Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Iilah nau fost nix fil KaDiPE5
Iilah nau fost nix fil KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach, Tindómiel Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Iilah nau fost nix fil

Go down 
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 8:20 pm
Tollba mondott kalandok II.

Jó szívvel, hagytam magam mögött a tábort, kedves emberek emlékét őrizve a szívemben. S már akkor eldöntöttem, ha tehetem s csak egy kicsivel is hozzá tudom juttatni a kicsi Myllát a világ megismeréséhez, megteszem. Hónapok teltek el, s most, hogy pár napot szánhatok ügyeim elrendezésére és átgondolására úgy érzem ideje eleget tennem a fogadalmamnak is.
A kandallóban parázsló hársfa langyos meleggel tölti el a szobát, köpenyem ráhajtom a székre s szerzeményeimet az asztalra helyezem, még mielőtt megpiszkálnám a tüzet, s újabb hasábokkal etetném meg, melyeknek kérge sercenve kap lángra. A szoba egyszerű, de a maga puritánságában mégis otthonosnak és igényesnek tekinthető. Az asztal az ablak alatt, melynek keretzugaiba halmokba rendeződik a hó. A korábban már előkerülő tintába mártom a hosszú lúdtollat s kövér cirkalmas betűket formázok a recsegő papíron:

"Drága Mylla!
Remélem, levelem …
...Szeretném, hogy tud, ha újbóli találkozásunk órája még jócskán váratna magára, és írni szeretnél, úgy a csomagban találsz, EGY papírost tűzlevél- pappírnak hívják..."

Halvány mosoly kunkorodik ajkamra, ahogy a tollat visszahelyezem a tintatartóba. Míg a lap magába szívja a fekete tintát, újból magamra kanyarítom köpenyem, s a már felig leégett fa hamvaiba túrok a piszkavassal, melyre ismét lángra kap a tűz s apró pernye ereszkedik csizmámra. A nedves fa, erejét veszi a tombolásnak s gőzölgéssé szelídül. Mire végzek, épp, oly száraz lesz a tinta, mint a kiszáradt patak. Leülve gondosan hajtogatom össze, majd csúsztatom a selyempapír illeszkedésébe. Mielőtt vissza nem tértem a fogadóba, megérdeklődtem, hogy mikor indul karaván a Romok klánjához, s meg is tudtam, hogy még ma napnyugta előtt indul egy pár szekérből álló menet a szabadnép területére. Bár még a Nap csak delelőjén járt, jobbnak láttam, ha mihamarabb felkeresem a karavánvezetőt, s átadom neki a csomagot.
Az hófehér áldás még mindig az emberek nyakába hullott, s megtelepedett a házak tetőin, ahogy a kicsiny szökőkút káváján is. Ujjamhegye vékony vájatott hagyott a puhaságban, ahogy végig húztam rajta, miközben elhaladtam mellette. A hideg végig futott a hátamon, de nem amolyan rosszérzéssel, jó volt, kellemes. Nem sok időt szenteltem az ábrándozásnak, pillanatokkal később már a hókásás macskaköveket tapostam, a város azon része felé, ahonnan a kereskedők indulnak útnak portékájukkal. Nem mondanám rövidtávnak, de igazából nem is bánom, annyira nem, hogy kerülővel érkeztem meg a térre, ahol lovak pihentek kikötve, s emberek pakolták meg a szekereket, kordélyokat. Némi kérdezgetés után, sikerült megtalálnom azt a jól megtermett legalább két méter magas, tarkopasz férfit, kinek szakálla vékony ívben keretezte arcát, aki Eviranon át indult végleges úticélja felé. Ennyit, a sablonos elképzelésekről… Néhány ulronért cserébe megígért, hogy átadja annak a kislánynak a csomagot, akinek aranyló kalászín haja van, meleg barna tekintete, melyben huncutul csillan meg a napfénye, kinek orcáját szeplők pettyezik, de valószínűleg a kosztól úgy se fog látszani. Pedig igazán helyes pofi. S Mylla névre hallgat, ha éppen úgy tartja kedve.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Iilah nau fost nix fil Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 8:19 pm
1021. Újrakezdés havának 25. napja

Száz és száz lámpás világítja most be a kanyargó utcákat, a szél mindenfelől vidám éneket sodor , tömény édes illat üli meg a levegőt. A tűz magasra csap, ahogy egy éjszakai csillámlót újra elemèszt. Maradványaiba kap a hűvös esti szél, s tekeregve viszi egyre feljebb s feljebb. Hírnöke az embereknek az istenek felé, melyben szerelmet, gyermekáldást, jó termést kívánnak, s hogy teljesülni vagyon, hát majd az égiek megvitatják felhőből, napsugárból a csillagok fényeiből kovácsolt trónusaikon. Sajátom is itt pihen mellettem az asztalon. Mielőtt visszatérnek az ünneplő tömeghez, s szívem vágyát az éjszakába suttognám, egy titokról kell levernem a láncot, ahhoz, hogy kérésem, akár csak fontolóra vegyék.
Ò Ronit, fényesség és tudás atya, S Tahrovin a Hold s Alvilág ura, fogadjátok hódolatom, halljátok könyörgésem, s bocsájttassatok meg bűnömért.

Volt idő mikor a Mágustorony falai között megbújva jártam. Taszított a más fajúak jellegzetes szaga, gyűlöltem mindent, ahogy ők gyűlöltek engem, habár egyik sem tudta, hogy sárkányvér csörgedezik ereimben. A fajtám akarták kiirtani. Nem akartam velük érintkezni, hisz valaki felelős volt a családom haláláért, nem tudom ki - az se volt biztos, hogy azon falak közt volt- ezért gyűlöltem mind. Aztán szép lassan minden megváltozott...
Sokszor az órák után a lakókörlet helyett, a könyvtárba töltöttem az időm vagy egy elhanyagolt, romos, széljárta lezárt toronyban. Mit csináltam ott? Néha semmit, csak a boltíves ablakon bámultam ki ès a távolabb eső Titkok kertjének fényeiben gyönyörködtem, megsárgult lapjaidra karcoltam emlékeimet éppen ùgy, mint most. Csak el akartam tűnni, sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki rám talál.
Halk reccsenés keltette fel figyelmem, nem olyan volt, mint amikor a szèl lengeti meg a korhadt, csüngő lépcsőfokokat. Lopakodott, de mèg gyakorlatlan volt benne. Feszülten figyeltem az ajtót. A padlón egyre hatalmasabbra nőtt az árnyék, bennem pedig a rettegés. Szorosan a falhoz simultam, az első varázslat - addig az egyetlen- igéjét mormoltam el.
- Tudom, hogy itt vagy. - hallottam meg az ismerős hangot. Patkány volt. Az igazi nevèt sosem tudtam meg, mindenki csak ìgy nevezte. Az a fajta volt, akit ez csöppet sem zavart, sőt mèg èlvezte is. - Nem bujkálhatsz örökké. - mondta, ès ekkor megláttam őt is. Idősebb volt nálam, legalábbis látszólag, az èn testem mèg gyermeki volt, èppen csak mutatkoztak rajta nőiességem jegyei. Nem tudtam mit akarhat tőlem, de valahogy az volt az érzésem, nem is akarom megtudni. Tudtam, hogy hamarost lefogok lepleződni, ìgy megpróbáltam a háta mögött kiosonni. Magamhoz szorítottalak ès lélegzetemet visszatartva tettem néhány lèpèst az ajtò felè. Már azt hittem sikerül meglepnem mikor hirtelen megragadta felöltőm gallérját s a falnak vágott. Ernyedten csùsztam le rajta, èreztem, ahogy a tarkómon vékony csíkban folyik le a rubinszìn vèrem. Fájdalom jártál át testem, szemeim könnytől voltak nedvesek. Felröhögött, èles kontrasztot alkotott a sùlya alatt panaszosan nyikorduló paldlò hangjával. Kinyitottam az szemem ès Patkány már ott állt fölèm magasodva. Éppen gatyába rázta magát. - Tudom, hogy mi vagy te! - mozdulatában, ès hangjában minden fenyegetès benne volt. - Egy szörnyeteg, egy emberbőrbe bújt szörnyeteg. - fájdalmasan nyögtem fel, ahogy próbáltam felállni, de testem cserben hagyott. - Segítsek? Segítek èn neked, te sárkányfattyù. - vigyorodott el miközben a hajamba kapaszkodva az ablakhoz húzott. - Eressz el! Kèrlek, eressz! - kiabáltam miközben a padlòt tapostam, ruhám fájdalmasan reccsent, ahogy egy rozsdás szegbe akadt. Felrántott az ablakba, mellkasomból kiszorult a levegő. Könnyezve bámultam az alattunk hùzòdò fehèr, olykor szürkèbe fordulò sziklákat. -  Akarsz repülni? Ùgy, mint az őseid. Megtanìtalak. - suttogta a fülembe. Minden erőmet összeszedve fordultam felè vègig számítva arcát körmeimmel. Hátra tántorodva üvöltött fel, pofájához kapva. Elmaszatolta a vèrt az arcán, mèrgèben pedig megütött. - Elvègzem a feladatot, ès hamarosan maguk közè fogadnak! - szűrte a fogai között. Rám akarta vetni magát, de valahogy sikerült kifordulnom kezei közül s ő a lendülettől átbukott a párkányon, de mèg idejèben sikerült megkapaszkodnia. Aprò kavicsok, s törmelék gördült ujjai s talpa alatt, ahogy vissza akarta hùzni magát. Tètovázva léptem közelebb, a szívem mèg mindig a torkomban dobogott. - Segìts, kèrlek...- erőltetve fújta a szavakat, S èn csak álltam ott. - Ìgèèrem...nem szòlok senkinek! - rimánkodott, miközben az egyik keze lecsúszott az ablakbòl. Rámarkoltam a csuklójára, szorítottam, ahogy csak bìrtam. - Mi lesz már? Segìts! - sürgetett. - Segìtsek? - bizonytalanul kèrdeztem vissza, össze voltam zavarodva, hisz pár perccel azelőtt mèg meg akart ölni. Aztán, mint fogaskerék fordult volna bennem valami. Elöntött a harag s a gyűlölet. - Akarsz repülni? Segítek. - kèrdeztem tőle, s mèg jobban csuklòjára szorìtottam ujjaim. Szemei elkerekedtek, valóban meglepődött. Ha szörnyetegnek gondol, szörnyetegkènt is fogok viselkedni, gondoltam. Èlet ès halál felett èreztem hatalmat, pedig ez csak az istenek kiváltsága. Egy mozdulattal szakítottam el kezèt a párkánytól, ujjaink mèg egy pillanatra összekapaszkodtak, aztán eltűnt a bárányfelhők alatt. Mèg most is kristálytisztán hallom, elhalkuló kiáltását. Összeroncsolódott testèt csak nèhány nap mùlva találták meg a sziklák között. Szerencsétlen balesetnek gondolták, hisz az a terület évtizedek òta el volt zàrva a diákok elől, ùgy vélték szabályt szegett, s èn nem világosítottam fel őket a tènyekről.

Hogy miért most küldtétek rám gyötrő álmokat, s miért most kívántatok vallomásomat, - hisz szemetek mindent lát, fületek mindent hall- csak ti tudhatjátok. Már csak nèhány òra s ùj èvre virradunk, ìm hát papìrra vetettem, mit mèg soha, ìm itt a vallomás, mely már règ a lelkemet fogta. Legyetek hozzám irgalmasak, s immár vessétek a feledès kùtjába, több álmot ne hozzon, vállalmat ne nyomja e tett súlya.
Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Iilah nau fost nix fil Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 8:17 pm
***
Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Iilah nau fost nix fil Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Iilah nau fost nix fil Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Csöndes kalandok-
Ugrás: