Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Hárpiák tábora KaDiPE5
Hárpiák tábora KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Hárpiák tábora

Go down 
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 2:22 am
old friends not forgotten


Nincs még egy ilyen hely a világon, amely ennyi virágszirmot, borostyánt, és dobszót elbírna, nevetést, lágy éneket, átható földöntúliságot, amit csak a jégeső ígérete fenyegethet. Sosem volt még lehetőségem így megcsodálni magunkat, sosem értettem még ennyire, mint ahogyan most értem, pedig számos Laer költözött a lelkünkbe, lebbentette meg hajunkat a ruhánk anyaga alól felszökve - sosem gyöngyözött még ennyire a bőrömön, hogy az ünnepeink törékenységében rejlik a szakadatlanságunk is.
Lélegzetem jólesőn kapkod levegőért a körtáncból kiválva, és nem csak hűs tisztaságot szívok magamba, illatos fakérget, hanem megnyugvást, ahogy a terheim felejthetővé zsugorodnak, megrepednek és leszakadnak, mintha egyszeriben a tűzbe tartanám, ledéren tekergő lángok martalékára bíznám őket. Bár marad még ott, talán maradni fog sokáig, de a felismerés, hogy nem kell hurcolnom az örökkévalóságig, kivetkőzhetem, megpörkölhetem, magam okozhatok fájdalmat az önvádnak, és kétségeimnek: Istennővé emel. Istennővé az Istennőim közt - Bergdis, Tyja, Idunn hármasa suhan el mellettem, mindnyájuk elképesztően gyönyörű, Giseld hajában lifeg az egyik pipacs, mikor a kupámat noszogatóan a kezembe nyomja, szirmait a vállára szórja, de úgy tűnik, a másik kettőt jól sikerült megtűznünk.
Nem tudom, miben mérjem az időt. Énekszóban vagy másodpercekben, mosolyokban vagy kilöttyenő borcseppekben, csak ösztönösen rántódom Giselddel, miután kortyolok és a kupát az asztalra helyezem, mert mellé simulok, hogy kézenfogva szökkenjünk vissza ősi máglyánkhoz. Most is, mint régóta, annyira élvezhetővé teszi az életet számomra, és boldog vagyok, hogy egymásba karolva pöröghetünk, boldog vagyok, hogy mellette nem rémíthet meg semmi, főleg az arcom elé libbenő hajam, hiszen ma látni sem akarom a holnapi Svea problémáját, a korai sugarakkal ébredést, csak elveszek a pillanatban, amit a mozdulatunk kavar. Talán nem is anyagi lényünkhöz tartozik.
Belereszketek a boldogságba - és az időt most ebben mérem. Boldogságban, és ha ebben mérem, akkor nem érhet véget az este, akkor még szinte el sem kezdődött, noha gyorsan pereg, mint a homokszemek, nem bánom, mert minél több a reszketés, annál kerekebb a boldogság, és ha nem is tudom, hol a határ, hová szalad el Giseld, mikor csitul hajnallá a forgatag, a csontjaim és lelkem mélyén érzem, hogy még nagyon messze van.
Svea, hallom, és a távolról derengő nosztalgia, a gerinc mentén végigszaladó ingerület megperdít, tekintet ütközik tekintetnek, a múlt felizzik. Meleg van, melegebb, mint eddig bármikor, olyan a hang, mint megannyi elfelejtett kép, levegő után kapkodva nézem őt, nagyon is valóságos, a jól ismert arcvonásaival, melyek alig változtak, mégis ugyanolyanok maradtak, és lapul még mögöttük pajkosság, szemében a letaglózó mélységgel.
Aldrich..? – hitetlenkedve ejtem ki a nevét, elfojtott borzongással, annyi minden sűrűsödik egyetlen szóba, annyi minden fakad belőle, tőrpárbaj, haditerv és portya, ahol egyikünk sem mert, tudott vagy akart változtatni a tétlen toporgáson, de állandóan csipkelődtünk valamin. Érzem, kevésbé ügyesen rejtjük el az érdeklődő pillantásaink, habozom, majdnem szóra nyíló ajkakkal, kissé letarol a hárpiák gyűrűje, a megfáradt társainak látványa, pedig könnyed a viszontlátás ereje, végül ezt a néhány lépésnyi távolságot közöttünk, magyarázkodás nélkül, egyszerűen legyűröm. És megölelem. - Üdv újra minálunk! - csusszanok ki a karjaiból némileg megilletődve, ám Giseld felém intézett, röpke kacsintásából tudom, lóhalálában megalapozta már az érkezésük. Ruhám esését, vállamon röviden megigazítom. - Hihettek a szóbeszédnek, amennyiben elnapolhatjuk, amiért jöttetek. Érezzétek otthon magatokat, táborunk a ti táborotok is.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
268
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 08, 2022 12:13 am
Old friends not forgotten
Frigg
Alkonyodott, a lemenő nap fénye már vörösre festette az ég alját, mire az erdőben feltűnt előttünk a számomra már jól ismert, őrtornyokkal közrefogott cölöpfal.
A kisebb kitérőnknek és az azt követő kényszerpihenőnek hála a bő két naposra tervezett utazásunk közel négy napig húzódott, így kifáradtan, megtépázva, készleteink javarészét felélve futottunk be a Hárpiák táborába. Több mint egy éve már, hogy itt jártam, és bár a szükség hozott most ide, hazudnék, ha azt mondanám, nem tölt el örömmel a viszontlátás ígérete. Alig néhány hetes lábadozásom alatt közel kerültem Sveához, nem csak mint harcostárshoz és rokonlélek klánvezérhez, de talán úgy is, mint férfiember az asszonyhoz. Még, ha akkor nem is történt közöttünk semmi, és a sátrában töltött éjszakáim sem szóltak másról, csak haditervről és portyáról, jól emlékszem a vacsorák alatt elkapott kósza pillantásokra, a csípkelődésekre, játékos késpárbajunkra a gyakorlótéren. Kellemes pillanatok, melyek igen csak megszépítették a gyógyulással töltött lassú, fájdalmas napokat.
Nem tudtam, mit remélhetek Sveától. A Hárpiák Eviran legjobb, legelszántabb pajzsszüzei közé tartoztak, akik ugyancsak kivették a részüket az elburjánzott ork törzsek elleni küzdelemből, azonban nekik is megvolt a maguk háborúja itt, a mocsárvidék szomszédságában. S most mégis arra fogom kérni, hagyja itt őrzött vidékét, és tartson velem a hegyekbe, vívjuk meg azt a harcot, mely minden további harcnak véget vethet. Bízom benne, hogy segíteni fog.
Ahogy közelebb értünk a cölöpfalhoz, odabentről hangos, mulatozó nyüzsgés zajait hozta felénk a szél, melyhez ütemes dobszó, meg valami más hangszer dallama társult. A hatalmas máglya volt az első, amit észrevettem kicsit távolabb, mikor társaim élén belovagoltam a kapun. Ünnepelhettek, ehhez kétség sem fért. Most nem csak a szokásos állati bőrök, vadásztrófeák és faragott oszlopok díszítették a táborhelyet, de virágokból font koszorúk lógtak mindenhol, a földet pedig lehullt szirmok százai, ezrei borították. Ha nem tudnám, hogy csak asszonyokból áll a klán, azt hinném, egy esküvő kellős közepébe csöppentünk.
Néhányan elénk siettek, ahogy leszálltunk lovainkról.
- Nahát, Aldrich! - szólt az élen érkező, sötét hajú nő harsányan, kedélyesen. - Mármár attól féltem, unalmas lesz a ma esti mulatság. Te aztán tudsz időzíteni, jobbkor nem is érkezhettetek volna! Na de mondd, mi járatban?
Giseld fülig érő mosollyal köszöntött. Egyszerű, fehér, talán a selyemnél is vékonyabb és áttetszőbb ruhát viselt, mely szégyentelenül keveset hagyott a fantáziánknak. Úgy láttam, társai is hasonlóan lengén öltöztek, ők a hajukba virágokat is tűztek.
- Sveával kívánok szót váltani - adtam át Holló kantárját az egyik lánynak. - Fontos ügyben szeretném a segítségét kérni.
- Azért jó volt egy percig elhinni, hogy velünk ünnepelni jöttetek - forgatta a szemét. - Legalább a ma estét ne rontsd el a fontos ügyeiddel, és megígérem, holnap mindenben a rendelkezésetekre állunk - pillantott rám sokatmondóan. - Bár, igazából lehet, hogy már ma éjjel is, de akkor másképp, inkább a mulatság szellemében - vigyorodott el, miközben végigmérte a társaimat.
- Mit ünnepeltek, győzelmet?
- Abból is volt egy pár, de nem - csóválta a fejét. - Azt hiszed, csak a szépruhások táncolnak és gyújtanak tüzet a napfordulókor? Ma este barátaim, átélhetitek, hogyan zajlik egy Laer a Hárpiákkal - fordult hátra széttárt karokkal, aztán sietős léptekkel megindult.
Nem egy hasonló ünnepségen vettem már részt nomád népek köreiben, olykor mi magunk is rendeztünk effélét, bár ennyire sose vertük nagy dobra. Látszólag teljesen felfordult a tábor, ahol máskor nap mint nap katonás rend uralkodott, most virágba borult, és önfeledt, végeláthatatlan örömünnep zajlott. Több kisebb tűz is égett itt-ott a házak és sátrak között, a legtöbben azonban a hatalmas, középen felállított máglya köré gyűltek, melynek lángjai a falaknál is magasabbra csaptak.
- Szóóóval azt mondod, szövetséget kötni jöttünk - gúnyolódott Flant, korábbi megszólalásomat idézve. - Sátrak, koponyák, asszonyok. Jó helyre hoztál minket, Ald - ölközött a vállamba felnevetve. - De már kiváncsi vagyok erre a te Hárpiádra, reméljük, ő sem lesz túlöltözöttebb - mondta halkan, miközben látványosan végigmérte az előttünk sétáló Giseldet.
Csak vigyorogva csóváltam a fejem cimborám hirtelen jókedvén, aztán lassítottam, bevárva a kissé lemaradó Stiant, és kezemmel magam elé tereltem Myllát is.
- Ne kószálj el nagyon - néztem a kicsi lányra. - Szeretnélek bemutatni Sveának, mielőtt elvesznél itt a forgatagban... Aztán szerzünk némi mézsört is.
Közelebb értünk a máglyához, a pajzsszüzek legjava körülállta azt, táncoltak, iszogattak, ketten pedig körükön kívül állva zenéltek. Egyikük dobot vert, míg a másik valamiféle fúvóson játszott vidám, pörgős dallamot. Mellettem Flant, de még Stian sem győzte legeltetni a szemét a mulatozó asszonyokon, biztosra vettem, hogy szívük szerint már most elvegyültek volna közöttük. Az én tekintetem azonban csak egyvalakit keresett.
Először a vállára boruló aranyhaját vettem észre a többi lány között legelöl, egészen közel a máglyához. Bár az arcát még nem láttam, felismertem, hogy ő az, és különös érzés fogott el, ahogy önfeledten felé közelítettem.
- Svea - szólítottam meg.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 2:03 pm

Észak-, és nyugat felől a Gindra kanyarulata öleli körbe az erdőt, melynek mélyén, jól védhető területén fekszik a Hárpiák tábora - és keletre tőle a Mocsár, amely évek óta hadszíntere az orkokkal folytatott csatározásaiknak. Megerősített cölöpfal, valamint annak két őrtornya szolgálnak bástyaként, óvja mind a harmincukat már öt esztendeje.

Svea Helmrid Kedvelte

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Hárpiák tábora Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: