Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1022. Remény hava, Nulport KaDiPE5
1022. Remény hava, Nulport KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1022. Remény hava, Nulport

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 9:43 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Azt akartam, hogy minél előbb vége legyen.
Mintha csak reméltem volna, ezzel pont kerül egy sokkal kuszább történet végére is.

A város utcáin elvétve lézengtek emberek, a legtöbben ilyenkor már zárt ablakok mellett aludtak. Hajók imbolyogtak némán a dokkoknál, fáklyák pislákoltak szórt fénnyel a falakon. Úgy, mint akármelyik éjszakán.
Tompán dübörögtek a lovak patái, ahogy végigvágtattunk az utcákon. Ütemes klap-klap-klap; így érkezik el hát ma éjjel a halál.
Aznap önkényes voltam, ítéltem azok felett, kik mások felett ítéltek. Ördögi kör volt ez, ám akkor semmi lelkifurdalást nem éreztem, hogy a részesévé váltam.
Megérdemelték, ők kérték ezt az ítéletet.

A lovak prüszkölve álltak meg a Vörös Szirén előtt, patkóik sarat hánytak, ahogy lovasaik megrántottak a kantárt.
Két férfi vizelte az oldalfalat, felénk fordították bágyadt tekintetüket, mire az egyik borbély csak megvillantotta kardja pengéjét. Egy pillanatra minden elnémult az éjszakába, kivéve persze a fogadóból kiszűrődő mulatók zaját.
- Ha jót akarnak maguknak, takarodnak - vetette oda a borbély, mire a két ember, mintha kábulatból eszmélt volna, szitkozódva tűnt el az utca kanyarában.
Lucas szállt le elsőnek a nyeregből, őt követte két másik férfi. Egyszerű mozdulattal rúgta be az abronccsal fogatott ajtót.
Valaki sikoltott, korsók borultak fel, székek csikorogtak. Kardok csusszantak ki a hüvelyükből.
Ekkor szálltam le én is, és léptem be a három férfi nyomában.
Végignéztem a megdermedt tömegen. A szajhákon, a csaposon, kinek kezébe még a korsó is megállt, a részegeken, a rongyos kereskedőkön.
Szemeik elkerekedtek, a sör kábulata mintha egy pillanat alatt szállt volna ki belőlük, suttogások haltak el fojtott hangon.
- A Maszkos...
- Ő az?
- A picsába, Todd, menjünk innen.
- Nem lehet

Kérdőn pillantottam Lucas felé. Ő pedig az egyik, sarokban álló asztalra mutatott, ahol öt férfi ült.
Ők voltak.
Felemelkedtek, ahogy a végrehajtóm ujja feléjük fordult.
Hallottam, ahogy felzárkózik mögénk a többi borbély, hallottam szegecselt csizmáik kopogását a szúette tölgyfapadlón.
- A ma éjszaka tanulság lesz valamennyi ember számára - szólaltam meg, tekintetemet körbejártattam a fehér arcokon. Végül az öt férfin állapodtam meg.
- Aiken Hackney. Az ember, akit ezek öten a túlvilágra küldtek, a testvérünk volt. Lássa tehát mindenki, milyen sorsa jut az, ki a Homállyal kerül szembe.
Közelebb léptem hozzájuk, olyannyira, hogy a szemükbe nézhessek.
- Feljöttünk a lelkükért az Alvilágból.
Felemeltem kesztyűbe bújtatott kezem.
Elsőként Lucas lépett ki mellőlem, megforgatta markába a kardját. Hangtalanul ontotta ki az első férfi beleit, vére a fehér palástomra is ráfröccsent.
A többiek felpattantak, kiáltoztak, ám senki se felelt nekik.
Intettem, ezúttal határozottan Deedra felé.
Most rajta volt a sor.


Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 2:43 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Semmi választ nem kapok a kérdésemre. Inkább bosszant, mint örvendek a titokzatosságának. Mindig ezt teszi vele. Kérdéseim felére válaszol, legyen szó erről, vagy a közös tetoválásukról.
Egy mély levegőt veszek orromon beszívva a levegőt.
- Helyes. – Vetem oda cseppent sem illedelmesen, s erre már csak akkor jövök rá, amikor kimondom a szavakat. Nem ilyennek szántam, de már késő. Majd mikor hozzá teszi, hogy mind erre vágyunk, egy keserű apró mosolyt engedek a számra ülni, majd olyan gyorsan, ahogyan az jött tűnik tova is száll.

Megindultunk, követtem. Nem is figyeltem az utat, vagy a lépteimet csupán a gondolataimba merültem. Elképzeltem milyen lesz majd vérét ontani azoknak a mocskoknak.
A hideg levegő belemart az arcomba, s egy pillanatra meg is borzongtatott. Folyamatosan követtem őt. Ő a maszkos, ez olyan hihetetlen, bár akkor gondolhattam volna. Viselkedése mindig is fellengzős volt, bár ezt a temérdek elkölthetetlen pénz miatt hittem.
Bizonyosan soha sem kellett nélkülözni, ahogyan nekünk. Boldogok voltunk, hiába nem volt néha a legjobb a termés, vagy kevés a vad.

Szótlanul tettük meg az utat, amit nem bántam, hiszen olyan sok minden volt a fejemben, és a látványa is oly furcsa volt számomra.
Megérkezve Lucas állt ott, s a temérdek ló, s lovas. Örültem, hogy a saját lovam kapom, hiszen remek ló, sokat fizettem érte.
Felültem a lóra, ahogyan mindenki más is. Olyan hihetetlen volt egy ilyen helyen lenni, és éreztem az öldöklés vágyat mindenkiben, az igazságot.
Végig hallgatom, ahogyan szót emel. Egyetlen egy könnycsepp kerül az arcomra, amit a sötét éjszaka leple takar. Lassan, s hatalmas fájdalommal tele csordul le napbarnított arcomon, s esik az a kantárt tartó kézfejemre.
Nyelek egyet, hogy a többi könnyem elrejtsem, s nem válaszolok, csak követem őket. Egy vagy több az enyém.
Ennek bizonyosan nyoma marad a történelemben, és Nulport utcáin, az emberek tudatában. Nem csendben, s sötétben intézett öldöklés lesz ez.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 8:16 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

A maszk alatt az arcomra keserű mosoly ült ki. Halott és hideg mosoly volt ez, fekete diadalt ünneplő.
Hiszen Deedra arcán nem volt fény. Üres volt.
Akárcsak én. Sötét órája volt ez a megértésnek.
- Megkapod, amit kérsz - feleltem, a maszk alól pillantva rá - amire mindannyian áhítozunk.
Átléptem a kicsiny szoba küszöbét, még az oldalamra kötöttem egy övet, amin elsősorban kulcsok lógtak.
Kinyitottam előtte a következő kaput, ami már ténylegesen a katakombákba nyílt.
Hideg levegő csapott meg mindkettőnket, ám nem nyirkos, száraz, akárcsak a bor idejekorán. Fáklyák fénye szegélyezte lépteim, ahogy magabiztosan elindultam. Bíztam benne, a lány mögöttem van.
Csizmám sarkba ütemes kopogást vert, s hamarosan egyre több és több kapcsolódott mögé.
Árnyakként váltak ki a homályból az emberek mögénk.
Összesen tíz volt megbízva a kíséretünkkel.
Tíz borbély. Tíz eszelős, ádáz, vérre szomjazó harcos, aki a szemébe mert röhögni a halálnak, s kész volt két kézzel szórni azt.
Ám rajtuk kívül még voltak, nem is kevesen. A tagok, akiket a céh felölelt városszerte. Hiszen mind a részesei voltak a dicső napoknak, részesei hát a gyászlepellel terítetteteknek is.

Átkígyóztunk a város alatt, s mire elértünk a temetőig, mögöttünk ott állt a Kegyeltek hosszú sora. Nem szóltak, a tekintetükkel kívántak vért.
A temetőhöz vezető lépcsőt belepte a moha, a sírkövek között kósza szél kódorgott, ahogy felértünk a felszínre.
Megismertem Lucas feketébe burkolt alakját, tizenhárom ló állt a fejfák között.
Tizenkettő fekete, egy fehér.
Csak némán bólintott, amikor átadta a kantárszárat.
Könnyedén húztam fel magamat a nyeregbe, és megvártam, amíg mindenki ugyanígy tesz.
- Ma éjjel vért veszünk, mert mi vérünket vették - szólaltam meg, meleg leheletem elveszett a maszk mögött - Ma éjjel nem az árnyak között mozgunk, hanem mi magunk leszünk az árnyék. A rémálom, a vér, ami felmossa majd Nulport utcájának köveit. Csak azokat öljük, kik minket csonkítottak, ám ők mindenki számára példa lesznek. Halál rájuk!
Visszhangozták a sírkövek, a Kegyeltek. Az én lelkemben is visszhangzott, ahogy megfordítottam a lovam, és a város felé vettem az irányt.



Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 6:17 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Lassú pillantásokat vetek rá, a gyertyafénye lassan mindent át jár.
- Aiken tudta? – Kérdeztem egyszerűen. Már tudtam, ő az, ő áll mindenek mögött. Az illat ezért volt ismerős talán? Nem találkoztam sokszor a maszkossal, hogy meg tudjam állapítani a kilétét, hiszen oly kevés ideje vagyok a szolgálatában. Egy helyben álltam, s figyeltem, igyekeztem feldolgozni az információt, és a történéseket.
- Madaraid… - ismétlem el egészen halkan, semmi rossz nincs szavaimban, egyszerűen igyekszem felfogni és összekötni a maszkost és Edellynt.
- Ám legyen úgy. – Mondom erőt sugározva, ám arcom még mindig olyan érzelem mentes, és tekintetem üres. Olyan üresnek érzem magam, reménykedni tudok abban, hogy a fájdalmamon segít, ha a gyilkosainak a feje a porba hull.
Ahogyan rám pillant olyan kérdésszerű, nem is értettem mit rejthet az.
- Egyet én akarok megölni, ha nem többet. – Mondom. Ivott valamit, tán valami főzet lenne, a végén még a mágia is világra kerül e falak között?
- Mindenem megvan köszönöm. – Mondom. Talán egészen eddig erre képeztem magam, s lettem olyan jó kardforgató, ami most.  Mikor még elindultam ezen az úton egy kis ijedt kisleányka voltam, aki naivan beleszeretett egy kalózba, s most ki vagyok? Úgy hiszem egy erősebb, s ölésre kész nő, kitől mindent elvettek.
- Alig várom. – Mondom, s elbiccentem oldalra a fejem kihűlt tekintettel.
Szavaira a maszk mögötti szemeibe pillantottam, s bólintottam.
- Induljunk. – Mondom.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 9:51 am


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Leteszem kezemből a gyertyát, a könyvekkel, levelekkel, pecsételővel szórt asztalra. Az ezüst kancsó, kupa mellé rakom, fénye ügyetlenül botlik meg rajtuk.
"Hol vagyunk?"
Lényegretörő kérdés a poros falak között. Még mindig halványan mosolygok, számomra ez már oly' rég egyértelmű, természetes.
- A Katakombákban - feleltem egyszerűen - azon a részén, ami a Kegyeltek előtt is tabu. Ide nem léphet senki az én engedélyem nélkül.
És úgy, ahogy mindig, öltözni kezdek. A könnyű anyagok rétegeit, tunikát, kaftánt, mind-mind fehérben, lassan maszkulin alakká válva.
- Lovak várnak a temetőnél - folytattam, miközben kézelőimet gomboltam -, a Vörös Szirénhez megyünk, Aiken gyilkosai a madaraim szerint ott tivornyáznak.
Kendő alá szorítottam a hajam, rutinosan tűztem oda minden hajtását.
Deedrára pillantottam.
"Hát még mindig nem érted?"
Mégse kérdeztem semmit, csak töltöttem a kupába. Lucas löttye, még mindig keserű volt, sose árulta el, mit rak bele, ám hatásához kétség se fért. Berekedtem tőle, mint valami férfi, ki egy éj hosszat énekelt a tavernában sörgőzös lehelettel.
Felhajtottam, és meg is köszörültem a torkom utána.
- Végy magadhoz, ha még szükséged van valamire - azzal kinyitottam előtte a szekrény ajtaját, amibe ismételten a legkülönfélébb tárgyak sorakoztak. Fegyverek, Lucas bájitalos üvegcséi, és egy párnán pihenő ezüstmaszk.
- Bosszút ígértem - nyúltam a maszk felé, hátat fordítva -, megadom, mert megadhatom. Mert meg kell adnom, mind neked, mind saját magamnak, mind Aikennek, mind a Homálynak.
Egyszerűen illesztettem az arcomra, pántját kendővel fedtem. Hűvös volt a fém érintése, hűvös volt a bosszúvágy is. Kötelesség. Kísérlet arra, hogy mindannyian megnyugvást leljünk.
Megfordultam, felhúztam fehér kesztyűimet is, majd a lányra pillantottam.
- A véres alkony, tiszta hajnalt hoz, Deedra.



Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 07, 2022 8:03 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Szavamra nem jött válasz, de miért is tette volna? Talán még magam sem vártam rá választ. A csend nem volt kellemetlen, mi közénk telepedett. Gondolataim olyan lassúak, és fárasztóak voltak a napokban. Egyszerűen képtelen voltam amúgy is a beszéd mestersége, ami régen olyan jól esett.
Olyan voltam, mint egy kendő, amiből minden csepp vizet kifacsartak, s most csak lóg a semmibe. Én is ezt éreztem, ürességet.
Az ajtó nyílik, s mi átlépünk rajta. Levegő megborzongtat engem, olyan fagyos s csípős.
Nincs vége az utunknak, hiszen újabb lépcső, ahol megannyi dolog fogad minket.
Körbe pillanatok, s mély levegőt veszek. Olyan ismerős egy illat.

- Hol vagyunk? - Kérdeztem rá, hiszen nem lehet biztos semmiben sem, hiába látom amit látnom kell. Mégsem értem. Ürességet helyét a kétely, és az aggodalom veszi át.
Miket rejteget még a nő előttem? Nem mintha tartozna nekem, hiszen nem, ám mégis talán azt hittem van közöttünk valami, vagy legalább is alakul egy fajta barátság. De tán ez annak a jele már, hogy megbízik bennem. Minden olyan zavaros.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 31, 2022 8:51 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Nem érhette. Még nem. Ám innen már nem volt vissza út, se neki, se számomra. Elszántam, hát megteszem.
Hagyom, hogy pár pillanatig poros csend üljön közénk. Majd szó nélkül fordulok meg, és mozdítom el a megfelelő fáklya acél tartóját. Úgy, ahogy annyiszor, most is halk csikorgással enged a kő.
Benyomom az ajtót, olyannyira, hogy átférjünk rajta. Megrogy a gyertyaláng, ahogy hűvös levegő száll fel a föld alól.
Még egyszer hátrapillantok a lányra, aki ekkor talán jobban megértette a fájdalmam mindennél.
Majd elindulok, lefelé a keskeny csigalépcsőkön, lefelé az Alvilágba.
Odalent a kis szoba fogad, a ruhákkal, a maszkkal, egy mosdótállal, üvegekkel, fegyverekkel, s még megannyi mással, aminek felét én, felét Lucas se tudja már.
Egy fáklyát meggyújtok lent is, amely így megvilágítja a felakasztott fehér tunikát, bő nadrágot, a faládákat, a szekrényt.
Falát kézzel vájták ki, vérrel s verítékkel, és nem kevésbé sok titkot őriz, mint a küszöb, amelyet átléptünk.



Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 23, 2022 10:23 am
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Pillanatra megtorpantam, s akarva akaratlanul is táncba lendültek a szemöldökeim. Arra z időre levegőt is elfelejtettem venni, így mikor válaszra görbítettem ajkaim, előtte egy nagyobb levegő szökött be a tüdőm minden pontjára.
- Tessék? – Kérdeztem vissza gondolkodás nélkül, s bár nem vártam vissza választ azonnali megszólásosomra, gondolataimban ott motoszkált az, hogy nem is fogok. Edellynt nem úgy ismertem meg, mint aki válaszol bármire is. Mai napig nem tudom miféle kapcsolat volt közöttük, hiába kérdeztem oly sokszor.
Majd elindultunk, s lépteimmel követtem őt. Csendben, szótlanul vonult a két összetört szív, a két meggyötört ember.

Tudnak még engem, vagy őt az istenek jobban bántani? Bár gondolataimban mindig az motoszkált, hogy ő kétszeresen is átélte az érzést, s tán abban az esetben, ha nem látja a holtat másodszor már el se hitte volna.
Milyen lehet kétszer meghalni az emberek szívében? Számomra egy is elég volt. Megjöttünk?
„Bíztam benne, hogy nem utasítod vissza.” Mondja nekem, arcom még mindig nem mutat semmit. Olyan üresnek érzem magam, hogy talán nincs is már bennem semmi se.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 7:03 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Esetlenül táncolt a gyertyaláng, ahogy leértem a lépcső aljára. Amikor Deedra hangja megszólalt mögöttem, valahol, legbelül elégedettség töltött el. Olyasvalami, amit csak akkor érez az ember, ha a dolgok a tervei szerint alakulnak.
- Az Alvilágba - feleltem neki, ám nem pillantottam hátra. Mögöttünk sötéten ásított a ház, ahogy az újabb lépcsőkre tértem, amik az alagsorba vezettek. Ott állt feketén a fürdő ajtaja, mellette pedig a borospincéé. Nyikorogva engedtek a zsanérok, ahogy átléptem a hűvös kőküszöböt.
A gyertya fénykoszorúja ívesen tört meg a boltíveken, ahogy végig haladtam a katonákként strázsáló hordók előtt. A terem végében ugyanaz a faragvány köszöntött, mint annyiszor az évek során. A vakablakba faragott címer két oldalán fáklyák álltak. A gyertya lángjával meggyújtottam őket.
Megfordultam, hogy bevárjam a lányt.
- Bíztam benne, hogy nem utasítod vissza.


Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 19, 2022 3:39 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
A gyertya táncba kezd, ahogyan az ajtó kis nyikorgással nyílik. Semmit mondó, hiheti talán azt is, hogy rideg arccal pillantok rá. Kérdésemre pedig a lényegre térve felel.
Érdeklődve el eresztem az ajtót, s kezem magam mellé simul, szemem összeszőkül, s övét figyeli a narancsos gyertyafényben. Még mielőtt rákérdeztem volna, hogy még is mi lenne az, ő maga bele is kezdett.

Nem feleltem semmit, lassan pislogtam, majd valamiért lepillantottam. Nem gondolkodtam, csak a testem alig akarta azt tenni, amit a gondolataim akarnak.
Nyitva hagytam az ajtót, s beléptem a szobába. Nem voltam kész egy azonnali induláshoz, reménykedtem benne, hogy azt a pár lélegzetvételnyi időt türelemmel megvárja, ami megragadom a felszerelésem, s elindulhatunk.

Ezt is tettem, s nem figyeltem ő merre van. Azonban, ha így tett, s megvárt engem, akkor együtt indulunk le a lépcsőn.
Szavak nem jöttek a számra, nem tudtam el mondani neki, hogy mennyire is vele vagyok.
Kifordultam önmagamból.
- Hova megyünk? – Kérdeztem csak ennyit, amikor leértünk a lépcsőn.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 10:50 pm


Wild hunt
« taggeld;  @Deedra Gindrian •  Zene; Life or death »

Ahogy kinyílt az ajtó, és megpillantottam a lányt, átfutott a gondolataimon, mennyi arcot ölthet a gyász, a halál portéja. Ő is szenvedett.
- Teszek neked egy ajánlatott, Deedra - kezdtem bele halkan, mintha csak a szél suttogna. - Most velem jöhetsz, kardot foghatsz Aiken emlékéért. Vagy, bezárhatod ezt az ajtót, és hagyhatod az éjszakát a maga medrében folyni. Te döntesz.
Lényegre törő voltam, és rezzenéstelen arccal figyeltem, vártam a reakcióit.
Akárhogy dönt is, azok az emberek ma meghalnak, ám... Joga van elvágni az egyik torkát. Mindannyiunknak jogunk van hozzá.
Nem akartam megfosztani ettől, és a Kegyeltekhez tartozott. Ahogy Aiken is, így nem is volt kérdés, hogy bosszút állunk. A kérdés a mód volt.
Mert bár annyiszor láttam, mint omlott vérfüggöny elém, ez most másnak ígérkezett. Ez sokkal személyesebb volt, teli emlékekkel.
Amennyiben Deedra válaszol, és igennel felel, szó nélkül indulok el a folyosón, lefelé a lépcsőn, bízva benne, hogy követ.



Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 11, 2022 9:40 pm
Wild Hunt
« taggeld;  @Edellyn Arienthe e •  Zene; ide • credit; »
Már nem tudom, mióta nem alszom. Álmaim azonnal felkelletnek, s hulló könnyeim minden éjjel a kézfejemmel törlöm le. Hangtalan sírás ez, amit más nem hall.
Találkoztam Jagger Fentonnal, s fizettem az információért, amit meg adott. Két férfiról. Még is miért tették ezt, persze naiv kérdés, s pontosan tudom ré a választ. Drest miatt, ám nem tudom ő él e még, vagy hal.

Megint megébredtem, és összekötöm a hajam, majd a tálhoz sétáltam, amiben friss vizet öntöttem, hogy megmossam az arcom. Éreztem, hogy nekem ma sem itt a helyem, és egyébként sem.
El kell hagynom Edellyn házát, amilyen hamar csak lehetséges. Talán van annyi pénzem, hogy vehessek magamnak egy kis viskót, vagy tovább álljak. Büntessenek meg, öljenek meg… nem érdekel többé semmi.

Ekkor kopogás törte meg a gondolataim. Ki az? Elindultam az ajtó fele, és kinyitva Edellyn volt előttem.
- Igen? – Kérdezem. Ám legszívesebben rá ripakodtam volna, hogy mit akar, és hagyjon békén, ahogyan mindenki másnak is. Ha megint valaki megkérdezi, hogy jó vagyok, e elvágom az illető torkát.
Fel volt öltözve, és határozottnak vélem a gyertya lángjában állva, ám talán tévedek.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1790
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1022. Remény hava, Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» 1022. Nulport
» 1020. Remény hava - Calden
» Calden, Szárnyas Csikó, 1022 ősze, az Ősök éjjele után pár nappal
» 1019. Remény hava - Ethuil ünnepe
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: