Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1022. Nulport KaDiPE5
1022. Nulport KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1022. Nulport

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Május 17, 2022 10:04 pm
1022. Nulport ZZxEEsu


Védd a hátam
«  @Arnav  •  Zene • 479 »
Jól esik a hideg érzete a kövön feküdve. Hasonló érzést vált ki belőlem, mint amikor a tengeren voltunk a hajón, és a szakadó esőben, ahelyett, hogy a legénység példájára menedékbe húzódtam volna a hajótestbe, inkább fogtam magam, kifeküdtem a nyirkos padlóra és hagytam, hogy az esőcseppek az arcomba hulljanak. Hihetetlen, hogy az ilyen apró dolgok mennyire felborzolják az embert, a lelkemnek ez úgy hat, mint egy természetkedvelőnek az, ha kiül egy tágas mezőre, és csak beszívja a környezetéből adódó hatásokat.
A lélegzetvételeim tempóját próbálom visszacsökkenteni a normálisra. Kezemmel végigdörzsölöm az arcomat, majd a tenyeremet a levegőbe emelve látom, hogy azért nem épségben hagytam el én sem az Albatroszt. Bőröm vöröstől csillog, tehát az egyik benyelt ütéstől eleredhetett az orrom vére. Beletörlöm a kezemet a nadrágomba, miközben felszívom a megmaradt vért az orromban, amitől krákogni kezdek. És ez a fuldoklás fordul át nevetésbe, amint rájövök, hogy mennyire kibaszott jó fél óra volt ez utóbbi.
Először veszem szemügyre a bajban talált társamat. Zseniális volt, ahogy visszatartotta a barmot, de úgy tűnik, ő több találatot kaphatott, mint én. Mondjuk ki, elég ramaty állapotban van mellettem. Az egy ideig elhúzódó bamba tekintetéből sugárzik, hogy nem egy fejest kapott, csóri srácnak tuti zsong a feje. Ha nem az éjszaka közepén lennénk, és nyitva lenne a piac, még akár tudnék is segíteni rajta egy jó kis löttyel, amit magamnak keverek ki mindig, amikor ilyen helyzetbe kerülök. Na jó, nem én keverem ki, nem is az én „receptem”. Coriné, a húgomé. De erről nem kell tudnia.
Felsóhajtok hangosan. Ez a srác most már biztos, hogy új errefelé. Az éjszaka még csak most kezdődött, a város nagyobb része még csak most éledt fel szunnyadó poraiból. – Óóó, dehogynem. Ha tovább szeretnél menni, csak bízd ide. Bárhova bejutunk, csak egy kis kellő határozottság kell hozzá meg egy szemernyi flört – bólogatok vigyorogva serényen.
Csendben fülelek, hallgatom az éjszakai nesztelenséget megtörő kiáltásokat, melyet olykor a város másik részéről bekúszó zene dallamai törik meg. Erősödő zsivajt hála az égnek nem hallok, így válaszul egy egyszerű vállvonást kap tőlem. – Ez csak a többi tavernából érkező zaj. Ha jönnek, azt elég gyorsan észre fogjuk venni, elvégre telibe szemben ülünk a fogadó irányában, az utca közepén – vigyorodom el én is.
- Amúgy kurva jó voltál odabent – bökök vissza a fejemmel az utca vége felé. Fel sem tűnt még eddig, hogy azért egy tisztességes távot lefutottunk, az pedig még furcsább, hogy minden ok nélkül mégis követett a figyelmeztetésemre. Észreveszem a felém nyújtott elismerő jobbost, így meglendítve a karomat kicsit erősebben, de belecsapok a kezébe és sportszerűen megrázom azt. Látom rajta, hogy nincs valami jó fényben.
Jól vagy haver? – kérdezem az arcát vizslatva. – Csak nem az első verekedésedet élted át? – emelem meg érdeklődve egy leheletnyit az államat, aztán nekiállok összeszedni magamat míg válaszol. Először négykézlábra támaszkodom, majd egy fájdalmas nyögés kíséretében feltápászkodok álló pozícióba a macskakövön. Most rajtam a sor, hogy segítő jobbot nyújtsak felé. – Gyere, felhúzlak.

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
240
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 15, 2022 10:33 pm

Tomboló ököl
« to;   @Cailen Sephiran  • Szószám; ide »
Felpezsdül az ember vére ilyenkor, hát még az enyém. Ugyan egy gyors kört tettem a tenger felé, az elmúlt napom ott töltöttem, a hűs és sötét mélyén, valahol hiányzott a szárazföld. Illetve időm sem sok akadt arra, hogy élvezzem azt, amit lehet. Ez is csak egy megálló lett volna, egy kis útba igazítás, semmi több, mégis, úgy fordult fel, mint annak a rendje. Persze, ezekben a késdobálókban nem egyszer és nem is utolsónak mérgesedik el a helyzet, így, nem csak én, de talán maga a tulajdonos sem lepődik meg a kialakult őrületen. Bár meg kell mondjam, ha valaki tényleg nem bírja ezeket, akkor nem nyit ilyen helyet, lesz üzlete kenyerekkel, étellel, bármi mással. Szóval az, amikor ágálnak ellene ezerrel, nekem nem hiteles. Az unalmas senki sem szereti az öregeken kívül.
Abból pedig, mármint az unalomból, nem akad sok. Öregnek érzem magam, amikor már fáj és húzódik, ennek azonban jele nincs. Egy korsó repül át a termen és csapódik a falnak, valaki kétségbeesetten próbálkozik még az erősebb ellen és mégis alulmarad. Nekem még épp volt arra időm, hogy kitérjek előle, bár lehet, hogy csak a véletlen szerencse és előre léptem pont akkor, amikor kellett. Nem derítem ki, mert nem érdekel és van jobb dolgom. Hiába nem szóltam semmit, vagy éppen ittam együtt velük, amikor már beindul a mulatság, mindenki kap mindentől. Meglöknek, szitkokat szórnak felém, én pedig viszonzom kedvességüket. Ugyan már sokukat elkapták és kidobták a porba, engem nem, épp elslisszantam az egyik mellett, a kéz elől, aki megragadta végül a szerencsétlent. Persze, előtte még felém rúg, a lábamnak csattan, mielőtt öklöm valami másba.
A földön már nehezebb mozogni. A fejem húz, legjobb lenne itt maradni és pihenni, ezt azonban nem engedik. Nem itt. Így teszem a dolgom, a szitokra oldalra kapva a fejem, mozdulok. Nem telik rövid időbe, hogy a háta mögé kerülve kapjam el és ahogy nemrég az őr kapott el így valakit és cipelt ki, hasonló módon kapjam el a tagot. Fogalmam sincs ki az, mit akar, kivel volt, de elég harcias és azt akarta, hogy fájjon, így… most neki fog. Nem mondom, hogy könnyű tartani, lábamat igencsak meg kell támasztanom hozzá, hogy sikerüljön. Ölelésem erős, ujjaimat erősen összefonva tartom úgy, ahogy kell.
- Csináld már, mert megszökik! - orbákolom a tag felé, hátha csak nem hallja és azért piszmog ennyit. A tagtól, akitől kicsit el kell hajolnom, mert meg akar fejelni, rúgni, karmolni vagy harapni, nem látom, hogy éppen szedi össze magát vagy a tegnapi napot keresi. Végül azonban csak sikerül valamelyik, ott terem és cselekszik. Már egyből nem akar engem támadni, a másik felé rúg, aki kitér előle. Ő is kapott eleget, ki nem itt, mégis, úgy táncol, ahogy nem szégyelli. És végül megkongatja a tag fejét. Nehézzé válik a test, ahogy elernyedve ájul be. Majdnem fel is dönt, de mint valami rongyot, úgy lököm a föld felé, pontosabban elengedem és amikor zuhan, tolok rajta. Az kéne még csak, hogy rámessen. Kicsit megszédülve röhögök bele az ordításba és már emelem a kezem, hogy a közeledő ellenséges arcnak én is bemossak, amikor az, akinek nemrég segítettem, meglöki a karom.
- He? - értelmesen nézek rá, majd szinte dühös fújtatással tudatom, hogy mit akar közölni, mit kell tennem. Ez nem járja, persze, már csak az adrenalin dolgozik bennem és az akarja az újabb kört, a testem azonban sajog és vérzik. Így indulok el én is kifelé, az, hogy nekem a futás nem sikerül annyira, nem meglepő. Kétszer esem el, még jobban bemocskolva és felhorzsolva magam, mire utolérem. Az utolsó métereket már sétálva, botladozva teszem meg, mire ő már a földön röhög. Valamit mond, a végét értem, még egyszer, de erre csak nyögök egyet. Fenekemre huppanok le, még hallani a zajokat a kocsma felől én viszont csak ülök és bámulok előre. A fejem húz, szédülök, végül mégis a mellettem fekvőre nézek.
- Nem hiszem, hogy… ma már fogadnak bármely ivóban… - vagy úgy a városban. Nekem nem is kell több, egyelőre. Vagy mégis. - Bár ha jól hallom, erre jönnek – vigyorgok egy nagyot. Ki tudja, az arcokat nem látom. - Szép volt – a kezem nyújtom felé, nem felhúzni, csak a dicséretre.


Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 09, 2022 11:52 pm

1022. Nulport ZZxEEsu


Védd a hátam
«  @Arnav  •  Zene • 522 »
Azt sem tudom merre vagyok arccal előre. A legutolsó ép emlékem, ahogyan az ökölbe szorított kezem képen törli az előttem álló személyt amiért előtte ő ajándékozott meg egy ilyen csodával. Miért én? Én csak próbáltam megbékíteni a helyzetet, próbáltam megmenteni a taverna bútorzatát, és tessék lássék. A székek nagy része már darabokban hever hol ájultra ütött embereken, hol a földön a porban. Csak egy pillanatnyi időm marad rásandítani a pultosra az őrületben, aki dühtől villámló szemekkel igyekszik kitessékelni a verekedőket kézen fogva a kidobó őrrel, aki eddig tajtékozva vette be magát a balhéba. Felröhögök a szituáción. Ha még az őr is élvezettel csapkodja agyon a vendégeket, akkor az Albatrosz tulajdonosa a lehető legrosszabb embert vett fel a rend megőrzésére.
Nem tudom hogyan kerültem a földre. Talán én magam estem át valamelyik ájult barmon, de mintha az rémlene, hogy kaptam egy akkorát az egyik széklábbal, hogy a fal adta a másikat, és ettől borultam be. Kikerekedik a szemem mikor rájövök, hogy igen, az előbb tényleg kaptam egy tockost a fadarabbal, én pedig a hiúságomat féltve, aggodalommal eltelve dugom be az ujjamat a számba, hogy leellenőrizzem, megvan még minden fogam. Az kéne még, fogatlanul csábítani a lányokat. Biztos én lennék a megtestesült örök magányosság ezután. Négykézláb a földön, az ujjammal még mindig a számban turkálva fordítom oldalra az arcomat a pontosan mellém érkező tagra.
Az, a kurva életbe – röhögök fel helyeslően miután a legnagyobb felszabadulással a szívemből tudatosul bennem, hogy hála az égnek, még minden egyes fogam a helyén van. Csak az érkező árnyékot látom meg a szemem sarkából, de bőven elég időt adott ahhoz, hogy oldalra vágódjak a közénk érkező talptól, és ránézve az újdonsült partnerre, ő is ugyanígy tesz. Kicsit szédelegve, a mellettem lévő asztalba kapaszkodva támbolygok fel a földről, erősen markolva a szélét annak, nehogy visszaessek az emberek közé. A fiatal srácra leszek figyelmes, akinek épp sikerül magához láncolnia az egész balhé okozóját, én viszont dacára a kábaságnak, ezt az újabb ajándékosztást nem tudom kihagyni. Örömmel ugrok a lefogott férfi elé, és egy pillanat alatt végigmérem. Már ő is csupa vér, az orrából minduntalan csordogál, a kezei szanaszét verve próbálnak fogást találni a srácon, aki viszont hihetetlenül ügyesen állja a sarat a nála jóval nagyobb fickó ellen. Már nem kell a palinak sok, csak egy gyönyörűen célzott alsó állas.
Mint egy babzsák, úgy esik össze a srác karjaiban a pasas én pedig hangosan felnevetek. Biccentek köszönetképp a segítségért, és körbenézek a termen. Még mindig ordenáré a terep, egymást ütik-verik az emberek, a tekintetem viszont rögtön találkozik a pultossal, aki nem úgy tűnik, mint aki megszeretné köszönni, hogy megpróbáltam elfojtani még csírájában a mostani szituációt, főleg miután én is részese lettem, és nem is feláldozva magam a szent célért. – Szerintem itt az idő lelépni – kiáltom oda a srácnak, és meglökve a karját, végül az embereken át ugrálva a lehető legnagyobb tempóban hagyom el az Albatroszt.
Egészen a dokkokig sprintelek, s miután visszanézve látom, hogy senki sem követett, fuldokolva borulok el a macskakövön. – Hát ez kurva jó volt – lihegek a hideg kövön, aztán mint akit puskából lőnének ki, hajolok vissza ülő testtartásba. – Még egyszer! – kiáltom el magam, majd kitör belőlem a fulladozó kacaj.



Arnav Kedvelte

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
240
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 28, 2022 10:31 pm

Tomboló ököl
« to;   @Cailen Sephiran  • Szószám; ide »
Roppant jól szórakozom. Nem szálltam be a kockázás mivoltjába, ahogy sokan mások sem, azonban ez nem gátol meg abban, hogy azok között üljek, akik ezt nézik. Pereg a kis kocka, megint hatos, a másik fél pedig lassan minden vagyonát az asztalra pakolja. Ha itt lenne a felesége, leánya, akárkije, azt is. Éppen oldalba bök az egyik tag és a fülembe dörmögi, hogy vélhetően már nem sokáig tart, ideje lenne egy újabb körnek. Nem olyan rég csapódtam melléjük, valamit nagyon pakoltak, én pedig megkérdeztem, hogy kell-e segítség. Végül pedig már a sokadik kupa sörömet kapom meg, mert már olyan részegek, hogy nem tudják, hányadikra hívnak meg a kettő helyett, amit ígértek fizetségnek. Nem tudtam meg sok mindent tőlük, azonban kellően hangosak és mulatságosak ahhoz, hogy hagyjam magam beivódni a környezetbe. Tudom merre kell mennem majd, ahhoz pedig kéne pár dolog, ahhoz pedig az ilyen arcok. Most azonban pihenős este van. Remek.
- Mindjárt szemközt is köpi – ahol újabb adagnyi pénz kerül az asztalra, érezhető, hogy valami már elindult. Az a szerencsétlen van olyan amatőr, hogy ennyire átlátszóan vagy mágiával, vagy csalással oldja meg, hogy a szerencse mindig vele maradjon. Csak nyúzza és nyúzza, a sokadik réteg és a rejtett zseb mélyéről előkerülő utolsó ulronok pedig eldöntik a csatát. Hatos. Egy nagyot kortyolok, amikor az ismeretlen tag, aki eddig szintén bámult, közbelép.
- Nnna! Ez is beszáll vajon? - a mellettem pihenő csak horkantva vállat von. Valami olyasmit morog, hogy bolond és minek szól bele, de úgy néz ki, leleplezi a valóságot. Neki is érdekesen jön a dobás és ezt már nem bírja tovább amaz. Felhördül. Ebben mondjuk talán nem is téved. Magam is tapasztaltam jó rég, hogy kockázni inkább nem kell, mert csalnak. Az első, igazi szárazföldi pénzeim bánták, meg az a nagyszerű késem. Annak mondjuk csendes vége lett, ennek azonban nem lesz.
- Hallod, azt mondta, hogy még egy kör és a rusnya nejed is az övé![/color] - kajabálja az egyik tag mögöttem. Az utolsó kortyokat tüntetem el a korsóból, mikor kiszabadul a kéz és lecsap. Füttyentést hallani, a kocsmáros jajveszékelését, reccsenést. Engem fellöknek a székkel együtt, de amint talpra szökkenek, egy eltévedt pofon gazdája leszek. A korsóval csapok le, és végül hagyom, hogy elvigye az én eszem is ez az egész őrület.
A bal szemöldökömből vér csorog le az arcomon, a korsó törött fülét szorongatva jövök rá, hogy talán vége. Az oldalam fáj, az arcom is, de egészen jól vagyok. Azt hiszem. Amint lépek, azonban rá kell jöjjek, a bal combomon felszakadt a nadrág és egy hosszabb, de nem mély vágás tátong rajta. A nadrág vaskos anyaga védett meg, meg talán a korsóm. Elengedem a fület, még egyet belerúgok az egyik földön fekvőbe, megkapaszkodva az egyik még épkézláb székben, majd elindulok kifelé. Kissé sántítva, véres arccal, vigyorogva. Épp mászik valaki a földön, mellé huppanok le és fekszem el a földön. Felröhögök és csak hagyom a hideg padlót dolgozni.
- Cinkelt, mi? - pillantok oldalra. Ki tudja, talán még kell az öklöm, ami szintén sajog. És valóban kell is, épp időben pördülök oldalra, mert meg akarnak taposni. Felkiáltok, szitokszavakat, ahogy végül feltápászkodva kapom el annak a tagnak a támadóját, aki beszállt és próbálta csitítani a kedélyeket. Átkaroltam hátulról, mire amaz megfejelt, de annak már mindegy.
- Kapd el! - vergődik az, rúg, kaparna, én pedig nem egyszerűen harapok a fülére és kezdem el fogaimmal tépni. Ha ütik, ha nem, üvölt. Én csak elfogtam, na. Segítek!


Cailen Sephiran Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 6:55 pm
1022. Nulport ZZxEEsu


Védd a hátam
«  @Arnav  •  Zene • 525 »
Mily csodás esténk van. Felhőtlen, csendes, serrel teli kupákkal körbevéve, már egyáltalán nem szomjasan. Unottan köröz az ujjam a kupa szája szélén, majd elalszom arccal előre borulva. Napok óta se híre se hamva a hajónak, az őrség persze még ennyi év után is nyitott szemmel jár, én pedig ide vagyok szomorodva. A heti bordélyházi zsebpénzemet már elköltöttem, úgyhogy maradnak sörrel teli hordók társasága.
A széken hintázok, mint egy kisgyerek, amikor nem messze a mellettem ülő asztalnál két nagyon nem szalonképes ember zörren össze. Az asztalon lévő ulron mennyiség és kockák mivoltjából érzékelhető, hogy az egyikük most veszített egy valag pénzt, a másik ezzel szemben nem nagyon szívleli a vereségét. A két ember mögött álló kisebb csapat pedig pattanásig feszült idegekkel figyeli a kettejük kialakuló balhét. Oldalról hallatszódik a fogadós morranása.
- Ugyanezt mondta a szajha anyád is tegnap este – röhög fel az egyik, mire a társai is osztoznak e jókedvűségben. A másik homlokán ennek hatására dagadni kezd az ér, felugrik az asztaltól, erre a másik is így tesz. A farokméregetés megkezdődik, s mielőtt olyan tennének, aminek a vége pontot tenne a csodásan unalmas este fogalmának, lecsúszom a székről, hogy közbeszólhassak, és elejét vegyem a csetepaténak. – Anyámat ne merd a szádra venni te tetves…
- Hé, hé, hé – állok be közéjük vigyorogva, felemelt tenyérrel. – Srácok, ne már – rázom meg a fejem. – Mindannyian vesztettük már rengeteg ulront, nem kell annyira felfújni a dolgot – közelebb hajolok az asztalhoz, hogy magam is megcsodálhassam a szörnyű vereséget. Verhetetlen győzelemnek tűnik, az a rengeteg hatos a fizika és a valószínűség törvényeit felülírva pihen az asztalon, én pedig ráncolt homlokkal kanyarintom a tenyerembe a kockákat, hogy újra eldobhassam. Az asztalra érkezés pillanatában kicsit sem meglepő módon újra hatosok tömkelege fordul az ég felé.
- Cinkelt kockák! – üvölt fel a vesztett fél, és két kézzel elmarva a másik ingjének fodrait a nyakánál kezdi el rángatni, mint egy rongybabát. Visszaegyenesedve próbálom betuszkolni a karomat a fogásába. – Figyu már, ezt eltudjátok intézni másképp is. Egyszerűen csak ne add neki oda a pénzed – nevetem el magam aggodalmasan, mert tudom, ha ezek ketten egymásnak esnek, a fogadós ingyen kap egy teremátrendezést.
- Ez már elv kérdése, és ne szólj bele baszd meg – kiált rám arccal felém fordulva, továbbra is markolászva a másik ingjét, aki viszont ezt a lehetőséget kihasználva kiszabadítja magát a fogásból, és egy gyönyörűen bevivő jobbost ajándékoz az ellenfelének. Aztán valami indokból nekem is.
Hátra tántorodok kicsit, nekiesve az asztalra. Ha nagyobb a lendület, még rá is ültethetett volna. Az ütés helyét simogatom vigyorogva a fejemet rázva, és a másik ütés tulajdonosát figyelem, ahogy próbálja magát összeszedni a széktámlájába kapaszkodva. – Eh, úgysincs jobb dolgom máma – adom tudtára a véleményemet egy elismerő mosoly tekintetében bólogatva, és abban a pillanatban lendül az én öklöm is.
Aztán elszabadul a pokol.
Székek indulnak útjukra a terem minden pontja felé, hol az egyik bandát célozva, hol a másikat, s persze hol engem. A muzsika hangját átveszi az féktelen üvöltés, szitokszavak dobálóznak egyik szájból a másikba, s az ütések úgyszint. Én pedig felszabadultan nevetek és vetem be magam közéjük. Utoljára ilyen verekedésben évekkel ezelőtt vettem részt, s akkor is felszakadt szájjal, lila-zöld foltokkal jutottam ki négykézláb a tavernából. Valljuk be, már hiányzott.


Arnav Kedvelte

Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
240
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 26, 2022 6:46 pm
***
Zsivány vagyok
Cailen Sephiran

Life's pretty good, and why wouldn’t it be? I'm a pirate, after all.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
240
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1022. Nulport Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava, Nulport
» Helyszínigénylő
» Bloody sunset - 1019 nyara, Nulport
» Calden, Szárnyas Csikó, 1022 ősze, az Ősök éjjele után pár nappal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: