Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
May it be light KaDiPE5
May it be light KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Yesterday at 12:51 pm
• Asszociáció

Hétf. Május 23, 2022 6:54 pm
• Asztalok

Hétf. Május 23, 2022 6:23 pm
• Tükröm, tükröm

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
May it be light

Go down 
Utolsó Poszt Vas. Márc. 27, 2022 7:47 pm
Mély levegővétellel szippantom magamba a tavasz első, langyos szellőinek szárnyán lengedező virágillatot, mely az apránként lemenő nap sugarainak melengetésében egészen gazdag tömörséggel simítgatja az érzékeimet. Sötétszín köpenyemet igazítva hordozom végig pillantásomat az elhagyatott, egykori ceremóniaterasz nyújtotta lehengerlő kilátáson a tornyokra, amelyeknek narancsos, barackszínt kölcsönöz az égbolt egyetlen, ragyogó ura. A magasban ringatózó bárányfelhők hasára hasonló káprázatot nyaldosnak a fénypászmák, s egy momentumra elfog a vágyakozás aziránt, gyakorlás helyett inkább csak leüljek az egyik törött pillérre, engedve tudatomat a fellegek szépségének hátára felfeküdni. Ámde kompániámnak efelől más a véleménye.
- Azildor mester? Kívánja folytatni? - szólal meg a jó Gondnok néhány méter távolságból, kérdését pedig megadó sóhajjal válaszolom meg. Egy-két órája már bizton rabolom az idejét, s rendkívül faragatlan volna tőlem, ha még ennél is többet ragadnék el tőle, hogy aztán a semmibe veszejtsem értékes perceit. Tisztában vagyok vele, segítőkészsége így is több mint ami elvárható volna, elvégre a mágiát gyakorolni közel sem az ő reszortjuk a sziget hóbortos varázslóival. Viszont kevés, akire rábíznám a kavicsdobálás nemes feladatát, hisz Rhysand maga is nyakig merül az okulás fellegvárában temérdek, ajánlott kötet társaságában, s egyébként is különös volna, amennyiben a mestere kérné a gyakorlatának felügyeletére. Minden bizonnyal ennek is elérkezik majd az ideje, de egyelőre az elsajátítandó tudás éppen elég feladat a számára.
- Máris-máris, csupán egy fél szekundum – biztosítom a férfit koncentrációm viszonylagos töretlenségéről, majd sokadjára kántálva az igét és görbítve ujjaimat a szükséges mód az energia összpontosítására, emelek magam köré a mágia hatalmából szőtt pajzsot. - Ne fogd vissza magad, kérlek, az iménti dobás képtelenül gyenge volt, és- Aú! - mint eddig szinte minden alkalommal, ezúttal is könnyedén suhan át a felém hajított kődarab az energiamezőn, csakhogy kivételesen célt is ér a homlokom szélén. Sűrű morgolódások közepette a bajszom alatt tapogatom meg a bőrömet, amelyről halovány vérpamacsok ragadnak az ujjbegyeimre.
- Sajnálom, Tanácsos, nem volt szándékos! - kiált felém Gondnok, melyre elnézéssel legyintek, s egy újabb intéssel buzdítom a gyakorlás folytatására. Igaz, a teraszra vezető ajtóból szinte abban a pillanatban felém szól az egyik szolgáló, és megingott koncentrációmban végkép esélyem sem akad a következő kavics elkerülésére, ami ez alkalommal a felkaromnak csapódik.
- Árë szerelmére, Gondnok, nem engem kell eltalálni! – szisszenek fel a nyűgösség határán, megdörzsölve a sajgó végtagomat, s csak ezt követően fordulok a szolgálóhoz, aki némi megszeppentséggel pillog hol rám, hol pedig a tornyok gondozójára.
- Lassan érkezik a vacsora a szobába, Tanácsos. És a fiatalúr is vár már magára – közli udvariasan, és egy apró főhajtás végett távozik is. Így elment volna az idő? Egyik kezemmel a szakállamat simítva, másikkal egy léha mozzanattal szétfoszlatva a pajzsot lépek a lejárat irányába. Nem tesz elégedetté a fejlődés mai üteme, egy kavicsnál elvégre nagyobb és veszedelmesebb dolgokat kellene távol tartania a pajzsnak, ám bármennyire is hajtson a csökönyösségem a határok feszegetésére, egyrészt szánom a jobbomon ácsorgó férfit, másrészt a világért nem váratnám meg egyetlen Kóbor lelkemet. Újabb megadó szusszanás gördül le a mellkasomról.
- Gondnok, páratlan gyakorlótársnak bizonyultál, noha a célzásod pontosságán van mit csorbítani. Holnap ugyanitt – paskolom meg a vállát természetes könnyelműséggel, és még azelőtt, hogy ellenkezni támadna értekezése, sietősen lódulok meg a lépcsők irányába.

// #varázslat: Kupola //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

May it be light Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 11:47 pm
A felkelő nap aranyló fényében sejtelmes fodrokat vet a tenger, amint fáradhatatlan hullámaival ostromolva a part fakó homokját, méltóságteljes szikláit, csitítja el a szellemet lágy, soha nem szűnő morajlásával. A szemfedőim mögé zárt világban sirályok egyensúlyoznak szélesre tárt szárnyaikkal a szél szilaj hátán, sivításuk játékos ének a víz hömpölygésének aláfestésében, míg az ég ragyogó ura a nyári hónapok erejét elkölcsönözve melengeti a lábaim alatt nyugvó szirt köveit, kopár növényeit. Az ujjaim között pihenő virág zsönge szirmai gyengéden simítják a bőrömet, míg a fagyos levegőben olykor táncra kélő tincseim rakoncátlanul, akár egy csalfa szerető, csiklandozzák a tarkómat. Nem ruházom fel őket névvel, illattal s gyönyörű mosollyal, koncentrációmat helyette a mellkasomat kellemesen feszítő légvételeimnek szentelem, melyek a hosszú órák óta tartó próbálkozásaimban kínálnak segítő jobbot. A meditáció zárásaként egy utolsó, mély sóhajt engedek fátyolos ködpamacsként tovaandalogni, majd szemeimet felnyitva tekintek alá a kövekről lecsapódó vízpárától homályos partra. A tél utolsó, vad napjai bizton veszem, nem csupán az ujjaimon, hanem az arcomon és az orromon is pirosra csípték a bőrömet, ám bízom benne, hogy a természet ismerős nyugalma hathatósabb társnak bizonyul az újdonsült varázslatok elsajátításában, mint a tornyok túl sok emléket rejtő falai. Apró szusszanással emelem hát meg a virágot, és csöndes igét kántálva hagyom, hogy átjárja testemet a mágia láthatatlan ereje, az elérni kívánt cél erőteljes gondolatfonala. A képzelet ereje elengedhetetlen komponens, amelyben elébb meg szükséges ismerni az eszközt, amellyel dolgozunk. Ezúttal nem a bőrömmel, hanem a tudatommal tapogatom végig a szemérmes, lilás szirmokat, melyek kicsiny porzókat ölelnek körbe, az alattuk bujdosó csészeleveleket, amik puha szőrrel fedett kocsányban és szárban teljesednek ki, egy-két kósza levelet egyensúlyozva magukon. Elképzelem, amint minden egyes apró szegmentuma az óhajomnak hódolva rezzen, s hagyom kicsúszni a kezemből, fel, fel a levegőbe.
Az eredmény elégedetté tesz, noha a tanoncaim tekintetében levegőt pazarló szemfényvesztő volnék, ha megelégednék korlátaim kényelmével. Pillantásommal változatlan a semlant, s leginkább szirmait fixírozva suttogok a szélbe egy újabb igét, mely színüket hivatott megváltoztatni. Viszont legelső választásommal ellentétben egy sokkal szívesebben mustrált szín tolakodik a gondolataim közé, s mire felocsúdhatnék, már a földön hever koncentrációm tárgya. Sietősen kapok utána, mielőtt elragadná tőlem a sós fergeteg. Csalódottság mégsem lobban a mellkasomban, türelemmel mosolyodok el, megforgatva elgémberedett ujjaim között a növényt.
- Ha látnál most, atyám… akár egy gyermek, ismét úgy tanulom a mágiát – sutyorgom szelíd megadással, gondoskodó tekintetemet az árva virágszálon függesztve. Valószínűleg nem lenne megelégedve, elvégre sohasem engedett volna a fény útjáról kitekinteni, de valóban olyan szörnyű volna a változás? Eltűnődötten simítom végig ujjaimat a selymes szirmokon, mielőtt beletörődötten sóhajtanék egyet. - Kedvelnéd őt is, még ha sziporkázó elméje dacára nem is a Fény oltalma alá született – horkantok fel csöndesen, majd bolondos töprengésemet a fejem leheletnyi ingatásával űzve el emelem vissza magam elé a semlant. - S valószínűleg most kólintanál fejbe, amiért megint ábrándozok – mosolyodok el, aztán újabb, mély levegőt szippantva magamba veselkedek neki újra a gyakorlásnak.

// #varázslat: Lebegtetés, Színvarázs //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

May it be light Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 22, 2022 1:21 am
In Light there is Dark, and in Dark there is Light

Metsző hűvösséget magával hordozó, súlyos légáramlatok tépázzák éjszín köpenyemet, miként tudatomra ébredvén egy kopár szirt nyúlánk kiszögelléséről tekintek alá a feneketlen mélységbe érő tájra. Sűrű, feketéllő füsttömeg andalog a csupasz, barátságtalan hegyvonulatok között, borzongató, túlvilági sziszegéssel kúszva egyre feljebb és feljebb az ég felé, melynek egészét a sötétség mélyen szántó leple takarja. Lassan tekergőző mérges kígyó módjára kapaszkodik fel az elmém lankájára a gondolat; a teremtett világ egészét a káosz kérlelhetetlen üressége fedi, bekebelezvén mindent, mi az élet gyönyörét hirdethetné. Aggodalommal szedődik ráncokba a homlokom, amiként lényemre egy túlzottan jól ismert, bénító érzet telepedik, de akárha az univerzum megérezné a szívembe gyökerező kétségbeesést, vakító szikrát lobbant a horizont egyenes vonalán, mely a fellegek között üde villanásokkal hasítva képez határt a lét s az elmúlás megkérdőjelezhetetlen síkján. Megolvad a lelkem a remény ragyogásának tanúbizonysága alatt, és szinte alá is csordul bordáim öleléséből, ahogy a szél egy jól ismert hangot légszárnyain egyensúlyozva, suttogja felém a nevemet.
Érdeklődéssel simítom pillantásomat oldalvást, követve a lágy duruzsolást egy csupasz mező mélyzöld szegmentumára, amit éppen csak érintget a fény halovány pászmája. Rhysand áll ott, sötétbarna, kusza tincseit éppoly hevességgel tépi a csillapíthatatlan vihar, mint a köpenyemet, a sajátomra felkapaszkodó mosolykezdemény azonban fagyott kétellyel találkozik az ábrázatán. Ritmustalan, hirtelen mozzanat vonja magára megingó figyelmemet a szemem sarkából, s perifériámba abban a szekundumban egy aranyló szitakötő kúszik, amelynek látványa legalább annyira elbizonytalanít, mint Kóborom elérhetetlen távolsága és melengető vonásainak hiánya. Ám a gondolatokat nem hagyja megérni a tudatomban a lényemet fojtogató világ, a vállamon puha kopogtatást érzek, noszogatásának behódolva pedig tanakodás nélkül fordulok, hogy aztán atyám elnéző mosolyával szembesülhessek. Mutatóujja szájára csúszik, s bár csitításának suttogó hangját elrabolja tőlem a szél, mégis tudom, hogy némaságot kíván tőlem, amint szabad tenyerét kitárva kínálja fel számomra a kecses rovart. Féltő óvatossággal emelném el tőle, viszont a sziporkázó teremtés aláhullik kezeink között, éles csattanással törve ezernyi szilánkra, akárha hús-vér létforma helyett mindvégig hűvös üvegként tetszelgett volna.
A döbbenet érzetében fürdőzve kapom a tekintetemet a lábaim elé, ahol a szikla érdes felülete helyett immáron a hálószobám jól ismert padlózata és egy darabjaira hullt üvegcse fogad. Álom lett volna, melyben a hold fényét követve kódorogtam? Zavarodottságomat kísérve mély sóhaj gördül le a mellkasomról, miközben lehajolok a szilánkokért, csakhogy azok akár az üvegpipa a belsejére kúszó pernyével terhes füsttől, úgy feketednek el a szemeim láttára, hogy azt követően felengedve magukból a sötétséget egyengessenek annak formát. Felegyenesedve tántorodok hátra, szembesülve a materializálódott rémképpel, az éjmágussal, aki egy momentumot sem enged a felocsúdásnak; határozottsággal fogja közre a fejemet nyúlánk ujjaival.
- Nem láthatsz… - éteri suttogásként sikamlik a füleimbe fenyegető hangja, s csúsznak óhatatlan behunyt szemfedőimre hüvelykujjai, amelyek kínzó nyomással kívánják beteljesíteni gazdáik óhaját. S mikor a fájdalom már égetővé válik, akkor éri a tüdőmet heves légáramlat, elűzve a közelemből az elme bizarr játékát.

Újfent a szobám kövének látványa fogad, a darabjaira tört üvegcsét pihentetve magán. Arcomba gyönge, hűvös szellő fúj, s amint feltekintek, értem meg az okát, ugyanis az ablakkal szemközt ácsorogva ért az ébredés. A mágia fénye az íriszeimen táncolva tükröződik vissza az üvegen, melynek képével elkomorodva nézek farkasszemet. Elképzelésem sincs, mi történhetett, és a bizonyosság hiányában kételyek, feszengő érzetek tajtékzó hullámai zubognak a nyakamba, mihelyt hátra lépve igyekszem eltávolodni a betűző Hold ragyogásától. Éles, csípős fájdalom hasít a talpamba, ahogyan egy szilánknak sikeredik alá gördülnie, mégsem foglalkozok vele, ellenben céltudattal járom végig a szobát, hogy minden függönyt behúzhassak az ablakok előtt, csapdába ejtve az éjjeli órákat megélő gyertyalángok fényét.
Nedves hajamat túrva rogyok le az íróasztalomhoz aztán, nem kísértve a sorsomat az ágy közelségének felkeresésével. Pennát ragadva kotrom elő a rendetlenség mélyéről a naplómat, felvésve az álom minden egyes részletét, noha gondolataim időről-időre elkalandoznak a jelen problémáira. Tudatom csekély szeletkéi a könyvtárban járnak az alkímiával foglalatoskodó olvasmányok között. Nem sokkal később én magam is, bűnös lélekként kölcsönözve utólagos engedéllyel a számomra releváns köteteket, melyek bizton veszem, képesek lesznek lekötni az elmémet az éjszaka maradékára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

May it be light Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 10:05 pm
◈◈◈


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

May it be light Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





May it be light Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Csöndes kalandok-
Ugrás: