Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dokkok - Page 2 KaDiPE5
Dokkok - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dokkok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 8:08 pm

Dokkok - Page 2 ZZxEEsu


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 255 »
A földön fekve, a kezemmel gesztikulálva a bendzsót zenélgetek a hasamon.
~ Ne ácsorogj a vízben
hol a najád hangja száll
A tengerek gyermeke
félrevezet s… s… kinyír ám
~ nem tudom, hogy van a vége, így az első gondolatommal fejezem be és saját magamon nevetni kezdek. Mégis ki az a barom, aki ilyen mesebeli lényekről dalolászik. Évek óta a vízen élek, és még eggyel sem találkoztam. Hiszem, ha látom. Ez az elvem szinte mindenre, az isteneket szintúgy belevéve. Majd, ha valamelyik lejön ide, és kérdőre von, na majd akkor hinni fogok ilyen szarságokban. Addig viszont hagyjanak ezzel, és ezekkel a najádoknak nevezett valamikkel is. A kezemben lévő kupával játszom hajósat. Ide oda ringatom a levegőben, és néha saját magamat szórakoztatva nevetem el magam. Tényleg be vagyok baszva.

A csendet a víz zúgolódása töri meg, én pedig kigúvadt szemekkel ülök fel a pillanat tizedrésze alatt, amibe kissé bele is szédülök. Tátott szájjal nézem végig, ahogy a nő melynek először uszonyai voltak a lábai helyén, fájdalommal eltelve változik át előttem.
- Mi a büdös… - szalad ki a számon suttogva. – Beszarok. Egy félig hal csaj – pislogok rá, kezemből kiesik a kupa is. Jobban szétterpesztem a lábaimat, mintha az bármennyivel is kényelmesebbé tenné az ülést, és a sokkot, amely most eluralkodik rajtam. Egy ideig még meredten őt bámulom, aztán felhorkantok és vállat vonok. – Egye fene, jó lesz – mondom ki hangosan a gondolataim és babrálni kezdek az övem csatjával. Voltam már mindenféle nővel, de olyannal, akinek előbb a micsodája helyén uszony volt, még sosem. Jó első élményre számítok.

Krónikás Kedvelte

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
254
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 28, 2022 8:57 pm
Nem, ez a valóság 
Nem tudom egyszerűen magam mögött hagyni a szárazföldet. Azt hittem, ha hazaviszem Ariadnét, ha megtalálom őt, akkor utána többé már nem mozdulok el otthonról. Viszont azzal nem igazán számoltam, mikor neki kezdtem anno a kutatásnak, hogy a vége cseppet sem lesz vidám. Persze féltem tőle, hogy nem lelem meg őt, vagy nem fog már élni, de mindig is bennem volt a remény, hogy csak én aggódom túl a dolgokat.
Viszont a bosszúmat megkapták. Azoktól a mocskoktól a családomnak már nem kell félnie többé, de úgy tudom sajnos többen is vannak, kik nem adták fel a Najád vadászatot. Én viszont nem fogom hagyni nekik, hogy még többünkkel végezzenek.
Hosszú időre tértem haza, de most mégis Nulport felé vezet uszonyom. Ismerem a várost annyira, hogy tudjam hol biztonságos feljönnöm a víz felszínére, ahol elrejtettem magamnak egy adag ruhát, pénzt, fegyvert, amit remélek nem találtak meg.
Az eget a csillagok lepik már be. Előbb csak a fejemet emelem ki a sós vízből. Felpillantok a gyönyörű fénypontokra, majd a part felé vetem tekintetem. Nem látok mozgást, így bátran indulok meg felé. Ahogy a parthoz érek már kezeim segítségével vonszolom ki magam a vízből. Amint lábam is száraz földet ér el is kezdődik az átalakulásom, aminek fájdalmát még mindig nem vagyok képes elfojtani magamban.
Amint véget ér a folyamat nem állok fel. Még fekszem a köveken, hogy összegyűjtsem az erőmet.

Thora Haleye Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
964
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 8:33 pm


Csak képzelődöm
« @Calypso •  Zene • 279 »
Tengericsillag-pózban fekszem a parton. Forog velem a világ, a kezemben még mindig tartom az üres kupát, amit sikeresen elcsentem a tavernából. Mondjuk ki, úgy be vagyok rúgva, hogy tényleg nem tudom, hogyan kerültem ide. A csillagokat bámulom, valami oknál fogva köpködöm a homokot a számból és próbálok visszaemlékezni.
A mai reggel tudtuk meg Corine-nal, hogy Blakemoore hajója elhagyta a kikötőt a hajnali órákban. Itt hagytak minket, feladták a keresésünket, így csak egy hétig kellett teljes bujdosásban élnünk. Remek, most már csak az őrökkel kell elbánni. Hogy hogyan, még magam sem tudom, de örülök, hogy eggyel kevesebb gondunk akadt. Persze ez nem állított meg minket abban, hogy este ne ünnepelhessünk. Ahhoz képest, hogy indult az egész, ahogy a húgom rákezdett a tekerőlanton, én pedig becsatlakoztam hozzá a bendzsóval, és az ottaniakat szórakoztattuk a párosunkkal, az lett a vége, hogy folyamatosan hívtak meg minket a körökre és… itt vagyok.
Fenomenális az éjszaka, még rémlik az is, hogy egy nagyon csinos kis bögyös hölgyeményt kaptam szemvégre a taverna túlsó felén, s természetesen nem hagyhattam magányosan. Corine teljesen kész lett a kitudja hányadik kör után, és elköszönt tőlem, én pedig úgy gondoltam, ideje megismerkedni azzal a leányzóval ott a sarokban. Valami rosszul sülhetett el a lehengerlő beszédemben, mert kaptam egy irdatlan nagy pofont és kiviharzott a helyről. Persze az önbecsülésem és a hiúságom ezt nem hagyhatta, így utána eredtem. Tegyük hozzá botladozva, folyamatos csuklás közben. Aztán valahol szem elől téveszthettem, mert teljesen elkeveredtem a kis utcákban. Nem is tudom mennyi ideig sétáltam, amikor a lábam hirtelen homokot ért, s vele együtt egy kis sziklát, amiben sikeresen megbotlottam, és átestem, egyenest a homokba. Arccal.
Az elméletem, melyre jutok végül, erre a történetre enged következtetni.

Nasir Al-Qasim Kedvelte

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
254
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 16, 2021 4:18 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 6:45 pm
Szép, új világ

A fehérhajút, néhány történettel gazdagítom magam is, bár ezekről legalább tudom, valósak, már azokkal kapcsolatban amiket magam is láttam, átéltem. A medálra tán megszeppen, de hiába várom válaszát, nem érkezik. Ellemben egy másik női hang csapja meg fülem, nem is oly távolról. Felé fordítom tekintetem, szavain aprón mosolyodom el, parányit még vállat is vonok. - Megfelelő menyiségű mézsör után én is tudok a nyelvükön, folyékonyan! - Humorizálom el a dolgot elég egyértelműen. Úgy tűnik errefelé az emberek kellően közvetlenek, ez persze nem gond, csupán számomra szokatlan kissé. De ez is nem másból, csupán eddigi életvitelemből fakad. S ha minden jól megy a hajóval, s a tengernyi távolsággal ezt magam mögött is hagyhattam. Új világ, új embereke, új ízék és új gondolatok. Meglátjuk hogy megy majd a beilleszkedés. Eddig úgy vélem jól, persze ezt majd az idő jobban megmondja... de koncentráljunk is a jelenre.
Reflexszerű cselekedet ahogy felmérem az újabb fiatal nőt. Egyetlen botot látok nála, egyéb fegyvert nem. Örömlánynak nem gondolnám, inkább tűnik valami utazónak. De hát a fene se találgat. - Te tán idevalósi vagy? Ha igen, úgy tudod merre van a piac? - Teszem fel, végül is, sose lehet tudni, talán tudja. S akkor már is előrébb vagyok, hisz a logika azt diktálja, ott már csak lelek egy karavánt mi tovább indul északnak és éppen kíséretet keresnek. A terv jó, meglátjuk a gyakorlatban is ennyire egyszerűen megy majd e.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
610
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 12:32 pm
Irány az Ismeretlen

zene • szószám: xXx • Credit:
 
Hát megtettem. Elhagytam otthonomat, egy idegennel. Idegennel, akinek indulás óta csak szemeit tudom kémlelni. Biztos vagyok benne, hogy a hátamra nem kíván engem, de meg győzés képessége szinte mindig velem van.  Izgatott voltam, ugyan akkor nem mutathattam, hogy mik rejtőznek bennem. Lábam folyamatosan remegett, s eszem azt mondta fordulj vissza. Ám lelkem más akart.
Felkeveredtünk hát egy hajóra, ami első volt számomra. A sós víz illata, s a tenger hívó szava. Mintha ide tartoznék a vízre. Ám gyomrom először ezt nem így látta. Sikerült megszégyenítenem elképzeléseimet, és gyomrom tartalmát kiüríteni a tengerbe, hogy a halakat is jól lakassam.

Mikor megpillantottam a szárazföldet, szívem kalapált. Kísérőm, mint sem törődve velem ott hagyott a kikötőben, mondván majd visszatér. Lovak kellenek, ha tovább akarunk haladni, de olyan szép itt minden. Néhány Ulron volt csupán a szememben, de tudtam, hogy nekem vennem kell, s költenem itt.

Az emberek csacsogtak, levegőben meg terjengett a sós víz illata, ami nélkül talán már élni sem tudtam volna. Nem messze tőlem egy sokat megélt arcu férfi és egy álmaimban nem láttam még szebb fehér hajú hölgy társalog. Kissé közelebb húzódok.  „Sárkányok.” Kapom fel a fejem. Közös nyelvet beszélik, mi számomra kapóra jön, hiszen más nyelvet nem ismerek.
- Egyszer találkoztam egy férfival ki azt mondta ért a sárkányok nyelvén. – Tolakodom beszélgetésükbe.
- Már elnézést, új vagyok itt. Nem állt szándékomban a hallgatózás, azonban megcsapta fülem a beszédük. – Szabadkozom. Nem tudom ezt jól tettem-e avagy sem, hogy bele kontárkodtam.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1794
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 12:46 am
Szép, új világ

A helyi szokások számomra idegenek, mint ahogy itt minden, és az etikett, mint olyan nem igazán képezte a mindennapjaimat, ha így volna, lehetséges furcsállnám, hogy egy maga fajta, ránézésre makulátlan leány, szóba elegyedik egy magam fajta idegennel. Lássuk be, az acélszín szemeken kívül nem sok tiszta dolgot látni holmimon. A ruházat kopottas, a páncélzat is sokat látott, bőr lapocskái itt-ott már hiányosak, az avatott szemnek látható, hogy helyenként alakítottak, testre szabtak rajta. A két kard markolata mi látszik, azon is a bőr láthatóan aktív használatról árulkodik, s nem arról, dísznek tartja magánál, mint sok piperkőc a tükör simára csiszolt dísz fegyvereit. Alkata szikár, harcedzett. Az összkép, egyáltalán nem épp nemesi származásról árulkodik. De lévén nem ismerem mik a határok, így különösképp nem is törődöm ezzel, így hát e gondolat csupán az éterben tovaszálló foszlány, mely elmémbe soha nem is fogan meg. Kérdése egy légvételnyi gondolkodásra sarkall. Vajon megmondhatom neki honnan is érkeztem? Fut át agyamon, de aztán rájövök, ugyan miért ne, Ő is csak egy idegen, s a homlokomra nincs írva ki is, mi is vagyok, illetve voltam. Bizalmatlanság, bár ez tartott életben, de azért idővel dolgoznom kell majd rajta. Végül bólintok, s parányi mosolyt is csal arcomra megfogalmazása. - Igen, a sivatagos térségből. Mynzash, a végtelen sivatag. Qieseából, a fővárosból jöttünk. - Tekintetem elfordítom a tenger irányába, majd úgy folytatom a rövid beszámolót. - Arrafelé a tenger, homokból van, a hullámok apró szemű dűnék. S ha a távolban felhőket látsz, jobb, ha rögvest menedék után kutatsz, mert a Vörös vihar, hamar a vesztét okozza az óvatlannak. A homokszemek oly gyorsan száguldanak, hogy pengeként vághatnak. Ez a kisebb gond, a nagyobb hogy akár napokig eltarthat, s akkor bíz, se élelem se vízhez nem juthatsz. Egyesek azt mondják más is van a viharban, homoki férgek, akik az óvatlanokra vadásznak, hatalmasak, azt mondják egy egész tevét, akár szekérrel is képesek elnyelni pofájukban. De mikor elül a vihar, s a nap a horizont alá készül bukni, nos, azt a látványt azért érdemes saját szemmel látni. - Tekintetem visszaemelem a lányra, új élmény, a segíteni akarás. Arrafelé ez nem volt mindennapos élmény, vagy általános szokás, így parányit tán kérdő fény csillan szememben az egésszel kapcsolatban. Sok mindent kell, még tanuljak a világról. - Én is csak annyit tudok, hogy északnak kell, induljak. Akkor hát mit érdemes tudni a tengeri vidékről? - Érdeklődöm akkor tovább, jelenleg nekem minden újdonság, s a legjobb információ forrás ki más mint egy helybéli, legalább is gondolom én, hogy az. - Így is köszönöm. - Jegyzem meg végül, jelezvén nincs, min bánkódjon. - Sárkányok? - Húzom fel aprón szemöldököm, tán újabb cifra történet. Közben egy pillanatra akad meg szemem a minket mustrálókon. A friss hús szaga, gondolom én legalább is. Tudom, hogy megy ez, legalább ez úgy látszik, sehol sem változik. Az ösztön dolgozik, de a figyelmem visszatér a másikra, hiszen eszembe jut még valami. - Ahogy kivettem helyi vagy, akkor hát talán azt tudod, hogy van itt piactér? Megkeresem azt, onnan hátha találok valami karavánt, amihez elszegődhetek. - Igen, ez ideális lehet, hátha erre tudja a választ a leány. Míg válaszát várom, egy pillanatra tekintek csak vissza a fickókra a szemem sarkából. De eddigre hűlt helyük, helyes, jobb ez így mindenkinek. Bár nincs kizárva, hogy nem most láttam őket utoljára. De ezzel majd akkor foglalkozom, ha szükséges lesz. A kóbor gondolatból felajánlása ráz vissza. Rá nézek, majd a medálra, értetlen borzolom homlokom, majd fejem parányit csóválom. - Nem fogadhatom el, nincs semmim cserébe. Márpedig semmi sincs ingyen. - Emelem rá újra szemeim, orcámon egy apró, tán keserűnek mondható mosoly. Egyelőre így gondolom, ebben nőttem fel, idővel talán ez majd változik.

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
610
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 7:15 pm
merry of soul she sailed on a day
──────────────── ────────────────
« Zene; skye boat song »
Apám vélhetően meggondolatlanság tartotta volna, hogy megszólítok egy idegent – alighanem egy embert –, anyám pedig minden bizonnyal azt mondta volna, elment az eszem, én azonban nem érzem helytelennek a gesztust. Máskor is elegyedtem már szóba környékbeliekkel, vagy átutazóban levőkkel, ezzel is enyhítve a szárazfölddel kapcsolatban érzett kíváncsiságomat, míg apám inkább pihenéssel töltötte az időt, a négy fal magányában.
A férfinek ráadásul tiszta kék szemei vannak, amelyek a nyári égboltot juttatják eszembe, azt a fajtát, amikor lehetetlenség megmondani, hol végződik az ég és hol kezdődik a tenger. Ez – talán csalfa módon, talán jogosan – azt sugallja számomra, nincs félnivalóm. Egyébként sem tűnik úgy, mintha különösebben komolyan vette volna idősebb társa túlzó meséjét rólunk.
Honnan érkeztetek, ha szabad érdeklődni? – váltok át könnyedén tegeződésre én magam is. Nem igazán voltam magabiztos a helyi udvariassági normákat illetően, így leginkább az árral sodródtam, a kíváncsiságomat azonban meg sem próbáltam leplezni. Oly’ nagy volt ez a felszíni világ és én olyan keveset láttam még belőle! Azt pedig csak gyaníthattam, mennyi mindenről nem is hallottam még.
A pontos szabályok és szokások ismeretének hiányában az sem tűnik fel különösebben, hogy mennyire elüthetünk mi ketten egymástól, ha valaki ránk pillant. A világaink csakugyan különböztek, ezért sem azt néztem a másikon, hogy épp mennyire tiszta a ruhája vagy a bőre; engem a felszíni világ maga érdekelt, és benne az egyén.
A sivatagos térségből származol esetleg? – kíváncsiskodtam tovább. – Sajnálom, ha helytelenül nevezem meg, de még csak keveset volt szerencsém hallani róla.
A kérdését hallva mosoly költözik az arcomra, már csak azért is, mert végre nem csak én faggatom, de megrázom a fejem.
Bár tudnék neked segíteni! – felelem őszinte megbánással és vágyakozással a hangomban. – Sajnos a tengerparti vidéken kívül nem igazán ismerek más helyeket, legfeljebb elbeszélésekből. Csupán egy történetet hallottam onnan, de az is inkább sárkányokkal kapcsolatos mítosz, mintsem útmutatás – vonok vállat. – Alighanem távoli vidék lehet, ha még nem találkoztam egy lakójával sem.
Én magam is megérzem a ránk szegeződő pillantásokat, de nem tulajdonítok nekik különösebb jelentőséget. Az emberi szokások és miértek nem mindig világosak számomra teljesen, ezért nem is áll össze a fejemben a bámészkodás lehetséges oka. Miért is ne beszélgethetne egymással két ember?
Ha ilyen hosszú utazásra készülsz, elkélne neked egy szerencsehozó talizmán – fordulok inkább vissza a férfihez mosolyogva. Tudom, hogy atyám alighanem gutaütést kap, ha megint elajándékozok valamit, amit ő eladni szeretett volna, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a férfi szemeinek tiszta kéksége talán azt jelenti, ne engedjem útjára a tenger óvó szerencséje nélkül.
Vendég
Vendég
Anonymous




Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 8:56 pm
Szép, új világ

Mikor a sós tengeri levegő elegyedik a frissen fogott, tengeri hal szagával, az egy igencsak andalító illatú egyveleget alkot. Érdekes élmény, bár lássuk be, ahonnan én jöttem, ott sem voltak épp makulátlan körülmények. S különösebben nem törődve a dologgal indulok meg pirosló almámmal balomban. Jóízűt harapok a gyümölcsből, mely lédús és édes, mint maga a szabadság íze. Gondolataim az előttem álló út felé terelem, de soká nem tart figyelmem, mivel amazt valami más kelti fel. Egy fehér hajzuhatag, mondhatnám hó hajú, de ahonnan én jövök, a havat nem ismerik különösebben. Maximum a nemesek vaskos ládáiban láthattunk, melyet csak ritkán nyitottak fel s italaik hűsítésére használva merítettek a benne lévő szilárd vízből, a magam fajta számára ilyen kuriózum sosem jutott ez a tehetősek kiváltsága volt. S ahogy közelebb érek meg is szólít. Egy pillanat, csupán míg elmémben helyre rakom a dolgokat s eljut hozzám a kérdése. Tán parányit meg is rázom fejem, hogy visszatérjek a káprázatból, lássuk be, ilyet nem mindent nap lát az ember, én meg aztán végképp nem. Fejem fordítom kérdésének irányába, hol a dirigáló öreget látom és annak hajóját. Majd végül apró vállrántással fordulok vissza a nő felé. - Hallottam már cifrábbat is. Hosszú volt az út, elhiheted. - Kúszik parányi mosoly arcomra utalva arra, hogy igencsak meredek történetekkel traktáltak a hajósok. S igen, az etikett nem az erősségem, mint neki, én csupán az egyszerű beszédet ismerem, a magázást nem. Szépen fonott haj, ápolt külső, tiszta ruha, tiszta tekintet. Bizonyosan nemes leánnyal állok éppen szemben. S már várnám a korbácsot, hogy mit merészelek, de amaz nem érkezik, harminc esztendő nehéz levetkőzni, de majd idővel. A fekete kígyó marását hamar feledteti is, hiszen ismét kérdésre nyílnak ajkai. Fejem parányit csóvalom meg. - Nem, egy időre elég volt a vízből. Ahonnan én jövök, ott kevés van belőle, drágább kincs, mint holmi ékszer. De nekem megfelel a szárazföld. - S ha már így alakult, hát kérdezek én is. - Caldenbe tartok, tudod, tán merre induljak s mit érdemes tudni róla? Annyit tudok az útirányról, hogy északnak. - Érdeklődöm, tőle én is. Rögtönzött párosunk, nem kívánt figyelmet generál, néhány matróz, ki szemügyre vesz minket, lássuk be az előttem álló lány hószín haja igencsak olyan mi szemet szúr, még messziről is, s vélhetően engem is méregetnek.

Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
610
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 12:54 pm
merry of soul she sailed on a day
──────────────── ────────────────
« Zene; skye boat song »
Utam a vendégházból a dokkok felé vezet, míg apám a szobánkban piheni ki a reggeli árusítás és folytonos alkudozás fáradalmait. Szeretem nézni a kikötőt, az induló és érkező hajókat, hallani a tenger morajlását, érezni az illatát; talán még az a jellegzetes szag is kedves számomra valahol, amit a megannyi halászbárkának köszönhetünk. Halvány mosollyal az arcomon fogadom be a soha el nem halkuló zajt, a kofák kiáltásait, az árusok és vevőik egyre hangosabb alkudozását, a matrózok és a rakodómunkások párbeszédeit, ahogy igyekeznek túlkiabálni az alapzajt.
Mézédesnek tűnő szárazföldi gyümölcsök vonják magukra a figyelmem, a mögöttük ülő terebélyes asszony elégedett mosollyal veszi tudomásul, hogy potenciális vevője érkezett, a fülemet azonban megüti egy közelben zajló párbeszéd a tengeri boszorkákról. A mosolyom kiszélesedik, csupán a szemem sarkából pillantok a két férfi irányába, az idősebbik szavai azonban halk kuncogásra késztetnek, ezért inkább vissza is fordulok. Fiatalabb társa hallhatóan nincs különösebben lenyűgözve, vagy éppen megfélemlítve a rémmese által. A kofa türelmetlenségét látva gyorsan rámutatok egy körtére, majd kinyújtott tenyerébe dobok egy érmét, és a zsákmányommal tovább indulok. Kíváncsi pillantásom visszatér a két férfihoz, a fiatalabbik épp a válla köré teker egy rongyot; nem tűnik sérültnek, ezért nem igazán értem, miért, de nem bámulom sokáig.
Lépteim mégsem visznek sokkal messzebb, és ha a fiatalabb férfi a búcsút követően elindul és mellém ér, halvány mosollyal az arcomon megszólalok.
Hisz neki? – fordítom felé kíváncsi, kékeszöld szemeimet. – Különösnek hangzott a meséje a tengeri boszorkákról – fűzöm hozzá magyarázatként. – Még nem hallottam róluk, nem tudtam nem felfigyelni rá.
Megforgatom a gyümölcsöt a kezemben, tekintetem a hajóra vándorol, amit épp távozásra készítenek fel, idősebb társával a fedélzeten.
Ön nem tart velük? – pillantok ismét a férfi arcára. Volt idő, amikor sokkal elővigyázatosabb, vagy még inkább előítéletesebb voltam a felszínen élőkkel szemben, de mára már inkább kíváncsivá tesznek, így nem okoz gondot szóba elegyedni az egyikükkel.
Vendég
Vendég
Anonymous




Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 13, 2021 11:53 pm
Szép, új világ

Csontszín kocka perdül laposan, oldalain a szimbólumok itt-ott megkoptak, láthatóan sokat használt darab. Útja nem viszi messzire, hiszen a hordó falán rögvest fogást talál és pattan is vissza, két fordulat még aztán megáll a fa pallón. A tetején két vészmadár. Hatalmas ujjongás követi, a kopasz fickó maradék néhány szál haja is égnek áll, ahogy mozgását igyekszik követni. Örömében felkiáltva mutogat a másikra. - Ma is üres kézzel mész haza, Te balga marha! - rivall rá hahotázva. A másik köpcös, az ételt bizonyosan nagyon szereti, köldöke alantas kacsintgat ingjének rövidsége, s pocakjának mérete alatt. Hurkás ujjaival, zsíros haját túrja, fejét fogva s tudatosulva vereségének tényén. A szerencse forgandó, mondják, a disznósült pedig ínycsiklandó, de ma úgy látszik, a köpcösnek egyikből sem jut.
Kofák kiabálják túl egymást, s munkások rakodják az árut, felettük sirályok rikácsolnak, reménykedve tekintve a halászok bőséges zsákmányára melyből hátha hátra marad néhány kóbor darab. Egy újabb hajó fut be a Nulport-i kikötőbe.

- A Tengerek szerencséje ezúttal bíz melléd állt fiam! - Szólal meg a kapitány szavait intézve nekem. - Ugyan miért? - Érkezik is vissza a kérdés rögvest, s közben acélszín szemeim nem vonom el az elém táruló kikötő városról, mely lüktet, mintha soha sem aludna, folyton mozgásban volna. Az árusok portékáikat bocsátják áruba, a rakodók szakadatlan emelik a méretes ládákat szekerekre, vagy kisebb kocsikra. Az első benyomások egy idegen világból érkező számára. - Megúsztad a találkozást a Tengeri Boszorkákkal! - Nos, ez a mondat már kényszerű mozgásra késztet, még ilyen látvány mellett is, mégpedig, hogy fejem a kapitány irányába fordítsam. A másik haja hátára vetve, szabadon kiengedve álláig ér nagyjából. Hajdanán hollószín, mostanra inkább a viharos ég szürkéjébe váltott, jócskán a korban lehet, hatvannál is több telet látott már legalább. Alkata még így is szikár, dolgos múltról árulkodik. Nyakában egyszerű bőrlánc lóg rajta apró fából készült kicsiny karikával. Barna íriszei állják, az acélkék kérdő pillantásom, tán még fejem is parányit dőlni látszik oldalra, jelezvén a másiknak, hogy nem igazán tiszta számomra, hogy csupán a rumos üveg üressége, vagy netán a nap túlzott áradata a kobakra okozza a mondatok ilyen irányú áramlását. De az öreg nem rest, látja a tekintetemben megcsillanó értelem teljes hiányát s annak abszolút kérdő mivoltát. - A Tengeri boszorkák, úgy tartják meseszép hajadonok, a mélyből úsznak fel, s ha nem vigyázol, a végtelen sötétségbe ragadnak magukkal, s többé nem látod a napvilágot, ha tengerre szállsz, óvakodj tőlük! - Int óva, egy sokat látott matróz tanácsa. Úgy döntök, betudom a rumos palacknak. Végül apró mosollyal bólintok. - Kerülöm akkor a Vízi banyákat. De egyelőre nem tervezek újra vízre szállni. Aldo, azt mondta északnak induljak, Calden felé. Nekem megfelel, mint úti cél. - Válaszolom, miközben karom a korlátnak támasztom. A hajó köteleit közben a partra vetik, s a kintiek gyakorlottan kis is kötik, hogy megkezdhessük a délről érkezett árut kirakodni. - Azért azt jobb, ha nem vered nagydobra fiam. - Szól még vélhetően úgy, hogy csak én halljam, s közben karja lendül, hogy egy egyszerű kopottas rongyot repítsen felém, éppen a vállamnak. Reflexszerűen mozdul kezem és az anyagot elkapom, annak helyére tekintek. Éppen oda hol az örök emlék díszeleg, a billog mely megpecsételte sorsom. Felnézek rá, egészen aprót bólintok, Ő bíztatón viszonozza, tudja, mi vagyok, mi voltam mégsem használta ellenem. Hála mit érezhetek most, de kezem mozdul és a szövetanyagot gondosan a billog köré tekerem, hogy mellényem ujjából látható amaz ne legyen a kíváncsi szemek számára. A rakodásban segítek, ez a legkevesebb mivel tartozom, s mit adhatok cserébe az útért, hogy elhozott. - Sokkal tartozom, egyszer majd megadom! - Nyújtom karom az öregnek. - Ne aggódj, behajtom! - Vigyorodik el. Rövid bólintás, néma köszönet, majd az ötfogú, Aldo kiált még oda. - Észak Khaled, ne feledd, és lehetőleg ne dögölj meg, túl hamar! - Igazán kedves búcsúszavak, főként csodaszép vigyorával megfűszerezve. - Te pedig nyugodtan nyírasd ki magad Aldo, senkinek nem fogsz hiányozni! - Vigyorodom el én is, rövid kis nevetés az öregtől is aztán a búcsú megvolt, hát irány a part, majd onnan kitalálom merre tovább. Gondolnám de Aldo nem hagyja annyiban, egy kóbor almát hajít felém, hátha kobakon talál. De bíz a reflexek jól működnek nálam így hát elkalom. - Az útra, akadjon a torkodon! - Vigyorog még Ő is miközben int egyet. Én pedig jóízűt harapok a gyümölcsből ha már így megkínált búcsúzóul, egy bólintás még neki is jár aztán távozom. Egyszerű dolgaim magamhoz vettem, két kardom a hátamon keresztben, s a páncél mit út közben szereztem, ez minden vagyonom így hát sürgősen munkát kell keresnem, lássuk mit tartogat a nagy világ a magam fajtának. Jobbomban a szegényes holmim, egy egyszerű táskában, míg balommal a piros almát majszolom.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
610
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:09 pm

A kikötői város talán legnyüzsgőbb helye a dokkok, ahol a kisebb csónakoktól kezdve a több árbócos hajókig mindenféle vízi jármű megtalálható. A sirályok rikácsolásába a matrózok alkoholgőzös rikoltásai, a kofák kiabálása és az egyszerű népek életének szimfóniája elegyedik szinte éjjel-nappal. A dokkok a piacon kívül az egyedüli hely, ahol a katonai jelenlét kifejezett, hiszen a kereskedelem visszaesése néhány tolvaj, bűnöző miatt senkinek sem tenne jót.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dokkok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: