Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Megkaptam leveled, s nagy örömmel töltenek el soraid. Most már te is láthatod, valóban képes erre ez a papír. Már most is ügyesen formázod a betűket, sokat fejlődtél azóta, hogy az első tollvonásokat megtetted. Magam is úgy hiszem, kitartó gyakorlással, egyre jártasabb leszel a szépírásban és annak olvasásában. Melengeti a szívem, hogy örömet tudtam számodra okozni, remélem éppen olyat, amilyent te a rajzoddal. Még senkitől sem kaptam, ilyen kedves ajándékot, mindig mosolyt csal az arcomra, ezért is tettem biztos helyre, hol baja nem eshet. A második? Nagyon kíváncsivá tettél; ki volt még oly szerencsés kit megajándékoztál soraiddal? A kalandjaimról? Hallottál már a najádokról? A háborgó tenger mélységi lakói ők. Felsőtestük a miénkhez hasonló, míg lábak helyett halfarokkal rendelkeznek. Sós vizek úrnői és urai. Verseket írnak szépségükről, bárdokat meghazudtoló hangjukról. Úgy mesélik korallból épült otthonuk a tenger fenekén, s ruhájuk kagylóból fűzött, mely szélharangként zenél a felszínen. Ritka vendégei a szárazfölnek, s ha rájuk nézel nem mondanád meg róluk, hogy delfinekkel úsznak versenyt. Mégis félelmetes ragadozók ők, hajók s legénységük elsüllyesztői. Mesék képzeletbeli alakjai ők, létezésükben már csak kevesen hisznek. Elárulom neked, léteznek, a saját szememmel láttam egyet, s beszéltem is vele. Ám legyen ez egy újabb titka kettőnknek, féltve őrzik létezésüket. Azt mondod nem érdekes, pedig most kissé sárgulok az irigységtől. Biztosra veszem, sok izgalmas dolgot tanultál már eddig is az erdei boszorkának csúfolt nőszemélytől. Távozva mellőletek, találkoztam én is vele, nem oly randa s otromba, mint mondják, s ezek szerint gyerekeket sem reggelizik. Ami felettébb megnyugtató számomra. No, de „mesélj” miféle növényeket ismertél meg eddig, s mire használatosak, s miféle kotyvalékokat sikerült kifőznötök együtt? Ha már Ald, hogy van a szakállas medve? Még mindig szófogadatlan kinek a körmére kell nézni, hogy ne keveredjen bajba? Remélem, kellően vigyázol rá. Ad át neki üdvözletem. Ragacsnak pedig kérlek, adj át egy répát a nevemben. Megirigyelve tőled, azóta szert tettem én is egy paripára. Fekete, mint az ég zivatar előtt, s csillog a szőre, mint a gyémánt. Nonvulnak neveztem el, annyit tesz Nemes. Megmutatom neked egyszer, ha újra össze sodor bennünket a szél. Ám most búcsúzom, levelem így is már hosszúra sikerült, s neked már aludnod kellene. Vigyázz mindenkire, de legfőképpen magadra, amennyiben teendőid engedik, gondolj reám, várom leveled.
Szívemből remélem, levelem jó egészségben talál, s megannyi elfoglaltságod mellett, akad időd kidomborítani tudásod legjavát. Sok Hold bukott alá már találkozásunk óta, s noha, úgy lehet, mindkettőnket meglepett e sorsszerű fordulat, visszatekintve, rég az volt az egyetlen reményteljes pillanat számomra. Igaz, meglehetősen kevés időt hagytak számunkra akkor az istenek, s abban, röpkeségben is a gyász, mintsem az örömkönnyei hulltak a porba. S ennek fényében szükséges megemlítenem, ráleltem, s szívednek oly acélos óhaját segítheti. Körültekintéssel kell bánni vele, mint a héjából kiemelt igazgyönggyel, hisz vékony a burok, mit csiszolni érdemes. Több tintát azonban nem is érdemel, hisz ha a csillagok együttállasa kedvező lesz, hamarosan újra találkozhatunk, s felhasználásának módját megvitatjuk. De addig is bízom benne, eme cseppnyi hír is új erővel tölt el. Ám elég ennyi felőlem. Tagadhatatlan a kíváncsiságom sorsod felől, s hogy sikerült előrelépést eszközölnöd ügyemben?
Járj ott, hol a tudományban néha teljesen valószínűtlen dolgok bizonyulnak igaznak, s karcsú, gondos kezek alatt vörös borostyánok futnak. Mikor az álomban a sápadt természet erein, végre dobban, életre kell a magányos holt csend lelke, s megújulásba sajrad Tulveron teste. Holdtányérról csillag hull, s áruló fényt húz. Az óra melyben létünk és éjünk múlandó.
Remélem, levelem jó kedélyben talál s minden napod egy új kaland. Sajnálom, amiért búcsú nélkül távoztam, de a hajnal új élményekkel csalogatott, s ahogy a te véred, úgy az enyém is hajthatatlan. Szerettem volna megköszönni neked, amiért elvarázsoltál szertelenségeddel, éles eszeddel, csípős nyelveddel s csillogó szemeiddel. Ragyogó kis csillag vagy saját égboltomon, mely mindig ott fog tündökölni. Azóta rengeteg minden történt velem, például találkoztam egy boszorkánnyal, azt beszélik róla, olyan ronda, hogy a varangy is visszaugrik a vízbe, mert elszégyelli magát, s hogy gyerekek csontjaiból készít szélharangot. De az igazság, hogy olyan szép, mint a tavaszi kikelet, s kedvessége simogat. Ohh, és útonállók fogtak el, s billincsbe vertek egy idegennel, akinek lószaga volt, nagyobb bozontja, mint Aldrichnak, s még az orra is görbe volt. Biztos vagyok benne, hogy egytől –egyig élvezted volna mind. Hiszem, hogy lesz alkalmam még személyesen is mesélnem róla. Abba pedig szinte teljesen bizonyos vagyok, hogy te is hasonló kalandokat élsz meg nap, mint nap Ald és a többiek oldalán. Remélem, azóta az írás és olvasás is jól megy, s nem okozz gondot e pár sor elolvasása számodra. De ha Aldrich olvassa neked e sorokat, ne csüggedj, kitartó gyakorlással napról napra jobban fog menni. Ehhez, fogadd, el kérlek a kék bársonyos naplót, melybe a saját kalandjaidat írhatod, ha úgy tartja kedved, s azt a pár könyvet, mely a selyempapír rejt, sorai pedig megannyi gyönyörű tájra kalauzolnak el. Szeretném, hogy tud, ha újbóli találkozásunk órája még jócskán váratna magára, és írni szeretnél, úgy a csomagban találsz, egy papírost, tűzlevél- pappírnak hívják, melyet miután megcímezted, tűzbe kell dobnod, s azonnal megkapom bárhol is legyek. Kívánom, hogy maradj mindig ilyen ragyogó mosolyú, csillogó szemű szertelen szépség, kinek kedélye soha sem fakítja meg a bánat.
