Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gelorand Smadregon KaDiPE5
Gelorand Smadregon KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gelorand Smadregon

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 12:59 pm

Kedves @Gelorand Smadregon, üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gelorand Smadregon Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 29, 2022 8:50 pm


Gelorand Smadregon


Születési hely
Vreserian

Születési idő
787,  Nyárelő hava   (235 éves)

Családi állapot
Nőtlen

Családom
A szüleit és egyetlen húgát a háborúk korszakában, még gyermekként elveszítette. Más, élő hozzátartozója nincsen.

Foglalkozás
Báró / Lovag

Klánom

Vivern (tűzokádó)
Kezdő
Fegyverforgató (Lovag)
Charlie Hunnam
Erendriel Ravaqirelle

                                     
Karakterem képessége
Már fiatalon került közel a fegyverforgatás tudományához. A seregben először egyszerű katonaként kapott kiképzést, majd szép lassan fejlődött és egyre ügyesebben forgatta a kardot. A közelharc igazán az erőssége. Mikor a királyi őrség tagja lett, akkor komoly képzést kapott a nehézpáncélos hadviselésből. Lóval vagy anélkül, igen edzett és járatos harcos lett még a súlyos páncélok viselése mellett is. Nagyon jól ért a társalgáshoz, kapcsolatteremtéshez, illetve megtanult elég jól színészkedni, ezzel palástolva valódi énjét és mivoltát. Miután nemesi rangra lépett, báróként lehetősége volt tanulni. Ezt ki is használta, így az általános műveltségben, ami a nemesi életben fontos és szükséges azt remekül elsajátította. Gyengesége, hogy mindig titkolnia kell a tűzzel való rokonságát, ami olykor nem mindig annyira egyszerű. Olykor hajlamos túljátszani a szerepét és ez néha szül pár konfliktusos helyzetet. Vérét nem tudja levetkőzni, így műgyűjtő nemesként magyarázza meg, azt, hogy miért halmoz fel annyi kacatot, amik között komoly értékek is vannak. Egyszerűen nem tud ellenállni a csillogó, drága holmiknak, aranynak. Alapvetően türelmes és megfontolt jellem, ám veszélyes helyzetekben sárkány vére miatt hajlamos gyorsan fegyvert rántani. Ha a fejébe vesz valamit, ahhoz makacsul tud ragaszkodni. Nehezen viseli, ha az utolsó szó nem az övé, vagy egy helyzetet nem tud uralni teljes mértékben.
Karakterem felszerelése

Elsődleges fegyver: Hosszúkard

Másodlagos fegyver: Tőr

Vért: Lovagi páncél
                                     
Védekezés: Egyszerű pajzs

Egyebek: Ostor

Mindenkinek van egy története
Tűz, mindenhol tűz lángol az épületben. A ház ropogva adja meg magát az egyre erősödő lángoknak. Anyám kezét fogom, akivel a földön fekszem. Apám is itt van, csak kicsit arrébb. Páncélos katonák voltak itt az előbb, valamit csináltak a szüleimmel, és most nem mozognak. Minden csupa vér, az arcom, a kis kezeim. Ekkor a húgomat keresem, Ellenoint. Ő az ágyon fekszik, de nem mozog. A szeme csukva van és a hasán van egy nagy kör alakú lyuk, amiből bugyog fel vér. Én a pincében voltam, egereket fogdostam, hogy ne dézsmálják meg a búzát. Kiabálásra és nagy zajra kaptam fel a fejem. Mire felértem már minden lángolt és a családom nem mozdult. A szüleim a padlón feküdtek, a kishúgom Ellenoin pedig az ágyon hevert. Még csak öt éves volt. Én is alig töltöttem be a nyolcat. Tudom, hogy háború van. Apa mesélte, hogy harcolnak, mindenki harcol, de minket különösen gyűlölnek. Nem értettem miért. Kérdeztem is tőle, hogy miért. Erre szomorúan megrázta a fejét és azt mondta, hogy ha nagyobb leszek, akkor majd elmeséli, és akkor meg fogom érteni. De nem értem. Most nem. Itt vannak, és valami baj van. Egy gerenda leszakad az ajtó elé és elzárja a kivezető utat. Kint nevetést hallok. Páncél csörren. Hallottam már ilyet korábban. Katonák. Odabújtam a nővéremhez és csak sírtam. Ettől teljesen kimerültem és el is aludtam a fáradtságtól elgyötrötten. Képtelen voltam ébren maradni. Reggel egy kiégett házban találtam magam. A mi házunkban, de minden csupa szén, hamu. Minden elégett, kivéve engem és a családom. Tudom, hogy apa azt tanította, hogy a tűz a barátunk, csak nem szabad senkinek sem megmutatnunk, a szemünket sem. Ezeket betartottam, de akkor miért történt ez? Ismét csak sírtam, és nem tudtam megvigasztalódni. Egy környékbeli földműves férfi jött reggel. Látta a füstölgő házunk. Jó barátságban volt a családunkkal, ezért eltemette a szüleimet és a húgomat, majd örökbe fogadott.

Teltek az évek és megértettem mindent, ami történt. Forrtam a dühtől és a bosszútól. Tizenhét éves voltam, amikor beálltam a Qerilyan-i hadseregbe. Hazudtam a koromról, és arról, aki vagyok. Egy egyszerű földműves fiaként azonosítottak, így felvettek a seregbe, mert szükség volt az utánpótlásra, hiszen a nagy háború még nem ért véget. Elszánt és bátor voltam, nem féltem a halált, s így hamar megbíztak bennem és lépdeltem felfelé a ranglétrán. Már nagyjából harminc lehettem, amikor az egyik este a táborban egy érdekes címeren ragadt a tekintetem. Ez a címer valahonnan ismerős volt. Végül egy emlékkép ugrott be, arról a napról, amikor a családomat lemészárolták. A földön egy letépett köpeny hevert, amit talán apám téphetett le dulakodás közben. Ugyanaz a címer volt rajta, mint amit most látok. Kiderítettem, hogy egy Caldeni herceg családi címere. Persze sokan viselhették a címerét, a hozzá közel álló harcosok, lovagok körében. Ezért alkoholban gazdag beszélgetéseket kezdtem az esti tábortüzeknél. Történetekben kutattam, ami rá illeszthető a családom lemészárlására. Úgy három évig kutakodtam óvatosan, mire összegyűlt egy lista, hogy kik lehettek, akkor ott, azon a végzetes éjszakán. Mindent elkövettem, hogy a felkutatott herceg közelébe kerülhessek. Voltak más csoportok, akik szintén az életére akartak törni, hasonló vagy talán egész más ügyből, így komoly testőrséggel ment mindenhová. Egyik nap a táborban sétált a sebesült katonák között. Én a földön ültem, épp egy karcolást láttak el a felcserek a karomon. A tőröm az oldalamon volt. A herceg sebesült katonákat nézte végig, s ekkor, ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy a testőrei egy kicsit lazábbak a kelleténél. Nem gondolták, hogy saját, sebesült katonáik közül bárki is veszélyt jelentene a hercegükre. Gondoltam, hogy itt az alkalom. Nagyon lassan már a tőrömért nyúltam, amikor váratlanul egy kislány szaladt a herceghez. Szőke, hosszú hajú, bájos kis arccal. Nagyjából annyi idős lehetett, mint az én húgom volt. Felkapaszkodott a herceg nyakába és megpuszilta. Az apjának hívta és arról kérdezte, hogy mitől sebesültek meg a bácsik. Már épp készültem volna a támadásra, amikor minden megváltozott egy pillanat alatt. Ha megölöm a herceget, akkor a kislányt árvává teszem, épp olyanná, mint amilyen én vagyok. Ezt a sorsot nem kívánom senkinek. A szemeimbe könny fakadt, s elengedtem a tőröm markolatát, és csak néztem a kislányt, aki annyira hasonlított Ellenoinra. Azonban a herceg körül észrevettem egy bérgyilkost, akit látásból ismertem, azokból a lázadó csoportokból, akikkel kapcsolatban voltam titokban. Egy pillanat műve volt az egész. Ő a sebesültek közé vegyült, hogy ott könnyebben véghez vigye a tervét. De engem nem vett észre. Láttam a mozdulatát és felugrottam. A kardja elé álltam, amely az oldalamat döfte át a herceg helyett. Magam sem tudom miért tettem, hiszen a hercegnek köze lehetett, azokhoz, akik a családomat megölték. De a kislánya miatt nem tudtam hagyni meghalni. A testőrei nyomban lefegyverezték a támadót, én pedig elájultam. Calden városában tértem magamhoz, egy ispotályban. Az oldalamon egy fájó seb éktelenkedett. Próbáltam felállni, de hiába. Rettentően fájt, húzódott a seb. Az ápolóm elmondta, hogy megmentettem a herceg életét, s holnap a főherceg bejön majd hozzám. Így is lett. Másnap bejött és értékes ajándékokkal fejezte ki a háláját, egyúttal felajánlotta, hogy a közbenjárásával a királyi őrség tagja lehetek. Először nem tudtam mit mondjak, de lehetőségnek tekintettem, hogy tovább kutakodhassak, így elvállaltam a megtisztelő feladatot. A háború évei lassan véget értek és a világ, ha nem is teljesen, de lassanként kezdett a normális mederbe visszatérni. Eleinte a herceg mellé voltam beosztva, később a főherceg mellett teljesítettem szolgálatot. Már hetedik éve voltam a királyi őrség tagja, amikorra megtudtam, hogy a főherceg öt lovagja és azok csatlósai voltak aznap éjszaka a házunknál. Ha elkezdem őket egyenként célba venni, akkor biztosan lebukok és kivégeznek, így terveket szőttem.

Nem sokkal később, amikor még a főherceg szolgálatában álltam elkísértem egy vadászatra a közeli erdőségbe. Szarvas vagy vadkan vadászat lett volna a cél, de ehelyett szörnyekbe botlottunk. Valamennyi őr a főherceget védte, akár élete árán is. A harc nagyon heves volt, s az egész őrség közül csak hárman maradtunk talpon mire véget ért a küzdelem. A főherceg túlélte, megmentettük, de az őrség rajtunk kívül elesett, akik aznap elkísérték a méltóságot. Bátorságunkért és szolgálataink elismeréseként bárói méltóságra emelt minket a császár. Így nemesi rangra léptettek minket. Szokatlan volt ez számomra, hogy az udvarban az alacsonyabb rangúak előre köszöntöttek. Bár a királyi őrség tagjaként egyfajta tisztelet övezett minket, ez azonban egészen más volt. Mindenesetre ebben is lehetőséget láttam. Több év kutakodás és tervezgetés közben összeállt a kész terv. Nyíltan nem végezhettem a családom kiirtóival, de most már pontosan tudtam, hogy kik voltak ott, akkor, aznap. Kihasználtam hosszú életemet, s megvártam amíg lassan ezek az emberek megöregednek. Egy alkimistával kevertettem olyan mérget, ami nagyon lassan hat, hónapok alatt. Valamennyi bálon vagy úri mulatságon ott voltam, s az öregedő felelősöket egy lefizetett szolga által szépen mérgeztem. Pár hónap múlva úgy haltak meg, mintha az előrehaladott koruk miatt lenne. Senki sem fogott gyanút. Kivártam 1-2 évet is míg végül mindnyájukat elérte a bosszúm. Mindegyikük temetésén ott voltam és egy fekete rózsát dobtam a sírjukra. Ez volt anyám kedvenc virága.

Ezután kénytelen voltam ilyen-olyan kifogásokkal elutazni és évtizedekkel később visszatérni, mint önmagam fia. Most már a hatodik nemzedéket játszom "éppen". Nemrég tértem vissza a Qerilyan birodalomba, mint néhai "apám" harmincöt esztendős örököse, aki eddig messze tanult a fővárostól. Jó kapcsolatot ápolok az ikercsászárokkal. Mindezt eddig levélben tudtam megtenni. Ifjú, ötletekkel tele, erős jellemű nemest láthatnak bennem, aki báróként, hűbéresként lojális a császári udvarhoz. A visszatérésem első hetében történt valami, amire nem számítottam. A császárok kegyében lévő egyik előkelő báró rendezett egy bált. A lánya volt az este fénypontja. Tündöklően szép emberi leány, akihez foghatót még nem láttam. Nagyon eszes, kifinomult, ugyanakkor igen ravasz tud lenni, ha akar. Persze szándékait tekintve nem rosszindulatú. Tele van élettel, nagyon kíváncsi típus, ami sokszor bajba sodorja. Első pillantásra rabul ejtett, ami nagy szó mert ilyen nem történt már legalább egy évszázada. Mint kiderült az apja igen régimódi, komoly ellenérzései, sőt egyenesen utálattal viseltetik a vivernekkel, éppúgy az orkokkal is, akik annak idején ellenségei voltak a birodalomnak. Pedig nem is élt még a háborúban, amiben az emberek is rengeteg kegyetlenséget követte el, tudnék neki mesélni róla... Szigorúan betartatja a törvényt, hogy végezzen minden fajtársammal, aki a birodalom határát átlépi és felfedezik kilétét. Szerencsére a hosszú évtizedek, évszázad alatt megtanultam teljesen elvegyülni az emberek között és eltitkolni igazi mivoltomat. Ugyanakkor igazán komoly veszélybe sodorna, ha a lányát Lynnien-t nem tudnám kiverni a fejemből. Különös érzés, hogy a majd két évszázados gyűlöletet, bosszúvágyat felváltja egy egészen másfajta érzés. Nem tudom mi tévő legyek. Azt biztosan tudom, hogy Lynnien szeret a társaságomban lenni, de igyekszem tartani a távolságot, még ha ez nehéz is. Mindenfélével elfoglalom magam, amivel a császárok kedvében járhatok, és előmozdíthatom saját boldogulásom és értékeim, értékes drágaköveim, aranyam gyarapítását. Nemrég egy lovagi tornán is részt vettem, ahol igyekeztem szórakoztatni a tisztelt nagyérdeműt, ám ennek köszönhetően a figyelmem megoszlott. Komolyabb, ám nem maradandó sérüléseket szereztem, s az orvosok szerint legalább nyolc vagy tíz hét is kell mire teljesen rendbe jövök. Így az időm nagy részét most kutatásnak szentelem. A legendának akarok utána járni, hogy a két sárkánytojás létezik-e, s ha igen, akkor valóban itt van-e elrejtve Calden-ben.

Krónikás, Deedra Gindrian and Veleris Kedvelték

Lovag vagyok
Gelorand Smadregon

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
36
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gelorand Smadregon Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Vivern-
Ugrás: