csatlakoztam hozzátok. Ha emlékeim nem csalnak, nem kértél belőlem. Másra nem igen.  Bevallom, ez aggaszt. Nem lehet, hogy bérenceid keze van a dologban?  – lépek el mellőle, hogy hátasa kantárjába kapaszkodva merítsek erőt. – Sikerrel jártál? Visszatérünk Alorába? – bárhogy is, de nem biztonságos itt kint, ha útonállók járják a vidéket.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 9:23 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Ahogyan hatalmas barnáival hátrapillant a válla felett, egy nem is olyan távoli emlék kúszik a tudatom lankáira, melyben a vágyakozás, hogy utána nyújtsam a kezem és arcán simítsam érintésért kívánkozó tenyeremet, kiengesztelés nélkül maradt. Egy momentumra mintha az akkor megidéződött múlt báltermének dallamai is felcsendülnének a messziségben, egybefonódva a madarak énekével, ám egészen biztos vagyok benne, hogy pusztán a kialvatlanság játszik csalfa tréfát a józanságommal. A józansággal, amely mégis botor módjára simulna a Kóbor engeszteléséért, figyelméért és újabb csókjáért. Szerencsére zavarodott szavai jótékonyan terelik érdeklődésemet, melyek hallatán tovább mélyülnek a homlokomon a ráncok. Ha nem sütné le szemeit bizonytalansággal, nem kételkednék a szellemem súlyos meghanyatlásában, így viszont kénytelen vagyok eltűnődni a homályon, mely a háttérben derengve suttog csupán, máskülönben érzékelhetetlen a környezet idilli békességében. S nem tagadom, szívem szerint elengedném a füleim mellett a tudatalatti intését.
- Nézd el nekem, ám zavarosak az emlékeim – hasonszőrűn süllyesztem le pillantásomat a lábaim előtt frissen sarjadó fűcsomókra, amelyeknek egy-két holdtöltéig még illenék leplezetten maradniuk. Hold, Hold… mikor indultunk útnak? Kérdése okán visszaegyengetem a szemeimet az alakjára, majd figyelmét követve a hátramaradó hópamacsokra, amelyeken élénk színnel hivalkodnak a kiontott életek. A fertő, melyet az őt körülölelő tisztaság sem tehet semmissé. - Nem, nem sérültem meg. Néhány útonálló volt, a hátasainkat kívánták. És bizonyára az ulronjainkat – összegzem tömören a történteket, megint csak egymáshoz vonva a szemöldökeimet az emlékre, melyben a mágiám kis híján teljesen cserben hagyott. Elbizonytalanodva pásztázom körbe újra a tájat, hátha az egyetlen túlélő előugrik valamelyik bokor rejtekéből, ám az állatok neszezésén és Rhysand közeledő lépteinek hangján kívül minden nyugodt és békés.
- Továbbálltak az anyám falujába. Azt hiszem… - teszem hozzá, s megadva magamat a bensőmben egyre növekvő feszengésnek, elhúzott szájjal megvakarom az állkapcsom vonalát. Hosszú momentumokig töprengek a helyzet furcsaságán, az ifjú jelenlétén vagy az emlékeim ködösségén, de a virágok bódító illata és a napfény, ami a fák finoman hajlongó, sűrű lombkoronái közül villan hirtelenséggel a szemeimbe, elterelik a figyelmemet. A kezemet leengedve sétálok hát hozzá közelebb, el is feledve korábbi tartózkodásom okát.
- Valóban itt vagy…? - engedem le nyelvemről az elmémet furdaló kérdést, miközben némi tétovasággal megérintem kusza haját, majd végigkövetve ujjaimmal egy sötétbarna tincset, az arcának puha görbületére hagyom simulni kutakodó érintésemet. - Valódinak tűnsz. Ám éppen annyira a válaszok híján vagy, mint én magam – sóhajtok fel, megpihentetve nyakának hajlatán a tenyeremet, hüvelykujjam cirógatásával puhatolva szívének verdesését, mely újabb bizonyítékául szolgál a létezésének. - Nincsen emléked arról, hogyan kerültél ide? - tekintek rá szelíd türelemmel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 8:03 pm
A dream we dream together is reality
Félszemű óriásként veszem szemügyre a körülöttem elterülő ismeretlen tájat. A tájat, hol a megolvadt hó kövér cseppekben hull alá a sziklákról, a tájat, hol zsenge fű sarjad, s hol a tavasz hírnöke a lábamnál bontja fehér szirmait. A mellettem lévő hátas pofázmánya ismerős, noha ki tudná megmondani találkoztunk- e már valaha? Oly egyforma mind. Utolsó emlékem egy tiltakozó érzés, ahogy leheletemtől bepárásodik az ablaküveg. Lenia puha karja, s kétségbe esett hangja melyet magam mögött hagyok. Elmosódott alakok lábai között cikázok a megkopott zöld szőnyegen. Nagymacskák kecseségével ugrok fel az ablakpárkányra, hogy a résnyire nyitva hagyott ablakot a mancsommal tárjam szélesebbre. A galambok riadtan reppenek fel a vízköpő fejéről érkezésemre. Az ocsmány pofájú szobor háta mögött egyensúlyozva haladok végig az eresz megrepedezett vonalán. Az útnak vége, s az istálló lapos teteje oly távolinak tűnt. Felpislákolt bennem a félelem, ahogy nyolc emelet mélyen elősötétlett az utca szakadéka. Türelmetlen pata dobogás és nyughatatlan nyerítés üti meg fülemet, érzem nincs időm tétovázni. Összeszedtem a bátorságom és erőt veszek magamon. Hátrálo,k s neki iramodok. Ahogy átszárnyalok az átjáró felett, látom a felkelő Nap fényében megcsillanni a gránit utcaköveket. Belém hasít a félelem, mi lesz, ha rosszul mérem fel az ugrást, mert az istálló, szürke fala először mintha fölém emelkedne, aztán valahogy mégis alásüllyedek, és már a tetőn állok. Nem gondolkodom, s nem foglalom imába az istenek nevét, hisz macska volnék, vagy valami olyasmi. Hiába szedem a lábaimat a három alak már elindult, komótosan baktattak végig a téren a kapu felé. Nem tudom, hogy a fejem vagy a szemem cikázott gyorsabban, a villámnál, a feltörekvő pánik okán. Nem oly messze, egy szénás szekér zötykölődött, s ha nem akartam a hátrahagyottak táborát gyarapítani… Tudatosan leszek úrrá lélegzetemen, nyugtatva magam, s összpontosítok, aztán a levegőbe vetem magam. Kicsit kifulladva, de sikertől ittasan ugrok le a szekérről az utcára egyenesen utánuk…
Szemet váltva nézek a vállam felett az ismerős hang irányába. Bele telik néhány pillanatba, míg a rám törő vegyes érzelmeken úrrá leszek. Biztosra veszem, hogy utolsó találkozásunkkor nem akartam újbóli találkozásunk óráját sürgetni. Ezt az órát, ahol az vagyok, aki, ahol titkolnom kell, hogy megnyugtat közelsége, azt ahol elutasít. – Veletek tartottam… azt hiszem. – zavarodottan sütöm le szemem, feleletem kezdeti határozottsága után. Olyan homályosak az emlékek, hogy magam sem értem mit keresek itt. Talán ezidáig elnyomott a másik énem, s csak most sikerült újra magamra lelnem. – Mi történt? – fordulok immár teljesen felé, hisz nem oly messze, mint hófehér abroszt a bor, úgy áztatja a letaposott havat a vér. – Megsérültél? – futtattom végig rajta tekintetem. – Társaid… társaink? – rohamozom meg vulkánként feltörő kérdéseimmel, miközben közelebb lépek hozzá, ám megtorpanok, még mielőtt a kettőnk közt húzott láthatatlan határt átlépném.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 5:30 pm
A dream we dream together is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Porcelain • credit; »
Reszketeg sóhaj szakad fel a mellkasomról, amint a mosakodó tál hűvös vizét az arcomra locsolom, azonban nem bánom a hirtelen felüdülést, mely a reggel késői óráin ér. Attól tartok utazótársaim távozása után képtelen voltam megnoszogatni magamat a továbbindulásra, s ha most sem pofozok a lényembe elég éberséget, az egész napot itt fogom tölteni az erdő madárcsicsergéstől hangos nyugalmában. Csábító a magány gondolata, ugyanakkor temérdek feladat vár a tornyokban, s nem utolsó sorban a tárgyat is biztonságba szükséges helyeznem. Röpke pillantást vetek a fekete nadrágom zsebére, ami újdonsült rejtekhelyévé avanzsált az áttetsző kristály ölelte magnak. Nem éppen így terveztem az elkövetkezendő heteket, de a múlt igazságait és tanulságait levontam következtetésül; nincsen okom tovább évődni valamin, amely felett már nem lehet hatalmam.
Ismételt szusszanással dörgölöm végig az ábrázatomat egy tiszta kendővel, a homlokomon ringatózó emléket puha gondoskodással törölve, majd magamra egyengetem a sötétszürke vászoningemet, melynek ujjait könnyed hanyagsággal tűröm fel. Meglepően kellemes az idő a viskóban, s a zsalugáter repedésein beszűrődő fényáradat okán úgy vélem, odakint sem lehet másként. A szokásos módon összefogva a hajamat végül engedek a kíváncsiságomnak, és kisétálok az üde, friss levegőre, melynek hőmérséklete megközelítőleg sem idézi a tegnap hűvösét. Sőt, már-már a tavasz gyöngédségével simítja végig kissé még nedves arcomat, amint hunyorogva körbepillantok a tájon. A hónak nyoma sincs, és meglehet, az égboltot sötétszürke fellegek borítják, a nap ragyogó fénye kontrasztos, barack színnel festi meg az erdő sárgás leveleit, a viskó falait képező rönköket vagy… Vagy épp a kicsivel előrébb helyezkedő lélek formás alakját, ki a nevenincs hátasommal építgeti a kapcsolatát.
Leheletnyire vont szemöldökökkel indulok meg felé, igyekezve összerendezni csalfa szélben homokként pergő emlékfoszlányaimat. A talajon még ott sötétlik az előző éjjel kiontott vér nyoma, noha a történtek csúfos igazságát frissen sarjadó virágok próbálják elfedni. Harmat gyönge nárciszok, mályvafélék és pillangóvirágok bontják szirmaikat a szemeim láttára, figyelmemet mégsem a különös, szürreális jelenség, hanem a váratlan vendég köti le. Egyáltalán vendég volna? Vagy velünk utazott? Esetleg utánunk jött? Nehezen találom a válaszokat a kérdéseimre, főként, hogy a természet bájos illata, a madarak szakadatlan csivitelése, a narancsos-rózsaszínes fénypászma és az ifjú jelenléte teljesen megrészegíti a tudatomat.
- Rhysand? Hogy kerültél ide? - teszem fel a némiképp oktalan kérdést, kendőzve hangomban a zavarodottságot, melyből pusztán hintésnyi, ami az ábrázatomra kapaszkodik. Nem sokkal messzebb állok meg tőle, és ha egy lépéssel közelebb érnék, csupán a karomat kellene nyújtanom érte, de hiába érzem a jelenlétével kéz a kézben járó megnyugvást, egyelőre tisztes távolságban vizsgálódok, észre sem véve, amint halovány derengésbe kezd a zsebem jótékony óvásában rejlő kristály.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 1:50 pm
***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dreams are for real - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Alternatív univerzum :: Lezárt alternatív-
Ugrás: