Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Karaván út - Page 4 KaDiPE5
Karaván út - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Karaván út

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Utolsó Poszt Szer. Szept. 07, 2022 6:23 pm

Mynzashi Zsiványok
Rhysand megállapítására az ifjabbik Fizaim is hátraveti a pillantását az apjára, aki éppen, hogy csak kilátszik a többiek gyűrűjéből. Elbizonytalanodva bólint egyet, viszont mielőtt még szóban is kifejezhetné az egyetértését, Naken magához ragadja a figyelmét.
- Azt mondja, ennyire kellett nekem… - zsörtölődik Raab. - Csak hogy tudja, megmentettem ezt a nőt a biztos haláltól! Áldozatként rakták ki étlen-szomjan, hogy ezek a dögök ne háborgassák a környék településeit! Barbár dolog, és nem egyszer maradtak ott holtan a szerencsétlen leányok a sziklához kötve… - csóválja meg a fejét, mit sem leplezve felháborodottságát. - Feleségül vettem hát, gondolva, ha már nem érintetlen, nekik sem kell – teszi hozzá valamivel halkabban, s még ha el is kezdene lenyugodni a számára elszomorító emlékek oltárán, Naken tesz róla, hogy újfent felháborodjon, s mostanra már a fia is.
- Neked sokkal több tehetséged van hozzá, ezek szerint? - veti vissza keserűen az arcába hajított vádakat a lopást illetőn.

S míg a tolvaj és a varázsló igyekeznek az emberek oldaláról megérteni a szituációt, addig Deedra a gyíklény csapat vezérét próbálja békésebb útra terelni. A távozásukra tett meggyőzésekor Kaukzouk hevesebben dobbant a sziklán a farkával, melynek nyomán finom, porhanyós törmelék hullik alá az alant elterülő bokrokra. Egyértelmű, hogy szép szóra nem fog távozni, de ezúttal a másik oldalra billentett feje arra enged következtetni, valamit éppenséggel fontolóra vett. Sziszegő hangjának kíséretében kidugja a nyelvét, mintha csak a levegőt próbálná ízlelgetni.
És mialatt ő a saját ajánlatán töri hüllő-agyát, addig odalent a kalandorok a maguk tervét próbálják összehozni a nyilvánvalóan szűkös időben. A környéken várakozó bestiák cseppet sem tűnnek barátságosnak, s sziszegéssel kísért neszezésük, apróbb mozdulataik tesznek arról, hogy érezhesse mindenki, ez nem egy nagytanácskozás momentuma. Raab közben előmerészkedik, megállapodva a fia mellett, és úgy hallgatja Rhysand elképzelését.
- Nem vagyok boldog az ötlet miatt, de megteszünk mindent… Hisz jó eséllyel a minket megelőző karavánt is ezek mészárolták le... - egyezik bele a maga részéről, biccentésével jelezve háláját, amiért nekik meg sem fordul a fejükben a diplomácia. Persze Deedra mordulása elűzi a maradék jó érzését. - Ha annyira barátja ezeknek, ajánlja fel magát! - veti oda, bár inkább a harag és a félelem, semmint valódi vágy beszél belőle. Még az ellenségét sem kínálná a hüllőknek, de korrigálni már nincs ideje az epés megjegyzését, mivel odafent Kaukzouk újabbat csap a farkával.
- Figyelni! - rivall rájuk, megunva a türelmes várakozást. - Elmenni nem fogunk békével, de ajánlat megfontolni – bök a fejével Deedra felé. - Fissszaim kapni tíssz korbácsütésssz, amiért lopni tőlünk… ész elvinni egy teve, akkor nem harcolunk – tárja eléjük a végső ajánlatát, ami nyilvánvalóan egy cseppet sem tetszik Raabnak. A kalandorokon áll viszont, hogy maradnak-e Rhysand ötleténél, és megküzdenek végső soron a gyíkokkal, vagy a munkaadójuk épségét s egy tevéjüket áldozzák?

« Karaván út térkép •  Zene; Fremen, Pt. 1 • credit; »

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
514
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 06, 2022 11:02 pm
Mynzashi zsiványok
Nem vitathatom Deedra állítást. Valóban akadhat valami abban a fejben, bármennyire ocsmány is. Mármint, ami a lény vonásait illeti és nem az evirani lányét. S bár vannak kétségeim afelől, hogy bármire is jutna a gyíkkal. Elvégre mégis csak egy túlméretezett hüllő, aki nem hiszem, hogy képes az összetett gondolkodásra, s meglepődnék, ha a fő mozgatórugója, nem az ösztönei lennének. Eszik, alszik, védi a területét és párosodik.  S akadnak olyan példányai az élővilágnak, melyek kifejezetten védik nőstényeiket. Hogy ez az egyed miért más, mint a többi, melyekről beszélnek? Vagy a legendák hiányosak, vagy valami komoly változás állt be a világrendjébe. Mindenesetre különös. Az ylorei válaszát illetően kissé se nyugszom meg, s remélem, épp olyan jól tudja használni az oldalán függő tőrt, mint, ahogy szorítani tudja markolatját. – Talán az apád, többet tud róluk, mint amennyit mi összevetve – vetem Fizaimra pillantásom, mielőtt Naken magához ragadná a szót, s tenné fel a jogos kérdést, még akkor is, ha megkaptuk rá a választ a gyík királytól, de akadhat mentsége tettére. Rendes gyerekként hallgatom a korholó szavakat, ami a pocsék munkát illeti, s kezdem gyanítani egy szakértővel sodort össze a szél. Mégsem szólok, hisz egyelőre csak az államat kaparom össze határozottságától, melyet a fiúval szemben tanúsít. Mindenesetre a kialakuló pánik hangulat egy cseppet sem tesz jót a tisztánlátásnak. Tegnap még nem gondoltam volna, hogy a férfival fogok egyetérteni, noha az evirani se szerepelt a listán. Noha, az esélyeink csökkentek az újabb pikkelyesek megjelenésével: - Szerintem se ártana átgondolni a helyzetünk - erősítem meg Naken szavait, bár egy percre se fordul meg fejemben se a nő, se pedig Fizaim átadása, legalábbis ténylegesen. S bár lehet tévesen, ám még mindig fenntartom azt a gondolatom, hogy érdemi tárgyalásba felesleges is kezdeni velük, az ylorei éppen elég időt nyer számomra, hogy a fátyolos karját megragadva húzzam magunkhoz közelebb. Ha a szavakból nem is értenek, talán a látottakból eljut valami hozzájuk. – Én amondó vagyok…- kezdek bele úgy, hogy még Naken is hallja. – csaljuk ide őket azzal, hogy átadunk téged és a fehérnépet. Míg ideérnek, mond meg az embereidnek, ragadjanak meg bármit, amivel ütni, vágni lehet, még az asszonyok ragadjanak serpenyőt, ha kell. Deedra lekaszabolja a hozzá közelebb esőt, Naken a középsőt, míg ti a homokba veritek a harmadik fejét, mint a faéket. Én addig, megpróbálok közelebb jutni az eszesebbhez, s leordítani onnan, a fenének se hiányzik, hogy utána ránk szabadítsa a népes rokonságot. Valami ellenvetés? – tekintek körbe a díszes társaságon.

Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 06, 2022 7:21 pm


Mynzashi Zsiványok
Végül is nem is volt rossz fej ez a varázsló cimbora. Volt benne valami különösen figyelmes, ami talán csak hátsószándék volt, de egyelőre hagytam magam megvezetni neki.
– Hidd el, ez kevés bor volt – vigyorodtam el a szavaira, bár még mindig kába és sápadt voltam. Ylore-ban legfeljebb a legolcsóbb lőrére futotta, vagy elvettem mások maradékát, míg nem figyeltek. Borhoz kifejezetten ritkán volt szerencsém. A pakolásban minden bíztatás ellenére sem sokat segítettem… de az a gyíkembervalami egészen könnyen magamhoz térített. Főleg, mikor Deedra, a legkevésbé kommunikatív tagja a csapatunknak tárgyalni kezdett vele. Miért éreztem azt, hogy ennek csak „jó” vége lehet?
– Sajnos abban Lazen barátom jeleskedett, ám ő most nincs itt szerencsétlenségünkre. – Sóhajtottam Rhys szavaira, majd el is vigyorogtam. Mindenesetre a szarvasagancsos tőr markolatára szorítottam. Nem óhajtottam még előrántani.
A gyíkember szavait hallva némi döbbenet és egy elismerő vigyor kíséretében bámultam Raabra. Hát megéri a pénzét, így hát mégis csak igazam volt, hogy nem ok nélkül vágyott ő egy kis extra védelemre az úton személyünkben.
– Mi volt az az áldozat, hogy ennyire kellett neked? – Pislogtam a pénzeszsákra. Természetesen rögvest átadtam volna őt saját testi épségünkért cserébe, na meg, hogy a hátrahagyott erszényeket kifosszam és távozzak, mielőtt engem is meg akarnának enni vacsorára a gyíklények. – Te meg fiú, ne bomolj. Az apád elvett valamit, ami nem az övé… és bár érhető a különleges vonzalom mások holmija iránt, a tény, hogy lebukott… nos az éppenséggel arról árulkodik, hogy nem sok tehetséged van a lopáshoz. Viselned kell a következményeket. – Tettem hozzá Raab túlzottan is buzgó kisfiára nézve. Már az imént is kérlelt, hogy óvjuk meg az apját.
Nem. Nem akartam összecsapni a lénnyel és aligha értettem egyet Deedrával, hogy ez megérné. Nem ismertem ezeket a lényeket, fogalmam sem volt, miképpen lehet megölni őket. Ránézésre vastag volt a bőre és ha az arcába is rúgnék egy jó adag homokot, aligha lett volna elegendő próbálkozás a figyelme megzavarására. Bizonyára ezen a környéken élnek. Ráadásul be is kerítettek minket… és nálam mindegyik jobb harcos lehetett.
– Összecsapunk? Ezt szerint még meg kéne vitatnunk. – Jegyeztem meg Deedra szavaira, mert bár társak voltunk, azért ezt még Raab bűnének ismeretében jó lett volna átbeszélni. – Kedves, Kaukozuk, ne hallgass kérlek a kisasszony szavaira, heves, ifjú vér fűti. Ha adnál egy pillanatot, hogy megvitassuk a helyzetet, nos azért igazán hálásak lennénk.



Deedra Gindrian, Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
94
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 9:49 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«  szószám: 370  • Öltözet • Credit: »
E
gyik közénk rejtőzik, amíg a másik kémlelni kezdi őket. Elmondja, hogy egyek bizonyos gyíklények, számomra ismeretlen volt, ilyenkor sajnálom azt, hogy nem tanultam jobban a világ dolgait.
- Akkor talán ő intelligensebb, mint társai. – Vetem oda észre vételem egyfajta biztatás képen neki. Talán meggyőzhető.
Igyekeztem nem véres csatába bonyolódni először a gyíkkal, hiszen ő is ennek a világnak a része, talán van, amit mi sem tudunk, ám az öreg bizony felháborodik a szavaimon. Leszarom, először így lesz!
Gondolataim cikáztak a harccal kapcsolatban. Egyszer dobhat, egy célpont, nincs nálunk védelem. Tudok úgy suhintani a kardommal, hogy az kettévágja a dárdát?
Ugyan tegnap kardot rántottam az idegenre, ám az ember volt, tán úgy vélem ez a lény más miatt cselekedne. Szeretném megérteni.
Figyelme rám szegeződik, mellkasához emeli a pajzsot, és válaszol.
- Örvendek, Kaukzouk – Mondom, majd hallgatom szavait. Nem tehetek, róla lenyűgöz a lény, de igyekszem ezt – és jól is teszem –palástolni. Dobbant egyet.
- Mással nem pótolhatjuk az áldozatot, egy állattal, talán egy tevével? – Igyekeztem megoldást találni. - még ha mások szemében ez együgyűen mutathat - ám szavaim alig fejeződtek be, s a vége el is halkult, hiszen következő dobbantásával újabb lények kerültek elő, még pedig három darab.
Érzem, hogy ezt nem tudjuk tárgyalással megoldani, de meg kellett próbálnom.

Meggyőzés képességem mindig is remek volt, igyekszem bevetni most azt.
- Kérlek, menjetek el békében. – Mondom neki, s próbálok erősen hatni rá, remélve, hogy sikerült ezt vérrontás nélkül elintézni.

Máshogy festenek, talán a beszélő a vezetőjük? Megfigyeltem a kardokat, az elhelyezkedésüket. Félig bekerítettek minket, ez pedig nem a legjobb. Kaukzouk fent, amíg előttünk kettő, hátul pedig egy.
Léptem Egyet hátra, hogy közelebb kerüljek.
- Remélem mágus felkészült vagy, Naken ne halj meg. – Mondom nekik. Eszembe jutott, hogy Nakennek egy apróbb tőrje van. Nem tudom hogyan fogunk itt összecsapni. Próbáltam úgy zárni a kört, ha velem mozdulnak, hogy mi legyünk a „pajzs” a többieknek.
- Fogja már be! – Vetem oda a beszart öregnek.
- Kaukzouk.. – Kezdtem bele.
- Amennyiben nem tudunk megoldást találni, úgy sajnos összecsapunk. – Mondtam. Nem tudom a többiek mit terveznek, próbáltam fellépni, hiszen harcban tán erősebb lehetek náluk. Tán még a három nem lesz probléma, mindegyik elkap egyet, egyet ám a felső nagyobb veszélyt rejt, s kitudja érkeznek e még.


// #bónusz: Meggyőzés //





Meggyőzés: a gyíkok távozását illetően sikertelen


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Folrandír Ceilteach, Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1939
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 8:42 pm

Mynzashi Zsiványok
A lény megjelenése az eddig kivétel nélkül az élen sertepertélő Raabot arra készteti, hogy a többiek közé rejtőzzön. Ellenben a fia előrébb lép, összevont szemöldökökkel hallgatva a sziszegést, majd a kísérők diskurálását.
- Azt hiszem, egy gyíklény… inkább mint legenda, úgy beszélnek róluk. És abban nem szerepel, hogy tudnának a közös nyelven beszélni – szűri a szavait visszafogottan, barna szemeivel el nem eresztve a szikla tetején tornyosuló, kifejezetten izmos bestiát. - Kérem, ne hagyják, hogy elvigye az apámat! - pillant Rhysre és Nakenre, realizálva, hogy Deedra éppen tárgyalásba kezd az ellennel. Raab sem süket a leány szavaira, s bizony felháborodik, amiért egyáltalán megfordul a kísérőinek a fejében a békés út. Amennyiben az irhája múlik rajta, nem hisz benne, s míg korábban egy kifejezetten jóvágású fiatalember okozott riadalmat, ez alkalommal egy gyíkpofájú rémség követeli magának. Két külön történet, s igazából meglepi, merre veszett a kardforgató tegnap tanúsított harci szelleme.
A lény közben kissé oldalra billenti a fejét Deedra hangjára, de láthatóan sikerül megkapnia a figyelmét az eviraninak.
- Kaukzouk – a saját mellkasához emelve pajzsát mutatkozik be szintúgy, a háta mögül előrekerülő farkával jelentőségteljesen dobbantva egyet a porzó talajon. - Fisszaim elvenni nekünk kínált áldoszatot… - magyarázza a maga körülményes módján, ez alkalommal a dárdáját emelve, aminek hegyével az egyik kendőbe bugyolált feleségre bök. - Adni át nekem áldoszat. Fisszaim büntetészt kapni, de cserébe elengedni utána. Ha nem tesz, elvessszük mi - sziszegi tovább a számára megoldással felérő követeléseit, majd újfent dobbant egyet a sziklán, csak épp a dárdájával, aminek hozományaként odalent újabb gyíklények keverednek elő, szám szerint három. Mindannyian hasonlóan fel vannak fegyverezve – az egyiküknél sarló és pajzs, a másik kettőnél pedig egy-egy hosszúkard -, noha a fejükön lévő szarvak száma kevesebb és tetoválás sem díszíti a bőrüket. Egyelőre nem moccannak a helyükről - a Rhysand felé eső körülbelül 6, míg a másik kettő 7-8 méter távolságra esnek, de kétség sem férhet hozzá, ha a szikla tetején lévő úgy kívánja, nem fognak habozni harcra kélni.
- Remélem eszükben sincs fontolóra venni! - szólal meg a karaván gyűrűjéből Raab, kisebb pánikkal a hangjában.

« Karaván út térkép •  Zene; Fremen, Pt. 1 • credit; »

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
514
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 7:31 pm
Mynzashi zsiványok
Újabb kérdésemre Deedra némasággal felel, s bár kivárok néhány pillanatot, vállrándítással veszek tudomást róla, hogy bevehetetlen falakat emelt maga köré. Meglehet, túl erőszakosan próbálom megismerni útitársaim, s felhőtlen beszélgetésben kissé megismerni őket. Nem tudom, mi járhat a fejében, s kérdésemet sem tartom sem tolakodónak, sem pedig sértőnek, csupán érdekelt, miféle más nyelvek tudója lehet az evirani lány. Bizalmatlanságát sem értem igazán, hisz elismerem, nem mindennap találkozik a semmiből előugró alakokkal az ember, ám, ha nem lenne komoly titkolni valója, úgy nem villogtatná felém fogait. Ám hiába elnézésem, szótlansága miatt, az oktalan sértegetést nem tűröm, mikor mit sem tud rólam. A csevegés folytonosságában mégis úgy tűnik, sikerül elásnunk a csatabárdot, még ha a kényszer is terel minket erre az útra. A többi csak rajta áll. – Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz – felelek, Deedra kérdő pillantására. Ami viszont kissé enyhít a mérgen az Naken kedélyének könnyedsége, mintha tudomást sem venne arról, hogy percekre két akarat feszült egymásnak. – Amennyiben munkaadónk nem koppint az orrunkra, hogy nem erre bérelt fel minket – sandítok Fizaim felé, s eresztek meg egy halvány mosolyt, hisz már érzem pilláimon az éjszaka, az utazás és a varázslatok súlyát. Deedra kijelentése azonban élénk csillanást csal tekintetembe, szám belsejét harapva gondolkodok el vajon hozzáfűzzem e a magamét. – A mesterem szerint is csalfa az erő, amely körül vesz bennünket. Nehéz megérteni, s talán még nehezebb kordában tartani. De attól tartok, az én esetemben, nem csak erről van szó. A kétbalkezességem mellett, a teleport kristály ellenőrizetlensége volt a legnagyobb gond – gondolatom próbáltam afféle köntösbe öltöztetni, mellyel nem tagadom meg önmagam, s mely még az evirani számára kellemes részletekig megy bele. Végül szép lassan mindenki nyugovóra tér, s magam is készülődésre adom a fejem, de Fizaim egészen mást szánt számomra. Nem voltam túl boldog a gondolatól, s bár az éjszakázás nem okoz gondot, mégis csak más köteleségből kémlelni az égi lámpások ragyogását, mint önmagunk örömére, főleg ha a didergést csak a tűz melege enyhíti Isilme kupolája alatt. Mégsem tiltakoztam, hisz két óra nem a világvége, s elvégre ugyanez a Hold ragyogja be Alora tornyait is. Miután leellenőriztem akad e nálam tűzlevél papaír, összehúztam magamon a pokrócot, s csak azután keltem fel a helyemről, hogy az ég ezüsttányérja eleget mozdult az égen. Nesztelen süppedt a homokba talpam, ahogy Nakenhez sétáltam, s ráztam meg gyengéden a vállát. A karaván tagjaival ébredek, a sátor nem csak számomra ad menedéket, bár megvallom, nehezemre esett elaludni a folyamatosan hortyogó asszonyok mellett, némelyik úgy horkolt, mint egy haldokló vadkan. Mindenesetre kénytelen kelletlen kibújok a ponyva alól s segédkezek a tábor lebontásában. Éppen a sátorkötél összetekerésével próbálkozom, mikor Naken nyúzott képe takarja el a felkelő nap narancsos látványát. – Kevesebb bort kellene innod – vigyorodom el egy pillanatra, de végül megrázom a fejem. – Sajnálom, de hiányosak a készleteim – felelem, hisz mint tudja nem tervezett út, mely előttem áll. – De a mozgás sokat segít, talán, ha gyorsabban szednéd össze a magunk után hagyott tányérokat a tűz körül, az segítene – pillantok a tábortűz felé, bár inkább kedves élcelődés ez, mint komoly utasítás. – Vagy talán Raab tud neked feketelevessel szolgálni, úgy olvastam, az itteniek különleges itala, mely felpezsdíti a vért és a szellemet – intek fejemmel vezetőnk felé, mással nem tudok szolgálni. Bevizezve kendőm egy részét tekerem fejemre, de fennmaradó részével nem takarom szám. Bólintással jelzem, hogy indulásra készen vagyok, miután zsörtölődők, hogy Loptur barátunk, szemmel láthatóan lopja a napot, és még egy teve is kerül alá. Bár az állapotát, annyira nem irigylem. A nap első meleg sugarával útra is kellünk, bár még látom az eloltott tűz füstkígyóját, mikor a karaván megállásra kényszerül. Már a hangok sem barátságosak, ám a szikla tetején megjelenő alak ábrázata- már ha lehet azt nem pofának hívni- még rémisztőbb? Különösnek, mindenképp különös, főleg úgy, hogy efféle teremtményt sosem láttam. Hmm…de kétséget kizáróan nagyon érdekes… - Miféle szerzet lehet ez? – lépek kissé közelebb, majd hátrébb, ahogy megszólal. – Ez beszélni is tud? – még érdekesebb. Meg kell mondjam, Naken meglátása teljesen jogos, s miután Deedra letorkolja, s kezd tárgyalásba a gyíkkal lépek a ylorei mellé. – Ha netalán a diplomatikus módszer nem jön be… - itt a lányra pillantok. – tudsz akkorát köpni, hogy leszédüljön onnét? – fogalmam sincs, hogy a férfi miben jeleskedik, de azt a hülye is látja az amazonunk a közelharcban jártas, elnézve azt a bazi nagy kardot az oldalán. Azt pedig én tudom, hogy a varázslataim egyike sem hatásos ilyen távolságból. Szóval, hacsak Naken, nem egy láma köpő tudományával vetekszik vagy kap elő a farzsebéből egy visszacsapó íjat, közelebb kell csalnunk, s akkor talán a ma esti vacsoránk is meglesz.

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Kalandmester Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 5:16 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«  szószám: 761  • Öltözet • Credit: »
N
e tévesszen meg az árnyéka, hmm. Valóban megtévesztő volt.
- Sajnálatos. – Mondtam, hiszen valóban csodálatos dolog lehet. Annyi szépséget rejt a világ, s ebből én oly keveset láttam még.
„A közöst is, szót értesz talán más fajokkal is?” Kérdezte, s magam pedig nagyot sóhajtottam. Szerintem már direkt idegesít ez az ifjonc engem.  Bár lehetséges idősebb nálam, nem tudom megállapítani, ám vonásai alapján, talán fiatalabbak, mint jó magam. Mi felénk ezt így mondják, hiszen van több nyelv is Tulveron világában, néha így mondjuk ezt. Ám nem fogok egy feltehetően városi fiút nevelni a nomád életről, s annak szokásai, mondásairól.
Sajnálom, ha magam nem vagyok oly kifinomult, mint ő, valamint tanult. Mi lenne, ha megtudná, hogy még csak fél esztendeje olvasok, s írok?
Nem akartam veszekedni, lenyeltem a gondolatokat, szavakat, amik már igen csak kaparták torkom. Ám csapatom tagja, igyekeznem kell ellenszenvem lefojtására.

Majd munkaadónk nevetésére magam is elmosolyodom finoman. Ám úgy tűnt a nőknek ez nincs kedvükre, hogy a férfi jól érzi magát. Talán ez is vallásuk ellen megy?
- Milyen érdekes. – Jelentem ki teljesen őszintén. Jobban lenyűgöz ez, mint a vallásukról tartott mese. Az állatok mindig is előbbre valók voltak nekem, mint más.

Naken hangja csendül fel, ahogyan közli a titokzatosságom.  Nem foglalkoztam vele, kárpótolt az, ahogyan nevetett, fájdalmai voltak.  Ugyan így elhaladtak fülem mellett a másik szavai.  Ám türelmem igen csak fogyatkozik.
Szemébe nézek, ahogyan nekem szegezi a kérdést, majd válaszol, s mikor befejezte, meg iszom a maradékot, és hagyom a gyermeteg játékot, amiben magam is hibás vagyok.
- Jó magam is tisztában vagyok vele. – Mondtam. Hangom nem volt sértődött, csak a tényeket közöltem. Azonban komolyan azt hiszik, hogy majd egy óra vagy tán kicsivel több után mindent elmondok? Ettől ne lennék csapat része? Ha kell kardom a védelmükre adom,  együtt működök, azonban fogadják el hallgatásom, ha céljaimról van szó.
- Biztos szép lehet, sok szépet hallottam róla. – mondtam Naken származási helyére és igyekeztem kedvesebb hangnemmel ezt. Neki meg eredt a nyelve, ő jobban elmondott magáról valamit, mint jó magam.
Elmondtam gondolataim a bizalomról, amit jól fogadott, s elmondta, hogy ő is reméli. Mosolyom viszonzásra lelt, s bár nem leszünk örök barátságban, azért igyekeztem nem kardomra hányni. „– Sokkal szebb vagy így –” Mondja. Szemöldököm felkúszik kérdően, majd jobbnak látom ezt nem firtatni.

Na igen, ez érdekelne engem is, hogyan is került ide a mágus fiú. Majd elmondja egy balesettnek köszönheti.
- Valóban igaz akkor, hogy a mágia szeszélyes. – Mondtam, mit annak idején hallottam.



***

Az első őrséget a mágusé volt, majdan Naken és enyém. Ám nem tudtam pihenni, aludtam ám álmomban őt láttam. Vérben fürdött, s nevemet suttogta. Hol fáztam, hol pedig az álom kísértett engem. Ám mikor rám került a sor, tisztességesen álltam a sarat, s kardom kivonva figyeltem. Élesítettem, s tisztogattam azt. Néhol sziszegő hang üti meg a fülemet, ám jobban leköti figyelmem, hogy erre a pár órára már nincs értelme visszatérnem a rémálmaimhoz. Ám kell az erő, s hiába az elmém nem pihen, a testemnek még is jól eső, így hagytam azt, hogy Arthus őrködjön a maradék órákban. Kissé megviselve segítek a tábort lebontani, s készülni az útra. Még a napot nem látjuk így még a hideg csípi bőrömet. Mennyire fog hiányozni majd ez a hideg, mikor a nap sugarai égetik majd arcom.

***

- Készen állok. – Mondtam, majd ismét feltettem a kendőt, ami megvéd majd engem. Előre sétáltam, majd baloldalról mintha megint valami sziszegést hallanék. Csak a fülem játszik velem? Oda pillantok, s ugyan a nap nehezíti a dolgom, de mintha valaki állnának ott.
Azonnal kardot ragadok, s magam elé tartom azt.

Jobban megnézve látom, hogy ez nem ember, hiszen zöldes, pikkelyes ábrázata, mint egy gyíké. Először láttam ilyet, így nem tudtam azt, hogy miféle kiféle ez? Ám nem volt fedetlen, mintha csak egy ember lenne, ki takarja magát ez tán valamiféle gondolkodást tükrözhet. Kezében pedig pajzs és dárda, ami még jobban erősíti a gondolatot, mi szerint gondolkodik.
Mielőtt szólhattam volna, az megelőz engem, hangosan, sziszegve, mint egy kígyó. Hát ezt hallhattam az este? Ismét szólnék, ám ekkor társamé a szó.
„Szóval vagy megöljük, vagy nemet mondunk, és akkor idehozza egy alapos reggelire a barátait...”
Szólal meg először átgondolatlanul Naken.
- Maradj csendben.. – Suttogom neki oda.

- A nevem Deedra Gindrian, légy üdvözölve! – Kezdek bele kissé barátságosabban, lassan ejtve a szavakat. Nem tudom ért e engem, vagy csa ezt tudja a közös nyelven beszélni, amit eddig.  Kardom magam mellé teszem, hogy lássa azt, hogy nem kell tartania tőlem.
- Mond, mit ártott neked? Talán találhatnánk valami megoldást. – Mondom, remélem először sikerül valami beszélgetést kialakítanom vele, ám abban az esetben, ha ez nem megy, akkor marad a harc.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Krónikás, Folrandír Ceilteach and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1939
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 4:09 pm


A sárkányokról való csevegést nem igen figyeltem. Lefoglalt az evés, az ivás, na meg a saját fájdalmam, ami még mindig nem óhajtott elég gyorsan csökkenni. Félfüllel ugyan nyomon követtem a témát, ám gyorsan a varázsló cimboránkhoz fordultam fájdalomcsökkentésért.  Ahogy kikapta a kezemből a poharat valamiféle forrázatot készített belőle, én pedig lenyűgözve bámultam őt.
Amint átvettem a forrázatott biccentettem felé egyet, hagyva, hogy folytassa mondandóját. Szerencsétlen baleset. Oly’ kézenfekvően hangzott ez tőle… és valahogy gyanús is volt éppen ezért.
– Nos, ha már ez a te baleseted idehozott, építhetsz velem homokvárat. – Rántottam meg a vállamat és megfújtam a forrázatot, hogy legalább ne tűz forrón döntsem magamba. Talán ez és persze az alvás hozta meg a várva-várt enyhülést sérülésemnek. A talpam pedig nem óhajtott leesni, akármennyire is tartottam tőle.
A virrasztásból persze nekem is ki kellett vennem a részemet, ám az előtte eltöltött néhány óra alvás, az esti hidegben sokkal, de sokkal pihentetőbb volt, mint Ylore-ban való bujkálásaim idején. Itt nem tartottam, hogy az engem kutatók rám találhatnak. Rhys után voltam soros az őrködésben… és bár nagyon csábító volt, hogy végig tapogassam alvó társaim zsebét, egyelőre nem tettem semmit. Inkább csak fel-felbámultam a tiszta égboltra, melyet apró fehérarany szemekként világítottak meg a csillagok. A hold sápadt fényében persze a minket körülvevő homok egészen fehérnek hatottak. Már-már nehezemre esett eme káprázatot magam mögött hagyni és Deedrát felrázva visszatérni a bóbiskoláshoz. Lelkem persze gyorsan megnyugodott, hiszen a testem még bőven fáradt volt. A tűz mellett pedig az esti hidegtől átfázva gyorsan el is nyomott az álom.
A reggel a pihenés ellenére is meglehetősen nehézkesen indult. Nyúzottan ültem fel, hogy kidörzsöljem az álmot a szememből, de a talpam húzódása aligha volt többé zavaró. A csizmában pedig már kellemetlennek sem éreztem a járást.
– Szebb reggelt… – dünnyögtem oda a többieknek éppen csak kinyílt szemmel és próbáltam úgy tenni, mint aki segít, valójában, ahogy nyúltam volna bármiért, a mozdulatközben elnehezült szemhéjjal dőltem előre. Valaki vagy elkapott, vagy magamtól tértem észhez, ki tudja, mindenesetre megráztam a fejem. Magamnál kellett maradnom, habár a korán kelés aligha volt erősségem és ezt mások is egyértelműen láthatták.
– Nincs valamid, ami magamhoz térít? – kérdeztem még mindig a szemeimet dörzsölve a varázslót, ahogy odasétáltam hozzá. – A talpamat meggyógyítottad, bizonyára értesz az ilyesmihez. – Suttogtam és megint lehunyva a szememet a vállának támasztottam a homlokom, hogy ott folytassam az alvást.
Nem állhatunk persze így sokáig, mert mind inkább világosodni kezdett az ég alja, annál nagyobb lett a mozgolódás a táborban. Nem válaszoltam ugyan Raab kérdésére, de részemről indulhattunk, amíg valamiben meg tudtam támaszkodni. Persze sejthető volt, hogy némi mozgás után majd lesz alkalmam alaposabban megébredni. Valahogy a többiekkel együtt odakeveredtünk a karaván elé, mint valami felvezető sereg.
Az ébresztő azonban nem a séta volt. Nem. Valami emberforma, ám annál sokkal bizarrabb teremtmény a baloldali sziklák felől előbukkanva. A pikkelyes bőrre megborzongtam, de csak nyeltem egyet, nem óhajtottam félelmet mutatni. Egy két lábon álló gyík, ágyék kötőben… végül is mi baj lehetne? Egyedül volt mi meg… hát páran. A sziszegése meglehetősen hangos volt, de emberi. Emberi szavakat használt, még ha kivenni nehéz is volt.
– Na jó, ez őt akarja… – böktem a fejemmel hátra felé, remélve, hogy jól értettem a szavakat. És nem. Nem akartam odaadni a pénzes zsákomat. - Szóval vagy megöljük, vagy nemet mondunk és akkor idehozza egy alapos reggelire a barátait...



Deedra Gindrian, Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
94
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 03, 2022 6:23 pm

Mynzashi Zsiványok
A vacsora kissé fűszeresen ér véget Rhysand és Deedra röpke szócsatáját követően, azonban Raab egy percig sem bánja a csípősebb hangulatot. Egyrészt nincs olyan Mynzashban, akit a forróság ne tüzelne fel, másrészt őszinteségről árulkodik a viselkedésük. Szívesebben veszi két morgolódó társaságát, mint valakiét, aki csöndes mosollyal szegné a torkát éjszaka. Közben Naken is enyhülésre lel a fájdalmaiban a varázsló által készített italnak köszönhetően, így hát, mire álomra hajtják a fejüket, különösebb panaszra egyiküknek sem lehet oka. Igaz, a kalandorok az őrködést nem beszélték meg, ám aggódni nem kell, Raab tesz róla, hogy mindenki kivegye a részét a virrasztásból. Két órát, nem többet vár el fejenként a négy kísérőjétől, hiszen másnap korán, még napkelte előtt szeretne útnak eredni.

***

Rhysandé a szerencse, hogy az első két órát felügyelje, viszont azon kívül, hogy megállapítja, piszkosul hideg kezd lenni az időjárás, más érdekesség nem köti le a figyelmét. A tábortűz mindenesetre melegíti, és éjjelre kaptak takarókat is Fizaimtól, hogy ne fagyjanak halálra. Továbbá, mivel a varázsló érkezett egyedül felkészületlenül, számára fekhelyet is biztosítottak a kísérőknek felállított sátorban.
A következő két órában Naken figyelheti a páratlanul tiszta égboltot, és a hold fényében különösen világosnak ható homokbuckákat - már amennyit láthat belőlük a sziklák közül. Őt Deedra követi a sorban, aki bár néha-néha furcsa sziszegő hangokat hall, inkább tűnődik el azon, a maradék két órára van-e értelme visszafeküdnie aludni? Végül győz felette a józan belátása, avagy az utolsó két órában Arthus egyedül őrködik. Már amennyire őrködésnek lehet nevezni a bóbiskolását, ami megmagyarázhatatlan fáradtságának és rossz közérzetének köszönhető…
Raab közel sem boldog, miként hajnalban neki kell keltenie, ám látva a sápadtságát, a könnyed gyümölcsökből álló reggelijüket követően rögvest a szabad tevére utasítja. Kész szerencse, hogy Nakennek nincsen szüksége a málhás állatra, hiszen jó hatással volt rá Rhysand enyhítője és a karaván által kínált kenőcs. A talpai már csak éppen, hogy húzódnak, de érezhetően nem fognak gondot okozni a kutyagolásban.
Ki frissebben, ki nyúzottabban segédkezik hát a tábor elbontásában és a tevék felkészítésében az útra. A nap még valóban nem kelt fel, így az éjszakából hátramaradó hűvös határozottan borzongatja a bőrüket. Könnyű elfelejteni az előző nap forróságát a hidegben dideregve, pedig néhány óra múlva vissza fogják kívánni az esti órák klímáját.  

***

Az ég alja éppen csak világosodni kezd, mire a készülődéssel végeznek, s itt létüknek billogja nem több marad, mint a táborhelyről felszálló füst, illetőleg a homokba süppedő talpaik nyomai.
- Amennyiben mindenki készen áll, indulunk! - jelenti ki Raab, a karaván elé engedve a még talpon lévő kísérőit. Hogy ösztönből fakadt-e a cselekedete, nem tudni, mindenesetre a következő momentumokban sűrűn kezdi áldani magában a lélekjelenlétét, ugyanis a bal oldalukon húzódó szikla tetején hirtelenjében egy emberszerű lény bukkan fel.
Deedra - s a többiek - ismét sziszegést hallhatnak néhány méterre a haladási irányuktól, de vélhetően mindenkit jobban leköt a váratlan jelenség, aki jobban megnézve bár két lábon áll és a felépítésében emberre hasonlít, igen csak távol áll a fajtájuktól. Bőre zöldes, pikkelyek borítják, feje pedig akár egy nagyra nőtt gyíké. Fülek és haj helyett szarvszerű kinövések ékesítik a feje búbját, míg a nyakán fehér színű, részletgazdag tetoválás fut végig. Ágyékát ruha fedi, alkarjait keményített bőr, s míg oldalán sarló nyugszik, addig karmos ujjai között egy pajzs és egy dárda.
- Fissszaim… Adni át nekem – szólal meg aztán váratlanul a maga sziszegő, elnyújtott hangján, a távolság dacára meglehetős erővel. Aki bármit is konyít a gyíklényekhez vagy hallott róluk, tudhatja, hogy kölcsönös kommunikációra velük még nem volt példa a történelemben, ám ez az egyed határozottan ismeri a közöst. - Adni át, éssz másznak nem lenni bántódász.

« Karaván út térkép •  Zene; Fremen, Pt. 1 • credit; »

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
514
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 02, 2022 11:19 pm
Mynzashi zsiványok
Már – már kezdtek örülni, hogy újabb ismeretekre teszek szert a Deedra által, hisz ránézésre és abból a pár agresszív elejtett szóból, arra a következtetésre jutottam, több vidék pora szárad már ruháján. Csalódottság nem, de némi zavar kiül ábrázatomra felelete hallatán. – A közöst is, szót értesz talán más fajokkal is? – még ekkor nem is sejtem, hogy locsogásom feleslegesnek véli és sérti csinos fülét, ezért bátorkodom újabb kérdés lehetőségével élni. Meglehet, csupán én vagyok ki Raab történeteit úgy hallgatja, mint csillogó szemű gyermek anyja szavait, ám ez engem, cseppet sem zavar. Az újabb információkat elraktározom tudásom fájának egyik rügyező ágára. Lehelyezve magam mellé a bögrét veszem át a kendőt, s egy fejbiccentéssel és egy mosollyal köszönöm meg a puha kéz gazdájának. Szavaim nem okító jelleggel gyöngyöztek le számról, csupán véleményem s saját gondolatom osztottam meg, ahogy itt mindenki. Váratlanul ér a lány harciassága, s a pillanatnyi megrökönyödés után apró ráncok gyűlnek homlokomon. – S neked, mindig olyan a képed, mint, aki savanyú almába harapott? – vonom fel szemöldököm egy röpke pillanatra. - Neked tudálékos, másnak kellemes beszélgetőpartner. Elnézésedet kérem, amiért nem vagyok süket és vak a világ dolgaira – néhány pillanatra felhagyok a kendő széthajtogatásával és az ölembe engedem. – Nem csak a penge élezése a fontos – oldal pillantást vetve Nakenra, igazat kell adjak neki. – Nem akartalak hitedben megingatni s letéríteni az útról, melyet őseid tapostak ki számodra – akár bocsánat kérésnek is veheti, nem szándékozom senkivel az út hátralévő részében acsarkodni, hisz eljöhet, az az idő mikor egymásra leszünk utalva, ám nem hagyom,- ahogy talán ő sem – hogy szabad vélemény kinyilatkoztatásomban korlátozzanak. Ezzel annyiban is hagyom a dolgot, és tovább folytatom a fájdalom enyhítésére szolgáló ital elkészítését. Az ylorei bár próbálja titkolni fájdalmát, arca eltorzulása elárulja.  Nem különben könnyedebb téma fújja el fejem felől a bosszúságot. - Megértem aggályaidat Deedra. Remélem, idővel rászolgálok bizalmadra – viszonzom mosolyát, s bízom benne kipattant ismeretségünk bimboja. – Sokkal szebb vagy így – jegyzem meg, még mielőtt Nakenre emelném tekintetem. – Minden megoldható, minden – cinkos pillantásom sunyi görbület kíséri ajkam szegletében. – Nem tagadom, szívesen meghallgatom, miféle homokvárat is építenél…de előtte ezt elveszem – emelkedek kissé meg, s veszem ki kezéből a bornak nyújtott bögrét, s helyezem rá a kendőt és szórom rá a virágokat, s öntöm rá a felforralt vizet. – Attól tartok engem nem vezérelt sem az aranyló homok végtelenje, sem pedig szerettem fellelése, véletlen, egy szerencsétlen baleset következménye, hogy itt vagyok. Egy teleport kristály hozott ide. Most bor helyett be kell érned, ezzel.




#felhasznált enyhítő thyma

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Kalandmester Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 02, 2022 9:39 pm

Mynzashi Zsiványok
- Ne tévessze meg az árnyék, amit vetnek, s a magasság, amelyben repülnek – pillant a sárkányról Deedrára Fizaim. - Legfeljebb egy gyermek, ki megférne rajtuk – jegyzi meg két falat között, és noha őt is meglepi az evirani lány kijelentése, a varázstudó megelőzi a kérdésével, amelynek hozománya egy, a megállapításnál is zavarosabb felelet. Legalábbis a mynzashi férfi nehezen tudja követni, végtére is mit tud a sárkányokról a barna hajú leány. Rhysand kérdésére ellenben visszafogottan felnevet, a feleségei kisebb bosszússágára.
- Többször tűnnek el a városkörnyéki településekről haszonállatok, a távolról hallatszódó üvöltésük is elváltozik, elvékonyodik, na meg, ha egészen közel sikeredik kerülni hozzájuk valakinek, látni a hasukon a változást. No nem úgy, mint a mi asszonyainknál, hanem mintha áttetszőbbé válna a bőrük és halovány pirosas fényben játszana. Állítólag tűz fortyog benne, amivel melegítik a tojásokat -  osztja meg a vidék őslakosai által megfigyelt jelenségeket, még mielőtt Khaziirire terelődne a beszélgetésük fonala. Nem lepődik meg különösebben azon, hogy a külhoniak számára furcsaságnak hat egyetlen isten gondolata, ahogy azon sem képed el, hogy a varázsló szerteágazó tudásával ad logikus és érthető feleletet - olyasmit, ami a kétistenhitűeknek is bólogatásra adhatna okot. Deedra mégsem teszi, s bár az önkifejezésének sértő módjával nem ért egyet, meghagyja a helyzet lerendezését kettejüknek. Ellenben félretéve a kiürült edényét, biccentéssel jelzi Rhysand számára, hogy már is pótolja az ígéretét illető hiányosságot. Az asszonyainak kezén keresztül végül egyszerű, fehér kendő jut az ifjú mágushoz. Láthatóan nem drága kelme, ám ahhoz sem férhet kétség, hogy meg fogja szolgálni a feladatát. Mihelyt pedig ezt letudják, a karaván többi tagja lassan alváshoz kezd készülődni, leszámítva Raabot, aki érdeklődéssel hallgatja kinek bővebb, kinek kurtább elbeszélését. S persze a varázslatot is úgy figyeli, mintha soha nem látott volna hasonlót – talán így is van.
- Ha nem lesz jobb holnapra a lába, Naken, utazhat a nap java részén a szabad tevénken – ajánlja aztán fel, amíg minden bizonnyal épp a férfi lábára készül gyógyír a csapatuk szakértőjének gondoskodásában.

« Karaván út térkép •  Zene; Fremen, Pt. 1 • credit; »

Deedra Gindrian, Rhysand Earhgaze and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
514
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 02, 2022 8:39 pm


A varázsló társasága talán Deedrát viselte meg jobban, engem kevésbé. Mármint igazán jópofa volt, ahogy erről-arról tudálékos stílusban kifejtette a véleményét. Ilyen alakok is vannak, a beszédük képes elaltatni az embert, ám a Raabtól kapott bor egész másfajta hatással volt rám. Kicsit, mintha még élénkített is volna. Még kortyolgattam belőle, ahogy varázsló cimbora kérésemnek eleget téve éppen varázslatba kezdett. Már-már úriembernek hatott... olyannak, amilyen én még csak megjátszani sem tudtam, hiába vagyok kifejezetten jóképű a koszos ruhák ellenére.
A csevegés tova' terelődött, hogy mégis ki honnan s miért érkezett a vidékre. Tetszett ez az irány. Ha az ember ki akar rabolni valakit, tegye akármilyen furfangos módon is azt, ismernie kell azt, akit meglop. Én pedig minden alkalmat kész voltam megragadni, hogy valamiféle vagyonkát kanyarítsak még magamnak az ő kárukra. Deedra zárkózottsága nem lepett meg.
- Micsoda titokzatos nőszemély. - Állapítottam meg és próbáltam nevetni, de talpam kínzó, húzódó fájdalma miatt furcsa, torz szisszenésre sikeredett leginkább. Végül még is csak folytattam, remélve, hogy a hókuszpókusz időben sikerrel jár és megkapom a fájdalom múlasztóját.
- Na, de most egy csapatban játszunk, csináljuk szépen - kezdtem, mikor már azon agyaltam, miképpen forgathatnám a szavakat úgy, hogy egyszerre származzon belőle előnyöm és legyen mégis biztonságos határokon belül. - Ylore városából érkeztem. - A történet ezen része hazugság volt. - Már rég vágytam valahova egzotikusabb helyre... itt meg bőségesen lehet homokvárat építeni, ami nem utolsó szempont. És ha már korábban említetted, Rhys barátom, szívesen haza is vinnék egy ilyen nemes teremtményt- böktem a teve felé a kezeimmel.
- De ne csak rólam fecsegjünk. Tudom érdekes vagyok, szó se róla - legyintettem kaján vigyorral a képemen, majd felemeltem a kezem, jelezve Raab valamelyik emberének, hogy kérek még bort. - Te mégis hogy keveredtél ide s miért? - Fordultam ismét varázslónk felé.



Deedra Gindrian, Kalandmester and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
94
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Karaván út - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Mynzash-
Ugrás: