Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Söntés KaDiPE5
Söntés KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Söntés

Go down 
Utolsó Poszt Pént. Aug. 06, 2021 8:29 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 7:15 pm
A night at the inn

@Daldram & Aslan
zene • szószám: 346 • Credit:
 

Általában terhes számomra a vendégek élettörténetét hallgatni, de valamiért a törpe egyáltalán nem zavart. Szinte már szórakoztatott is. Ennek persze biztos köze volt a kurta termetéhez is, mihez szemem nincs teljesen hozzászokva. Mókásnak találtam, ahogy magabiztossága felért a legdaliásabb lovagokéhoz is.
– Ne bánja egy percig sem. Még rengeteg ideje van a kalandozásra. – bájos mosolyom - mint királynak a korona – úgy vált a tartozékommá. Egyre kevésbé kellett erőlködni, de persze még mindig a jóravaló asszony maszkját viseltem. A kedves fogadósét, aki minden vendégnek szívesen lát…
– Ennek szívből örülök. – valóban kedvemre való volt, hogy ilyen remek megítélése van a fogadónknak, és messziről jött utazókhoz is eljutott a híre. Talán még sem olyan rossz, ha a nevem egy jól menő vendégváróval cseng össze. Íriszeimbe vidám csillogás költözött, és nem lankadt azonnal akkor sem, mikor az uram szóba került. Elmém viszont azonnal jelezte, hogy eljött a bánat ideje.  Mosolyom erőszakkal olvasztottam le, hogy a bánat árnyai az ábrázatomra költözhessenek.
– Az uram? Sajnos ő már nincs az élők között. A sors kegyetlensége miatt már nem tarthat a karjaiban. Evégett is viselek fekete öltözetet. – éreztem, hogy ’bánatomnak’ ennél jóval hevesebbnek kéne lennie, hiszen még nem telt el sok idő a férjem távozása óta. Fejem lehajtottam, és feszes testtartásomon is engedtem, mintha a fájdalom súlyával küszködnék.  Kezeimet a pult egyik rekeszébe rejtettem, majd jobbom körmeit erőm teljével belemélyesztettem balomba. A fájdalom élesen hasított a kezembe, de jó pár pillanatnak el kellett telnie ahhoz, hogy a kín egy kósza könnycseppet is eredményezzen. A mozdulatot oly ügyesen rejtettem el, hogy senki nem vehette észre a turpisságot.  Azonban a színjáték miatt, nem reagáltam azonnal, mikor a törpe egy újabb korsó sert kért. Jó néhány pillanatba beletelt, mire ’összeszedtem’ magam.
– Oh elnézését kérem, mindjárt hozom is. Még oly friss a gyász, hogy nem vagyok teljesen ura az érzelmeimnek. – azzal el is siettem, hogy egy újabb korsó habzó sert hozhassak a törp úrnak. Nem felejtettem el egyetlen kicsordult könnycseppemet széles mozdulattal letörölni, úgy, hogy azt a vendégem is jól láthassa. Egy gyászoló asszony fájdalmánál nincs kínzóbb. Legalábbis a mendemondák szerint…


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 27, 2021 3:04 pm

Calden városába érve
Címzett • @Aslan Shade
Hangulat zene • Into The Wild
Credit •
M
Szelíden elmosolyogtam, tán még bele is pirultam a szakállam alatt. Egy finom hölgy szavainál nincsen szebb, és nincsen kellemesebb. Utazásaimra pedig természetesen rá tapintott.
- Valóban nem voltam még elég helyen hölgyem. – Mondtam. Nagyon kellemes este volt. Nagyon kellemesen megvacsoráztam, és a ser is jó kedéllyel fogyott. Nem éreztem már rég ennyire jól. Otthon sem. Az asszonyom nem készít efféle étkeket, a serpenyőt is inkább az engem való verésre használja, mint sem rendes étel elkészítésére.
De nem időzhetek sokat. Hamarosan találkám van az unokaöcsémmel, majdan tovább kellene haladnom. Már nem érzem, hogy célom lenne, nem érzem azt, hogy haza vágynék a kezemben a harcáskodásos információkkal.
- Nos azonban remek, mert tökéletesen rendben érzem magam. – Mondom, majd ledöntöm az utolsó korsót is.
- Azt hallotta finom az élet, hideg a ser és kedves az eladó. – Válaszolom meg kérdését az ifjú hölgynek.
- Bizonyosan az ura örömmel hallja majd, hogy ilyen jókat mondanak a fogadójáról. - Asztalra teszem még egy kevés Ulront.
- Ha szabadna, még kérnék egy korsóval. – Mondom szemérmesen.









○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Söntés Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 24, 2021 5:27 pm
A night at the inn

@Daldram & Aslan
zene • szószám: 426 • Credit:
 
Természetesen hízelgő volt számomra, hogy a törp úr hódolatát fejezte ki a szépségem iránt, de tekintve, hogy nem egy vagyonos földesurat láttam magam előtt, ennél több érzés nem fogalmazódott meg bennem. Szóvá tette az egyértelműt, pusztán ennyiről szólt a történet. A szerénység viszont minden rendes asszony ismérve, így hiába voltam híján eme tulajdonságnak, nem voltam rest mímelni azt a bókok hallatán.
– Akkor minden bizonnyal még nem utazott eleget. Azt hallottam, hogy a déli leányok szépségének nincsen párja. - legalábbis sok ifjú kalandor áradozik az egzotikus, vad szépségekről, és a hálószobában nyújtott teljesítményükről, de én sosem értettem igazán, hogy miért vannak ezek a hölgyek olyan nagy hatással a férfiakra. A kócos haj, és az ápolatlan külső a nincstelen földművesek ismérve és nem az úrinőké. Nem tudom hát, hogy a férfiak miért vonzódnak a déli leányokhoz. Az én világomban az illem és a kellem mindennél fontosabb, így amikor az otthonomban fogadok vendéget, akkor például azt is meg követelem, hogy rendesen viseltessék magukat az emberek. A fogadóban viszont elnézőbbnek kell lennem, és a vendég akarata szerint cselekedni, így amikor a törp úr egy hatalmas böfögéssel ‘méltatta’ néném főztjét, elrejtettem a megrökönyödést, és csak egy kedves mosolyt varázsoltam az arcomra.
– Nem kell szabadkoznia. Igyekszünk olyan környezetet teremteni, hogy itt mindenki otthon érezhesse magát, és ehhez az is hozzátartozik, hogy étkezés közben a vendég hangot ad az elégedettségének. - kínosan ügyeltem rá, hogy ábrázatom a szavaimnak megfelelő érzéseket közvetítse, és a valóságot mélyen elrejtsem magamban. Az én uradalmamban, még az istállófiúktól sem tűröm az ilyesfajta viselkedést, de a söntés egy egészen más hely. Nem véletlenül akartam tőle világ életemben távol maradni. A sors azonban más lapokat osztott nekem. Az utat, amelyen járni akartam persze még így sem kell elhagynom, csak ez így most olyan, mintha letértem volna egy kis tisztásra, pihenésképp. Ki tudja, talán éppen ezen az ösvényen fogok valami olyasmit találni, ami a későbbiekben szükséges lesz, illetve az sem árt, ha a vagyonom nem csak egy forrásból származik. Ezért fontos, hogy a fogadónak a bevételét is megtartsam és ideális esetben akár növeljem is azt. A kérdés, hogy miként. A törpe szavai hallatán, bele is hasított az elmémbe egy ötlet.
– Igazán? Ha nem haragszik meg a kíváncsiskodásért, mégis milyen történeteket hallott erről a helyről? - az érdeklődést már nem csak mímeltem, valóban sikerült egy számomra is érdekes témához érkeznünk. A vendégek visszajelzései nagyon fontosak ahhoz, hogy a szolgáltatásaink színvonalát emelni tudjuk, de őszinte véleményt ritkán szoktak megfogalmazni az ide tévedők. Talán a törp hallott valamit, ami eddig elkerülte a figyelmemet, így epekedve vártam a válaszát.

Daldram Kedvelte

Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 19, 2021 8:40 pm

Calden városába érve
Címzett • @Aslan Shade
Hangulat zene • Into The Wild
Credit •
M
eglepettségem igyekszem félre tenni, hiszen komolyan mondom ennek a nőnek egy foga sem hiányzott. Nem a megszokott látvány volt kedves törp szememnek, amit talán nem is bántam.
Mondatán elmosolyodom. Helyes, helyes. Akkora legyen, hogy el nem bírd. Ám a szavak csak a fejemben vannak, hiszen anyám jó modort azért belém nevelte, s verte a fakanállal hajdanán.
- Nagyon köszönöm kedvességét. – Mondom visszafogottan.

Megérkezett a finom étel, amit úgy csodáltam, mint egy anyuka a csecsemőjét. Oly tökéletes volt, mint valami legszebb énekben. Gőzölgött, s egyet szimatoltam bele mér az összes nyálam kicsordult a helyiről. Minden tökéletes volt benne, ahogyan elim tette, ahogyan az illat csiklandozta, kérette magát az orromnak. A legszebb örömlánynak sem örültem volna így, mint ennek a tál ételnek. Látszott volt benne szeretet, hogy gondos, meleg kezek készítették, akik igenis foglalkoznak a vendégekkel.
Étel mellé italom is társul, aminek a habja úgy ahogyan kell lecsusszan az oldalán. Minő gyönyörök, nem is vágynék ezek után már kuplejárba.
Elteszi a pénzem, mit szemértékre adtam, hiszen nem gondolkodtam, csak mér özönösen mértem ki a pénzt. Megfordultam egy két helyen, reméltem elég lesz.

Elpirulok, s megemelem válaszom előtt a hatalmas korsót, s jól esően húzom azt meg.
- Hát tudja, még nem, s tán nem is fogok. –Mondom zavartan. Nem tudom, hogyan kell viselkednem a kebles hölgy előtt.
Bele kezdek hát a pitébe, ami egy hatalmas hümmögés követ.
- Szent Törpe szakáll. – Mondom hangosan elégedetten a falat után, mit újabb, s újabb követ. Hatalmasat böfögök, s megrémülök. Nő társaságban ritkán lennék, s az akkor se ily kecses.
- Elnézését kérem. – Vágom rá azonnal gondolkodás nélkül.
- vegye ezt bóknak. – kortyolok bele az italomba.
- Nos, kalandokért indultam el, s ez az első állomása utamnak. Olyan sok szépet hallottam erről a helyről, mikor kérdeztem. Gondoltam megszállok, s minő jól tettem. – Mosolyodom.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Söntés Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 6:38 pm
A night at the inn

@Daldram & Aslan
zene • szószám: 532 • Credit:
 
A törp úr, aki betévedt a fogadóba kissé másnak tűnt, mint azok, akiket korábban láttam, vagy akikről anyám történeteket mesélt. Többnyire hangos, és erősen modortalan alakoknak írta le őket, de ez a törp inkább csendesnek, és végtelenül udvariasnak tűnt. Nem más ez, mint egy újabb bizonyíték, hogy ösztöneink ellenében cselekedve ugyan, de nem szabad külső alapján megítélni a világunk lakóit. Jó magam vagyok az élő példája, hogy egy jóravalónak tűnő, nemes asszonynak is lehetnek sötét szándékai, még ha képes is ezt tökéletesen elrejteni. Kedves mosolyom mögött bármi meglapulhat, és az emberek annyira tudatlanok, hogy ezt sosem veszik észre. A megtévesztés eme formája ráadásul az érdekeimen kívül a szórakoztatásomat is szolgálja. Ezen jeles alkalommal is örömöm egy része abból fakadt, hogy a törp úrnak fogalma sem volt, hogy kivel van dolga.
– Mindent a vendégnek. Akkor hozom is a kívánt italokat. – mosolyogtam továbbra is bájosan. Az asztalra rakott ulronokért viszont nem nyúltam még. Majd, ha teljesítettem a rendelést akkor magamhoz veszem a jussom, addig nem. Apró gesztus, a törp úrnak talán fel sem tűnt, de én még ezen a kissé már omladozó helyen is igyekeztem ügyelni az illemre. Sosem tudhatjuk, hogy ki figyel minket, vagy milyen vándorokat sodor be az élet a fogadóba, így nem lankadhat a figyelmünk egy percre sem. A maszkom, amit a külvilág előtt viselek mindig sértetlen kell legyen. Mielőtt viszont elindultam volna az italokért, előtte megkérdeztem az urat, hogy az étvágyát is szeretné-e csillapítani, és mivel helyeslő választ kaptam először a konyha felé vettem az irányt. Szüleim és néném is tapasztaltak a vendég ellátásban, így nekik nem okozott gondot egyszerre kihozni az ételt és az italt a vándoroknak, de jó magam még éppen, hogy csak tanultam a mesterséget. Így mire visszatértem a pulthoz még csak a finom, még mindig langyos húsos pite volt a kezemben. Nem szóltam a törpéhez, csak továbbra is bájos ábrázattal fordultam vissza, hogy ezúttal az italokkal szolgálhassam ki őt. Szerencsére bőséges készletünk volt mindenből, így nem okozott gondot a szomjas utazók ellátása. Néhány percen belül a gőzölgő étel mellé lekerült a két ital is. Viszont ez már az a pillanat volt, amikor a fizetséget is be kellett gyűjteni, és persze nem voltam rest megszámolni a jussomat. Eggyel több ulront kaptam, mint amennyi járt volna, és isten a tanúm, gondolkoztam rajta, hogy ezt szóvá is teszem, de ezt a pillanatot választotta az úr arra, hogy a szépségemnek hódoljon. Ajkaim jobb oldala még feljebb kúszott, és végül inkább eltettem minden érmét.
– Oh, ugyan… Biztosan találkozott már nálam sokkal csinosabb és fiatalabb hölggyel. – egy aprót legyintettem is, mintha tényleg kételkednék a szépségemben, de csak mert így diktálja az illem. Valójában tisztában vagyok vele, hogy az asszony évek sem koptatták el teljesen a bájaimat, és a férfiak ennek gyakran hangot adnak. Különösen akkor sikerül felkeltenem az érdeklődésüket, mikor nyilvánvalóvá válik számukra, hogy a gyász időszak miatt az udvarlásuk nem érhet célt. A préda húsa akkor a legédesebb, ha a vadász képtelen elejteni azt.
– Mi hozta önt a szerény hajlékomba kedves uram? – szóltam érdeklődést mímelve. Kezeimet letettem a pultra és kissé előre is hajoltam. Kebleim így még szembe tűnőbbek lehettek, de ahogy azt édesanyám mondta, és ahogy azt én is korábban hangoztattam, mindent a vendégnek…


Daldram Kedvelte

Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 6:09 pm

Calden városába érve
Címzett • @Aslan Shade
Hangulat zene • Into The Wild
Credit •
M
Csodás teremtésnek arca felderül, miképpen megtalál engem, mosolya még szebbé teszi, s zavartságom csak fokozza. Finom urihölgynek gondoltam, minden mozdulata olyan kecses olyan lágy.  Semmiféleképpen nem gondolnám, hogy ide valósi. Valamint semmiféle képen nem hasonlítható össze a Törpék asszonyaival. Míg azok majdnem, hogy mindegyike talpas paraszt leány, itt álló finom hölgy szépsége elvarázsol.
- ööö…ööö- Akad a szó a torkomon. Megköszörülöm hát azt, majd meg igazítom bajszom, s koncentrálok a hölgy kedves arcára, a keblei helyett.
- Akkor amennyiben nem bánja. – mutató ujjam feltartom, s kezdek bele. Felülök.
- Bor nem a Törpék itala szép hölgyem. –  Nevetem el magam.
- Tulon túl kifinomult, kegyed itala lehetne. Tusak viditóval kezdenék, majd egy jó hideg pofa serrel, ha szabad. –  Mondom, s asztalra csapok pár ulront, mi megpördül, s lassan táncolva megpihen a fa pulton.
- Óh, igazán remekül hangzik. Maga remek fogadós. – Vigyorodom el, s azonnal gyomrom meg is kordul. Már, már finom húsos pite íze van számba, s nyelnem kell, hogy nyálam ki ne csorduljék. Milyen rég ettem meleg ételt. Vándorlásom óta azon a száraz kenyerem nyamogok, mit még hazulról hoztam. De a jó lókolbászom még megvan, ha a húsos pite nem bizonyulna kellően finomnak.
- Bocsásson meg, de nem kegyed szépségéhez vagyon szokva Törpe szemem. – Bókolok az ifjú hölgynek, s remélem nem veszi zokon, s nem csapja le a bárddal családi örökségem lábam közül.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Söntés Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 23, 2021 4:36 pm
A night at the inn

@Daldram & Aslan
zene • szószám: 721 • Credit:
 

A tükörből saját arcmásom nézett vissza rám. Evelyn egyik kiváló minőségű kencéjét simítottam fel az arcomra, és ellenőriztem, hogy mindenhova jutott-e belőle. A fekete ruházat melyet gyászom végett viselek bőrömet még sápadtabbnak mutatja, mint amilyen valójában, így elkel a mesterséges pír az arcomra. A nap már órák óta a horizont alatt nyugszik, és csak a gyertya fénye nyújt világosságot, de egy hölgynek akkor is csinosnak kell lennie, ha szépségét nem világítja meg a napsugár. Bár egy évig még biztosan feketébe kell öltöznöm, de sosem lehet tudni, mikor toppan be a fogadóba következő, magas rangú hódolóm. Bár a vagyonos urak inkább a szomszédos Fekete Hollóban szokták álomra hajtani a fejüket, de előfordult már, hogy azok, akik nem ismerik a városunkat, a szüleim fogadóját választották. Illetve most már az én fogadóm… Még mindig nehéz elhinni… Reménykedtem benne, hogy az én erős édesapám, és a még keményebb fából faragott édesanyám legyűri a kórt, ami a testüket sújtotta, de nem így történt. A legjobb gyógyítók sem voltak képesek más vidékre zavarni a halált.
Egy utolsó pillantást még vetettem arcmásomra, majd felálltam a székről. Ujjaim hegyével eloltottam az egyszem gyertyát, mely szobámat bevilágította, majd az ajtó felé vettem az irányt. A söntésben éppen édesanyám kishúga szolgálta ki a vendégeket, de eljött az ideje, hogy átvegyem a helyét és ő pihenni térjen. Az ő egészsége is megrendült már a kora okán, így igyekeztem csökkenteni a vállát nyomó terheket, amennyire lehetséges. Amikor én távol voltam, és a férjem által rám hagyott birtokon tevékenykedtem, ő intézte a fogadó ügyeit, de igyekeztem minden héten pár napot segíteni, legalább a söntésben. Ha a férfiak felhajtanak a garatra, hajlamosak az erejük fitogtatására, és nagynéném már nem olyan erélyes, mint régen volt. Az esti órákban így én szolgálom ki a vendégeket, amikor itt töltöm az éjszakát. Nem épp a kedvemre való munka, de jelenleg nem válogathatok. Ostobaság lenne lemondanom arról, ami nekem adatott meg. Magamra öltöttem hát egy bájos mosolyt, és lassú léptekkel elindultam a söntés pultja felé. Nagynéném éppen egy krigli sert mért ki egy megfáradt utazónak. Amint átnyújtotta a korsót a vendégnek, finoman a hátára tettem a kezemet.
– Drága néném, ideje, hogy pihenni menj. Mostantól kiszolgálom én a vendégeket.   – szóltam gyengéden, majd a pult végéhez mentem egy kötényért és ékes, fekete ruházatom eltakartam a lepellel. Néném megköszönte a segítségem, majd rögvest nyugovóra tért. Egy bárd éppen akkor ért a nótája végére, és új dalba fogott. Amennyire hallottam, egy daliás herceg tetteit foglalta zenés költeménybe. Kedvelem az efféle muzsikát. Mindig őszinte mosolyra fakasztja az arcomat, ha meghallom a lant lágy hangjait. Éppen senki nem volt a pultnál, így hátra fordultam, hogy eltörölgessek néhány kupát melyet minden bizonnyal a nagynéném korábban tisztított meg. Csípőmet a muzsika ritmusára ringattam. A konyharuha, mellyel a maradék vízcseppeket itattam fel, látott már szebb napokat is, így megjegyeztem magamnak, hogy illő lenne hamarosan új darabra cserélni. A vásárban biztosan kapok olcsó anyagot, melyből némi kézimunka segítségével príma árut lehet készíteni. Békés tevékenységemet azonban hamarosan egy nem túl határozott férfi hangja zavarta meg. Visszafordultam a pult irányába és meglepetésemre nem állt ott senki. Közelebb léptem, és akkor vettem észre, hogy egy - a pulttal szinte egy magasságban lévő - törpe szólított meg. Egy bájos mosoly szökött az arcomra. Kedveltem a hozzá hasonlókat. Anyám mindig azt mondta, hogy a törpéknek az illata ugyan nem hölgy orrába való, de az ital fogyasztásban nem igen akad párjuk, így a söntés kasszáját is serényen gyarapítják.
– Amennyiben a söntést keresi, úgy jó helyen jár uram, mindenféle finom italt tartunk a szerény kis hajlékunkban. Különösen finom a Venge főhercegségből származó borunk. Vagy esetleg valami más itallal kívánja oltani a szomját? – figyelmem nem kerülte el, hogy a törp úr tekintetét a kebleim halmára emelte, de ezt nem róttam neki fel. Megszoktam már, hogy a férfiak az idomaimon legeltetik a szemüket, különösen itt a söntésben, ahol az ital még bátorságot is ad eme tevékenységhez. Inkább úgy tekintettem az ilyesmire, hogy asszony koromra sem kopott meg a szépségem.
– Netán a bendőjét is szeretné megtölteni valamivel? Azt hiszem néném korábban húsos pitét készített. Megnézhetem, hogy maradt-e még belőle, ha úgy kívánja. – mosolyom nem lankadt továbbra sem. Megtanultam, hogy a vendégekkel, akkor is kedvességgel kell bánni, ha valójában a havas csúcsok tetejére kívánjuk őket. Most azonban nem voltak ilyen gondolataim. Ha igaz, amit anyám a törpékről mesélt, akkor tisztes fizetséggel fogom gyarapítani a kasszát.


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
633
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 3:00 pm

Calden városába érve
Címzett • @Aslan Shade
Hangulat zene • Into The Wild
Credit •
M
essze jutottam otthonomtól, s szerető családom meleg öleléséből. A lovam hűséges társam és utamon mellettem volt, bárhová sodort engem az. Harcászkodás, s más harc stílusok vezettek erre a még ismeretlen Tulveron vidékére.


C
alden, milyen ígéretes név is ez. Reményt adó a magamfajta vándornak, ki megszomjazott, s álomra hajtanám bátor fejét. Lovamat vezetve lépek be a főtérnél a nagykapun. Eltölt az emberek zaja engem, ahogyan zsibognak. Beleszagolok a levegőbe és minden olyan más. Bajszom alatt egy jóleső mosolyt engedett el. Lovam nem nagy termet, ő is ahogyan én eltérünk a megszokottól, ezen a vidéken. Bátorkodom egy ifjú hölgyet megszólítani útba vezetés képen. Ki egy kis fogadó javasolt nekem, néhány megvető pillantással. Állítja, hogy a város egyik közkedvelt helye.
Úgy értesültem élnek erre Törpék, nem értem a nő szemrehányást, ám bizonyosan a szakállamra volt féltékeny. Hiszen ő is bővelkedett pár kósza szőrszállal kerekded arcán itt, ott elszórva, ám még sem volt olyannyira dús, mint jómagamé.

Főtérnél hát létérek balra, s egyenesen a fogadóban veszem az irányt.
Kinn lovam megkötöttem, belépek az ajtaján, s ivót keresem.
Mikor odaérek zsebembe túrok, s kedvencemre elegendő ulront keresek.
Felnézek, s nem a megszokott hegyi trollok képe köszönt vissza reám, hanem egy mesebeli angyal arc. Szavak elakad, ahogyan megpillantom a nőt.
- Napot! -Félelem bátortalanul.
- Bizonyosan nem jó helyen járok. - Nézek körbe. Tekintettem akaratlanul is dús keblein pihen meg, hiába minden erőltetésem.
- A Söntést keresem. - Nézzek az angyalarcú kisasszonyra.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Söntés Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 4:25 pm
***
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Söntés Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Söntés

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Calden :: Szárnyas Csikó fogadó-
Ugrás: