Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Folyosók - Page 3 KaDiPE5
Folyosók - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Folyosók

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 06, 2022 12:48 am
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Államat éppen csak billentve somolygom meg szavait, tekintetemet az alant elterülő alacsonyabb tornyok és épületrészek pompáján függesztve, melyek a maguk elbájolt, a szemnek még kellemes fényében tündökölve öltöztetik mesebeli látványba a sziget magaslatát. Puhán világítják meg a kisebb lugasokat, kerteket, amelyek között éppoly könnyed eltévedni mint a folyosók végeláthatatlan labirintusában. Voltaképpen meglepő, hogy útvesztőt nem ültettek annak idején a kertészek.
- Azt mondják, El' Alora a Fehér-sziget világítótornya. S ha egyszer éjjel esik értekezésed a tenger hullámait hajón szelve visszatekinteni rá, megértheted; akár miriád csillámló gyémánt, úgy fénylenek a távolból a város magasztos tornyai – mesélem békés hangon, élvezve a hűvös szellővel feléledő virágillatot, mely a korábban aláhullott eső üde ábrándjával elegyedik. - Ezt már nem szükséges könyvekből megtudnod, még a végén rajtam múlna púpjaid száma – pimaszkodom magam is, mielőtt felé fordulva kezemet nyújtanám. - Gyere, élvezd kicsit te is a kilátást – mosolygok rá szelíden, hagyva időt magamnak elmerülni lelkének bájos, melengető tükreiben, amelyek ha kedélyesen telnek az élettel, a világ leggyönyörűbb ékköveivé válnak. - Ha már a mestered kockára teszi szemed világát, engedd meg, hogy megpihentethessem – teszem hozzá, s amennyiben tenyerembe simítja sajátját, gyengéden magam mellé húzom, nem lopva rögtön tőle csókot, bármennyire is kívánjam. Ellenben vállait érintve kezeimmel kicsit tovább egyengetem alakját, míg félig elém nem kerül.
- A távolban a Fehér-hegység vonulatai kanyarognak, melyről úgy tartják, maga Árë emelte, míg a túloldalán nyugvó Fekete-hegységet Isilmë. S találkozásuk végpontjában rejlik a Chaenos, a Végzet torkolata, hol egy terebélyes kráter hirdeti a harmadik istenség létét, a mágia bölcsőjét – mesélem egészen halkan, változatlan, leheletnyi görbületével az ajkaimnak. - Ha eljutottál a mágia történetéhez, bizonyosan már minden aspektusát ismered a harmadik istenség legendájának – mellékelem játékosan, sötétlő hajának simítva az arcomat, miként soha meg nem fakuló ámulattal figyelem a táj vad szépségét. Ám a virágillat helyett ez alkalommal az övét szippantom magamba, hagyva, hogy érzékeimet és lelkemet végigcirógathassa az otthon csodája.
- Ami azt illeti, minden bizonnyal egy ártalmatlan csóknak kétségtelenül örülne – simítom le rá a pillantásomat, magamhoz ölelve hátulról, mialatt arcát finoman magam felé egyengetem, hogy barnáit ezúttal rám emelje. - Melyek volnának azok? Kíváncsivá tesz, melyik olvasmányok kapták meg elsősorban az érdeklődésedet – puhatolózok, még egy egészen kicsit lopva magunknak az időt, amelyből sosem tudni, mennyi adatik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 05, 2022 11:52 pm
Midnight Madness
Égretörő tornyok, cirádás oszlop- és lépcsősorok mindenütt ezek jellemezték El’Alorát. S folyosók végeláthatatlan folyosók, melyek néhol egymásba futottak, elágaztak, hogy aztán újabb lépcsőfokokkal lentebb vagy fentebb kerüljön az ember. De akadt olyan is, mely két épületszárny átjárójaként szolgált. Egy labirintus volt. Az egyik lépcsőházban elbizonytalanodtam s egy darabig nem találtam azt a festményt, ami alapján megjegyeztem az emeletet. Így aztán egy ideig csak lépkedtem, míg a jövetelemre kigyúló fények alatt szemügyre nem vettem a képeket. Cirkalmasra faragott rámák festményéről hidegszemű varázstudók néztek vissza rám. Némelyik festmény akkora volt, hogy a feléledő majd mögöttem kihunyó fények sem tudták teljes nagyságában megvilágítani. Hosszú arcú, közönyös tekintetű alakok bukkantak fel, néhol kutyákkal játszó gyerekek vagy csatavértes elfek alakja rajzolódott ki. Végül csak megleltem a piros virágcsokrot az egyiken elégedetten sóhajtva indultam el a jó irányba. Alora boltíveihez könnyen hozzászokik a szem. Kecsesek, mégis erőt és biztonságot sugallanak. Ezen a folyosón magasan húzódtak, egészen elrejteztek a sötétben. Csupán a láncokon alácsüngő fényforrások környékén mutatták meg magukat. A könyvtáros elmondása szerint - aki egyébként, ha nem macskákról van szó, elég barátságos is tud lenni – a régi időkben a tornyoknak tükrökből épített kürtőik voltak s úgy lopták tele napfénnyel az ilyen ablaktalan zugokat. Hát azok az idők már elmúltak, noha akadnak még oly részei a kolosszusnak, ahol maradványai fellelhető. Csöndesen haladtam a szőnyegekkel borított kőpadlón, mellettem pedig tisztes távolságra egymástól árnyajtók követték egymást, köztük pedig fekete kőszobrok álltak, de ezúttal nem ijedtem meg tőlük.  A folyosó megvilágítására szolgáló fények elhomályosították az erkély felől beszűrődő csillagok ezüstös ragyogását. Illatos félhomály öntötte el a folyosót, ismerős kellemes pézsma, leheletnyi pipadohánnyal keveredve. Hangtalanul dőltem neki egy oszlopnak kezemet összefonva magam előtt, s úgy figyeltem ezüstben fürdőző orcáját. Akár egy sárkány, gondolom magamban. Afféle melyet regények sorai közt bölcsessége miatt emlegetnek. Nem szólt – pedig biztosra veszem, tudja, hogy itt vagyok, hisz a levegő, úgy vibrált, miként a forró sivatagban – és én sem szóltam. Megvallom, jó volt nézni. – És ugyan mitől tartottál, mi tart vissza? – érdeklődve vonom fel szemöldököm, hisz nem lenne olyan akadály, amit ne gyűrnék le, ha róla van szó. – Úgy volt, s kétség sem férhet hozzá, hogy magam is púpos leszek, mire végzek az összessel. A kérdés csupán az egy vagy kettő lesz belőle – somolygok a kiválasztott pillér tövében; egyedül csak lábamat fonom keresztbe karomhoz hasonlóan magam alatt. – A mesterem bizonyára nem kedvel, hogy szemem világát teszi kockára – pimaszkodom szokásomhoz híven, hisz ha nem így tennék, az már lehet nem is én volnék. S hazudnék, ha azt állítanám, eltökéltségem ellenére, nem kerített hatalmába olykor az elkeseredés, a könyvek halmára tekintve s mikor nem találtam összefüggést az olvasott és a mágia között. De segítségemre volt a friss levegő vagy éppen a kézmosó tál hűs vize arcomon, s el kell ismernem Káosz is. – Mégis meg kell köszönöm neki, hogy közben járt az érdekemben. Talán segíthetnél, mi lehetne számára az, mellyel meghálálhatnám – arcom vonásai most nem görbülnek, csupán szememben csillan kaján fény. - Többe is, a változatosság gyönyörködtett – felelek őszintén.  

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 05, 2022 12:00 am
Midnight Madness

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Nightmare • credit: »
Egy szellem leplezett eleganciájával szelem a tornyok elcsöndesedett folyosóit, gondosan viselve magamon a Kóboromtól ajándékba kapott csalafinta köpenyt, mely akként óvja jelenlétemet az esetleges kíváncsi tekintetek elől, mint egy édesanya bő szoknyája megrettent gyermekét. Kétségtelenül hasznos darab, amennyiben természetemmel ellenkezve kívánok feloldódni az árnyakban, s bár akad varázslatom a fény megcsalására, szívesebben próbálgatom a puha kelme határait, megtartva mágiámat a kutakodásunknak.
Lépteim némaságba burkolóznak, mihelyt a korábban megbeszélt találkozóhelyhez érek, igaz, szívem megdobogtatójának még nem látom nyomát. Érdeklődéssel kerülöm hát meg az oszlopokat, amelyek ívekben csúcsosodva vezetnek egy kisebb erkélyre, rálátást engedve a Fehér-hegység éjszakai fényekbe öltözött pompájára. Tenyereim alatt halkan, fagyosan súrolódik a perem durva, töredezett volta, mielőtt ujjaim még a Hold és a Nap ezüstös mintázatával szegélyezett csuklyám bársonyát érintenék, lesegítve azt a fejemről és egyúttal a szemnek elérhetővé téve alakomat. A fel-feltámadó magaslati szél hűvös simításokkal borzolja a hajamat és csipkedi pirosra az arcomat, mialatt pillantásomat az égbolt sötétlő eleganciájára emelem. Úgy érzem, gúnyámmal akár eggyé is válhatnék vele; a rajta békésen tündöklő csillagokkal, az általuk szőtt képekkel s a végtelen hatalommal, mely benne foglaltatik. Megakad egy kérészéltű momentumra a tekintetem a varjún, amelynek ékes pontjai komisz emléket egyengetnek a tudatom felszínére, a szám sarkát leheletnyire görbítve, s akárha gondolnom lett volna mindössze szükséges rá, az érzékeimet finoman bizsergető érzet kúszik a bőröm alá, megpezsdítve gyengéd hullámaival az ereimben eddig lágyan ringatózó mágiát. Képtelen volnék összetéveszteni, a figyelmemmel elkerülni a tapasztalást, hisz otthonos, gyengéd melegséget lobbant a mellkasomban.
- Megvallom, némiképp aggódtam, eljutsz-e ide – szólalok meg csöndesen, egyelőre sejtelemmel keresve fel a szemem sarkából tökéletesen hajló vonásait. - Láttalak a könyvtárban serényen válogatni – mosolyodok el szelíden, visszaemlékezve, miféle önmegtartóztatást igényelt meghagyni a hajnal békéjében és a felfedezés örömében. Szavamat tartva hivatalossá egyengettem jelenlétét a tornyok falai között, így mostantól szabadon falhatja a szívének és érdeklődésének kedves köteteket. Habár akadnak meghatározott darabok. - Belekezdtél valamelyik olvasmányba az ajánlottak közül? - fordulok immáron felé a törzsemmel, kíváncsian függesztve rá a pillantásomat. Érdekel, ebben a néhány kósza napban megkapta-e valamelyik szakirodalom a figyelmét, ugyanakkor a szoba felfedezését is ódáznám még egy egészen kicsit. Az álmaim óta elővigyázatossággal szövöm a gondolataimat az elhagyatott hálóról, noha azt nem állíthatnám, fogytán lennék az elkötelezettségnek, amely a megadásomat gyarapítaná a mérleg túloldalán. Erőmből napról napra egyre több adatik a mag visszaszerzését megcélzó eltökéltségemen burjánzva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 04, 2022 10:29 pm

El' Alora a temérdek kacskaringós folyosójával méltán utasíthatja maga mögé még a császárok palotáját is. Könnyeden veszhet el labirintusukban, ki nem ismeri rejtelmüket, hisz míg némelyik körülményesen vezet például a szobákba, könyvtárba, úgy egy másik egyenes határozottsággal kalauzol a felújításra váró részlegek elbájolt veszedelmébe. Sejtelmüket tovább növeli a falakon, mennyezeten nyugvó megannyi fénylő kristály, melyek éjszaka öltöztetik ragyogó tündöklésbe a folyosókat, hol haloványan derengve, máskor büszkeséggel ékeskedve a hozzájuk közelítő lelkek okán.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folyosók - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Folyosók - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: