Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Nulporti piac - Page 2 KaDiPE5
Nulporti piac - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Yesterday at 12:51 pm
• Asszociáció

Hétf. Május 23, 2022 6:54 pm
• Asztalok

Hétf. Május 23, 2022 6:23 pm
• Tükröm, tükröm

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Nulporti piac

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 8:41 pm
The heart of the kingdom

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 437 • Credit:
 

Szándékomban állt további kérdéseket feltenni Evelynnek azzal kapcsolatban miért is hozza az útja oly gyakran Nulportba, de erre már nem adódott lehetőségem, hiszen a könnyed eszmecserénket egy idegen férfi szakította félbe. A férfi cseppet sem hasonlított azokra a jómódú urakra, akiknek a társaságához vagyok szokva, és láthatóan híján volt minden nemesi tulajdonságnak. A ruházatát még megtudtam neki bocsátani, hiszen a fogadóban is megfordulnak szegényebb sorsú vándorok, de a hangnem, amivel megszólított minket nem éppen az én fülemnek való. Tekintetem el is fordítottam egy időre és inkább a piac forgatagában megfordulókon legeltettem a szemem. Mikor visszafordultam a férfi irányába tartásom feszes volt, kezeimet pedig szorosan kulcsoltam össze. Azt hittem, ezzel sikerült is magamba fojtanom a mérgemet. Azonban a látványra, ami fogadott nem voltam felkészülve. A férfi rám kacsintott… Jobb kezem ösztönösen szorult meg a bal öklöm körül, oly erősen, hogy a kezem is beleroppant. Úgy tűnik mégsem végeztem jó munkát az érzelmeim leplezésével…
Ha nem lett volna velem Evelyn, valószínűleg meg is adtam volna a férfinak feltételezésem szerint élete első illemleckéjét, de helyette mérgemet, mint epét nyeldekeltem. „Ti ketten”. Pórusaimból szinte árad, hogy nemes asszony vagyok, ő meg úgy beszél mintha valami útszéli, nimfomán szajhák lennénk. Azonban úgy tűnt, hogy ez a modor csak engem zavar, hiszen Evelyn tovább folytatta a suhanccal a csevejt. Hatalmas sóhaj szökött ki az ajkaim közül, de egyelőre a szavak melyek kikívánkoztak volna oda bent maradtak, mindannyiunk szerencséjére. Enyhülést csupán az hozott számomra, hogy a férfi igen szerény fizetséget kért a szolgálataiért cserébe. Feszült testtartásom engedni is kezdett, de aztán hirtelen fordulásom okát Evelyn szolgáltatta, mikor közölte a férfival, hogy túl keveset kér. Kitágult íriszeimet tehát a nőre meresztettem, és hevességét enyhítendő a vállára tettem a kezem.
– Evelyn, biztos vagy benne, hogy ez a… – egy pár pillanatig haboztam, hiszen jómodorom okán nem akartam kimondani az első szót, ami eszembe jutott, de végül megeredt a nyelvem. – … harcos túl keveset kér? Lehet, hogy csak nagyvonalú akar lenni. – éreztem, hogy a hangom kissé rekedtessé válik az utolsó szavaknál, hiszen mindent kinéztem ebből a férfiból csak a nagyvonalúságot nem. Azonban kedvemre való volt a tény, hogy nem kér túl sokat. Ha csak nem bélpoklos, akkor jó üzletet tudunk kötni. Evelyn viszont nem hagyta, hogy esetleg átverjen minket és ezért hálás is voltam neki. Ennek okán további kérdését arra vonatkozóan, hogy a férfi esetleg szélhámos-e nem is zavartam meg. Azonban minden garast érdemes felkapni, főleg, ha elénk gurul, így én is fel akartam tenni egy kérdést a férfinak. Hamarosan tehát újra a férfi felé fordultam.
– Mikor harcolt utoljára?  Szállt már szembe banditák hordájával egymaga? – fejemet felszegtem kissé, és várakoztam a válaszra.

// #kihívás2 //


Ahronit Kedvelte

Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 17, 2021 3:43 pm


Fejemet csóválom meg enyhén. Épp ezért nem kellett volna jönnie. Mert túl veszélyes. Ő nem harcos, ahogy én sem. A fegyverforgatáshoz aligha konyítok, biztos vagyok benne, hogy már egy egykezes kard forgatása közben is elfáradna a kezem. A tőrrel viszonylag jól bánok, ha arra adódna alkalom, meg tudnám magam védeni. Vele ellentétben én ismerem az utazással járó veszedelmeket és praktikákat. Ebben nőttem fel.
Mégsem mondok semmit, elnéző mosollyal tekintek rá. Megvan az oka annak, ha ő így látta jól. Aggodalmamnak hangot adok, de ennél többet nem tudtam tenni érte.
- Ez esetben mindenképp segítek. Az itteni árusok messziről kiszagolják, akik nem rendszeresen járnak ide. Szerencsédre lehet, hogy épp itt vagyok – mosolygok rá magabiztosan, meggyőzően. Tudja, hogy sokszor járok ide, Nulport és Calden között sűrűbben teszem meg az utakat, mint azt kívánni lehetne. A portékáim a városban viszont kelendőek és igyekszem a vásárlókörömet megtartani. No meg, Nulport asszonyai is igénylik olykor segítségemet, nem egyszer fordult elő már.  Számomra az ingázás mindig is természetes volt.
Megjegyzése, hogy mi nem változott, jóleső kacajt csal elő belőlem. – Pedig az itteniek még nem is igazán büdösek – jegyzem meg. De megértem, hogy miért mondja ezt. Az első pár alkalommal nekem is ilyen volt. Azóta is, kell néha egy kis idő, amíg meg tudom szokni.
Emlékszem egykor hetekig egy halász házikójában szálltunk meg. A végére már illatokat sem éreztem nagyon.
- Sokszor jövök ide, dolgozni is. Vannak nők, akik nem tehetik meg, hogy segítséget hívjanak, amikor vajúdási szakaszba kerülnek. Ilyenkor egy-két hetet szoktam a városban tölteni. Gyerekként sokat jártam erre – teszem még hozzá. Nincs mit szégyellnem ezen, na meg Aslan épp olyan nő, aki szívesen hallgatja mások történeteit. Én legalább is ezt szűrtem le. Csak mert segítségemre van, nem jelenti, hogy mindig csendben kell ülnünk egymás mellett, nem igaz?
- Amennyiben tudod, hogy mit óhajtasz venni, akkor könnyedén mehetünk abba az irányba. Ismerem a piacot, tudom, hogy mely részén mit árulnak – céltudatosak is lehetünk, ha még ma vissza kíván indulni. Ez esetben nézelődésre aligha fog jutni ideje. Engem nem zavar, mint említettem ismerem a piacot, akár a tenyeremet. Én csak két helyre kívánok kitérni, nem többre.
A szolgálóira tett megjegyzése megmosolyogtat. Igaza van abban, hogy olykor a hölgyek jól tudnak viselkedni, foguk fehérjét csak akkor mutatják ki, ha nincs ott a ház úrnője. Fejem rázom csak meg, halkan nevetek ezen a dolgon.
- Igen bölcs dolog ez tőled – hogy nem vagdalkozik. Pedig megtehetné, hogy sorra küldené el szolgálóit. Egy helyére máris öt másik állna sorba. Ő azonban hűséges az alattvalóihoz, kár, hogy ezek szerint azok nem viszonozzák ezt felé. Persze a kérdés ennél ez jóval többrétűbb. Sose szabad elhamarkodottan ítéletet hozni senki felett. Mindig van egy másik oldal is.
Apropó ítélet.
Egy ismeretlen férfi szólít meg minket, Aslan pedig úgy dönt, hogy csendben marad. Mivel mellettem áll, nem igazán látom, hogy milyen mimikával méri végig a férfit. A magam részéről visszafogott, ámde udvarias mosollyal fordulok irányába.
Jóhiszemű vagyok, de nem olyan, akit könnyedén át lehetne vágni.
- Qiesea vidéke jóval melegebb, mint ahova készülni vágyik. Felkészült Calden hóval tarkított fagyához? – kérdezem előzékenyen, én odafigyelek arra, hogy ne tekintsek rajta végig. Ámde ha ennyi az össz holmija, ami magánál van… - Hidegben a fegyvert sem lehet forgatni – teszem hozzá, csak hogy tudja miért kérdezem. Mint mondottam, nem hagyom magam átverni. Ha nincs felkészülve a hideg ellen, nem lehet jó védelmezőnk sem.
- És a portékáink – bólintok egyet irányába. Aslan és közötte lévő közjátékot figyelmen kívül hagyom,  ez a része nem rám tartozik.
- Mi dolga Caldenben? – kérdezem tőle. Nem arról van szó, hogy nem bízok benne, de ismeretlen. És igen, nem bízok benne. – Túl keveset kér – ez is sok mindent el tud árulni egy emerről. És egy harcosról is. Persze, spóroljon az ember, ahogy csak tud. Ám nem épp a testi épség védelmével kellene fukarkodni.
- Vagy azért, mert nem ismeri az árakat és kezdő zsoldos, vagy azért, mert szélhámos. A kettő közül melyik? – hajtom enyhén félre a fejemet. Kezeimet magam előtt kulcsolom össze, tartásom egyenes. Büszke.
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
229
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 09, 2021 5:41 pm
Unknown Horizon

Két marcona férfi ember, hajukat régen nem látta víz sem, szövet felsőjük izzadtságtól terhesen tapad testükhöz így emelik a hatalmas ládát mely kitudja miféle drága portékát rejteget. Mellettük egy köpcös áll, körmeit rágva figyeli minden mozzanatát. Ruhája többet érhet mint tíz ló összesen. Nemesi ficsúr ki a disznócombtól dagad naphosszat s most aggódik újabb szerzeménye épsége miatt melyet a láda, fa külseje, óvón takar. Egy apró mozdulat, s ez egyik fickó keze megcsusszan, hiába, a nedves kéz nem mindig hasznos eszköz... Kész is a baj. Hatalmas reccsenés ahogy a láda sarka padlót fog, a fa pedig megadja magát s reped, majd törik is annak rendje s módja szerint. Barátunk már újjait tövig rágta, most a haja következik, hisz visítva kezdi tépni azt látva az eseményt. A láda pedig eddig oly óvón rejtette belseje immár mindenki számára feltárja titkát. Méretes aranyszín szobor húzódott meg bendőjében. Egy nőt ábrázolt mely kezében kancsóval állt pózt a művésznek egykoron. Míves darab az biztos, csupán könyökénél karja repedt meg, először. A második pillanatban viszont tört az is ahogy több súly nehezedett a törékeny női kézre. Hát, ennyit a borravalóról. A visítás s a hangoskodás szinte beleolvad az amúgy is zajos piactérbe. Bizonyosoan nem lesz csak zsíroskenyér vízzel maximum a mai menu a két hordárnak, elnézve a vöröslő zömök alakot. Apropó vacsora. Terelem vissza figyelmem újra csak a tömegre, s az érkezőkre mert hát nem árt valamit kerítenem. Az a némi pénz elég néhány napra mit a kapitánytól kaptam, áldott jó lélek. De előre kell gondolkodjak egy kicsit ezúttal. S lássuk mit hoz ez a mai nap számomra.
Két fiatal nő is besétál a képbe, s szavaikat elcsípve kapok is az alkalmon, hogy közbevágjak. Figyelmüket sikerült felkeltenem. Az egyik szótlanul is többet mond, mint ha feltárta volna ajkait. Tartása s tekintete sokmindent elmond. Igazi karótnyelt fapina, nemeskisasszony, az ilyenek sikongatnak a leghangosabban a párnák közt. Orcámon a mosoly parányit sem változik ahogy keresztbetett karják figyelem. A másik végül szóra méltat, számomra Ő is nemeskiasszonynak hat. Szegény ember ne válogasson ugye, végtére is nekem édes mindegy csak jussak el Caldenbe. Bólintok majd tekintetem a kérdező felé fordítom. - Valóban, Qieseából jöttünk, délről. De az állóképességemre, sosem volt panasz. - Fordulok vissza parányit a szótlan másikra a végén, apró kis kacsintást is megejtek felé, mielőtt újabbat harapok az almámba. Értse csak ahogy akarja, egy kis cukkolás nem árt. De jelenleg ők a legjobb esélyem az útra így azért nem árt ha villantok is valamit a nagy pofámon kívül, visszafordulok a másikra. - A kocsi, és Ti ketten? - Kérdezek fejemmel aprót biccentve a maguk mögött hagyott lovaskocsira, majd elmélázok kicsit, végül ismét felnézek rájuk. - Legyen ez egy jó nap. Csupán a kosztért cserébe, vállalom. Ha álljátok a kosztom míg odaérünk, akkor már meg is egyeztünk. - Vetem fel, hogy lényegében ingyen velük tartok, csak az ételem, csekély ár egy biztos útért. Nem hinném, hogy lenne még egy olyan botor, vagy bátor - kinek mi ugye, nem véletlen kérdeztem az elején - ki e feltételekkel s nem csengő érmékért vállalna ilyesmit. Tartásom változatlan, kényelmesen támasztom az oszlopot, almám utolsó néhány falatja marad már csak, tán még egy harapás és csak a csutka lesz utána, jóízű falat volt. De lássuk, mit lépnek a leányok.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
611
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 9:37 pm
The heart of the kingdom

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 810 • Credit:
 
Evelyn aggodalma őszinte mosolyt csalt az arcomra. Kicsit olyan, mint egy kisgyermek, aki a világnak csak a szép oldalát látja meg. Ha tudná, hogy milyen fondorlatos események vezettek ahhoz, hogy gyászba kellett öltöznöm, akkor biztosan nem kelne a védelmemre, de tudatlansága okán, csak a törékeny nőt látta bennem. Mi tagadás ez rendkívül szórakoztató volt számomra, így a mosolyom a későbbiekben sem halványodott el.
– Most könnyedén átszeltük a vidéket, de tudod jól, hogy az út sok veszélyt tartogat az utazók számára. Nem szívesen tenném kockára egyetlen bizalmasom életét sem. Személyesen kellett jönnöm. – szavaim nem fedték le teljesen a valóságot, de nem engedtem, hogy ezt a vonásaim tükrözzék. A tény, hogy megtanultam elrejteni az érzelmeimet azt is jelenti, hogy a hazugság művészetét is mesterien űzöm, így Evelyn biztosan nem fogott gyanút. Szó sem volt valódi aggodalomról, hiszen nincsenek valódi bizalmasaim. Egyetlen ember sincs a vidéken, ki tisztában lenne a igazi szándékaimmal, és akit esetleg mégis beavattam az életem bizonyos részleteibe azoknak sem jelent többet az élete számomra, mint az elhunyt férjemé. Evelynt egy kicsit többre tartom, mint másokat, de őt sem becsülöm jobban, mint a kedves hátasaimat, habár itt Nulportban neki több hasznát veszem.
– Köszönöm a kedvességed. Az alkudozásban biztosan a segítségemre lehetsz. Nem vagyok jártas a helyi árakban. – valóban úgy gondoltam, hogy Evelyn a segítségemre lehet. Ebben a városban nem ismerik a nevemet, így fennáll a veszélye, hogy a kofák kapzsisága elhatalmasodik. Tapasztalatlanságom miatt észre se venném, ha megrövidítenének, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Mivel hamarosan el is indultunk a piac felé, különösen fontosnak éreztem, hogy Evelyn mellettem maradjon, így hajlandó voltam akár a számára fontos portékákkal kezdeni a vásárlást, és a bűbájos csevegéssel sem fukarkodtam.
– Hmm… – gondolkoztam egy pár pillanat erejéig, miközben lépteim egyenletesen vezettek az általa mutatott irányba. A válasszal viszont nem maradtam sokáig adós. – Nos, a halak illata mit sem változott az biztos. Számodra tartogat még mást a város a növényeken kívül? – szökött egy bájos mosoly az arcomra, ha már ő is a kedves oldalát mutatta felém. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy nem-e akad esetleg egy eddig eltitkolt udvarlója a városban. Ritkán esett szó köztünk arról, hogy miért nem házasodott még meg, így nem szándékoztam egy egyértelmű kérdéssel esetlegesen feltépni egy sebet, de ha szeretne valamit megosztani velem, most lehetőséget kap. Mindenesetre nem erőltetek semmit, hiszen jó magam nem nézek rá rossz szemmel, amiatt, hogy ő még nem volt asszony. Ha nem szerettem volna feljebb lépni a ranglétrán, talán én sem házasodom meg, hiszen a szerelem nem vezérelt sohasem. Az én céljaim magasztosabbak annál, hogy hagyjam, hogy egy férfi elterelje róluk a figyelmem. Ezért sem akartam túl sok időt vesztegetni Nulportban, ha a kötelességem itt letudtam, mennék is vissza az otthonomba. Azonban, ha másokkal is számolnunk kell, akkor hiába a sietség.
– Ha lehet, akkor még ma visszaindulnék, de ha elhúzódik a portéka felkutatás, akkor természetesen maradhatunk. Gondolom majd hamarosan eldől. – hajlandó voltam ebben a kérdésben Evelynre hagyatkozni, ha úgy hozza a szükség, de ezt biztosan tudta ő maga is. Az évek során számos tanáccsal látott el arra vonatkozóan, hogyan segíthetném elő a gyermekáldás, és kezdetben meg is fogadtam őket, hiszen bölcsnek gondolom őt. Az már nem az ő hibája, hogy a sikertelenség okán szándékaim megváltoztak. Természetesen ezt is elhallgattam előle, mint előtte oly sok minden mást, így ő azt gondolhatta rólam, hogy életemet adnám egy gyermekért, és a fájdalom miatt a teendőim mögé rejtőzöm.
– Oh, ha én ott vagyok, akkor a legjobb oldalukat mutatják. Bizonyosság nélkül pedig nem szívesen vádaskodom. – egy újabb mondat, mely a hazugságaim sorát táplálja. Bűntudat nélkül állítottam volna pellengérre bármelyik szolgálónkat, ha nem kéne a gyászoló asszony szerepében tetszelegnem. Egyre terhesebnek éreztem ezt a színjátékot, noha még hónapokig kénytelen leszek feketében maradni. Csakis a szüleim elvesztése miatti fájdalomból táplálkozva tudom fenntartani a látszatot, de az sem fog örökké tartani. Legalábbis bíztam benne.
Mielőtt megbeszélhettük volna Evelynnel, hogy hol fogunk kísérőt találni a visszaútra, valaki félbe szakított minket. A hang irányába fordultam, és egy szikár, de rendkívül ápolatlan férfit láttam magam előtt, ahogy almát majszolgatott. Pillantásom tetőtől talpig végig mérte a férfit. Hogy a pórias ruházata, vagy az illetlen szavai miatt remegett meg a szám széle, nem tudtam pontosan, de igyekeztem vonásaimat még azelőtt megfékezni, mielőtt a fintor észrevehető lett volna. Szerencsémre Evelyn még azelőtt válaszolt a férfinak, mielőtt én akaratlanul is hangot adtam volna a nem tetszésemnek, hiszen nem árt észben tartanom, hogy nem az otthonomban vagyok. Meggondolatlanság lenne ellenségeket gyűjteni magam köré. Így végül nem szóltam, csak hallgattam, ahogy Evelyn és a férfi beszélnek. Ahogy azt már Evelyntől korábban megszokhattam, az idegen férfihoz is kedvességgel fordult, és számomra éppen ez az előnyös. Karjaimat keresztbe fontam magam előtt, és vártam, hogy mi sül ki a beszélgetésből. Végül is, ha egy szegény harcost sodort az utunkba a sors, akkor könnyen lehet, hogy fizetségnek is megteszi valami csekélység. Csak a szagával kell megbarátkoznom…


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 1:32 pm


Tekintetem kereszttüzében a fiatal utazótársam áll. Fiatal még ilyen tragédiához, nem csak a férje miatt. Az évek óta tartó küzdelme, hogy utóddal ajándékozhassa meg azt, aki életét jelentette a számára. Most pedig minden törekvése, minden igyekezete, mintha a pöcegödörben végezné.
Megértem, amikor inkább munkájának szentelné az idejét, mégsem tartom megfelelő ötletnek. Túl korai. A gyászt nem szabad félvállról venni, az ember lelkébe tud marni, elég erősen, ha nem megfelelően kezelik.
Mégis mi a megfelelő kezelés rá?
Nincs olyan gyógymód, mely mindenkinél azonosan vállna be. Ilyen nem létezik.
- És nincs senki, akit megtudnál ezzel bízni? Egy bizalmas, barát? – ha jól tudom, Aslannak nincs testvére, ha van is, szó nem esett róla soha. Csodálom elhivatottságát, amellyel örökségét kívánja életben tartani. Hosszú volt az út, amivel az elődei felépítették az őt védelmező bástyákat. – Ha tudok bármiben segíteni. Többször is jártam már Nulportban. A számomra érdekesebb növényeket nem egyszerű fellelni, több kufárt is ismerek – ajánlom fel neki. Nem sok, amit adhatok, de az mindenképp szívemből jön.
Szívesen segítek neki, ha arra csak lehetőségem van. Érdeklődésemet ezúttal is hárítja. Nem kíván beszélni a gyötrelmeiről, én ezt pedig tiszteletben is tartom.
- Ahogy kívánod – hajtok fejet előtte. Szívességet tett, amiért elkísérhettem az úton, még akkor is, ha a visszamenetelünk kétségessé vált. A két férfi, kik elkísértek nem követnének már minket vissza.
A városba érve kísérőink tovább is álltak, fejem biccentettem irányukba, búcsúzó gyanánt. Kezeimet magam előtt kulcsoltam össze. Az út porától piszkossá vált köpenyem lekanyarítom vállamról. A  szekér hátsó részénél találok neki átmeneti helyet. Nulport napsütötte, meleg levegőjében csak nyűgömre lenne a holmi. Egyszerű, bőrből hasított nadrágot viselek, melyeket keresztvarásssal stoppoltak a lábaim belső felénél. Lábszárközépig érő, mostanra sárossá vált csizma simul lábamra. Felsőm egy egyszerű, fehér színű vászoning, melynek ujjai több helyen vízszintes vonalban hasított. Így a levegő jobban járja, nem izzadok bele ideje korán. Ezen egy barna színű mellényt viselek, melyeket kebel alatt fűző segítségével kötöttem meg. Vállamon lógó táskám az egyetlen, mely idejövetelem céljáról tanúskodik.
Türelmesen várok mindaddig, amíg Aslan megeteti a lovakat és úgy nem dönt, hogy elindulhatunk.
- Erre – mutatok tenyeremmel előre a megfelelő irányba és elindulok mellette haladva. – Az valóban nem ma volt. Mire emlékszel a városból? – kíváncsiskodok kedves mosollyal az arcomon, ahogy az út porában elindulunk. Hozzá hasonlatos nyugodt léptekkel haladok előre, mígnem a piac körvonalai lassan ki nem rajzolódnak előlünk.
- Ezek szerint már az éjszakát sem töltenéd Nulportban? – kérdem tőle. Számomra elfogadható, ha ma kívánna visszaindulni, de ha itt kívánja tölteni az éjszakát tudnék neki javaslatokat tenni, hogy merre szállhat meg. – Nem igazán a legszorgosabbak? Esetleg beszélgettél már velük erről? – meglehet, hogy valódi lustaság áll a szolgálói háttérében, de talán más. Nem ismerem, hogy Aslan milyen úrinő a házfalak között. Velem mindig előzékeny és kedves. Meghallgatja a tanácsom és reményeim vannak abban csupán, hogy meg is fogadja őket.
Újabb kérdésére könnyed felelettel készülnék, csakhogy ezt egy mély férfihang akasztja meg. Lábaim megtorpannak és az illető irányába fordulok. Szikár termetű, napbarnított férfi. Az a fajta, amely a hajósokra jellemző. Nemrég úton lehetett.
- Hosszú út állhat maga mögött, jóuram – húzom mosolyra ajkaimat. Nem az első eset, hogy Nulportban tartózkodom és az sem, hogy útszéliek próbáltak már lépre csalni, hasonló ajánlások végett. – Caldenbe hosszú út vezet. Kellően kipihent harcost keresünk. Honnan érkezett hajóval? – hajtom enyhén félre a fejemet. Ha Aslan fel kívánná fogadni, nem ágállnék, de segíthetek neki abban, hogy ne vágják át. Ahogy engem sem.
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
229
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 8:12 pm
Unknown Horizon

A parton hangoskodó kofák duruzsoló zaja egyre csak távoli morajjá változik, ahogy magam mögött hagyom dokkokat, beljebb haladva a kikötővárosban. Lássuk be a folyamatos nyüsgés itt sem hagy alább, inkább csupán átváltozik. A vaskos kapun átérve a tér közepén álló kúthoz vezetem lépteim. Amennyiben nem gátol senki, úgy a vízből valamicskét magamhoz veszek, kortyolok s kulacsom is megtöltöm, miközben tekintetem körbevezetem a piacteret keresve. A vélt irányt hamar meglelem, nehéz volna elvéteni már csak a hang alapján is, így csak hamar meg is érkezem a nem is oly kis térre. Távoli vidékek portékái, egymást túlharsogó és természetesen túllicitáló árusok. Tekintetem egy fegyverekkel bőséggel megrakott asztalra téved haladtomban. Az árus persze árgus szemekkel figyelve, azonnal kap is alkalmon az üzlet reményében. - A fegyver az avatatlan kézben bíz veszélyes! De a képzettben végzetes az ellenre! - Lép a pultja elé, kellően magára vona a figyelmet, acélszín szemeim rá is vezetem de meg nem állok, figyelmem a kardok felé irányítom újfent s haladok tovább. - Hadd találjam ki, délvidék! - Jön a színjáték, napbarnított bír, sötét hajszín, nem volt túl nehéz kitalálni, csupán parányi mosoly jelenik meg orcámon, más reakcióra tőlem ne számítson. Ő közben felveszi lépteim ritmusát, én pedig csupám almámból harapok újabbat miközben Ő magyaráz. - Ilyet azon a vidéken bizton nem láttál! Tamriai Acél. A hold fényében kékesen dereng, ezzel mutatva hol lelhetsz vizet! - Mutat végig egy ívelt pengén, jó méteres hosszúságú pengerész, a markoalt is szépen mívelt. Kényelmesen nyelem le a falatot. - A kard ölésre való, nem vizet keresni. - Vigyorodom el parányit. - De ha már ennyire ráérsz, Caldenbe igyekszem, indulnak arra karavánok? Kocsisok? - teszem fel a kérdést, de meg még mindig nem állok. Ekkorra már Ő is felfogta, hogy itt bizony üzlet nem lesz. Így lépteit megállítja, utánam legyint. - Bah, Amarra, a Vörös Szirén előtt probáld meg, oda érkeznek a városból jövők. - Szól utánam méltatlankodva, balomat emelem kicsit, már rég háttal vagyok, így csupán az almát tartó kezem láthatja köszönetként. - Kösz a tippet. - Intek neki s utamat nem szakítom meg.
Vörös szirén, ismétlem meg magamban, de nem kell soká keressem, meglátok egy nagy épületet melyen valami vörös jelkép díszeleg, előtte az úton több kocsi is halad, vagy épp álltában pakolják róluk a ládákat, hordókat. Szegényes holmimmal az épület egyik oszlopához lépek, kényelmesen támasztva meg azt. Almámból még akad egy kevés, azt majszolva figyelem a tömeget. Fülemet két fiatal nő beszéde csapja meg, tekintetem rájuk emelem. - Az attól függ, botort, vagy bátort kerestek. Meg persze, hogy mennyi az a némi. Mert ugye azt sem árt tisztázni... - Szólok közbe miután mondatának végére ért a feketébe öltözött leány. Almámnak már felénél járhatok, de csak úgy kényelmesen egy újabbat harapok belőle. Kelmékbe burkolt fehérnép, vélhetően tehetősek, hozzám képest mindenképp. - Feltéve ha Caldenbe igyekeztek, ha így van akkor megtalálhatjuk azt a bizonyos közös nevezőt. - Vetem fel. Etikett? Egy cseppnyit sem. Szemtelen? Bizonyára kellően. Testtartásom változatlan, kényelmesen támasztom az épület tartó oszlopát, balomban az alma kellemeset reccsen ahogy megadja magát az újabb harapásnak. Jól esik, édes és lédús darab, valóban jó útravaló volt. Ahogy szavai, úgy külseje sem épp nemesi származásról árulkodik. Egyszerű ruházat, a tengeri levegőtől enyhén nedves haja omlik vállára, több hetes borosta, mely már inkább szakállként ad markáns küllemet neki. Szikár alkata s fegyverzete, két, hátán kényelmesen hordott kardja árulkodik foglalkozásáról. Miközben almám ízét élvezem várom a két nő miként reagál felvetésemre.

Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
611
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 23, 2021 3:15 pm
The heart of the kingdom

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 922 • Credit:
 

Két igavonó lovam már tajtékban úszott. Csupán néhány üres hordó volt a rakományunk, egy apró zsák, némi élelem és négy fő, de az út hosszú volt, és nem volt alkalmunk hosszas pihenőkre. Minél előbb Nulportba akartam érni, hiszen a város oltalmazó falain kívül számos veszély leselkedik az olyan finom hölgyekre, mint Evelyn és jómagam, még akkor is, ha két bátor harcos kíséri az útját. Korábban bátorkodtam némi fizetséget felajánlani a két úriembernek, hogy a visszaúton is tartsanak velünk, de tiszteletteljesen visszautasították kérésem, és szándékukban állt a maguk útjára indulni, amint átléptük a város kapuját. Nem nehezteltem rájuk, hiszen a kalandorok szíve mindig idegen tájakra vágyik, és a királyságnak szüksége van világot látott emberekre.  Azonban tudtam, hogy Evelynen kívül más társaságára is rászorulok, különösen, hogy rakománnyal terveztem megtenni a vissza utat. A nő már tanúbizonyságot tett a bátorságáról, de az ő lelke túl finom ahhoz, hogy a banditák hordáival szembe tudjon szállni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy utunk során az én, hogylétem miatt szöktek arcára az aggodalom vonásai. A bánatot, melyet férjem elvesztése miatt kellett volna éreznem nem volt nehéz magamra ölteni, hiszen szüleim halála miatt valóban nehéz volt a szívem. Evelyn jogosan aggódott tehát, amiatt, hogy utam Nulportba időszerű-e, de azt nem tudta, hogy éppen a fájdalom az, ami kiűzött az otthonom melegéből. Édesanyám elvesztése számos sebet ejtett a lelkemen.
– A kötelességnek sajnos nem szab gátat a gyász. A szüleim betegsége miatt, a fogadó anyagi helyzete, most nem túl jó így, ha életben akarom tartani a hagyatékom, akkor kénytelen vagyok olcsóbb portékákat felkutatni. – lovaim patái ütemesen kopogtak a kőhídon mely a városhoz vezetett. Érkezésünkkor a város kapui kitárultak. Célunkat, szinte már majdnem elértük, így azt hittem, Evelyn az előttünk álló feladatok sorára fog gondolni, de úgy tűnt nem sikerült megnyugtatni háborgó lelkét a szavaimmal.
– Amint elvégzem a szükséges feladatokat rendben leszek. Nem kell miattam aggódnod. – a két zabla élesen feszült lovaim szájszegletébe, miközben megállásra késztettem őket. A város kapuját szikár termetű őrök csukták be mögöttünk. Két kísérőnk nem habozott sokáig, amint szekerünk kerekei elsüllyedtek a porban, már le is szálltak. Rövid búcsú után belevetették magukat az emberek, és más lények forgatagába. Biztos voltam benne, hogy első útjuk a kocsmába fog vezetni, de ezt nem lehet nekik felróni. A férfiakhoz lassan úgy hozzátartozik az ital, mint harcoshoz a penge. Jó uram is sűrűn nézett a pohár fenekére. Talán éppen emiatt háborodott meg az elméje. Lemondani az örökségéről… Micsoda butaság. Mint asszonya, kötelességem volt megóvni őt a meggondolatlan cselekedetektől, még akkor is, ha ez esetben az életével kellett fizetnie… A világunkban a hatalom értékesebb, mint a legdrágább ékkő, így meg kell azt óvnunk minden áron… Szüleim halálával a fogadó vezetése is az én terheimet gyarapítja, de hosszú távon ez számomra kedvező. Sokféle vendég megfordul a szerény kis épületben, és ez alkalmat teremt arra, hogy a nevemet megismerhesse a világ. Minél híresebb vagyok, annál vagyonosabb férjet tudok magamnak találni. Addig viszont minden érmére szükségem van, és kénytelen vagyok faragni a fogadó költségein. Reménykedtem benne, hogy a Nulporti piacon némileg kedvezőbb áron juthatok hozzá a portékákhoz, és akár díszes kelméket is találhatok, melyek a későbbi házasodás során válnának előnyömre. Azonban Evelyn segítsége a tájékozódásban elengedhetetlen, hiszen jómagam nem ismerem túl jól a várost, és nem vagyok a térképek mestere sem. Mielőtt azonban útnak indultunk volna, nem feledkeztem el paripáimról sem, és a szekér hátsó részéhez mentem. Egy apró zsákot húztam magam elé, mely számos répát rejtett magában. Kivettem kettő darabot, majd a lovaimhoz sétáltam, és mindkettőt megkínáltam a finom eleséggel. Mohón falták be az étket, egyetlen morzsát sem hagyva. Dolgom végeztével nem volt más hátra, mint elindulni a piac felé, ahogy Evelyn javasolta.
– Egyetértek. Mutasd kérlek az utat, mert utoljára leány koromban jártam itt, és nem ismerem már a járást. - ha a nő ismeri az utat és elindul, úgy a nyomába szegődtem, és kimért léptekkel, enyhén felszegett állal követtem őt. Ha esetleg ő is bizonytalan, úgy egy kedves úriembertől útmutatást kértem, és így jutunk el célunk felé. Utunkon viszont alkalmunk nyílt tovább folytatni a társalgásunkat.
– Nem tovább, míg szükséges. Beszerzem a szükséges portékákat, majd indulnék is vissza a fogadóba.  Ha nem vagyok ott, a szolgálók hajlamosak a serény munkát henyélésre cserélni. - azt már nem osztottam meg útitársammal, hogy a feltehetően a kikötőből áradó szagok sem azok a fajták, melyekkel sokáig akarnám bódítani az érzékeimet. A tengeri halak bukéja mindig is elborzasztott, de szerencsére csak ritkán kerültek az asztalunkra. A mi házunkban az ízletes disznósült és a kertben termett zöldségek uralták étkezéseinket. Férjem sosem járt a tengernek még a közelében sem, így nem szerette ezeket a halas étkeket.  Olyan gróf volt ő, aki sosem járt a királyság határán kívül… Szörnyű. Hogyan igazgathatja valaki a birtokait, ha nem ismeri a körülötte lévő világot? Sehogy. Jó uram méltatlan volt a rangjára, ez számomra a házasságunk első hónapja során nyilvánvalóvá vált. Nélkülem biztosan a parasztok vasvilláján végezte volna előbb vagy utóbb. Ennél sokkal kellemesebb egy baleset során átkelni a túlvilágra...
– Oh, ne feledd, hogy a pártfogóink már nem tartanak velünk a visszaúton, így a biztonságunk érdekében fel kell fogadnunk egy harcost, aki a védelmünkre kel, ha úgy hozza a szükség. Szerinted hol találhatunk olyan bátor férfit, aki némi zsoldért cserébe útitársunknak szegődne? - emeltem fel enyhén jobbomat, és nyújtottam ki a mutató ujjamat, miközben az intelmet szavaltam el Evelynnek.  Az ide felé vezető úton semmi nem zavarta meg a nyugalmunkat, de nem akartam kockáztatni. Inkább pár érmével legyek szegényebb, mint a teljes rakományunkkal, hiszen, ha minden a terveim szerint alakul, akkor púposra rakott szekérrel fogunk visszatérni...


Krónikás Kedvelte

Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 6:14 pm


- Biztos jó ötlet volt most eljönni? - kérdezem gyengéd hangon a déli napfényben utazótársamtól. Barna haja takaros göndörségben omlik hátára. Aslan az a fajta nő, aki ha szegények ruháját venné fel, akkor is megmondanád róla, hogy ereiben kékvér folyik. Veleszületett elegancia lengi körbe, a nap minden percében. Apró, fitos orra eme tulajdonságára rájátszik. Mégis messze van attól, hogy azt magasan is hordja.
Caldren kiváló érzékkel megáldott üzletasszonya divatos, színes ruháit feketére cserélte. Több hete már, hogy szeretett férje a túlvilágra távozott.
- Hogy érzed magad? - kérdezem az útunk alatt sokadjára tőle. Caldrendben elmeséltem neki, hogy a nulporti piacra tartok, emiatt nem fog tudni elérni néhány hét erejéig. Értékes tengerentúli szállítmányt várok, ahol kaphatok néhány érdekes gyümölcsöt, amit fel tudok használni kencéimhez. A fiatal nő ragaszkodott ahhoz, hogy társamul szegődjön. Szekerét is felajánlotta, ahelyett, hogy lovaskocsira kelljen felkérezkednem.
Akkor is feltettem a kérdést, jó ötlet-e ilyen korán elhagyni városát. Nem csak a gyász miatt, de egyedül maradt, szinte két háztartás irányítására. Nem csak fogadóját, de saját háztartását is immár egyedül kell vezetnie. Akkor biztosított arról, hogy nincs miért aggódnom. A szívem markoló érzés mégsem távozott azóta sem.
Hálás vagyok iránta, amiért elkísért és a hosszú utat nem kellett egyedül megtennem.
- Úgy gondoltam, hogy a városi piacon kezdhetnénk. Ott te is meg tudnád tekinteni, hogy milyen áron mozognak a portékáid. S a megszokott gyümölcsösöm is arra van. Utána akár ki is tekinthetnénk a dokkokhoz. Olykor ott is lehet érdekességeket felfedezni - mosolygom lelkesen, ajkaim széles ívet vesznek fel.
Mindig is szerettem Nulportba utazni. A nap itt jóval melegebbnek hat, a levegőt átitatja a tenger sós és a hal bűzös keveréke, mely számomra mégis ad egyfajta jóleső érzést. Sokat utaztunk egykor a tengerek mellett, volt, hogy hajón is.
Azon időkben is élveztem a tenger minden hullámát, ahogy feldobta a hajóra. A viharok mégis kifogtak nem túl erős gyomromon. Mosolyt fakaszt a gondolata is csak annak, amit egykor sikerült átélnem, drága szüleim jóvoltából.
- Meddig kívánsz maradni Nulportban? - fordulok a fiatal, csinos hölgy felé, kivel évekkel ezelőtt kötöttünk barátságot. Ott voltam életének szörnyű időszakában, amikor hiába próbálkozott, nem sikerült férjét gyermekkel megáldani. Most mégis emelt fővel, magabiztosan járja a világot. Olyan erős jellemre vall ez, aki nem hagyja, hogy a gyötrelmek a földbe tapossák. Ritka adottság ez egy embertől.

Aslan Shade and Khaled Amar Kedvelték

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
229
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 9:10 pm

A nulporti piac egy része a város falain belül, másik része pedig rögvest a dokkok szomszédságában leledzik. Utóbbi a friss haláru, tengeri csemegék kínálatára van berendezkedve, míg előbbi az egyéb különlegességekére. A tengeri kereskedelem révén Nulportban számos mynzashi csecsebecsét, ékszert, kelmét lehet megtalálni, melyekből ritkán jut tovább a többi nagyvárosba, hiszen a kikötői városban hamarost felvásárolják a kuriózumokat.

A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt holmik felsorolása //


Áru neveLeírása
Bő kámzsa200 ulronszintlépő tárgy - kezdő szint
Tolvajkulcs400 ulronszintlépő tárgy - haladó szint
Mesterkulcs600 ulronszintlépő tárgy - mester szint
Isilmë forrásvize15 ulronaki iszik belőle, annak a hazugsága/árulása egyetlen alkalommal rejtve marad.
Szerencse toll15 ulronez a toll egyetlen alkalommal képes megjutalmaznia hordozóját a szerencse áldásával, utána szétfoszlik.
Najád pikkely40 ulronbirtokosa négy körön keresztül kibírja víz alatt, anélkül, hogy megfulladna. Egyszeri alkalomra szól.
Utazók tintája20 ulrona testre rajzolván vele az utazók jelét (csúcsára állított háromszög), bárki egyik városból a másikba utazhat tetszőlegesen a tér és idő figyelembe vétele nélkül. Mindössze egyetlen alkalommal hasznosítható, a jel a bőrbe olvad és eltűnik.
Láthatatlanság köpenye200 ulronaki magán viseli a köpenyt, képes három kör erejéig láthatatlanná válni, utána a palást hatalma elvész. Legközelebb megint csak három kör múlva lehet felhasználni.
Éberség bájital15 ulronfogyasztója éber marad a következő 24 órában.
Kábító főzet20 ulronez egy igen erős, és igen veszélyes fájdalomcsillapító főzet, ami rendkívül gyorsan, akár egy perc alatt is kifejtheti a hatását. Enyhe zsibbadást, bódulatot eredményez, ám a hátránya nem ebben rejlik, ugyanis rendkívül erős függőséget tud okozni, ami egy-két főzet elfogyasztása után ki is alakulhat.
Élet elixír35 ulronez az elixír pótolja a szervezetben az elvesztett vért, például nagyobb vérzéssel járó sérülések esetén. Használata gyakran okoz leküzdhetetlen álmosságot, azzal együtt pedig lidércnyomásos rémálmokat.
Fehérítő szirup25 ulronképes az enyhe mérgező hatásokat semlegesíteni a szervezetben, többször használják másnaposság ellen is. A plura növényből állítják elő, azonban a szirup a növénnyel ellentétben nem bír mellékhatásokkal.
Éjjellátó főzet30 ulronfogyasztója három körön keresztül képes a sötétben látni. Óvakodni kell azonban, ha a főzet hatása alatt hirtelen fény éri a szemeket, ideiglenes vagy akár állandó vakságot is okozhat.
Erő főzet20 ulronelfogyasztása után az alkalmazója úgy érezheti, mintha visszatért volna belé minden erő. A fizikai és szellemi fáradtságra is élénkítőleg hat, ám hatása nem tart tovább néhány óránál. Utána nem kizárt az ájulás sem.
Szenvedély elixír50 ulrona bájital csalfa szerelmet ébreszt, erős megszállottságot, szenvedélyes fellángolást az iránt, aki az áldozatával elfogyasztatta a főzetet. Hátránya, hogy előbb-utóbb kiürül a szervezetből, és a bájital hatása alatt létrejövő kapcsolat szertefoszlik. Általában 1-2 napig tart a hatása.
Teleport kristály15 ulrona kristály használatakor tetszőleges úticélra képes teleportálni a mágus, illetve maximum két kísérője. Egyetlen alkalommal használható fel, egy útra és kizárólag mágusok által. Amennyiben 100 kristály erejét egy varázsbotba gyűjti a mágus, állandósítható a hatása, vagyis nem merül ki a kristály.
Tűzlevél-papír7 ulronha valaki az üzenetéhez ezt a levélpapírt használja, majd tűzre veti, rögvest a címzetthez manifesztálódik a levél egésze. Mágikus eszköz, egyszeri alkalommal használható fel.
Ellenállás ital80 ulronelfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tudatbefolyásolásra. Egyszer használható.
Lélekacél ital80 ulronelfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik az érzelmi befolyásolásra. Egyszer használható.
Hidegrázás ital80 ulronelfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a fagyhatásra. Egyszer használható.
Sárkányital80 ulronelfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a tűzhatásra. Egyszer használható.
Perae ital80 ulronelfogyasztója 2-3 órára ellenállóvá válik a méreghatásra. Egyszer használható.
Köpeny30 ulronegyszerű utazóköpeny csuklyával, többféle színben.
Prém50 ulronmeleg, puha pelerin férfi és női méretezésben.
Míves táska35 ulronközepes méretű táska az útra való holmik cipelésére. Nyereghez erősíthető.
Vasmacska medál20 ulrona tengerészek, halászok, kalózok közkedvelt amulettje, mely a hiedelem szerint megvéd a vízi rémektől és jó szelet hoz.
Lant100 ulronegyszerű, diófából készült, húros hangszer.
Mandolin100 ulroncsepp alakú, kis pengetős hangszer.
Kis, kézi hárfa120 ulronkicsi, elegáns, húros, pengetős hangszer.
Furulya50 ulronegyszerű, ajaksípos fúvós hangszer.
Fuvola90 ulronmíves, ajaksípos fúvós hangszer Yloréból.
Sámándob45 ulronkis átmérőjű, kézi használatra való, egyszerű, dísztelen dob.
Kürt40 ulronegyszerű, kis méretű szarukürt.


Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Nulporti piac - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Nulporti Piac
» Nulporti katakombák
» Caldeni piac
» Ylorei piac

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: