Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Máguslak KaDiPE5
Máguslak KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Máguslak

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Május 17, 2022 10:07 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 366 • credit;
A könyvet a fény felé tartva kezdem mustrálni, a szemem sarkából látom, hogy Liam mellém lép, hogy ő is olvashassa a bejegyzéseket.
- Nem tudom milyen gyógyítót találtál, de elég gyorsan felgyógyultál belőle – emelem meg az államat kicsit, gyanúsan méregetve a fiút. Valami furcsa. Nem bízok benne. Ha tényleg a szart is kiverték volna belőle, akkor annak nyomai még most is láthatónak kellene lennie. Most vagy a verés mértékéről hazudik csupán, hogy nagyobb fényben mutassa meg magát, vagy a verés meg sem történt.
Nem kívánok vele foglalkozni többet, de fél szemmel továbbra is a fiún tartom a szemem. Az kell még nekünk, hogy akik Inorim segítségére futnak, ők maguk is rögtön bajba keveredjenek. És akkor minket ki fog megmenteni? Ezaras felé pillantok, miután nekem szegezte a kérdést.
- Így átlapozva az első oldalakat, leginkább a kísérleteit jegyzi le, de ahogy haladunk a jelen felé, egyre sötétebb gondolatokat vetett papírra – felelem neki, miközben fél kézzel visszaállítom a hátam mögött elborult kis széket, és az asztalhoz ülve jobban nekiveselkedek a napló olvasásának. – Itt van például az utolsó bekezdés, két nappal ezelőtti keltezéssel…

„A nyomomban vannak. Nem kellett volna elkotyognom azon az estén a kísérlet részleteit. Meghallották, azóta üldöznek. Szegény Liam is megsínylette már az én utám való hajszát. (…) Vajon meddig fognak elmenni? Mennyi ideig tudok rejtve maradni a Sólymok vizslató szemeik elől? (…) El kell rejtenem a feljegyzéseimet, …"
- …mert ha rossz kezekbe kerülnek az iratok, a fél város miattam fog lángokba borulni. – Felnézek a lapból, először Liam-ra, majd Ezarasra teljesen értetlenségben és kíváncsiságban. – Kik azok a Sólymok? Mivel kísérletezett Inorim? – a második kérdést inkább a tanoncnak címzem, elvégre, ha mágus keze alatt dolgozik, akkor bizonyára tudnia kell a munkásságáról is.
Visszaemelem a tekintetemet a naplóra, és csak második nekifutásra veszem észre, hogy az utolsó szöveg melletti lap, tű pontosággal ki lett vágva a naplóból. – Innen egy oldal hiányzik – adom hangom a ténynek, s ujjaimmal végighúzom a lap ott maradt vonalán. Aztán közelebb tolom az asztal széléhez a naplót, hogy ők is jobban szemügyre vehessék. – Esetleg egy eredetvarázslat? – fordulok hirtelen Ezaras felé, az ujjamat kocogtatva a kitépett lap maradványain. – Hátha megtudjuk, ki tépte ki a lapot – vonok vállat, és kicsit visszahúzódva magamban gondolkodom alternatív megoldások után.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 4:11 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Mialatt Liam homályos információk zömével lát el bennünket, addig Thora a helyiséget kutatja át, így amíg füleimmel az ifjú hangjára összpontosítok, addig tekintetemmel fáradhatatlanul követem tanítványom mozdulatait. Az alsónemű hallatán apró horkantás gördül le az orrgaratomról, utána viszont igyekszem komolyságot erőltetni a vonásaimra, elvégre Inorim jó eséllyel jelentős bajba keveredett. Idő közben aztán előkerül a naplója is a leány fény-idézési kísérletének köszönhetően. Magamban tartom az okításáért rügyező gondolataimat, ellenben oldalra biccentett fejjel várom, mit sikerül kiolvasnia a sorok közül.
- Ha leírta egyáltalán, minden bizonnyal említést fog tenni a történtekről. Mármint, amiért a tanács segítségére noszogattam – szólal meg újfent Liam, miként közelebb lépdel Thorához, s végül megállapodik mellette, hogy ő maga is szemügyre vehesse a feljegyzéseket. - Mint említettem, egy holdtöltével ezelőtt kapott egy névtelen fenyegető üzenetet. Tulajdonképpen többet is, de egyik sem volt informatív. Mivel ennél több nem történt, a mester nem aggodalmaskodott – teszi csípőre a kezeit hol engem, hol Thorát, hol pedig a könyvet mustrálva. - Nemrég elutazott, s amíg távol volt a városból, furcsa alakok bukkantak fel kékes karszalaggal. Kis híján a sza… akarom mondani a szuszt is kiverték belőlem, hogy Inorim nyomára vezessem őket, de természetesen hallgattam, mint a sír – magyarázza, bólogatva egy kicsit a történet mellé mintegy elismerésül hőstettéért. Ujjaimat összekulcsolom a hátam mögött, és akként hallgatom tovább őket, feltéve, ha tanítványomnak van bármi hozzáfűzni valója a dologhoz. - Miután visszaérkezett, nem zargatott minket senki, így végül magam is elhittem, hogy talán nem lesz probléma… Hát lett – sóhajt fel gondterhelten.
- Találtál bármit, ami magyarázattal szolgálhat minderre, Thora? - szúrom közbe a kérdésemet, hiszen úgy vélem, az idő még nekünk kedvezhet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 09, 2022 11:53 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 487 • credit;
Ezarasra való pillantásom tanácsért kiált. Ha úgy lenne, szó nélkül teszem meg amit a szükség kíván, de miután biccentése arra enged következtetni, hogy az előttünk álló személy veszélytelen, láthatatlan megkönnyebbüléssel eresztem le a fegyvert a fiatalember torkáról. Arrébb húzódom, de tisztes távolságban maradok, hogy hallhassam a kettejük közti párbeszédet, már ha kialakulna, de ehelyett Ezaras egy pillanatra rám tereli a szót, és bemutatja a kettőnk közti kapcsolatot. Bár messzebbről, de a tanonc felé biccentek köszönésképp.
Iszonyú sötét van a szobában, még az a beszűrődő halvány fény a függönyök mögül sem elég ahhoz, hogy az ember hatékonyan át tudja magát kutatni a rendetlenségen, de kutakodásomat sikerül az ellenkező irányból indítanom, így maradt a hunyorogva keresés. Először egy masszív dobozra leszek figyelmes a lábaim előtt, érdeklődve guggolok le hozzá, és nyitom ki a fedelét óvatosan, mielőtt bármi dolog kiugrana az arcomra és ott lelem halálomat. Ha patkány lett volna benne, én bizistenekre felsikítok, de elég gyorsan kiderül, hogy ezek csak sima tekercsek, amik lehet a mesternek nem, de nekem a jelen pillanatban teljesen haszontalanoknak tűnnek. Miután visszazárom a doboz fedelét, egy apró, halk nyögés kíséretében tápászkodok fel álló pozícióba, és folytatom utam a szobában.
Különböző apró csecsebecsék, kristályok és megannyi fiolák között egy sötétszínű anyagra leszek figyelmes, és fürkésző tekintettel emelem ki a porosodó üvegcsék közül. Liam csak akkor képes közölni a pontos funkcióját a ruhadarabnak, miután én azt jól összefogdosom, így eltorzult arccal dobom vissza a poros asztallapra. Eww, ne már. Legszívesebben megkérdezném, hogy ezt az információt pontosan miért tudja ilyen jól, de hamar rájövök, hogy inkább nem is akarom tudni.
A férfi végre leszáll rólam, és én kommentár nélkül kutakodhatok tovább. Innen-onnan kerülgetem a levert tárgyakat és bútorokat a padlón, az egyik felborult széken majdnem át is esek, és ez volt az a pont, amikor is végre megelégelem ezt a félhomályt, és határozott léptekkel indulok meg a függönyök felé a szoba túlsó felére. Magabiztosan rántom meg a karnis egyik felét, de az annyira mozdul meg, hogy sehogyan. A felső részen teljesen zárt marad, a mozdulatom egyetlen következménye csak annyi, hogy amíg megrántottam, fellibbent egy pár másodpercre, és a szobába bekúszó fény sugarában ezernyi porszem táncolt. Egyből keresni kezdem a függöny esetleges nyitókarját, s miután végre ráfogok a kopott fakarra, miként az előttem álló, még ép asztalra bedőlök, annak tetejéről sikeresen leverek egy bőrkötéses poros könyvet.
Érdeklődve nyúlok a könyvért, és mielőtt kinyithatnám, szól bele már megint Liam. Egyik kezemben a könyvel, másikban a nyitókarral állok pár pillanatig, aztán prioritást élvezve a sötétség elleni utálatom, megtekerem a kart, mire a karnison csüngő nehéz függönyzet végre megadja magát, és az ablak két széle felé kezdi magát felgyűrni. A feltáruló fénytől először összeszűkülnek a szemeim, szinte ösztönös késztetést érzek, hogy a kezemet az arcom elé tegyem. Kell egy kis idő mire hozzászokom a napfényhez, s csak ezután fogom meg mindkét kezemmel a könyvet. – Igen, igazad van – bólogatok merev arccal, és a legkisebb megbánás nélkül tárom ki az ujjaimmal a könyvet.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 28, 2022 11:29 am
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Amint hátrafordul rám Thora tekintete, apró biccentéssel jelzem a számára, hogy elengedheti a fiatal férfit, s miután eleget tesz néma kérésemnek, netán saját döntésének, hallható megkönnyebbedés gördül le Liam mellkasáról.
- Gyermek voltál még, amikor legutoljára láttalak – mosolyodok el halovány szórakozottsággal. - A tanítványom – mellékelem aztán a nem csekély információt, némi furcsállással követve nyomon a leány odébb húzódását. Nem épp úgy ismertem meg, aki csendben kivárja, míg az igazságra fény derül, hiszen az imént is lelkesedéssel vette kezébe az irányítást.
- Óvatosan, abban a dobozban a fényre érzékeny tekercsek sorakoznak. Az meg a mester szerencse alsója, egy hozzá hasonló félvérűtől kapta – kommentálja Inorim tanonca Thora nézelődését, még mielőtt egy újabb szusszanást követően, különösebb kérés nélkül bocsátkozna magyarázkodásba. - Elnézést a lenti kellemetlenségért. Nemrég tértem vissza, alig percekkel azelőtt, hogy felbukkantatok. A csapdákat még volt időm aktiválni, azt hittem visszatértek a felfordulás okozói – kezd bele nehézkesen. - Botrány ez… Én mondtam a mesternek már egy holdtöltével ezelőtt is, hogy kérjen segítséget a szigetről, de makacs, mint egy öszvér – csóválja meg a fejét, s már folytatná is, viszont megakad, amint tanoncom kezébe egy gondosan körbetekert kötet keveredik. - Az a mester személyes naplója. Tán jobb lenne nem bolygatni – jegyzi meg elbizonytalanodva, mint aki nem tudja eldönteni, megéri-e belekukkantani az igazság érdekében vagy ragaszkodjon az Inorimmal szemben érzett tiszteletéhez.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 6:13 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 254 • credit;
Halvány fény kúszik be a gondosan lezárt zsaluk mögül félhomállyal töltve be a szobát, mégis, a rendetlenség a sötétben is látható. A fenti részt ugyan úgy szétpakolták, mint az alsót és ha az az alak, ki a varázslat mögé bújik nem Inorim, akkor vajmi kevés lehetőséget látok rá, hogy az egyik elkövető lenne, hiszen akkor túlságosan bolond ahhoz, hogy hagyná magát felfedni előttünk. Lehet, nem is tudja, hogy mi is az Inorim „fajtájához” tartozunk, talán ezért reménykedik, hogy egyszerűen körbenézünk, és mint akik jól tették dolgukat, visszatérünk az első szintre majd.
Kimondottan körültekintően figyelek a lábam elé hasonló csapdák után kutatva, ahogy azt az a földszinten is megtapasztaltuk, de úgy tűnik, ide már nem volt ideje vagy éppen kedve kelepcéket állítani a mágusnak. Könnyedén vágok át a szoba egyik feléből a másikba, hogy aztán illedelmesen adhassam tudtára az alaknak, hogy bizony látjuk őt, és felesleges rejtőzködnie.
Csak akkor pillantok a mellettem a varázslattal átitatott köpeny alatt megbúvó alakra, miután az hebegve szólal fel a saját védelmében és húzza le csuklyáját felfedve saját valóját előttünk. Kissé döntött fejjel hallgatom végig a magyarázkodását, s miután kiderül, a két férfi nagyon is ismeri egymást, Ezaras felé pillantok először, aztán Liamre. Megrezzen a kezemben a tőr, majd óvatosan vonulok vissza a fenyegető pozíciómból és dugom el a fegyvert újra az övem rejtekébe. – Thora – mondom sietősen, és pár lépést hátrateszek, hogy ha Ezaras szeretne, közelebb jöhessen a férfihoz.
Magukra hagyom a kettejük beszélgetését, bele úgysem tudok szólni, így inkább az emeleten lévő kuplerájban kezdek kutakodni, hátha találok valami érdemlegeset.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 9:43 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Néhány kitartott momentumig csupán meredek a szoborra, melynek kidolgozását méltatja a tanítványom, aztán finoman megvonom a vállaimat.
- El kell ismerni, szép darab csakugyan – bólintok egyetértéssel, a káosz közepette is hagyva magunknak egy-két röpke pillanatot az apró kis semmiségben való gyönyörködésre. A fenyegető üzenet kapcsán már kevéssé támad kedvem a beletörődő konszenzusra, noha haragot vagy jelentős elégedetlenséget nem érzek Thora irányába. Fiatal még, éppen csak ismerkedve a fénymágia szellemiségével, szoknia kell hát, hogy minden kicsiny, jelentéktelennek ható dolog információt őrizhet magában. S ha nem a szemeink világának, úgy a mágiánknak. Vélhetően az eredet varázslata nem szerepelt az önhatalmúlag gyakorolt igéi között, s azért igazán nem róhatom meg, amiért nem ismerkedett valamivel, amire nem is kértem.
Helyette a lépcsőket megjárva a példamutatás eszközével kívánok élni, felfedve az eddig alattomosan megbúvó alakot. Tekintetem bár megakad rajta, könnyeden siklik tova a leányra, ki tőrrel a kezében lendíti meg felé a lépteit. Összehúzott szemhéjak alól, a bensőmben felbuggyanó aggodalommal követem nyomon pengeélen történő táncát, persze tény és való, ha igazán fenyegetést jelentene ránk az ismeretlen, úgy már rég kihasználta volna az előnyét. Nehezen tudom hát megállni, hogy Thora kijelentésére ne mosolyodjak el haloványan, de a színjátéka kedvéért megedzem a vonásaimat.
- Egészen úgy fest, termetes darab lehetett – ízléstelen tréfálkozás, melynek hozománya egy egészen halk, elégedetlen morranás éppen még azelőtt, hogy a hang tulajdonosa rejtőzködésének tényére felhívná a figyelmet a barna hajú teremtés a pengéje biztosítékában.  
- E-erre semmi szükség! - szólal meg egy erőtlen férfi hang, párhuzamban alakjának képzelt, ismételt felderengésével a csuklyája óvatos lehúzása mellett. Más kérdés, nem tudhatja, a varázslat amit már egyszer leleplezett, azt nem engedi visszabújni a homályba. - Ha Inorim mesterért jöttek, hát nincs itt! Nem volt elég felforgatni a társaiknak a- - felháborodott beszédében megakad, amint lassacskán vélhetően leülepszik benne, hogy elleneinek táborát nem gyarapítjuk. Főként, ahogy nehézkesen a nyakát nyújtóztatva hátranéz rám. - Azildor mester? Ó hála az istenekre, minden bizonnyal nem emlékszik rám, de Inorim tanítványa volnék – hadarja el gyorsan, verejtékező homlokkal. - Viszont rád nem emlékszem – pillant vissza a lányra, mielőtt esetlenül kettejük közé emelné a kezét. - Liam vagyok – mutatkozik be a helyzethez képest illedelmesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 11:07 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 331 • credit;
- Csak annak a kis szobrocskának a gyönyörű kidolgozását – motyogom neki ujjammal hátra mutatva a helyére. Tudom, tudom, most a szituációra kellene koncentrálnom, de ha az ember meglát valami kis csodát, akaratlanul is elbájolja a látványa. Amint eldobom az újra galacsinba gyömöszölt papírost, megbánom a mágus szavai hallatán, bár egyáltalán nem emlékszem rendes információra abban a néhány sorban, azon kívül, hogy halálosan meg lett fenyegetve Inorim, illetve, hogy az írás stílusa alapján nagy valószínűséggel férfi lehetett az elkövető. Ilyen rondán is csak egy férfi képes írni.
Némán bólintva követem a mestert, tudatosan a lépései nyomában járva, hogy kikerülhessem én is az összes felállított csapdát mind a padlón, mind a falak mentén. Óvatosan mászom meg a lépcsőfokokat, különös tekintettel odafigyelve, hogy még véletlenül se nyikorogjon meg a talpam alatt a deszka, s miután felérünk, mihelyst Ezaras varázslata aktiválódik, én úgy húzom ki a tőrt a derekam rejtekéből.
A szoba végében felbukkanó alak körvonalainak merevségre teljesen arra utal, hogy a kétes személy vagy nem ismerte fel a varázslat lényegét, vagy nem is figyelt fel az egészre, így bátrabban kezdek sétálni egyre közelebb és közelebb hozzá.
Biztos csak egy patkány volt – füllentem hangosan Ezarasnak, szándékos pillantást véve rá, sugallva, hogy menjen bele a kis játékba. Mintha mi sem történt volna, kutakodok fent az emeleten, meg-megállva egyes pontjain a helyiségnek, mintha csak érdeklődve mustrálnám a fent ugyancsak szanaszét heverő ingóságait a keresett mágusnak. Ez idő alatt folyamat a láthatatlan alak felé pislantok, hogy amíg tart a varázslat, megmozdul-e. De valami oknál fogva, az ember továbbra sem mozdul, én pedig kezdek kétkedni benne, hogy élő személyt bújtattak a köpeny alá, és nem egy egyszerű átverésnek adunk-e ekkora körítést. Féloldalasan, a rejtőző alak előtt állok meg végül, szándékosan a földet bámulva, s mielőtt Ezaras varázslata a semmibe vész, először a mesterre pillantok, majd magam elé a levegőbe.
Ugye, tudod, hogy látunk téged? – szólalok meg teljesen közönyös hangon rá sem nézve a mellettem álló személyre, a tőrt pedig az emlékeim szerinti magasságba emelve, a torkához érintve tartom meg.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 3:21 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
- Azt én sem – értek egyet Thora meglátásával, bólintással kísérve óvakodó lépteimet, amint elkezdem a csapdákat kerülgetni. Van, amelyik egészen egyértelmű hatásmechanizmussal hirdeti átkát, amennyiben aktiválásra kerülne, megint mások sokkal csalafintábban olvadnak a környezetbe, még azt is rejtve a szakavatott szemek elől, amire valójában képesek. Mindenesetre egyikbe se lépnék szívesen, így a köpenyemet is közel fogom a testemhez, még mielőtt egy óhatatlan libbenésével beleakadna holmi leheletvékony zsinegbe. Igyekszem a zömüket memorizálni, hiszen a varázslat hatása a lepergő momentumokkal fokozatosan haloványodik addig, amíg ismét az ablakon beszűrődő fény szolgál egyedüli támpontul a kutatásunkban.
- Észrevettél valamit? - pillantok el rá, majd a szoborra kissé hunyorítva, miközben felé nyújtom a keszekusza, fenyegető érzetekben fogant üzenetet. Szavait csendben hallgatom, s bár újfent egyetértésben leledzünk, a földre ejtett, összegyűrt papír látványa ráncokat idéz a homlokomra. - A papír, mit voltál szíves eldobni, válaszokat kínálhatott volna az illetőről, aki nagyon értett a dolgához – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, meg sem kísérelve a pergamen után nyúlni, hisz éppen egy olyan részére gurult a padlónak, ahol jószerivel képtelenség lenne megközelíteni legalább egy, ha nem az összes környező csapda aktiválásával. Akadna varázslatom persze, amellyel megpróbálhatnám visszaszerezni, azonban időnk az nem marad a türelemjátékokra. Finom szemű por hullik alá az emelet elnyűtt padlódeszkáinak rései közül, s ha ez nem volna elegendő bizonyíték társaságunk meglétére, úgy az újabb nyikordulás elűz mindennemű kételyt.
Hosszú momentumokig pusztán a plafont méricskélem, aztán felkeresve Thora tekintetét intek a fejemmel, hogy kövessen. Jól emlékezve a lépcső alját is görbeölelő csapdákra, lépkedek változatlan óvatossággal, mihelyt viszont már a fokokat szelik a csizmatalpaink, megsürgetem a tempónkat, kezemet készültségben helyezve magam elé. Hagyom, hogy a mágia jól ismert bizsergése az alkaromon alákúszva az ujjbegyeimben tömörüljön, így mikor felérünk az emeletre, azonnal latba vethetem a tudatomban kucorodó varázslatot.
- Mire nassë – ejtem ki az igét, melynek hozományaként a kisebb helyiségen kékesen derengő fényjelenség fut végig, amely a szoba túlvégében egy fiatalabb férfi alakját fedi fel előttünk. Köpenye bár egészen hétköznapi, a rajta futó szimbólumok igen csak ismerősen csengenek a saját, Kóboromtól ajándékba kapott darabról, ami történetesen láthatatlanná képes tenni viselőjét.

// #varázslat: Leleplezés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 23, 2022 12:04 am


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 370 • credit;
- Igyekszem – vonok vállat könnyedén Ezarasnak. Tudom, hogy van mit javítani magamon, de az istenekre se vallanám be, hogy ennek a varázslatnak a közelébe se szagoltam ezidáig a momentumig. Tehát ez a pár hétnyi, minduntalan folyamatos gyakorlás jót tett a kísérletezésnek, és tessék lássék, már elsőre is sikerül egy új mutatvány. Jó, nem mutatvány, varázslat. De jó, hogy nem lát bele a gondolataimba, mélyebbre nem is tudnám elásni a mágia előtti ítélkezésemet előtte.
- Ha ez így van, akkor az nem hiszem, hogy egy egyszerű civil lett volna – felelem, miközben ide-oda fordítom a fejem, és a különböző csapdákra fókuszálok. A legtöbbjeit életemben nem láttam még, és nem is szeretném megtudni mire képes. Bár úgy tűnik, az összes fizikai, vakmerő lenne azt gondolni, hogy nincs közöttük mágikus, főleg, ha ezt mind Inorim készítette. Vajon mitől félt ennyire, hogy így bebiztosította a házát? Bármitől is, az a valaki, vagy valami könnyűszerrel, aktiválás nélkül átjutott rajtuk, s ez még nagyobb aggodalomra ad okot.
A fal mentén haladok óvatosan kikerülve a még mindig, de egyre fakóbban tündöklő csapdákat. Dokumentumok százai porosodnak a földön és a polcokon egyaránt, hogy varázslatokat tartalmaznak-e, vagy csupán üzleti szerződés és könyvelési adatok, ki tudja. De rengeteg van belőlük, engem pedig inkább az apró kis márványszobrocska fog meg az egyik tálalószekrény tetején. Ujjaimmal simítok végig a hűvös anyagon, s nehezen, de elkapom róla a tekintetem amikor Ezaras megszólal. Kíváncsian lépdelek vissza hozzá, és veszem át tőle a gyűrődött papírost. Mint a macskakaparás, olyan betűkkel karcolták a szavakat a papírra, a fantáziámat is be kellett hozzá indítani, hogy rendesen eltudjam olvasni rajta a szöveget.
Bárki is volt, tudta, hogy tele van csapdával a ház – nézek fel a fenyegető üzenetből Ezarasra. – Mester, én nem tudom ki lehetett, de nagyon értett a dolgához, nézzen csak körül – a papírt újra galancsinba gyűröm és dobom vissza hetykén a földre a többi irat közé. – Így áthaladni a házon, hogy egyetlen egyet sem sikerült aktiválnia, nem hiszem, hogy… - elakad a szavam, amikor felettünk az emeleten a padló megnyikordul, ránk pedig apró szemű por hull.
Pont a fejünk felett.
Óvatosan emelem a fejemet a plafonra, s kezem újra a kardra téved. Még mindig felemelt állal sandítok fél szemmel Ezarasra, a lélegzetemet visszafojtva várom tőle a következő lépést.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 22, 2022 2:55 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Szemöldökeim leheletnyi emelkedésével és a szám sarkainak halovány, ösztönös görbületével fogadom a leány röpke létű jó kedélyét, ám amint rendezi vonásait, úgy az enyémek is visszaigazodnak szakértő komolyságukhoz, méricskélve kéztartását és a varázslat kivitelezésének módját. Ezúttal sem ér révbe rögvest a próbálkozása, noha korábbi vallomása alapján az erejének összegyűjtése kapcsán nem is vártam tőle azonnali tetteket. Bizonyára szüksége van ismét az emlékei felkutatásához, miután azonban sikeredik fogást találnia a hatalmán, különösebb nehézség nélkül képes életet adni az igézetnek, melynek hozománya nem kendőzöm, igen csak meglep. Vajon mióta lett ennyire körültekintő Inorim?
- A gyorsaságon töretlen van mit finomítani, viszont szép munka – bólintok, tekintetemet újra és újra végiggörgetve a temérdek fénylő jelenségen, bár a lépcső halk nyikordulása magához ragadja a figyelmemet. Kitartott momentumokig pásztázom a fokokat, míg Thora rá nem világít az ajtónál lévő csapda tényére. Tovább mélyül a gyanakvásom, amint homlokráncolva veszem mustra alá a zárat is.
- Még jó… Vagy valaki anélkül nyitotta ki ezt ajtót, hogy aktiválta volna. S nem vagyunk egyedül… - teszem hozzá utolsó kijelentésemet egészen halkan úgy, hogy kizárólag tanítványom fülét érintsék szavaim. Ám hiába hegyezem ezúttal a füleimet, nem hallok semmi különöset, ezért egyelőre elnyomva magamban a kétkedést, lépek beljebb, előzékenyen kerülgetve a csapdákat. Ha bárki be tudott jutni úgy, hogy nem hozta működésbe a ház védelmét, jó eséllyel nem jelent ránk veszélyt. - Kutatunk tovább. Kell lennie valami nyomnak, amely megmagyarázza ezt a képtelen felfordulást – jegyzem meg, egy-egy irathoz ismét lehajolva és megvizsgálva őket, de csupán akkor akadok meg, miként az egyik széttört váza darabjai között egy összegyűrt galacsinra leszek figyelmes. Körültekintéssel hajtogatom ki, és amennyiben Thora a közelemben van, az olvasást követően átnyújtom a számára.
- Egy fenyegetés. Noha el sem tudom képzelni, kinek válhatott szálkává a szemében Inorim – csóválom meg a fejemet, hiszen az írás azon felül, hogy létjogosultságát támadja az idős mágusnak, több konkrétumra nem utal. Legalábbis az én olvasatomban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 21, 2022 11:01 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 425 • credit;
Felfigyelek Ezaras halvány megilletődöttségére a véleményem okán. Csak egy pillanat volt, mégis sikerült elkapni.
- Ha maga mondja – mondom magam elé, inkább motyogva, mint neki szánva. Teljesen mindegy, hogy a mágus milyen fokba szereti állítani a képkeretét a falon, vagy hogy mennyire ízes és fennkölt beszéd elvárást szajkóz a világtól. Ha tisztelettel beszél felénk, én is ugyanúgy megfogom számára majd adni.
Vagyis adnám, ha a házában őt találtuk volna, és nem egy feltört zár mögötti hatalmas rendetlenséget. Ujjaim még mindig a kard markolatán tartózkodik, úgy lépdelek beljebb Ezaras mögött az előszobában. Mindenhol dokumentumok, pergamenek szanaszét, könyvek jószámmal a padlón, olyan érzésem van, mintha egy könyvtárat dúltak volna fel és nem egy ember, akarom mondani elf, otthonát.
Könnyedén kerülöm ki magam előtt a férfit, hogy beljebb nyomulhassak, de a tervemet rögvest megállítja a vállamra kúszó tenyere s ezzel parancsol maradásra. Megállok a mozdulatomban, úgy fordulok felé féloldalasan. Ha más helyzetben lennénk még fel is kuncognék a határozott kijelentésén. Tanultad? Nem? Akkor megcsinálod! Ezen gondolatmenet, bármily módon is erőlködve ellene, de csak kiül az arcomra egy elfojtott vigyorgás tekintetétben, ám azonnal komorságot rajzolok az ábrázatomra egy apró bólintás kíséretében.
Követem az utasításait, így elengedve most a kardot emelem meg mindkét tenyerem magam elé. Lehunyom a szemeimet, hallgatom Ezaras halk hangját és koncentrálok mindarra amit mondott. A technika meg van, az ige is, de nincs bennem semmilyen érzelem, amiből meríthetnék, ennél fogva egyetlen kapaszkodóm marad. Szia, apa.
- Mire gadas – mondom ki a varázslatot miután a mágus helyreteszi az esetlen kéztartásomat. Nem gondoltam volna, hogy két emelt tenyeret is lehet rosszul fent tartani, de ez is megtörtént, s miután a varázslat hatni kezd, fél szemmel gyorsan felsandítok a kezeimre, hogy beleégjen az emlékezetembe a helyes tartás. Ennek tanulmányozását viszont elvonja a háttérben történő jelenség, meg a varázslat hatására történik. Rögtön a lábunktól kezdve, végig a romos falakon át, a padlón tele, a lépcső aljában is és ki tudja mennyi a felső szinten, de még a bejárat mellett is halványan felderengenek a csapdák nyomai szerteszét az egész házban. Az egész nagyobb fényt csinál a sok aprót összeadva, mintha a kezemben egy gyertyával világítanék az éjszaka.
Még jó, hogy az nem aktiválódott – mutatok a feltört ajtó felé Ezarasnak. Mindenhol is csapdák lettek telepítve, én pedig kíváncsian nézek fel a férfira. – Azon kívül, hogy a szerencsének köszönhetjük az eddigi életünket a belépés óta, merre tovább? – teszem fel a kérdést csípőre tett kézzel. Esetleges támadótól már nem félek, előbb tépi szét valamelyik csapda minthogy ideérjen a közelünkbe. Azzal az eshetőséggel persze abban a pillanatban nem számoltam, hogy mi van, ha a betörő egy mágiahasználó.


// #kihívás2
#varázslat: Csapdakeresés //
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
816
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 9:18 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
- Nem egyszerre – korrigálom szavait séta közben, olykor-olykor magam is felmérve a köröttünk nyugvó, egyre romosabb épületeket. Nem éppen a biztonság fellegvárát járjuk, ám hiszem, a kikötői alakok törzshelyeihez képest, akárha a császárok katonái őriznék a negyed nyugalmát. - Azonban bizonyos utak elérhetőek, ha valakiben megcsillan az affinitás. Vélhetően ez is egyfajta maradéka a hatalomnak, mit annak idején a mágusok birtokoltak – magyarázom készséggel és nyugalommal. - Noha, ha valaki elköteleződik egyik-másik mellett, az alapvető irányzatának mesterévé sosem válhat. Jó eséllyel ennek az erő átcsoportosulása az oka – temérdek kérdés, amelyre még nem tudjuk a feleletet, pedig kétszáz év távlatából vizsgáljuk nap nap után fáradhatatlanul az okokat és az indokokat a hatalmunk szeszélyének megértésére. Egészen érdekes, miként képes a világ gyarlósága, becsvágya és szomja a pusztításra eltörölni egész évszázadok, ha nem évezredek tudását és szépségét... Eme gondolataimat mégsem osztom meg a leánnyal, főként, mert megjegyzésére felszalad a szemöldököm.
- De nem egy elkényeztetett arisztokrata ficsúrhoz igyekszünk, a különbséget remélem megérted – pillantok rá haladás közben, nem gondozva magamban nehezményezést Thora irányában, hisz ifjú még, s szertelensége is egyre kevésbé hat újdonságnak a számomra. Olykor el szükséges fogadnunk, hogy a világ változik, s hiába verünk cöveket a talaj puha földjébe, a vidéken végigsöprő vihar előbb-utóbb magával fogja rántani azt.
Bár a szélforgatag, mely áthasít a lényemen, egészen más természetű, látva a máguslak felfeszített zárát, majd beljebb lépdelve a képtelen felfordulást. Óvatosan kerülgetem a könyveket, iratokat az előszobában, melyekből egyhez le is hajolok, hátha vajmiféle információval szolgálhat a számunkra. De a pergamenen nem több, mint néhány sor tanúskodik egy listáról a bevásárláshoz.
- Bármi történt, úgy fest, már nincs vagy nincsenek itt, akik elkövették. Azonban óvatosak sosem lehetünk eléggé – figyelmeztetem, és amennyiben beljebb sétálna, visszahúzom a vállánál fogva. - Korábban nem említetted, mely varázslatokat gyakoroltad még, de most a csapdakeresést fogod végrehajtani – tudatom vele a bensőmre forszírozott nyugalommal. - Ürítsd ki az elméd, lazán emeld magad elé a tenyereidet, akárha végig kívánnád tapogatni a helyiség minden zegzugát. Hagyd, hogy átjárjon a mágia, majd ismételd „mire gadas” – sorolom az instrukciókat, igazítva kicsit a kéztartásán az ige kimondása előtt, feltéve, ha nem ódzkodik a varázslat elvégzésétől.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: