Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Elhagyom az biztonságot jelentő otthonom. Mindig tudtam, hogy a szívem máshova visz, s most hogy itt vagyok félelem fogott el. Félelem, ami egész testemre kihatóan átjár, s eltölt. Egy vad idegesen ismeretlennel, aki nem árul el semmit magáról. Evirant utoljára pillantom meg még. Még utoljára elmorzsolok egy könnycseppet, s mély levegőt veszek. Meg kell kapaszkodnom, hogy ne essek a hullámok közé, s ne legyek valami ismeretlen lény ebédje aznap. Talán azért is szédülhetek, hiszen ma még nem ettem. Korán indultunk, hogy még el tudjak úgy menni, hogy senki nem állítson meg engem. Apámnak, s Serának is csak egy levelet hagytam, mit mással írattam meg. Megkértem Ivant, hogy ne szóljon és ő így is tett. Persze összes remek italom, mint rejtegettem neki kellett adnom. A levélbe azt írattam, hogy el kell mennem, mert a szívem ezt akarja. Meg kell élnem fiatalságom, s meg kell tapasztalnom mindent. Tulveron hatalmas, s talán sose fogom magam otthon lelni sehol sem, de nem is ez szándékom. Szívem örökre Eviranban marad. A kis nomád faluban, ahol mindig jókat ettünk, s ittunk. Le kell mennem a rakományhoz, nem éppen legálisan tartózkodunk itt. Ott Aiken már javában alszik, én pedig száraz kenyerembe harapok, s falatozni kezdek. Ám a gyomrom nem bírja sokáig. Beletúrok kócos hajamba, s a férfire pillantok. Csak az jár a fejembe, hogy jól döntöttem e.
Spoiler:
át mentett gondolatok: Szer. Feb. 10, 2021
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
Elhagyom az biztonságot jelentő otthonom. Mindig tudtam, hogy a szívem máshova visz, s most hogy itt vagyok félelem fogott el. Félelem, ami egész testemre kihatóan átjár, s eltölt. Egy vad idegesen ismeretlennel, aki nem árul el semmit magáról. Evirant utoljára pillantom meg még. Még utoljára elmorzsolok egy könnycseppet, s mély levegőt veszek. Meg kell kapaszkodnom, hogy ne essek a hullámok közé, s ne legyek valami ismeretlen lény ebédje aznap. Talán azért is szédülhetek, hiszen ma még nem ettem. 
