Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Folyosók - Page 2 KaDiPE5
Folyosók - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Folyosók

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Vas. Május 01, 2022 1:17 am
Midnight Madness
Magam sem viseltetnék jó szívvel semmi iránt, amely kicsit is megingatja a világban elfoglalt helyem, a magamba vetett hitem s leginkább az iránt, mely rést üt pajzsomon. Nem is hibáztatom bizalmatlanságáért, amit az éjmágusok iránt táplál, megértem; mégis szokatlannak vélem. A felmerülő kétségei önmagát illetően – melyeket a kert hűvösében suttogott- a látszat ellenére nem lelt süket fülekre, tanyát vert elmém rideg márványán. A harcot nem vívhatom meg helyette, de ha egy rávilágítással is segíthetek az aggály felé nyújtózkodó csápja ellen, megteszem. Egyezségünk szignója biccentésem s leheletnyi mosoly felé. – Drága Ezaras, a világ nem olyan patyolat, mint a lelked – csóválom meg alig a fejem ártatlan gondolata végett. A történelem már oly sokszor ismételte meg önmagát; számtalanszor robbant ki háború egy nő szerelméért, hullt anyák könnye értelmetlenül, ömlött apák vére a hatalomért, maradtak árvák a múltban fogant gyűlölködés miatt. Az egyetlen különbség az idő, mely eltelt két kard villanás, két halk ige közt. Ha nem ebben az életben, de a következőben, de újra lesz indok, újra lesznek olyanok, kik a többnél is többet akarnak. – Mmm… - töprengve csücsörítek, szám belső felét harapva. – érdemes addig várni? Értem a miértjét, de úgy érzem, egyelőre csak tapogatódzom a sötétben, s ha akad is olyan, aki egyik napról a másikra képes elsajátítani a tudást, az nem én vagyok – nem tagadhatom, hogy atyám vére időről időre feléledve pulzál bőröm alatt, s akaratlanul mozdítom meg az elemek energiáit, de fogalmam sincs mennyi időbe fog kerülni, míg kontrolálni tudom őket. – Minél tovább várunk, annál inkább kihűlnek a nyomok, téged pedig egyre inkább maga alá gyűr bizonytalanság. Nem beszélsz, de arcod mélyülő ráncai elárulnak – simítok hüvelykemmel végig halovány emlékein homlokán. – Már magam is gondolkoztam rajta, de még nem sikerült kellően felderítenem a lehetséges jelölteket – somolygok az orrom alatt, nem tagadom, néha megvan annak az előnye, hogy bolhás macskaként tekintenek rám az itt élők. – Úgy vélem, hátrányom nem származhat belőle, s ha van, olyasvalaki kit nyugodt szívvel ajánlanál, felkeresem – bólintok, mielőtt az éjszaka sejtelmes lényeire nem terelődne a szó. – Olyan, mint én aligha akad még egy…- szembe fordulva, teátrális meghajlással tisztelgek szavai előtt. – s kétlem, hogy lenne olyan, aki felérne hozzád. Szóval ilyen páros, mint mi, egy sem – kacsintok; visszafordulva a kanavász felé, simítom végig a zár helyét, majd odaengedve hagyom, hogy gondosabban szemügyre vegye a ládikát, amit magában rejtett. – Olykor elkap egy érzés… - forgatom meg kezemben a papírnehezéknek beazonosított félhold alakú tárgyat. – aztán elmúlik – dobálva lépkedek vissza mellé, s fordítom magam felé a ládikát. – Lehet, éppen itt alszik a szomszéd szobában, de húsz év alatt egyszer sem jutottam eszébe … - pillanatokig mereven bámulom a vájatott, majd megrántom a vállam. Mondhatnám, hogy mellém rendelt a sors egy jobbat, de nem így volt. Kerestem e magyarázatot? Nem. Nem akartam megérteni az indokait, nem akartam, az igazságot megszépíteni. Halk kattanással adja meg magát a szerkezet. Elég is ennyi, hogy, mint kismacska az etetőtál zörgésére rezzenjen össze, s kérjen magának helyet. Félrehúzott szájjal és fél felvont szemöldökkel pillantok rá, végül mégis közelebb engedem s a válla felett várom a fejleményeket. Még ráncoknak sincs ideje gyűlni homlokomon, apró sebe miatt, hisz a ládából kicsiny, de annál hevesebb lángok csapnak fel; ösztönszerűen ragadom meg Lidércem vállát s rántom hátra, míg másik kezemmel a földre söpröm a szelencét, zuhanórepülésében okádva magából a megsárgult parázs szélű papírosokat. Hangos csattanással ér földet a doboz, halk pernye s surranó papír kíséri. Taposva a hamvadó martalékot mentem, ami menthető. Ám valami érdekesebb dolog ragadja meg figyelmem, a doboz erezetét megfestő folyadék s az apró szikrákat vető üvegszilánkok. Meghazudtolva saját képességeim ugrok az asztalhoz egy ott felejtett kristálypohárhoz, s széttörve a sarkán egy darabjával finomkodás és magyarázat nélkül vágom meg bűntársam ujját – amennyiben nem rántja el - ; s miként ő az előbb emelem ajkamhoz ujját, s veszem nyelvemre rubinszín vérét, hogy utána a padlóra köpjem. Feltételezésem szerint, valamiféle méreg lapult az apró fiolában, bár mibenlétét nem tudom megállapítani, annyit azért tudok, hogy az efféle fegyvermérgek a véráramba kerülve fejtik ki hatásukat. Megeshet nem voltunk elég körültekintők és egy lépést kihagytunk a láda biztonságos kinyitásához. Regorin ezzel biztosította titkait, hisz nem csak feljegyzése vesznek oda, de az esetleges tolvajt is fülön csíphette volna. Furmányos egy éjmágus. – Jól vagy? Érzel bármi furcsát? – érzem szívem heves lüktetését, mely szűni, nem akar, aggódó pillantással keresem a kéken derengő szempárt. – Itt fejeztük be a ma estét. Minél hamarabb semlegesítőt kell kerítenünk – kijelentésem határozott, tekintetem pedig másról nem árulkodik, mint bizony arról, hogy lenne még mit mondanom, ám a békesség kedvéért választom a némaságot. Amennyiben nem ellenkezik, a karja köré fonom ujjaim s az ajtó felé fordítom.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 1:33 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Apró bólintással, halovány mosolyának párjával ölelkezve konstatálom szavait Thora tájékozottsága és önmaga következtetéseinek helyessége okán. Hetyke hozzátoldása elgondolkozásra sarkall, ám beszélgetésünk hamarost más irányt vet, így sebtében rügyező elméleteimet megtartom tudatom világának.
- Egyezzünk ki abban. S a hitben, nem lép a fajtánk újfent a kétszáz évvel ezelőtti útra – balgaság lenne azt gondolni, nincsenek odakint mágusok, akik nem csorbítják a megítélésünket, hisz képtelenség volna a kontinens minden táján nyomon követni a varázstudókat, ellenben akik Alorában nevelkednek és tanulnak? A legkevesebb, hogy nem ingatják meg a világ csekély, de belénk vetett bizalmát. Talán valóban bízom, leginkább abban, hogy tanításaink elég erősnek és jelentőségteljesnek bizonyulnak az igazság momentumaiban. Erről viszont az idő fog nekünk regélni, s egyébként is, újabb kérdése megébreszt a töprengéseim közül.
- Amint lehetséges, mégsem sebtében – felelem, egy-két papírt széttolva az asztalon, hogy részleteikre rálátást nyerhessek. - Szeretnék felkészülten menni, másrészt addig nem indulnék, amíg a beavatáson át nem esel – mosolyodok el gyengéden, hiszen már rég akadt, hogy bárki felemelkedésének az örömében őszintén osztozhattam volna. - Erről jut eszembe – fordulok felé eltűnődötten. - Bár igyekszem bővíteni meglévő tudásomat annak érdekében, hogy megfelelően vezethesselek az utadon, magam is tudom, egy másik elementáris mágus tudásához és szakértelméhez sosem érhetnék fel. Ha kívánnál valakivel szót ejteni, szívesen ajánlok számodra pár nevet – tisztában vagyok vele, hogy Káosz árnyékával a háta mögött jóval bonyodalmasabb ez a kérdéskör, viszont azt sem szeretném, ha lehetőségek és nyitottság nélkül maradna. Az elméletet, a gyakorlás módját, a metódusokat mind-mind a magamévá tehetem, ám gyakorlati példával élni egy varázslat kapcsán már közel sem tudhatok. Csakúgy a benne tomboló elemek természetét maradéktalanul megérteni.
Közben érdeklődésünk tovaszökken a fiókok tartalmára és a festményre, melynek alaposabb vizsgálata előtt a nyár forróságát idéző pillanatokba merítkezünk. Pimasz markolására kénytelen vagyok elvigyorodni a fülére hintett csók közepette.
- Való igaz, még közel sincs vége… Ám, hogy meddig létezünk titokként a szobában? Ki tudja, hány kóbor járja még a folyosókat álmatlan – somolygom, még mielőtt páratlan éleslátásáról tanúbizonyságát adná a falra aggatott kép rejtelmének felfedezésével. Szórakozott gondolataim különösebb megfontolás nélkül gördültek alá a nyelvemről, ám kérdésének nem tagadom, bőven van alapja. - Attól függ, mint ahogy az lenni szokott. Példának okáért egy kizárólag fénymágusokból álló családfa nem fog éjmágus gyümölcsöt hozni, tehát igen, az érzéket is hordozza a vér, ugyanakkor sok esetben keveredtek a mágusok, akár, mint atyám, egy varázstudatlannal. A lényeg, hogy amint megtörik a folytonossága az irányzatnak, bármi előfordulhat a leszármazottakban – magyarázom megszokott körültekintéssel. - Viszont azt megfigyelték, hogy akiben erőteljes a mágiára való affinitás, hajlam, jó eséllyel egy folytonos ágról származik. Persze a természet szeszélyes és játékos egy jelenség – mosolyodok el haloványan, kitartással mustrálva a komódra helyezett dobozt, mely, egy éjmágustól elvárhatóan közel sem mentes a furmánytól. - Nem tűnődtél rajta, hogy esetleg megpróbáld felkutatni atyádat? - kérdezem ellazult vonásokkal, óvatos puhatolózással, még azelőtt, hogy a láda megfejtésének szentelnénk a figyelmünket.
- Érdekes egy szöveg. Hívd a Holdat, űzd el a sötétséget – jegyzem meg csöndesen, majd némi rosszallással helyezkedem odébb. Mégsem akadályozom meg vagy ellenkezek óhajával szemben, ugyanis a tapasztalat útját nem járhatom meg helyette. Nehezemre esik persze, hisz lényem az utolsó hajszáláig óvná, de egyrészt mesterként úgy helyes, ha alkalmat hagyok az okulásra, másrészt tiszteletben tartom, hogy oltalmazó érzelmeimmel nem vagyok egyedül. Cserébe igyekszem felkészülni, amennyiben védelmünkre újabb varázslatot kellene megidéznem. A holdsarló közben halk kattanással a helyére kerül, melyet egy újabb követ, feltételezhetően a záré. - Úgy tűnik sikerült. Rendben, engedj oda engem is – ezúttal rajtam a sor, hogy egészen finoman arrébb tessékeljem a csípőmmel, noha éppen csak annyira, hogy ketten kényelmesen hozzáférhessünk a dobozhoz - feltéve, ha nem áll ellen dacosan. - Felnyitom, remélhetőleg a kelleténél nem volt elővigyázatosabb Regorin – motyogom az orrom alatt, majd szavaimnak eleget téve - amennyiben módom van rá - kattintom fel a doboz tetejét. Szinte abban a szekundumban megérzem, hogy valami a hüvelykujjamba szúr, bár első körben nem gondolok másra, mint egy kiálló szálkára. Némi elégedetlenséggel kapom a számhoz az ujjamat, hogy megszívjam kicsit, és ez az a pillanat, amikor a nyitott láda belseje nemes egyszerűséggel lángra kap a benne lévő papírokkal egyetemben. Ha nem az enyém a lehetőség a doboz felnyitására, úgy továbbra is készenlétben várakozok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 22, 2022 9:49 pm
Midnight Madness
Sóhaj nem gördül le mellkasomról csupán csak lelkem szuszan hangyányit feleletét hallva. A kétség valóban szétszórta morzsait mégis nagyobb bennem a bizalom, józan megítélése iránt. Ha másként történt volna, saját ítélőképességem mondott csődöt és valaki teljesen más mellett tengetem lassan egy éve napjaim. Halvány mosollyal fogadom válaszait, s mivel az utóbbit nem fejti bővebben, nem is kérem rá. Rokon vonások születnek arcán, s pillanatra megbánom, hogy hagytam arcomra kiülni azokat. Kérhetném, hogy ne bánkódjon, hisz a múlt tengerébe süllyedt, akár a zátonyra futott hajó. de csak a kelleténél több időt töltenénk orrunk lógatásával. Azon szavak leperegtek ajkunkról, melynek le kellett, s beláttuk hallgatásunk következményeit. A bú elűzése és, mert kötéltáncosként egyensúlyozok minden alkalommal pimaszságom végett, villantom fel ellenállhatatlan mosolyom s fordítom figyelmem a könyvek sokaságára, miközben nem hagyom figyelmen kívül szavait, melyet a jelenségről ejt, s melyek felderengeni is kezdenek elmém lankáin. Thora is említette, hogy valamiféle élőlények okozzák, arra pedig magam következtettem, hogy mi is okozhatja csillámlásukat. – Ó, valóban, említette is, s hasonló következtetésre jutottam magam is derengésük véget. Akkor jól értesült volt, csupán a nevükre nem emlékezett – röpke pillantás vetek felé, halovány mosoly kíséretében. Az elmúlt hónap történései elhomályosították emlékeimet, amelyért talán el is szégyelleném magam, ha nem akadna meg figyelmem valami máson. – Ámbár az ő ismerete azt mondata vele, az év nem ebben a szakában kellene felderengeniük, ez azért különös – félvállról tett megjegyzés, hisz tekintettem már falja a sorokat. – Egyezzünk ki abban, hogy szikrája a bizalomnak – valószínűsíteni merem, ha nem bízna abban, hogy a bőre alatt húzódó mágiát, nem a mindenkori gonosz szolgálatába állítja, nem megfigyelők kísérnék lépteit, hanem már valamelyik toronyban őriznék hét lakat alatt. Azonban nem lenne ínyemre több szót ejteni róla, az idő lesz ismét az, mely bizonyosságot ad arról Ezaras jó stratégiát választott vagy sem. – S mégis mikor óhajtod megejteni a látogatást, és mily módon? – apró biccentéssel fogadom ígéretét, amely felveti a kérdést is.
Féloldalas mosolyra húzom szám, mire is alapozta feltételezését, mielőtt sajátos módon oldom meg a felmerülő problémát. Míg ő küszködésemben lel jókedvre, úgy én elborzadásában, melyet a törvényeket áthágó Ezaras lefestése hívott elő arcára. Pillanatokkal később pedig nem hazudtolja meg a ráragasztott nevet pajzán Lidércként veti rám magát; bőröm alá surranva ereje tapogatja enyémet, felpezsdítve vérem s mágiám. Majd reppen is tovább, mint könnyű szárnyú kolibri. Jobb híján rávetném magam, nem eresztve addig, míg nem csillapítja azt, mellyel már találkozásunk óta játszik. Nincs más szerencséje, mint az asztal szórt holmik halk koppanása s csörrenése, melyek, ha el nem is űzik, de magukhoz vonzzák figyelmem. Amennyiben nem kérne, akkor sem hagynám ki vizsgálatát a festménynek, mely egyelőre az egyetlen zárt rejti magán. – Úgy teszel, mintha véget ért volna az este, s nem titokként léteznénk a szobában – markolom meg hátsó felének ruganyos húsát, míg ő csókot hint fülem mögé. Közelebb intve magamhoz, engedek helyet neki s meglátásnak. – Az érzéket is hordozza a vér, nem csak a hajlamot? – vonom fel a szemöldököm, s támaszkodom a szekrénynek, míg hosszú ujjai végig simítanak a titkos rekeszből előkerült dobozon. Az már nem titok, hogy atyám mágiával kevert vére bennem is csörgedezik, ám, hogy miféle irányzat követője lehetett…azt hiszem, úgy voltam vele örök homály fogja körbe lengeni. Ügyködését nem kísérem figyelemmel, az asztalon heverő káoszt vizslatva hallgatom szavait, csak akkor pillantok félre, mikor felolvassa a rajta rejtőző szöveget, s így magam is meglátom a mélyedést az oldalán, mely hasonlatos a félhold alakú papírnehezékhez. Ellökve magam a komódtól lépek vissza s veszem kezembe a tárgyat, melyen szintén valamilyen szöveg domborodik. – Nallan ithil / Hívd a Holdat/ - simítok végig rajta ujjammal, s olvasom fel a számomra ismeretlen szavakat. Csípőmmel tesékkelem odább, - ha netalán robbanna, vagy más kellemetlenség szabadulna belőle- s állítom élére a dobozt, hogy a vájatba illesszem a hiányzónak vélt darabot. Ha az istenek is úgy akarják, mint a kirakós darabja simul a helyére alig hallható kattanással. Ha nem akkor valami mással kell próbálkozni és ez a darab csak ablakot lesz jó dobálni egy mámoros éjszakán.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 20, 2022 6:28 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Az imént magasba szökő szemöldökeimet egyhamar kisimítom, miként rádöbbenek, vélhetően óhatatlan reakciójuk készteti bővebb bizonygatásra Rhysandot a leány ártatlansága kapcsán. Magam sem kívántam nagyobb feneket keríteni a dolognak, főként, mert baj nem származott az esetből, és mosolya sem árulkodik hátramaradt tüskékről. Mindössze fáradhatatlanul képes meglepni Thora humorérzékének… szokatlansága.
- Nincs okod az aggodalomra, nem terveztem ellene fordítani az információt. S előrelátással is csupán a tapasztalatai vértezhetik fel – amennyiben kitart mellettem, bizton veszem, nem fog híján maradni nekik a nemesek pártfogoltja. Több gondolatot nem is szánnék az esetnek, főként látva Kóborom pajkos kacsintását és bohó mozdulatait, melyek okán elmosolyodva csóválom meg a fejemet, ám befejezetlen mondatomra, aminek csakugyan nem tulajdonítottam több értelmet mint ami, felhívja a figyelmemet. - Nem nevezném magamat áldozatnak, s nincs is miről igazán beszélni. Pusztán egy ízléstelen vicc, nem többről volt szó a mágusok és a máglyák vonatkozásában – osztom meg vele, hogy ne maradjon felelet nélkül – ismét –, s cserébe ő sem hagy bő válasz nélkül afelől, miért nem volt módja bővebben elmerülni a tengerparti jelenség rejtelmeiben. Tekintetével együtt süllyed a sajátom, amint apránként leülepszik bennem a tény, megannyi kellemetlenségének forrása röpke indokai közül itt áll vele szemközt. Mégis hamarost elűzöm a keserűséget, melynek bizton veszem, elsődleges forrása az éjmágus hatása.
- Nos, mit lehet tenni, ha egy tanítvány ilyen elfoglalt? Megkíméllek az újabb kutatástól – viszonozom szelíd mosolyát, figyelve, amint lehajol a földön heverő könyvért. - Nem mágia kelti a tenger ragyogását, hanem parányi kis élőlények. Általában akkor világítanak, ha a víz hőmérséklete változik, netán a szokásosnál nagyobb hullámokat vet a tenger. Tengeri csillámlónak nevezik – magyarázom eltűnődötten, fellélegezve egy egészen kicsit a szoba fojtogató hangulatából. Persze nem holmi szórakozottságból fogant éjszakai kirándulásra kéltünk, hanem céllal vagyunk itt, ezért egyhamar visszarendezem a gondolataimat a kutatásunkra.
- Nem tagadom, csorbít az ítélőképességemen Regorin – sóhajtok fel megadással, noha bizalmat igazán sosem fektettem az éjmágusokba. Tán fény és sötétség nem létezhet egymás nélkül, mégis két oldala ők ugyanannak az érmének. - De megadni a lehetőséget nem egyenlő a bizalommal. Ha bíznék benne, nem figyelném lépteit, hanem türelemmel várnám visszatérését – mormogom hasonló lelkesedéssel, mint Rhysandom, ugyanis a csalódottság érzete élénken él a tudatomban. Igaz jobban belegondolva, ha az események másként alakulnak és az úton velem maradnak, beláthatatlan veszélybe sodortam volna őket, affélébe, amelybe Kóboromat sem lett volna szabad – öntudatlan vagy sem. - Amennyiben a templom meglátogatásáig nem leszek okosabb, úgy megfogadom a tanácsodat és beszélek egy éjmágussal – adom be a derekamat, bár nem jó szívvel, elvégre nem csupán kíváncsi mágus hírében állok Alorában.
- Tény és való. Feltételezésén annak, nincs akadály, mit ne tudnál megugrani – billentem oldalra a fejemet leheletnyire töretlen mosolyom kíséretében, még mielőtt felhorkantanék a megidézett, ugyanakkor teljesen elképzelhetetlen eshetőségre tolvajkodásomról. Habár vigyora az, ami igazán kedélyes érzésekkel tölt el, s a vággyal, hogy munkálkodását követően sebtében megízlelhessem ajkairól a ragyogó vidámságot. Ritka fényben feltüntetett lelkesedésem minden bizonnyal megilletődésre sarkallja, hiszen szavai elapadnak, s nem is tart vissza a kutatás folytatásától. Röpke, elégedett mosollyal az orrom alatt szedegetem fel a padlóra hullt eszközöket és papírokat, majd fejének intését követve fordulok a falon terebélyesedő festményhez.
- Egy próbát megér. Nézd meg kérlek, amíg átfésülöm a papírokat – nyomok egy csókot a fülének, míg ő derekamon simít végig. Ajkaim sejtelmes görbülete visszakéredzkedik az ábrázatomra csábító ígéretének tükrében. - Ez sem több mint puszta következménye egy másik meggondolatlan tettnek a folyosó homályában. S hogy tudd… - csitítom el én is a hangomat csakugyan. - ha nem lenne előrébb való a szoba átkutatása, nem engedtelek volna – sutyorgom utána, hagyva aztán, hogy megvizsgálja a festményt, s a sebtében pergő momentumokban magam is átlapozom azt a néhány pergament, ami a fiókból aláhullott. Túl sok jelentőséggel egyik sem bír, ezért hát nem késlekedek visszagördíteni figyelmemet Kóboromra.
- Az istenek minden bizonnyal fénymágusnak kívántak, mielőtt közbeszólt atyád vére – mosolyodok el büszkeséggel éleslátása okán, miközben felemelve a kulcsot az asztalról a kalitkában raboskodó madár képéhez lépek. Óvatosan puhatolom vele a zárat, ami néhány csöndes fordulatot követően és egy halk kattanó hanggal kísérten feltár előttünk egy kisebb rekeszt, benne egy ládával. Körültekintéssel emelem ki a helyéről, reményében annak, semmiféle csapda nem fog a kezemnek ugrani, s legnagyobb megkönnyebbedésemre gond nélkül csúsztathatom a festmény alatti komódra. Felnyitni viszont már közel sem ilyen egyszerű a holdsarlókkal ékesített szelencét.
- Egy írás van rávésve – simítom végig az ujjaimmal az oldalán derengő benyomatot, közelebb egyengetve közben magunkhoz a fénygömbömet. - S mintha az eleje hiányozna… Drego morn a vége, avagy Űzd el a sötétséget. Az elfek nyelvén van – tudatom Rhysanddal előzékenyen, eltűnődött ábrázattal méricskélve a ládát. - Minden bizonnyal egy varázstárgy, a felnyitásához szükség lenne a felirat elejére.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 20, 2022 3:59 pm
Midnight Madness
Botor dolog volt megemlíteni az esetett, s még nagyobb ostobaság részleteibe avatni, nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkére veszi, s azt meg még inkább nem, hogy bizalmatlansága Thorával szemben növekedjék. – Ugyan, mindannyian cselekedünk meggondolatlanságból, melynek későbbi következményeit nem látjuk előre – legyintek hegykén, hisz számomra már valóban csak egy emlék, mely már megmosolyogtat, az akkori kellemetlenség ellenére is. – Főleg mivel, következménye alig, ha akadt – kacsintok rá pajkosan, melynek oka, felfaló tekintette, melynek megajándékozására, s hogy elűzem, -ha csak egy pillanatra is- lényére telepedő komorságot, feszítem meg testem, s táncoltatom meg alig domborodó mellizmaim. – Amennyiben kedved úgy szolgál, szívesen meghallgatom, miféle gorombaság áldozatává váltál általa – megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy mézes madzagot húzzon el az orrom előtt, majd hagy a tudatlanságba, mert kénye úgy szolgálja. Olykor csalódottsággal tölt el, ezirányú szeszélyesége, ám ez afféle dolog, melytől nem érzem magam kevesebbnek, ha nem tudom. – Nem. Már másnap az éjmágussal volt randevúunk, míg utána a sebeim nyalogatásával voltam elfoglalva… - húzom végig ujjam néhány könyvgerincén, melyek porát lepergetve ujjhegyemről fordítom tekintetem felé, keresve melegméz szín szemeinek ragyogását. – aztán Yloréban tágítottam tudásom – sütöm le lelkem tükrét az idő röpkén mért idejére, míg elönt a kellemetlen érzés, távozásom miértje. – Azóta pedig kaptam elég olvasnivalót, hogy másra ne legyen időm – lassan villantom fel széles vigyorom, a pengeélén egyensúlyozva. – De ha jól gondolom, te megadod rá nekem a választ – szelídül el mosolyom, s újra a polcra fordítom figyelmem, míg végül inkább a földön heverőt nem részesítem abban a kegyben, hogy magamhoz vegyem, s az hálásan ajándékozzon meg néhány gondolatával. – Amit minden bizonnyal magával is vitt, ahogy látom sebtében távozott – tekintek körbe, s vonom le a magam következtetését a szoba állapotát látva, leszámítva belőle Káosz garázdálkodását.– Afféle mágus hírében állsz, akinek ismeretei szerteágazó, nem hiszem, hogy bárkiben gyanút keltene újra fellobbanó kíváncsiságod – karcsú mosoly ül ki arcomra elnézve, milyen serényen kapaszkodik a fiókokba. – S nem kétlem, a ravaszságod is megvan hozzá, hogy elaltasd a gyanakvást, egy ártatlan eszmefuttatás keretében – süllyesztem vissza a tekintetem a könyv lapjaira, de csupán egy pillanat erejéig. – Azt gondolom, ellenérzéseid új tőről fakadnak. Az enyémek, mit sem változtak irányába, te azonban jónak láttad, hogy elsétáljon, reményt és bizalmat fektetve belé, hogy megváltozik – morrantok fel, az áruló megemlítésére, kire meglátásom szerint, ráférne egy hét magasan elzárva saját gondolataival, ott ahova még a nap se süt be. Azonban ha rügyezett is lelkében csalódottság s harag, azt felerősítette Reginor felbukkanása, aki legféltettebb kincsét orozta el. –Mely feltételezésen alapul – tükörképe az ábrázatomra kiülő érzelem, akár lehettem volna mestertolvaj is, ha a sorskeze nem másfelé egyenget, s nem sodorja utamba azokat, kik miatt több ragadt meg bennem, mint a harag s keserűség, s a boszorkányt vagy ki tudja kit, s „ajándékozza” nekem Káoszt. – Meglehet, neked nagyobb érzéked lenne hozzá. A tolvaj varázsló, köröznének Caldentől Nulportig – villantom fel, gyémántokat érő vigyorom, mielőtt meg nem találom a megfelelő fogást, s titkok nyitjaként enged a léc. A szoba hűvöse is kellemesen bizsergeti bőröm, ám érintésére szilaj paripaként száguld végig gerincemen. Meglep dominanciája, melyet eddig nem tudom, hol rejtegetett, talán köpenye alatt, ám eddig szelíd szenvedély lengte körbe. Ellenkezni azonban eszembe sincs, dorombolva viszonzom csókját, s fogadom hevességét, mely, mint röpke fuvallat a hamvadó tűznek. A megilletődöttség s a révület megakadályoz abban, hogy kellő időben szólhassak vagy cselekedjek, kicsúszik kezeim közül akár egy angolna. Máskülönbön, most nem az asztal alatt, hanem felette kutakodna s akadna másnak a kulcsára. Így azonban csak elkámpicsorodott ábrázattal veszem szemügyre azt asztalra helyezett holmikat. Félre húzott szájjal keresgélek emlékeim között s tekintek körbe a szobán, s már intenék nemet fejemmel… - Hacsak, nem azt ott – bökök fejemmel egy a falon függő festményre, melyen egy a holdfényében sütkérező kalitkába zárt sárga- fehér kanári madár. – Meggondolatlan tett volt, ennek még lesz következménye – simítom derekára kezem, vésztjelzőn pusmogva a szavakat, majd bár elképesztő ötletnek vélem, de a festményhez lépve simítom a kalitka zárjára ujjam, melynek alakja nyomot hagy ujjamon. – Gyere, próbáld bele – fordulok vissza intve neki.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 11:14 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Eleinte csekély értetlenkedéssel fogadom kézfejemre hintett csókját, ám hamarost megértem az indokát, melyet orcájának elnéző cirógatásával viszonozok. Tudom, hogy nehézkes megküzdenie a tapasztalással, a helyében vélhetőn magam sem viseltetnék másként, azonban bölcs hallgatásom mellett kitartok, és egyébként is, a pillanat elszáll, akár a tiszavirág élte. Helyét az említésre szerény véleménye szerint nem méltó, mégis említett eset elbeszélése veszi át, amelynek a szememnek kedvező aláfestést nyújt öltözködése. Hallatán, hogy Thorának is köze van a dologhoz, kíváncsiságom még tovább duzzad, de nem akasztom meg sürgető kérdéseimmel, netán értetlenkedésemmel, melyre egyébiránt megkapom a válaszaimat az elkövetkezendő momentumokban.
- Viccnek? - szöknek a magasba a szemöldökeim óhatatlanul, még azelőtt, hogy megadó sóhaj szakadna fel a mellkasomból. - Igen csak… érdekes humorérzékkel áldotta meg a sors, ezt már magam is tapasztaltam. Noha közel sem így – csóválom meg a fejemet némi elégedetlenséggel, bár látva ábrázatát beragyogó vigyorát, én sem tudom sokáig távol tartani a vonásaimtól a mosolyomat. - S azóta megtudakoltad, mi festi olykor kékre a tenger vizét? - kíváncsiskodok, jámboran fogadva csókját, melynek zárásaként derekán simítok végig fátyolosan. Pimaszkodását hallva és csintalan mosolyát látva szívem szerint visszahúznám magamhoz, és ajkam ezernyi érintésével biztatnám a lehetetlen bizonygatására, viszont az idő nem a mi oldalunkon áll, máskülönben pedig egyhamar kedvemet szegik az olvasottak. Igaz, jelét igyekszem nem mutatni, akadnak hiszen rémlények, amelyekkel kizárólag egymagunk küzdhetünk meg.
- Ahogyan mondod, effajta hatalommal önmagában nem lenne szabad bárkinek rendelkeznie az álmok világa felett – helyeslem kijelentését, hallgatva aztán véleményét és elképzeléseit a történtekről, mialatt serényen húzkodom a fiókokat. Megakadásom nem kizárólag az utolsó zár dacosságának, hanem élelmes elgondolásának is a hozománya. Afelől nincs kétségem, hogy célponttá váltam – azt is kétlem, megszűntem volna annak lenni –, ám a hogyanokra szilárd feleletnek bizonyulna Rhysand felvetése.
- Logikus következtetés, ha feltételezzük, megtalálta a módot a szabad manipulációra. Minden bizonnyal voltak erről feljegyzései, kutatásai – nevezem meg a keresgélésünk újabb lehetséges célpontját, újfent megpróbálkozva a fiókkal, hátha csupán beragadt a kihasználatlanság okán. - Pimasz lélek… - morgok az orrom alatt, bár közel sem veszem magamra bohókásságát. - Nem igazán helyezném a bizalmamat egy éjmágus kezébe – sóhajtok fel aztán megadással. Tisztában vagyok vele, hogy ellenérzéseim otrombák, mégis fenntartásokkal kezelem a sötétség leplébe búvóakat. - Példának okáért ott volt az elf a Holdtemplomba vezető útról, képtelen egy jelenség - finoman megingatom a fejemet, mielőtt esetleges rejtett tehetsége felől érdeklődnék.
- Csupán egy ártatlan kérdés volt, Tengeri szörnyem – mosolyodok el, kisebb ellenállást mímelve a hely átadása előtt. Néhány lépéssel odébb, mögötte állapodok meg, szemérmetlen mustrálva a… folyamat völgyeit és lankáit. - Ezek szerint nekem lenne ildomos megtanulnom? – humorizálok, hallgatva kissé nehézkesen szűrt magyarázatát tudásának hiányára, noha a legkevésbé tudnám elítélni mindezért. Főként, hogy a tolvajok tudománya nélkül is megoldja a felmerülő problémát. Nem tagadom, hitetlen mosoly szökik a vonásaimra, figyelve a felfordulást, amely tovább csorbítja a szoba állapotát.
- Igazából… - lépek vissza hozzá, ujjaimmal játékosan lépegetve a gerince mentén. - ez a megoldás is meglehetősen lenyűgözött. Figyelni határozottan szórakoztató és elbűvölő volt – billentem oldalra a fejemet enyhén, és ha enged karjaim noszogatásának a felegyenesedésre, magam felé fordítom, hogy az asztal szélének döntve hátsóját simíthassak végig az inge anyagán. - Újabb bizonyosságát adtad, drága tanítványom, hogy váratlan helyzetekben is megállod a helyedet. Mindenképpen megérdemled csekély elismerésemet – mosolyodok el, és egyik kezemmel a felsőjénél fogódzkodóra találva, míg másikkal a tarkóját simítva tapasztom egymásnak az ajkainkat. Nem hagyom magunkat a kelletnél jobban elmélyedni, bár nyelve bársonyának és alsó ajka puhaságának ízlelésére találok lehetőséget szűkös kereteink között is. - Remélem, megfelelt a jutalom az elvárásoknak – sutyorgom a szájának töretlen mosollyal, amelyre egy röpke, futócsókot nyomok azelőtt, hogy ténylegesen elhúzódnék tőle.
Rajtam a sor, hogy a földre hullott papírokat, egy díszes levélbontót, egy ránézésre is különleges kulcsot, illetve egy holdsarlót megformázó papírnehezéket az asztalra nyaláboljam. Ez utóbbin sebtében mustrálva feltűnt egy véset, mégis a kulcs az, ami magához ragadja az érdeklődésemet.
- Láttál bármit eddig, amit ez a kulcs nyithat? - nyújtom felé szemrevételezésre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 9:12 pm
Midnight Madness
Megereszkednek vállaim látva elkomorult vonásait, pedig mosolya s látványa, mindig tél utáni tavasz, mely rügyeit bontja. Szavak helyett azonban most, csak kézfejére hintek csókot, bocsánatkérés és hálám jeléül mielőtt magamra ölteném ruháimat. Káosz jelenléte mindig felkavaró, főleg, ha ilyen hirtelen kerekedik felül rajtam a leváratlanabb pillanatokban, ám bizton veszem, hogy Lidércem jelenléte is sokat nyom a latba, hogy már csak ködfoltként lebeg valahol a tudatom felszínén. – Hmm- emelem fel egy pillanatra, cipőm igazgatása közben, melyhez a kissé viseletes széket használom segítségül. Valóban nem került szóba a kertben, s azóta találkozásaink szűkös órákban volt mérhető- Ennek apropóján pedig másfelé irányult kíváncsiságunk. – Nem igazán említésre méltó dolog, leginkább semennyire … - hajtom vissza fejem, elvégezve az utolsó simításokat a lábbelin. – csupán két tanítványod második találkozása sikerült kissé nedvesre – kiegyenesedve veszem magamhoz utolsó ruhadarabom, hogy gyűrődéseit kirázzam. – Furcsa egyben gyönyörű jelenség volt látható a vízben… legalábbis mindkettőnk számára újdonság volt – eresztem le pár pillanatra le ingem. – Közelebbről is szemügyre vettük s hát fiatal és szertelen akárcsak én … - vállaim megereszkednek újfent, hisz a legkevésbé sincs szándékomban Thorát rossz fényben feltüntetni, ám Lidércem előtt titkolózni és megmásítani az igazságot sincs szívem. – viccnek szánta megmerítésemet a vízben… de megbánta, s komolyabb következménye se lett. Utólag vissza gondolva, valóban vicces volt kéken világítva végig sétálni a kikötőn a fogadóig – őszinte vigyor ül ki ábrázatomra az emléket felidézve, a döbbent arcokra, kik éppen a tűzzsonglőrök helyett a romantikus sétát választották. – Minden bizonnyal azt hitték valami tengeri szörny bújt elő a habok közül – bújok bele ingembe, s lehelek halántékára csókot, miután megdicsértem ruhájának előkelőségét. – Ne mondj ilyet, mert kénytelen leszek bebizonyítani, hogy az lehetetlen – csibészes mosollyal pillantok vissza a vállam felett, s csak azután futtatom végig tekintettem a könyvespolcon strázsáló kötetteken, s hogy utána magamhoz vegyem azt, mely becstelenül hever a hideg padlón, megfosztva minden büszkeségétől. Szavakba szőt gondolatait hallgatva biccentem félre a fejem, tény, ami tény akadt jó pár olyan álom, melynek magam vetettem véget, s melyet magam hívtam életre, bár ennek zömére – utóbb visszagondolva- nem is emlékeztem. Valahol elvesztek a Tükörvilág és a valóság közt. – Volt nem is egy, ámbár sosem rendelkeztem efféle hatalommal álmaim felett, mint akkor – felelem még mindig a könyvet dédelgetve kezemben, melynek lapjait immár a feltámadó szél hajtja tova. – Én úgy vélem, te voltál a célpont, s nem mi. Az, hogy magam is jelen voltam, az neked volt köszönhető – osztom meg saját csekély gondolatomat ezzel kapcsolatban. – Igaz, a kérdés ugyanaz marad. Amennyiben az Álomvilág egyetlen sík, melyben ezer meg ezer ajtó úgy meglehet eltévedt, s így talált rád, fellelte álmaidban a magot s úgy véli, az segíthet ügyében – ez is egy újabb találgatás, s csak akkor állja meg a helyét, ha valóban talált valamilyen módot arra, hogy befolyással legyen másokra. – Talán mégis csak fel kellene keresned egy éjmágust, vagy csak az elementáris mágusokkal ápolsz ilyen vagy olyan viszonyt? – vigyorodok el halványan, még mielőtt meglepő kérdéssel fordul hozzám. – Nem tudom ezt bóknak vagy sértésnek vegyem – csapom össze a könyvet, mímelt sértettséggel lépek mellé. – Ha megbocsátasz… - az asztalra simítva a könyvet egy mindent eláruló pillantással próbálom rávenni, kicsit húzódjon félre. – Valóban nem voltam minta gyerek… - hogy kényelmesebben be tudjak nyúlni az asztal alá, hajlítom be térdeimet, tapogatva a fiók alját. – betörőnek sose álltam, a zárak afféle szerkezetek, melyekhez türelem kell – kissé nehézkes így a beszéd, mégis kipréselem magamból a szavakat, míg meg nem találom azt a bizonyos rést. – S te is tudod, hogy az nem a legfőbb erényem – becsúsztatva ujjaim kapaszkodom meg s rántom meg a sínt mely a fiók egyik oldalát tartja. Recsegve enged az erőnek, az idős vékony léc, mely, ha komoly mesterember keze alatt született volna, nem adja magát ilyen könnyen. -  De remélem, amig nem pótlom a hiányosságom a következő alkalomig, így is megteszi – pillantok fel Lidércemre, miközben a fiók himbálózva szórja elénk elrejtett tartalmát.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 3:02 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Ábrázatára idézett mosolya árnyéka láttán hagyom leolvadni a vonásaimról a magamét, jótékony, bölcs csöndbe burkolózva, míg a gyűrűért nem nyúlok. Megállapítását halovány biccentéssel fogadom, sajátjaimat könnyeden hagyva a homályban, elvégre indokaik és választásuk különlegessége nem hiszem, hogy bármiben befolyásolná az éjmágust érintő rejtély megoldását. Két szív hiszen, ha összedobban, nem ismer észérveket. Felegyenesedek hát, a gyűrűt azért elővigyázatosságból megtartva.
- A jeges tengert? Erről most hallok először – fordulok felé megemelt szemöldökökkel, tekintetemben hagyva feléledni a kíváncsiságot. Nyilvánvaló, sok mindenről nem hallottam még vele kapcsolatban, ám természetesnek ható tényközlése ennyi szabadságot a szavaim mérésében úgy vélem nekem is megenged. Ártatlan csókja közben gyengéd mosolyt csal a számra. - Vétek lenne nem hordani, főként, akárha te ölelnél a viselése közben – pillantok fel rá a pergamenről szelíden, még azelőtt, hogy a szekrények felé lépdelne folytatni a kotorászást. Kérdésén magam is el szükséges töprengenem néhány kérészéltű szekundumra, ugyanis számolatlan a kérdés, s nem mindegy, melyiket válaszoljuk meg az elsők között. - Bárminemű nyomot ami segít megismerni őt és az indítékait. Netán az okot, ami képes volt megidézni az álomvilágszerű tapasztalásunkat. Sajnos azóta sem leltem válaszra afelől, tudásom hiányos-e vagy holmi ismeretlen hatalommal állunk szemben – jegyzem meg elcsöndesedve, és amíg kutat, a levélnek szentelem a figyelmemet. Jól ismert zsibbadtság lesz momentumok erejéig úrrá a lényemen, hiszen a saját tapasztalásaimat felidéző sorok okán az iszonyat karmai nehezednek újfent a végtagjaimon, amint egyik szemem sarkától a másikig körbepásztázom a félhomályban úszó helyiséget. Azonban se szitakötő, sem az éjmágus, de még atyám alakja sem dereng fel előttem.
Rhysand hangja ébreszt a fülsértő tompultságból.
Gondossággal hajtom vissza a levelet, s a gyűrű mellé süppesztve a köpenyem belsejébe, lépdelek Kóborom mellé, hogy magam is szemrevételezhessem a felolvasott sorokat. Igaz, sokáig nem maradok, az asztalhoz sétálok vissza, hallgatva az álmokról szőtt gondolatokat.
- Minden bizonnyal akadt már álmod, amely rémülettel töltött el és nem akartál tovább a részese lenni. Avagy tudatosan befolyásoltad, hogy mást álmodj, netán felébredj - magyarázom, óvatosan kihúzkodva a fiókokat, próbálgatva, melyik az, amely zárt állapotában több érdekességet ígér, mint néhány széthullajtott papír a rumlis padlón. - A kérdés, milyen módon voltunk ott egyáltalán, miért lett hatással ránk az álom, és Regorin hogyan jutott el hozzánk? Talán módot talált a szabad átjárásra – találgatok, s csupán akkor akadok meg, miként az egyik zár dacos kattanással ellenkezik a fiók kihúzásával szemben. - Talán így kívánta elűzni szíve választottjának rémálmait – értek egyet Rhysand iménti feltételezésével, miközben még mindig a fogantyút tartva felpillantok rá. - Értesz esetleg a zárak feltöréséhez?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 11:00 am
Midnight Madness
Kissé erőltetett mosolyt hívok elő vonásaimra, viszontlátásomra mért szavai hallatán, de talán érthető, hogy szívesebben hagytam volna a sötétben, jó magam pedig már éppen eleget tapasztaltam. Amazt viszont el kell ismernem a lehető legjobbkor jött belépője. – Nem lenne meglepő fordulat nő és férfi közt – vonom meg enyhén vállam, s emelem rá tekintetem a szóban forgó tárgyról, még mielőtt ujjai közé venné azt. – Túl sokat aggódsz – hunyorogva engedek a papíron; az ágyra támaszkodva hagyom el a szusszanás idejére szolgáló helyemet, hogy a kissé távolabb lévő ruháimat utána magamra vegyem. – Ha a jeges tengert túléltem, a tavasz hűs levegője már nem okozhat nagy gondot – az ablakon beszökő fuvallat borzolja ugyan bőröm felületét, de közel sincs oly kellemetlen, mint télvíz idején a rádermedő nyirkos ruha érzete. – Ne hidd, hogy nem vettem észre te mily ruhát öltöttél magadra ma éjszaka. Melengeti szívem, hogy viseled – lépek egy röpke pillanatra a háta mögé; szeplőtlen csókot hintve halántékára, míg ingem könnyed anyagának hagyom aláomolva elfedni testem. – Voltaképpen mit is kellene keresnünk? – lépek el mögüle a szekrények irányába, ahol megannyi könyv s kézirat nyomja súlyával a polcokat. Néhol tátongó lyukak jelzik, hogy akadt olyan olvasmány, melyet érdemesnek talált fellapozni, némelyike az asztalon, az ágy alatt vagy éppen meggörnyedve a sarokban hever. – Bizarr jó jelnek venni, bárki halálát is, még hacsak álom is – morfondírozok, s veszem fel a szekrény találkozásánál pihenő szerzeményt, melynek gerince megtört, lapjai pedig az időmúlásával megtörtek gondatlanság miatt. – Ezek szerint rémálmok gyötörték – jelentem ki a már nyilvánvalót; beletemetkezve a sorokba lapozom fel a könyvet kisimítva annak lapjait. – Meglehet elűzésükre keresett megoldást Regorin. „ Isilmé kegyelméből megszülettek az álmok, melyben megtehetjük mindazt, amit a valóságban soha. Ő szőtte – fonta egybe az emberi vágyakat, sosem látott képeket…” – ragadok ki gondolatok az első lap sorai közül, melyen megakadt tekintetem. Tovább pörgetve a lapokat, azonban találok néhány megjelölt bekezdést. – „ Az álmok és álmodók sokasága, változatos természetük változtatja meg pillanatról pillanatra. Ezért gyönyörű, örökké változatos világ ez, mely sokszor gyógyír a lelki bajokra.” Ha ez valóban így van, magyarázat lehet arra, miért lehettünk mi is hatással a történésekre – emelem fel tekintetem Lidércem sejtelmességbe burkolódzó alakjára.  

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 1:32 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
- Nehéz eldönteni, melyikőtök csintalanabb – mosolyodok el gyengéden, visszaejtve az ágyra az egykori dísz leharcolt darabját, nem mintha bánnám, hogy Káosz s nem egy újabb érdeklődő jóvoltából tört szegmentumaira. Röpke tisztálkodását megvont szemöldökeim alól figyelem, ám úgy fest, Kóborom kitartón küzd odabent, ugyanis hirtelen szökken tova az asztal irányába, ahol a megbontott levél nyugszik. Újabb értetlen pillantásokkal követem nyomon riadt száguldását az ágy alá, bár igazán nem lep meg a professzor viselkedése. Temérdek alkalommal menekült hasonszőrűn a kandalló fényétől háromszorosára nőtt árnyékától, az egyik sötét köpenyem - melyet nem a megszokott helyen hagytam - képzelt fenyegetésétől, vagy néhány hónappal ezelőtt a túlméretezett egeret formázó kötött játékától, amit az egyik fiatal, figyelmes szolgáló ajándékozott neki. Kezeim közé emelem hát a pergament, és amíg ki tudja, miféle rémeket hajkurászik a kandúr, sebtében átfutom szemeimmel a sorokat. Nem több derül ki belőle, mint puszta ismertsége éjmágusunknak és a papnőnek, illetve utóbbinak beharangozott látogatása Alorába, ahogyan Rhysand is ecsetelte. Leszámítva egyetlen sort, ami halovány derengéssel válik egyre kifejezettebbé.
- Minden bizonnyal elbájolt tintával írtak hozzá egy sort. „Utóirat: ezúttal a halálodról álmodtam. Jó úton haladunk?” - olvasom fel csöndesen az imént megjelenő sorokat, igaz, merengésemből egykettőre magára vonja a figyelmemet az ágy felőli hangos koppanás, majd Kóborom hangja. Szelíd mosollyal fordulok hozzá, visszasimítva az asztalra a megsárgult levelet.
- Érdekes tapasztalás volt, s Káosz segítsége is elkélt, ám nem tagadom, jó újra látni – jegyzem meg, lehajolva idő közben az elszabadult gyűrűért. Mutatóujjam tetejére húzva és hüvelykujjammal görgetve vizsgálgatom az éket, amelynek belsejébe örök szerelemről szőtt szavakat véstek. - Jegyesek lettek volna? - vonom meg a szemöldökeimet, mert bár nem tiltott, azonban a papnők ritkán házasodnak, jóformán sohasem. - Szememnek jóleső a látványod, Rhysandom, ám attól tartok fel kellene öltöznöd, mielőtt megfázol - lépek közelebb hozzá, és szavaimnak nyomatékot adva húzom ki óvatosan a kezei közül a levelet. Amennyiben nem ütközök ellenkezésbe, ruháinak felkapkodása idejére beleolvasok az újabb üzenetváltásukba, mely újfent Malendintől érkezett, noha elolvasásra és felnyitásra Regorin által sohasem került. Talán tudta, mi várná benne.
- Hmm… Aggódott Regorin miatt, hangulatváltozásokról ír benne, és hogy életük összekötését korainak érezné. „Rémálmaim azóta sem csillapodtak, olykor úgy érzem, akárha egy kínzó csapdába estem volna, honnét nincs kiút…” - olvasok fel ismét egy részletet, amely nem tagadom, igen közel esik a szívemhez, hiszen az érzés számomra sem idegen. Hosszú momentumokra meg is akadok, mindössze a papírt, semmint a sorok értelmét figyelve.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 9:27 am
Midnight Madness
Az utazás, a kíváncsisággal járó kutatás valóban járhat veszélyekkel, s ekkor még nem gondoltam, hogy magam is elveszek egy ártalmatlannak tűnő nyomozás során. Kedélyesen simultam tenyere alá, fogadtam s loptam csókót rózsaszín gyöngyházfényű ajkáról, még akkor is mikor tanulmányaimat érintő témában lelepleződtem. Tisztában vagyok vele, hogy csak elodázni tudom a pillanatot, mikor meg kell birkóznom vele. Megfogok, nem úgy, mint Káosszal, aki legváratlanabb pillanatban bukkan elő, akár a hegycsúcsairól meginduló lavina, s temet maga alá. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még a gyanú szikrája sem merült fel a szolgáló gondolatit közt, ahogy legalább elmém ebben a csepp fejben megszorult, s ösztönein részszint, de uralkodni tudok. Igaz, nem éppen ebben a pillanatban, mikor könnyeden pofozgatja az álomfogóhoz egykor tartozó darabját. Büszkén egyenesedünk, magunk mellé terelgetve farkunk. A macska azonban megvető pillantással adózik a leharcolt álomfogó darabjainak, majd Ezarasnak, amiért nem értékeli művészhajlamait. Felpattanva kényes úrként kezd tisztálkodásba az ágy közepén. S hogy némi érdeklődő figyelmet is kap Lidércem, az már nekem köszönhető. Az ágyról könnyedén huppanok a padlóra, onnan ruháimra, majd ágaskodok fel az asztalpereméhez. Az imbolygó fényben megnövekvő árnyékunk azonban az ágy alá űz minket. Ebben a birodalomban még nem jártunk. Hallom s értem ugyan Lidércem –amennyiben szól- szavait, ám megannyi szörnyeteg lapul itt lent. Porból és szöszből nőtt alaktalan kreatúrák, melyek ide-oda gurulnak az ágy alá beszökő légáramlattól, érintésünktől darabokra törő száraz asve levele, könyvek, s papírok, rengeteg papír. Óvatosan közelítünk mind felé, szemrevételezve amennyit csak lehet, addig a pillanatig, míg valamire rá nem lépünk. Egy pecséttel lezárt levél, melyet még nem tört meg senki, noha már domborulatán látszanak az apró hajszálrepedések, mely az idő múlását jelzik. Valami azonban lapul benne, valami kicsi, valami kerek. Érezzük puha mancsunk alatt. Még szerencse, hogy a Professzor kissé túl nőtt házi macska társainál, s nem nagy erőfeszítésbe kerül a szánk közé venni s megindulni vele. A hadművelet csak akkor válik nehézkessé, mikor az eddig tágas világ, összezsugorodik körülöttem, hasamba szálka áll, fejem pedig hangosan koppan az ágy deszkájában. – Mi-au – kapok fejemhez. – Várhatott volna még egy kicsit – morgok az orrom alatt, ahogy próbálok kikecmeregni fogságomból, nagyobb horzsolások nélkül. Laposkúszásban sikerül az attrakció, pihegve ülök fel, s támasztom hátam az ágynak. A pecsétet feltörve hajtom szét a levelet, melyből egy gyűrű szabadul el, koppanva a padlón; kicsivel arrébb állapodik meg némi gondolkodás után elborulva.




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 15, 2022 11:11 pm
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
- Természetesen próbálkoztak – simítok ki egy tincset az arcából, amely ezúttal meglepődött vonásain bátorodva kunkorodott elő. - Egyesek eltűntek, mások üres tornyokat találtak, némelyek pedig sosem leltek a feljegyzésekben szereplő helyen bárminemű épületre vagy romra – magyarázom eltűnődötten, a saját elképzeléseimet a legutóbbi problémakörről egyelőre magamban tartva, főként, mert jelenleg nem többek mint puszta találgatások, valamirevaló támaszték nélkül. S egyébként is ruganyos lábú szöcskeként ugrik tova a figyelmem a tanulmányaira, majd csilingelő kacajára, amelyért kétségtelenül megérte közzétennem a nyilvánvalót. Persze nem vallhatom magabiztossággal, hogy behatóan ismerem a jellemét s minden furmányát, azonban akadnak árulkodó jelei érdeklődése mélységének vagy éppen csak halovány fodrozódásának, mint elmaradó kérdései vagy a fellobbanó kíváncsiságnak csekélysége csillagokat rejtő tükreiben. Máskülönben az sem titok, inkább eresztené már szabadjára az erejét, semmint törekedne az elnyomására, csitítására - a nevét csorbítaná hiszen, ha hevessége nem tüzelné fáradhatatlanul.
- Hellyel-közzel fél évszázada adózom a megfigyelésnek, és téged, Rhysandom, mindig érdeklődéssel szemléllek – mosolygok rá jó kedéllyel, noha túlfűtött csókunk, majd a szolgáló felbukkanása s végül Káosz váratlan előmerészkedése vad hullámait keltik a bensőmben mindeddig lágyan ringatózó érzéseknek. Aggodalom, szórakozottság, megkönnyebbülés és döbbenet egyvelege szánt végig az elevenemen, igaz, végül a viszonylagos nyugalom is megtalálja a rést a lényemen. Talán, ha nem gondoztam volna a Professzort hónapokig, és nem kezeltem volna egyenlő partnerként megbeszéléseink alatt, inkább riasztana Kóborom átváltozása, ám attól tartok mindketten a szívemhez nőttek ahhoz, hogy ne fogadnám el kényelmetlen helyzetüket megértéssel. Temérdek mód lehetne rosszabb a szituáció, így hálás vagyok azért, amiért viszonylag könnyeden szót fogunk érteni bundás formájában is. Nagyjából.
- Egyetértek, a dorombolás is sokkal kellemesebb a fülnek, mint a kuruttyolás – mosolygok le rá szórakozottan, bár elképzelésem sincs, miként szőtte a maga véleményét a békát illetőn. Valóban hiányzik a tornyok falai közül egy természetmágus, mindenesetre ez a legutolsó, amelyen a tudatomat most edzeni szükséges. Helyette felnyalábolom a holmijait a földről, majd romantikus énemet hagyva felcsapni, igyekszem megsegíteni a visszaváltozásában. Ám a kettőnk meséje nem a megosztott csók és mágikus erő diadalában sütkérezik, annál inkább egy pofonban Káosztól – remélhetőleg Káosztól.
- Nem túl udvarias… - dünnyögöm utána, figyelve, merre vezet tovább Alora falai között. Türelemmel lépdelek utána fel, a csigalépcsőn, majd a folyosón, amely szinte ikertestvére az alattunk lévőnek. Nem tagadom, kissé meglassítom a sétámat, egyrészt egy-két érdekesebb festményt megcsodálva, másrészt memorizálva a helyet, ahol még nem igazán jártam. Valamiként sosem hozta úgy a kényszer, hogy itt kóboroljak, pedig régóta koptatom már a tornyok padlóit. Tűnődésemből aztán Káosz vagy Rhysand ránt fel a lábaim közötti mutatvánnyal és a szőnyeg megdolgozását követő akrobatikus előadásával.
- Korábbi szavaim megmásításra szorulnak, rendkívül udvarias – mosolyodok el, beljebb nyitva az ajtót, amely mögött a folyosó derengő kristályaihoz képest vak sötét fogad. Szükségem van néhány momentumra ahhoz, hogy az ablakon túlról beszűrődő fény okán némiképp hozzászokjanak a szemeim a homályhoz, bár nem küszködök igazán. Mihelyt óvatosan becsuktam magunk mögött a bejárati alkalmatosságot, igét suttogva idézek a levegőbe, nagyjából a szoba közepére egy kisebb fénygömböt; nem túl nagyot vagy erőteljeset, ugyanis kerülném a feltűnést. Ezt követően a láthatóan Káosz által megmunkált székre helyezem a ruhákat, reményében annak, ma még hasznukat fogja venni gazdájuk. - Merre találtad a levelet? Bizonyára akad több is, amit váltottak – jó eséllyel magam is rálelnék, azonban szívesebben gyorsítom a kutatásunkat meglévő tudásával, feltéve, ha bundás társa kénye úgy találja. - Próbálj kérlek koncentrálni – magam sem tudom, eljutnak-e még szavaim Kóboromhoz, így hát addig is magamba szippantva a szoba tömjénnel keveredett dohos levegőjét az ágyhoz lépek, kicsit közelebb egyengetve hozzá a fénygömböt is. - Ez a te műved? - emelem meg az álomfogó egyik darabját. Meglehet, túlzó találgatás, de Rhysand annak idején emlékeim szerint ép formájában értekezett róla. Igaz, nem zárja ki, hogy idő közben Káosz nem tévelygett ismét erre.

// #varázslat: Fényszövés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Folyosók - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: