Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Máguslak KaDiPE5
Máguslak KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Máguslak

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szer. Jún. 15, 2022 11:04 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 15, 2022 9:10 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 774 • credit;
Miután befejezem a látottakról való mesélést, elcsendesülve figyelem Ezaras feszengett lépkedéseit. Tehetetlen és nem is csodálom. Ez túl nőtt rajtunk, és ehhez ketten vajmi keveset fogunk érni. Szép is lenne, ketten, vagy éppen hárman, pillantok oldalra Liamre egy momentum erejéig, egy egész rend ellen. Segítséget, sőt mi több, szövetségeseket kell keresni ahhoz, hogy a legnagyobb eséllyel tudjuk kihozni Inorimot a Sólymok fogságából.
Amint Ezaras megszólal, szó nélkül pattanok fel a székről, és nyúlni kezdek a napló felé, ahogy azt sejtem, hogy kérni fogja. Most minden lehetséges választ ez a napló nyújthatja nekünk, és hol lehetne a legjobban átvizsgálni, mint a sziget mágiával átszőtt termeiben. De a kezem megmerevedik a hirtelen vakító fényre.
Hunyorogva próbálom kivenni, ki érkezik közénk. Elnyílt szájjal figyelem, amint a jelenségből egy öreg, tagbaszakadt mágus lép elő, és fel se fogom, hogy ez maga Inorim, egészen addig a pillanatig, amíg Liam rögvest nem ugrik hozzá. A földre zuhant férfit maga felé fordítja, és az ekkor leomló szakadt ruhája alól véresen csillannak fel a hátán a betűk. Liam kezd összezuhanni a fájdalomtól, amely lassacskán kiül az arcára halott mestere látványára, én pedig segítő kezet nyújtva térdelek mellé, és a hátára simítom a kezem. Mozdulatlan arccal figyelem a holttestet, ami immáron mindkettőnk karjában pihen, és nem tudok másra gondolni, mint a szóra, amit a hátának bőrére véstek pengével.
Felpillantok Ezaras érkező alakjára, és a komorságától a hangjában arra késztet, hogy azonnal elengedjem Inorimot, és vele együtt Liam-et is, én pedig elhúzódjak. Bólintok a mester utasítására, és még inkább hátra húzódom tőlük, mert tudom mi következik. Most már előre felkészülve hunyom be a szemeimet, és csak a teleportálás zaját várom.
Miután a vakító fény elenyészik, újra kinyitom a szemem, mely előtt nem marad más, mint Liam gyászoló ábrázata. Egy kis ideig csendben támasztom fenékkel az íróasztalt, hagyom, hogy megeméssze ő is a látottakat. A látomáson gondolkodok és arra, ami benne zajlott. Hogy a fenébe tudott eltűnni a lap kezéből, és mégis hová került? Kihez küld… másodperc töredéke alatt hasít belém a felismerés, és tudom, hogy Liam most legszívesebben összegubózódna a sarokba meggyászolni a mesterét, de ez a felfedezés nem tűr halasztást. Villámgyorsan perdülök meg a tengelyem körül, és belelapozva napló üres oldalaira, tépek ki egy oldalt belőle.
- Mit csinálsz? – hallom meg Liam meggyötört hangját a hátam mögött.
- Csak figyelj – felelem oldalra, és a kitépett lapra gyorsan rákarcolom a betűket az asztalon eddig heverő széndarabbal. Miután ráírok mindent, amit akarok, a kandallóhoz sietek és beledobom a lángok közé, aminek hatására a papírlap a szokásosnál sokkal gyorsabban gyullad meg és enyészik el a semmibe. Liam felé pördülök. – Készülj.
A srác keze körül izzani kezd a levegő, ő pedig az utolsó pillanatban kapja el a semmiből előbukkanó papírdarabkát, amit óvatosan szétnyit. – Kinek küldhette el az oldalt? – állt a kérdés kusza betűkkel a papíron. Lehetett volna szebben is írni, de nincs rá most időm. – Ez egy…
- Tűzlevél papír, igen – bólintok serényen és lépek Liamhez. – Az egész napló ilyen papírlapokból lett készítve. Ezért is tudta elküldeni másnak. Most már csak arra kellene rájönnünk, hogy ha nem neked, akkor mégis ki lehet az a szövetségese, akinél biztonságba érezhette a kísérleteit. – Arcomon doboló ujjakkal kényszerülök heves gondolkodásba, és ettől a lábaim is megindulnak köröket róva az emeleten. – Szerintem semmilyen dokumentum nincs a házban a kísérletből. Mindenét feltűnésmentesen átköltöztette ehhez a személyhez, mert tudta, hogy fel fogják kutatni a házát. Ez a napló, vagyis a lapjai, kimaradtak a mentésből, és erre pontosan akkor jött rá, amikor elfogták őt. Mentenie kellett a menthetőt.
- Még ennyi év után is képes elvarázsolni a zsenialitásával – rázza meg hitetlenkedve a fejét Liam. – De fogalmam sincs ki lehet ez a szövetséges. Nekem sose mesélt senki ilyenről, talán pont ezért, hogy ha engem is elkapnak, a lehető legkevesebbet tudjak mondani. Csak azt a keveset sem hagytam, hogy kihúzzák belőlem.
Visszasétálok az asztalhoz, és a hónom alá csapom a naplót, majd Liamhez lépek újra. A zsebem rejtekéből húzom elő a kis idővel ezelőtt vett kristályt. A tenyeremen pihenve nyújtom magunk közé, Liam ösztönösen helyezi rá a kezét felülről, ezzel pedig összezárulnak az ujjaink a kristály körül. – A toronyban biztos megtudják mondani – szólalok meg még utoljára.
- Nem fogom hagyni, hogy megússzák – rázza meg a fejét Liamés a következő pillanatban a vakító fény elnyel minket, majd pedig nem marad más, mint a szoba halottnyi csendje, melyet csak a tűz ropogása tör meg.


// #Felhasznált: Teleport kristály //
// Én köszönöm a játékot, és ezer bocsánat, amiért eddig megvárakoztattalak vele  Máguslak 854324872 //

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 30, 2022 8:04 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
- Nem, valóban nem – bólintok magam is, s bár igyekszem vonásaimat nem az aggodalom jegyében gyűrni, a bensőmben attól még ólom súlyával telepedik meg a nyugtalanság. Egy dolog, mit beszélnek a Kék Sólymokról, az megint másik, mibe is ártják magukat a rend hű követői. A Fehér-szigethez fűződő mágusokat, főként annak elismert tagjait nem szokás háborgatni semlegességünk végett, s ők mégis úgy döntöttek, nem, hogy Caldenen kívül eső területekre merészkednek, hanem egy megbecsült varázslómestert zaklatnak jó eséllyel amannak kutatásai okán. Cseppet sem válik a tetszésemre a jövő, amit előrevetít ez az apró, egyelőre tán jelentéktelennek is tűnő hullámgyűrű, amely az egyensúly tengerén vetette meg a fodrait…
- Arienthe kisasszony kúriájában – biccentek ismét, jelezve, az obszervatóriumban megejtett elbeszélése nem maradt érdeklődés és figyelem nélkül. Ahogyan most sem marad az igyekvése a varázslat megidézésére, amelynek módján ismét csak akad mit csiszolni, mindazonáltal kezdetnek megteszi. S elnézve a semmibe merengő pillantását, afelől sem kételkedem, hogy sikerrel járt a próbálkozásában. Kisvártatva ennek hangot is ad, még épp időben, ugyanis a mellettem toporgó Liam óhatatlan mozzanatai láttán bizton veszem, néhány másodpercen belül Thorához lépett volna felrázni őt a révületéből.
A leány szavai hallatán ez alkalommal már meg sem kísérlem elkendőzni a homlokomon megülő ráncokat. Meglehet, egy sokkal kellemesebb eset és helyzet kapcsán még el is mosolyodnék a tanoncom gyermeki lelkesedése végett, így viszont a jó kedély halovány szikrája, annyi sem tud a szívemre kapaszkodni.
- Úgy mégis hol van? Folytasd, mesélj el mindent, amit láttál, részletesen – sürgetem meg, bár úgy vélem, anélkül is elbeszélésbe kezdett volna az általa tapasztaltakról, amelyek alátámasztják a hármunk által korábban összeszedett feltételezéseket. A rend, a kék szalag és a módszerek alapján szemernyi kétségem sem marad afelől, valóban a Sólymok keze van Inorim eltűnésében, ami temérdek problémát vet fel a jövőnkre nézve. Kénytelen vagyok az ablakhoz sétálni, amíg Thora befejezi a mesélést, hogy lépteimmel leküzdhessem a bensőmben gyarapodó feszengést. Úgy vélem, az eset bőven túlnőtte a mester és tanítványának korlátait, mihamarabb szükséges lesz értesítenem a Tanácsot a történtekről.
- Megtehetnek ilyet?! - csattan fel végül Liam, akit láthatóan felzaklatta a bizonyosság. Meg tudom érteni, régóta élezi a tudatát a mestere mellett, az lenne furcsa, ha nem indítaná meg az eltűnése és a veszély, amelynek ki van téve.
- Úgy gondolom, itt az ideje annak, amit Liam jó ideje szorgalmazott; a sziget segítségét kérjük. Thora, hozd kérlek a napl- - kimondani már nem tudom a szót, mivelhogy hirtelen robajjal és egy vakító villanással kísérten idéződik a szoba közepére nem más, mint maga Inorim. Igaz, ráismerni meglehetősen nehéz; szakadt ruhája, zúzódásokkal és vérrel tarkított ábrázata inkább idézi egy pórul járt koldus voltát, mint a jószívű mágusét, aki Nulportban óvja az értékeinket. Döbbent arckifejezéssel mérem végig, amint reszketegen előretántorodik a helyiségben, mielőtt azonban még bármelyikünknek eszébe juthatna a segítségére sietni, megadó nyögéssel esik össze a nyikorgó padlódeszkákon. Tanítványa rohan aztán hozzá, hogy sebtében ellenőrizhesse, benne pislákol-e még az élet, ám kezének lassú elhúzása és mély csendbe burkolózása arra enged következtetni, a mester utolsó erejével tért vissza otthonába. Elszoruló torokkal lépek közelebb hozzájuk, szemrevételezve a felhasított köpeny mögött vöröslő hátát, amelybe egyetlen szót véstek; korcs.
A friss gyásszal keveredett elborzadás hosszú momentumokig bénítja az izmaimat, nem engedve a levegőt a mellkasomba kúszni vagy a végtagjaimat mozdulni, mihelyt azonban felocsúdok a szekundumoknyi elhűltségből, tüstént Inorim mellé térdelek, előrángatva a köpenyem belsejéből a kristályt, amelyet nemrég boltoltam a piacon.
- Alorába viszem, nyomban – pillantok fel rájuk elkomorodva. - Thora, segíts Liamnak összeszedni, ami hátramaradt Inorim kutatásából vagy bárminemű feljegyzéseiből, utána rögvest kövessetek a városba – utasítom őket ellenvetést nem tűrve. - Ne késlekedjetek, nem kizárt, hogy vissza fognak térni – nyomatékosítom a visszatérésük fontosságát, s meg sem várva esetleges ellenkezésüket vagy kérdésüket, aktiválom a kristályt, melynek közvetítésében az előbbihez hasonló fényjelenség ölelésében nyel el engem és Inorim testét a tér és idő kifürkészhetetlen szövevénye.

// #Felhasznált: Teleport kristály //
// Köszönöm a játékot!  Máguslak 854324872 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 30, 2022 4:27 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 735 • credit;
- Akkor viszont nem véletlen, hogy üldözni kezdték őt – bólintok egyetértésben. Az öreg sikeresen beleállt egy olyan hittel rendelkező rendbe a kutatásaival, akik nem akarnak hallani semmilyen más fajról. Erre pedig ő mit csinált? Azzal kísérletezett, hogy ezek a másfajúak tudjanak még inkább szaporodni. Nem is értem miért lepődött meg, hogy rá állnak.
Érdeklődve fordulok valamiféle engedélyért Ezaras felé. Tudom, hogy még sosem csináltam meg direkt módon ezt a varázslatot, de nem is volt miért. Most pedig itt a nagy lehetőség, amivel egyszerre tudok bizonyítani a mesternek, és egyrészt magamnak is. Muszáj gyakorolnom, különben sosem jutok egyről a kettőre.
- Legelőször teljesen véletlenül idéztem elő – révedek egy pillanatra vissza arra az estére Edellynnél. Ha az a kis maketthajó nem aktiválta volna bennem a varázslatot, akkor most se ülnék itt. Ki gondolta volna, hogy egy ártatlan kis bűbáj ekkora volumenű történést idéz elő. – Azóta viszont olvastam is róla, még emlékszem is az igére. Megpróbálom – jelentem ki határozottan végül, és kicsit ficánkolva a székben, kényelembe helyezem magam, kezeimet pedig a könyv fölé emelem.
- Dargan…fod – szólalok meg, miután néhány cirkalmas mintát rajzolok az ujjaimmal a levegőben, s csak ezután fektetem le a tenyereimet a széttárt lapokra. Behunyom a szemem és várni kezdek.
-

A nappali madárcsicsergést, mely eddig a zárt ablakokon át is beszűrődött, most felváltja a szobában lévő tűz halk ropogása. Résnyire nyitom ki szemeimet, és kíváncsian nézek körbe. Most az egyik sarokban állok, előttem nem messze, feltehetően az öregségéből is adódóan Inorim futkorászik ide-oda a bútorok között, ábrázatán visszaütközik az idegesség és a félelem. Motyog valamit maga elé, miközben megáll a nyitott naplója előtt az asztalánál.
Lentről hirtelen hangos csörtetés hangzik fel a lépcső irányából, az öregember arcát pedig elönti a rémület. Az eddig csukott ajtót olyan erősen feszítik fel, hogy szinte berobban, a szobában pedig hirtelen négy fővel többen leszünk. Mind-mind, csuklyáját az arcába húzott, karjukon, a Liam által elmondott kék karszalag virít.
A feljegyzéseket, legyen oly szíves – szólal meg az egyikük, míg két másik társa karon ragadják a mágust. – Nem tudom, miről beszél – Inorim dadogása természetesen az ellenkezőjét sugallja a férfi felé, és az sem segít az ügyön, hogy félve oldalra pillant eközben a naplójára. A férfi határozottan lép az asztal elé, és csak az első pár sort futja végig a szemével, már elő is kerül az övéből a tőr, amellyel, szinte orvosi tökéletességgel metszi ki a lapot. – Hol a többi? – kérdezi a mágus felé fordulva.
Milyen többi? Mit keres egyáltalán? – A tudatlanságra való igyekezete nem tűnik sikeresnek, csak azt éri el az egésszel, hogy a férfi fenyegetően lép közelebb hozzá, markában a kivágott papírdarab sisteregve gyűrődik össze. A kékszalagos két kézzel mar rá a mellkasán a ruhájára Inorimnak, ő pedig félelmében halkan felnyög. – Inorim mester, jobb, ha nem húz ujjat a renddel. Hol vannak a dokumentumok? Ne akarja, hogy erőszakhoz folyamodjunk – a mágus szemei összeszűkülnek. Öreg létére most, még így távolból is figyelve az egészet, valami határozottság és bátorság kezd tükröződni róla, én pedig a kíváncsiságtól eltelve pár lépést teszek közelebb hozzájuk.
- Sosem kapják meg, még ha el is kell hagynom a földi világot érte – jelenti ki teljesen magabiztossággal, aztán a hangját sokkal lejjebb veszi, és suttogni kezd. Teszek még pár lépést a társasághoz, de csak pont annyit, hogy még az utolsó pillanatban lássam, ahogy a papír, amely eddig a kékszalagos ujjai között pihent, lángra kapjon, és a realitáshoz is túlságosan gyorsan végig égjen. A férfi szitkozódva legyezi meg az ujjait, mire rájön mit is tett a mágus. Bár mielőtt megszólalna, Inorim veszi át tőle a szót. – Soha nem szerzik meg, és most már ez a lap is biztonságban van maguk elől.
- Vigyétek – köpi ki a szót a kékszalagos dühében, és az ajtónál várja meg, míg a másik két társa kicipeli őt az ajtón. Az ott maradt harmadik kékszalagos türelmesen várja a parancsot, mire a vallószínűleg főnök, bólint, és nekiállnak felborogatni az egész szobát.
-

Élesen szívom be a levegőt, és nyitom ki újra a szemeimet. A kezeim még mindig, bár most kissé görcsösen tapadnak a mágus naplójára. Az izgalomtól eltelve fordulok Ezarashoz és Liamhoz.
- Nem fogják elhinni, mit láttam – ha most láthatnám magam kívülről, úgy képzelném el, mint valami kisgyermek felcsillanó szemekkel tűkön ülve várja, hogy végre elmesélhessen számára valami nagyon izgalmas kis történetet a szüleinek. – Ami biztos, hogy ezek a kék karszalagos emberek vitték el őt. És az is biztos, hogy ez a kitépett papírlap nincs náluk.
Aztán nekiállok elmesélni mindent, amit láttam, az utolsó felszálló parázsig.



// #varázslat: Eredet //

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 20, 2022 8:20 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Liam a szemhéjait összehúzva méricskéli Thora ábrázatát, mielőtt egy apró szusszanást követően megszólalna.
- Közeli viszonyt ápolunk az imaház papjával, és szerencsémre egy hozzáértő alkimista is épp a városban járt – feleli meg a kimondatlanul maradt kérdést, s a részemről megelégszem a magyarázatával. Vélhetően az igazat beszéli, vagy legfeljebb a sérülései mértékével túlzott, de nem úgy ismertem meg az ifjút, mint aki valaha is képes volna a mestere vagy bárki ellen tenni. Sokallta jobban érdekel a napló, melynek tartalmába, legalábbis fontosabb részleteibe beavat minket a tanítványom. Kíváncsian hallgatom, igyekezve kiragadni a lényeget, s pusztán akkor emelem fel a koncentráció oltárán a padlónak szegezett tekintetemet rájuk, miként Liam egy „én megmondtam” felhangú sóhajtást ereszt szélnek a róla szóló soroknál.
- Ez cseppet sem hangzik derűsen… - nyomok el magamban egy gondterhes szusszanást. - Sólymok alatt vélhetően a rendet érti, akik elsősorban Caldenben rendelkeznek hatalommal és befolyással. Kék Sólymok, hogy pontos legyek – kezdek bele a magyarázatba, habár a szóbeszédeken kívül többet én sem tudok róluk. - Zömével paplovagok, akik a rendet felügyelik, a hitet terjesztik. Beszélik róluk, hogy az embereken kívül más fajt nem ismernek el, egyenesen üldözik őket, ám erről még bizonyosság nem született – jegyzem meg a homlokomat ráncolva, még azelőtt, hogy Liam magához venné a szót. Jól láthatóan alig várta, hogy végre leengedhesse a nyelvéről a rajta nehezedő gondolatokat.
- A mester, mint tudvalévő, keverék. Az is tudvalévő, hogy utóduk nem lehet – pillant itt Thorára, hátha az információ nem ismert előtte. - Ezzel kapcsolatban folytatott kísérleteket, a mágia útján szerette volna áthidalni ezt a problémát. Idős korára utolérte a tudat, hogy rajtam kívül nincs, akire ráhagyja az örökségét – csóválja meg a fejét némi szomorúsággal. - Inorim körültekintő, ám egy összejövetelen némi bor után hangoztatni kezdte az elméleteit, minden bizonnyal erre utalt a feljegyzésben is – lép kicsivel odébb a leánytól, miként az asztalra támaszkodva leülepszik benne a helyzet súlyossága. - Azt mondják, a fővárosból egyre több paplovagot küldenek a rend fenntartásáért… Ha ilyen rendet kívánnak, hát nem tudom, mi vár ránk – sopánkodik elcsöndesedve, azonban kijelentése árnyékba simul Thora felfedezése mellett. Sebtében mellé lépdelek, hogy magam is szemrevételezhessem a napló állapotát.
- Remek elgondolás – pillantok fel rá elismeréssel a lap maradványairól. - Kíséreld meg elvégezni, koncentrálj a közelmúltra – tolom vissza elé a naplót. - Ismered a módját? - szúrom közbe a kérdést, ugyanis nem vagyok bizonyos a tudásának részleteiben, és ha segítségre van szüksége, úgy nem óhajtom cserben hagyni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 17, 2022 10:07 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 366 • credit;
A könyvet a fény felé tartva kezdem mustrálni, a szemem sarkából látom, hogy Liam mellém lép, hogy ő is olvashassa a bejegyzéseket.
- Nem tudom milyen gyógyítót találtál, de elég gyorsan felgyógyultál belőle – emelem meg az államat kicsit, gyanúsan méregetve a fiút. Valami furcsa. Nem bízok benne. Ha tényleg a szart is kiverték volna belőle, akkor annak nyomai még most is láthatónak kellene lennie. Most vagy a verés mértékéről hazudik csupán, hogy nagyobb fényben mutassa meg magát, vagy a verés meg sem történt.
Nem kívánok vele foglalkozni többet, de fél szemmel továbbra is a fiún tartom a szemem. Az kell még nekünk, hogy akik Inorim segítségére futnak, ők maguk is rögtön bajba keveredjenek. És akkor minket ki fog megmenteni? Ezaras felé pillantok, miután nekem szegezte a kérdést.
- Így átlapozva az első oldalakat, leginkább a kísérleteit jegyzi le, de ahogy haladunk a jelen felé, egyre sötétebb gondolatokat vetett papírra – felelem neki, miközben fél kézzel visszaállítom a hátam mögött elborult kis széket, és az asztalhoz ülve jobban nekiveselkedek a napló olvasásának. – Itt van például az utolsó bekezdés, két nappal ezelőtti keltezéssel…

„A nyomomban vannak. Nem kellett volna elkotyognom azon az estén a kísérlet részleteit. Meghallották, azóta üldöznek. Szegény Liam is megsínylette már az én utám való hajszát. (…) Vajon meddig fognak elmenni? Mennyi ideig tudok rejtve maradni a Sólymok vizslató szemeik elől? (…) El kell rejtenem a feljegyzéseimet, …"
- …mert ha rossz kezekbe kerülnek az iratok, a fél város miattam fog lángokba borulni. – Felnézek a lapból, először Liam-ra, majd Ezarasra teljesen értetlenségben és kíváncsiságban. – Kik azok a Sólymok? Mivel kísérletezett Inorim? – a második kérdést inkább a tanoncnak címzem, elvégre, ha mágus keze alatt dolgozik, akkor bizonyára tudnia kell a munkásságáról is.
Visszaemelem a tekintetemet a naplóra, és csak második nekifutásra veszem észre, hogy az utolsó szöveg melletti lap, tű pontosággal ki lett vágva a naplóból. – Innen egy oldal hiányzik – adom hangom a ténynek, s ujjaimmal végighúzom a lap ott maradt vonalán. Aztán közelebb tolom az asztal széléhez a naplót, hogy ők is jobban szemügyre vehessék. – Esetleg egy eredetvarázslat? – fordulok hirtelen Ezaras felé, az ujjamat kocogtatva a kitépett lap maradványain. – Hátha megtudjuk, ki tépte ki a lapot – vonok vállat, és kicsit visszahúzódva magamban gondolkodom alternatív megoldások után.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 4:11 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Mialatt Liam homályos információk zömével lát el bennünket, addig Thora a helyiséget kutatja át, így amíg füleimmel az ifjú hangjára összpontosítok, addig tekintetemmel fáradhatatlanul követem tanítványom mozdulatait. Az alsónemű hallatán apró horkantás gördül le az orrgaratomról, utána viszont igyekszem komolyságot erőltetni a vonásaimra, elvégre Inorim jó eséllyel jelentős bajba keveredett. Idő közben aztán előkerül a naplója is a leány fény-idézési kísérletének köszönhetően. Magamban tartom az okításáért rügyező gondolataimat, ellenben oldalra biccentett fejjel várom, mit sikerül kiolvasnia a sorok közül.
- Ha leírta egyáltalán, minden bizonnyal említést fog tenni a történtekről. Mármint, amiért a tanács segítségére noszogattam – szólal meg újfent Liam, miként közelebb lépdel Thorához, s végül megállapodik mellette, hogy ő maga is szemügyre vehesse a feljegyzéseket. - Mint említettem, egy holdtöltével ezelőtt kapott egy névtelen fenyegető üzenetet. Tulajdonképpen többet is, de egyik sem volt informatív. Mivel ennél több nem történt, a mester nem aggodalmaskodott – teszi csípőre a kezeit hol engem, hol Thorát, hol pedig a könyvet mustrálva. - Nemrég elutazott, s amíg távol volt a városból, furcsa alakok bukkantak fel kékes karszalaggal. Kis híján a sza… akarom mondani a szuszt is kiverték belőlem, hogy Inorim nyomára vezessem őket, de természetesen hallgattam, mint a sír – magyarázza, bólogatva egy kicsit a történet mellé mintegy elismerésül hőstettéért. Ujjaimat összekulcsolom a hátam mögött, és akként hallgatom tovább őket, feltéve, ha tanítványomnak van bármi hozzáfűzni valója a dologhoz. - Miután visszaérkezett, nem zargatott minket senki, így végül magam is elhittem, hogy talán nem lesz probléma… Hát lett – sóhajt fel gondterhelten.
- Találtál bármit, ami magyarázattal szolgálhat minderre, Thora? - szúrom közbe a kérdésemet, hiszen úgy vélem, az idő még nekünk kedvezhet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 09, 2022 11:53 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 487 • credit;
Ezarasra való pillantásom tanácsért kiált. Ha úgy lenne, szó nélkül teszem meg amit a szükség kíván, de miután biccentése arra enged következtetni, hogy az előttünk álló személy veszélytelen, láthatatlan megkönnyebbüléssel eresztem le a fegyvert a fiatalember torkáról. Arrébb húzódom, de tisztes távolságban maradok, hogy hallhassam a kettejük közti párbeszédet, már ha kialakulna, de ehelyett Ezaras egy pillanatra rám tereli a szót, és bemutatja a kettőnk közti kapcsolatot. Bár messzebbről, de a tanonc felé biccentek köszönésképp.
Iszonyú sötét van a szobában, még az a beszűrődő halvány fény a függönyök mögül sem elég ahhoz, hogy az ember hatékonyan át tudja magát kutatni a rendetlenségen, de kutakodásomat sikerül az ellenkező irányból indítanom, így maradt a hunyorogva keresés. Először egy masszív dobozra leszek figyelmes a lábaim előtt, érdeklődve guggolok le hozzá, és nyitom ki a fedelét óvatosan, mielőtt bármi dolog kiugrana az arcomra és ott lelem halálomat. Ha patkány lett volna benne, én bizistenekre felsikítok, de elég gyorsan kiderül, hogy ezek csak sima tekercsek, amik lehet a mesternek nem, de nekem a jelen pillanatban teljesen haszontalanoknak tűnnek. Miután visszazárom a doboz fedelét, egy apró, halk nyögés kíséretében tápászkodok fel álló pozícióba, és folytatom utam a szobában.
Különböző apró csecsebecsék, kristályok és megannyi fiolák között egy sötétszínű anyagra leszek figyelmes, és fürkésző tekintettel emelem ki a porosodó üvegcsék közül. Liam csak akkor képes közölni a pontos funkcióját a ruhadarabnak, miután én azt jól összefogdosom, így eltorzult arccal dobom vissza a poros asztallapra. Eww, ne már. Legszívesebben megkérdezném, hogy ezt az információt pontosan miért tudja ilyen jól, de hamar rájövök, hogy inkább nem is akarom tudni.
A férfi végre leszáll rólam, és én kommentár nélkül kutakodhatok tovább. Innen-onnan kerülgetem a levert tárgyakat és bútorokat a padlón, az egyik felborult széken majdnem át is esek, és ez volt az a pont, amikor is végre megelégelem ezt a félhomályt, és határozott léptekkel indulok meg a függönyök felé a szoba túlsó felére. Magabiztosan rántom meg a karnis egyik felét, de az annyira mozdul meg, hogy sehogyan. A felső részen teljesen zárt marad, a mozdulatom egyetlen következménye csak annyi, hogy amíg megrántottam, fellibbent egy pár másodpercre, és a szobába bekúszó fény sugarában ezernyi porszem táncolt. Egyből keresni kezdem a függöny esetleges nyitókarját, s miután végre ráfogok a kopott fakarra, miként az előttem álló, még ép asztalra bedőlök, annak tetejéről sikeresen leverek egy bőrkötéses poros könyvet.
Érdeklődve nyúlok a könyvért, és mielőtt kinyithatnám, szól bele már megint Liam. Egyik kezemben a könyvel, másikban a nyitókarral állok pár pillanatig, aztán prioritást élvezve a sötétség elleni utálatom, megtekerem a kart, mire a karnison csüngő nehéz függönyzet végre megadja magát, és az ablak két széle felé kezdi magát felgyűrni. A feltáruló fénytől először összeszűkülnek a szemeim, szinte ösztönös késztetést érzek, hogy a kezemet az arcom elé tegyem. Kell egy kis idő mire hozzászokom a napfényhez, s csak ezután fogom meg mindkét kezemmel a könyvet. – Igen, igazad van – bólogatok merev arccal, és a legkisebb megbánás nélkül tárom ki az ujjaimmal a könyvet.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 28, 2022 11:29 am
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Amint hátrafordul rám Thora tekintete, apró biccentéssel jelzem a számára, hogy elengedheti a fiatal férfit, s miután eleget tesz néma kérésemnek, netán saját döntésének, hallható megkönnyebbedés gördül le Liam mellkasáról.
- Gyermek voltál még, amikor legutoljára láttalak – mosolyodok el halovány szórakozottsággal. - A tanítványom – mellékelem aztán a nem csekély információt, némi furcsállással követve nyomon a leány odébb húzódását. Nem épp úgy ismertem meg, aki csendben kivárja, míg az igazságra fény derül, hiszen az imént is lelkesedéssel vette kezébe az irányítást.
- Óvatosan, abban a dobozban a fényre érzékeny tekercsek sorakoznak. Az meg a mester szerencse alsója, egy hozzá hasonló félvérűtől kapta – kommentálja Inorim tanonca Thora nézelődését, még mielőtt egy újabb szusszanást követően, különösebb kérés nélkül bocsátkozna magyarázkodásba. - Elnézést a lenti kellemetlenségért. Nemrég tértem vissza, alig percekkel azelőtt, hogy felbukkantatok. A csapdákat még volt időm aktiválni, azt hittem visszatértek a felfordulás okozói – kezd bele nehézkesen. - Botrány ez… Én mondtam a mesternek már egy holdtöltével ezelőtt is, hogy kérjen segítséget a szigetről, de makacs, mint egy öszvér – csóválja meg a fejét, s már folytatná is, viszont megakad, amint tanoncom kezébe egy gondosan körbetekert kötet keveredik. - Az a mester személyes naplója. Tán jobb lenne nem bolygatni – jegyzi meg elbizonytalanodva, mint aki nem tudja eldönteni, megéri-e belekukkantani az igazság érdekében vagy ragaszkodjon az Inorimmal szemben érzett tiszteletéhez.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 6:13 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 254 • credit;
Halvány fény kúszik be a gondosan lezárt zsaluk mögül félhomállyal töltve be a szobát, mégis, a rendetlenség a sötétben is látható. A fenti részt ugyan úgy szétpakolták, mint az alsót és ha az az alak, ki a varázslat mögé bújik nem Inorim, akkor vajmi kevés lehetőséget látok rá, hogy az egyik elkövető lenne, hiszen akkor túlságosan bolond ahhoz, hogy hagyná magát felfedni előttünk. Lehet, nem is tudja, hogy mi is az Inorim „fajtájához” tartozunk, talán ezért reménykedik, hogy egyszerűen körbenézünk, és mint akik jól tették dolgukat, visszatérünk az első szintre majd.
Kimondottan körültekintően figyelek a lábam elé hasonló csapdák után kutatva, ahogy azt az a földszinten is megtapasztaltuk, de úgy tűnik, ide már nem volt ideje vagy éppen kedve kelepcéket állítani a mágusnak. Könnyedén vágok át a szoba egyik feléből a másikba, hogy aztán illedelmesen adhassam tudtára az alaknak, hogy bizony látjuk őt, és felesleges rejtőzködnie.
Csak akkor pillantok a mellettem a varázslattal átitatott köpeny alatt megbúvó alakra, miután az hebegve szólal fel a saját védelmében és húzza le csuklyáját felfedve saját valóját előttünk. Kissé döntött fejjel hallgatom végig a magyarázkodását, s miután kiderül, a két férfi nagyon is ismeri egymást, Ezaras felé pillantok először, aztán Liamre. Megrezzen a kezemben a tőr, majd óvatosan vonulok vissza a fenyegető pozíciómból és dugom el a fegyvert újra az övem rejtekébe. – Thora – mondom sietősen, és pár lépést hátrateszek, hogy ha Ezaras szeretne, közelebb jöhessen a férfihoz.
Magukra hagyom a kettejük beszélgetését, bele úgysem tudok szólni, így inkább az emeleten lévő kuplerájban kezdek kutakodni, hátha találok valami érdemlegeset.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 9:43 pm
Let your light shine

« @Thora Haleye •  Zene; Dalaran Sewers • credit; »
Néhány kitartott momentumig csupán meredek a szoborra, melynek kidolgozását méltatja a tanítványom, aztán finoman megvonom a vállaimat.
- El kell ismerni, szép darab csakugyan – bólintok egyetértéssel, a káosz közepette is hagyva magunknak egy-két röpke pillanatot az apró kis semmiségben való gyönyörködésre. A fenyegető üzenet kapcsán már kevéssé támad kedvem a beletörődő konszenzusra, noha haragot vagy jelentős elégedetlenséget nem érzek Thora irányába. Fiatal még, éppen csak ismerkedve a fénymágia szellemiségével, szoknia kell hát, hogy minden kicsiny, jelentéktelennek ható dolog információt őrizhet magában. S ha nem a szemeink világának, úgy a mágiánknak. Vélhetően az eredet varázslata nem szerepelt az önhatalmúlag gyakorolt igéi között, s azért igazán nem róhatom meg, amiért nem ismerkedett valamivel, amire nem is kértem.
Helyette a lépcsőket megjárva a példamutatás eszközével kívánok élni, felfedve az eddig alattomosan megbúvó alakot. Tekintetem bár megakad rajta, könnyeden siklik tova a leányra, ki tőrrel a kezében lendíti meg felé a lépteit. Összehúzott szemhéjak alól, a bensőmben felbuggyanó aggodalommal követem nyomon pengeélen történő táncát, persze tény és való, ha igazán fenyegetést jelentene ránk az ismeretlen, úgy már rég kihasználta volna az előnyét. Nehezen tudom hát megállni, hogy Thora kijelentésére ne mosolyodjak el haloványan, de a színjátéka kedvéért megedzem a vonásaimat.
- Egészen úgy fest, termetes darab lehetett – ízléstelen tréfálkozás, melynek hozománya egy egészen halk, elégedetlen morranás éppen még azelőtt, hogy a hang tulajdonosa rejtőzködésének tényére felhívná a figyelmet a barna hajú teremtés a pengéje biztosítékában.  
- E-erre semmi szükség! - szólal meg egy erőtlen férfi hang, párhuzamban alakjának képzelt, ismételt felderengésével a csuklyája óvatos lehúzása mellett. Más kérdés, nem tudhatja, a varázslat amit már egyszer leleplezett, azt nem engedi visszabújni a homályba. - Ha Inorim mesterért jöttek, hát nincs itt! Nem volt elég felforgatni a társaiknak a- - felháborodott beszédében megakad, amint lassacskán vélhetően leülepszik benne, hogy elleneinek táborát nem gyarapítjuk. Főként, ahogy nehézkesen a nyakát nyújtóztatva hátranéz rám. - Azildor mester? Ó hála az istenekre, minden bizonnyal nem emlékszik rám, de Inorim tanítványa volnék – hadarja el gyorsan, verejtékező homlokkal. - Viszont rád nem emlékszem – pillant vissza a lányra, mielőtt esetlenül kettejük közé emelné a kezét. - Liam vagyok – mutatkozik be a helyzethez képest illedelmesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 11:07 pm


Mágus a bajban
 @Ezaras Azildor  • zene • 331 • credit;
- Csak annak a kis szobrocskának a gyönyörű kidolgozását – motyogom neki ujjammal hátra mutatva a helyére. Tudom, tudom, most a szituációra kellene koncentrálnom, de ha az ember meglát valami kis csodát, akaratlanul is elbájolja a látványa. Amint eldobom az újra galacsinba gyömöszölt papírost, megbánom a mágus szavai hallatán, bár egyáltalán nem emlékszem rendes információra abban a néhány sorban, azon kívül, hogy halálosan meg lett fenyegetve Inorim, illetve, hogy az írás stílusa alapján nagy valószínűséggel férfi lehetett az elkövető. Ilyen rondán is csak egy férfi képes írni.
Némán bólintva követem a mestert, tudatosan a lépései nyomában járva, hogy kikerülhessem én is az összes felállított csapdát mind a padlón, mind a falak mentén. Óvatosan mászom meg a lépcsőfokokat, különös tekintettel odafigyelve, hogy még véletlenül se nyikorogjon meg a talpam alatt a deszka, s miután felérünk, mihelyst Ezaras varázslata aktiválódik, én úgy húzom ki a tőrt a derekam rejtekéből.
A szoba végében felbukkanó alak körvonalainak merevségre teljesen arra utal, hogy a kétes személy vagy nem ismerte fel a varázslat lényegét, vagy nem is figyelt fel az egészre, így bátrabban kezdek sétálni egyre közelebb és közelebb hozzá.
Biztos csak egy patkány volt – füllentem hangosan Ezarasnak, szándékos pillantást véve rá, sugallva, hogy menjen bele a kis játékba. Mintha mi sem történt volna, kutakodok fent az emeleten, meg-megállva egyes pontjain a helyiségnek, mintha csak érdeklődve mustrálnám a fent ugyancsak szanaszét heverő ingóságait a keresett mágusnak. Ez idő alatt folyamat a láthatatlan alak felé pislantok, hogy amíg tart a varázslat, megmozdul-e. De valami oknál fogva, az ember továbbra sem mozdul, én pedig kezdek kétkedni benne, hogy élő személyt bújtattak a köpeny alá, és nem egy egyszerű átverésnek adunk-e ekkora körítést. Féloldalasan, a rejtőző alak előtt állok meg végül, szándékosan a földet bámulva, s mielőtt Ezaras varázslata a semmibe vész, először a mesterre pillantok, majd magam elé a levegőbe.
Ugye, tudod, hogy látunk téged? – szólalok meg teljesen közönyös hangon rá sem nézve a mellettem álló személyre, a tőrt pedig az emlékeim szerinti magasságba emelve, a torkához érintve tartom meg.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1037
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Máguslak Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: