Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Dhela folyó és környéke - Page 5 KaDiPE5
Dhela folyó és környéke - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Dhela folyó és környéke

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Utolsó Poszt Vas. Jún. 26, 2022 6:01 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present. #harc

- Ha kevesebbet csinálnád a semmit, lenne időd rá – mormogom az orrom alatt, s bár megfogadtam, hogy sohasem fogok egyetlen fajtársamnak sem ártani, az ostobaságuktól nem menthetem meg egyiket sem. Nem is igyekeznék a továbbiakban jobb belátásra bírni, sohasem voltam hős vagy nemes lovag, csakhogy a nemtörődömségének hozományaként nem kizárólag őt fogják kerülgetni az erdő ragadozói, amelyeket ide csal a vérével. Idő azonban a fejének tágítására már nem marad, noha úgy érzem, ha volna is rá alkalom, nem sietne a tanácsaimat megfogadni.
- Szóval te is egy szakértő vagy - a szemeim forgatásától kizárólag az tart vissza, hogy inkább függesztem őket az ellenen, és mert máskülönben ritkán élek az önkifejezés eme formáival. - Még nem alakult ki a falkájuk, de ügyesen összehoztad a kósza példányokat – zsörtölődök tovább, lázasan tanakodva, miként kezdjek a mostanra számukban ötre duzzadó bestiaáradattal. Nem kifejezetten nehéz a likvidálásuk, de ha egyszerre támadnak és számolatlan irányból, úgy bárkit képesek maguk alá gyűrni. Ha más nem, az elaprózásuk miatt áldásos lett volna, amennyiben futni kezd az idegen… Viszont megint nem marad lehetőségem az észrevételeim sebtében történő ecsetelésére, ugyanis kilép mellém, akár egy félnótás, ráadásként a sugák sem a türelmükről híresek.
Amíg ő a hozzá közelebb esőre próbál a látvány alapján boszorkányságot vetni, addig egy felém iramodik, a többi három pedig, mint várható volt, oldal irányban szélednek szét a bokrok között, bár csak idő kérdése, hogy onnét a fákra másszanak. Igyekszem lefülelni a mozgásukat, mialatt az első nekem iramodónak egy határozott oldalvágással lenyesem a fejét, amivel párhuzamban az ezüst hajú felé lóduló is eldől, legalábbis egy momentumra. Vélhetően inkább zökkentette ki a hirtelen varázslat és a társa neki csapódó feje, mint az ige hatékonysága, merthogy sebtében felrántja magát a földről egy újabb támadás szellemében. A magam részéről oldalra ugrok előle, hagyva, nyílt terepe legyen a másikhoz. Egyrészt, hogy rá koncentráljon, másrészt, hogy mögé fordulva ennek is a nyakát szeghessem.
- Sokat érni veled, bűvészmutatványos – tekintek rá közönyös ábrázattal, a pillanatnyi nyugalomban valamivel hátrébb húzva a csuklyám, hogy ne nehezítsem a saját dolgomat, de túl sok pazarolni való szekundumunk nem marad a fecsegésre, netán a tollászkodásra. Két oldalt a fák törzseiről egy-egy újabb suga ugrik felénk, míg az utolsó a talajon maradva veselkedik nekünk a hátunk mögül. Egyáltalán nem tetszenek az esélyeink ebben a felállásban, így különösebb tanakodás nélkül ragadom meg a mellettem ácsorgó grabancát, és vetődök vele előre a nyakunkba zúdulni kívánó dögöktől. Valamilyen csoda folytán mindketten időben kikeveredünk alóluk, noha a kardom az esés előnytelen volta miatt kicsúszik a bukfencem végén a tenyeremből. Igaz, nem esek pánikba, és aziránt sem érdeklődöm, hány helyen horzsolta le magát a mutatványos, hanem szemrevételezem a magunk mögött hagyott szituációt. A két suga még a levegőben összefejelt egymással, s lezúdult a harmadikra. Időnyerésnek megteszi.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 26, 2022 10:14 am


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
"Ú-im lín mellon." Milyen kegyetlen szavak voltak ezek, de nem sértett meg. Ahhoz már túlságosan megpalléroztam a lelkem Ian mellett. Épp elég elutasítást kaptam, hogy hozzászokjak és hidegen hagyjon. Csak egy rövid hümmögéssel jutalmaztam a feleletet. Fajtárs volt, abból sem a legkellemesebb alak. Sokszor hallottam emberektől, hogy az elfek fennhordják az orrukat és gőgösek, talán nekik volt igazuk, ennek ellenére a csuklyás alak az én szememben igazi talány volt, akit meg kellett fejteni. Érdekelt. Érdekelt, milyen szempár nézne vissza, ha leráncigálnám a fejéről az anyagot.
Szerettem mások szemébe nézni, azok ragyogásából kiolvasni gondolatokat és érzéseket. Nem értettem hizzájuk, mégis tetszett a látvány és hogy oly' kifürkészhetetlen az egész, ami bennük mozdul.
A szavait ugyan hallottam, de a tekintetem a zsákmánnyal menekülő, vörösbundás rókára vándorolt. Nem tudtam érez-e valamit, csak csupán a nyúltetem csábítól illata ragadta olyannyira magával, hogy a közelbe merészkedett. Mindenesetre nem vett rólunk tudomást, csak az egyik bozótosból a másikba sietett.
Az ujjamra pillantottam egy hosszú perc erejéig, ahogy kibuggyant a vér és olyan erősen folyni kezdett, mintha mély vágást ejtettem volna rajta. Valójában úgy gondoltam, hogy a csípős, szétnyíló érzést csak felszíni seb okozza. De ki tudja. Az elmúlt egy évben bőven akadtak sebhelyeim, ez is megállta a helyét.
Nem volt időm ezen gondolkodni. A csuklyás alak szó szerint elkapott és kissé talán túl erőszakosan is tolt maga mögé. Csak azért nem estem el, mert belekapaszkodtam a köpenyébe, így gyorsan visszanyerve az egyensúlyomat. Nem szólaltam meg azonnal. Kicsit lehunytam a szemem, hogy csak arra koncentráljak, amit hallok. Léptek, száraz faágak repedése, ropogó avar hangja egyre közelebből.
- Közeledik... közelednek... - suttogtam, ahogy a nagy koncentrációban a vérről megfeledkezve hátrasimítottam ezüstszőke tincseimet az arcomból. - Gyanítom nem lesz időm sebet kötözgetni már. - Tettem hozzá és az ujjaim csak azért is rámarkoltak a tőrre. Reméltem, hogy nem kell előrántanom. Ha engem akar a szörnyeteg, vagy szörnyetegek - mert a zajok alapján többen is lehettek -, meg kellett védenem magamat. Már rég nem vártam másoktól, hogy álljanak elém és védjenek meg.
A zajok elcsendesültek. A némaságban szinte vágni lehetett a vihar előtti csend feszültségét. A közelben voltak és bár nem láttuk őket, mindketten tudtuk, hamarosan nem lesz választás, szembe kell szállni velük. A szívem erősen kalapált, talán kicsit remegtem is, ám a félelem nem igazán kopogtatott lelkem ajtaján. Egész egyszerűen elfelejtettem rettegni, inkább voltam izgatott, tettre kész, rá a vérzés eddigre elvsielhetlenné vált. Már bemocskolta a kézfejemet és a ruhámat a jobb oldalon. El kellett volna szorítani tényleg, de alkalmam nem volt rá.
A szörnyeteg kilépett a bozótosból. Nem volt szeme, így pedig a mágiám édeskevés volt ellene, hiszen nagyrészt fényekkel és árnyékokkal játszottam, hogy elbújjak a rám támadóktól. Ez azonban egy vak, éles hallású, jó szaglású szörnyeteggel szemben nem volt megfelelő terv.
Előrángattam hát a tőrt és bár ötletem volt, nem is egy, kérdéses volt, hogy mennyire hatásos szörnyetegek ellen. Ráadásul mielőtt tettekké formálhattam volna őket, a csuklyás elf a hátra nyújtotta a tenyerét.
- Ne legyél ostoba. Éppen elég, hogy az egyikünket tekintik vacsorának... és nem. Nem fogok elfutni. - Folytattam kissé hadarva, ahogy azt a helyzet megkívánta. - Egy falkában akár tíz is lehet, ha nem több. - Ahogy ezt kimondtam, újabb példányok bukkantak elő a bozótosból.
Kiléptem oldalra, hogy ki tudja lesni újdonsült társam mellett, majd előre nyújtva a kezemet az egyik sugát megcélozva elmormogtam egy varázslatot, remélve, hogy legalább az egyiket el tudom kábítani egy kis időre. Az ujjam nagyon fájt eddigre, éreztem, hogy több vért veszítettem, mintha egyszerű vágás volna, így bíztam benne, hogy valóban sikerül.
A mágia nem hazudtolt meg. Végig járta az ereimet, a kezem remegősen ugyan, de a megfelelő, kecses mozdulatokkal küldte a támadást a hozzám legközelebb eső suga irányába. Az megszédült, majd az oldalára dőlt. Ennyi időt tudtam hát nyerni magunknak, hogy addig a többire koncentráljunk. Sejtettem persze, hogy nem véltlenül volt méreg a pengéjén, nyilván az kellett a lények elpusztításához, így én legfeljebb lassítani tudtam őket. Az enyhe szédelgés ellenére készen álltam még mágiát is használni, vagy csak elhajítani a tőrömet, hátha megsebzem az egyiket. Kicsit meg kellett figyelnem, hol is vagyunk pontosan. Van-e bármi, amit használhatok.
- Ezt most ketten csináljuk végig... - tettem hozzá, immár teljesen az ismeretlen mellé lépve. Egyenrangú társaknak kellett lennünk ahhoz, hogy sikerüljön. Nem állhattam mögötte, hogy megvédjen.

// #varázslat: Szendergés //



Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2126
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 25, 2022 7:23 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

- Ú-im lín mellon (Nem vagyok a barátod) – a megállapítása vagy sértésnek remélt kijelentése nem különösebben érint meg, ellenben a feltételezése, a fajtánk révén rögvest a cimborájának tart. Senkit sem nevezhetnék a barátomnak, s ezen még a közös vér sem szépít, úgy miért éppen egy ismeretlent illetnék a bizalmammal? Az indokaim megosztására igaz, nem fecsérlek szót vagy időt, nem indít meg a tény, ha nem ért meg, netán barátságtalannak tűnök a szemében. Tűnjek, annál hamarabb megy vissza oda, ahonnét jött, én pedig nyugodtan végezhetem a munkámat. Más kérdés, közel sem úgy fest, mint akinek sietős lenne kereket oldani egy szörnyeteg hallatán s egy karddal a torkának szegezve.
- Igen. Hoztam teát is neki – felelem oldalra billentett fejjel, elvégre csak nem gondolja, kedélyes nézelődésre érkeztem éjnek évadján az erdőbe. - Neked nem kellene találkoznod vele, ezért vagy útban – válaszolok a következő kérdésére is, minek után meggyőződtem róla, mindössze egy róka szaladt el a közelünkben, s nem a vérünkre szomjazó fenevad. Bár, ha a sejtelmem nem csal, a vörös bundást is éppen a kihelyezett csapda édesgette a közelünkbe, nem pedig az érdeklődése két elf iránt, viszont nem marad időm tenni róla, hogy ne siessen el a nyúllal, mivel az ismeretlen újfent bebizonyítja, a születését követően határozottan a fejére ejtette a bábája.
Kitartott momentumokig mustrálom a megvágott ujját, majd ahogy élő csalétket avanzsálva magából, még boldogan szét is keni a haján a vérét. A vérét, ami nem fog hamar apadni, ha a linrooq nedvéből is került a sérülésébe... Feszülten szívom a mellkasomba a levegőmet, mielőtt szabad kezemmel megfognám a grabancát, és magam mögé rángatnám. Ha netán elesne a heves mozdulattól, akkor sem sietek a felsegítésére, hanem két kezem közé szorítva a kardom markolatát, várom a bármelyik percben felbukkanó rémséget.
- Nem mondták még neked, hogy a penge nem játék...? Ostoba – szűröm a fogaim között. - Tekerd be az ujjadat és szorítsd le. Méreg van a kardomon, ami nem engedi gyógyulni a sebet. Kivételes csalétket csináltál magadból – a nyelvemről már nem gördül le a gratuláció, mit egyébiránt szívesen megosztanék vele, ugyanis az egyre kifejezettebbé váló neszezés a végpontjához ér, s néhány fülsértő, néma szekundumot követően ez alkalommal nem egy róka vagy más állat ugrik elő a bokorból, hanem a suga. Szemeinek hiányát a hallásával és szaglásával kompenzálja, amint sápadt, nyúlánk fejét jobbra-balra fordítva határozza meg a helyzetünket, csakhogy nem támad rögvest. Halk, kattogó hangot hallat ellenben, s igen hamar nyilvánvalóvá válik, a hetek óta magányosan vadászó szörnyeteg magával hozta a rokonait is.
- Vágd meg a tenyeremet, tüstént – sutyorgom a vélhetően még a hátam mögött lévőnek, közben a gyengébbik kezemet hátranyújtva, hogy könnyen hozzáférhessen. - Aztán fuss – tanácsolom, figyelve, amint újabb két bestia keveredik elő a bozótos takarásából. Hárommal még talán elbírok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 25, 2022 9:36 am


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Meg kellett volna lepnie, hogy még ezen a csillagfényes, gyönyörű éjszakán is képes vagyok oly' sötét alakokba botlani, akik erdőben húzzák meg magukat, csuklyával az arcukban. Varázsolhattam volna, hogy megvédjem magam vagy elrejtőzzek előle, ám a testem túlzottan lefoglalta a hirtelenség okozta reszketés. A szívem még olyan vadul kalapált, hogy egyenesen a fülemben hallottam a ritmust.
- Jártam már veszélyesebb erdőben is - feleltem, bár a kard még mindig ott volt a nyakamnál. Megbillentett az állam vele, összekent valami ragaccsal, ami bizonyára a fémen volt... mégsem éreztem a helyzet veszélyességét annyira, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat. Valójában annyira nem is tartottam tőle. Ha el akarta volna vágni a torkomat, lett volna alkalma megtenni többször is.
Szavai gyorsan rávilágítottak, hogy elffel van dolgom, ez pedig furcsa biztonságérzetet adott, annak ellenére is, hogy a kard túl közel volt az arcomhoz. Nem tűnt városi elfnek, talán ő is valamelyik Täwaren környéki erdős részről érkezhetett, meglehet a sötét erdő környékéről a vehemenciája alapján.
A száját és az orrát némileg láttam a csuklya alatt, de éppen csak annyira, amennyire az éjszakai gyenge fény engedte az.
- Rád is rád férne egy fürdés, meldonya (barátom) - folytattam, közben ujjaim a biztonságot nyújtó tőröm markolatát kutatták.
A kard gyorsan megint a torkomnak szegeződött. Nyeltem egyet és felemeltem a kezeimet, úgy téve, mintha így kevésbé lennék ártalmas számára. Nem tudhatta, hogy varázsló vagyok, ez pedig egyelőre épp elég volt ahhoz, hogy ne térjen vissza a reszketés és némi magabiztosságot adjon.
- Egy su... suga? - kérdeztem kicsit fennhangon. Ismertem az efféle szörnyeket, nővérem és bátyjám történeteinek köszönhetően. Cerbin imádott ijesztegetni, mikor egészen apró voltam még. A sugákat persze falkában említette, akik kis elfekre vadásznak. Aztán persze, Tin szavainak köszönhetően ez a kép kicsit enyhűlt. - És te... találkozni akarsz vele? - Nyeltem egyet. Valahogy nem tűnt normálisnak a fickó, de a kíváncsiság továbbra is furdalta az oldalam, hogy milyen szempár pihen csuklyája rejtekében.
Ahogy félre nézett, én is meghallottam a neszelést. Vadállat közeledett, négylábú és hamarosan a növényzetből vörös folt bukkant elő. Egy menekülő róka, aki egyik bozótosból a másikba futott át.
- Mégis miben zavar a jelenlétem? - kérdeztem, bár sejtettem, hogy ittlétének a sugához lehet köze. Nem akartam elmenni, le akartam húzni a csuklyát a fejéről. Az elhatározás megszületett, én pedig makacsul ragaszkodtam hozzá... gyerekes vagy sem. Ujjaim a pengére fektettem, épp csak annyira, hogy le tudjam nyomni azt, és ne szegezze nekem. Persze ezzel sikeresen meg is vágtam magam. - Au... - nyögtem csendesen. Hangom gyorsan elcsuklott, ahogy újabb, hangosabb, erőteljesebb neszek érkeztek egész közelről. Tudtam, hogy ő is hallja nem csak én.
- Úgy hiszem, már késő volna elküldened. - Dünnyögtem, a zaj irányába fordultam. Véres ujjammal végig túrtam ezüstszőke tincseimet, fogalmam sem volt, hogy az általam ismert tudás elegendő egy suga ellen, hiszen sosem láttam vagy harcoltam velük. Csak elmondásból ismertem őket.



Nîndaer Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2126
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 11:47 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

Nem különösebben lep meg a reszketeg reakciója, a hold fényében szűkölködő éjszakai erdőben még a megtermett harcosoknak is szokása az ijedelem, hát még egy törékeny jelenségnek, akibe az eddigi megfigyeléseim alapján a természet elfelejtett ösztönöket plántálni, legalábbis, amely a túlélésére irányulna.
- Egy haramiánál nagyobb veszedelmek lappanganak az erdőben. S nem magamról beszélek – felelem változatlan hűvösséggel a hangomban, miközben jelentőségteljesen megbillentem az állát a kardom ragacsos felével. Hogy jut a bőrére, a legkevésbé érdekel, szerencséjére csupán lenyelve ártó a linrooq képződménye. Az intuícióinak hiányáról aztán újfent biztosít a váratlan mozdulatával, de az istenek megint csak mellette állnak, amiért értek a fegyveremhez és időben képes vagyok elhúzni tőle, mielőtt még a saját nyakát szegné a nyomorultja. Pusztán ekkor tűnnek fel a tincsei közül előbukkanó hegyes fülei.
- (így van) – helyeslek a némiképp felháborodott kérdésére, amely éppen annyira érinti meg a lusta szörnyként gomolygó lelkemet, mint a rémület, amit az imént okoztam a számára. - Valaki meglehetősen átejtett ezzel az állítással – osztom meg vele a kéretlen véleményemet, változatlan fintorral az orrnyergemen, mialatt egy lépéssel hátrébb moccanok, hogy megfordulhasson s én is friss levegőhöz juthassak.
Viszont egyhamar kezdem megbánni, hogy egyáltalán megmoccant bennem holmi kényszer a túlélése elősegítésére ahelyett, hogy hagytam volna a suga eleségévé válni, ugyanis a koponyám mélyében éppen afféle fájdalom kezd formát ölteni, mint amikor a fehérnépekkel szükséges szót értenem. Sóhaj helyett azonban egy kifejezéstelen pillantással illetem.
- Eszedbe ne jusson – emelem vissza felé a kardom a szaglászása ellen, amelynek ez alkalommal a hegye néz farkasszemet a torkával. - És csöndesebben, egy suga van a környéken. Ezzel a szaggal vagy a kedvenc eleségévé fogsz válni, vagy elijeszted, és egyik opció sem tesz a kedvemre – tudatom vele rezignáltan, olykor-olykor végigfuttatva a szemeimet a környezetünkön, igaz, ebben a sötétben előbb fogom meghallani, ha bárminemű veszedelem közelítene. - Azt pedig meg sem próbáld, hacsak nem szeretnél elbúcsúzni a karodtól – bökök az állammal a keze irányába, amely apránként kezdett az öve felé araszolni. A következő momentumban egy ág tompa roppanása ragadja magához a figyelmemet, és amíg kisvártatva egy róka át nem szalad egyik bokorból a másikba, addig nem süppesztem vissza a tekintetemet a fajtársra.
- A helyedben visszamennék, ahonnan jöttem, zavar a jelenléted – kínálom fel számára csöndesen a második kéretlen meglátásomat, tovább fülelve, ha netán már késő lenne menekülőre fognia. S a megérzéseim azt sugallják, így lesz...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 10:12 pm


echoes of the past
« taggeld;    @Nîndaer    •  Zene; Juggler's curse  »
Ezen a sötét éjszakán nem az ital mámorában óhajtottam ünnepelni. Nem bódultan bámulni a csillagok fényét, ahogy azok ezüstösen ragyognak fel az égbolt sötét takaróján. Azt kívántam, bár elkapnék egy hullócsillagot, amint átsiet a többi között, majd egyszerűen eltűnik a szem elől. Ez azonban még nem történt meg. Talán azért, mert időről időre elterelődött a gondolataim szála. Nem voltam részeg, a szokásos bőrborítású kulacsomban csak gyógytea volt.
Lábaim alatt alig ropogott az avar, vagy éppen a száraz gallyak, amik a növekvő hőmérséklettel és a ritkuló csapadékmennyiséggel igencsak megszaporodtak. Most is úgy osontam, mintha csak a Täwaren környéki erdő rejtett zugait járnám, hogy állatokat lessek meg, amint legelésznek vagy éppen nagy kortyokkal isznak a hideg kispatak vízéből.
A tekintetem a lombkoronák között is az eget kutatta. Szerettem az éjszakát, hol a hold fénye miatt, hol pedig azért, mert mindig a sötétben éreztem magam igazán biztonságban. Abban el lehetet rejtőzni, körbe ölelt és megóvott. Békés volt, csendes, valahol tiszta. Bár Nulportban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Talán ezért is volt olyan különösen felszabadító érzés kiszabadulni onnan, hátrahagyni a hányó, büfögő, részeg alakokat, akiknek mindössze mocsok jön ki a száján.
Mozdulataim csendesek voltak, s nem hallottam más neszét a környéken. Talán csak állatok mozgásának hangja adott valami apró alapzajt, de annyira messzire révedtem az égre, a gondolataim meg még messzebb jártak... valahol odahaza, ahová annyira terveztük az utunkat Iannel, hogy mindez fel sem tűnt. Mindnenél jobban vágytam ugyanis én odahaza. Nem azért, mert honvágyam volt, vagy egyszerűen csak látni akartam a romot, ami a családom egykori boldogsága után maradt. Egyszerűen csak a gyököreimet kerestem. Tudnom kellett, kinek születtem, hogy tudjam merre tartok. Talán ostoba gondolatfoszlány volt ez, ám ahogy tekintetem elkapott egy ezüstös hullócsillagot, ahogy fellobbant, majd meghalt az égbolton, azt kívántam, hogy minél előbb mehessek már északnak, magunk mögött hagyva mindazt, ami Nulportban történt.
Nem. Egy árva hangot sem hallottam mindezek fényében, ezért is rezzentem annyira össze, ahogy valaki átkarolt. Valaki. Valakinek kellett lennie, bár hirtelen nem is fogtam fel, hogy az ajkaimra tapadó valami egy tenyér. Csakhogy megéreztem a hideg fémet a nyakamnál, az érces hangot a fülembe súgni. Érezhette, hogy remegek, mint a nyárfal levél az erős szélben. Nem sokszor leptek meg ennyire. Legalábbis mostanában.
Sikoly azonban nem jött a torkomból. Csak ijedten vártam, hogy engedjen a szorításon és, ha így tett, hát megszólaltam: - Valami haramia lennél, jóuram? - kérdeztem, de egyelőre a szemem sarkából sem mertem meglesni magamnak az illetőt. Éppen elég volt a fegyvert, amit nekem szegezett.
A pillanat, amíg féltem tőle gyorsan elszállt. Közben egy mozdulattal össze is csíptam a ruhámat, hogy kicsit meghúzva a fekete inget az arcom felé megszagoljam azt. Bele sem gondoltam, hogy a hirtelen mozdulattal akár azt is kivívhatom, hogy megvágjon. Túl hirtelen voltam mostanában, olyan fejjel a falnak, mint a legtöbb korombeli.
- Szag? - kérdeztem már-már felháborodva, majd talán túlzottan is magas éllel a hangomban folytattam: - De hiszen, ez a legfinomabb rózsaolaj, amit kapni lehet vilgászert.
Felháborított, hogy úgy tett, mintha büdös lennék, miközben ő volt az, akinek a ruhájából is az erdő furcsa, fás aromája áradt. Nagyjából ekkor fogtam fel, hogy az arcát csuklya takarja. Szinte éreztem, ahogy bizsereg a tenyerem, hogy lehúzzam róla. Az azonban már tényleg veszélyes lett volna a fegyverrel a kezében.
- Te viszont nem vagy éppen rózsaillatú. Mióta bújkálsz itt az erdőben? Várj... talán a szagod alapján meg tudom mondani - nem. Nem kellett volna gúnyolódni, de miért is tudnám befogni a számat. Ha már a rémülettől leblokkoltam és varázslatra nem futotta, megpróbáltam észrevétlenül hátranyúlni, az övemre fűzött aprócska tör markolatára. Nem sok reményem volt persze abban, hogy majd nem veszi észre.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2126
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 9:23 pm

Echoes of the past
Folrandír & Nîndaer
Tradition is how the vitality of the past enriches the life of the present.

Az emberek előszeretettel beszélnek az éjszaka csendjéről, noha az égvilágon semmi csöndes nincsen benne, azt leszámítva, hogy ők legalább nem szennyezik a környezetet a bosszantó zajongásukkal. Újabb bizonyítéka ez az önhittségüknek, annak, hogy képtelenek önmagukon túllátni s felismerni, rajtuk kívül is létezik élet. Pedig az erdő sötétjében gubbasztva, készenlétben várakozva a lilásan derengő folyó közelségében egyértelművé válik, temérdek lény hirdeti az éjjel dicsőségét; szajkók visítanak, csalogányok dalolnak, békák kuruttyolnak és tücskök ciripelnek szakadatlan. Az avarban sündisznók neszeznek, rókák indulnak portyáikra, s reményeim szerint a szörnyeteg sem fog másként tenni, amely a hirdetőfal leírása szerint hosszú hetek óta tartja rettegésben a környező települések és városok lakóit. Az egyetlen túlélő elbeszélése alapján arra következtettem, hogy egy suga szedi az áldozatait, így nem messze - a jó érzéstől távol esve ugyan - elhelyeztem a megfelelő csalétket egy nyúl képében. A vér szaga reményeim szerint előcsábítja a rejtekéből a dögöt, ahogyan azt is remélem, Laer ünnepére való tekintettel egyetlen ostobának sem jut eszébe az erdőben bóklászni éjszaka, hanem a településén vagy a városában részegedik a dolgom nehezítése helyett.
Feszengő sóhajomat visszatartva emelem az égboltnak a tekintetemet, amely a csillagok fényén kívül nem szolgáltat sok derűt az újholdnak köszönhetően. A rémségek ilyenkor kifejezetten izgágák, s hogy ez a szellemvilág fátylának elhalványodása okán, vagy a megszokottnál nagyobb sötét szeretete végett van, még nem sikerült senkinek megállapítani. Engem tulajdonképpen nem is érdekel, ellenben az idő közben leeresztett pillantásom elé keveredő alakkal, aki nesztelen léptekkel, határozottan sétál a csapdám felé. Kifejezett csodával ért volna fel, ha az istenek ez egyszer az én oldalamra állnak, mégsem kerüli el a bensőmet a bosszússág. Vékonyka vonallá szorított szájjal húzom hát fél kézzel az arcomba a csuklyámat, majd csakugyan hangtalan mozdulatokkal eredek az ostoba nyomába egyik sötét fatörzstől a másikig szlalomozva egészen addig, amíg egyetlen lépéssel a háta mögé nem kerülhetek.
- Netán a halálodat vágyod? - szűröm halkan a fogaim között, egyik kezemmel előzékenyen betapasztva a száját, míg másikkal a kardomat emelem a nyakának, melynek pengéjén édes illatával csillan a linrooq bíbor ragacsa. Kizárólag azt követően vagyok hajlandó beszélni hagyni, mihelyt meggyőződtem arról, nem fogja a visításával elkergetni még a holtakat is, bár tény és való, remek csalétek kerekedne belőle.
Vagy mégsem…
- Mi ez a szag rajtad? - óhatatlan szökik le a nyelvemről a kérdés, amint fintorra húzott orral dőlök kicsit hátrébb a tömény illatfelhő miatt, amely a bőréről pállik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 7:44 pm

A Dhela és a környező erdőség három királyságot is érint; Ylorét, Zetvynt és Caldeniát. Gazdag élővilága miatt kedvelt vadászterület volt annak idején, a szörnyek felbukkanása óta azonban akadnak időszakok, amikor nem tanácsos sem a folyó partját, sem pedig az erdőt felkeresni szakavatatlanul. Megfigyelték, hogy ezekben az időszakokban a folyó egyes szakaszain különleges moszatok szaporodnak el, amelyek éjszakánként lilás fénnyel ragyogják be a vizet és környezetét.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Dhela folyó és környéke - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Gindra folyó és környéke
» Sahqon folyó és környéke
» Hesson folyó és környéke
» Gindra folyó és környéke - 1021 Télközép hava - Aldrich & Calypso
» Ilasea folyó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: