Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Vörös Szirén  - Page 3 KaDiPE5
Vörös Szirén  - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Vörös Szirén

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 19, 2022 8:26 pm


Never Change
Bárki, aki ránézne erre a fiúra egy kicsit jobban, levenné a körülötte ködként rátelepedő szorongást és félelmet. Vajon ezt az utóbbi vele történtek formálták meg, vagy egész életében ilyen volt?
- Mielőtt Alorába kerültem volna, itt dolgoztam – mosolyodom el lágyan, miközben továbbra is, óvatos mozdulatokkal masszíroztam bele a krémet a bőrébe. Legalább van valami előnye, ha az ember kényszerből és megélhetésből információkat szállít le Nulport egyik legbefolyásosabb emberének. – Megkérhetem Jerroldot, hogy tegye félre az ide küldött csomagot neked. Ez lenne talán akkor a legkönnyebb – ajánlom végül fel neki a lehetőséget. Itt biztosan vigyáznának rá, és szinte ez az egyetlen hely, ahol megmaradna minden része a csomagjának.
Miután az utolsó kis csepp krémet is beledörzsöltem a karjába, óvatosan nekiállok visszahelyezni a két, sínnek szolgáló deszkákat, majd a gyolccsal lassú mozdulatok segítségével visszarögzíteni a karját a kezelés előtti állapotába. – Nagyon kíváncsivá tettél, amikor azt mondtad, Ezaras nem jó ember – a tekintetét keresem a fiúnak. Egyben izgatott vagyok, de egyben félek is mit fog végül elmondani róla. Félek, hogy nem fogom tudni kezelni az információt, de talán olyanokat fogok hallani, amikkel előrébb jutok a mágus szemében. Vagy éppen, a megfelelő időben és szituációban kellőképpen felhasználni ellene. Bár eddig semmi okom nem lenne rá. – De tényleg sok minden múlik azon, hogy mit tudsz róla. Legalábbis az én ottlétem jövőjével kapcsolatban biztos.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 07, 2022 7:31 pm
never change
@Thora Haleye & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik • Szószám; 409 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
- Remélem csak hetekig… – sóhajtottam fel a törött karomra. Nem akartam túlzottan elidőzni ezzel a sérüléssel, éppen elég szörnyű volt belegondolni, hogyha rosszul forr össze vagy újra el kell törni vagy amputálni. Egyiket sem vállaltam volna be szívesen. A gondoskodás viszont jól esett, amit az ismeretlen lánytól kaptam… mármint a nevét tudtam: Thora.
Jó, naiv lettem volna azt hinni, hogy ez az egész csak azért van, mert kedves. Bizonyára többet akart tudni Aziziről, mert megint elszóltam magam, pedig Ian aztán megint a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el ki vagyok, ne beszéljek feleslegesen. Még gyakorolnom kellett ezt az új életformát, hogy menjen.
Kicsit felszisszentem, ahogy kibontotta a kötést és finoman lefejtette rólam a sínnek szánt deszkákat. A kezem még mindig szinte fekete volt a véraláfutástól, amitől undorodva elfordultam egy pillanatra. Túl gyenge volt a gyomrom a látványhoz. A kenőcs kellemes, bizsergő érzéssel hatott a területre. Nem szűntette meg a fájdalmat, de kellően csökkentette ahhoz, hogy a könnyek csak megüljenek a szememben, de ne folyjanak végig az arcomon. Már nem nyafogtam. Nem nyafoghattam, mert olyan új világba kerültem, ahol senkit sem érdekelt a fájdalmam igazából. Ki kellett használnom hát a helyzetet.
– Az a baj, hogy nekem nincs igazán címem… és nem is lesz… – sóhajtottam fel és lesütöttem a szememet. Az ajánlat jó volt, de lényegében kivitelezhetetlen. Akármennyire is áhítottam volna, hogy megkapjam azt a puha köpenyt a prémgallérral vagy éppen a nővérem és Rilrion leveleit, nem volt hova elküldeni.
– Talán egy fogadóba kéne, vagy kocsmába, ahol megőrzik nekem. – Dünnyögtem elgondolkodva, bár nem ismertek egyikben sem annyira, hogy félre tegyenek nekem bármit is. Itt Nulportban csak egy helyen fordultam meg egy pár éjszakára, Ylore-ban pedig a Braggart fogadóban hívtam meg Ronant egy italra. Azonban a tulajdonosokkal ez idő alatt nem kötöttem olyan szoros ismeretséget, hogy ilyen szívességet kérjek.
– Annyira nem is fontos… csak pár normális ruha… meg levelek fontos emberektől… de… nem számít… – hirtelen mégis csak útnak indultak azok a könnyek a szememből, pedig próbáltam nagyon férfiasan tűrni. Érzelmileg volt megviselő ez az életmódváltás, nem fizikálisan. A törést elviseltem, a kevés ételt és a sok utazást is megszoktam… de minden mást nehéz volt.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 6:03 pm


Never Change
- Egy törés még hónapokig veled lesz – ezt tudom én is. Bár sosem törtem el még úgy semmimet, de azok a caldeni lakók, akik igen, sem pár napig viselték a kötést magukon. Örültek, ha fél év után használhatóvá tették a karjukat egy durvább törés után. A köszönetét pedig egy meleg mosollyal viszonoztam.
Leteszem a kenőcsöt a pultra, és belekortyolok a sörbe mielőtt nekiállnék. Nem tudom mire számíthatok, a karját elnézve elég gyorsan foltozták össze, s talán nem is volt rá idejük, hogy kellőképpen el legyen látva. De sajnos én sem tudok többet, mint akik ezt alkották, így igyekszem majd mindent úgy csinálni, ahogy talán ők tették.
- Valószínűleg megvan annak is az oka – felelem, és óvatosan magamhoz húzom a kezét. Először átvizsgálom minden kis pontját, hogy mikor vissza kell tegyem, ugyanabba a pozícióba legyen, mint mielőtt kicsomagolnám és ellátnám. Gyengéden nekiállok kicsomózni a kötést a karján, lassú mozdulatokkal lehámozva róla a sínként szolgáló deszkákat. Szörnyű a látvány. A feldagadt állapotából és abból, hogy a foltja szinte már fekete, biztos, hogy törése van. Az alsó ajkamba harapok, hogy ne szisszenjek fel én magam is attól, amit látok. Magabiztosság kell ennek a fiúnak, nem pánik, ami rosszabbíthatja a helyzetet. Egyik kezemmel finoman tartom a karját, míg a másikkal kellően beletúrom az ujjaimat a kenőcsbe, és lágy mozdulatokkal, éppenhogycsak hozzáérve a bőréhez elkezdem belesimítani a krémet.
- Nem tudom mikor fogok tudni újra eljönni onnan – válaszolok a megállapodására. Közelebb húzom magam a karjához, hogy jobban rá tudjak közben koncentrálni. – De ha elküldöm egy általad megadott címre, az úgy jó lesz? – kérdezek vissza felpillantva a törésről.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 5:02 pm
 
never change
@Thora Haleye  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik • Szószám; 409 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Még mindig kicsit fészkelődtem, de határozottan jobb döntésnek tűnt odabent maradni a melegben, a sör mellett. A második korsót már nem ürítettem olyan hevesen, inkább csak a habot majszolgattam, nem mintha különösebben ízletes lenne. Egyszerűen csak meg kellett őriznem a józan eszem, mielőtt elszólom magam.
– Sajnálom, hogy… – kezdtem, de ahogy a tekintetem találkozott a lányéval hirtelen eszembe jutott, amit Ian mondott még a kisfaluban, ahonnan megindultunk Nulport felé. A fontos dolgaimról meséltem neki, amiket ott kellett hagynom El’Alorában. Ez a lány alkalmas lett volna rá, hogy megszerezze nekem, én pedig megint felvehessen a szépséges köpenyt, amit Ronan vett nekem az ylore-i szabónál, vagy éppen újra olvassam a leveleket, amiket Rilriontól és a nővéremtől kaptam és úgy megtudták melengetni a szívemet még a legmagányosabb órában is. Hirtelen felcsillant a remény, mégis azonnal elnyomtam magamban. Tudtam, hogy túl sokat beszélek mindig, mindenről.
Ezért inkább fel akartam pattanni, hogy azonnal tovább álljak. Nem kellett volna. A fájdalom élesen hatolt a csontba, végig lüktetett az egész testemen, megbénítva egy pillanatra. Kintről is látszhatott, ahogy a szisszenéssel felhívtam rá a figyelmet.
– Igazán nem szükséges, ha összeforr, nem fog fájni… – A tekintetem azonnal a sálammal felfogott karomra vándorolt. A csuklómat két deszka és szorosra húzott kötszer tartotta pozícióban. Talán nem volt a legtökéletes, de ez is több volt, mint a semmi. Mégis mi szükségem lenne a kezemre. Varázsolni elég a másik is.
– Köszönöm… – dünnyögtem, mikor Jerrold meghozta a tégelyt, amiben bizonyáral az emlegetett Delar-kenőcs volt. A felém nyújtott kenőcsre pillantottam, egy kézzel nem sok esélyem volt, hogy el tudom látni majd magamat. Csak lassan bólintottam, mikor megkérdezte Thora, hogy segítsen-e.
– Elég szoros a kötés. – szabadítottam ki a kezemet a sálból, majd felé nyújtottam úgy, ahogyan volt. Tudtam, ha kiszedi a kötésből talán nem is simán csak lila, hanem egyenesen fekete lehet a zúzódástól. Még sem ellenkeztem, a fájdalom ellenére sem. – Mit szólnál egy megállapodáshoz? – kérdeztem, de nem vártam meg a válaszát, csak nyeltem egyet és azonnal folytattam: – Én elmondok mindent Azizi mesterről, te pedig megszerzel nekem ezt-azt El’Alorából, a régi szobámból. – vázoltam fel a tervemet. – Ott hagytam pár fontos levelet, az elegáns, finom ruháimat és… hiányoznak. De nem szívesen térnék vissza a városba, ha csak nem muszáj.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 8:36 pm


Never Change
Látom rajta, amint ide-oda cikázik a tekintete, mintha félne, hogy valaki bejön azon az ajtón, akinek nem kellene. Hát tényleg ekkora bajba keveredett, hogy még ennyi sem mondhat el nekem? Mégis mi történik a mágustornyokban, amikről nem tudok és én meg mosolyogva belesétáltam?
- Hogy… hogy érted azt, hogy nem jó ember? – sokkolódom le. Résnyire szétnyílnak az ajkaim a döbbenettől, és pár másodpercig csak felemelkedett szemöldökökkel nézek rá meredten. Elfordulok tőle, és a kupával kezdek bíbelődni. Ezt nem hiszem el. Mégis mit ért az alatt, hogy nem jó ember? – Nem hiszem, hogy segítene a kapcsolatomon vele, ha nekiállnék becézgetni, főleg nem egy ilyennel – fintorodok el a becenév hallatán. Az kéne még, hogy engem is kidobjanak onnan. Felsóhajtok, mert látom, hogy esze ágában sincs a részletekbe bonyolódnia. Pedig én nem az az ember vagyok, aki könnyen feladja, így úgy gondoltam, más oldalról közelítem meg, hogy megnyugodjon végre, és megnyílhasson nekem erről.
- Ne haragudj, hogy így rád törtem ezzel – sóhajtok fel újra. – Úgy megörültem, hogy találkoztam a tornyokon kívül mással is, aki onnan jött – pillantok rá, és újra felé fordulok teljes testtel. – Csak… felcsillant bennem a remény, hogy te talán beszédesebb vagy mint az ottani befanyalodott népek – halkan felkacagok. S bár a mondatban van némi igazság, semmi esetre sem hoznám fel neki azokat, akikkel mégis megtaláltam a közös hangot és jóba lettem. Most az volt az első, hogy kiszedjem belőle mindazt, amit Ezarasról tud, ezzel is megsegítve az ottmaradásomat. – Nem valami érdekfeszítő beszélgetőtárs nélkül ott – teszem hozzá.
Fájdalma lehet, mert összerezzent a székben. Tényleg lehet, hogy nem kéne most nagyon zaklatnom ezzel, de azt sem hagyhatom, hogy eltűnjön, és az információk a semmibe menjenek. Sajnos ragadt rám pár dolog az itteni munkám során a koszon kívül, melyek közt megtalálható az is, hogy ha fontos információra volt szüksége Edellynnek, akkor bármi áron ki kellett szednem a személyből. Megkopogtatom a pultot. – Jerrold, van még abból a Delar-kenőcsből hátul? – kérdezem a kocsmárostól. Emlékszem, hogy ebből a fájdalomcsillapítóból mindig tartott hátul, főként, hogy nagyon sokszor kellett verekedéseket megszüntetnie, amiből nem ritkán jött ki sérüléssel. – Légyszíves, hozzál a fiatalembernek egy kicsit – mosolygok a férfira.
Megvárom míg kihozza a kis fatégelyt, majd lecuppantva a tetejét, a fiúnak nyújtom. – Tessék – bökök a fejemmel a karjára. – Segítsek? – kérdezem tőle kedvesen.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 2:23 pm
 
never change
@Thora Haleye  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik • Szószám; 409 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Nagyon nem szerettem volna arra a kérdésre válaszolni. Sőt igazság szerint minél gyorsabban meg akartam lépni a fogadóból, de mégsem lehetettem hálátlan. A lány megmentette az életemet, vagy legalábbis a törékeny csontjaimat egy újabb zúzódástól. A sört akartam, az újabb adag sört, ezért mielőtt válaszoltam, odahajoltam, hogy a korsó felemelése nélkül szürcsöljek a habból. Persze ennek köszönhetően egy jóadag habbajuszt is sikerült magamévá tennem. Nem volt hát más választásom, mint a ruhám ujjával végig törölni az arcomon… majd elfintorodni. Nem túl sok tiszta felület volt rajtam, pedig ez a viselet valamikor csinos és makulátlan volt. Mágushoz méltó.
– Hát… – sóhajtottam egyet. Érezhette, hogy nem akarok beszélni, mert szinte azonnal folytatta is a mondandóját, tovább faggatva a történtekről. Nem tudom, hogy ezek után Ian melyik részemet fogja letépni, de inkább megtippelni sem mertem. – Semmi komolyat. Csak megittam pár… ilyet… – Magyaráztam, de hirtelen megakadtam a beszédben. Ekkor fogtam fel, hogy valami Ezarast emlegetett. Azizi mestert. Azizit! A fenébe is, hát éppen ezért nem kellett volna megszólalnom, mert itt volt egy újabb dilemma. Mondjam el, hogy a lehető legrosszabb ember közelében van vagy pattanjak fel és meneküljek el?
Hirtelen csak nyitott szájjal tátogni voltam képes. Zavarba jöttem és még jobban kipirultam, mint korábban. Hirtelen nem az volt a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam, miképpen kell a nőkkel bánni.
– Fi… figyelj… – kezdtem dadogva. Aztán persze az ajtó felé pillantottam ellenőrizve, hogy szabad-e a kifelé vezető útvonal. Mindennél jobban vágytam hirtelen a friss levegőre, mégsem mozdultam. Csak kortyoltam egy kicsit a sörből. – Nem hiszem, hogy ez a beszélgetés jó ötlet. Nekem letépik a fejem, ha túl sokat fecsegek. – Sóhajtottam aztán. – De Ezarasszal nagyon vigyázz. Nem jó ember. – Tettem hozzá halkan. – Mellesleg imádja, ha Azizinek becézed. Egész megbocsátó tud lenni, ha kedveskedve beszélsz hozzá.– Ennyi nekem is járt. Ha már egyszer kidobott, hát kísértse a számára gyűlölt becenév. Még azt is megállapítottam, hogy egyre színtelenebb hangon tudok hazudni. Talán fejlődtem valamiben.
Már nagyon mocorogtam a széken. Menekülni kellett volna, de tényleg, mielőtt kiszed belőlem bármit is. Mégsem rohantam el… nem, mert a mozgástól fájdalom nyilallt a kezembe. Összerándultam és nagyot szisszentem. Hát nem akartam magamra vonni a figyelmét.
– Már nagyon rég elmúlt a fájdalomcsillapító kenőcs hatása. – Magyaráztam meg aztán a szisszenésem okát. Érdekes a sérülés előtt egy szép, tiszta elf voltam, aki mindig ügyelt a külsejére. Mostanra viszont megfogott az út pora és elszállt a kölni finom, visszafogott illata is, amit Alorában borogattam magamra. Hiányzott a régi énem, annyira, hogy elsírni tudtam magam. A gombócot mégis visszanyeltem a torkomban. Megfogtadtam, hogy erős leszek.



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 11:36 pm


Never Change
A kocsmáros lerakta elénk a következő kört, én pedig gyorsan, hogy tartsam az iramot, megittam a maradékot az elsőből, félretoltam, majd mindkét teli korsót magunk elé húztam. Nem nagyon bírom az alkoholt, de talán a sörből még egy-kettővel megtudok inni mielőtt elkezd szórakozni az elmém.
- Atya ég, mégis mit kellett tenned ahhoz, hogy kirúgjanak El’Alorából és még beszélni se beszélhetsz róla? – képedtem el a fiúra. Most vagy nagyon felfújta a dolgot, vagy tényleg létezik az a bűn, amely miatt páros lábbal vágnak ki onnan. Megölt volna valakit? Lopott volna valaki nagyhatalmútól? Esetleg olyan kapcsolatba bonyolódott valakivel, akivel nem szabadott volna? Az utóbbi már inkább feltételezés volt, de volt már rá példa a történelemben, ahol emiatt történtek nagyon csúnya dolgok. Érdeklődve fontam össze a karom a pulton, egyik kezemmel a felkaromat simogatva. – Elviszlek az egyik fogadóba innen szívesen, de előtte mesélj légyszíves – felemeltem a kupámat és belekortyoltam. – Most komolyan megijesztettél, és igazán nagyon sajnálom, hogy veled ez történt, de én tényleg nem akarok így járni. Még nagyon sok mindent meg kell tanulnom, és nem akarom elrontani. Már így se volt valami fényes az első találkozásom Ezarassal – fanyalodtam el az emlékre. Így utólag tényleg jobb lett volna másképp csinálni a dolgokat, de az érzelmeim eluralkodtak rajtam a számomra igazságtalannak tűnő helyzettől.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 8:02 pm
 
never change
@Thora Haleye  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik • Szószám; 409 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Még mindig kicsit feszengve ültem a székbe. Nem azért, mert a kocsmáktól zavarba jövök vagy mert attól féltem, hogy majd azok a fickók odalépnek hozzám és megtámadnak. Igazából a nőktől tartottam egy egészen kicsit és bár a lány kedves volt, kicsit félelmetes is. A legtöbbjüket nem tudtam kezelni… már szinte vártam, mikor bökök ki valami hülyeséget, amitől majd elborzad.
– Nem volt vészes. Ezt meg majd kiheverem. – Pillantottam a karomra. Nem hazudtam, ezerszer viseltem volna el inkább a kartörést, na meg Ian tojáshéjas kúráját, minthogy Azizi szavainak hála itt üljek Nulportban, a múltam egyik leghomályosabb helyszínén. Szinte éreztem, ahogy az emlékek bekúsznak a gondolataim közé. Utólag inkább tűnt az egész álomszerűnek.
– Mi? – pislogtam a lányra. Addigra már persze lehúztam az egész korsó sört… talán azt akarta, hogy ne rúgjak be vagy valami szörnyűséget mondtam. Megtöröltem a számat, hogy a habot alaposan félre kenjem.
– Mármint El’Alorából? – kérdeztem vissza. Remek. Ennél kellemetlenebb nem is lehetett volna a helyzet, szóval szerettem volna már azt a második korsó sört is alaposan benyakalni, hogy aztán Iantől kaphassak egy atyai fejmosást, amiért megint a saját csapdámba estem. Ivás, túl sok szövegelés, fontos információk kiadása… mintha a mindennapjaim része lenne már. – Hát.
Valahogy nem annyira akartam elmondani a dolgot. Ian szerint hallgatni arany, már ha rólam van szó… ki tudja, mit bökök ki, ami miatt aztán megint rosszul járok? Péládul Ian kidob… valahonnan. De honnan? Szóval mondjuk elmegy és itthagy engem egyedül Nulportban. Abba egészen biztos belehaltam volna.
A jó kezemmel zavartan piszkálgattam a gyöngyfülbevalómat. Azon gondolkodtam tegnap este, hogy talán ezt is le kéne cserélni… de hát Ian szerint minden feltűnő és nem zsoldoshoz való. Mintha én zsoldos lennék. Csak egy kölyökmacska vagyok, aki követi a zsoldost, hátha kap egy falat vacsorát.
– Nem igazán tudom, hogy erről beszélhetek-e. – Közöltem aztán és kicsit körbenéztem, mintha valamit keresnék. – Nem tudsz egy helyet, ahol vehetek egy fürdőt, kapok ellátást? – böktem a kezemre, remélve, hogy ennyivel elterelem a figyelmét arról, amit az előbb mondtam.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 6:57 pm


Never Change
- Mindenkinek van egy múltja – néztem rá együttérzőn, és rögtön eszembe jutott az ittlétem az elmúlt hónapokban. Már kis idő alatt is temérdek információt szolgáltattam ki Edellynnek, de most, hogy már nem dolgozok itt, próbáltam magam mögött tudni ezek a dolgokat, természetesen az itt megkötött barátságok kivételével. – De ezeknek aranyhal memóriája van. Ész nélkül válogatnak, és már arra nem emlékeznek, hogy mit ettek tegnap -igyekeztem az aggódását eltüntetni a két fajankóról, de azért a kíváncsiságom most is felütötte a fejét. Ez az apró fiú mégis mit tehetett, hogy félre beszél a múltjáról itt Nulportban?
- Eléggé – mutattam rá a kezére, és úgy rajta végig. Mint akit szanaszét vertek volna heteken át, a fájdalom a szemében legalábbis erről árulkodott.
- Elég fájdalmas szóváltás lehetett, ha ez lett a vége – kihúztam magam a széken és belekortyoltam a sörbe, ami a következő pillanatban majdnem félre is ment. Jól hallottam? El’Alorai? Ez a fiú mágus? Döbbenten pislogtam rá pár másodpercig.
- Hé, hé lassítsunk kicsit – vigyorodtam el, mikor megpróbálta valljuk be igen ügyetlenül, elterelni a témát. Ha ő ott volt, tud egysmást a dolgokról, és talán segít belelátni az ott menő dolgokba. – Én is onnan jöttem – meleg mosolyt küldtem felé, hogy tudja, velem beszélhet erről. – Mi történt? Ha tényleg kidobálnak onnan embereket, légy szíves meséld el, mielőtt én is erre a sorsa jutnék – Jerrold felé intettem, hogy adhasson a fiúnak egy újabb sört. Talán több fog kelleni ide, hogy megnyíljon erről, és ki vagyok én, hogy ne járjak utána az egésznek.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 5:17 pm
never change
@Thora Haleye & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 409 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A korsó sör most olyan volt, mintha valaki finom ölelést kínált volna. Így hálásan pillantottam a lányra, majd végül feltornáztam magam úgy rendesen a székre. Nehéz volt félkézzel mozogni, még ha láthatóan nem is akadályozott meg semmiben. Minek panaszkodtam volna? Nem sok értelem volt, Iant nem hatotta volna meg és nem jött volna oda, hogy akkor most megölelget és sírjak a vállán. A gyengédségről le kellett mondanom… még ha nagyon is vágytam volna rá – bár tény, hogy nem éppen tőle.
– Talán. – Bólintottam. – De van a városban egy múltam… egy nem túl dicső múltam, szóval ki tudja. – Tettem hozzá, majd kihúztam magamat a széken, hogy magamhoz húzzam a korsót. Egyelőre csak élveztem az ital látványát, nem kortyoltam bele azonnal. Nem tudom, hogy hány napja nem ittam már úgy rendesen, de éppen akkor fogadtam meg, hogy visszafogom magamat. Visszafogom, de nem elkerülöm az ivást.
A bemutatkozásra haloványan elmosolyodtam, de nem szóltam semmit. Már elfelejtettem hogyan kell viselkedni, mikor egy lánnyal vagy hölggyel beszélek. Nem emlékeztem tisztán arra, hogy Rilrion negédesen bókolt a túlzottan is bögyös asszonyságnak azon a nagyon is félresikerült estén. Ezért hát, csak Folrandír voltam inkább, semmint a jobb kiadású saját magam. Az amúgy sem létezett felesleges erőlködés nélkül.
– Ennyire rosszul festek? – kérdeztem, aztán belekortyoltam az italba.
Őszintén hiányzott El’Alora, a fürdés lehetősége – ami persze nem jéghideg folyókat és patakokat jelentett –, a szép ruhák és minden más, ami azzal járt, hogy az ember mágus. Az ujjaim lesiklottak a korsóról és megpiszkáltam a fekete gyöngyfülbevalómat, na meg az ezüst tincseket, mint régen. Közben persze tökéletesen tudtam, lehet akármilyen szép ékszer rajtam, lehet akármilyen szépvonású az arcom, azt a koszréteg alatt senki sem fogja megnézni. Talán nem is baj. Nem akartam újabb szívfájdalmat.
– Igazából csak szóváltásba keveredtem valakivel… – nyeltem egyet. Nem akartam egészen kimondani, hogy hát elszúrtam az egész életemet és még meg is vertek, pedig varázsolni próbáltam. Aztán még a Szamóca nevű lóról is leestem, mert túl nagy volt nekem… és még a hátsómat is egészen feltörte a nyereg.
– Aztán kidobtak El’Alorából… – Na erre már a szám elé kaptam a kezemet. – Mármint. Ah, isteni ez a sör! – Közöltem és gyorsan újra inni kezdtem. Ian megmondta, hogy fogjam be a számat. Jó, nem ezzel kapcsolatban, de nyilván ezt sem kellett volna úgy mindenki orrára kötnöm. Meg amúgyis… kit érdekel éppen az én életem? Nagyokat kortyoltam a sörből, egészen addig, míg a korsó aljára nem értem. Addig sem kellett beszélnem.





Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 20, 2022 7:06 pm


Never Change
Jerrold rögvest bólintott, és seperc alatt kicsapta elém és a fiú elé a két korsó sört. Először belekortyoltam, aztán az ujjaimmal körözve a korsó száján játszadoztam vele, úgy néztem rá újra a fiúra.
- Ezeket nem kell felbosszantani ahhoz, hogy beléd kössenek – böktem hátra a fejemmel. – Mindig ezt csinálják, ne vedd magadra – Végiggondolva, hogy mennyi szerencsétlent kaptak el az elmúlt hónapokban és vertek agyon szinte a semmiért, bele se mertem gondolni, vele mit kezdtek volna. Annyira kicsi volt, még hozzám képest is, könnyedén át tudtam karolni őt az ajtónál, pedig én sem voltam valami nagy ember. – Én pedig Thora – mutatkoztam be kedvesen egy mosollyal a szám szegletében, és a kezemet nyújtottam felé, amit, ha elfogadott, határozottan meg is ráztam, de csak óvatosan. – Mi történt veled? – kérdezem, utalva a bekötözött kezére. Végigmértem a fiút, és talán tényleg jó volt kimenteni azoktól a barmoktól. Sok mindenen átmehetett az utóbbi időben, mert nem volt valami fényes állapotban.
Áthelyeztem a súlypontomat úgy a széken, hogy teljesen felé tudjak fordulni. Nem volt közönséges ember, túlságosan fiatal volt ilyen ezüstös fehér hajakkal. Hallottam, hogy léteznek más fajok is a világunkban, de eddig vagy eggyel sem találkoztam, vagy nem tűnt fel, mert olyan jól beilleszkedtek az emberek közé. Minden esetre felkeltette a kíváncsiságomat, de nem kérdeztem rá, még nem. Talán magától elmondja majd.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 19, 2022 8:33 pm
 
never change
@Thora Haleye  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 492 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Próbáltam a nehéz tenyér alatt arra koncentrálni, hogy csak ne törjön el még egy részem. A csuklóm így is iszonyatosan fájt és mindennél jobban szerettem volna egy gyógyítót találni, miután legurítottam néhány érzéstelenítően erős italt. A felkötött karomon persze nem sokat segített az utazás és ez a kis csetepaté sem.
A két csoportosulás hirtelen egymással lett elfoglalva, de a szorongatás nem enyhűlt a vállamon. Tudtam ,hogy még elő akar venni, hogy ne csak az ellenségét, de engem is addig verjen, míg jól nem érzi magát. A fájdalomtól a varázslás viszont nehezebben ment, mint amikor túl sok vért veszítettem a vádlim sérülése miatt. Gyenge voltam. Talán Ian ezért sem akart annyira rávenni, hogy vele tartsak az első munkáján, amióta vele vagyok. Tényleg rám fért a pihenés. Kidobtak El’Alorából, hatalmasat csalódtam egy amúgy bölcsnek hitt személyben és még eltörtem a csuklómat is. A hátsóm szem gyógyult még meg a végtelennek tűnő lovagolástól.
Menekülő utat kerestem, ám az végül egy ismeretlen lány személyében jelent meg. A kedves mosolyát azonnal kiszúrtam, ez pedig némi reményt adott. Ahogy elhúzott a hatalmas alakoktól, kicsit közelebb léptem hozzá, de csak ennyit sikerült kiböknöm: – Ő… szia… jó látni…
A dadogás nem sokat segített a helyzeten. A lány megemelt, szigorú hangja viszont nagyon is. Kicsit kihúztam magam, hogy ne tűnjek olyan szerencsétlennek mellette. Irigyeltem, hogy ilyen erős, pedig nem volt túl nagy termet ő maga sem. Egy egészen kicsit a nővéremre emlékeztetett. Neki is hasonló kiállása volt és mindig odajött megvédeni, ha mások esetleg bántottak.
A fülembe súgott, hogy kövessem, én pedig gondolkodás nélkül mentem utána. Akárki is volt az ismeretlen lány, máris hálás voltam neki. Kevesen bántak velem első látásra kedvesen, talán éppen azért, mert a legtöbb ember érezte a bizonytalanságomat. De a maga sajátos módján még Ian is barátságosan viszonyult hozzám. A kioktatásai, a piszkálódásai mind olyan apáskodók voltak – mégha nem is szándékosan.
A pult melletti székekhez érve engedett csak el. Aztán, mikor ő leült és sört rendelt, én is leültem mellé.
– Azt hiszem, úgyis éppen ráérek… – Motyogtam és felmásztam nagy nehezen a székre. Minden mozdulat elképesztően fájdalmas volt, mert ahogy a testem mozgott és a törött csukló eltávolodott vagy közelebb ért hozzám, kellemetlen érzések is jöttek. Nem számított, kivágtak Alorából, ezt is túl kellett élnem, mint a szégyenérzetet az elmúlt napokban.
– Köszönöm a segítséget – biccentettem és próbáltam olyan udvarias és persze nályas lenni, amilyennek Rilriont láttam a nőkkel. Én nem tudtam velük bánni, a legtöbbtől azonnal zavarba jöttem, hacsak nem a nővérem volt az. – Valószínűleg a legutóbbi nulporti tartózkodásom alatt valamivel felbosszantottam őket. – Tettem hozzá, majd hirtelen észre kaptam: – Isilmë szerelmére… milyen modortalan vagyok. Folrandír vagyok. – Mutatkoztam be gyorsan.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Vörös Szirén  - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: