Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dokkok KaDiPE5
Dokkok KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Veleris

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dokkok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 10:39 pm
Nem, ez a valóság 
Bíztam benne, hogy ma este egy nyugodt helyen tudok majd lepihenni. De megértem a fickó reakcióját is, hisz nem ismer engem… Ahogy én sem őt. Talán naiv voltam… Vagy egyszerűen túl magabiztos. Jobban oda kell figyelnem. Hisz csak úgy idegenek nem szoktak így bepofátlankodni mások szobájába… Ha csak nem szórakozni akarnak egymással.
Nem számítottam arra, hogy az a fickó, akit odabent lerendeztünk utánam jön a társaival együtt. A jelek szerint nagyon is sikerült megsértenem őt. Pedig nem lett volna ez a célom vele… De a kedves szavakból nem értett, így kénytelenek voltunk kicsit bekeményíteni.
Nem fog el a rémület, inkább a düh, hogy ilyen könnyen fölém kerekedtek. Harcos vagyok a fenébe is. Ennél veszélyesebb állatokkal is szembe szálltam már. Igaz nem volt könnyű legyőzni őket, de nem is tudtak így a sarokba szorítani.
Az események igen gyorsan zajlanak, egyik pillanatban még fölém hajolva köpködi rám a mocskos nyálát miközben minden „szépet” mond rólam, majd következő alkalommal egy katona segít fel engem a földről. Fogalmam sincs, hogy mégis mi is történik.
Ahogy körbe nézek észreveszem a távolban azt az ismerős arcot, akit nem is olyan rég hagytam magára. A biccentését én is viszonzom, majd egy köszönömöt formálok meg ajkaimmal. Azt hiszem be kell vallanom, hogy most ha nem segít nekem nem tudtam volna őket lerázni…
Viszont nem csak én veszem őt észre, hanem az egyik katona is, aki azonnal a nyomába ered. Velem már szerencsére nem igazán foglalkoznak így igen könnyen el tudok tűnni a szemük elől. Rohanni kezdek a part felé. Bár pontosan nem tudhatom, hogy merre is kezdett el menekülni, de én is segíteni akarok neki. Bár nem tudom, hogy miért keresik őt ennyire meg a mellette álló hölgyet, de segített nekem… Annyira rossz ember mégsem lehet…
A parthoz érve megpillantom őt a mólon és az őt kergető őrt, őröket is. Végig nézem, ahogy elfut a legvégéig, majd beugrik a vízbe. A kergetői azonnal megtorpannak. Idegesen kezdenek el mutogatni egymásra, de egyikük sem olyan bátor, hogy utána ugorjon. Amit megértek… A víz nekik már nagyon is hidegnek számít… Nekem viszont cseppet sem az…
Figyelem a víz felszínét, de nem látom őt felbukkanni. Nem hezitálok sokat. Ledobom magamról ruháimat és bevetem magam a sós vízbe. Az átváltozásom még mindig fájdalommal jár, de hamar végbe megy. Gyorsan úszom, hisz nem lehet neki sok ideje. Nem tudom mit művel az emberrel a hideg víz, de nem hiszem, hogy túl sok jót.
Amint meglátom őt átkarolom és kiúszom vele a partra. Kivonszolom őt, de mielőtt bármi mást is tehetnék ismét végig járja a testemet a fájdalom, de az ordításomat megtanultam már elfolytani.
Lábaimra állva hajolok le érte, hogy beljebb húzzam őt, majd letépem róla felsőjét, hogy végül az én száraz ruháimat terítsem rá. Nem gyújthatok tüzet, bármennyire is jól jönne most. Hamar észre vennék, hisz nem vagyunk olyan nagyon távol. Érzem, hogy kicsit hűvös a levegő, de én még jobban bírom, mint ők, így csak is vele foglalkozom most.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 27, 2022 10:43 pm
Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 872 »
- Hát… igen… és… - hebegek-habogok, de semmit se sikerül kinyögni. Nem akarok ellenkezni, mert egyáltalán nem ez a szándékom, ráadásul pont ezt szerettem volna kihozni a felháborodásommal. Hogy ne akarja elfoglalni az egyetlen helyiséget – mégha csak a felét is – ahol magányomban, békémben nyugodtan aludhatok. Ha az éjszakát ott töltötte volna velem, akkor minden lett volna ez az éjszaka, csak nyugodt nem.
Csak pislogó tekintettel követem amint elbúcsúzik és kilép a fogadóból. Egy ideig még bambulok az ajtó után aztán visszafordulok a pultos felé, egyenesen a rosszalló tekintetébe.
- Most mi van? – tárom szét a karomat felé.
- Mindennek elhordtak már téged Cailen, de hogy így lepattints magadról egy szép leányt, nem is tudom minek nevezzelek – puffog a pultos, és hátat fordít nekem, hogy a következő poharat is nekiálljon tisztogatni. Döbbenve pislogok rá, s mikor elfordul tőlem felhorkanok. Mi a faszt szól bele. Én akartam meglátni a halcsajt kimászni a vízből? Nem. Én mondtam neki, hogy jöjjön velem inni? Nem. Sőt, ő kérdezte meg, hol tud szobát kivenni. És... ahj, az istenek csesszék meg már.
Rácsapok a pultra fintorodva, és mint egy dühös kisgyerek felugrom a székről, és kifelé veszem az irányt. Hangosan bevágódik mögöttem az ajtó, én pedig megmerevedve nézem az előttem kis távolságban történő eseményeket. Az a kis gennyláda Winton nem bírt magával, és kihasználta a lány magányosságát.
Egyre szaporább lélegzetvétellel figyelem őket. Mit csináljak? Nem tudom egyedül leszedni őket, és Corine most a közelben sincs. De basszameg, még ketten se lennénk elegen ehhez. A fejemet kezdem fogni mindkét kezemmel, igyekszem valami mindent is megoldó ötletet kitalálni. Oldalra pillantok, és akkor ugrik be egy nagyon rizikós, de egészen kivitelezhető terv. Ha megtudná a húgom mire készülök, most tuti tökön rúgna és a fülemnél fogva rángatna vissza a kocsmába.
De Corine nincs most itt.
A közeli házhoz ugrom és letépem a falról a minket ábrázoló körözött plakátot. Még egy utolsó pillantást vetek a csodás rajzra, és elfintorodom. Még bezúzott orral is szebb vagyok, mint ezen a képen. Élesen fújom ki a levegőt. Na most ugrik a majom a vízbe.
Teljes erőből sprintelni kezdek az utca túlsó felén ácsingózó, fáklyákkal világító őrök felé. A határozott léptekre rögtön felfigyelnek amint a közelükbe érek, én pedig lefékezem magam előttük pár méterrel, a murvás, homokos talajon port és szerteröpködő kis köveket hagyva magam körül.
- Uraim, legyenek szívesek rúgják már ki a kollégát, aki ezt rajzolta rólam, mert mindannyian tudjuk, hogy élőben sokkal csodásabb vagyok – vigyorodok el stresszelve és megemelem az arcom mellé a plakátot. A hatalmas körözött szöveg alatt a fáklya fénye még annyira elér, hogy olvasható váljon a kép alatt írás. A Sephiran testvérpár, és persze a nem kis vagyont érő fejpénz értük. Válaszul csak fegyverrántást kapok, pontosan úgy, amit vártam. Majd elbotlok, úgy iramodok meg a visszairányban. Néha-néha hátrapislantok, hogy lássam, mind az öt őr követ-e még. A terv bevált, és mikor már csak egy utolsó kanyar volt hátra, hogy egyenesen belerohanjuk a csapatba, akkor jövök rá, hogy ezután engem ki fog megmenteni? Senki. Vagyishogy, majd én magamat, mint minden áldott alkalommal.
Élesen veszem be a kanyart, és csak néhány centire sprintelek el Wintonék mellett, hogy az együgyű őröknek rögtön lejöjjön, hogy most felszámolhatnak egy támadást. A túloldalt egy kis távolságban megállok, szinte nekicsapódok a szemközti ház falának, és úgy fordulok vissza, hogy lássam az eseményt. Mind az öten azonnal nekiállnak szétverni a srácokat, az egyikük már éppen a lányról rántja vissza a főkolompost.
Megkönnyebbülve dobom el a plakátot a földre, még jól bele is taposom a porba. A lány tekintetét keresem a tömegben. Az őrök a banda egy részét térdre kényszerítette már, néhányuk újonnan menekülőre fogták. Ha kiszúrom a bizonyos tekintetet, egy „szívesen”-re utaló fejbillentést küldök felé. Csak ennyire van időm, mert az őrök egyike kiválik a hacacáréból és ő is kiszúr engem, miközben a háznak támaszkodok lihegve. Felém mutat a kardjával, és ekkor már tudom, hogy ma éjszaka sem alszom az ágyamban.
A lábaim megindulnak, és a dokkok felé veszem az irányt. Egy része nincs kivilágítva, így tudom, hogy nagyjából melyek azok a pontok, ahol el lehet bújni, hiszen… na, nem először csinálnék ilyet. De az istenek most sem nekem kegyeznek. Egy másik őrportya foglalja el, és világítja be a kedvenc búvóhelyem környékét. Az meg végképp nem segít, hogy a mögöttem loholó őr össze-vissza ordibál, amire felnéz az a csapat is, és kész is vagyunk. Szendvicsben vagyok. Általában szeretek ilyen felállásban lenni, de nem ezekben a pillanatokban. Előttem három őr veszélyesen lengetve a fáklyájukat, mögöttem egyedül ordibál karddal hadonászva, ha jobbra futok visszaütközöm a maradék őrbe, és balra csak a sötét, hullámzó tenger. Remélem, nem vérfagyasztóan hideg így tél közepén.
Rögvest balra fordulok futás közben, a móló legvégéig sprintelek el, és még pont van annyi időm, hogy lerúgjam magamról a cipőimet mielőtt egy kecses mozdulattal bevágódom a fagyos hullámok közé.
Mélyre úszom, és próbálok a lehető legmesszebb kerülni a dokkoktól. A jeges vízhőmérksékletet igyekszem nem felvenni, hiába, hogy minél távolabb jutok, annál jobban érzem, hogy kezdem elveszíteni az erőm az úszáshoz. A végtagjaim kezdenek bemerevedni, annyira fázom. Nem tudom, mennyi ideig vagyok a víz alatt, de ez a néhány perc bőven elég. Nekilendülök az utolsó erőmmel, hogy elérjem a felszínt, de érzem, hogy a szervezetem felhagy az erejével és most először a szívem egyetlen szerelme, a víz győz felettem.

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 27, 2022 10:22 am
Nem, ez a valóság 
Nem kér a segítségemből, így én nem is erőltetem azt tovább. Ő tudja, hogy mit tud elviselni, vagy mit nem. Biztos voltam benne, hogy nem ez az első ököl, amivel találkozott az arca. Igen pont olyannak tűnik, aki szeret harcba keveredni a másikkal. De a legtöbb férfi ilyen… Talán ez nekik egyfajta bizonyítási vágy…
Teljesen rezzenéstelen arccal hallgatom végig a kisebb monológját. Végül is igazat kell adnom neki. Nem ismer engem, miért is bízna meg bennem? Bár nem tudom, hogy a huncutkodás mit is jelent, de nem is igazán foglalkozom vele. Amint befejezi a szövegelést a pultos felé nézek egy sóhaj kíséretében. Ismerem már a környéket. Tudom, hogy ilyenkor szinte lehetetlen üres szobát kapni.
-Mondja van egy üres szobájuk még?-Mosolyogva néz vissza rám és rázza meg a fejét, amin meg sem lepődöm. Vissza fordítom tekintetem Cailen felé, majd csak enyhén megrázom a fejem.
-Nyilván kifizettem volna a felét a szobának. Nem akartam volna elvenni tőled, csak szerettem volna ma este lepihenni. Hosszú volt a napom és elfáradtam. De megértelek. Mégis miért bíznál meg bennem?-A hangom nyugodt, csendes. Nem fogok elkezdeni hisztizni, hisz semmi jogom nem lenne. Bár tény már korábban is említettem neki, hogy szükségem volna egy szobára… De mégis miért lep meg az, hogy nem emlékszik rá, hisz elég rá nézni és az ember tudja, hogy igen sok kupa sört sikerült már kiürítenie.
-Nem is zavarlak tovább. Köszönöm a társaságod.-Azzal hátat is fordítok neki, hogy kisétáljak a fogadóból. Egyenesen a part felé veszem az irányt mit sem foglalkozva azzal, hogy „barátaink” amint észre vették, hogy egyedül távoztam utánam eredtek. A fickónak nagyon is megsértettem az egóját, ami bosszúért kiállt.
Nem teszek meg nagy távot, de már utánam is kiabálnak. Meglepődve fordulok meg. A fickó elém  lép a társai meg körbe vesznek engem. Nem ijedek meg tőlük. Csak figyelem őket és hallgatom ahogy a fickó köpködve hord el engem mindennek. Szerencsére a felét sem értem annak, amit mond. Nem tanultam meg ezeket a szavakat. A tekintetem nyugodt, ami talán még jobban felbosszantja őt. Aztán minden olyan gyorsan történik és már csak azon kapom magam, hogy a földön fetrengve próbálom őt lerázni magamról, de a haverjai rögtön a segítségére sietnek és azon vannak, hogy lefogjanak engem.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 19, 2022 1:52 am
Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 303 »
Az orrom régi formáját siratva simogatom tovább az orrnyergem, hogy végre elmúljon a fájdalom. A vének is megmondták, a legjobb fájdalomcsillapító az alkohol, így ösztönösen nyúlok a szabad kezemmel a korsómért, és iszom belőle, hogy elfeledtesse velem az elmúlt pár percet, és ha jól csinálom, a mai estét is.
- Persze, persze – ütögeti meg Winton lágyabban Cate tőrt tartó karját, hogy elengedje végre. Amint ez megtörténik, egy nagyobb lélegzetvétel szakad ki a mellkasából, és amilyen gyorsan csak tud eliszkol tőlünk a terem túlsó végébe. Természetesen, egy „hibbant luvnya” mormogást az orra alatt nem bír nem ellőni még utoljára, erre felhorkanok.
- A kurva életbe – szorítok rá az orromra újfent. Ezeket a horkantásokat most pár napig el kell nyomnom magamban, mert csak saját magamnak generálok újra és újra fájdalmat tőlük. – Volt ez rosszabb is már – nyögöm ki két fogszívás közt a lánynak. S valóban, egyszer kétszer Corine-nak kellett visszatenni a porcot a helyére, de most úgy tűnik, csak a feldagadástól érzem deformáltnak.
- Hogy tessék? – nézek rá hirtelen hunyorogva és sokat pislogva, mint aki azt sem tudja, jól hallott-e. És tényleg ez a helyzet. Most tényleg elkéri a kulcsot az Én szobám ajtajához, amiért Én fizettem, és még most is Én fizetek? Az aprócska szobához, amiben van egy cafat, szalmával kitömött ágy? Meg a nagy lófaszt azt. Kínos nevetésnek tűnő köhintés hagyja el a számat, és többször is meg kell köszörülnöm a torkomat mire végre válaszolni tudok. – Ha azt gondoltad, hogy csak cakk-pakk átadom a szobám kulcsát, mellékesen hozzátéve semmi jogon, akkor kicsi szívem nagyon el vagy tájolva. Most fizettél ki egy adag sört újra, és ahogy nézem kaját is, szerintem tudsz szépen magadnak fizetni egy szobát is. Azért ezt te se hitted el remélem, hogy húsz percnyi ismeretség után majd csak úgy kinyitom neked az ajtómat, ráadásul huncutkodás nélkül. – nézek rá döbbent fejjel.

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 15, 2022 10:25 pm
Nem, ez a valóság 
Sok mindent átéltem itt létem során. Boldog, vidám dolgokat és egyben szomorú,kemény dolgokat, amikből sok mindent megtanultam, de leginkább azt, hogy nem mutathatom magam törékenynek. A najádok között tény harcos vagyok, de nálunk ez nem olyan meglepő. A nőknek a szerepe egészen más nálunk, mint itt.
Ezért tanultam meg úgy harcolni ahogy ők. A húgom nem tudta megvédeni magát.Nemakarta, vagy nem találkozott olyannal, aki segíthetett volna neki.... Nekem szerencsém volt, de még mindig nem köszönhettem meg nekik igazán. Csak tudnám hol a fenében vannak.
Nem engedem a fickót, csak mikor megérzem azt az kisfélelmet a hangjában. Először a tőrt veszem el a  nyakáról,majd a karját is elengedem.
-Még neked áll feljebb? Bánj nagyobb tisztelettel az emberekkel, de leginkább a nőkkel.-Mormogom neki, majd eltszem a tőröm a helyére. Nem foglalkozom többet velük,csak kezembe veszem Cailen korsóját és megiszom a maradékot belőle, majd felé pislogok.
-Segíthetek ha szeretnéd. Bár nem vagyok gyógyító, de egy két trükköt ellestem tőlük, főleg mikor én kaptam ennél nagyobbat.- Nekem is törték már be az orrom a gyakorlatok során, vagy egy -két nagyobb vita alatt. Tudom, ha nem foglalkozunk veleidőben, akkor rossz módon gyógyulna be és örökre ilyen ocsmány maradna. Nem beszélve arról, hogy nem feltétlen kapnarendesen levegőt.
-Merre van a szobád?-Kérdezem tőle nagyon is ártatlanul. Semmi olyanra nem gondolok, amikre ők korábban. Kell egy szállás az estére. Semmi többről nincs szó. Kikérek neki egy új korsó sort, amit ki is fizetek. Ne higgye azt, hogy ki akarom fosztani a vagyonából. Egy adag ételt is kérek, bár nem tudom, hogy itt annak a minősége mennyire silány. Emlékszem arra az estére mikor először kóstoltem egy hasonló helyen a helyi specialitást... Azonnal kiköptem.
Ha velem tart megvárom őt, ha nem csak elkérem a kulcsot és egyedül vonulok vissza.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 15, 2022 9:09 pm
Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 253 »
Aki nem nézett oda is tudja, hogy akkorát kaptam, mint az ólajtó. Hiába, ittasan még annyira sincs reflex érzékem, mint általában, és jelentősen megnehezíti a kitérést egy esetlegesen felém induló ököltől. És ez most pont olyan pillanat volt. Hátra tántorodok a beérkező ütéstől, egyik kezemmel azonnal ráfogok az orrom nyergére.
- Most… most ezt tényleg? – nézek rá fél szemmel, ugyanis a másik a fájdalomtól összezáródott. – Na tessék. Nézd meg – emelem fel a szabad kezem Cate felé mutatva. Nem láttam rendesen mi történt, de be kell valljam, még nekem is elment a kedvem a vele való hancúrozástól. Értem én, hogy egy nőnek meg kell tudnia védeni magát az olyan faszoktól, mint Winton, de azért ez…
- Én a helyedben távol tartanám magam olyas valakitől, aki ilyen gyorsban satuba vág - A másodperc töredéke alatt hatástalanította a krapekot, én meg, mint egy kislány, pislogok, valószínűleg betört orral. Ettől a fajta harcosnő effektus, amit most magából áraszt a csaj, esküszöm eltűntek a heréim és felszívódtak tőle a testemben. Tehát azért na, olyanba nem megyek bele, ahol nem én védeném meg hanem ő engem, mindennek van határa. Óvatosan simogatni kezdem az orromat, és próbálok rájönni, hogy egytől tízes skálán mennyire fog ez belilulni holnapra.
- Basszameg, mi a faszom bajod van neked? – fröcsögi Winton foghíjas szájával, és látszik rajta, hogy fáj neki, amit a nő művel le vele. Szabad kezével legyintgetni kezd – Megyünk már, megyünk már. Engedj már el – próbál visszafordulni fejjel Cate felé, szinte megadóan, de a nyakán megfeszült tőrtől csak aggodalmasan várja a következő lépést.

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 29, 2022 9:36 pm
Nem, ez a valóság 
Ha hallanám a gondolatait most kioktatnám őt arról, hogy mi nem vagyunk halak. Teljesen más fajok vagyunk. Ez ugyanolyan, mintha az embereket hasonlítanánk össze valami állattal…
Nem terveztem ma estére semmi extrát. Csak elvonulni és pihenni, hogy reggel korán kelhessek. De erre sikerült pont arra a partra sodródnom, ahol ő fetrengett a földön. Bizonytalan vagyok az emberekkel kapcsolatban. Bár volt sok jó tapasztalatom, de sajnos a rosszak még azt is elnyomták… Így inkább a közelében maradok. Nem akarom, hogy eljárjon a szája arról, hogy mit is látott, bár ilyen állapotban, talán el is hinnék azt, hogy csak képzelődött.
De a békés kis társaságunkat megzavarja egy nem túl szimpatikus fickó, aki valamit akar tőlem, csak azt pontosan nem tudom, hogy mit is. Sajnos nemsikerül leráznom őt a válaszommal, pedig igazán nem szerettem volna semmi balhét. A kupám kiürítése után elmentem volna aludni egyet. Hiába… az átváltozás még mindig elvesz egy csomó energiát.
Ahogy hozzám ér elhúzom a karom és megforgatom a szemeimet. De nem mozdulok még meg. Cailen mellém áll, ami kissé meglep. Szavai nem tetszenek nekem, de nem szólok közbe. Csak mikor lendül a másik férfi karja és arcon csapja öklével újdonsült „barátomat”. Nem hezitálok cselekedni. Előrántom a tőröm és megfogva egyik karját hátra csavarom azt, majd a tőrt a nyakához emelem.
-Ahogy azt mondtam nem érdekel az ajánlata. Takarodjon innen a haverjaival együtt, ha nem akarod elveszíteni a fejed.-Mormogom neki miközben még jobban rászorítok a kezére. Reményeim szerint a társai is fogják az adást és nem akarnak vissza támadni. Ha úgy érzem, hogy megértette az üzenetem akkor elengedem, hanem akkor megmutatom neki egy picit milyen éles is a tőröm pengéje.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 11:05 pm
Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 311 »
Elfintorodom a mosolyára. Olyan könnyedén beszél halevésről, amikor ő maga is egyike a népüknek, vagy valamilyen mellékági leszármazottja. Lazán elképzelem, amint jóízűen falatozik a nyers halból szinte foggal tépve fel a húsát és nem tudok másra gondolni, mint egyetlen szóra, a kannibalizmusra. Végig fut a hideg a hátamon annyira, hogy beleremegek.
Amint az asztaltól megnyikordul a szék, már érzem, hogy nem lesz valami kellemes és nyugodt estém, főleg, ha hagyom elkanászodni a szituációt, ami a legnagyobb valószínűséggel megtörténne. Bár illedelmesen, de a legkevesebb kedvvel fordulok meg a hang irányába és köszöntöm Winton foghíjas ábrázatát a pultnál.
Elnyűtt ábrázattal hallgatom végig a hiúságomra tett megjegyzéseit, mereven bámulva a kupák széleit, néha nevetéssel kevert felhorkantással körítve, hogy tudja, mennyire figyelek és jól esnek dicsérő szavai. Megvárom míg a lány néhány szóval körülírja a lepattintás fogalmát, aztán fordul is felém vissza. Kezét furcsán tartja, így tekintetemmel lekövetem a karját egészen az ujjai végéig, amik a tőrén pihennek. Megvillannak a szemeim és lányos zavaromban megköszörülöm a torkom. – Na Winton, ez nem jött össze, mint látod, úgyhogy ja, megtartanám magamnak – nevetek el magam zavartan, a tekintetem ide-oda cikázik a tőrön és a férfin, aki ezt sajnálatos módon ki is szúrja, és megkerülve Cate-t bekukucskál a karjánál.
- Nocsak, nocsak. Csak nem erőszakolósat szeretnél játszani? Mi mindenben benne vagyunk – vigyorodik el a háta mögött, és az ujjait végigsimítja a lány karján. Mint a hiénák, basszameg. Erre a mozdulatra elengedem mindkét korsót az ujjaim fogságából, és lepattanva a székről védelmezően közelebb húzom magam Cate-hez. Hogy mi vitt rá erre? Magam sem tudom. Talán csak farkat akarok méregetni, vagy talán tényleg csak tudat alatt magamnak akarom ezt a lányt, legalábbis erre az éjszakára. – Haver, ő az enyém – figyelmeztetem komorabb hangnemben. Nem is tudom mit várok a következő jelenettől, könnyebb lenne, ha arrébb menne a bukás tudatával, de persze a jövő minden esetben kikövetkeztethetetlen, annyira, mint az ököl, amely abban a pillanatban felém lendül.


Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 9:40 pm
Nem, ez a valóság 
-A hínár nem a kedvencem. A fekete párduc halat sokkal jobban szeretem. Szegény nem egy szép jószág, de a húsa annál finomabb.-A fintorom mosollyá alakul át, ahogy egy pillanatra visszagondolok a halnak az ízére. Nem mondom itt a szárazföldön is ettem finomakat, de továbbra is az a kedvencem. Csak a kis rohadékot nem könnyű elfogni.
Egy újabb korty sör csúszik le a torkomon. Érdekes az élet. Mikor először kóstoltam cseppet sem ízlett és nem hittem volna, hogy valaha is megiszok majd egy ilyen hatalmas korsóval belőle. Most meg. Igazán megszoktam már az ízét és néha még jól is esik. De tény még soha nem ittam belőle annyit, hogy olyan állapotba kerüljek, mint az itteniek nagy része.
Megfordulok egy pillanatra, mikor csatlakozik hozzánk egy számomra idegen fickó. Végig sem mérem őt, újabb kortyolok az alkoholból. Viszont miután drága „barátommal” megejtett pár szót már hozzám is címzi a további gondolatait. Teljes testemmel fordulok meg és nézek rá.
-Ez igazán kedves ajánlat, de jelenleg nekem közös barátunk társasága teljesen megfelel. Nem vágyom semmire, csak egy nyugodt estére.-Egy apró mosoly kúszik az ajkaim szegletébe, megemelem a korsóm felé egy pillanatra, majd szépen vissza is fordulok abban a reményben, hogy ezzel sikerül lerázni őt. De ha mégsem, szabad kezem a tűztőröm nyelén pihen, amit Cailen akár észre is vehet, de a másik pasas látóteréből pont kiesik.


#kihívás2

Cailen Sephiran Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 1:08 am
Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 331 »
- Akkor még tényleg nem nyelt el az alvilág itt – mosolyodom el rejtelmesen, amit azonnal a kupa mögé bújtatok el. Belekortyolok a sörbe, a számra kerülő habot az ingem ujjával törlöm le. Csillogó szemekkel várom, hogy a kocsmáros elővegye a flörtölő énjét, de valami oknál fogva ez nem történik meg, csupán a kéjes vigyor, amit minden széphölgynek röppent, aki valahogyan idekeveredett. Kitágult szemekkel pislogok Cate-re és az arcátlan megjegyzésére válaszul ocsmány fintor terül az arcomra egy szemforgatás kíséretében.
- Téged pedig a zátonyban zöld hínárt rágcsálgatva – motyogom magam elé direkt kerülve a kérdésére a választ. Ha élettörténetet akar, nálam igen rosszul jár. Ritkán volt önfeledt, és sosem happy endre tervezett. Most is hetek óta lébecolunk itt, egy árva hajó sem jár erre, én pedig az életem nagy részét az Albatrosz pultjánál tengetem.
Kisandítok a körülöttünk lévőkre, akiknek nagy része a saját italába, vagy éppen a kockák és kártyák rejtelmeibe burkolódznak, de néhányan felfigyeltek már a halcsajra. Várható volt. Csinos, jó kiállású lány, akinek jelen pillanatban a megfelelő dolgok nőttek ki deréktól lefelé, s amire a legtöbb kiéhezett, részeges férfi vágyik ilyenkor. Visszafordulva a serjeimbe feledkezem, fél füllel még hallom, amint az egyik közeli asztaltól széknyikorgás hangja csendül fel. – Maverich barátom, hát nem is mutatod be nekünk a friss husikát? – a hátunk mögött megszólaló hangra lassan behunyom a szemeimet és elszámolok háromig. Aztán vigyort erőltetve az arcomra megfordulok, az egyik kupát jó magasra emelve köszöntöm őt. – Winton, nem is láttalak – erősen bízom benne, hogy a hangomból nem süt úgy a szarkazmus, mint amennyire elképzeltem a fejemben. A férfi olyan erővel paskolja meg a hátam, hogy a lapockám majd beletörik, de én csak felnevetek egyhangúan vele. – Mert már kettőig se látsz el. Aztán így akarod szobára vinni ezt a szépséget? Ccc – megrázza a fejét, és végre a halcsaj felé fordul. Közelebb lép hozzá, és amilyen illedelmesen egy bűnöző meg tud hajolni, meg is teszi előtte. – Jobban jársz, ha inkább mihozzánk ülsz, ez a jóember ma már képtelen lesz bármiféle kényeztetésre – kacsint a lánynak.

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 04, 2022 8:31 pm
Nem, ez a valóság 
Továbbra sem értem, hogy miért haragszik rám ennyire. Én segíteni szerettem volna neki, bár nem tartozom ezzel neki, hisz nem tett semmit felém. Én mégis béke jobbomat nyújtottam felé a rossz kezdés miatt. Ő viszont úgy döntött, hogy nem fogadja el azt sőt… A dühét tényleg nem értem.
-Még mindig nem értem, hogy mégis mi rosszat tettem. De tudod mit, hagyjuk is ezt. Nem kell magyarázatot adnod. Legközelebb hagyom hadd találjanak meg.-Rántom meg a vállam. Engem aztán nem igazán izgat az élete. Nem is ismerem őt. Egy idegen fickó a számomra, aki rosszkor volt a parton.
-Nem. Többször jártam már itt. Miért?-Álalában, ha ide jöttem okkal tettem és nem volt időm arra, hogy csak úgy ellébecóljak, nyugodt tempóban, békésen elsétálgassak a városutcáiban, szemügyre vegyek minden egyes házát, fáját, emberét. Így a kitatt plakátok is elkerülték figyelmemet. Csak egy bizonyos arc lebegett a szemeim előtt. És az az arc cseppet sem hasonlít az övére, így figyelmemet nem vonzotta magára.
Elfintorodom ahogy a pultos felém vigyorodik. Őszintén szólva vele cseppet sincs kedvem beszélgetni, de úy tűnik a mellettem ülő férfi sem éppen szívesen osztja meg életének eme részét. Hát legyen, én nem fogom őt faggatni.
-Nem akarom megbántani, de Ön felől sem túl kellemes illatok áradnak.-Mondom komoly ábrázattal,majd csak elmosolyodom és belekortyolok italomba. Kicsit hiányzott az itteni környezet, az hogy emberek között lehessek. Így most is jót szórakozom a férfin. Én még sosem hagytam, hogy a ser, vagy az édesebb bor ennyire elvegye az eszem, de örömmel figyeltem meg azokat, akik viszont engedtek a csábításnak.
-Miért van egyedül egy ilyen fickó? Önt inkább egy női koszorú társaságában tudnám elképzelni.

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 16, 2022 12:46 am

Dokkok ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 211 »
Dühösen trappolok végig az utcán és mielőtt belendíteném a taverna ajtaját fordulok csak vissza a pillanat erejéig. – Kösz, hogy majdnem a cellában végeztem miattad – köpöm felé a szavakat, aztán eltűnök az ajtó mögött.
A sörrel teli kupával játszadozom, amikor a halcsaj lehuppan mellém, én pedig ennek hatására megforgatom a szemem. Mégis mit akar még tőlem? Elhoztam egy melegedőbe, tud inni, enni vagy korallt rágcsálni, vagy mi a faszomat esznek ezek, nem is érdekel. Miért liheg még mindig a nyakamban? Ha már megdugni nem engedi magát, akkor további beszélgetésnek nincs helye köztünk.
Meg amúgy sem. Elég bátor, hogy utánam jött. Ez a hely az ilyen szépségeknek való, a húgom is csak azért hoztam el ide magammal, mert tudom, hogy előbb végezné a pacák elvágott torokkal, mintsem szét tudja feszíteni a lábait. De halcsajról nem úgy tűnik, mint aki túlélne egy ilyet. – Most jársz először Nulportban? – nevetek fel halkan a számhoz emelt kupám mögül, amibe végül beleiszom. Kezdek kijózanodni, és ez nem jó. Rögtön kérek egy újabbat a csapostól mielőtt elfogyna ez is, így ezután mindkét kezemre jut egy-egy korsó, amiket úgy markolok, mintha az életem múlna rajtuk. – Kérdezd meg azt az úriembert inkább rólam – bökök a fejemmel a csapos felé, akinek erre foghíjas, kéjes vigyor kúszik az arcára, amikor Cate-re emeli szemeit. - Érzed ezt a szagot? - hajolok kicsit közelebb a halcsajhoz. - Belőle jön - nevetek fel a korsóim mögül megint.



Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
479
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dokkok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: