Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok KaDiPE5
Asztalok KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szer. Május 18, 2022 6:10 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Akkor ne gondoljuk. Egyébként is egy igazi rákfene, ha valamin túl sokat gondolkodunk, nincs jó vége.- valami olyat látnának, képzelnének bele, ami ott sincs, rossz következtetést vonnának le és a végén csak sírás marad és a romok.
Néhány pillanatig csak a sört bámulta, alaposan meg kell rágnia a kérdést, elgondolkoznia a vállaszon, és csak is akkor, csak is utána vonta meg a vállait egy; meh, társaságában és nyelt az alkoholból.
- Nem, nem vágyok rá. Nem az én életvitelemnek találták azt ki. Ha a dolgok jól szoktak menni, akkor egyik munka után jön egy másik, egyik város után egy másik, az úton lenni mindig, pont úgy, mint a lószar. Na meg ahhoz nem árt egy kicsit jobb gyerekkor, hogy ilyenre vágyjak, valakitől látni is kellett volna, hogy mennyire is jó az, ha valaki szerelmes. Én maximum annyit láttam, hogy az apám és a banda mennyire szerette az alkoholt, a kurvákat és az ulronokat. De ez ne szegje a kedvedet, én ilyen vagyok, tízből kilencen mondanák, hogy egy barom vagyok.- széles vigyor ült ki az arcára és újabb kortyot nyelt a sörből.
Nem voltak egyformák Folrikával, egyébként is fiatal volt még, ha szerencsés akkor még sok ideje volt arra, hogy megtapasztalja az igazi szerelmet, ne csak olyan fellángolásokat, mint amit aziránt a zenész iránt érzett.
- Akkor már csak rajtad áll vagy bukik az egész.- ehhez már nem tud mit hozzáfűzni. Magában kell lerendeznie a dolgot, vagy kihúzza magát és elébe fog menni mindennek, vagy fülét és farkát behúzva éli tovább az életét.
- Bírja bizony, hogy rohadna meg. De a vén tengeri medvék már csak ilyenek, rummal kelnek és rummal fekszenek, még talán álmukban is azt isszák. Néha elég gondtalan egy élet az övék.- meglovagolják a hullámokat, kikötőről kikötőre járnak, vedelnek a kocsmákban majd másnap tovább is állnak, ki tudja, hogy hány fattyút hagynak hátra. Jól tartja a mondás; Egy igazi tengerésznek, minden kikötőben van egy felesége.
Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 16, 2022 9:50 am


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Nem értettem a testi dolgokhoz, ezt pedig Ian gyorsan észre is vette. Közel sem volt annyi tapasztalatom, mint neki, legfeljebb apróbb fellángolások, amik sosem teljesedtek be igazán. Így hát minden szava egyfajta mentorálásként tűnt fel. Bár Rilrionról nem akartam többet panaszkodni neki, azért csak szóba került megint. Nem is volt ez panasz… hiszen nem haragudtam rá. Nem vártam én el tőle, hogy engem szeressen vagy feküdjön le velem. Én akartam, ő nem. Ez már elfogadott tény volt, csak éppen néha-néha eszembe jutott az az együtt töltött idő, ahogy Csip-csipnek becéztem és éreztem az illatát.
– Nem hinném. – Ráztam meg a fejemet. – Egyszerűen csak nem akart. Nincs ezen mit túlgondolni. – Belekortyoltam a sörbe inkább, hagyva a habos keserűségnek, hogy végig szántson a torkomon és kellemes melegséget hagyjon maga után a testemben.
A randizás izgalmasabb téma volt, mint a nem létező szerelmi életem. Csendesen hallgattam a történetét, ő sem tapasztalta meg igazán az ilyesmit. Testiség volt neki bőven, de szerelmes talán sosem volt igazán. Tudtam, hogy van, akinek ez nem hiányzik, én azonban érzések nélkül nem tudtam elképzelni, miképpen lehet valaki testét gyengében érinteni vagy a bőrét simítani és csókolni. Számomra ezek idegenek voltak, ám Ian egészen másfajta típus volt, mint én.
– Te vágysz a szerelemre? – kérdeztem aztán. Persze, hogy kíváncsi voltam, hogy egy nálam tapasztaltabb ember miféle érzésekkel küzd, ha küzd egyáltalán… milyen vágyai vannak.
Megint felemeltem a korsót. Míg Ian beszélt, nagyokat kortyoltam a sörből és megnéztem magamnak a kapitányunkat, aki egyre vidámabb hangulatba került. A bódultság szépen úrrá lett rajta, homlokát megtámasztotta a karján, ahogy az asztalra borult. Nem tudtam, hogy ez lenne-e az az állapot, melyre Ian korábban célozgatott.
Letettem a korsót a ragadós asztalra, visszafordultam társam felé.
– Én is ebben reménykedem, Ian. – Feleltem. Tényleg hinni akartam magamban, de már nagyon is szükséges volt valami pozitív visszajelzés. Persze, El’Alorában is a tanulásom kifizetődött, hiszen közelebb léptem ahhoz a szinthez, melyen mestereim voltak. Egyre több varázslat ment, ám édes kevés ahhoz, hogy én magam is közéjük emelkedjek. Ahhoz hosszú évek tapasztalata kellett és Azizi mester büntetése is, miszerint nem térhetek vissza a tornyok közé, elvágták ezt a lehetőséget.
– Tényleg… – bólintottam. A kapitány ugyanis felemelte a fejét – ahogy a szemem sarkából láttam –, majd felkiáltott, hogy még rövidet. Ian jól ismerte az ivási szokásokat, persze az áldozatunk már tapasztalt ivó volt, nem úgy, mint én, aki csak döntötte, hátha elfelejtem még a nevemet is.
– Jól bírja az ivást. – Állapította meg és inkább a magam sörét szürcsölgettem. Elég volt ez. Ettől nem leszek részeg, de kellően ellazulok, hogy ne rontsam el még jobban az egész tervünket. Az izgalom elült bennem eddigre.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 11, 2022 6:54 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Akkor ez is felkerül a listára. Beinteni a mágusoknak.- csodás látvány lesz, csak valami helyi nagykutya rajta ne kapja kettőjüket, menekülhetnek a dühös botosok elől, na meg az átkaik elől is.
- Mert még kölyök vagy, túl kell esned majd az első pofonon, a többit utána majd lerázod magadról.- csak történne már meg, mindenki boldogabb lenne, főleg Folrika.- Lófaszt, ezzel mindenki így volt, amikor elkezdett kamaszodni és rájött, hogy az a valami a lába közt másra is jó, nem csak pisálásra. Más az, amikor ölelésre vágysz és más az is, amikor úgy vágysz ölelésre.- bár jobban el tudná magyarázni, de erre nincs túl sok esélye, részben egyforma de mégis nagyon eltérő volt a gyerekkoruk. De abban ugyanolyan volt, hogy egyiküknek se volt anyja valami túl sokáig, csak még az elf vágyott a szülői szeretetre, addig Ian hamar megtanulta leszarni azt.- Mert ezt a nevelést kaptad, de van dugás érzések nélkül, sőt, leginkább az van. Szerinted hogy házasodnak a nemesek? Szerelemmel? Pfff… francokat, megnézik mi a hozomány és kész, döntenek a szülők, oszt vagy kialakulnak azok az érzelmek, vagy nem.- megvonta a vállait és a söréhez fordult némi tanácsért, de nem kapott, ezért inkább ivott belőle.
- Lehet csak nem szerette a piás leheletet, vagy nem akarta kihasználni az alkalmat, nem kell túlságosan túl sokat belegondolni, mert akkor csak túlgondolod az egészet és hülyeségeket találsz ki.- a végén pedig annyira rágja magát rajta, hogy ha legközelebb találkoznak, csak be fog neki anyázni és otthagyja a francba, mert elhiszi azt, amit gondolt.
- Hogy én? Nem, legalábbis nem hiszem, hogy az lett volna. Ugye említettem már, hogy milyenek is voltak az én fiatal éveim. Mi inkább kurváztunk, ami meg utána volt, hát… lehet volt olyan, amire rá lehet fogni. Néha, esténként a kocsmában, amikor találkoztam nőkkel, egyedül üldögéltek az asztalnál, hát fogtam magam és odamenetem, elkezdtünk iszogatni és beszélgetni, talán ezt annak lehetne hívni. Mint ahogy annál az orknál, akiről már meséltem, bár ott még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy magamnak köszönhetem azt a trófeát.- már csak azon elvigyorodott, hogy beszélt arról az estéről, hát ha még részletekbe is belemenne, lehet annyi sört inna mellé, hogy a kapitányuk vidáman és élve sétálna vissza a hajójára.
- Azzal én sok mindent nem tudok kezdeni, magaddal kell lerendezned a dolgot. Reméljük, hogy ha ma este jól végezzük a dolgunkat, akkor már magadban is hinni fogsz.- ha pedig nem, hát akkor Iannek tippje sincs, hogy mégis hogyan lehetne hitet verni a kölyökbe.
- Akkor hamarosan jó lesz, szerintem fog még párat inni, és utána dönt úgy, hogy irány vissza a vízre, na akkor fogunk majd mi is sétálni egy kicsit. Legalább részeg lesz és boldog, kis szerencsével fel se fogja, hogy mi történt.- és legalább nagy ellenállásba se fognak ütközni. Ha elég részeg lesz, még azt se fogja észrevenni, hogy ketten is követik.
Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Május 07, 2022 9:05 pm


secrets of a captain
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Whoreson Prison Blues »
Szerettem a vigyort, amit Ian az arcomra volt képes csalni. Hirtelen nem is egy megbízás közepén éreztem magam, hanem baráti társaságban, ami valójában igaz volt. Mióta csak léteztem, mellette voltam először ennyire felszabadult. Hálás is voltam, amiért képes volt kiszabadítani a korábbi gátjaim mögül és már nem csak az létezett, ami rossz volt. Láttam egy jövőképet, amiből hiányoztak a régi feszengések.
– Imádnám. – Vigyorodtam el az Aloráról szőtt terveinkről. Előbb-utóbb elkerülhetetlen volt, hogy odamenjek, már csak a tanulmányaim folytatása miatt is. Voltak olyan varázskönyvek, melyeket csak az ottani könyvtárban lehetett beszerezni.
– Nekem egész más ez az egész. A testiség. Azt hiszem, csak arra vágyok, hogy valaki úgy szeressen. – Sóhajtottam egyet. – Talán gyerekkorom óta ezt kívánom, hiszen akkor is ölelésre vágytam, csak később alakult át ez „kanos” testi vággyá. – Próbáltam elmagyarázni. Ez persze olyan téma volt megint, amit még magamban sem fogalmaztam meg igazán. – De nem tudom elképzelni az együttlétet érzések nélkül. Szerelmet pedig régen éreztem, tényleg nem tudom az volt-e egyáltalán… ahogy legutóbb is mondtam.
Az ujjaimmal a korsó száján simítottam végig. Aztán megráztam a fejemet. Ian valószínűleg többnek hitte azt, ami Rilrionnal volt. Talán túlságosan sokat beszéltem róla.
– Dehogy. Azt hiszem, nem is tudta, hogy kedvelem… ha meg tudta, akkor nem érdekelte különösebben. – Dünnyögtem. – Egyszer odahajoltam, hogy megcsókoljam. Vagyis hát nem tudom, talán csak puszi lett volna, de elhúzódott. Megértem mondjuk. Szánalmas voltam, na meg részeg. – Nevettem el magam kínomban. Ez még mindig jobb volt, mint elbőgni magam. Nem jöhetett minden össze. Talán egyszerűen az én életem nem a szerelem és szenvedély útjára szól. Nem is volt ezzel baj, csak még nehezen dolgoztam fel.
– Te randiztál már valakivel? – kérdeztem aztán. Szerettem a történeteit hallgatni, mert kendőzetlenek voltak és életszagúak. Legalább tudjak ezekről a dolgokról, ha már csinálni sosem csináltam. Tanulni akartam a szokásokról, a világról, mert bár benne éltem, nagyrészt csak kívülről tekintetem a mindennapokat, része sosem voltam. Egy toronyban éltem, ahol csak olvastam. Ha pedig kijöttem, túl bátortalan voltam elvegyülni, vagy megmondani Rilrionnak, hogy szeretem. El kellett volna viselnem, hogy összetöri a szívemet, hogy az is egy tapasztalat legyen. Ehelyett gyáván magamban tartottam. Az emberekhez sem mentem oda, mert féltem, hogyha barátokat szerzek, csak még nehezebb lesz majd visszamenni El’Alorába. Ezek mind az apám iránt érzett megfelelési kényszerem következményei voltak.
– Talán neked nem adtam okot, hogy ne higgy bennem, de magamnak annál inkább. – Feleltem kicsit keserűen. Az elmúlt évem úgy telt, mintha minden átkozott kőbe megbotlottam volna, ami csak az utamon elém került.
Végig simítottam a hajamon. Az ujjaim mostanra már a ragacsos asztallapon doboltak. A kapitányunk megint mozdult. A szemem sarkából láttam, sőt egyenesen hallottam, amint fogja egy kisebb poharat, majd egyetlen korttyal benyakalja annak tartalmát. Aztán dúdolni kezdett, jó hangosan.
– A hangulata már megvan. – Mosolyogtam Ianre, de ahogy ezt kimondtam, a fickó fejjel előre bukott az asztalra. Még nyöszörgött is valamit.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 06, 2022 6:11 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Hogy miket nem mond maga elf uram.- vigyorogva húzta ki magát és megpödörte a bajuszának a végét. A végén még el is fogja hinni azt, amit Folrika mondott. Illatos és szagos vízzel fogja a seggét mosni, rózsás vízzel öblögetni, és olajjal kenni a haját, az utcára is csak úgy fog kimenni, hogy valami jó illatú kendőt fog az orra elé, nehogy érezze már az utca és a szar bűzét.
- Ha arra járunk, felőlem inthetsz nekik, sőt, még be is csatlakozok az integetésbe.- két ujj már is több, mint egy, nehogy véletlenül egyedül érezze magát az elf.
Látva a bajszát, Ian elmosolyodott de a mosolyát inkább a sörrével elrejtette. Megeshet ez bárkivel is, igaz, a tapasztalt, vén róka alkoholistáknál ez már nagyon ritkán, nem pazarolnak.
- Kis túlzással ugyan, de amióta az eszemet tudom, mindig is tudni akartam, hogy mi van a szoknya alatt. De ezt betudom a környezettemnek, egy tábornyi kanos bandita, szerintem az első szavam is vagy fasz volt vagy pina.- elnevette magát és vigyorogva itta meg a sörét. Boldog gyermekkor.
- Még azzal a bárd legénnyel se?- kérdés közben pedig félrerakta a korsoját és maga elé húzta a telit.- Megvan a sajátos bája, az már biztos.- vigyorogva nézett szét. Nem a legideálisabb egy első randevúra az már biztos, de hát koldus ne válogasson.
- Miért ne lennél képes?- kérdően vonta fel a szemöldökeit.- De majd kiderül, ha olyan helyzetbe kerülsz. A sör próbája az ivás.- nem tudhatják, hogy mi lesz a jövőben, csak remélhetik, hogy valami jó.
- Még nem adtál okot, hogy ne higgyek, magadban pedig… hát azt magaddal kell lerendezned.- hasonlóan emelte a korsoját, csak az elf felé.
Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 7:36 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Ian szavaira elvigyorodtam. Vicces volt, ahogy választékosan, sőt már-már túl bonyolultan próbálta megválogatni a szavait. Szerettem, hogy van humor s nem olyan merev, mint a mesterek El’Alorában. Kellemesebben telt hát minden idő a társaságában, bár ezt a furcsa szabadságot még nem szoktam meg. Mert szabadabb volt. Nem csak egy aranykalitkában ültem, hogy valaki eldöntse: elég érett vagyok hát varázslónak.
– Nagyon is úriasnak tűnik pedig, Gray uram – mondtam és visszafogva a vigyorom, komolyságot tettetve biccentettem is felé egyét. Nem voltam nagy tudója a megfelelő modornak, a hölgyekkel való beszédet is egy bárdtól sajátítottam el.
Talán épp emiatt mondtam el neki érzéseimet, gondolataimat a jövőmmel kapcsolatban. Iannel minden olyan őszinte volt, olyan tiszta. Ki mertem mondani ezt-azt – legalábbis olyanokat, amik nem a testi vágyaimmal kapcsolatosak –, mert tudtam, ő nem elítél, mint apám. Vele lehetett mélyebb beszélgetésbe bonyolódni róluk. Meghallgatott, tapasztalatokat osztott meg.
– Szívesen beintenék azoknak már most is… – feleltem és beleittam a sörömbe. Jól esett a hűvöse, ám túlzásba nem estem. Csak végig töröltem a kézfejemmel az orrom alatt megült habbajszon, hogy az azonnal eltűnjön.
Inkább nem akartam megérteni, mire célzogatott Ian. Nem. Akkoriban nem jutott eszembe azt lesni, hogy mások hogyan hágnak az egyik bozótosban vagy sátorban vagy kunyhóban, ami éppen akadt a környéken. Megráztam a fejemet.
– Túl gyerek voltam én ahhoz. – Dünnyögtem keserű szájízzel. Aztán elpirulva lesütöttem a szememet. Tényleg nem volt ehhez szerencsém s azóta is legfeljebb azt hallhattam, ha Ian valami nőt vitt fel magához az este, de sosem füleltem hozzá igazán. A saját szenvedéseim túlzottan is lefoglaltak.
– Ó. Sosem csináltam hasonlót. – Állapítottam meg, aztán ahogy jött a magyarázat. Mármint nyilván szórakoztam néha másokkal, de a legtöbb esetben nem akartam felszedni őket. Rilrionnal is talán két alkalommal találkoztam mulatságokon, de mindig volt ott valaki más is, így nem tartozhatott a „fel akartam szedni” kategóriába. Tetszett, valójában azonban egy próbálkozás kivételével nem erőlködtem túlzottan, hogy olyan irányba billentsem vele a viszonyt. A bögyös nők voltak a gyengéi. – De talán, ha akad megint valaki, akit meg akarnék kapni, megpróbálkozom vele. Végül is, nincs is szebb és csábítóbb, mint a halbűzös Nulportban vacsorázni, az egyik helyi késdobálóban. – Vigyorodtam el.
Nem sok romantikára számítottam a jövőben s talán ez éppen így volt rendjén. Minek az? Csak azért nem erőltetek semmit, hogy megint szívfájdalom legyen a vége és még az ágyból se tudjak kimozdulni a fene nagy önsajnálatomban. Zsoldos életet választottam, mert ezt kínálta tálcán a sors. Ebbe nem igazán fért bele az, hogy valakibe beleszeressek… főleg az alapján nem, amit Ian is mondott róla.
– És szerinted én alkalmas vagyok bárki életének a megóvására? – kérdeztem, közben valami változott a kapitányunk körül. Hallottam a hangokat, ahogy pedig odafordultam, láttam, hogy a kocsmáros újabb adag italt hozott neki. Visszanéztem hát Ianre. – Mindent megteszek, hogy higgy bennem, s én is higgyek magamban. – Emeltem meg felé a korsómat, hogy lehúzzam a sör alját. Ez még kevés lett volna ahhoz, hogy megszédítsen, de már éreztem a melegséget a testemben, ami alkoholfogyasztás után gyakran keveredett elő.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 04, 2022 5:13 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Sajnálatosan felelehetők olyasforma szerzetek, akik kivételes extázist tapasztalnak meg azon eseményekkor, amikor is másokkal szemben kacifántos, kicsavart mondatelemeket, azaz szavakat használhatnak.- komoly volt az arca, minden egyes szónál, de csak elvigyorodik.- Látod, tudok én is úgy beszélni, mintha valami elbaszott mágus lennék vagy nemes. Pedig ha valaki rám nézne, hát hajaj, mindennek tűnők, csak éppen nem feljebb lévőnek.- megtanult pár olyan szót, aminek igazából semmi hasznát se látja. Még régen, egy nemes mellett eltöltött hónapok közben ragadtak Ianra ezek a fura szavak.- Akkor már a jó irányba tartasz, ha ezzel tisztában vagy, akkor innen már csak előre, véletlenül se megfordulni. Nehogy a földön kúszva akarj visszatérni a régi életedhez.- csalódás lenne, főleg az elf számára, ha feladná az utat, amin elindult, hogy végre eldöntötte, fel fog nőni és nem akar az a szerencsétlenség lenni, akivel elsőnek dolga volt Iannek.
- Rajta vagyunk az ügyön, a könyvek remélhetőleg hasznodra fognak válni, és majd be is inthetsz a többi mágusnak, ha jó varázsló leszel.- ha elég időt tölt a zsoldos mellett, akkor biztos, hogy ilyen kicsinyes lesz, és nincs is abban semmi rossz.
- Oh, tudod te azt jól, hogy mire is céloztam.- mondta vigyorogva és közben lassan bólogatott. Nem hinné, hogy ennyire kis ártatlan lenne az elf.
Inkább nem firtatja tovább a bujkálás dolgát, nem kell ide a keserű hangulat.
- A randi az az, amikor valakit fel akarsz szedni, és elmentek valamit csinálni. Mit tudom én mit. Vacsorázni, sétálni, igazából minden lehet egy randi.- vállakat vont, jobban nem tudja körbe írni a dolgot. Már csak azért se, mert Iannak se volt túl sok.
- A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy amire felbérelik. Például egy karavánra vigyázni, vagy elkísérni két mágust egy templomba, védeni valaki életét, besegíteni a katonáknak, vagy az alvilágban dolgozni, mint verőlegény, ehhez hasonlókat. De most, most csak egy egyszerű munkát kaptunk, nem hosszútávra vettek fel minket, most nem vagyunk mások, csak egyszerű bérgyilkosok.- nem igazán zavarta az a tény, hogy mivé is váltak erre az egy alkalomra, csak éppen szokást nem akar teremteni.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 01, 2022 12:57 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Nem hittem benne, hogy más zsoldos ugyanezt megtette volna értem. Ian csak szelídíteni akart tettei súlyán, pedig nekem minden szava, minden tette sokat jelentett, ami azóta elhangzott, hogy találkoztunk. Eleinte persze különös, nagyszájú alaknak tűnt, aki csak el akarja játszani, hogy a világ felett áll, valójában ez cseppet sem volt igaz rá. Szabadszellem volt, akinek minden ott volt a száján, amit csak a szíve diktált, de ettől nem volt sem bölcs, se okosabb másoknál, egyszerűen csak volt élettapasztalata.
A tehetséggel kapcsolatban ugyan nem értettünk egyet, de Azizi mester személyét illetően nagyon is.
– Valaki kacifántos szavakat használ, hogy feljebb lévőnek tűnjön. – Bólintottam. A legtöbb mester olyan volt, mint ő. Nem szerették az egyszerű szépséget, mert azt alább valónak tartották. – Próbálkozom. Nehéz egyik pillanatról a másikra megváltozni… de már tudom, ki vagyok, tudom hova tartok.
Túlzás volt persze nagy életcélokat kitűzni magam elé. Szerettem volna lenyűgözni apámat, mert jó lett volna… de amit én akartam az más volt. Megőrizni anyám örökségét, élni vele, fejleszteni. Ezért kértem könyveket, jó könyveket Arienthe kisasszonytól.
– Csak szeretnék jó varázsló lenni. Azizi, meg az összes tiszteletreméltó mester nélkül. – Suttogtam egy kicsit erőtlenül. Nem tudom, miért, hiszen nagy titok nem volt benne, sőt az igazat megvallva egyelőre még semmi más nem volt mögötte, mint álmodozás. Az elmúlt időben nem gyakoroltam annyit, amennyit kellett volna, de még csak elméleti síkon sem gondoztam a kezdetleges tudásomat.
– Mégis mi után leskelődtem volna? – Pislogtam ártatlanul. Nagyjából persze sejtette, mire gondol, de nem igazán volt lehetőségem ilyesmire. Nem érdekeltek azok a dolgok igazából… ha pedig a fürdőző ifjakat akartam meglesni elég volt egy bokorban meghúznom magam, hiszen kisebb voltam mindenkinél odahaza. Még előttem álltak azok az évek, hogy megnyúljak és egy igazi tünde alkatát viseljem. Az idősebb nővérem állandóan azzal bíztatott, hogy csak későn érő vagyok, van időm még megnyúlni. – Csak nem akartam, hogy megtaláljanak.
Még a szemem is lesütöttem, ahogy ezeket a szavakat kimondtam. Bár nem emlékszem anyám halálára, mégis rosszul érintett… utána annyira más lettem. Nem voltam cserfes, sem boldog, mert mindenki a családomból egész egyszerűen otthagyott magamra. A klán nevelt, nem az apám, mert őt elfoglalt az, amit csinált. Egyszóval minden más, ami nem én voltam.
– Mi az a randi? – Pislogtam megint. Ian mellett bizonyára úgy festettem, mint aki semmit sem tud az életről és ez nem is lett volna hazugság. Alora elég elzárt volt ahhoz, hogy kis részét tapasztaljam csak meg az életnek, az erdőben meg állandóan gyerekként kezeltek, sok mindent el is hallgattak.
Ianre koncentráltam. Nem engedtem a gyötrő gondolatoknak, hogy átvegyék a helyét a figyelésnek. Ezért hát belekortyoltam a sörbe, hogy annak keserűsége kicsit megint helyre billentsen.
– Igazából… egész pontosan mit csinál egy zsoldos? – kérdeztem rá. Nem tudtam, hiszen ez volt az első ilyen munkám. A gyilkosságról úgy gondoltam, hogy a része ennek, de ahogy ilyen kimondta a bérgyilkos szót, valahogy összeszorult a szívem. Nem, nem ez lenne az első halál, amit látnék és aminek valamilyen módon az okozója vagyok…. már viseltem magamon mások vérét. Undorodtam tőle, nem akartam rágondolni, de igaz volt. Sokkal több dolgon mentem keresztül, mint amit Ian tudott. Egyszer a bányász falvaknál egy halom törppel kerültem összetűzésbe, az oldalamon meg egy túlharcias bárd volt, akit végül én gyógyíttattam meg.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 29, 2022 6:40 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Ugyan, ha nem én mentem volna veletek, akkor Azizi talált volna egy másik zsoldost, aki legalább a faluig elkísért volna. De ez is, mint sok más is, mi lett volna ha. Felesleges ezekkel foglalkozni, itt vagyunk és ennyi. Majdnem minden más meg le van szarva.- a múlton már kár rágódni, a jövőt meg úgysem ismerik foglalkozzanak a jelennel, azokkal az örömökkel, amiket éppen átélnek. Az meg, hogy Ian mikor is született, az nem fontos, főleg akkor, ha Iant se érdekli.
- Annyit turkálsz a hajadban, hogy a végén még hullani kezd. Vagy talán bolhás vagy?- elvigyorodott, azt már tudta jól, hogy a külsőjére igazán kényes volt Folrika. Ha bolhás lenne, lehet képes volna arra, hogy leégesse a fogadót, ahol meghúzták magukat.
- Értem, de szerintem még mindig nincs így. Ha tehetséges vagy, hiába nem foglalkozol vele, az attól még megmarad, lehet nem egyből csinálsz meg valamit, de másodjára vagy harmadjára biztos összejön. Ahogy mondtam, nincs olyan, hogy annak tűnsz, vagy az vagy, vagy nem. Azizi meg…- csak legyintett és inkább ivott.- A fától nem látja az erdőt. Beszél itt össze és vissza, bonyolult szavakat használ és próbál rejtés dolgokról magyarázni, hátha ettől okosabbnak tűnne. De attól még pont olyan büdöst fingik, mint mindenki más.- lehet király, lehet herceg, lehet mágus vagy egy paraszt, de attól belül még mindenki egyforma, ha megvágják vérzik, ha lefejezik akkor abból már nem tér magához. - Egyébként meg ne érdekeljen, hogy az vagy, vagy nem vagy az. Mondtam, ne másnak akarj megfelelni. Addig, míg így teszel, nem leszel az igazi önmagad.- megérti az elfet, nem volt igazán senki se mellette, valakire fel akar nézni és hát az apja egy fasz volt, jó hogy neki akart megfelelni, bizonyítani.
- Az tényleg hasznos, ha el akarsz tűnni. Néha nekem is jól jött volna valami ilyesmi, leginkább akkor, amikor a paraszt rajtakapott, hogy a lánya nem a földet műveli, hanem én a lányát.- elnevette magát az emlékek miatt, és bár volt más helyzet is, amikor igazán nagy hasznát vette volna egy ilyen képességnek, de azokról inkább nem beszél.- A lázadó gyerekkor. Hm… esetleg használtad arra is, hogy leselkedj?- kérdezte vigyorogva és mert a témát is terelné inkább. Úgy érzi, hogy valami nem túl boldog emlék lehet az oka annak, amiért Folrika rájött arra, hogyan is tűnjön el szem elől.
- Egyébként is hová sietnél ennyire? Talán randid van?- elvigyorodott és elkezdte a szemöldökeit felfelé vonogatni.- Kezdetnek még a figyelemelterelő leszel, vagy majd figyeled, hogy esetleg nem járkál e arra valaki, miközben én teszem a saját dolgomat.- az ölést még nem bízná Folrikára, már csak abból kiindulva, amit az erdőben látott, nem lenne tanácsos.
- A bor próbája az ivás, reméljük az leszel. Bár ilyen munkát nem biztos, hogy sokat vállalunk. Igazából nem zsoldosok lettünk, hanem bérgyilkosok.- elhalkultak a szavai, ez nem igazán tartozott másra, csak kettejükre. S bár nem volt a hangjában semmi, ami arra utalt, hogy szégyellte volna magukat, de azért jobb tisztázni a dolgot.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 27, 2022 5:07 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
– Én ünnepelném, hogy erre világra jöttél… nélküled most nem lennék itt, s nem lenne senki mellettem… – Vallottam be kicsit halkan. Nem akartam érzelgősködni. Ian nem olyannak tűnt, mintha értékelné az ilyesmit, de nekem tényleg sokat jelentett és mivel nekem odahaza sosem mondtak ilyesmit, szavakba akartam önteni mindezt. Csak éppen, pont az előzményeim miatt, nem tudtam, miképpen kell. Sosem értettem az érzelmekhez, talán azért rontottam el az elmúlt években annyi mindent.
– Ian… – Túrtam bele a hajamba a nagy zavarban. Még mindig nehezemre esett a jóképű legényekről csevegni. Jobbnak láttam, hogy inkább az alkohollal foglalkozzak, ami hamarosan másodízben is elénk került Iannek köszönhetőek. Amúgy is kicsit filozofikusabb irányokba terelődött a téma így csak időről időre pillantottam a kapitányunk felé. Ő ivott, mi meg a tehetségről beszéltünk.
– A tehetséggel születsz, de ha tehetséged nem gondozod aligha tűnsz úgy, mint aki annak birtokában van.– Magyaráztam aztán, belekortyolva a sörba egy aprócska kortyot, szinte Iant utánozva. – Ezért mondtam, akkor tűnnék tehetségesebbnek, ha időben gondoztam volna ezt a képességet, de nem tettem így. Valószínűleg Azizi sem látott bennem sokat, ezért döntött úgy, ahogy… – Letettem a korsót a ragacsos lapra, odakönyököltem mellé, hogy közelebb tudja hajolni Ianhez. Nem akartam, hogy mindenki halja, miképpen nyilvánult meg a tehetség régen. – Azt hiszem, nem is vagyok igazán az. Egyszerűen csak ott van bennem a mágia, mert megörököltem az anyámtól.
Sóhajtottam egyet.
– Amikor először használtam a mágiámat el akartam bújni. Sötétséget, árnyékot idézhettem magam köré, mert senki sem vett észre az egyik fa tövében. – Ráztam meg fejemet, mintha rossz emlék lenne. Valóban az volt. Egészen apró koromban történt, az anyám halála után. Csak annyi maradt meg, hogy ott kuporgok, árnyak vesznek körbe, a többiek meg a nevet mondják. Kisgyerekként az ember világ az anyja, tőlem meg elszakították és azt mondták, többé nem jön vissza. Halovány emlékkép volt persze, de tudtam, hogy nem álom volt. – Aztán ezt kicsit tudatosabban használni is kezdtem. Egy ideig nem szerettem, ha meglátnak.
A torkom megitn kiszáradt s azzal együtt az ajkaim is. Még a testem sem szerette, ha a gyerekkoromról beszéltem. Nem veszélyes volt, egyszerűen csak egy rossz emlék. Annál magányosabb még az Alorában töltött évek alatt sem voltam, pedig kevés barátom akadt ott. Inkább csak csevegtem mindenkivel, társaságokhoz, emberekhez csapódtam, majd leszakadtam.
Talán lelkesnek tűnhettem a kapitánnyal kapcsolatban. Valójában nem vártam a halálát, egyszerűen csak szerettem volna jó csinálni ezt. Nem a megölését, hanem az alaposságot, Ian támogatását, mindent, ami az új életemhez kelleni fog. Folyamatosan tanultam.
– Értem… hát akkor várjunk. – Emeltem meg a sörömet és megint beleittam. Óvatosan kortyoltam. Nem volt rá szükség, hogy részeg legyek. Tisztán kellett tartanom a fejemet, ezért én nem élveztem a sört, inkább csak benedvesítettem a torkomat. – Csak mondd meg, mit csináljak, amikor itt az ideje. – Tettem hozzá halkan, ahogy a korsó koppant az asztalon.
Ezúttal nem a kapitányt figyeltem. Egyenesen Ian arcát fürkésztem. Nem tudom miért. Csak jól esett vele lenni, vele dolgozni. Szerettem a társaságát, barát volt és kicsit talán mentor is, sokkal szórakoztatóbb dolgon, mint az alorai varázslót.
– Én tényleg szeretném ezt jól csinálni. Sosem voltam még semmiben sem jó.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 6:41 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Az emberek máshogy élik meg az egészet. Jó esetben élünk vagy hetvenet és kész. Csak persze ehhez nem árt, ha selyemágyba születik a segged, ha paraszt vagy, szerencsés lehetsz, ha az ötvenet eléred.- a saját fajtáját már meg se említi, kevés zsoldost ismert, aki elérte azt a kort, amennyi Ian lehet most. Nem meglepő, hogy hamar halnak, sok mindennek hívná ezt az életet, de biztonságosnak biztos nem.- Hehehehe… ez jó, még hogy annak az ünnepe. Biztosra veheted, hogy senki se ünnepelt, amikor erre a világra jöttem. Az anyám egy iszákos szajha volt. Nem lepne meg, ha a sok alkoholtól elfelejtette volna, hogy van egy fia. Az apám meg…- arra már csak legyintett, eleget beszélt már róla, hogy az elf tisztában legyen azzal, hogyan is viszonyult hozzá Ian.
- Hát az biztos, hogy egy idő után már tényleg nem fog zavarni. De addig is hebegni és habogni fogsz minden jóképű legény láttán.- részben önös érdek is vezérelte Iant. Egyszerűen nem akarta látni azokat a jeleneteket, amikor Folrika hülyét csinál magából. Egyszer vagy kétszer még vicces, de egy idő után már unalmas és majdnem a zsoldos érzi magát kellemetlenül.
- He? Ezt nem értem. Nem az időn múlik, hogy mennyire vagy tehetséges. Ha tehetséges vagy, akkor az vagy, és ennyi. Nincs olyan, hogy egyszer csak eléred azt a kort, amikor tehetséges leszel. Inkább mond úgy, hogy tapasztaltabb és jobb lennél, ha nem nyomod el azokat a képességeket.- de lehet, hogy rosszul tudta, és tényleg volt olyan, hogy belenő a tehetségbe, de ebben akkor is erősen kételkedett a férfi.
- Sejtettem, hogy senki se úgy bújt ki az anyjából, hogy csettintésre tud mindent. De honnan lehet rájönni, hogy azzal születtél? Világít az ujjad vége vagy mi?- kérdezte kíváncsian és közben újra beleivott a sörbe. Nem volt még alkalma beszélgetni egy varázslóval, legalábbis ilyen hosszan még nem.
- Kész szerencse, igyon csak annyit, amennyi jólesik neki. Jár az mindenkinek.- túl lelkes volt az elf, mintha csak egy játék lenne, vajon akkor is így fog viselkedni, amikor a kapitány testét fogja látni? Hiszen lehet tényleg csak annyi a bűne, hogy keresztbe tett a helyi nagyasszonynak.- Küldhetnénk. De akkor mit mondunk, hogy miért? Mi okból? Na meg gyanús is lenne, hogy kap tőlünk inni, és pár óra múlva pedig… nos, nem fog kifutni a hajója. Elintézi saját magát is, nem kell kapkodni, egyébként is ki akarom élvezni a sörömet.- de azért Ian is elmosolyodott, a gondolat jó volt.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 8:16 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
– Nekem a születésnapokról nem az időmúlása jut eszembe… persze egy húsz esztendős elf előtt még évszázadok állnak. – Vontam vállat és megköszörültem a torkomat. Nem akartam levénezni Iant, mármint semmi sértőt nem akartam mondani, de azonnal zavarba jöttem és gyorsan hozzá tettem: – Az az ünnepe annak, hogy a világra jöttél.
Arra akartam célozgatni, hogy fontos nekem. Mármint tényleg nagyon fontos, hisz már annyiszor tituláltam második apámnak. Sokat jelentett nekem a társasága, hogy érdekelte a sorsom. Az sem zavart, hogy sajátságosan fejezi ki magát… sőt, egyenesen imádtam a stílusát, s egy kicsit át akartam venni ebből a lazaságból én magam is. Bár tény, hogy a Kalmárban izgalmas volt vele szemben kiállnom is magamért.
– Ha örökéletemre is szűz maradok… esküszöm nem lesz semmi baj. – megpróbáltam normálisan kibökni a lényeget, de már attól kellemetlenül éreztem magam megint, hogy ezt kimondtam. Valójában még jól is jött a sör, de ennek ellenére is megosztottam volna Iannel. Mármint a feladatunkat tekintve jobb lett volna, ha én teljesen józan maradok. Kevés mennyiségű alkohollal is tudtam elég hülyét csinálni magamból.
Tetszett, amit mondott, szívesen tanulna tőlem ő maga is. Végül is, előkelőbb helyre talán jobban tudtam volna a járást, meg talán az elfek által lakott, északi erdőségekben… de ez utóbbiba aligha mentem volna vissza szívesen.
– Így is mondhatjuk. – Válaszoltam, immáron az újabb adag sör felett. Tényleg kapóra jött, hogy pont most kötött belém, mikor már jóformán bizseregve vágyott minden porcikám egy kis mágiahasználatra. Szerettem ezt az érzést, ahogy végig siklott az ereimen, ahogy megjelent és hatást gyakorolt a környezetemre.
– Valójában, sokkal, de sokkal tehetségesebb varázslónak tűnnék, ha nem ilyen későn kezdtem volna el a tanulást és nem nyomtam volna el magamban a képességeimet. – Régen tudtam már ezt, csak sosem mondtam ki hangosan senkinek. Ian előtt viszont nem szégyelltem a gyengeségemet. Tizenhét esztendős is elmúltam már, mire megindultam Alorába, addig pedig semmiféle módon nem formálták a mágiámat. Valójában tisztában sem voltam vele úgy igazából… éreztem, hogy más vagyok, mint a többiek, de ennyi.
– Más, de mégsem. A mágiával születünk, de ahhoz, hogy használható is legyen tanulni kell… – Magyaráztam és belenéztem a sörbe, hogy megint kortyoljak egy nagyot belőle. Éppen ekkor szúrtam ki a szemem sarkából, ahogy a pult mögött álló kocsmáros most egy hatalmas, kerek tálcával érkezik a kapitányunk elé és három rövid italt tett le egy újabb kupa sörrel. Ha ez nem, hát semmi sem fogja kiütni.
– Mintha most kapcsolna komolyabb tempóra. – Megnéztem magamnak, ahogy lehúzza az első adagot, majd visszapillantottam Ianre: – Ne küldjünk neki valamit mi is, a gyorsabb hatásért? – Vigyorodtam el.  



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport :: Kék Albatrosz-
Ugrás: