Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Arnav KaDiPE5
Arnav KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Arnav

Go down 
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 10:42 am

Kedves  @Arnav , üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arnav Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 10:05 pm

Arnav

I write sins not tragedies

Születési hely
A'le Anore

Születési idő
852, Esőzés hava (170)

Családi állapot
nőtlen

Családom
Najád fivéreim és nővéreim soka, a vér azonban két húggal köt össze.

Foglalkozás
Szeretem élvezni a lábaim látványát

Klánom
-

Najád
-
Fegyverforgató (barbár)
Alex Høgh Andersen
Arnav

Karakterem képessége
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe3t9sVKId1tw2m0e_250
Nem vagyok ember, így alapvetően vannak kiváltságos, hm... részeim. A víz alatt élek, lélegzem, mozgom kiválóan vagy épp látom, amit mások sosem. Alakom nem emberi, uszonyom van, hártyák az ujjaim között, éles fogaim. Erről persze a szárazföldi népek mit sem tudnak, ha mégis, akkor vagy hamar elfelejtik vagy éppen van elég mocsok az ő fülük mögött is, hogy hallgassanak. Fajom képességeiből odafenn a legtöbb elveszik, ám nem bánom, boldogulok azok nélkül is. Szeretek dalolni, szeretik odafenn a dalokat és bár ahogy fakulnak a képességeim, úgy nem vezetek senkit a halálba, azonban kiválóan olvadok be ezzel közéjük. Egy daloló embert bármely ivóban jó kedéllyel fogadnak.
Emberi alakommal egészen ki vagyok békülve, uszonyaim és kopoltyúm hiánya már megszokott, azonban örökre sosem mondanék le róluk. Mindennek van határa. Ahogy nekem is, de nézzük, miket emelnék ki:

- a nyelvek mestere;; azaz, saját nyelvemen kívül beszélem az emberek nyelvét és az elfekét. Illetve tudok ork káromkodásokat.

- szárazföldi patkány;; azaz, az álváltozás fájdalma nem kerget az őrületbe, bár nem mondom azt sem, hogy élvezem. Sosem lehet. Ha semmi sem kínoz, az álomhatárnak felérő egy hét is sikerülhet a vizektől távol, így panaszom nem lehet. Ismerek vidékeket, ahol harcolni, kereskedni vagy csak élni lehet. Már egészen jól eltájékozódok az égtájakkal és a felszín rejtelmeivel. Nem szeretem a tüzet, de már meg tudom gyújtani azt.

- szociális pillangó;; azaz, könnyen kijövök a népekkel, már amelyik engedi. Ezek főként emberek, azokból is kereskedők, harcosok vagy épp egyszerű alakok. A nemesekkel másképp kell bánni, azoknak amúgy is finnyás az orruk, szemük, így velük eddig nemigen volt szerencsém. A nyelvük mellett igyekszem ellesni szokásaikat, viselkedésüket, ahogy reagálnak érzelmekre, ahogy... léteznek. Hiába a sok év, akad új, akad más, de mivel a legtöbben, főként akik valamelyest ismernek, már megszokták, ha valamire furán reagálok vagy éppen humorba öntöm át.

- a harcos lélek;; azaz, ahogy a felszín alatt, úgy felette sem árt, ha meg tudom védeni magam vagy akár mást. Az évek alatt, mióta a szárazföldön járok, tanultam. Elsőnek a puszta kezes módszereket sikerült a halászok, a kocsmák berkeiben kitapasztalni. Ezek után jöttek a fegyverek. A kard mestersége, bár bevallom, sosem leszek benne a lenevesebb, gyorsnak elég gyors vagyok, hiszen nem vagyok hatalmas termet. Mégsem ez a legkedvesebb, a csatabárd már jóval szebben áll emberi ujjaim között. Ebbe nyers erőt adok, kegyetlenséget ha kell, így nem kell cifrázni. De mindig lesz egy csupasz, kétlábú, aki jobbnak mutatkozik, a szerencsén múlik minden, ha harcra kerül a sor.

Karakterem felszerelése


Elsődleges fegyver:
- Egykezes csatabárd

Másodlagos fegyver:
- Viseletes, de még mindig éles rövidkard

Vért:
- Egyszerű bőrvért

Védekezés:
- Egyszerű alkarvédő

Egyebek:
-

Mindenkinek van egy története
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe40pqZBGU1tw2m0e_250
Hogy mi visz rá valakit arra, hogy elhagyja a világot, ami mindent jelent? Sok minden. Egy erős kitagadás felér mindennel, de hazudnék, ha azt mondanám, én akkor jártam először a szárazföldön.
Kíváncsiság. Hallottam ezer és egy mesét, láttam elindulni és sosem visszatérni sok társam, többek között atyám. Láttam najádok vérétől színezett vizet és láttam embereket, akik a vizet taposták és kiáltoztak. Szavaikat nem értettem, de kiérezni ki lehetett a félelmet. Segítségre vágytak, rettegtek a haláltól és hiányzott nekik az, akit szeretnek. Egy fiatal ficsúr volt az első, akibe nem fogam mélyesztettem bele, hanem a partra segítettem. Egyszerű halász, egy öregember fia és felborultak egy kisebb viharban. És én ekkor láttam a partot először. És miután sokadjára is megcsodáltam, kiléptem rá.
Fájdalmas volt, durva és esetlen. Egy kietlen helyen gyakoroltam, ahol senki se lát, meztelen tettem meg az első lépéseket, mint a csecsemők. Négykézláb, elesve, olykor üvöltve. Lassabb voltam, mint a vízben, uszonyommal, súlyosabbnak éreztem tagjaim és a levegő… Amikor először szívtam tele a tüdőm, az valami… borzalmas. Köhögtem, nyivákoltam és ha egy társam is ott lett volna, talán inkább felfal, mintsem velem mutatkozzon többé. De óráról órára, napról napra minden könnyebbé vált és egyre közelebb merészkedtem hozzájuk. A Forróság hava első napjaiban végül megtört a figyelem időszaka és közéjük léptem.

Az első, egyszerű rongyaimat loptam egy éjjelen. Egy boton kívül, amit kagylóval és kővel hegyeztem ki, mint egy lándzsát, semmim sem volt. Mivel nem ismertem a pénzt és a fentiek vásárlási társadalmát, mindent el akartam venni. És jaj, de megvertek érte. De végül visszaütöttem, leutánoztam ahogy velem bántak és a sok-sok zöld folt után, mely rózsaszín bőröm színezte, végül megszereztem első zsákmányomat: egy csorba, rég megfakult tőrt és az első, puszta ököllel kicsapott, ellenséges fogakat. Hogy ezek azóta hol vannak, már magam sem tudom, emléke azonban minduntalan megmosolyogtat.
Ahogy tanultam és láttam eleget, úgy váltam először egy névtelen senkivé, aki mindig láb alatt volt és mindenre kíváncsi volt. Aztán szép lassan váltam részükké. Elsüllyedt hajók kincseiből markoltam fel, majd vásároltam italt, ételt, ha kellett, illetve jobb öltözéket. A bőrvértet, a nadrágot és a csizmát, ámbár olykor manapság is sokszor fordul elő, hogy lábfejeimre elfelejtek bármit is húzni. Eladni ezt-azt, kockázni velük vagy épp csak hallgatni és a ficsúr tanult. Nekem pedig tetszett ez az élet.
Jó, jó, jó. Igen. Van valami vonzó abban, hogy fent inkább a férfi az úr, de ezt a viselkedést haza nem viszem.
Voltam először kereskedő. Kagylókat, kincseket vagy épp csak azt adtam el, ami éppen a kezem ügyébe akadt. A harc azonban az, amely megragadott és előre lökött. Az erőszakra mindig szükség lesz, akkor is, amikor már nem lesz mit enni, a gyengék akkor bújnak elő igazán. Vagy épp csak eltűnnének. Ki hogy figyeli. Nem áll távol tőlünk az ilyesmi, csak össze sem lehet a kettőt hasonlítani. Évtizedek tört, darabos munkája az, ahogy manapság mozdulok, létezem, de legfőképp, érvényesülök. Okított egyszerű parasztfiú, szabad lovas vagy épp kegyvesztett, ha aznap én fizettem az italát. Zsoldosok, barbárok, ahova csak keveredtem. Akárhány alkalommal tértem vissza a tengerbe, mindig több voltam. Hogy nagy harcos lennék? Kötve hiszem. De az étvágyam nagy, a fenti világ folyamatosan fejlődik, melynek egyik felét fájdalmasan tanultuk meg, míg a másikat már saját szemeimmel vizsgálhatom. Ki ne akarna részese lenni? Az öregek is mind hazugok, mert mikor ott vannak, az ő, fogatlan szájuk is tátva marad. Az ő történeteik azonban még többet érnek.
Azzal is nagyon tisztában vagyok, hogy az enyéim közül ezt sokan jó szemmel sem néznék. Megvetnek, undorodnak vagy épp csak nem értik. Nem, mert egyesek gőgösek vagy éppen gyávák ahhoz, hogy kimerészkedjenek. Én értem, hogy nekik azok, akik a víz felszínén ringatóznak hajóikkal csak az ellenség, veszniük kell, de nem ismerik a többit. Van, aki vizet is csak akkor lát, ha esik, jobb esetben. Akiknek fogalmuk sincs, hogy vannak odalent akárkik, vagy mellettük éppen ki ül. Ostobák, megvan a hasznuk valahol és mégis, mit fizetnének mások helyett?

Sosem tudtam jó okot arra, miért mászom ki és fejlődök, mire lesz ez jó. Csak úgy? Szórakozás? Túlságosan unatkozom? Nincs jobb dolgom? A választ azon a napon kaptam meg, amikor ismét eljöttek értünk. Odalent voltam, hiszen örökké sosem maradnék a felszínen. Én nem mentem vadászni velük, csak a hírüket hallottam végül. Ismét. Már számolni sem lehetett, mennyien vesztek oda és mennyi jön még. És valaki ekkor „felkiáltott”. Aznap nem mozdult senki, ahogy ránk szegezte ujjait és gyávának titulált. Alig élte túl, alig ébredt fel, már tudta, mit kell tennie. Az ujja az én mellkasomra mutatott, pedig vélhetően annyit se látott belőlem, mint valaha. Aznap éjjel magam is döntöttem. Ha elmegyek, meghalhatok. Ha maradok és élem az életem tovább, meghalhatok. Akkor már legyen úgy, hogy éljek is. Elindultam és többedmagammal csatlakoztunk az ezüsthajú dezertőrhöz és azzá váltunk magunk is. Királynőnk, aki semmit nem akart tenni, többé nem enged oda, amely az otthonomat jelöli. Kit áltatok? Ahol a többiek vannak, ott az otthon, pár retkes szikla már nem számít. Az pedig, hogy a többiekkel ellentétben én tudom, hogy hogyan érvényesüljünk odafent, nos… csupa haszon. Hős akarok lenni? Talán, egy kicsikét. Belefér.

Aldrich Cornwell, Calylenia, Svea Helmrid, Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
335
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Arnav Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Najád-
Ugrás: