Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Vörös Szirén  - Page 4 KaDiPE5
Vörös Szirén  - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:41 pm
• Szólánc

Yesterday at 10:40 pm
• Asszociáció

Yesterday at 5:26 pm
• Karaván út

Yesterday at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Vörös Szirén

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Utolsó Poszt Kedd Jan. 18, 2022 8:21 pm


Never Change
Örültem, hogy kiszabadultam kicsit a tornyok fogságából. Már ha nevezhettem fogságnak, tulajdonképpen nagyon jól eltöltöttem az időt ott az utóbbi időben. A napok hamar összefolytak, már azt sem tudtam mióta lehettem ott, amikor végre volt egy kis időm eljönni onnan, hogy meglátogathassam Edellynéket, s persze a tavernát, ahol dolgoztam. Az elején utáltam itt dolgozni, és ennek az volt az eredménye, hogy nagyon sokszor elkéstem reggel, de végül csak sikerült megegyeznünk Jerrolddal, és utána minden gördülékenyebbé vált. Mondhatni jó barátra leltem benne a végére, és pontosan ezért nem akartam kihagyni az ő meglátogatását sem.
- S képzeld annyi könyv van ott, hogy azt sem tudtam az elején, mit olvassak el először – folytattam az élménybeszámolómat a férfinak, amikor rájöttem, hogy ő igazából még olvasni se tud. – Tudom, tudom, téged ez kicsit sem érdekel, de nekem ez igen is nagy dolog – bólogattam serényen.
- Thora, én örülök, hogy ennyi élménnyel gazdagodtál, de – sandított fel a férfi két pohár tisztítgatás közepette. – Mikor fogsz végre visszajönni hozzánk? Az a bolond újonc, akit felvettünk, akkora egy barom, hogy sosem gondoltam volna, de visszasírlak – Jerrold hevesen csóválta a fejét, én pedig felnevettem, és előrébb hajoltam a pulton keresztbe font karokkal. – Az elején engem is baromnak tartottál – suttogtam vigyorogva. – Adj neki időt, biztos… - befejezni már nem tudtam a mondatot, mert zavargás hangjai ütötték meg a fülemet az ajtóból. Fél testtel hátrafordultam, Jerrold is kihúzta magát. A kezében megállt a pohár. Az ajtóban két óriás férfi állt, egyiknek a kezében egy törékenynek tűnő fiú válla roppanhatott össze éppen. Felsóhajtottam.
- Már megint erőt fitogtatnak – forgattam meg a szemem a két óriás mamlaszra, és fejet rázva visszafordultam a fogadós felé. Mikor még itt dolgoztam, hetente többször is verekedést kezdeményeztek, aminek minden áldott alkalommal az lett a vége, hogy a fogadósnak páros lábbal kellett kirúgnia őket egy-két napos eltiltással a fejükön. De az az apró fiú, akit most sikerült kipécézniük maguknak, annyira eltörpült mellettük, hogy rögtön megsajnáltam. – Egy pillanat – paskoltam meg a pultot Jerrold előtt, és leugrottam a székről. Végigvágtam magam az asztalok között nagy lendülettel, hogy egy egyszerű mozdulattal csapódjak neki a fiúnak, s rögvest átkaroltam a vállát. – Azt hittem már sose jössz meg – mondtam jó hangosan, majd villantottam egy meleg mosolyt felé, s remélve, hogy veszi a lapot, óvatosan kezdtem elfordítani a két jómadártól a vállát. – Ti pedig barbár állatok, odakint folytassátok, ha jót akartok magatoknak – mindegyikőjük tekintete között cikáztam. – Szerintem egyikőtök se akarja, hogy Jerrold újra kidobjon titeket tiltással, nemdebár? – húztam fel a szemöldökömet feléjük, majd rámarkolva a szabadkezemmel Ced társának a csuklójára, elrántottam a fiú válláról. A többiek csak pislogtak rám, én pedig elfordítva a tekintetemet róluk közelebb húzódtam a fiúhoz. – Csak gyere velem – suttogtam a fülébe, és ha hagyta, megindultam vele a pulthoz.
Mikor a székekhez értünk, csak ott engedtem el őt, én pedig visszahuppantam a székemre. – Két sört kérek szépen – mosolyogtam a pult mögött álló férfira. Megpaskoltam a széket magam mellett, hogy a fiú mellém ülhessen. – Jobban jársz, ha itt maradsz, azok ott még egy ideig elpüfölik egymást odakint – intettem a bejárati ajtó felé a fejemmel.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 18, 2022 6:52 pm
 
never change
@Thora Haleye  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack • Szószám; 492 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Nulport utcáit járva tudtam: nem csak az időjárás, hanem én magam is megváltoztam. Már nem tudtam volna önfeledten mulatozni. Azizi mester szavai még ott csengtek a gondolataim mögött. Akkor még fájt, amiket mondott, most viszont egyenesen igazságtalannak véltem azokat a szavakat. Hogy az orra alá dörgöltem volna, ha újra látom? Nem valószínű. Nem sok értelme lett volna szembe menni vele, kellően magasan hordta az orrát, hogy ne lássa be, ezzel nem fejlődést, hanem merő dacot vált ki. Gyerekes voltam, túl gyerekes ahhoz, hogy lehetőséget lássak abba, hogy kilökött az utolsó biztonságos helyről… és persze egy zsoldos mellett járjam a világot. Semmi gond nem volt Iannel. Gúnyos volt, csúnyán beszélt, de kellően érdekes volt ahhoz, hogy mellette akarjak maradni. Ő igazi férfi volt, akitől volt mit tanulnia még egy elfkölyöknek is. Felnéztem rá, úgy ahogy korábban csak az apámra tudtam – pedig ő milyen kegyetlenül is bánt velem.
Nem akartam a Korallba menni, mintha attól tartanék, hogy esetleg Rilrionba futok. Éppen csak túltettem magam azon, amit iránta éreztem, azokat a sebeket még nem kellett volna felszakítani. Talán így a legjobb, többé nem is látni. Így hát a város más része felé vettem az irányt, annak reményében, hogy tudok inni valamit – szigorúan mértékkel –, aztán majd kitalálom, hogyan szerezzek olyan személyt a környéken, aki rendbe tudja tenni, az eddigre már két-három napja törött csuklómat. Egyelőre még mindig a mestertől kapott gézkötésben volt. A sálammal kötöttem csak fel, hogy ne mozogjon annyit.
Úgy settenkedtem a Korall mellett, mint egy macska, aki be akar bújni a kamrába, hogy megegye a friss tejfölt. Így értem a közeli, némileg kisebb kocsmához, ami a Vörös Szirén névre hallgatott és talán az itt töltött idő alatt el is töltöttem itt egy-egy estét. Nem emlékeztem, akkoriban még a mostaninál is rosszabbul bírtam az alkoholt, így ha rossz társaságba keveredtem, annak másnapra nyoma sem volt.
Belépve a kocsmába, azonnal kiszúrtam a cápafejet formáló falidíszt, amitől némi undor is elfogott. Aztán tettem hátra egy lépést, mintha ki akarnék menekülni az amúgy zsúfolt helyről, így viszont valaminek… egészen pontosan valakinek ütköztem. Ahogy megfordultam, vállas, tagbaszakadt fickó ácsorgott velem szemben, mogorva képpel. Jobban megnéztem, láttam, hogy félszemű és kopasz.
– Láttalak már valahol – közölte szinte dörmögve, majd erősen rámarkolt a vállamra. A hatalmas tenyerével nem is volt olyan nehéz dolga, szinte azonnal fájdalmat okozott. – Te vagy az kiskölyök, aki nem tudja, hol a helye igaz? – Fogalmam sem volt, miről beszél. Nem egy verekedést kellett már elkerülnöm Nulportban. Az egyik legemlékezetesebb azon a vacak ünnepségen volt a tavasz elején.
– Nyugalom, dolgom van úgyis… – mentem volna el, de akkor meg még jobban rám szorított.
– Ced, mit mondasz, vágjuk le azt a hegyes kis fülét, hogy megtanulja tisztelni a nála idősebbeket? – kérdezte és már próbálkozott is volna valamivel, mikor újra nyílt az ajtó és újabb társaság jött. Ezekkel pedig szóváltásba keveredtek – mintha régi ellenségek lennének – és egészen megfeledkeztek rólam, csak éppen az a mocskos erős tenyere tartott még mindig ott ebben a szorult helyzetben.



Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 14, 2021 11:46 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 04, 2021 10:15 pm
beginning of the unknown
@Deedra Gindrian && Norvin Drest
Drest jól ismeri ezt a tekintetet. Túl sokszor került már a kereszttüzébe, túl sokszor akartak már átlátni a sócserzette arcon, a vörhenyes borostán és az ellentmondást nem tűrő kék szemeken. Általában senkinek sem sikerült. Látja ő ezt most is, nincs kétsége afelől, hogy bármit is gondol róla ez a lány, valójában nem tud semmit sem.
- Igazán? Talán annyira nehezen, hogy többször meg sem próbálod? - öblös nevetése nem feltűnő, de egy halvány karcosság érződik benne. Látott ő már nem egy suhancot, akit az első tengeri út elrettentett. És olyat is, aki aztán megacélosodva tartott ki a tenger hátán. Kíváncsi, vajon a lányt melyik fából faragták. Valószínűleg sosem venné fel matróznak, így is bőven sok a nőmennyiség a legénység soraiban, de azért nem árt felmérni az életerős emberanyag kínálatát.
- Inkább hasonlítanám lóhúgyhoz, de persze ilyen módon is rá lehet csodálkozni az ízre.
Szavait sokkal inkább csak a kupába mormogja, természetesen nem kizárt, hogy a másik meghallja őket, akkor legalább tudja, hogy nem feltétlen a sör az elsőosztályú ital errefelé. Könnyen megromlik, így nehéz fenntartani a minőséget.
- Sokfelé jártam és sok mindennel kereskedtem, de gyakran csak a partokat ismerem.
Ha eddig bárkinek kétsége támadt volna, akkor ennyi utalás után már egy egyszerűbb lélek is tudhatja, hogy Drest bizony a hullámok hátán utazik és talán sosem merészkedik túl messzire szeretett tengerétől.
- Hm... kalandvágy? Miféle kalandra vágytál? - méri végig kényelmesen hátradőlve. Fél kezében kupájával, lapos pillantással néz a lányra, szabad ujjai között egy ulront forgatva. - Ugye tudod, hogy ezek a kalandok gyakran életekbe kerülnek?
Villan fel a tekintete, hogy aztán gyorsan egy következő korty grogba rejtse azt.
Túlvilág lakója
Norvin Drest

nothing will stand between us and that gold


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
jelenleg ismeretlen
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás) ; Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 24, 2021 6:08 pm
Az ismeretlen Kezdete

 @Norvin Drest  && Deedra


Próbálom ki ismerni a férfit. Minden arcvonását, mozdulatát igyekszem megfigyelni. Félelmetes, ám még is valahogyan el tudja érni, hogy úgy érezzem,  biztonságot ad, és övé teljes figyelmem.
- Igen. – Mosolyodom el, majd rövidet kortyolok a kellemes italba.
- Nagyon nehezen. – Mondom zavartan. Körbe pillantok, s érzem magamon a vele együtt érkezett férfiak tekintetét. Kérdése megdöbbent.
- Jó magam a ser kellemes ízére is rácsodálkozom. - Mondom még zavartan. Tekintete néha elkalandozik. Biztosan nem velem óhajtja eltölteni a napját. Nem vagyok érdekes.
- Igen Eviran. Még nem járt arra? Sok kereskedő jár mi felénk. – Magyarázom. Újabb korty a kellemes italba.
- Valóban, ott. – Mondom. Sóhajtok egyet. Mindenkit meglep távozásom.
- Kalandvágy. – Pillantok rá vissza, és figyelem a reakcióját.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Norvin Drest Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 7:15 pm
beginning of the unknown
@Deedra Gindrian && Norvin Drest
Fél szemöldökét felvonva vigyorodik el. A lány maga a tömör naivság. Először látja a világot, először csodálkozik rá mindenre, kitörve abból a burokból, ahol eddig felnőhetett. Ugyan a kapitány nem tartja őt a legszórakoztatóbb társaságnak, jelenleg egészen leköti figyelmét.
- Először? Hm.. hogy bírtad az utat? - felrémlik előtte annak a megannyi újoncnak az arca, akik próbálták tartani magukat, de végül gyomortartalmukkal etették a halakat napokig. Aztán előbb-utóbb vagy megszokták vagy megszöktek, de Drest sosem szentelt kiemelt figyelmet nekik. Az ember megtanulja, hogy a tenger kegyetlen, vad szerető... valaki vagy beleszeret vagy belehal, nincs köztes út.
Újabb kortytól szabadítja meg a poharát, majd morran egyet, ami akár lehet az egyetértés jele is, vagy annak kifejezése, hogy jól esik neki az ital.
- Érdekességek? - elhúzza a száját. - Így is lehet nevezni.
A szavaiból érződik, hogy ő bizony egészen más szóval illetné a világot. Ezt a mocskot, a bűzlő szarkupacot, ami néha olyan csodás kincseket okád ki magából, hogy még a kapitány sötét lelkébe is képesek beragyogni. De hogyan is várthatna ilyen megértést egy naiv kislánytól, aki most lépett ki az anyaméh biztonságából?
Eviran. Nem sokat látott abból a földből és annyira nem is kíváncsi rá. Azt tudja, hogy a partjait mocsár szegélyezi. Olyan ingoványos talaj, ahova nem szívesen kormányozná hajóját egyetlen kapitány sem.
- Hm - kék íriszei az asztallapon nyugvó érdes kezét vizslatják, majd ismét végigszántanak az ivó népes társaságán. Nem, akit ő vár, még mindig nincs itt. - Ott nőttél fel? Mi késztetett arra, hogy elhagyd?
Szemöldökét összeráncolja, ahogy ismét egy pillantást vet a lány arcára. Mi késztethet egy fiatal, tudatlan fehérnépet arra, hogy Nulportig vergődjön? A lehető legkézenfekvőbb magyaráztok futnak végig Drest agyán a kalandvágytól kezdve a szerelmen át egészen addig, hogy valami mocsok csöpög ujjairól, ami miatt nem tűrték meg őt tovább.

Deedra Gindrian Kedvelte

Túlvilág lakója
Norvin Drest

nothing will stand between us and that gold


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
jelenleg ismeretlen
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás) ; Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 7:06 pm
Az ismeretlen Kezdete

 @Norvin Drest  && Deedra


Olyan titokzatosság van a szemeibe, még is olyan eleganciával, s stílussal figyel. Pillanatra azért belém hasít a gondolat, hogy mi van, ha ez az idegen rosszat óhajt? Nem tudhatom, hogy milyen férfi, vagy nőnek mit rejt a szíve.
Elmosolyodom.
- Jó magam először voltam hajón is. Eddig talán a legnagyobb víz, miben merítettem magamat a tó ahonnan jövök. – Ujjammal játszom a ser korsó felületén. Kis domburalókon fut végig ujjbegyem, s egy pillanata oda is nézek, de mikor újra szól, ismét rá.
Feltételezésem helyes volt, hiszen elmondja, hogy ne először van itt. S közli, hogy ki is ó.
- Akkor megértheti, micsoda érdekességek rejtőznek a világban. – Dőlök kicsit előrébb, s ré könyökölök jobb karommal az asztalra. Mi tagadás, nagy izgalommal tudom beszélni a világról. Nekem még minden ismerten, s új.
Érzem, ahogyan szemei szinte simogatnak, próbál rájönni miféle, lehetek. Pedig nem nehéz bennem olvasni, hiszen nem rejteget semmit se.
- Eviranból. – Vetem oda, nem tudom jó ötlet-e megosztanom ezt, de úgy érzem, ha én is mesélek magamról, ót is megismerhetem.
Habár ez Aikenról nem mondható el. Őt még mindig nem sikerült ki ismernek, hiába hagytam el vele a biztonságot adó otthonom.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Norvin Drest Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 19, 2021 9:13 pm
beginning of the unknown
@Deedra Gindrian && Norvin Drest
Ha kell, ő aztán tud várni. Emberekre, lényekre, pillanatokra. Elsütött viccekre és jókor megosztott információkra. Sok év tapasztalata van abban, hogy tökélyre fejlessze a türelmét. Féken tartsa a fékezhetetlent és csak akkor engedje el a gyeplőt, mikor már nem kell visszalépni. Megtanulta, mert ezzel járt vezetőnek lenni. Néha... néha bizony irigykedik azokra az egyszerű matrózokra, akiknek az élet tényleg nem áll másból, mint a rumból és nőkből. Pedig ha egy kicsi értelmet engednének a fejükbe, tudnák, hogy ahol egy nő megfordul, ott semmi nem lehet egyszerű.
Újabb kortyot gurít le a torkán, mindeközben hajszálpontosan figyelve arra, hogy az ital ne szálljon a fejébe. Ha úgy van, egész este elkortyolgatja ezt az egyetlen kupa italt. Tekintetének egyetlen gyors villanásával méri fel az eléje táruló arcot és a hátracsúszó csuklyát. Majd elhúzza a száját.
- Annál veszélyesebb vizekre nemigen keveredhet senki.
Drest pontosan jól tudja, milyen mélyen el lehet veszni a elme útvesztőjében, a gondolatok tengere veszélyesebb labirintus, mint bármelyik, amin a férfi eddig hajózott. Márpedig nem kevés viharhoz volt már szerencséje. Érces kacagása harsan, majd fejét csóválva pillant ismét a lányra.
- Nem először léptem át a küszöböt ez igaz - erősíti meg a másik sejtését. Valószínűleg nem is utoljára, de az, hogy gyakran járna ide... nos, attól függ, mit ért a másik a gyakran alatt. - Egyszerű utazó vagyok csupán magam is.
Vállát vonva fonja ujjait a kupára, hogy nagy kortyot küldjön az előbbiek után. Ha a lány nem ismerte eddig fel őt, akkor ezután sem fog neki segíteni. Talán van még jópár olyan szeglet ezen a kibaszott világon, ahova nem ért el a híre. Szabad kezével végigsimít a szakállán, kékjeit pedig érdeklődve tartja a lány arcán.
- Messziről érkeztél?
Ugyan nem hinné, hogy a lány az, akit ő keres éppen, de még ez sem teljesen kizárható. Ám valahogy a tekintete túl sok ártatlanságot sugall és hiányzik belőle az a kapzsi csillanás.

Deedra Gindrian Kedvelte

Túlvilág lakója
Norvin Drest

nothing will stand between us and that gold


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
jelenleg ismeretlen
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás) ; Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 05, 2021 3:30 pm
Az ismeretlen Kezdete

 @Norvin Drest  && Deedra


Mindent izgalmasnak találok. Veszekedő férfiakat balra, a másik férfi szemérmetlen fenék csapását a lányra, ki italt hozott neki. Izgalmas minden, s veszélyes. Néha fel, felvetődik benne a kérdés, hogy vajon jól tettem, hogy elhagytam a biztonságot jelentő otthont. Néha hiányzik, hogy reggel halljam a gyerekek zsivaját. Istenek tudják csak mióta voltunk már úton. Nem merem csuklyám venni, hiszen sajnos nem sajnos az istenek szépséggel is megáldottak, ami talán egy ilyen helyen nem lenne túl veszélytelen. Vagy is, ha hihetek a bókoló szavaknak, miket kaptam. Remélem nem hagy itt új útitársam, annak nem lenne jó vége. Egyedül a nagyvilágban. Semmit nem tudok Tulveronról. Pénzem se tart ki a végsőkig.

Hirtelen vetődik elém egy férfi, s szabadkozik. Pillanatra meglepődöm, s csuklyám is leesik. Már nem terítem magamra vissza, a férfire koncentrálok.
- Nem gond, sajnálom elmerültem gondolataim tengerébe. – Rázom meg a fejem. Mosoly csillan arcán, s Kortyol egyet az italába. Végig mérem őt, szemében látok valamit felcsillanni, olyan zsiványos, de egyben tapasztalt. Utoljára Aiken szemében láttam hasonlót.
- Valóban. Ön uram pedig valószínű gyakran járhat ide, ha egyből kiszúrja a magamfajta utazókat. – Mondom, majd emelem a nagy korsót, s jól esően lehúzok belőle egy nagyobb kortyot. Leteszem, s elégedetten veszek egy levegőt, szám sarkáról lenyalom a habot.
- És ön? – Kérdezem, érdeklődve. Van benne valami mi nem hagy nyugodni.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Norvin Drest Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 11:13 pm
beginning of the unknown
@Deedra Gindrian && Norvin Drest
A tény, hogy már legalább négy napja rostokolnak Nulport kikötőjében éppen csak közepes mértékben teszi feszültté a kapitány lépteit. Ugyan korántsem nevezné késlekedésnek az időt, de a bűzös város rothadásából sokkal inkább vágyakozik az ő hol hű hol hűtlen szeretője - a tenger - karjai közé. Mégis a száraz földet koptatja a csizmája, ahogy a dokkoktól egészen a Vörös Szirén ajtajáig ér. Három embert hozott magával és minden elővigyázatossággal felvértezve, kanyargós utcákon ért el a céljáig. Természetesen így is éppen eléggé feltűnő jelenség ahhoz, hogy szinte bárhol felismerjék, nem is ez a célja. Sokkal inkább azt sugallni, hogy merő véletlenségből nyit be az ivó ajtaján.
- Te kint maradsz és elvegyülsz, ti ketten velem jöttök.
Szavai szárazak és nem tűrnek ellentmondást, de egy hátba veregetés jár a matróznak, akinek feladata szemmel tartani az ajtót miközben garantálja, hogy őt nem tartják szemmel, vagyis jól elvegyül a tömegben. Belépve Drest széles mosolyt vet a pultosra és két kezét széttárja. Nem gyakori vendég itt, sokkal inkább szeret a tenger közelében maradva a Kék Albatroszban ücsörögni, most mégis ide veti útja. A tekintete gyors ütemben szalad végig az üldögélő, beszélgető embereken és lényeken. A szó megszakad egy lélegzetvételnyi időre, amíg jópár szempár kereszttüzébe kerül, ám hamar úgy dönt az okosabbja, hogy bizony jobb neki a saját dolgával foglalatoskodni.
Ezért aztán egy pár perccel később Drest egy kupa groggal (amibe azért dupla adag rumot tetetett a pultossal) gazdagabban és egy pár ulronnal szegényebben foglaljon helyet az idegen, csuklyás lány asztalánál, vele szemben.
- Oh, elnézést kisasszony, de mégsem hagyhattalak egyedül iszogatni - széles vigyorát még el is hihetné a másik, ha szemében nem csillanna tökéletes közöny. Nagyot kortyol az italából, majd kupája feneke koppanva ér az asztallaphoz. Egyelőre ez a társaság is megteszi várakozásnak. A két matróz egy biccentésére foglalt helyet a tőle kettővel arrébb lévő asztalnál, amit megszabadítottak eddigi birtokosától. Sajnos a férfi nem vette jónéven, de részegebb annál, semmint rendesen megálljon a lábán, így nem rendez jelenetet.
- Nem tűnsz idevalósinak.
Ugyan Drestnek fogalma sincsen róla, hogy honnan jöhetett a lány, mindig mindenki jön valahonnan és tart valahova. De ha idevalósi, akkor jót szórakozhat felcsattanásán, ahogy igazát bizonygatja, ha pedig nem, akkor csak megerősíti mondandóját.

Deedra Gindrian Kedvelte

Túlvilág lakója
Norvin Drest

nothing will stand between us and that gold


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
jelenleg ismeretlen
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás) ; Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 1:15 pm
Az ismeretlen Kezdete

@Norvin Drest && Deedra


Mióta megérkeztünk a hajónkkal az óta várakozom útitársamra. Úgy gondoltam, hogy addig talán hasznossá teszem maga, s majd ha akar, megtalál. Hasznossá? Hát nem tudom a hasznosság fogalmába mennyire tartozik az, hogy járkálok. Azonban soha nem jártam más vidéken, mint Eviran. Tulveron hatalmas, még sem láttam még egy kocsmát, vagy egy rendes épületet sem ez előtt.
Csevegést folytatta a dokkoknál, majd beléptem Nulport kapuin. Hihetetlen mennyire más minden. Lovak patájának zaja megzavar, s néha megrémiszt, hiszen nem hallottam még kövön közlekedni őket. Gyermekek itt is ugyan olyan boldogan viháncolnak, mint oda haza. Az épületek egyenesen magukkal ragadnak. Romok között éltem, de soha sem gondolkodtam azon, hogy miképpen épülhettek, vagy lakhattak bennük, fénykorukban.
Csuklyám jobb, ha magamra veszem, s úgy haladok lassan, ámulva mindenre. Jobbra fordulok, majd megpillantok egy helyet. Olvasni nem igen tudok, ám hangos lárma, s mulatság szűrődik ki az épületből.

Belépek hát, s minden féle embert, s lényt látok. Akkor látok először törpét, majdan egy másik Elfet. Kicsit talán megbánom, hogy ide tévedek. Pulthoz megyek hát, majd aszaltra teszek pár szem Ulront.
- Sert nekem. – Mondom. A férfi elmosolyodik. Fogai ritkák, s mik megvannak azok is feketék. Lehelete hulla szagú, testbűze pedig a szememet is könnyezésre kényszeríti.
- Ez kevés. – Feleli, mire még hozzá csapok. Bizonyosan étvert. Nem tudhatom, nem is érdekel. Életemben elöször cselekszem a nem megszokott nomád dolgaim.

Körbe pillantok, miféle emberek vannak itt. Majd kilögybölve, de oda adja nekem a serem, mit elveszek, és keresek egy helyet. Csuklyám nem vetem le még ülve sem. Pillantásom ide-oda jár, s belekóstolok az italba. Korsó nehéz, ital hatalmas. Nem megszokott undorító íz köszönt vissza. Kellemes, jól esően csúszik le. Letörlöm szám szélét.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Norvin Drest Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:10 pm

A Vörös Szirén az egyik legtöbbet látogatott kocsma, melyet egy igen csak morbid ének után neveztek el. A dal lényege egy kitalált bosszúhadjárat a Véres éjszaka megtorlásáért, ahol a najádok egyetlen színe a vörös lehet, mivel mind egy szálig legkaszabolják őket benne. A mostani tulajok már nem vallanak efféle vad nézeteket, ezért is nevezték át a tavernát az egykori Vörös Najádról szirénre.
A kocsma egyébként nem túl nagy, de éppen elég a részegedésre vágyó matrózok és egyéb nulportiak megvendégelésére. Falát egy hatalmas cápafej díszíti, ami nagy ékessége az ivónak.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Vörös Szirén  - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
 Similar topics
-
» Vörös szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: