Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Élveztem mikor a bátyámmal kettesben voltunk. Ismerjük egymást, tudjuk mikor hazudik a másik, mikor titkolja el a valódi érzéseit. De neki bele kellett zúgnia ebbe a hárpiába. Persze nekem ehhez meg jó pofát kellene vágnom… A nagy francokat. Már az elején jeleztem felé, hogy nem támogatom ezt a triót. -Talán ha rendesen végezted volna a munkád tudtunk volna azokról a dögökről. Neked kellett volna információt gyűjtened a helyről.-Puffogom neki kicsit sem vidáman. Egy feladat volt rá bízva és azt is elcseszte. Legközelebb Cailennel fog menni, és majd én vidáman várom őket a kapuban. -Nos akkor igyekezz pontosan ugrani.-Rántom meg a vállam felé Mondjuk engem nem zavarna, hogy eltévesztené az ugrást, de azt hiszem ezt nem kell neki bővebben kifejtenem. Nem vagyok rest mások életét kioltani, de ha van másik megoldás inkább azt választom. Most is így teszek, de Shani csak rátesz egy lapáttal. Nem foglalkozom vele, elég időnk lesz majd a búvóhelyünkön vitatkozni erről. Ha egyáltalán eljutunk odáig. A magasságot kicsit elmérem, így az ugrásom félre sikerül, de ahogy ismét felpillantok, hogy újra próbálkozzam már feém is magasodik az a szuka. Egy fintort villantok a keze felé, majd elfogadva a segítségnyújtást, fel is mászom a tetőre. -Nyugi nem is gondoltam azt, hogy az én életemet féltenéd annyira.-De nem pazarolok több szót rá. Erre most rohadtul nincs időnk. Még messze vagyunk a kaputól. Mikor új útvonalat ajánl körbe nézek. Nem tetszik az ötlet, de úgy látom valóban nincs más választásunk, így kényelen vagyok elfogadni az ötletét.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Ápr. 07, 2022 2:17 am
A picsába! Már megint csak a futás maradt! Francért nem lehet végre egyszer csak úgy nyugisan kifosztogatni egy burzsuj faszverőt, és elsétálni, mint aki jól végezte dolgát? Jahogy! Hát hiszen nem is végeztük jól a dolgunkat! Csak magamban puffogok össze-vissza, és gondolok szépet is, csúnyát is - oké, főleg csúnyákat - bűn- és bajtársamról, a mellettem loholó Coriról. úgy ugrálom át az elébem guruló-boruló akadályokat, mintha valami szábjacseszett atléta lennék, és már kezdek büszke lenni magamra, mikor Cori beránt valami lepra kis házikóba, amiből olyan szagok áradnak, mintha már meghalt volna ott valaki. Lihegve csúszom le mellé, a falnak támasztva a hátam, és rosszalló pillantást vetek rá. - Rögtönözni kellett, vagy ott döglünk meg. Ki a tököm gondolta, hogy az öregnek akkora kutyái vannak, mint egy baszom szamár? - csak morcosan rázogatom a fejem, és ezt akkor sem hagyom abba, mikor Corine benyögi a B-terv szöveget. - Peersze, törjük csak ki a nyakunkat! A városfal alatt csupa szikla minden! És ha 10 centivel elvéted... - ahh nem is tudom, mikor lettem ekkora rinyagép. Elkussolok inkább, főleg, hogy már abból tudom, hogy lebuktunk, ahogy Cori visszarántja a fejét. Felpattanok, és én is előkapom a fegyverem, amit egyesek túlméretes levélkésnek, mások pedig kurta karodcskának néznek. Én speciel úgy vagyok vele, hogy pont letojom, minek nézik, amíg jól lehet vele beleket ontani. És ezzel bizony jól lehet. Persze nem vagyok épp egy véresszájú ámokfutó, úgyhogy hagyom Corit kibontakozni, ha már miatta kell megint inalni. Én már csak annyit teszek hozzá, hogy futtomban egy isteneset rúgok a katona bucijába, hogy tuti ne legyen kedve utánunk rohanni. Követem Corit, ahogy csak tudom, de látom, hogy amit ő nézett ki dobbantónak, az kurvára kétesélyes. Nekem legalábbis egész biztosan. Én balfelé veszem az irányt, ahol egy kordéról könnyedén felkapaszkodom a szomszéd ház tetejére, és ha úgy alakul, hogy Corinak gondja akad, egy nagy ugrással át is vetődöm hozzá, és nagy kegyesen kezet nyújtok neki. - Nálad a csini nyakék, amit kinéztem, úgyhogy ugri hopp Nyuszicsillag! - Megrántom felfelé, és már készülök is a következő ugrásra.Innen már a szalmatetők felé vehetjük így az irányt; azok minket talán még elbírnak, de a vasmellényes pöcshuszárokat már aligha. Legalább szerezhetünk némi előnyt, mielőtt a kardjaikba futunk, mint a vaksi prosti az első munkanapján. - A nyugati fal felé kerüljünk, az istállók irányába! - Szólok hátra a nőnek, már jónéhány tetővel arrébb, ha még bír követni.
Az embereket kerülgetve futok a az őrök elől. Oldalra pillantok és látom, Shanit aki szintén próbálja kerülni az akadályokat. Minden a terv szerint haladt. Annyiszor átrágtuk a lehetséges nehézségeket, buktatókat, de egy sologra mégsem gondoltunk és most ennek köszönhető, hogy menekülnünk kell. Nem cseszhetjük el ezt a küldetést. Most Cailen vár ránk odakint. Ezt ketten Shanival kellett volna megoldanunk, még ha nem is röpdöstem az örömtől az ötlet hallatán, de valahol büszkeséggel töltene el, ha végre a btyám nélkül sikerülne valami. De ez úgy tűnik nem fog összejönni, bár eddig egyszer sem kaptak el minket, így nagyon is bízom abban, hogy nem is most fognak. Megragadom a mellettem futó karját és berántom az egyik házba, ahol el tudunk bújni. Lihegve, egy rongy mögött elbújva hallgatom a kinti zajokat, hogy mikor haladnak el az őrök Viszont a helyett, hogy tovább haladnának megállnak és érdeklődnek a városiaktól, hogy nem láttak e minket. -A francba... Legközelebb maradjunk az eredeti tervnél...-Morgom neki halkan, majd körbe nézek, hátha találok egy másik kijáratot a házból. -Cailen a kapunál vár minket... De biztosan riasztották már az ottani őröket. Nem fogunk kijutni ott. A B terv lép életbe.-Bár azt sem tudom hogyan oldjuk meg, de muszáj kijutnunk innen. Kidugom a fejem, de ahogy ezt megteszem az egyik katona észre vesz engem és már rohan is felénk. -Fenébe!-Azzal hátam a falnak támasztom, előrántom a kardom és várok, míg be nem lép az ajtón. Csak akkor rontok neki oldalról, majd ahogy ellököm őt már rohanok is ki újra az utcára, hogy megpróbájak minél előbb feljutni a tetőre, hogy ott folytassam a menekülést.
Élveztem mikor a bátyámmal kettesben voltunk. Ismerjük egymást, tudjuk mikor hazudik a másik, mikor titkolja el a valódi érzéseit. De neki bele kellett zúgnia ebbe a hárpiába. Persze nekem ehhez meg jó pofát kellene vágnom… A nagy francokat. Már az elején jeleztem felé, hogy nem támogatom ezt a triót.
