Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mynzashi kikötő - Page 2 KaDiPE5
Mynzashi kikötő - Page 2 KaDiPE5
Mynzash
a place without expectation
"A sivatag nem arról híres, hogy kíméletes lenne a látogatóihoz, és ez a szélfútta dűnék esetében kifejezetten igaz (...)"

Hamarosan...
●●●●●●●●●●●●

  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
11 Hozzászólások - 22%
Kalandmester
7 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
6 Hozzászólások - 12%
Folrandír Ceilteach
5 Hozzászólások - 10%
Veleris
4 Hozzászólások - 8%
Krónikás
4 Hozzászólások - 8%
Arthus Nendrac
4 Hozzászólások - 8%
Ivy Reaves
3 Hozzászólások - 6%
Naken Forerion
3 Hozzászólások - 6%
Rhysand Earhgaze
2 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Forróság havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Valamelyik reagod tartalmazza a következő szavakat: analfabéta, cickafark, inventárium. Mindhárom szónak egyetlen reagban kell szerepelnie!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Mynzashi kikötő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 12:47 pm
MYNZASHI ZSIVÁNYOK
Mindenki
S
zóval, hogyan tovább?
Ezt kérdeztem magamtól, mert ismét ott voltam, ahol nem akartam, és ahol a legkevésbé kellett volna lennem. Valahogy mindig sikerül az ilyesmi.
Nem mondom, hogy egy élmény volt összebilincselve lenni a kedves és tüneményes Velerissel, de természetesen azt se, hogy nem. Egyszerűen akkor nem az járt a fejemben, hogy mikor csinálnak a bőrömből lámpabúrát.
De hát mindennek eljön az ideje, a kilátástalanságnak is.
Kéne egy sör.
Nem, nem kéne, a maradék pénzemre szükségem lehet később. Tehát kéne, de nem szabad.
Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az utolsó utáni pillanatban estem fel a hajóra, természetesen csak szépen, csendben.
Tudtam, hogy nem kéne feltűnést keltenem.
- Azok kártyák? - pillantottam meg a közeli, kerek asztalt, amelyet hárman ültek körbe. Szinte felcsillant a szemem. Pazar utam lesz, ezt már akkor tudtam. Hová is megyünk? Ó, igen. Délre.

Tulajdonképpen nem tudom, hajóztam-e én valaha. Általában lóháton utaztam a málhámmal, de jobb híján most be kellett érnem ezzel. Élveztem. Volt játék, ital, nők, és... Deedra?
Őszintén szólva észre se vettem volna - na már nem azért, mert nem emlékeztem rá, hanem mert éppen nyertem egy kört -, ha nem szólít meg.
Szentül hittem, visszament az apjával a Klánhoz, ám amikor elmesélte, mit is keres ezen a bárkán, valami azt súgta, mégse lesz olyan pazar az út. Mert bár azt terveztem, nyom nélkül eltűnök, amint partot érünk, meglehet, ez kicsit másképp fog alakulni. Nykonról évek óta nem hallottam, és pont ezért nem hagyott nyugodni az ügy, ezt meg is osztottam a lányával. Csapda? Vagy valóban bajba került?

***

- A picsába! - csaptam le a paklit az asztalra, amikor a matróz hangja behallatszódott kintről. A két másik utas röhögve tette el az aprót.
Felálltam, hogy összeszedjem a málhám, és megszemléljem, hova az isten nyilába érkeztünk.
A mellém szegődő Deedrára pillantottam, amikor megálltam a korlát mellett. Rossz bőrben volt, ki hitte volna, hogy ennyire nem bírja a hullámokat.
- Még hányhatsz egy utolsót búcsúzóul - mosolyodtam el ironizálva és hátba veregettem. - Meglehet, a parton szükség lesz az erődre - tettem hozzá halkabban.
- Ez aztán puccos - füttyentettem élénken, mert tekintetem végig járta a partot, a mólót, a város szikár falait. Komótos léptekkel szálltam le, minden centimétert igyekeztem felmérni.
Hm, biztos sok gazdag ember él itt. És biztos, sok a hedonista, aki szívesen kártyázza el a pénzét. Még meg is szedhetem magam, ha ügyes vagyok. Gondolataimból egy felszólítás zökkentett ki.
Jóra való ember az anyád, mondtam volna, de inkább csak elmosolyodtam, és a férfi felé fordultam. Megsimítottam varkocsba font hajam, amivel együtt az izzadtságot is letöröltem a homlokomról. Ez meghajolt? Mi a... Nagyon be akar nyalni valaki.
- Rossz ajtón kopogtatsz cukorbogyó - veregettem meg a kongó zsebeim. Természetesen a maradék pénzem nem ott tartottam, nem vagyok ennyire kiszámítható. - Talán ha szépen nézel egy-egy kofára megszán - kacsintottam oda.
Eléggé határozottan álltam Deedra mellett, aki egy másik nőt szólított meg. Szép kis társaság mondhatom, de legalább ismerősök. Egy vadidegen helyen, vadidegen emberek között a legjobb, ha a már ismert sziklákba kapaszkodunk. Legalábbis átmenetileg.
-  De ha nem mutatkozol be, hanem csak itt páváskodsz, akkor meglehet annyi se lesz belőle.
Mivel hallatlanul úriember voltam, én nyújtottam először kezet. Férfiasabb, mint hajolgatni.
- Loptur.
Bemutatkozásom nyilván nem csak neki szólt, a hölgynek is biccentettem, és bíztam abban, hogy Deedra is veszi a lapot.



Deedra Gindrian, Ivy Reaves, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye and Kalandmester Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
435
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 10:02 am
MYNZASHI  ZSIVÁNYOK
Mindenki
«   @Arthus Nendrac ,  @Ivy Reaves ,  @Naken Forerion  • credit; »
Ö
sszepakoltam mindent, amire úgy éreztem szükségem lehet, igazából nem sok mindenem volt, de az tökéletes elfért egy rongyba, amit a hátamra tudtam dobni.
Gesztenyém nem kísérhet utamon, hiszen nem bírná ezt a forróságot. Ám tudom, hogy visszatérek, hiszen nem hagyhatom el a klánom, tán még fejem is vennék.
Küldtem levelet Edellyn házába, hogy el kell mennem, de visszatérek, remélem idejében kézhez kapja majd.
Gesztenye hátán indultam el, s egy fiú gondjaira bíztam. Pár napja ismerem, rendes dolgos legény, a családja szegény, így jól fog jönni nekik pár hónapig talán egy hátas.
Nagyon nehezemre esett itt hagyni őt, de tudtam így lesz helyes.

Megpillantottam a hajót, s egyből már elkapott a rosszullét. Első utam Eviranból Nulportba sem volt kellemes, így féltem ez sem lesz az.
Hosszú nadrágot, ujjatlan felsőt és köpenyet viseltem, így szálltam fel az ismeretlenbe tartó hajóra, és reménykedni tudtam, hogy apámnak nem esett komoly baja.
Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy talán hamisak a levélben állt dolgok, de az eszem és a szívem harcát, a szívem nyerte.

❖  ❖  ❖

Rögtön felderültem, amikor az első estén egy ismerős arc fogadott. Elmeséltem neki, hogy miért is jöttem. A levelet ugyan nem hoztam el, de elmondtam neki, hogy kétségeim is vannak. Ő jól ismerte apámat, és reméltem tud róla valamit.

Be kell valljam sokszor hánytam az út alatt, hiszen nem volt a gyomrom ehhez hozzászokva, valamit a vihar sem segített ebben, ami egy hete volt. Gyengének is éreztem magam, kimerültnek. Alig, hogy elaludtam, máris a hányás fojtogatott. Aiken forog a sírjában.
Ám hirtelen megálltunk, vagy is már úgy éreztem kevésbé mozog alattam a padló, és egy hang is megszólalt, ami ismeretlen volt számomra. Hegyeztem a fülem, hátha újra meghallom a hangot.
- Mynzashba érkeztünk! - Szólt egy férfi, én pedig ekkor megkapaszkodva, de felálltam,  elindultam, hogy kiszálljak. Hatalmas sürgés forgás, páran meg is löknek. Lassan három hét utáni út után, magam is hamar szabadulnék.
Szúrós tekintettel figyelek csak, és azon gondolkodom még egy meglök, én lehányom.
Arthust kerestem, s amikor megleltem rögtön mellé is léptem.
- Azt hittem soha nem lesz vége. - Kapaszkodom meg, s nyeltem egyet. Ám nem csupán a hányinger volt, ami megcsapott, hanem a meleg is. Ilyen forróságot rég éreztem. A frissnek mondható, fülledt levegő előzte a zöld színem, és jobban lettem.
Oly sok mindenre képes lettem, oly sokat tanultam,  képeztem magam, ám csak tegyenek hajóra és végem.
Ahogyan halad az embertömeg, megpillantok két ismerős arcot.
Egy nő, és egy férfi. Arthusra pillantok, hátha ő már név szerint ismeri őket, de ekkor.
“TE” hallatszik a hangja a másik férfinak. Rá pillantok meglepve.
- Maga még éhes ezek után? - Vonom fel a szemöldököm. Bár lehet nekem is jót tenne valami elemózsia, ami nem száraz kenyér és víz. Ám minket hölgyeket sem felejtett el, hiszen finoman úriemberesen meghajol,  csak pislogok.
Úgy tűnünk, mint aki oly finom hölgyek, hogy karjába omlunk tőle? Hiszen megnézve ezt a nőt, maga is előbb üt le egy férfit, mint piromkodva ájul el.
Összevont tekintettel pillantok a már említett nőre. Gondolatomban csak ez szól “honnan ismerős?”
- Mi a neve? - Kérdezem a nőt nem túl kedvesen, bár nem állt szándékomban ismeretlenül megsérteni őt. Ám félő, hogy gondolataim róla igaznak bizonyulnak.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Ivy Reaves, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Kalandmester Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 7:50 am


Mynzashi Zsiványok
« taggeld;    @Arthus Nendrac  @Deedra Gindrian   @Ivy Reaves   »
Az első napokban még éreztem a fájdalmat a lábamban. Túl gyorsan futottam Nulport ismeretlen, mocskos utcáin, ám valamiért az agyam rákapcsolódott a kikötő sajátos, erős halszagára, mintha az volna az egyetlen esélyem a túlélésre. Az is volt, hiszen megint a nyomomban voltak az üldözőim, akik lassan másfél évtizede óhajtották az életemet venni, hogy „ne találjon rám” valaki. Csak félszavak, semmi több és bennem mind több kérőjel tornyosult.
Ahogy a napsugarakat megéreztem az arcomon s hogy az itteni szellő más illatokat hozott, tudatosult bennem ismét, idegen helyre tévedtem. Ylore területén kívül kevésszer jártam, lényegében Nulprotba is csak azért vitt a sors, mert oly’ könnyű feladatnak látszott egy uracska nyakából kilopni a nyakláncot egy erszény ulronért. Ylore volt az én terepem és máris hiányzott. Persze hajózni sem hajóztam korábban, az út elején így nem csak a lábam fájt, hanem a gyomrom is, és az az állandó szédelgés. A sápadtság persze végig megmaradt a három hét alatt, ám a hasam megnyugodott és a sós levegőt is egészen megszoktam.
Zaj. A hajó kikötött, s talán csak pillanatokkal később, de a lábam a pallófelé. A tenyeremmel végig simítottam a hasamon, mintha attól félnék megint hányok… valójában egyfajta izgatottság fogott el, ahogy néhány ismerős utastársam mellett elhaladva, a kikötő látványát próbáltam magamba fogadni. Mozgalmasság, zaj, és illatok. Ennyit fogtam fel, a rosszullétet egészen más váltotta fel. A gyomrom hangos korgásba kezdett, ahogy haladtam mind távolabb a hajótól.
– Az istenekre… – mormogtam. A testemnek éppen ennyi idő kellett, hogy ráeszméljen micsoda forrósággal van dolga. Azonnal feltűrtem viseltes ingem ujját, ám ez sem segített azon, hogy lassan élve meg akartam sülni.
A stég végét érte a lábam. Az előttem elterülő tér legalább olyan idegennek hatott, mint minden más attól kezdve, hogy a pallón végig sétálva megindultam az ismeretlen felé. A szívem persze hevesen dobogott, alig várva, hogy felfedezzem, mit lehet itt ellopni és zsebre vágni… tudok-e magamnak ételt lopni, társaságot szerezni. Egyetlen fordulattal kutattam a hajon utazó népes társaság felé, ám a matrózokon kívül éppen csak három ismerős arcot kaptam el.
– Te! – mutattam a szakállas fickóra, ám valójában a többieknek is szólt mondandóm, ha ők esetleg nyitottabbak volnának az érkezésre. – Jóra való embernek tűnsz, nem hívnál meg egy szegény vándort egy kiadós reggelire? – kérdeztem és beletöröltem az izzadó tenyerem a nadrágomba. Ez a forróság kezdett egyre kellemetlenebb lenni.
– Arra felé úgy tűnt mindenfélét árulnak… – böktem a fejemmel arra, amerre korábban a csodás, sürgő-forgó látvány fogadott. Biztos voltam benne, hogy ő is, illetve a két fiatal nő is látta. Feléjük is meghajoltam, amolyan úriemberesen, bár ezen a megjelenésem inkább csak rontott. – Hölgyek.



Deedra Gindrian, Ivy Reaves, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Kalandmester Kedvelték

Zsivány vagyok
Naken Forerion

Anger makes you stupid. Stupid gets you killed.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
21
❖ Tartózkodási hely :
Ylore és környéke
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 12:25 am

Mynzashi Zsiványok
A reggel legelső napsugaraira és a füleikben különleges csilingelésre ébrednek a hajó megfáradt utasai. Eleinte nem tudják hova tenni a hang forrását, ám ahogy lassacskán legördülnek az álommorzsák Arthus, Deedra és Naken szemeiről, rájöhetnek, hogy legutóbb Nulportban hallottak hasonló, ékes szólamot. Ivy, a fénykorában rettegett Fekete Démon egykori kalóza persze rögtön tudja - elvégre a víz és a kikötők az otthona -, hogy amit hall az nem más, mint a jelzőharang, amit a hajók ki- és befutásakor szoktak megszólaltatni a parton. Úgy fest, lassan három hét hánykolódása, kellemetlen időjárása, unalommal teljes pillanatai és éjszakába nyúló kártyázásai végre-valahára a végéhez közelednek.
- Mynzashba érkeztünk! - egy matróz öblös hangja többször is nyilvánvalóvá teszi azt, ami nem mindenkinek volt eddig egyértelmű, a hajó gyomrában és fedélzetén pedig komoly sürgés-forgás támad az örömhír hallatán. Nem csoda, elvégre a hajó utazóközönsége ha nem is volt mind tengeri beteg, az egy héttel ezelőtti vihart követően határozottan azzá vált, de legalábbis a hócipője tele lett a bizonytalanság érzetével, az egysíkú koszttal és a bezártsággal, magával. Igaz, akadtak szerencsések, akiket a magány legalább elkerült, elvégre Deedra már az első estén ráismert Arthusra, s akiket a szerencsejátékok vonzottak, könnyen rátalálhattak a hasonszőrűekre. Egy bizonyos, mire a szárazföldre vezető pallóra lépnek, ha névről nem is feltétlen, de látásból mind a négyen ráismernek egymásra.

Mynzash kikötője egy külön jelenség. Nulport is a fület sértően zajos, forgalmas, élettől duzzadó, de a sivatag szomszédságában nyugvó település világos épületei és szikrázó volta szinte nem eviláginak hat az avatatlan szemek számára. A szürke, átlagos ruhák helyett színes kaftánok és turbánok köszönnek vissza a kikötő lelkein, minden utcára olybá tűnik, jut egy kisebb bazár, az illatokra pedig határozottan összefut az ember, a keverék és a vivern szájában a nyál. Sült halak és tengeri herkentyűk zamata keveredik a füstölők fűszeres aromájával, így mondhatni, a szöges ellentéte Qerilyan-Birodalom bűzlő városának. Ám a forróság! Hiába a tenger hűs, zabolátlan szele, rögvest érezni a bőrön, a nehezebb légvételeken, hogy az otthoni nyárhoz képest az itteni időjárási viszonyok jóval barátságtalanabbak. Ha egy szóval kellene jellemezni a tapasztalás egészét, a tömény lenne a legmegfelelőbb kifejezés rá, és ez az érzés a négy kalandort is határozottan átjárja.
A stég kanyargó deszkáiról lelépve egy kisebb térre érnek, ahol a nagy ámulatban végül azon kapják magukat, hogy a rakodó matrózokon kívül szinte már senki sincs ott rajtuk kívül az utazóközönségből. Ivy, Naken, Deedra és Arthus vélhetően életükben először ácsorognak egy egészen kiszámíthatatlan birodalom földjén, ahol az égvilágon minden idegennek és ismeretlennek hat. Mit tesznek elsőként?

« Térkép link •  Zene; The Two-Moons Dance • credit; »

Deedra Gindrian, Ivy Reaves, Thora Haleye, Arthus Nendrac and Naken Forerion Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Kalandmester

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
440
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
❖ Szintem :
Mester




Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 07, 2022 3:45 pm

Mynzash kifejezett kereskedelmi kapcsolatokkal bír kontinensszerte, aminek az egyik központi helyszíne a mynzashi kikötő, ahova szinte a világ minden tájáról futnak ki-be a hajók. A birodalomból exportálnak Qerilyan-Birodalomba, Eviranba és még Thalyronba is, habár ez utóbbit titokban teszik. Ugyan közös a határuk Evirannal, ám a szabad népekhez is általában inkább vízi úton szállítják a portékáikat a sivatag veszélyei és kiszámíthatatlansága miatt.
A kikötő rendelkezik egy-két fogadóval és ivóval is, azonban, aki jót akar magának, nem marad soká borsos árai miatt.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2643
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mynzashi kikötő - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Mynzashi Kaland [Futó]
» Alorai kikötő
» Ylorei kikötő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Mynzash-
Ugrás: