Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  KaDiPE5
Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 05, 2022 5:07 pm
Olvastam valamit
Pirkad, s bár még dér csipkézi a földek, kiszáradt hideggel szőtt testét a lényemre telepedő lelkesedés nem hagyj aludni. A napokban már megannyi lap lett kezem alatt másiknak szemfedője, s volt, hogy az éjszakában, a csonkig égő gyertya sercenése jelezte, ideje aludnom. Éppen tegnap. De mit tehet a botor, ha a tudásszomj hatja? Enged a kísértésnek. Vállamra kanyarintom köpenyegem, s óhatatlanul is végig simítom a kitűzőt, mely hivatalossá teszi itt létemet, mely olyan helyekre enged belépni, ahova eddig is bejutottam. Viszont vallanom szükséges, hogy az érzés és a tudat felejthetetlen. Ahogyan az is, hogy az asztal, melyen aligha hever más, mint a kötelezők s pár ajánlott, a sajátomnak mondhatom. Elszükséges azt is mondanom, hogy a lista, melyet Lidércem a kezembe nyomott felér egy rövidebb novellával, s biztos vagyok benne, hogy abban a percben az arcomra ült a sápadt döbbenet. Nem szóltam, csak kényszeredett vigyorral ábrázatomon süllyesztettem el zsebemben a ropogó papírost. Akkor kissé csalódott voltam, hisz szívesebben hallgattam volna gerle búgó hangját, miközben gyakorlatba ültetjük át a fontos tudnivalókat. A gondolatra is félmosolyra húzódik ajkam, s ezzel húzok ki a könyvek tornyából egy kevésbé vaskos kötetet, hogy hónom alá csapva zárjam magam mögött, az immár bejegyzett szobám ajtaját.

A halvány aranyba olvadt ébredő Nap bágyadt fénye kibontja szirmait, s simogatják bőröm, miként felkapaszkodok a sziklákon remegő hajtásokkal tűzdelt ösvényen a párkányra, hol sarjadó pázsit ontja zöld illatát. Alatta hófehér tajtékból, alakot öltött vágtázó paripák moraját hallatja a szél. Nem is oly rég, visszatértem második napján leltem a helyre, mikor még azon töprengtem vajon helyes, hogy újra Alora hegyekkel tűzdelt határai magasodnak felém. A magamfajta – kit nem csak a benne lappangó erő, de a magának választott tudomány is a négy elemhez köti- nem is kívánhat szebb és jobb helyet az elmélkedésre. Hisz felettem a Nap tüze, alattam a föld ereje, körülöttem a levegő járja könnyed táncát, s ameddig a szemem ellát, fodrozódik rettentő víztömeg. S mindez, ha kevés lenne ifjonti lelkemnek, hát tiszta idő esetén Tulveron egének összes csillaga büszkén ontja magából kékezüst fényét. Megállva a szikla peremén pihenek rá a meredek útra, mely idáig vezetett. Testedzésnek sem éppen utolsó, mely után az elme élesítése marad csak hátra, a kellemesen langyosra melegedet fűvben. Ölembe véve a könyvet olvasom el annak hajdan arannyal bevont betűit, melynek mára már csak halványan csillannak porszemei a napfényben, hisz nem célzottan emeltem ki a többi közül, a sorsra bíztam miféle új ismeretekkel fogok ma gazdagodni. – Mágia – simítom végig címéhez hasonlatos borítását. – Döbbenet, mily fantáziával volt megáldva a szerző – állapítom meg, kinek neve már szinte nem is olvasható. Kicsit kelletlenül hajtom ki, hisz az eddig olvasottak sem szóltak másról, mint a világban megbúvó láthatatlan erőről, bár nem vitás mindegyik más kontextusban közelítette meg a témát. Ahogy ez is. Már az első bekezdés sem, a mágia létrejöttéről világosítja fel az olvasót.

Az okkult tanok szerint a mágia egyetemes, hogy fekete-e vagy fehér, csak felhasználásának módja, a mögöttes szándék határozza meg. A mágia elmélet legmélyebb bölcselete szerint - miként az alorai Mágustorony mesterei vallják, a háború után - a mágiát építő célzattal alkotásra, javító és segítő szándékkal kell alkalmazni; a pusztítás, rombolás, ártalom a fekete út ismérvei.

Eltűnődve emelem fel a fejem, tekintetem a nyílt kékségre emelve. – A segítő szándék, olykor magában hordozhatja a pusztítást is – osztom meg, saját véleményem az időközben éledező élővilággal. A pimasz léggyel, a halkan fütyülő kíváncsi hajnalpír színű sziklamászóval. – Az elemek leginkább pusztításra alkalmasak, noha azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy olykor mesébe illő képződményeket hoznak létre - folytatom gondolatmenetemet, melyre leginkább csak a tenger felett cikázó sirályok válaszolnak. Kétségtelen viszont, hogy az erő, melyet lelkünkkel érzünk, akaratukkal irányítjuk, önös érdekeinket is szolgálhatják. - Meglehet Lidércem erre akart rávilágítani kandalló meleg esténken.  Te mit gondolsz? – pillantok az aprócska Hajnalmadárra, mely bátorkodik közelebbről szemügyre venni. Nem nyűgözte le egyéniségem, mivel hamar reppen tova, s én újra fejemet lehajtva merülök el a sorok között.

A kevésbé szigorú csak a természet egyetemes törvényeinek megszegését vélik tilalmasnak, elfogadva, hogy a harc, a kiválasztódás, a jobb és erősebb győzelme a természet szerint való.

Ujjamat vezetve a cirkalmas szavak alatt, jövök rá arra, eme szemléletmód inkább áll közelebb hozzám. Szeplőtlenségem már rég odaveszett, hogy szentül higgyek a jóság hatalmában. Ez a világ nem az a hely, ahol árnyék nélkül megszülethet a fény.  S inkább leszek a féktelen harag, a pusztító, az Árnyék, ki a Fény mögött, ha kell előtte halad.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 24, 2022 11:35 pm
Árnyékfestő
 
Apró csókot hintve vállára, gyűrődik ujjaim közt takarónk anyaga, befedve vele pőre testét, melyre apró pöttyöket csal a szunnyadó kandalló szobából kiszökött melege. Tűnődve nézem vonásait, melyek békések, mint jóllakott gyermek, kit nem kínoznak gyötrő álmok. Hasonló nyugalommal dobban a szívem, hogy ha még engem el is kerül ma az álom, a sápadt holdsarló őt kegyesen simogatja. Visszagondolva a barlang hűvös falaira, testének láztól fűtött melegére, szerteágazó gondolatainkra, mintha egy láthatatlan gáton keletkeztek volna repedések. Óvatosan bújok ki mellőle, s csúszok az ágy szélére, újabb redőket hagyva magam után a lepedőn. Mezítelen talpam alatt elterülő hideg padló érzete elsőre kellemetlenül érint, majd mégis, mint zsenge pázsitba nyújtózna, szorítom magamhoz. Combomra könyökölve túrok a hajamba percekig merengve egy távolabbi fénypászmában kusza táncot lejtő porszemcsékben. Már hetek, talán egy hónap is eltelt mióta a tenger leányának hamvas ajka romlott jóslatot suttogott volna. Meg lehet, semmit jelentenek, s csak a történtek duzzasztják a távolban gyűlő vihar fellegeket, melyek csak gondolatom szőttesén telepedtek meg. Végig futtatva tincseim közt ujjaim a tarkómon állapodnak meg, megtartva hátra feszített fejem, állok fel, a tüdőmből felszakadó mély sóhajjal. ~ Talán fel kellene keresnem ~ suhan át a gondolat a fejemen, miközben az ágyvégébe terített köntösömbe bújok, nem törődve megkötésével. Hisz, ha tudnám miféle bogarat látott… akkor vagy legnagyobb félelmem válna valóra vagy egy gonddal kevesebb kétely nyomná a vállam. Árnyékból ezüst hídra lépek, ahogy az asztalhoz érek, ujjaim játékos finomsággal kúsznak végig a borítóba égetett mintázaton, mielőtt kihajtanám azt, s lapjai tenyerem alatt úgy peregnek lapjai, mint az évek. Némán. Legutolsó bejegyzésemnél állapodik meg a megtört könyv, mely Tulveron- benne a lebegő fával -nagyolt vonalait, s körülötte keringő Napot és Holdat ábrázolja, arany és ezüst, fény és árnyék. Hangtalanul teszem arrébb a széket, hogy hangtalan rogyjak párnájára, abban a reményben, hogy gondolataim más irányba terelődnek. Leginkább fejlődésem medrébe, de csak bekanyarodnak, s lehulló tintacseppeket hagynak maguk után a szűz lapon. Lemondóan ejtem vissza a lúdtollat a tintába, mely halk bugyogással fogadja vissza magába. Nem eresztenek a gondolatok, ma éjszaka különösen ragaszkodnak hozzám. Rátapadtak lényem minden részére s gondos pókként fonja körém ezüstszín hálóját. Fáradtan dőlök hátra s tekintetem a karcsú Holdra emelem. Úgy lebeg az égen, mint távoli ködkép túl a messzeségen, acélfénye csepereg a tájra, s élő harmatot hullajt a szomorú fákra. A csendben, szuszogása halk cseppekben csurog végig lényemen, s keserű érzésként facsarja meg szívem. A támlán végig vezetve fejem állapodik meg tekintetem szelíden szendergő Lidércemen, s még inkább úrrá lesz rajtam a félelem. Tollait felfújt kismadár vagyok, ki most meleg fészkében pihen, de ha viharba keveredik túl gyenge lesz, hogy elrepüljön. Hazudnék, ha azt állítanám, saját sorsom izgat, hisz az alvilág kapujában már nem fáj semmi, de magam után nem hagynék mást, mint ürességet. Elhatározással, sajgó szívvel görnyedek újra a szekreter felé, behajtva feljegyzéseim, tolom annak távolabbi sarkába. A tiszta papírlap panaszos süstörgéssel hagyja hátra társait, miként magam elé húzom.

„ Drága Lidércem, Nimfám és minden csalfa gonosz…
Ha ezt a levelet olvasod bekövetkezett az, amitől a legjobban rettegtem. Magadra kellett hagyjalak, az ígéretem meg kellett szegjem. Kérlek, bocsáss meg! Csak egy dolgot fogok bánni, hogy nem…”


Lassú percegéssel indul meg kezemben a toll, megszólítva a túlvilágról, az embert kinek jelenléte megváltoztatta az életemet. Egyetlen egyszer pillantok fel az égre, melyen ezernyi jégvirág tündököl hideg fényükkel cirógatva bőröm. Hirtelen öntenek el az érzések, a gondolatok s ki nem mondott szavak, melyeket papírra vetek. Nem tudnám megjósolni az időt, mely elszelelt felettem, melynek végén nesztelenül éri a toll az asztalt, ahogy az utolsó pont is a helyére kerül. Nem tölt el elégedettség, csak néma gyász, melynek adósa csak addig vagyok, míg a tinta mellett, könnyfoltjaim nem száradnak a papírra, nyomot hagyva a fajdalomról. Gondosan hajtom egymásba a lap széleit, s mártom újra tintába a tollhegyet.
„ A fény utat talál, néha akkor is, ha nem akarjuk” –firkantom rá, helyezem könyvem lapjai közé, mely emlék lesz, s a megfelelő időben fog rálelni.  Ám most még itt vagyok, s az éjszaka sem ért még véget. Amilyen óvatossággal hagytam magára, ugyanolyan lassúsággal keresem fel újra közelségét, noha kezem alattomosan siklik a takaró alá, végig simítva hasának falát, s úgy tapasztom ajkam az ajkára, mintha nem lenne holnap.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 11:48 pm
Bűnbánó fiú
Semmi sem változott utolsó itt jártam óta, ha járt is itt valaki, hogy nyomomra leljen, mindent úgy hagyott itt, ahogyan én. Ennek örömmel kellene eltöltenie, mégis némi csalódottság költözik szívembe, mellette pedig ott marad a kétség, fogadtatásom kimenetele miatt. Mégsem tudok sokáig időzni a terem falai között, melynek levegőét úgy szívom magamba, mintha csak haza érkeztem volna. S ha jobban belegondolok…
Már napok óta vagyok a falak között, de a bátorság csak most talált rám igazán, újra magamba kellett szívnom a tenger illatát s újra be kellett járnom El’Alora falait így is – úgy is. A Professzor olyan légiesen szelte át a háztetők közt a levegőt, mintha valóban szárnyai lennének. Örömmel riogatta a galambokat a vizköpőktől, tört borsot a szakácsnő orra alá, aki bizton veszem imát mormolt, mikor már napok óta nyomát sem látta. Együtt néztük a naplementét, kezdünk megbarátkozni egymással, de ettől függetlenül, nem akartam sokáig osztozni vele, de valószínűleg bőséges simogatást kapott volna, s némi császári falatot, amikor újra rábukkant arra, amire ígéret hagyta el ajkam, hogy megtalálom. Noha időbe telt, mire rávettem arra, hogy hagyja már azt a tollas izét, s hagyjon nekem is némi teret, legalább addig, míg memorizálok néhány fontosabb momentumot, mellyel újra meglelhetjük, meglelheti Ezras a szobát.
A kalamáris oldalán lassan gördül le a tinta, ahogy végig húzom száján a tollat. Rengeteg gondolat van a fejembe, s ha mindet a papírra vetném, többször fordulna alkonyatból pirkadatba a nap, s én addig nem tudok már várni. Így csak néhány sorban ölelkeznek össze csalamádé betűim, melyek az ylorei tartózkodásom alatt küllemre is sokat javultak, miként a toll mozgása is serényebb lett kezemben. Éjközép idején minden csillag fényesebben ragyog, s miként  megvilágítják betűimet, a tinta olykor ezüstösen csillan a papíron, mely mire az utolsó pont is a helyére kerül, elillan, akár a lehelet. Gondosan hajtom össze a levelet, közé rejtve lithla virágát rejtem, mely El’ Alorában egyetlen helyen terem meg. Bízva éles eszében, s abban, hogy még látni akar. Távozásom óta őrizgetett csomagba tűzöm, melyet holnap átadok egy szolgálónak meghagyva neki, hogy csak éjfél előtt juttassa el Ezaras Azildornak.

// #felhasznált:Éjközép tinktúra//
// #felhasznált:Teleport kristály//


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 11:17 pm
A második...

Bár a második próbálkozás füstölögve vallott kudarcot, mégse szegi kedvem, s ha már itt vagyok, újabb kísérletre adom a fejem. Talán türelmetlenségem okán, de a tinktúra kikeverése nem sikerül. Megdörzsölve homlokom, motyogom el magamnak újra a lépéseket, majd veszem kezembe újra jegyzeteim. Kitörölgetve a mozsarat és a többi kelléket, kezdem el újra. Nyelvem hegyét kidugva ajkaim között összpontosítok és a kikészített mérlegre szórom az őrleményt, onnan pedig a keverőtálba. Utolsó mozzanatként öntöm hozzá a rudvakot, miután kortyolok belőle egyet. S az istenek szerelmére esküszöm, nem robbantam fel.

// #Keverés : Éjközép tinktúra- sikertelen//
// #Keverés : Éjközép tinktúra- sikeres//



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 10:47 pm
Az első...

Itt létem alatt, mindig tettem kitérőt a kísérleti labor felé, próbálva kipuhatolni mégis melyik az az időintervallum mikor a legkevesebben tartózkodnak itt, annak reményében, hogy aktuális elképzelésüket sikerre vigyék. A gyomor harangja sokakat arra késztett, hogy maguk mögött hagyják a termet, s majd mikor már elhaltak a kongó hangok, jöjjenek vissza folytatni a munkájukat. Néhány elvetemültebb arcot kivéve.  Jelen pillanatban én is ezek közé tartozom. Egy tisztább üresebb asztalt keresve pakolom ki a megfelelő alapanyagokat az asztalra, majd veszem elő jegyzeteimet, újra és újra átolvasva azokat, lépésről lépésre. Összedörzsölve kezeim látok neki a munkának, s a legrosszabb esetben nyitok egy újabb bejáratot a laborhoz. S hogy ha már lúd legyen kövér, az első sikeres próbálkozáson felbuzdulva újra megpróbálom. Kár volt.

// #Keverés : Gyógyital - sikeres//
// #Keverés : Gyógyital - sikertelen//


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 9:42 pm
Útravaló
Az éjszaka percei úgy csoszognak, mint görnyedt hátú öregember, s nem jön álom szememre. Gondolatok jönnek, mennek, s az őrület határára sodornak. A szél metsző hideggel járja át a termet, érzete csupasz bőrömön még sem segít. Haragosan koccannak össze a tányérok az asztalon, miként öklöm az asztalon landol. Hogy kire is haragszom valójában? Magam sem tudom eldönteni. Talán rá, mert ismét elutasította azt, amit igaz szívvel adtam volna neki. Talán magamra, mert naivan hittem benne, hogy megért, hogy mit rábíztam nem fordítja ellenem. Mert csak szikrája van bennem abból, mellyel védelmezhetném, de csak egy porszem vagyok. Borsozni kezd a hátam, ahogy a mágia vibrálni kezd a levegőben. Szenvedélyes táncot jár körülöttem, felkínálja magát, ahogy a léha céda teszi, hív, hogy ragadjam meg, csókoljam, szipolyozzam vagy ő szaggat szét engem. Lehunyva szemem ragadom meg karcsú kezét, s rántom magamhoz, lángra lobbantva testét. Felforrósodik vérem, majd bőröm is, miként magamhoz ölelem nem eresztve a lángalakját, bárhogy akarna szabadulni. Rám emeli izzó tekintetét, mely belülről feszít és perzsel, akár az alvilág tüze. Suttogja, ha nem eresztem, itt helyben hamuvá éget. Zihálva eresztem útjára, s a kandalló korhadó fahasábjai talán évtizedek óta újra bevilágítják a terem egy szegletét. Kimerülten rogyok a bársony borítású székre s mérhetetlen fáradtság telepszik vállamra, elnyomva a bennem tomboló tűzvihart. Nem akarok itt lenni, s sziklából kibuggyanó ér, hajnalra folyóvá duzzad.
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog. Az éjjel fényei kialszanak, s a tornyok felett feldereng, a holnap s a remény a nappal kél. A hajnallal indulok a vásár felé- mintha csak az istenek is azt akarnák, hogy ne maradjak tovább- , hogy néhány órával később már Ylore ismeretlen macskaköveit koptassam. Arcom összegyűrt búcsúlevél, s annyira lassan jár a lábam a másik után, hogy ásítok, mire az árnyékom utánam mászik. Ám nem sokáig pihen meg pilláimon a fáradtság, az új illatok, színek teljesen felpezsdítik vérem, s új erővel indulok meg csendes, búvóhelyet keresni, hol álomra hajthatom fejem, elrejthetem magam, s bele temetkezhetek tanulmányomba itt tartózkodásom alatt.
// #varázslat: Tűzgömb//
// #felhasznált:Teleport kristály//


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 9:33 pm
***
Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
763
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Hátrahagyott múlt, beszélő jelen, elképzelt jövő  Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Csöndes kalandok-
Ugrás: