Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
Calylenia
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 22, 2022 2:37 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Egy kicsit elpirultam, ahogy megkérdezte: „Csak húsz?” Elfmértékkel rendkívül fiatal voltam, az emberek körében megtalán a felnőttség küszöbén álltam. Így hát, pontosan tudtam, hogy az a csak minek szólt. Kicsit megköszörültem a torkom és végig simítottam az ezüstös tincseimet.
– Sosem jelöltél ki egy napot sem születésnapodnak? – kérdeztem. Nem teljesen hátsószándék nélkül fordult meg ez a fejemben. Ian apám helyett apám volt, szívesen kedveskedtem volna neki édességgel a különleges alkalommal vagy leptem volna meg ezzel-azzal. Amúgy is terveztem neki egy kényelmes táskát szerezni, amit akár a lóra is felpakolhat és abba tarthatta volna az olyan kincseit, mint a szarvast, amivel ideérkezésünkkor megleptem.
– Húszig? Az csak pár hónap. – Sóhajtottam fel kicsit aggodalmasan. Nem hittem volna, hogy akármikor is ágyba bújok csak úgy valakivel… ahhoz azért kéne némi ismeretség és a körülmények nem tették lehetővé, hogy éppen most keveredjek megfelelő társaságba. A bordélytól pedig tényleg hidegrázásom volt. Személytelen volt, veszélyes… és a legkevésbé sem az ízlésem.
A pironkodásom persze aligha múlt el, mikor olyanokat mondott „farokra való” és „hímringyó.” Ian számára ezek csak szavak voltak, nekem meg még a farok szót is nehezemre esett kibökni. Ezt persze tapasztalhatta, amikor a legutóbb rávett, hogy ilyesmit beszéljek. Ő máshol tartott, sok mindenen átment… én viszont tapasztalatlan és gyerekes voltam, ehhez legalábbis mindenképpen. Még én is éreztem, legyen akármilyen kellemetlen is belátni mindezt.
Természetesen Ian megint megmentette az életemet. Ezért ajánlottam fel neki a saját sörömet, de nem vette el, így végül én ittam bele a kesernyés italba. Jól esett az habot az ajakimon érezni és a kellemes hűvösséget, de már pont elégszer rúgtam be Ian tudta nélkül, hogy most ne akarjak túlzásba esni. Próbáltam nem belekeveredni ivászatokba sem, de időnként muszáj volt engednem a csábításnak. Az alkohol mégis csak jobb volt, mint a nulporti víz.
– Bánhatod, nagyon finom… és még csak bele sem köptem. – Vontam vállat, de inkább csak szórakozásnak szántam a megjegyzést. Aztán kihúztam magam, ahogy kérte. Túlzás lett volna azt állítani, hogy nagyon megijedtem, inkább csak bosszantott, hogy megint egy ilyen bolond megtalált.
– Nyugi. Máskor nem csinálok semmit. – Ráztam meg a fejemet. – Csak megfésülködök… az talán még belefér. – A mondandóm vége persze inkább kérdés volt, mert fogalmam sem volt, mások mit csinálnak. Akárhogy is festettem, képesek voltak leánynak nevezni, vagy asszonyosnak.
Biccentettem egyet, ahogy Ian felkelt az asztaltól. Aztán csendesen ücsörögve az asztalnál néha-néha a kapitányunk felé pillantottam. Láthatóan újabb italt vett magához, de azt olyan lassúsággal kortyolgatta, mintha nagyon is ráérne. Igaza volt Iannek. Tudta a módját, miképp rúgjon úgy be, hogy az élvezetes legyen és kevésbé fejbevágós. Ráadásul úgy tűnt, hogy a kisebb incidensünkre sem kapta fel a fejét. Sokat megélhetett már.
Csak akkor szakítottam el a tekintetem tőle, mikor Ian megjelen újabb adag sörrel. Egyet én is kaptam, amire elmosolyodtam.
– És a varázslásra… – Bólintottam, ahogy koccintottam vele a kezemben tartott korsóval. Aztán egy nagyobbat kortyoltam belőle. – Nagyon hiányzott már a mágia. – Sóhajtottam fel aztán és egy mosollyal hátra dőltem a székben. Tényleg élveztem, akkor is, ha előtte sértegettek és attól tartottam, hogy kitörik a fogaimat egy ütéssel.
– Nem úgy értem, hogy nem érzem. Azt csak úgy tudom, hogy ott van a bőröm alatt, az ereimben, a lényemben… mert állandóan lüktet, de használni egészen más. – Magyaráztam és még egy nagyobbat kortyoltam.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 21, 2022 6:09 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Nekünk öregembereknek mindenki kölyök, aki legalább tíz évvel fiatalabb nálunk. Az évek előnye, vagy hátránya, a fasz se tudja.- nemtörődőmen vonta meg a vállát és biccentette kissé oldalra a fejét. Szerencsére azért ott még nem tart, hogy mindenkit úgy is hívjon. Elég az a néhány ősz hajszál, ami elvétve ott bujkált a többi közt, hogy a ragya verje meg őket.- Csak húsz? Ejha, még ott a tojáshéj a seggeden. Bár tudnám, hogy én pontosan mennyi is vagyok. De valahol negyven felett járhatok.- húsz év, előtte még az élet, csak fel kell ré készülnie.- De ha húszig nem bújsz ágyba valakivel, akkor nincs vita, keresünk neked valami szemre és farokra való hímringyót.- volt valahol mélyen egy olyan megérzése, hogy bizony keresniük kell, nem volt valami rámenős egy legény ez a Folrika, inkább az a romantikus alkat lehetett. Sok beszéd és kevés élvezekedés, de hát a hozzá hasonlókra is szüksége van a butus lánykáknak, vagy az elf esetében a legényeknek.
Volt ugyan egy kisebb közjáték, de semmi komoly, ami miatt fájhatott a fejük. Hiába nagydarabok, addig míg egyedül vannak és részegek, nem sok gondot okoznak. Csapatostul már teljesen más lenne a helyzet. Ám most nem ez történt meg, a legnagyobb kár, ami érhette Iant, az a sörének rejtélyes eltűnése volt, de valahogy majd csak túl fogja magát tenni az egészen.
Visszaült a helyére, és ahelyett, hogy sört hozna, a sajátját kínálja az elf. Ian pedig csak megcsóválta a fejét.
- Az a tied, és egyébként is, józan vagyok, ilyenkor nem iszok bele máséba.- akár hiszik akár nem, de finnyás volt, mások után nem iszik, csak ha részeg.- Kezdetnek az is elég lesz, hogy ha ilyen helyre megyünk, akkor nem kensz magadra semmit. Egyébként meg húzd ki magad, ne lássák rajtad, hogy majdnem összeszartad magad.- mondta vigyorogva.- Nah, akkor hozok én sört, ha meg valaki addig baszogatna, csak kiabálj egyet.- fel is állt és egyenesen a pulthoz sétált és valamiért hamar elálltak az útjából. Akad még udvariasság, s ha már így történt, egyből rendelt három korsóval, és visszasétált az asztalhoz. Kettőt maga elé rakott le és egyet Folrika elé.
- A nagy ijedelemre.- fogta meg az egyiket és emelte koccintásra.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
534
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 4:34 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
– Valójában megérteném, ha kölyöknek tartanál mindörökké. Azt hiszem, fiatalabb vagyok nálad néhány évtizeddel, még ha ez a elfekről nem is állapítható meg ránézésre. – Sóhajtottam fel, de végül csak elmosolyodtam. Nem bántam végül is a dolgot, Ian amolyan apakép volt a szememben. Odahaza ilyesmi nem adatott meg, mellette viszont tényleg tanultam. Nem csak ellökött, mert más voltam, mint ő. – Idén leszek húsz esztendős. A nyáron. – Tettem hozzá, hogy tudja ezt is. Szerettem volna, ha megismer és nem csak egy koloncnak tart. Tényleg barátként, apaként tekintettem rá, így minden tekintetben fontossá vált nekem. Ezért adtam neki a szarvast is.
Az este igazából kellemes, ismerkedős is lehetett volna, míg várunk. Nem, annak a nagydarab meláknak mindenképpen el kellett rontania azzal, hogy odasétált az asztalunkhoz és egyenesen az arcomba hajolt. Undorító volt és büdös, ráadásul nem csak engem, hanem Iant is sértegette.
Éreztem, ahogy az érzések elhatalmasodnak rajtam. Lenézett, mintha csak egy tárgy lennék, amit eladhat. Egyre inkább elegem volt a kötekedő alakokból, ezért akartam csuklyát viselni, ezért húztam a szemembe. Szerettem a külsőmmel foglalkozni, szép lenni, ahogy az talán az elfek sajátja volt, de ezt a világnak megmutatni – főleg Nulprotban – rendkívül veszélyes volt.
A sértegetésre felemeltem a kezem. A dühtől remegett ugyan, de nem akadályozott meg, hogy azt a kezdő szintű varázslatot tökéletesen hajtsam végig. Még tetszett is, ahogy a szilánkok véres nyomot hagynak az arcán. Nem érdekelt, hogy a szemem alatt én is kaptam kettőt. Lehetett volna erőteljesebb is a robbanás, amivel szétpattant a kupa, de annál még ilyen állapotban is óvatosabb voltam. Egy hang pár hete folyamatosan azt mantrázta a fejemben, hogy: vigyázz, vigyázz, ne menj fejjel a falnak.
A hatalmas kéz a magasba lendült, én pedig ösztönösen összehúztam magam. Tudtam, hogy az az ököl talán egész estére kiütne, de nem. Megint ott volt Ian, megint megvédett, én pedig csak megrökönyödve figyeltem a jelenetet. Erős volt, határozott… olyan, amilyen egyszer majd talán én is leszek a társaságában. A sört kicsit sajnáltam, bár jobban lekötött, hogy a kabátomról törölgessem le a rám hulló cseppeket.
– És nem is leszek eladó. – Tettem hozzá, ahogy Ian visszaült hozzánk. Láthatóan persze a kisebb verekedésre többen is megbámultak minket, közöttük az a bizonyos kapitány. Ez utóbbi aligha volt baj, így talán úgy vélte, mi is ennek a társaságnak a részei vagyunk s csak az általános hangulat miatt érkeztünk ide. – Ugyan… idd meg az enyémet! – Toltam elé hálásan, még úgyis csak egy kortyot vettem magamhoz a habjából nagyrészt.
– Köszönöm. – Suttogtam felé az egyszerű szavakat. A tekintetemmel a pult felé révedtem. Nem akartam újra odamenni, féltem, hogy megint a nyakunkra hozom a bajt. – Ígérem, befestem a hajam valahogy… vagy nem fürdök egy hétig, mikor következőnek ilyen helyre jövünk. – Sütöttem le a szemeimet. Nem értettem, hogyan fogom ki állandóan az ehhez hasonló helyzeteket.
Két férfi végül kicipelte a kocsmából az ájult embert. Arról beszéltek, hogy „Eyk úrra ráférne a friss levegő.”  Csak egy pillanatnyi figyelmet szenteltem nekik persze, aztán ismét Ian felé fordultam.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 9:52 am
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Na ez pontosan így van. Ha meg akarod tudni a legújabb híreket vagy pletykákat, akkor két helyre kell elmenned. Kocsmába vagy a kurvákhoz. A részegek sok mindent kikotyognak pont mint azok, akik a szeretőjük karjaiban vannak.- egy férfi ember két legkönnyebben kihasználható helyzete. Részegen még csak-csak tudnak lakatott tartani a szájukon, de ha üresek a golyóik, akkor könnyen elszólják magukat.- Még nem hallottam róla. De a neve alapján bájos egy hely lehet.- úgy tudja elképzelni, hogy leginkább törpékkel lehet tele. Ahol bányásznak, ott megjelennek és ha kocsma is van, akkor a tulajnak nem kell az éhenhalástól tartania.
- Igen, csak ha kihunynak a fények, jobb kézközelben lenni.- nem tetszett a zsoldosnak az, amit Folrika szemében látott. Érti Ian, hogy ez az első megbízása, de az a legjobb, ha egy munka unalmas. Talán idővel majd belátja az elf is, legalábbis reméli.
- Ugyan, túlgondolod, akkor is annak tarthatlak, ha bizonyítasz. Ez már csak így van barátok közt.- mondta vigyorogva. Mindegy honnan nézik, Ian idősebb volt, legalábbis külsőre biztosan. Neki mindig kölyök marad Folrika.
- Hehe…- meg tudja érteni, ha valaki annak hívja az elfet. Néha elég nőies tud lenni, főleg  így, hogy még olajt is kent magára.- Nem lep meg.- kortyolt a sörből. Persze, hogy idejön a marhája, volt már benne pár korsóval, és erősnek hitte magát.
- Nem tudok róla, hogy az lennék.- válaszólt foghegyről. Nem nyűgözte le a fickó, sőt, inkább szánalmasnak tartotta.- Akkor kész szerencse, hogy itt vagyok, hogy ez ne történjen meg.- azért elég nehéznek látszott a férfi, de minél nagyobb, annál nagyobbat puffan.
- Kolonc? Ez sértés te sertés.- mulattatta a kialakult helyzet és az is, ahogy a kicsi elf reagált az egészre. Jó dolgok az érzelmek, csak néha nem a legjobbkor törnek ki.
Számított valami ilyesmire, de mégis meglepve figyelte, ahogyan a kupa szétesett. Még azt se vette észre, hogy egy némi szilánk a mellkasának csapódott.
- Hoppá bizony.- ha eddig nem is hívták fel magukra a figyelmet, ezzel sikerült. S úgy látszik, hogy a részeg barmának nem tetszett az, amit Folrika csinált. Emelte a kezét, Ian pedig megragadta, felállat a székből és megrántotta a fickó karját, kibillentve az egyensúlyából, rá az asztalra, a saját söröskorsoját még mindig a kezében fogta, kár érte, de ha muszáj, hát muszáj. Széttörte a férfi tarkóján és utána rámarkolt a felsőjére, lerángatta az asztalról és ahol érte, ott rugdosni kezdte, az oldalát, fejét, arcát, végül pedig rálépett és a hátára fordította, csak hogy jó rálátása nyíljon a családi ékszerekre, amik kaptak egy újabb, célzott és lendületes rúgást.
- Nem eladó.- kifújta a levegőt, csak öregszik már, bemelegítés nélkül hamar elfárad.- Nah, akkor hozz egy másik sört Folrika, az enyém elfogyott.- majd visszaült a helyére, nem foglalkozva az eszméletlen férfival.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
534
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 3:24 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Felfedtem magam Iannek, legalábbis egy apró szegletét az előző évben megélteknek, amikor elszöktem El’Alorából. Mindenféle kocsmákban megfordultam, csendesebbekben, hangosabbakban, igazi késdobálókban. Így ismertem meg egy bárdot a bányászfalvaknál, majd Ronannel az egyik nagyobb erdőségben.
- A legtöbb kocsma szórakoztató. Mindig hall ezt-azt az ember… - Feleltem halkan úgy, hogy Ian értse csak a szavaimat. Kicsit közelebb is hajoltam hozzá, rátámaszkodva az asztallapra. - Az egyik bányászfaluban volt egy kocsma, amit úgy hívtak: Gyöngyöt a disznók elé. - Vontam vállat, hogy csak egy példát említsek. Valójában egész sokat láttam a környékből, ráadásul igazi harci sérülést is szereztem, ám ezek olyan történetek voltak, amikbe Iant még nem avattam be.
A tekintetem elvándorolt a kapitányról. Valóban nem szoktam hozzá, hogy észrevétlenül figyeljek, korábban nem ebből éltem, így hát úgy bámultam, akit akartam, ahogyan az éppen tetszett.
- És ha már minden elsötétül, egészen könnyű dolgunk is lehet… - Bólintottam, de közel sem bíztam el magam. Ha Ian a szemembe nézett, láthatta, én komolyabb akcióra számítottam, mint egy részeg ember kivonszolása a legközelebbi sikátorba. A zsigeremben éreztem, ennél többet kell majd belefektetnünk.
- Előbb-utóbb muszáj lesz, hogy ne csak egy idegesítő kölyöknek tarts. - A hangom halk maradt ugyan, de határozottan csengtek azok a szavak. Nem akartam, hogy még valaki csak meg akarjon tőlem szabadulni, mert nem látja, azt ami bennem van. Apám lepasszolt, Azizi kirakott… ha Ian is lemond rólam, nekem szépen, lassan végem lesz.
- Na, hozom a söröket - vigyorral a képemen pattant fel, hogy menjek a pulthoz. Nem csak azt éreztem a zsigereimben, hogy a kapitány nem lesz könnyű eset, hanem hogy nem úszom meg egy kis balhé nélkül. A visszaszólás után azonnal távoztam a pulttól, kicsit a kezemre billentve a korsó tartalmát. Gyorsan, nagyokat léptem, de tudtam, hogy utánam fog jönni.
- Leánynak hívott… - dünnyögtem sértett pironkodással az arcomon, majd nagyot kortyoltam a sörből. A habtól kicsit nedves kézfejemet közben a kabátomba töröltem. Persze ezek csak mozdulatok voltak, minden idegszálammal arra figyeltem, amit hallok a nehéz léptek. - Ide jön… - súgtam Ian felé, bár mivel én háttal voltam, ő láthatta is a tagbaszakadt alakot.
- Te vagy a szeretője? - kérdezte, majd besétált mellénk, egyenesen az asztalhoz és megtámaszkodott rajta a szabad kezével. A jobb kezében egy kupát tartott, nagyot kortyolt belőle, de a szavait Iannek intézte. - Veszélyes a magadfajtának itt, elfecske… kirabolnak, vagy elrabolnak, vagy még rosszabb… - Fordult aztán felém. A súlya alatt megbillent az asztal.
- Rajtad kívül senkit sem zavarok. Szóval köszönjük a társaságot, de-
- Tudok valakit, aki sokat adna érted. A kolonc nélkül. - Bökött a fejével Ian felé, belém fojtva a szót. Nem tetsett hogy fenyeget, éreztem, hogy elfut a méreg, amiért valaki megint az arcomba lóg, csak mert tisztább vagyok, mint mások itt. Éreztem, ahogy a düh végig lüktet a testemen, kicsit remegve, de felemeltem a kezemet. A mágia kiszabadult, pont úgy, ahogy nem kellett volna. Az érzéseim irányítottak.
A fickó kezében elpattant a kupa, ami bizonyára meglehetősen vékonyfalú volt, mert kis szilánkokra hullott. Abból egy-kettő az én arcom vágta meg, a többi viszont őt találta el, mert olyan közel volt, hogy a testével felfogta, hogy messzebbre jusson bármi. Legfeljebb Ian érhette.
- Hoppá. - Böktem oda szenvtelenül, ahogy ráeszmélt, ez én voltam.

// #varázslat: Éjszilánk //




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 9:30 am
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Nocsak, úgy látszik, hogy tartogatsz néhány meglepetést. Addig-meddig, hogy rákapsz az ilyen kocsmákra. Több az élet bennük, az már biztos. Ha nincs legalább két verekedés, akkor már unalmas is az éjszaka.- s mikor elül a gond, akkor akik néhány perce még egymásból akarták kiszorítani a lelket, azok vált vállnak vetve ittak, énekeltek, részegedtek. Egyszerű és vidám férfiélet, nem foglalkoznak a gondokkal és bajokkal, csak a pillanatnak élnek. Persze ott volt a másik véglet, amikor az utcán, egy sötét utcán fejezik be azt, amit elkezdtek, tőr a hátba, és nem marad hátra más, csak egy kifosztott hulla.- Akkor minek?- érdekelte, hogy mégis milyen késdóbálóban tölthette az idejét Folrika.
- Ne nézd annyira sűrűn. Csak néha less rá, elég egy-egy lopott pillantás. Úgy, mintha nem is rá néznél, hanem csak kőrbe, és a kedves kapitány pedig pont beleesik a látnivalókba. Ne foglalkozz vele sokáig, mintha észre se vennéd.- nem pont mágia és még csak nem is volt annyira bonyolult, de ezt is meg kell tanulnia Folrikának. Más mesterség, más szabályok játszottak és ha nem jól csinálja, akkor az élete lesz a tét.
- Változó. Attól függ, hogy mennyire bírja az italt, meg mit iszik. De ahogy nézem, tapasztalt piásnak látszik. Okosan csinálja, nem gyorsan, addig halasztja a lerészegedést, ameddig csak tudja. Szerintem ő az a fajta piás, aki ha egyszer átesik becsípés pontján, onnan nincs megállás, vedelni kezd, még minden el nem sötétedik.- az lenne a legjobb és legkedvezőbb. Amikor már az asztalon lesz a feje, csak odamennek, karon ragadják és kiviszik az utcára, ahol egy félreeső sikátor rejtekében Ian megteszi, amit meg kell tennie.
- Ha szerencsénk lesz, akkor nem ma kell.- mosolyogva nézte, ahogy az elf egyből indult a sörökért, nagyon úgy látszik, hogy ha a fogának valóról van szó, akkor igen csak gyors tud lenni. Ez a viselkedés Iantől se állt igazán távol.
Ahogy sejtette, valaki már „beszédbe” is elegyedett Folrikával. Nagyfiú, csak megtudja oldani egyedül is. Egészen addig nem fog beleszólni, míg nem az asztalnál fog folytatódni.
- Köszönöm. S látom már is barátkozol.- vigyorogva fogta kézbe a korsót és ivott belőle.- Pont ahogy emlékeztem, lóhúgynál finomabb.- szar az íze de legalább erős.
Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
534
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 8:18 am


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Megköszörültem a torkom. Ha valamiről nem akartam csevegni, hát az a hasmenés… főleg, ha az én gyomrom rontja el az a vacak víz, amit bizonyára egy közeli, nem éppen tiszta kútnál merítenek meg. A nulporti kutakba még a hullákat is bedobálják, ha nem akad jobb rejtekhely. A gondolattól megborzongtam, aztán megforgattam a szememet.
– Voltam már ehhez hasonló helyen… – vontam vállat. Ian sok mindent nem tudott rólam, leszámítva, hogy az ő értelmezése szerint alkoholista vagyok, hogy beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna – bár ő nem igazán gyengéd érzéseknek titulálta a dolgot –, na meg persze az apámról is tudott ezt-azt. De azt nem, hogy már a kocsmából is követtek, hogy megpróbáljanak megölni, vagy hogy Ethuil ünnepén tavaly meg akar verni egy tagbaszakadt ember, mert nem tetszettem neki. Több tapasztalatom volt az iszákos aljanéppel, mint kinézte volna belőlem. – Bár azt nem madárról nevezték el. – Tettem hozzá és a pillantásom az illetőre vándorolt, remélve, hogy gyorsabban gurítja le azokat az italokat. Talán nem látszott rajtam, de már nagyon vágytam egy kis izgalomra. sok mindentől féltem, de most ahelyett, hogy rettegtem volna, egész egyszerűen csak arra vágytam, hogy történjen már valami. Terelje el a figyelmemet egy csomó nyomasztó dologról. Készen álltam újra születni, éreztem, ahogy belülről égek és szép lassan minden, ami voltam hamuvá válik, hogy új életet kezdjek. De a külsőségekről nem voltam hajlandó még Ian kedvéért sem lemondani. Az egész gyerekkorom egy erdőben töltöttem, ahol nem volt annyi lehetőség illatos dolgokat magamra kenni, állandóan tisztának lenni… legalább azt ki akartam használni, amíg a városban vagyunk. Nem voltam naiv annyira, hogy ne tudjam, egyszer innen is tovább állunk majd, akkor meg majd talán hetekig nem látok fürdőt.
– Hah… – sóhajtottam megadóan.
Nem gondoltam, hogy Iannek igaza lett volna. Nem voltam én úr, hogy túlzásba vigyem a kenegetést, meg a mosdást. Egyszerűen csak tényleg jó volt önmagamnak lenni. Annak az önmagamnak, aki Alorában voltam.
– Vajon egy ilyen illetőnek mennyit kell innia, hogy kellően részeg legyen? – kérdeztem halkan, elvontam a tekintetem a kapitányról. Láthatóan egyedül is olyan jól érezte magát, mint nagyobb társaságban, minden esetre az önmagában is furcsa volt, hogy még egy nő sem ül az ölében, csak magában iszogatott. Olyan volt, mintha valakit várna… vagy valamire készülne.
Ian megjegyzésére zavarba jöttem. A fény visszahúzódott az ujjaim hegyéről. Annál a kunyhónál tényleg nem bizonyítottam túl sokat… talán azért, mert megijedtem és tudtam, következményei lesznek a dolognak. Könnyebb lett volna ottmaradni és nem gondolni arra, ami lesz.
– Talán majd ma neked is bizonyítok. – Kacsintottam rá, úgy mintha nem is érintett volna érzékenyen a megjegyzése. Aztán felpattantam és megindultam a pult felé, hogy az engedélyezett sörökért menjek. Éreztem, hogy többen megbámulnak. Nem sok ulron volt nálam, így kirabolni aligha tudtak volna és az akció kedvéért még a fülbevalóimat is hátra hagytam, csupán a nyakamban lógó, sötétlila félhold medál volt az, amit nem vettem le. A fekete kabát ebből persze egész sokat rejtett el.
A pultnál álló tagbaszakadt férfi mellé támaszkodtam.
– Két korsó sört. – Böktem oda a kocsmárosnak, az pedig csak biccentéssel serénykedni kezdett.
– Mély hangod van leány – jegyezte meg a nagydarab alak, majd hangosan röhögni kezdett a saját nem éppen élelmes humorizálásán. – Olyan illatod van, mint valami nagyasszony bugyogójának. – Folytatta.
– Neked meg olyan, mint a disznó seggének. – Közöltem, majd az elém rakott két korsót felkaptam és gyors léptekkel távoztam onnan. Már el is felejtettem, hogy Ian azt mondta, ne szóljak vissza. Jobbnak láttam gyorsan visszatérni hozzá, mielőtt megpróbálnak megölni. Az sem érdekelt, hogy a sietségben az egyik adag sörből némi hab a kezemre folyt. Ráadásul tudta, a fickó követ, amit vagy megun az asztalig, vagy odajön magyarázni.
– Megvan… – közöltem egy erőltetett mosollyal, majd Ian elé téve az egyik korsót leültem.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 15, 2022 5:42 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Ha gyenge a gyomrod, akkor lehet tényleg fosol tőle egy jó alaposat. De hé! Nézd a jó oldalát, legalább kitisztul a gyomrod.- mondta Ian egy vigyor kíséretében. Ha szerencséje lenne az elfnek, akkor még vér se lenne benne. Csak egy jó hasmenés.
- Sokat jársz ilyen helyekre? Vagy ilyen úrias helyeken szokásod nézelődni? Mert azért a kettő nem egy és ugyanaz. Az egyikben arra kell figyelned, hogy ki az aki a szemedbe mosolyog de már készül a hátadba mártani a tőrt, még a másikat egy madárról nevezték el.- legalább itt tudja, hogy mire is számítson, nem kell arra figyelnie, hogy miket mondanak, kitalálnia, hogy mi az ami hazugság és mi lehet igaz. Itt kerekperec megmondják, hogy ki akarják ontani a belét.
- Itt az majdnem ugyanaz. A férfiak egyébként se kenni a hajukat, legalábbis azok nem, akiket itt látsz.  Az aljanép.- csoda ha háromnaponta víz éri a testüket, az is csak azért, mert részegen a lóitatóba borulnak, és ha már ott vannak, lemossák a túrót is.
Elvigyorodott az elf ajánlatán, de megrázta a fejét.
- Ha már vetted a fáradtságot, hogy kikupáltad magadat, inkább ne. Ami meg az illetőt illeti… ráérünk még vele, jobb az, ha részeg. Kevesebb az ellenállás és könnyebb a mi munkánk. De a következőt majd úgy csináljuk, ahogy te akarod.- ne érezze azt Folrika, hogy nincs értékelve a fáradozása. Ha megint bérgyilkosnak állnak, akkor olyan tervet eszel ki, amit akar, és úgy lesz minden.
- Hát a faháznál nem annyira látszott, hogy az lennél.- hiába a szavai, azért érdeklődve figyelte azt a kis fényjátékot az elf ujjának végén.- Nem is rossz… egye bassza. Hozhatsz két korsó sört, de ha bárki is kötekedne a pultnál, nem szólsz vissza, megkapod a sört, és egyenesen visszajössz ide, ha követnek, majd én lerendezem a dolgot.- bár nem hinné, hogy bárki is kötekedő hangulatában lenne, fiatal még az idő, még és senki se volt talaj részeg.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
534
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 3:19 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Kicsit feszengve, ám annál nagyobb kíváncsisággal bámultam szét az Albasztorszban. Valami hasonló nyüzsgésre számítottam, mert ez a hely nem csak ragacsos és bűzös volt, hanem tele is volt élettel. Szerettem a pezsgést, mert gyorsabb ritmusra ösztönözte a szívem, mintha én magam is a része lettem volna a sürgölődésnek. Valójában persze csak megfigyeltem.
– Azt hiszem kihagyom. Gyanítom az itteni víztől betegebb lennék, mintha kiinnám a pince felét – Feleltem Iannek, majd megint a pult felé pillantottam. Reméltem, hogyha megpillantom más mit iszik, hát engem is elkap az a mámoros érzés. Nem így történt, sőt a pillantásomat újabb és újabb érdekes jelenet vonta el onnan. Nem bántam. Tényleg élveztem ezt.
– Nyugi. Én mindenkit így bámulok és még sosem vertek meg. – Közöltem és visszapillantottam Ianre. Ő volt a komoly, mindent tudó zsoldos, rengeteg tapasztalattal, így hát bízva benne, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy ujjaimmal ritmusosan doboljak a ragadós asztallapon. Annál persze nem sok feltűnőbbet tudtam elképzelni, minthogy egy kocsmában két alak ül kupa nélkül.
A gondolataimat erről csak a körülöttünk legyeskedő alakok tudták elvonni. Hol a hátsó asztalokhoz mentek, hol ellenkező irányban a pult felé. Hol ez, hol az nézett az arcomba, meg a frissen mosott hajamra. Megköszörülve a torkomat, hajoltam hát közelebb Ianhez, hogy rákérdezzek, ugyan mit bámulnak rajtam.
– Nem kenem úgy magam, mint egy asszony… csak tiszta vagyok… – sóhajtottam kis daccal a hangomban, aztán lesütött a szemem. Az a kevés barackmag olaj a bőrömön és a hajamban illatozó rózsavíz éppen annyira volt erős, hogy még a legjobb szaglású ebet sem zavarta meg. Legfeljebb az itteni bűzhöz képes volt kicsit édesebb. – Menjek ki és hemperegjek meg a sárban, mint valami disznó, csakhogy jobban illeszkedjek a fertőbe, vagy esetleg megfelel, ha magamra vonom a figyelmet, te meg közelebb juthatsz az illetőnkhöz? – Érdeklődtem aztán és beletúrtam a hajamba, hogy végig simítsak a ezüstös tincseimen. Ian nem látta megint a helyzetben rejlő lehetőséget, úgy, mint Arienthe kisasszonynál a Kalmárban. Nem egyformán gondolkodtunk, aminek a vége rendszerint az volt, hogy a zsoldos beparancsolt a szobámba a Korallban.
Az ötletemet persze kiválónak tartottam, olyannyira, hogy még nagy büszkén ki is húztam magamat. Tudtam, hogy ez csak addig működhet, míg a kapitányunk úgy nem dönt, hogy inkább felpattan és vissza nem indul elég ittas állapotban a hajójának.
– Nyugi, meg tudom védeni magam, ha ütni akarnának. Egész jó varázsló vagyok – tettem hozzá, és hagytam egy pillanatra felsejleni az ezüst fényt az ujjaim hegyén. Régen varázsoltam, hiányzott, ám ezt a kis bemutatót most éppen csak Ian láthatta. Még igazán erőlködnöm sem kellett hozzá, a fény ugyanis egy pillanattal később vissza is húzódott.  




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 13, 2022 6:35 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

Az Albatrosz, járt már itt, nem is egyszer, de újra és újra örömmel szívja be az ilyen helyek jellegzetes szagát, a vér, mocsok, alkohol és verejték keveréke. Pontosan olyanoknak való volt ez a hely, mint Ian. Kevés becsület, még kevesebb lelkiismeret, de a legtöbbekkel ellentétben volt valamije, ami sokaknak hiányzott, megvolt az összes foga. S ha jól neveli, akkor majd az ifjú elf is megszereti az ehhez hasonló kocsmákat.
Kellemes és koszos kis asztal, pont mint a többi, de innen volt jó a rálátás a célpontra. Nem túl feltűnő de egész jól be lehet látni a helyet.
- Szerintem a vízen kívül itt mindenben van alkohol, sőt, még lehet abban is van. De azt kaphatsz.- hiába a munka, az még nem jelenti azt, hogy Folrika nyugodtan ihat. Ismerve a nyelvét, pár korty és kiabálva adná ki magából annak az okát, amiért itt vannak.
- Megértem, hogy érdekel, de ne annyira látványosan nézd őket. Még rossz néven veszik.- habár… lehet hogy ha egy kisebb verekedés lenne, azzal eltudnák vonni a figyelmet, és könnyebben a kapitány közelébe férkőznének. Csak a buktató ott van, ha Ian is belekeveredik, Folrikára nem igazán bízná az ölést.
- Majd ha nem dolgozunk, akkor meg is kostólhatód.- ebből most nem fog engedni, nincs ital és kész. Talán utána, lehet akkor ráfog férni egy pár korty a kölyökre.
Forgatta a szemeit, megint a felesleges feltűnés.
- Azon nincs, de a hajadon van. Szerinted az itteniek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy valaki úgy keni magát, mint egy asszony? Ha egy disznó a palotában sétál, azt mindenki megnézi.- reméli, hogy az elf megérti a hasonlatot. Kitűnt az itteniek közt.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
534
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 8:36 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
A Kék Albatrosz sokkal, de sokkal hangosabb volt, mint a Korall. Ráadásul itt nem is a tisztes átutazók, vagy a némileg tehetősebbek fordultak meg, hanem tényleg a legszörnyűbb alakok. Bűnözők, kalózok, egy-két félőrültnek tűnő ember is akadt itt. Sőt, az egyik asztalnál egy hangosan káromkodó, túlzottan is ittas törp szidta az istennőt, mintha az valami rosszat tett volna ellen.
Nyeltem egyet, ahogy leültünk az egyik ragacsos asztalhoz, közel az ablakokhoz. Még túlságosan sok volt az újdonság ahhoz, hogy arra koncentráljak, amiért jöttünk. Lélekvesztő kapitánya ugyanis rendszerint itt mulatta az időt az alapján, amit Ian elmondott. Nem meglepő, hogy a munkához való előkészületeket ő tette meg. Én addig ittam, meg mindenféle bajba kevertem magam, amiről jobb is volt, hogy nem tud… ahogy arról a félig megírt levélről sem, amit Rilrionnak szántam. Igen. Tudtam az álláspontját: engedjem el és menjek a bordélyba. Sok dologban igaza volt, de túl makacs voltam, hogy ezt belássa.
– Tudod, szerintem jó álca lenne, ha legalább innánk valamit. – A pult felé pillantottam, ahol éppen egy félszemű figura követelt magának valamit. A széles vállaitól nem is láttam a csapos arcát, így fogalmam sem volt, hogy asszony-e vagy férfi az illető.
Valahogy úgy éreztem, nem tudok megülni a hátsómon. Nagy volt a zaj, a forgatag és engem minden érdekelt. Miért susmorognak ott hátul és miért dugják össze a fejüket a sarokban? Kíváncsian bámultam át a szomszédos asztalra, ahol valamiféle játékot játszottak, de meg nem tudtam volna fejteni, mi az. Nem voltam még mindig otthon a világi dolgokban. Csak az alorai és az erdei életét ismertem, itt minden új volt a maga undorítóságában is.
– Úgy hallottam, hogy a hely specialitása a rudva… – Magyaráztam Iannek, hátha meggyőzöm, hogy egy kortyocska tényleg senkinek nem okozhat gondot. Nem vagyok alkoholista, de miért is ne próbálnám ki az italt, amit itt ajánlgatnak. Eddig szinte csak sört és bort ittam jóformán, de ahogy azt már eldöntöttem, minél többet akarok látni a világból, ahhoz pedig ez is hozzá tartozik.
Azt persze éreztem, hogy ezüstös hajammal megint túl feltűnő vagyok. A feladat nem igényelte volna különösebben, hogy megmossam a világos tincseket és hogy illatos olajokkal hidratáljam… mégis megtettem. Ennek pedig az lett a következménye, hogy aki csak elhaladt mellettünk mélyen beleszippantott a levegőbe és még meg is bámult magának. Az egyik alak még dünnyögött is valamit, egy számomra ismeretlen nyelven, vagy talán csak visszafelé hadarta a szavakat… mindkettőre pontosan ugyanannyi esély volt.
– Ugye nincs semmi az arcomon? – Hajoltam közelebb Ianhez az asztal felett.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1647
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 16, 2022 7:04 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport :: Kék Albatrosz-
Ugrás: