Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mynzashi kikötő KaDiPE5
Mynzashi kikötő KaDiPE5
Mynzash
a place without expectation
"A sivatag nem arról híres, hogy kíméletes lenne a látogatóihoz, és ez a szélfútta dűnék esetében kifejezetten igaz (...)"

Hamarosan...
●●●●●●●●●●●●

  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
11 Hozzászólások - 22%
Kalandmester
7 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
6 Hozzászólások - 12%
Folrandír Ceilteach
5 Hozzászólások - 10%
Veleris
4 Hozzászólások - 8%
Krónikás
4 Hozzászólások - 8%
Arthus Nendrac
4 Hozzászólások - 8%
Ivy Reaves
3 Hozzászólások - 6%
Naken Forerion
3 Hozzászólások - 6%
Thora Haleye
2 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Forróság havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Valamelyik reagod tartalmazza a következő szavakat: analfabéta, cickafark, inventárium. Mindhárom szónak egyetlen reagban kell szerepelnie!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Mynzashi kikötő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Yesterday at 9:58 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   Arthus ,  Ivy ,  Naken  • szószám: 325 • Öltözet • Credit: »
A
Kérdésemre adott válasza előtt összevonja mellényét, és felel cseppet sem bizakodóan.
Számomra inkább kellemes volt egy a kevéske kis szél is.
- Oh. – Szólok ennyit csak.
- Reméljük igazat beszélsz uram. – Teszem hozzá csak úgy, bár miért is hazudna. Ám szavak, amiket hallottam nem voltak biztatóak.
- Én megyek. – Vonok vállat, ha meg kell halni, akkor elkerülhetetlen. Már nem félek a haláltól, inkább félem azt, hogy elragadja ismét valamelyik szerettemet.
kijavított, bár nem vettem tolakodásnak, hiszen tekintetében nem volt rosszszándék, azonban semmit nem tudtam erről a helyről. Itt lesz az ideje azonban megismerni. Nem feleltem semmit, akkor nekem itt a helyem, bár elég hosszadalmas az út négy-öt nap.

A dolgok ott kezdenek érdekessé válni, amikor egy másik is csatlakozik. Turbános pillantásai elnézést kérőek voltak, szemem rajtuk tartottam, s úgy próbáltam kitalálni mi is lehet ez az egész.
- Elég nekem ennyi. – Mondom ezt a torok szegésre, halkan magam elé, talán alig hallják, majd keresztbe fonom mellkasom előtt a karom. Igazat adok a másik férfinak, aki köszörülgeti itt a torkát. Bizony itt kellene valami plusz összeg, azonban mit ér a pénz, amikor már a hulládat zabálja valami sivatagi lény.
Oly sértetnek látszott, a plusz összegre és tényleg úgy tűnt, hogy alig van pénze, hogy elutasítottam.
bMondom, majd lépek hátrébb alig észrevehetően, hogy kezembe ne adja.
Hiába Nulporti életem, még mindig az Evirani vérem az, ami erősebb bennem.

Nyelvembe haraptam, ahogyan a fiatalabb nem tetszését fejezi ki, majd félre biccentettem a fejem és szikrát vető pillantást vetettem rá.
- Úgy érzem, jóban leszünk. – Mondom, majd várom, hova menjek, üljek, vagy mit is csináljak.
- Én megyek! –  Ismételem el még eltökéltebben, - de nem hangosabban - remélem nem leszek egyedül. Bár a pénz hmmmm..
- De tisztázzuk, ha ezek nekem jönnek, többet kapok? – Mosolyodom el, majd mutogatok rájuk hamar.
Arcomról a mosoly hamar leült persze, és ujjaim is hamar végig táncoltak a többieken. Arthus tán az egyetlen kit még megtűrök magam mellett, de a többi..Na majd elválik.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Yesterday at 9:20 pm

Mynzashi Zsiványok
Újabb, vad széllökés támad a kikötő főterén, amely magával hordozza a tajtékot vető hullámok frissítő páráját is. Raab egy momentumra a szemeit hunyorítja, és összefogja magán a mellényét, majd csak aztán szól, mihelyt némiképp lecsillapodik a levegő virgonc tánca.
- Volt, persze, hogy volt – bólint Deedrának, dacára annak, hogy a társa, Naken elég jelentőségteljesen kísérelte meg a lány tudtára adni az egyértelműt. Közben Arthus is hozzáteszi a beszélgetéshez a maga frappáns összegzését, és némán mért feltételezésével szemben az ő kíváncsiskodása sem marad őszinte felelet nélkül.
- Finom kelméket, jó uram. Olykor bort is viszek, ha érkezik a kikötőbe Qerilyanból minőségi portéka, de ez alkalommal nincs más áru – persze, hogy a bő lére eresztett válaszból mi maradt ki, ha egyáltalán kimaradt bármi, képtelenség megállapítani. Aztán ismét Deedráé a szó, így a férfi a sötétbarna, egyébként barátságos tekintetét türelemmel az övébe fúrja.
- Az egyetlen, hölgyem. Qiesea a fővárosunk és egyben az egyetlen városunk is. Mint említettem, négy-öt napnyi az út oda – magyarázza készségesen. - A továbbiakról szívesen mesélek az úton, feltéve, ha vállalják a kíséretünket – teszi hozzá éppen akkor, amikor az egyik embere is tiszteletét teszi a társaságukban.
Feszült susmorgásuk nem marad észrevétlenül, és Raab kisvártatva bocsánatkérőn pillant végig a kompánián, amiért így kizárta őket a diskurzusból. Bár tény és való, még nem számítanak a megbízottjainak.
- Egy karavánnal, tegnap indultak útnak. Jó eséllyel banditák voltak, de azok ritkán szegik a kereskedők torkát. Hovatovább, általában csak azokra támadnak, akik nem rendelkeznek kísérettel, de Yasim barátom sose lenne ilyen óvatlan… – csóválja meg a fejét, mielőtt egy gondterhes sóhajt eresztene a világnak. Láthatóan készülne elmerülni töprengő gondolatai között, viszont Naken kérdései megakasztják az aggódásban. - Ahh, qerilyani népek… Ha nem volna semmi közjáték az úton, élelemért és fizetségért élveznék a társaságunkat, amíg eljuttatjuk magukat a városba – morran fel kissé sértetten, amiért rögtön a zsebét kutatják. - Legfeljebb öt ulron fejenként, amit még nélkülözni tudok – ereszti le a vállait megadással.
- Őket bérelnéd fel? Pff, menjenek akkor a folyóhoz, aztán hajóval, majd fizetnek az útjukért – fejezi ki a nem tetszését a fiatalabb alak is, de Raab hamar leinti az elé emelt kezével. Láthatóan nem fűlik a foga a szócsatához, éppen elég jelentős a forróság anélkül is, hogy a fejüket tüzelnék feleslegesen.
- A sivatag a legnagyobb veszély. És olykor banditák bukkannak fel, de talán a tegnapi kapásukkal megelégszenek. Nos, hogy döntenek? Délidőre árnyékos helyet kell találnunk, és ha nem indulunk most, lesz nagyobb bajunk is néhány tolvajnál.

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian and Folrandír Ceilteach Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
440
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 06, 2022 9:29 am


Mynzashi Zsiványok
« taggeld;    @Arthus Nendrac  @Deedra Gindrian   @Ivy Reaves   »
Merész gondolat volt, hogy egy egész utca vált volna szektássá, minden esetre elvigyorodtam a szakállas szavaira. Vicces gondolat volt ez egy Tur nevű fickótól. A gondolat persze gyorsan tovaszökkent, ahogy az ismeretlen alak odalépett hozzánk és bár büszkeségem, hogy saját fegyverrel rendelkezek, láthatóan neki semmit sem jelentett, az ajánlat természetesen érdekelt - elsősorban kíváncsiságom okán. Ennek is csak a méret számított, klisés barom volt, semmi több. A büszkeségemet felülírta az éhség, mert természetesen az fogott meg leginkább a szavai hallatán, habár az ulron is jól hangzott volna, de rendszeres étkezésben ritkábban volt részem.
A sötéthajú nő kérdéseire megköszörültem a torkomat. Ha nem lett volna példa támadásokra, lényegében nem is merülhetett volna fel benne a kérdés, hogy kísérőket toborozzon maga mellé ez a Raab fickó. Már ott volt a nyelvemen a következő kérdés, ám mielőtt még feltehettem volna, a hátunk mögül lépett ki valaki, közelebb hajolva a kereskedőhöz. Fiatalabb férfi volt nála és ahogy sutyorgott neki, az arckifejezése gondterheltebbé vált. Szűkre húzva szemeimet figyeltem, ahogy emelkedett hangon azt kérdezi, végeztek-e valakikkel vagy valamikkel. Lop vagy Tur kérdése is eszembe ötlött, ám megelőztek annak feltevésével. Ráadásul a sutyorgás után, nem is igazán ez érdekelt.
- Kikkel... vagy mikkel végeztek? - kérdeztem és beletúrtam a hajamba, félig-meddig a mozdulattal kivillantva a hegyes fülemet. - Uram, ha az utunk különösen problémás lesz, úgy vélem illene hozzácsapnia a díjazásunkhoz némi veszélyességi pótlékot... - szólaltam fel mindannyiunk nevébe. Ha a hírek a közös utazásunkat érintik, az életemért huszonöt ulron édeskevésnek tűnt.
- És ha már itt tartunk... - ismételten megköszörültem a torkomat. A száraz melegtől egészen kaparni kezdett, hiszen nem ittam egy korty vizet sem, mióta leléptünk a hajóról. Ez az időjárás nem volt hozzám való. - Egészen pontosan milyen veszélyek leselkedhetnek ránk?
Talán csak egy mocskos tolvaj vagyok, de nem óhajtottam meghalni... főleg nem huszonöt ulronért és némi ételért. Fiatal voltam és persze gyönyörű férfiember, amit kihasználatlanul hagyni kár lett volna. Tudni akartam mivel állok szemben, mielőtt rábólintottam volna, mert lehet akármilyen csicsás tőröm, ha bánni nem tudok vele elég biztosan... és nem, az sem életbiztosítás, hogy beállok Lop mögé, ha ránk támadnak.



Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
21
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 04, 2022 12:32 pm
MYNZASHI ZSIVÁNYOK
Mindenki
E
gyelőre hallgattam, és figyeltem. Egészen addig, amíg ki nem mondta a jussunkat. Csing-csing.
Deedra szinte rázúdította a kérdéseit, nem irigyeltem a csókát. Mikor lett a kislány ilyen lelkes?
Még mielőtt szóltam volna, egy újabb, cseppet sem bizalom gerjesztő tag libbent be köreinkbe.
"Végeztetek velük?"
Az szép.
Némán sóhajtottam fel, éreztem én, hogy lószaros a lepény, máskülönben a verebek se repülnének rá.
- Tehát fejenként huszonöt ulron, és az út alatt földi javakkal is szolgálják a csinos seggünket, értem - összegeztem tömören, lassan és türelmesen a hallottakat, továbbra is a bárdom nyelén nyugtatva a kezem.
- Szabad megkérdeznem, mit szállít, amiért ilyen fizetség dukál?
Tisztában voltam azzal, hogy elutasító és/vagy akár esetleg hamis választ is kaphatok, de jómagam tisztességes fényben akartam feltűnni. Olyan emberként, aki körültekintő, megbízható, megfontolt. Akire szívesen rábíznak akár értékesebb rakományokat is. És aki még véletlenül se rabolt ki egy karavánt a múltban. Hehe. Az remek fogás volt.
Persze, az ulron se hangzott rosszul, nem sok, nem is kevés, elég ahhoz, hogy szerényen elboldoguljunk, amíg a végére járunk, mi a fészkes fene történhetett Nykonnal. Aztán Deedra balra, én jobbra. Ez volt a legjobb, ami eszembe jutott, hiszen nem maradhatok vele végig. Egy alkalmas pillanatban neki is tálalom majd valahogy mindezt.
Köröznek az istenek szerelmére. Még a végén őt is megöletem, meg magamat is, aztán leshetek, mert Nykon másodjára is megöl. És egyébként is talpraesettnek tűnt. Nem vagyok én gardedám.




Deedra Gindrian, Nykon Gindrian and Kalandmester Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
435
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 8:57 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   Arthus ,  Ivy ,  Naken  • szószám: 355 • Öltözet • Credit: »
A
cukorbogyó, ahogyan olyan kedvesen Arthus elnevezte elárulta a nevét. Én pedig úgy tettem, ki nem figyel a jelekre, hogy érdeklődik irántam. Egyelőre hiába mindenki a nevét, n még rejtve maradtam, de ez inkább lustaság, mint sem titokzatosság.
„Szektások” mondta Arthus, amit megint olyan kijelentéssel morogta, hogy ismét egy mosolyt kellett vissza nyelnem.

Kérdésem azonnal ösztönösen bukott ki, úgy érzem Nulpot mély nyomott hagyott benne, de láttam azt, hogy ez a kérdés nem csak nekem fogalmazódott meg a fejemben. Naken is – kinek a neve oly hasonló egykori kedveseméhez – ezt a kérdést tette fel. Kis tőrjét paskolgatta finoman, mire látható mód kételkedés ült a szemeibe. Vagy tán ismét a délibáb, és képzelek.
A morcos luvnya morgott valamit, hogy azt hiszem mellékes, ezt mondhatta.
Arthus nem szólt, csak hallgatott, kissé furcsálltam. Azt hittem ugrani fog a lehetőségre, hogy pénzt szerezhessen.
- Nem is dolgozom ingyen. – Vetem oda félvállról, s fonom össze a karom. Na igen, valamiből meg kell élni nekem is főleg, hogy nem tudom mire lesz szükségem az utamon, ha apám valóban bajba keveredett.
- Megteszi. – Vágok egy elégedett arcot, és félre biccentem a fejem.
- Volt már példa rá? – Kérdeztem. Aggodalom nem hallatszódott a hangomban, csak a gondolataimban járt, hogy még is mi lehet a sivatagban. Hallottam Evirani rém meséket, de nem tudom igazak e.
Körbe pillantok még egyszer, hogy vajon ténylegesen vár e valaki. Mi lesz apámmal? Hogyan fogom megtalálni?
- Ez a város messze van? Legközelebbi vagy legnagyobb? Mit kell tudni róla? – Tettem fel egy személyes kérdést, hiszen ha vele tartok, akkor talán meg is érné nekem. Lehet ott lesz a férfi, vagy apám. Azonban, ha nem is, akkor legalább kutakodhatok, és többet megtudhatok, mint itt állok.

Alig kérdésem után mögöttem egy másik férfihang szólal meg, s a másik férfihoz lép. Ez sem az én emberem. Fiatalabb, s olyan rongyosabb volt. Na szép, biztosan lesz fizetség?
Sutyorogni kezd a másiknak, összevont szemöldökkel kémlelem, és próbálok meghallani valamit.
Semmit nem sikerült elkapnom, de az első férfi arca komorrá, majd gondokkal telivé válik.
- Minden rendben? – Kérdeztem értetlen arccal, mikor meghallok egy mondat foszlányt.
„Végeztetek velük...?...”, oh az istenekre, nem azt mondta nyugodt kis túra?  







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Ivy Reaves and Arthus Nendrac Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 8:10 pm

Mynzashi Zsiványok
Naken torok köszörülésére Raab vet egy szkeptikus pillantást a korábban már felfedezett tőrre, amely lássuk be, érthető mód törpül a férfi szemében két rövidkard és egy jelentőségteljes csatabárd társaságában.
- Kész szerencse, hogy mind fel vannak fegyverkezve – bólint aztán, visszaegyengetve a vonásaira udvarias voltát. - Reméljük, az úton ennél kevesebbre, vagy ennyire sem lesz szükségünk, jó uram – kínálja még a szavakat az ylorei zsiványnak, mielőtt a figyelmét egyrészt Arthus kiállása, másrészt Deedra kérdése ragadná magához. Aztán, mielőtt szólhatna, Naken és Ivy is hozzáteszi a maga megjegyzését a témához, amit láthatóan cseppet sem bán a mynzashi férfi.
- Örömmel tölt el a harcos hölgy kalandszelleme – bólint az egykori kalóznak, akit láthatóan nem az esetleges javak mozgatnak meg a karavánhoz való csatlakozáshoz. - De érthető a társai érdeklődése is. Természetest szolgálhatok némi fizetséggel, nem is várnék ingyen munkát – magyarázza készségesen, miközben egy újabb alak közelít feléjük. Fiatalabb, kevésbé tűnik tehetősnek, ám annál aggodalmasabbnak. Arthus miként inkább a megfigyelő szerepét tölti be, s talán még Ivy is kiszúrhatja magának a Deedra és Naken háta mögül közeledőt. - Összesen száz ulront tudnék négyüknek kínálni, és elemózsiát a körülbelül négy-öt napos útra. Általában eseménytelenek szoktak lenni az utazásaink, ám egyszer fukarkodjon az ember a hozzáértő kísérőkön, s bizton megtörténik a baj – sóhajt fel úgy, mint aki már a saját bőrén tapasztalta a sors kíméletlen fintorát. Aztán az ismeretlen is megérkezik melléjük, akinek ha nem állják útját, sűrű bocsánatkérések közepette rögvest a kereskedőhöz lép. Csöndesen sutyorog neki, úgy, hogy ne hallhassa más, azonban az arckifejezéséből és Raab gondterhelt homlokráncolásából lehet arra következtetni, hogy a hírek nem kimondottan rózsásak.
- … És végeztek is velük...? - kérdezi valamivel emelkedettebb hangon az idősebbik férfi, egy momentumra elfeledve, hogy társaság is akad a környezetében.

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian, Ivy Reaves and Arthus Nendrac Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
440
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 2:33 pm
MYNZASHI ZSIVÁNYOK
Mindenki
B
iccentettem a nyálgépnek, ahogy bemutatkozott, bár a nevét nem jegyeztem meg, valószínűleg úgy se szólítanám rajta.
Ott álltam tehát két névvel a zsebemben, egy piperkőccel, egy cseppet sem kézséges hozzáállású hölggyel, és a legjobb barátom lányával az istenverte ismeretlenbe. A szituáció bizarr volt. A kikötő és a part teli barna képű emberekkel, akik úgy néztek ki, mint akik egy tököt húztak a fejükre: ostobán.
Amikor hirtelen elnémult a morajlás, ami eddig lépteinket és izzadságcseppjeinket kísérte ebben az átkozott melegben, alig láthatóan felvontam a szemöldököm.
- Szektások - mormogtam Deedra kérdésére, akit legalább annyira meglepett a dolog, mint engem. - Gondolom. Vagy rosszabb. Nem akarom tudni - tettem hozzá gyorsan a bajszom alatt mormogva.
Fel kéne szívódnom. De nem tehetem. Nykon és Deedra miatt nem. A picsába.

Egy olyan vászontökös lépett oda hozzánk, miután kellően megnézett minket magának. Nem volt ez nekem szimpatikus.
Deedra kérdezett először, lényegre törően. Na ezt már szeretem, nem kell itt szarral gurigázni. Én inkább nem szóltam, kiállásommal erősítettem az álláspontot, kihúztam magam, tenyeremet a csatabárdom nyelén nyugtattam.
Közben folyamatosan lattolgattam a lehetőségeket, amiket még azelőtt tudtunk megtenni, hogy puhára pácolódnánk a saját levünkben ezen az istenverte helyen.
Ha Nykon valóban bajban van, segítenünk kell, de ez pénz nélkül nem megy.
Ha Nykon nincs bajban, és mindez átverés, akkor is szükségünk van pénzre, hogy boldoguljunk.
Ahhoz is ulron kell, hogy felszívódjak, hátas, málhák, víz, étel. Lophatnék is, de... Kerülnöm kéne a feltűnést, ugyebár.
Mindenesetre, a választól függött, hogy döntök. Ha tud elég jót ajánlani, elgondolkodhatok, megéri-e, hogy a csizmám teli menjen homokkal. Mondjuk, már így is teli van. Utálom a homokot.





Deedra Gindrian, Ivy Reaves, Folrandír Ceilteach and Kalandmester Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
435
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 7:44 pm


Hátrább húzódom, követve a sirály röptét, mikor a szárnya majdnem kivájja a szemem - és ezzel a majdnemmel meg is ragadnám az alkalmat, hogy ellépjek a társaságtól és felszívódjak, de az öblös kondulásra, ami bejárja a tájat, mégsem mozdulok. Valami vallásos felhang akasztja meg a zsibvásárt, bár nem értek hozzá, úgy tűnik, illő magukba szállni, úgyhogy kivárom ezt a néhány csöndes pillanatot a kompániával, ha már ennyit jelent a helyieknek. Sok mindent láttam életemben, ilyen hirtelen transzba zuhanó népet viszont soha, azt ami késik, nem múlik; merem remélni, hogy nem tévedek be semmiféle szent épületbe, ahol ugyanez a holtidő félórára rúg. Ráérek az ilyesmire, ha érdemes.
Például, ezek a Fizaim-szándékú manusok miért nem verekedik ide magukat hamarabb? A többhetes összezárás után felüdülés lenne egy szűk tagú karavánon utazni, erre azon üzletelők között járathatom a tekintetem, akikkel egy kis szerencse nyomán még mindig nem válhatnak el az útjaink - Qiesea az a hely, amin én nem rágódnék ennyit, ha az arcomba tolják, de tény, hogy a feltehetőleg csóró, ám annál lelkesebb Naken zsebében nem lapul ott a megboldogult Hackney hozománya, amiből a túlvilágra ehetné magát.
- Mellékes - sandítok a két diplomatára felváltva, értendő ez úgy, hogy engem nem muszáj megvásárolni. Nem, nem a császárné vagyok maga, aki számát se tudja az ulronnak, de nem a zsoldért jöttem idáig. Ja. Lenyelem a békát a három fazonért, ha nem kell egy saját Fizaim után néznem. Minden perc örökkévalóság ebben a hőségben.

Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach and Kalandmester Kedvelték

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
728
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 6:05 pm


Mynzashi Zsiványok
« taggeld;    @Arthus Nendrac  @Deedra Gindrian   @Ivy Reaves   »
A hőség és az erős napsütés egyszerre értek kellemetlenül égetően. A nap a bőrömet akarta égetni, a forró levegő pedig minden lélegzetvétellel fájdalmasan, már-már perzselően száraznak hatott. Még meg is leptem magamat, hogy ilyen hátrányos körülmények között is képes volt korogni a gyomrom. Régen ettem, a hányinger és a szédelgés apróra húzta a gyomromat és bár még fehér voltam, mint a fal, éreztem az ürességet a hasamban.
– Már lejöttem a hajóról… – vontam vállat a sötétebb hajú nő kérdésére. Igen, igen, most már határozottan tudtam, láttam őt a is hajón.
– Cukorbogyó… – ismételtem meg a becenevet, amit a szakállas-varkocsos alak rám aggatott. Nem háborodtam fel, valójában még bájos is volt azokhoz képest, amiket korábban rám aggattak, így csak ravasz vigyort engedtem a képemre ülni. A férfi végül Lopturként mutatkozott be, miközben a két nő társalgott. Fura egy név volt, sehogy sem lehetett értelmesen becézni… a Lop és Tur is elég furán hangzott.
– Pompás név.
Megfogtam a kezét és erősen megszorítottam, míg végig néztem rajta. Elég ravasznak tűnt ahhoz, hogyha van is pénz, hát ne a nyilvánvaló helyekre rejtse, ám ezt a gondolatot egyelőre megtartottam magamnak. Hülyének tűnni mindenképpen hasznosabb volt idegen társaságban.
– Naken. – Mutatkoztam be. Nem volt veszélyes kimondani a nevemet, meglehetősen átlagos volt és nem voltam olyan hírhedt tolvaj, hogy már ennyiből felismerjenek. Legfeljebb a többi zsebmetszővel emlegettek egylapon Ylore falai között, ám az arcomat ott is ritkán ismerték fel. Az egyik nő neve hamar kiderült, ám a sötét hajúé nem, így kérdőn pillantottam rá, várva, hogy esetleg ő is megtisztel minket.
A város rezdüléseit figyeltem, ahogy ott álltunk. A népek zaja hangos volt, ám mintha egyetlen pillanat alatt vágták volna el, csend állt be. Valamiféle csilingelő hang előzte meg, aztán sutyorgás jött. Valami történt, de nem tudtam mi. Túl nagy volt a pillanatnyi csend, ami aztán feloldódott és visszatért a régi kerékvágásba. Mielőtt még szólhattam volna újabb hirtelenséggel ért egy hang. Ezúttal egy férfié, Raad Fizaimé – ahogy bemutatkozott – és természetesen munkát ajánlott az „egzotikus” idegeneknek. Itt határozottan mi voltunk azok.
Megköszörültem a torkomat és megpaskoltam a díszes tőrt az oldalamon. Jeleztem, hogy én sem vagyok azért elveszett, bár tekintete a társaság további tagjainak fegyverét vizslatta.
– Jól beszél – pillantottam a sötét hajú nőre. – Miféle fizetséget adna a szolgálatainkért? - Reméltem, hogy ételt és annyi ulront, amivel kihúzhatom egy darabig. Ez a hely idegen volt és veszélyes az előbbi csend furcsa feszültségét elnézve. Pénz nélkül életben maradni nem tűnt valószínűnek.



Deedra Gindrian, Ivy Reaves and Kalandmester Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
21
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 2:35 pm
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   @Arthus Nendrac ,  @Ivy Reaves ,  @Naken Forerion  • credit; »
E
l kellett mosolyognom, hiszen Arthus viselkedése olyan kellemesen hatott rám. Végre egy pillanatra mindent tudtam feledni, ami pár hónapja nyomja a lelkem, ám a mosoly csak addig tartott amíg a nőt meg nem pillantottam. Gondolataimban egy cikázott csak, talán ő is közéjük tartozott? Bár nem lehetek ilyen gyanakvó minden furcsa szerzetre. Kérdésemre furcsa kifejezést vágott, de még is felelt.
Nem volt olyan ismerős a név, mint gondoltam volna. Az arca azonban még mindig meg ragadt bennem, ahogyan a férfié is, de tudnám honnan.
Arthus hamis nevet mondott, magam még nem árultam el a nevem.
“A magam részéről…”, kezdett bele kellemetlenül a nő, végig mértem tetőtől talpig nem túl feltűnően. Igen csak önelégült, morcos luvnya. Megrágta az élet úgy hiszem, ha ennyire undorodik tőle.

A nap egyre jobban égette a bőröm,  a fekete holmi csak úgy itta azt. Ám a helyieknek ez olyan természetes volt, mintha csak levegőt vennének. Kiabálás, sürgés forgás.
Vigyáznom kell a pénzemre, a végén  meg ne lopjanak. Egy sirály pedig éppen közöttünk óhajtott elrepülni. Még a madarak is szemtelenek, ahogyan utána fordulok egy alak figyel minket. Vagy talán már délibábot látok? Netán az lesz az én emberem?
De nem bámészkodhatok sokáig, hiszen találkozom van, talán azzal az alakkal. Már éppen készülnék búcsút venni, amikor is…
Ám egy harang szó azonnal csendre kényszeríti az embereket.
- Mi a … ? - Kérdeztem körbe pillantva. Az emberek nyugodtak maradnak, így nem értem. Esetleg valami evést, mulatságot?
Mutatok az emberekre, és jelzem a “társaimnak”, hogy itt valami nagyon nem normális számomra. Mint, akiket a tél hidege ért, vagy csak sárba léptek volna, ám nem szabadulni próbálnak, hanem állnak.
-  Mi történik? - Kérdezem nyugodt és halkan, de attól még értetlen hangon.
Sutyorognak, mellkasukra teszik kezüket, fejüket lehajtva. Talán imádkoznak?

Olyan hamar vissza is tért az élet beléjük, hogy időm se volt reagálni.
“Elnézést..” kezd bele a férfi, magam pedig rögtön oda nézek. Vajon ő lenne, aki vár engem?
Itteni ruhát visel, és furcsa neve is van.
Balomon lévő kardom vizsgálgatja. Többiekre pillantok, hiszen nem tudom mi a céljuk, de nekem maradnom kellene. Ám lehet mégis igaza volt a megérzéseimnek, és átvertek, hiszen ez a férfi nem az a férfi.
- Miért érné ez meg nekünk? - Felelek egy kérdéssel. Már nem a kedves Deedra áll előtte, hanem az, akit Nulportban edzett az élet életre.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Ivy Reaves, Ezaras Azildor and Naken Forerion Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 11:29 am

Mynzashi Zsiványok
A kikötőben a meleg ellenére bőséggel folyik az élet. Kofák egymást túlkiabáló zajongása, a hajók legénységének nyers tréfálkozása és a tenger hullámainak mélyen búgó morajlása, ami aláfestés gyanánt szolgál a kalandorok röpke, incselkedő diskurzusához. Négyük között egy sirály süvít el aztán a következő momentumban, felkapva a tőlük néhány méterre fekvő standról egy nyers haldarabot, s ha netán utána pillantanak, észrevehetnek egy nyurga alakot, aki a tér lelkeit kémlelve többször is feléjük tekint. Nem kimondottan igyekszik leplezni a bámészkodását, viszont, mielőtt még bármelyikük szóvá tehetné a mustráját, hirtelen éles harangszó akasztja meg az egynemű zsibongást. Nem a hajókat jelző csilingelés ez, sokkalta inkább emlékeztet a vész esetén konduló szólamokhoz, de miként senki sem kezd fejvesztett menekülésbe, nyilvánvalóvá válik, hogy se támadás, se egyéb ártalom nem érte a települést.
Ám a kikötő szinte egyszerre némul el. Az árusok, a bámészkodók, az utcákon sétálók és téblábolók egyetlen lélekként hallgatnak el, akadnak meg a mozdulataikban s a dolgukban majd fordulnak a napkorong irányába, akárha megszállta volna őket valami. Jobbjuk tenyerét a mellkasukon pihentetik meg, míg a fejüket leszegik néhány röpke pillanatra, hangtalan sutyorgással az ajkaikon. A víz zúgása mintha közben felerősödne, de meglehet, nem több ez mint csalfa illúzió az emberek elcsendesedése végett...
Egy szívdobbanás, majd még egy, és az élet visszatér a maga nyüzsgő medrébe.
- Elnézést, ha szabadna egy szóra! - szólal meg hirtelen a baljukról a sokaság felocsúdásakor az imént még tisztes távolságban lődörgő férfi, aki megannyi polgárhoz hasonlóan turbánt visel a fején, s bár a ruhája nem olyan színes, mint a többségé, azért látszik rajta, hogy nem egy ágról szakadt koldus vagy zsebmetsző. - A nevem Raab Fizaim – mutatkozik be az illem szerint apró főhajtással kísérten. - Nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy milyen távolról érkezhettek, és hogy némelyikük a kompániájukban érthet a harchoz is – tekintetét elébb Arthus csatabárdjára, majd Ivy és Deedra kardjaira süppeszti. - Feltételezem, a város fele igyekeznek, Qieseába? A karavánommal én is éppen oda tartanék, és megvallom, jól jönne néhány kísérő az úton – osztja meg végül az indokot, amiért megszólította őket, érdeklődéssel telten kutatva a reakcióikat.

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian, Ivy Reaves, Thora Haleye and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
440
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 8:38 pm


Hát nem akarok panaszkodni. De nem csoda, hogy a nő úgy hányt odafönt, mint egy elsőbálozó. Azt hittem, hogy a puszta hidegrázás, ami Nulport zsugorodó képével fészkelt útravalóul a gerincembe, elég lesz ahhoz, hogy az első mérföldnél hasonlóan kiadjak mindent. Visszatértemig. Nincs gyomor, ami végérvényesen megemésztené a történteket. Csakhogy se tartalmas koszt, se egy épkézláb emlék nem kísérte.
Negyven fok. Hideg veríték, akár a lázas testen lecsurgó víz. Érzem a színes forgatag előkelőbb embereit, hallom a turbán alatt forgó gógyijukat, variációk egy témára, kiűzetett kapitányok lehetősége, bizony, Hawke. Helyben vagyok, karnyújtásnyira azok valamelyikétől, aki fényesre nyalta a segged. Mondjuk, az ilyen aranyszegélyes, kaftános piperkőcök a fűszeres körül? Kurva sok pénz van a fűszerekben, a fegyverekben.
- Te!
De amíg félrehívhatnál ezer meg egy napbarnított, kampós orrú nagykutyát, hogy felvázold számára életének üzletét ajánlva, teletaposhatnád csizmádat a puha homokkal, épp megszállhatna az édeskés-kesernyés aromája az ígéret földjének, fel kell figyelned a látóteredbe tolakodókra.
Nem t'om, biztos velem van a baj, amiért gőzöm sincs, mi hajtja őket ennyire, de megállok a tömeg árjával ellen, hogy megnézzem. Ha valamikor, nem ma kell rohannom egy túlbuzgó társaság elől, ahonnan bármikor leléphetek - mondjuk, miután kielégítem a nevemmel kapcsolatban az egyébként irdatlanul ismerős nőt, a két férfi meg kihagy a násztáncukból.
Számít?, kérdeznék vissza, végül csak üzeni az arcom, ahogy értetlenül rámosolygok a fakó nőre, és bár nem szánom annak, a hőségtől talán érdektelenebb is. Nyilván nosztalgikus mormolásba foglalom majd a neveiket a halálos ágyamnál.
- Reaves - teszem azért hozzá, kézfogások, formasági maszlagok nélkül, mert tényleg, rohadtul nem számít a kilétem. Jóformán az sem, hogy ő az érzékeny gyomrú, nulporti bige, akivel szinte már szolidaritást vállaltam az elmúlt hetekben, a hányás gondolatával. Noha a másik kettővel, akik az életképtelent kezdték játszani, annyiban tudok azonosulni, hogy az én gyomrom is megkordul néha a fura szagokra. Amúgy kifújt. - A magam részéről pont leszarom, ki, minek érzi magát. A sűrűje felé csurran-cseppen pár ganajtúrónál jobb is, szóval, felőlem pukedlizhetsz is, ha ingyen elismerik a mutatványod.

Deedra Gindrian, Kalandmester and Naken Forerion Kedvelték

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
728
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mynzashi kikötő Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Mynzashi Kaland [Futó]
» Alorai kikötő
» Ylorei kikötő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Mynzash-
Ugrás: