Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Az öt igézet pavilonja KaDiPE5
Az öt igézet pavilonja KaDiPE5
Mynzash
a place without expectation
"A sivatag nem arról híres, hogy kíméletes lenne a látogatóihoz, és ez a szélfútta dűnék esetében kifejezetten igaz (...)"

Hamarosan...
●●●●●●●●●●●●

  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
11 Hozzászólások - 22%
Kalandmester
7 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
6 Hozzászólások - 12%
Folrandír Ceilteach
5 Hozzászólások - 10%
Veleris
4 Hozzászólások - 8%
Krónikás
4 Hozzászólások - 8%
Arthus Nendrac
4 Hozzászólások - 8%
Ivy Reaves
3 Hozzászólások - 6%
Naken Forerion
3 Hozzászólások - 6%
Thora Haleye
2 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Forróság havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Valamelyik reagod tartalmazza a következő szavakat: analfabéta, cickafark, inventárium. Mindhárom szónak egyetlen reagban kell szerepelnie!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Az öt igézet pavilonja

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 06, 2022 4:01 pm
Hope for the future

« @Thora Haleye •  Zene; My Gift To You • credit; »
Egy kérészéltű momentumra behunyom a szemeimet, amint a poharat a számtól valamivel távolabb megtartom, hisz akár az arcomnak csapódó, sós illatot magában hordozó széllökés, akként ütköznek meg rajtam a Thora által elmondottak. Megsüllyed a lényem a születési jog emlegetése okán, de éppen olyan hamar emelkedik vissza mihelyt kijelenti, benne is egykönnyen szertefoszlott a tévképzet. Nem tagadom, megannyi fenntartással viseltettem a leány irányába, viszont annál nagyobb büszkeség rügyezik bennem, amiért rendre megdönti a szégyenteljes előítéleteimet.
- Kár volna az igazságot ferdíteni, csakugyan sikerült lenyűgöznöd – mosolyodok el újfent. - De nem csupán a rózsával. El kell ismerni, szépen haladtál annak ellenére, hogy mestered kevésbé voltam az utóbbi időben, mint képlékeny árny a hátad mögött – süppesztem vissza a tekintetemet a poharamra, amiből újabbat kortyolok. S csak azt követően, hogy körültekintéssel visszahelyeztem az asztalra, precízen ügyelve arra, mindkét tenyerem kellő mértékben fedje a kupa oldalait, szólalok meg ismételten. - Ami pedig azt illeti, a gyakorlást is helyesen választottad meg. Csábító ismerni a világ összes igéjét, de nem csábítóbb némelyiknek igazán a mesterévé válni? - teszem fel a költői kérdést az orrom alatt somolyogva. - Ezúttal mely varázslatok kapták meg a figyelmedet? - érdeklődök a lehető legnagyobb őszinteséggel, a beszédszünetet változatlan a falatozásnak és a párhuzamban szövődő gondolataimnak szentelve. Kétségtelen, szívesen tologatnám magunk előtt az elkerülhetetlent, de a fény útja s az igazság mindég utat talál magának, avagy értelmetlen volna tovább halogatni.
Felvetem hát a tudomásomra jutott információt, viszonozva fürkésző tekintetét. Nem hordozok a sajátomban becsmérlést vagy haragot, netán kiábrándultságot, kellő nyugalmat igyekszem helyette közvetíteni annak érdekében, ne érezze szükségét a tények elferdítésének. Meglehet, abban a szent pillanatban vájatokat karmolt a lényemre a csekély felháborodottság s a csalatkozás, de egyhamar magam mögött hagytam a gyarló érzeteket.
- Emlékeim szerint akkoriban még kevéssé voltál tudója az alapvető varázslatoknak, s ha másért nem is, ezért kénytelen vagyok az elégedetlenségemet kifejezni. De azóta magad is tudod, hogy a mennyiség a minőség rovására növelhető kizárólag – bólintok, jelezve a számára, erről sem szándékozok hegyi beszédet tartani, mivel éppen az imént avatott be a nézeteinek kiegyensúlyozottságába. - És úgy illik, ha ebből magamat sem hagyom ki. Nyilvánvaló, hogy a tempód nem az enyémet követeli meg, s bár okíthatnálak a türelem fontosságáról; ha a lényed egyszerűen nem erre hivatott, a csökönyösségemen mindössze csak veszítenénk – osztom meg vele a véleményemet, nem kendőzve saját felelősségemet a történtekben. Mély levegőt szívok aztán a mellkasomba, hagyva néhány szekundumnyi pihenőt magunknak az elhangzottak feldolgozására, mielőtt újabb adaggal ostromolnám a tudatunkat.
- Éppen ezért úgy döntöttem, átadom egy buzgóbb mesternek a lehetőséget, hogy ragyogó elmédet pallérozhassa – mosolyodok el szelíden, ugyanakkor elnézéssel. - Ne érts félre, változatlan a rendelkezésedre állok, amennyiben szükséged lenne bármire, de bántaná a szívemet, ha miattam toporognál egy helyben, Thora.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
411
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 04, 2022 5:38 pm
Merre tovább?
« @Ezaras AzildorZene • 389 • »
Hagyom, hogy Ezaras rózsája elenyésszen a tenyerem felett, és mosolyogva figyelem, amint ő nem átveszi az enyémet, hanem csak óvatosan megsimítja. Ettől a rózsa szirmának fénye hullámozni kezd, de nem tűnik el. Végül pedig, amint leengedi a kezét, én is elengedem a varázslatot.
- El kellett fogadnom magamat, és ezt az erőt bennem – válaszolok, miközben figyelmemmel végigkísérem Ezaras mozdulatait. – Bevallom őszintén, egyáltalán nem hittem magamban először, utána pedig túlságosan elhittem, hogy alanyi, sőt valami oknál fogva születési jogomból fakadóan van az affinitásom a mágia iránt. De az utóbbi gondolat elég gyorsan szertefoszlott, főként, hogy egyedül én vagy mágiahasználó a családomban tudtommal – vonom meg a vállam könnyedén. – Így inkább megtanultam ajándéknak venni, és felfigyeltem, hogy sokkal erősebb varázslatokat is végre tudok hajtani, ha nem lövöldözök el össze-vissza apróságokat unalmamban. Mintha lenne egy tartályom, ami az éjszaka közepén feltölt, és nappal ez az az adag, amit feltudok használni. Most inkább azon vagyok, miként tudom ezt a tartályt növelni és csak az eddig megtanult igéket gyakorolgatom. – Ledöntöm a fejem, és az ölemben lévő könyv egyik lapjának szélét morzsolom óvatosan. – Igazából ezt is csak azért gyakoroltam, mert leakartam nyűgözni.
Nem akarom, hogy azt higgye nagyképűsködöm, mert egyáltalán nem így van. Tényleg érdekel ez az egész, és a legutolsó vágyam, hogy hagyni vesszek mindent, amit idáig elértem. Hiába, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem találkoztunk, de az a néhány órája is bőven elég volt számomra, hogy bebiztosítja az érdeklődésem a mágia iránt. Aztán pedig itt van Inorim mester halála, amitől, lehet, hogy rossz dolog, de felelevenedtem. Tudni akarom mi történt, utána akarok járni a dolgoknak, és ha sikerül megoldani az ügyet, talán olyan tapasztalatot szerzek, amit kamatoztatni tudok majd a jövőben.
Odanyúlok az asztalhoz, hogy elvegyek egy pohár italt én is. Beleiszom, hogy a beszédtől kiszáradt torkomat felnedvesítsem, majd a pohár talpát a könyvre helyezve egyensúlyozok vele tovább. Rámarkolok a pohárra, amikor szembesít a ténnyel, miszerint jártam a tiltott részlegben. Mit tagadjam? Igaza van. Megemelem az állam a válasz előtt, a tekintetét fürkészem, és próbálom megfejteni belőlük, hogy most lecseszés fogja-e követni, vagy csak simán egy ejnye, ha bebizonyítom, hogy valóban így tettem.
- Sajnálom mester, a kíváncsiság nagy Úr – préselem össze az ajkaimat egy vonallá. – Az alap varázslatokat már nagyon untam, és tudtam, hogy leledzik ennél sokkal, de sokkal több ige, amit elsajátíthatnék. Ezért merészkedtem a könyvtár közelébe, és vettem ki a köteteket.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
951
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 03, 2022 9:24 am
Hope for the future

« @Thora Haleye •  Zene; My Gift To You • credit; »
Enyhén oldalra biccentett fejjel figyelem, miként az igét elsuttogva úgy manipulálja a fény szövetét, hogy az a saját, karcsú ujjai között manifesztálódjon újfent rózsává, míg én a magamét hagyom elenyészni. Elégedetté tesz a haladása, ugyanis ez a próbatétel sohasem volt olyan egyszerű, mintha azt kértem volna tőle, idézzen egy jellegtelen labdát a tenyerére. Kifejezett koncentrációt igényel a finom erőfonalak elrendezése, amit ez alkalommal különösebb megakadás vagy rákészülés nélkül el tud érni. Halovány mosolyom kiszélesedik, mialatt a figyelmét tovább tesztelve óvatosan belesimítok a fényrózsa szirmaiba, ám, amiként a látvány nem foszlik szét, legfeljebb puhán megdereng, elismeréssel engedem le a kezemet.
- S ennek bőven akad nyoma – jegyzem meg dicsérően. - Úgy látom megtaláltad magadban az erőforrásokat, amelyeknek hála nem szükséges megakadnod egy-egy varázsige megidézése előtt – osztom meg vele a számomra nyilvánvaló fejlődési mérföldkövet, ugyanakkor nyitva hagyom a lehetőséget arra, hogy beavasson a technikájának mélységeibe. - Hogyan sikerült elérned? - kíváncsiskodok, végre helyet foglalva mellette a kőpadon.
Remélve, hogy a beszámolójával nem fukarkodik, rögvest magamhoz emelem az egyik pohár italt, hogy néhány korttyal leküzdhessem a szomjúságomat, majd nem különösebben zavartatva magamat egy fürt szőlőnek is nekiveselkedek. Rég esett az előző napi vacsora, a mai meghallgatások pedig a végletekig lemerítették a tartalékaimat.
- Ami azt illeti a gyakorlás mellett úgy hallottam, a könyvtár tiltott részlegét is megjártad – jegyzem meg aztán két falat között, mihelyt az előző kérdéskört tisztességgel kiveséztük. Ugyan nehéz szívvel alapozom meg a talajt valaminek, ami vélhetően kellemetlenül fogja érinteni, hisz számomra sem egyszerű a kudarcomat megvallani vagy a kezét bizonyos mértékben elengedni, azonban az Uviránál tett látogatásom ráébresztett arra, hogy egyrészt véges a kapacitásom, másrészt Thora érdeklődése és tanulni vágyása dinamikusabb tempót kíván meg annál, mint amit én kínálni tudok a számára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
411
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 6:29 pm
Merre tovább?
« @Ezaras AzildorZene • 446 • »
A születésnapom óta annyi sem történt velem, mint addig a dátumig. A napjaim átlagosan, szinte ugyanúgy teltek. Reggeli után gyakorlatok gyakorlatok hátán, ebéd, majd vacsoráig egy-egy olvasmány tanulmányozása. Az estéim viszont szándékosan pihenéssel tellettek. Inorim mester tragédiája után nem nagyon hallottam Ezaras felől, s bár a kíváncsiság hajtott, mi lesz végül a történet vége, nem kutattam fel őt. Hagytam, hogy majd ő maga keressen fel, amikor jónak látja, és ez közel négy hónap után meg is történt. Ha megtudja mennyi tudást szívtam azóta magamba, és mennyi órát töltöttem gyakorlással, biztos büszke lesz rám, és ez nem csak neki lesz egy érdem, hanem saját magam felé is büszkeség, hogy képes vagyok önállóan is dolgozni és elérni az apróbb céljaimat az életben.
A ki tudja hanyadik lépcső után rögvest megbánom, hogy a pavilon szépsége elcsábított, és ezt a helyet ajánlottam fel neki az újbóli találkozásra. Körülbelül egy hete fedeztem fel ezt az apró kis ékkövét a szigetnek, és azóta, főként esténként szívesen feljártam ide, hogy a csillagokat nézhessem, mint régen anyával. De akkor az idő enyhe, némely esetben csípőssé vált, és nem volt annyira fullasztó a lépcsőhegy megmászása. Most viszont, kora délután, miután a nap a legmagasabban jár az égen, igen is verejtékezni kezdett a tarkóm a melegben, és nagyon gyorsan rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban semmit sem gyakoroltam az állóképességemre, ehelyett a napjaim nagy részét punnyadva töltöttem, és az összes mozgásom a kézmozdulatokra csökkent, amivel előidéztem már megannyi kisebb csodát a szobám négy fala között.
Kissé lihegve, kezemet a mellkasomra szorítva lépek fel a legfelső lépcsőfokra. Meg kell állnom néhány másodpercre míg kiszusszanom magam, és visszatér a légzésem a normális kerékvágásba. A balkon és a közepén magasodó pavilon magányosan áll előttem, a kisebb madarakon kívül mást nem találok a társaságomban. A kis asztalkán már messziről szemet szúr néhány könyv és a két pohár üdítőféleség, ahogyan azt Ezaras a levelében is említette. Kezemet végre leengedve a mellkasomról foglalok helyet az egyik kis kőpadon, és elemelve az egyik könyvecskét, olvasgatni kezdem.
Nem tudom mennyi idő telik el, de a nap csak alig-alig mozdult el a helyéről, mikor meghallom a nehéz lépteket a lépcső irányából. Lassan fordítom a fejem az érkező személy felé, és a viszontlátás örömére apró mosoly húzódik a szám szélére. És ez a mosoly akkor sem lankad mikor Ezaras, felemelt ujja körül, rózsát sző a fényből. Megemelem kissé az állam felé a hirtelen tudáspróbára, de a kezem ösztönösen nyúl a szirmokat bontó jelenség felé. Tenyeremre fektetem, és óvatosan húzni kezdem magamhoz, miközben a másik kezemet felemelve, én is elmormolom az igét. A másik kezem felett lebegve egy teljesen ugyanolyan rózsa nyílik meg, és ezt a virágot, pedig én nyújtom át a mesternek.
- Gyakoroltam – szólalok meg végül.

// #varázslat: Fényszövés //

Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
951
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 31, 2022 7:22 pm
Hope for the future

« @Thora Haleye •  Zene; My Gift To You • credit; »
Azt feltételezhetné a beavatatlan ember fia, hogy a nyár olykor fullasztó melege meglassítja az életet Alorában, azonban ennek éppen az ellentettje igaz. Az év vége előtti hónapokban számolatlan a teendő, a beavatási szertartások szervezésétől kezdve a télire való készülésen át a kíváncsi szülők és gyermekek fogadásáig, akik reményekkel telve utaznak idáig, hogy megtudják; a véletlen megidézett színes pászma tulajdonképpen az ablak üvegén megtört fény, vagy hogy a csemetéjüket nem a káosz erői szállták meg, hanem varázslat, aminek okán az ismeretlen nyelvet gond nélkül megérti. Ez alkalommal is egy ilyen beszélgetéshez és találkozóhoz volt szerencsém, s örvendek, amiért előre figyelmeztettem Thorát a késésre, ugyanis elhúzódó volt a tűzlabdákkal fenyegetőző családfő megnyugtatása. Elementáris mágusok, sohasem adnak okot az unalomra.
Végül apró szusszanással, ujjaimat a hasam magasságában összekulcsolva lépkedek fel a magasra forduló lépcsők sorain a balkonhoz, melynek pavilonja egyike kedvelt mentsváraimnak. Kétségkívül meglepett a tanoncom választása, s hogy egyáltalán felfedezte magának a helyet, viszont egy cseppet sem bánom a döntését. Megnyugvással tölt el a magaslati levegő, amely a tenger hűs, sós illatával frissíti a szellememet, virgonc lökéseivel pedig edzi az egyensúlyomat s a jobbra-balra rángatott köpenyem tartósságát. Persze mi tagadás, az utolsó fokok megtétele kisebb szenvedéssel ér fel, de a megérkezés momentumában elém táruló látvány minden fáradalomért kárpótol. A dúsan virágzó növények színekben gazdag pompája és a távolra nyúló égkék tenger hullámzása felüdülés a szememnek, míg a gyümölcsökkel és azok leveivel megrakott kőasztal kínálata édes ígéret az ürességtől kongó gyomromnak. Mégsem veselkedek rögtön neki a könnyed ebédnek vagy foglalok helyet a padok egyikén, hanem a rám várakozó leányhoz sétálva halkan elsuttogok egy számára is ismeretes varázsigét, aminek eredményéül a megemelt ujjaim közé idézek egy karcsú fényrózsát. Aranyló derengésével páratlanul illene a mögöttünk illatozó lugas változatos tündöklésébe, ám én helyettük Thorának szánom a lassacskán szirmait bontó jelenséget. Szavak nélkül nyújtom felé, leheletnyi, szelíd mosolyt engedve a vonásaimra kúszni közben, amint felkeresem a pillantását s egy kicsiny bólintással noszogatom. Reményem, él még benne az obszervatóriumban esett gyakorlás emléke, s ez alkalommal gond nélkül fogja magához ragadni a fény hatalmát.

// #varázslat: Fényszövés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
411
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 31, 2022 7:11 pm

A pavilon, ami egy terebélyes erkély része, a mágustornyok megannyi rejtett és kevésbé látogatott helyei közé tartozik. Ehhez vélhetően köze van a zegzugos elhelyezkedésének s annak, hogy meglehetősen magasra kell mászni az ütött-kopott lépcsők sorain a látványának és a nyugalmának élvezetéhez. Úgy tartják, hogy itt, a gazdagon virágzó növények, a tengerre való kilátás és az ívekben összekapaszkodó oszlopok ölelésében határozták meg a világ nagyjai az öt kulcs legendájából ismeretes, állítólagos varázsige öt szakaszát.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2643
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Az öt igézet pavilonja Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: