Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gyakorlótér KaDiPE5
Gyakorlótér KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gyakorlótér

Go down 
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 9:40 pm

Let's Go Crazy
Lepke & Szürke
The butterfly counts not months but moments, and has time enough.

Halk morranással felelek Eyra késlekedésének esetleges okára, mert bár el kell ismernem, nem lenne elképzelhetetlen a magyarázat, mégsem dédelgetek feketéllő lényem mélyén megértést vagy türelemmel keveredett nyugalmat. Anélkül sem állhatom a röpkelétűeket, hogy lépten-nyomon az orrom alá dörgölnék hiányosságaikat, a féltestvéremmel szemben pedig élesebb bírálattal élek. Félrészt egy véren osztozunk, elvárnám tőle, hogy olykor ennek szellemében is cselekedjen. De talán hiába a vér, ha a neveltetése messze kerüli a népünk hagyományait.
Útnak eredek hát Ylore makulátlan, ködfátyolos utcáin, s hallva Lepke némiképp megkésett, sietős lépteit, afelől sincs kétségem, hogy követ egyelőre céltalan sétámban. Pillantásom leplezett érdeklődéssel siklik végig a szobrokon, különböző épületeken, miközben hüvelykujjammal a megégett, heges csuklómat piszkálom. Az utcák még egészen néptelenek, nem szokása ugyanis a fajtámnak az emberekhez hasonló kapkodással és rohamvással kezdeni a napot, ám a városban élő másfajúak azért itt-ott már képviseltetik magukat az íves árkádok, lugasok alatt. Egészen elcsendesül az imént még háborgó bensőm, noha a váratlan, éles macska vinnyogásra megrezzennek a szemhéjaim. Nem szívlelem a fülbántóan hangos dolgokat, így meglehet, ez az oka, amiért csevegéssel igyekszem tompítani az inger erősségét.
- Nem, valóban nem okoz gondot – értek egyet vele könnyed vonásokkal, aprót bólintva a megállapítás mellé. Kérdése ugyanakkor, melyre nem különösebben számítottam, leheletnyi ráncokat idéz a homlokomra... De még mindig túlzottan bosszantanak a négylábú szőrgombócok ahhoz, hogy ne hallassam csekély mód szűrt hangomat. - Otthon… A Sötéterdőben, az anyámtól és néhány hozzáértő mestertől a szomszédos közösségekből – válaszolok kurtán, arra viszont én sem tudok felelni, miért fontos ez. Vagyis tudnék, ám ilyen mélységekben egyelőre nem tárulkoznék ki Lepke előtt, aki így is örülhet, hogy ép nyakkal és fejjel jár az oldalamon. Az utóbbi megjegyzése mégis, kis híján szórakozott mosolyt csal rezzenéstelen képemre.
- Ugyan, Lepke, miféle esztelenség járhatna? - tekintek rá egy kósza momentumra, mielőtt a piac közeléhez érve egy süteményeket árusító törpe ugrana elénk.
- Szép reggelt a fitos orrú kisasszonynak és az úrnak! Elkenődött a sminkje, uram – bök felém az egyik hurkás ujjával, minekután azonban feleletre nem méltatom, megvonja a vállait, és a nyakába akasztott tálcát megemelve szólal meg újra. - Frissen sült áfonyás és almás lepény, a legfinomabb szerte a birodalomban, ezt állíthatom! Maguk pedig épp úgya festenek, hogy reggelire jó kedélyt csalna az arcukra, vegyenek hát! - noszogat minket, megakasztva a beszélgetésünk fonalát, habár… El kell ismernem, régen esett a kurta vacsorám, és az édesen illatozó sütemény elgyengülésre csábít. Mogorva arckifejezéssel tekintek Velerisre, majd némán előszedve a megkért ulronokat, magamnak egy almásat választok. Utána a fejemmel a tálca felé bökök, hogy magának is emeljen el egyet a boszorka. Csak azt követően, hogy a mélynövésű hátrahagyott bennünket, indulok tovább és folytatom a korábbi gondolatmenetemet.
- Arra a konklúzióra jutottam, hogy mindkettőnk épsége érdekében a jövőbeli utunkon, mielőtt egy esetleges harcban engem tűznél kardélre, elbírnál némi… okítást – mormogom, sietősen lefoglalva a számat a gőzölgő finomsággal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 17, 2022 5:03 pm


LET'S GO CRAZY
 @Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Újra bizonyosságot nyert, a csend még nesztelenebb Szürke társaságában. Olykor azért vetettem rá egy pillantást él e még. Élt. Ha szóltam is volna, inkább elhessegettem a gondolatot, s merültem el szoknyám ráncainak egyengetésében, csizmám orrának fixírozásában vagy halk ütemet játszottam sarkával. Morranására, mely talán nem is nekem szólt, jobbnak láttam hamar felhagyni ezzel, s csak bokámat forgattam ide- oda. Megvallom el is szenderedtem, a kőtámlára könyökölve, de mellette nem oly nyugodt az „élet”, belső harangom vészjóslón kongva rázott vissza az ébrenlétbe.
Elnehezülve a várakozásban kelek fel a pad széléről, megmozgatva tagjaim. Körülöttünk lusta árnyak hajolnak át a felszálló köd testén. Csillagszárnyakon suhan az első tiszta napsugár, permete pillogva zuhan a csúcsban végződő ablakokra, mint megsebzett madár kitépett tolla. A csönd érverése lassan elcsitul, s az első hajnali rigó is csatlakozik hozzánk. Tisztes távolságból méricskél minket, a két idegent, majd mivel kellően unalmasnak találja ábrázatunk, ugrál tova harmattal szórt fűszálak közé, reggeliért kutatva. Megtudom érteni, az órák alatt meglehetősen életunttá válhattak vonásaim. Pille sóhaj szakad mellkasomról, ahogy újra ráemelem tekintetem. A sedendum haldokló fényében különös látvány a tenyerében levelet dédelgető gyilkosgép elf. Sokáig azonban nincs időm elmerengeni a természet s népét összekötő fonálon, hirtelen adja ki útját. Hűs szellő kap alá, bukfencezve gördül tova a lábunk előtt fennakadva végül a kőfaragók keze munkáját magánviselő pad lábánál. Vannak dologok melyeket türelemmel viselek vállamon, a várakozás azonban nem tartozik közéjük. A kényszer erős zubbony, mely szorosan tartja bennem az elégedetlenkedés hangját. Reina sem vetette még papírra gyöngybetűit, mellyel tudatná sikerrel járt. Egyetlen bizodalmam Nindaerben s társában volt. Előbbi azonban vajmi keveset tehet a késlekedésről; mindhiába okolnám érte, megtépázva gyönge lábakon álló egyezségünk. S szükségem van rá. – Meglehet feltartóztatják – mímelt könnyedséggel fojtom el magamban az egyetértést, s vonom meg vállam. A cserepeken játszódó fény és árnyék színdarabjáról engedem rá pillantásom, nem várva mást, mint egy sóhajt, melyet újabb megjósolhatatlan bámészkodás követ. Már éppen beletörődve feledkezem bele lomha gyapjas felhők táncába, mire eljutnak tudattomig szavai.  Léptei akár a fény, nesztelenül siklik a kitaposott ösvényen, melyet nem fedtek súlyos kőkockákkal, így tartva fent a látszatott a park érintetlenségéről. Amilyen csodálatos népe kiváltsága épp oly bosszantó is. Hogy jár csak imbolygó köpenye, s hogy itt hagyott távolodó alakja jelzi. – Akár egy kísértet – morgolódok orrom alatt, s sietve kapom fel a padon heverő táskám. Sietős léptekkel vetem magam a nyomába, s csak mellé érve lassítom lépteim. Arra, hogy miért követem, magam sem tudom a választ, talán úgy vélem, ha már az illető maga nem tette tiszteletét, netalán mi járulunk elé. Rápillantva várnék némi magyarázatot, ám ahogy nem érkezik, mégis rajta felejtem a tekintetem. Szokatlan fedetlen fővel látni, s megeshet, még nem is akadt rá példa. Nem tart tovább, míg gomolygó leheletem szerte foszlatja a szél. Mivel túl sok izgalmat nem rejt magában a séta, nem tudom hova, így inkább a labor szomszédságában lévő kis ház ablaka mögül fellobbanó gyertyalángot figyelem. Mintha csak erre vártak volna a tetőn, a párkányos és lócán lustálkodó macskák, egyszerre kezdenek hangos virnyákolásba. S mintha erre várt volna Nindaer is. Nincs mit titkolnom, képzetlenségem a fegyverek terén bárkinek kiszúrja a szemét, nem kell ehhez elfnek lenni.– Kacérkodom a gondolattal, de ez idáig más ismeretek megszerzése kötötte le az időmet. Ellentétben veled, kinek nem okoz gondot elmetszeni egy torkot – felelek könnyedén, ha már jobb téma nem akad. – Hol tanultad a harc művészetét? És miért is fontos ez? – az ártatlan csevejben, csak felfénylik egy szikra. Összevont szemöldökkel sandítok rá, mégis csak szokatlan kérdés. Ha nem lennék kellően büszke, még távolabb is húzódnék tőle. – Attól még orrba tudlak verni, ha valami esztelenség járna a fejedben – figyelmeztetem, nem emlegetve fel azt a pillanatot, mikor más módszerrel sikerült lefegyvereznem.



Kalandmester Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
222
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 13, 2022 10:43 pm

Let's Go Crazy
Lepke & Szürke
The butterfly counts not months but moments, and has time enough.

Pillantásom kifejezéstelenül siklik végig a laboratórium magasba nyúló, fehér ívekbe hajló épületének előkertjén, melynek gazdagon rügyező zöldjét a hold zenitje óta a közelben kanyargó folyóról felszálló, pamacsokban andalgó köd vigyázza. A padon ücsörögve vagy éppen a tiszta utcakövet koptatva váltak a szekundumok percekké, s a percek órákká Lepke oldalán, akivel nem először „élvezhetjük” közösen a hűvösben való tétlenkedés örömét. Korán ébredő dalosmadarak köszöntik velünk a hajnalhasadtát, melynek kósza, szórt fénye még bágyadtan kúszik felénk a párában.
Apró sóhajjal engedek a tenyeremre hullani egy levelet a mellettünk terebélyesedő sedendum fáról, majd jobb dolgom nem lévén az orromhoz emelve szimatolok bele harmattól üde illatába. Elpillantva viszont Veleris felé a szemem sarkából hamarost realizálom túlzott elkényelmesedésemet, így léha közönyt mímelve eresztem tovább a talajnak a zöld vándort.
Alapvetően idegenkedem a városoktól, hiszen a természet otthonosságához semmi sem fogható, ellenben Ylore békéje ismerős nyugalommal simul a valómra, főleg Nulport és környéke után. Meglehet, ennek köszönhető az is; a józan észen túlmutatott a türelmem Eyra iránt, aki valószínűleg nem fog ma már felbukkanni. Nincsen okom szégyenre, elvégre a leány viselkedéséért nem felelhetek, mégis tudom, mindketten hasznosabban is el tudtuk volna tölteni az éjszakát.
- Kérészlétűek, semmit nem lehet rájuk bízni – morranok fel csöndesen, visszatalálva a lomha, fekete szörnyeteghez, ami a mellkasomban rejtezik. - Menjünk, értelmetlen rá várni - a padról felkelve húznám a fejemre a csuklyámat, ám az utolsó momentumban meggondolom magamat, hiszen kora hajnalban még nem lesz élettől duzzadó a város, s máskülönben is, a többség éppen olyan hegyes füleket visel magán, mint jómagam. Az arcom elfedése nélkül indulok hát neki az alkimista labor környékéről elvezető útszakasznak, és ha Lepke sem tartózkodik a követésemtől, némi sétát követően újfent megszólalok.
- Észrevettem, hogy nem konyítasz sokat a harchoz – jelentem ki színtelen hangon, ujjaimat összekulcsolva a hátam mögött. - Tanultál valaha küzdeni? - érdeklődök, kilépve a város tudományos részlegére, elhaladva az aktuális királynő magasba nyúló szobra mellett. Magam is tisztában vagyok vele, hogy a fajtám szívleli a művészeteket, de emlékeim szerint nem láttam még települést, ahol ennyi szobor ékesítette volna a tisztaságtól ragyogó utcákat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
750
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 13, 2022 10:37 pm

Az elegáns ívekbe hajló gyakorlótér a piactól nem messze található, és bárki számára látogatható, aki szeretné fejleszteni a harci tudását, netán szinten tartani azt. Az elfek hisznek a becsületben, így valódi fegyver használata sem tiltott, bár a kölcsönbe vehető gyakorlóeszközök éle tompítva van. Aki mégis a biztonságra esküszne, természetesen számtalan méretű, súlyozású és kivitelezésű, fából készült fegyver áll a rendelkezésére, melyeket egy partnerrel vagy a szalmabábuk változatos felhozatalán lehet próbára tenni.
A gyakorlótér udvarral is rendelkezik, ahol az íjászathoz és egyéb dobófegyverek kipróbálásához alkalmatos céltáblák sorakoznak.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Gyakorlótér Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyakorlótér
» Gyakorlótér

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore-
Ugrás: