Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Utolsó Poszt Pént. Jún. 25, 2021 4:18 pm

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
Igazából megnyugtat a tény, hogy egyetlen bólintásnál több feleletet és információt nem kapok a térkép kapcsán. Ha az elképzeléseimnek megfelelően engedik, hogy velük utazzak, nem egy rakás idiótára szeretném bízni az épségemet és a kincseket, hiszen az egy dolog, a hétköznapi barmokkal szemben megrendülés nélkül kiállnak, ám odakint ennél több szükségeltetik az életben maradáshoz. Az már inkább feszélyez, hogy a felvetésem vegyes reakciókkal telíti el a csapat bensőjét, bár határozott elutasítást nem is kapok a vezetőjüktől. Úgy vélem, némi győzködés és alkudozás árán elfogadnának sokadikként a soraik között, azonban ezt már nem tudhatom meg, mivel felbukkan az a fránya röhej-név professzor a maga köpcös és lelakott valójában, amit drágának ható ruhákkal és ékszerekkel igyekszik elkendőzni.
Szívem szerint megforgatnám a szemeimet, de valahogy nem akaródzik pimaszkodni az előkeveredő fegyverek és husángok láttán. Ronan szigorú ábrázata sem sugall életbiztosítást, ezért magamba fojtom a lesajnálásomat, és megvárom, merre fut ki ez a rendkívül… kellemetlen találkozó.
Legkevésbé egy keresztkérdésre számítottam volna.
- Öhm… - szólalok meg elmésen a feltett kérdésre, igyekezve vajmi hétköznapi, mégis frappáns névvel előállni, mielőtt viszont még kibökhetném, hogy Tomas, bebüfögi az asztal mellett ácsorgó férfi a megfejtést: Kevin. Nyilvánvaló, hogy az ő megoldása a helyes, szóval meg sem várom, hogy igazán felzúduljon a népség, hanem egy teátrális sóhaj kíséretében magamhoz ragadom a szót.
- Rendben, nyilvánvalóan nem én vagyok vicces-név professzor. Azonban mielőtt még agyonvernének azokkal a… bunkókkal, hallgassanak meg. Elsősorban a hálám miatt igyekeztem segíteni az ügyükben, jó urak, hisz mint az egyértelmű, van értésem a művészethez és egyéb tudományokhoz. Miután pedig meghallottam ezt a nevet? - bökök az állammal Ebresqin felé. - Tudtam, hogy jobban járnak velem, mint egy ilyen számomra ismeretlen alakkal. Márpedig ha egy professzort én nem ismerek, az jelent valamit – szegem fel az orromat határozott magabiztossággal, ugyanis bizton veszem, ebben a szituációban pusztán rontana az esélyeimen, ha a jó lelkükre hagyatkozva kezdenék meghunyászkodó magyarázkodásba.
- Itt egyetlen dolgot szükséges végiggondolniuk, uraim. Kitartanak valaki mellett, aki már bizonyította a tudását és jóformán ingyen kínálta a szolgálatait, vagy inkább újrakezdik a dolgot valakivel, akit az anyja bizton megvetett, ha ilyen nevet adott neki, s máskülönben van olyan szánalomraméltó, hogy efféle… olvasmányokban lelje örömét a szolgálataiért cserébe? - szegezem nekik a kérdést, egymásba fonva a karjaimat a mellkasom előtt. - Odakint nem az fogja segíteni az urakat, hogy a professzor milyen hatékonyan tudja fel le mozgatni a kezét – teszem hozzá egy horkantás kíséretében.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 1:21 am

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
Ronan hosszas megfontolás után megenged magának annyit, hogy egy biccentéssel feleljen. Van térkép is, azt azonban már úgy érezte jobb, ha nem látja senki a csapaton kívül. És csak reméli, hogy az ősi romok között meg fogják találni azt a helyet, ahonnan a térkép már a segítségükre lesz...ha a segítségükre lesz.
Gondolatmenetéből kiszakítja a professzor. Monológja alatt egy szót sem szól, és akkor sem reagál semmit, amikor a visszatolt könyvre Kevin úgy csap le, mint a kiskamaszok szoktak a fogadóban, ha előkerül, és már rántja is magához, mielőtt valaki más tenné meg.
Ronan a professzorra figyel csak. Kérésére felmordulnak páran, ő azonban nem reagál még semmit. Meglepő, annyi bizonyos, de el tudná képzelni, hogy hasznát vennék. És ha valóban ennyire értékes az a kincs, ugyan mit számít, ha a felbecsülhetetlen zsákmányt 9 vagy tíz felé osztják el?  Ha pedig betalált ebbe a kocsmába, akkor fájdalom, de van olyan kompetens, mint bárki ebben a bandában. Mielőtt azonban bármit is felelhetne, megérkezik az új vendég. Összeráncolt homlokkal fordul felé, szinte csak a szemeivel, és újra a kardja markolatára fog a keze. Zsigerből utál mindenkit, aki csak úgy odasétál valaki asztalához...vagy úgy általában megszólít egy idegent, és az előtte ülő férfi szimpatikusabb is, de ugyanakkor...miért hazudná bárki is önszántából, hogy a neve Pornuncher Ebresqin? Egy valaki persze megtette. Fél perccel később a csapat többi tagja is felfogja, mi zajlik körülöttük, és újra előkerülnek a kardok, bunkók, és még egy házilag tákolt buzogány is. Ez utóbbi "fegyver" egy alkar méretű bot, melyre egy ugyanilyen hosszúságú kötéllel egy gerenda lefűrészelt kocka alakú darabkáját erősítettek, miután több hatalmas szöggel átütötték azt.  Borzasztóan néz ki.
-Ebresqin mester...micsoda...váratlan meglepetés.
Összeszorított fogakkal fordul a másik professzor felé(Ahronit), és kérdőn néz rá.
-Mondja...mester uram...hogy hívják a barátom, kivel több levelet is váltottak?
A Kevin nem túl ritka név, a vezetékneve pedig még annyira sem, hogy csak illemből írta minden levele végére, de biztosan csak az egyik férfi tudhatja, mi az. Majd belefoglalhatja a gyászbeszédébe is, miután megnyúzta azért, mert nem ismeri fel, ki az, akivel találkozót beszélt meg, de addig is...
 

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 5:12 pm

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
Apró szemöldökemeléssel illetem az elmés felszólalást, melytől szemlátomást a díszes kompániájuk vezére is elhatárolódik. Azonban nem azért vagyok itt, hogy jó modorra neveljem az egyszerű népeket, tehát elengedem a fülemet sértő megjegyzést, s a lényegre koncentrálok.
- Ó, tehát térkép is van? - szűröm le a számomra igazán fontos információt az elbeszéléséből, kicsit sietősebben lapozgatva tovább a naplót, hátha annak két megsárgult lapja közé rejtette az elf a térképet. Bár ha az előttem ücsörgőnek és a társainak van némi sütnivalója, nem nyújtanak át mindennemű információt még a hitelességre felbízott professzornak sem.
A választól függetlenül nézek végig rajtuk, s a figyelmemet nem kerüli el a néma egyetértésük bizonyára a térkép felfedésében. Felfokozódó érdeklődéssel várom hát, hogy előkerüljön a kincshez vezető út leirata, ám a kitartott kutakodás csúcspontja közel sem hasonul meg a reményeimmel. Nehéz lepleznem a csalódottság és a megrökönyödés egyvelegét, miként elém csúsztatnak egy meglehetősen… formabontó olvasmányt. Szerencsére bővebben kifejti a gondolatait Ronan a könyvvel és a továbbiakkal kapcsolatban, így akad időm nyelni egyet és magamra ölteni a szürke közöny látszatát.
- Nézzék, jó urak. Nem gondoltam volna korábban, hogy ekkora kincsről van itt szó. S ha azt mondom, kincs, nem a megkaparintható ulronokra célzok, hanem a művészet évszázados felfedezésére! Ezt a könyvet tegyék csak el, cserébe engedjék, hogy magukkal tartsak – vetem fel az ötletet valamivel lelkesebben, mielőtt felpillantva az ősz hajú válla felett észrevennék egy köpcös alakot a fogadóba lépni, majd a pultossal beszélgetésbe elegyedni, ki állával éppen felénk bök. Az istenekre… - Abban az esetben teszek róla, hogy vevőket is szerezzenek! Bizton állíthatom, megannyi művész és professzor a fél karját is odaadná értük. No de! Elég a beszédből – csattanok fel, igyekezve sürgetni őket az asztalbontásra, de már késő… Az imént felbukkanó, szakállas férfi mellénk lép, és kifejezett szemöldökvonással illeti az elé táruló látványt.
- Pornuncher Ebresqin vagyok, s ha jól tudom, az urakkal volna találkozóm. Örülök, hogy elhozták a fizetséget, de remélem nem lapozgatták itt rongyosra a kedvtelésükre… - teszi karba a kezeit, várva, hogy valaki hellyel kínálja. Egyelőre csöndben pillantok végig a kompánián.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ronan Gallaway Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 19, 2021 6:25 pm

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
"A nap fényessége." Ez a három szó körbejárja az asztalt, és mindenki visszafogottan bólogat, mintha lenne köztük bárki, aki meg tud különböztetni egy olajfestményt egy verstől. Még a kiselőadást is csendben tűrik, igaz ennél a  résznél ürül ki a legtöbb kupa, a végén pedig valakiből kibukik:
"Hát, ennyire sem voltam még fickós egy bige miatt."
Ron megforgatja a szemeit, és kicsit jobban elfordul a társaitól. Egyet ért a professzorral. Ha ez a festmény tényleg az a festmény...akkor a története is érdekesebb lett. Hirtelen sokkal nehezebb feladattá vált elkölteni az ulront, amit ezért kapnak majd. Nem is biztos, hogy képes lesz rá 100 év alatt, de ettől valahogy nem csügged.
-Ön az egyetlen, aki rajtunk kívül tud erről. A kincs évszázadok óta ott hever. Furcsa véletlen lenne, ha más is most kezdené keresni. A szokásos sírrablókon, és kalandorokon kívül persze...de a térképet csak mi láttuk.
A "professzor" szavaiból már most azt szűrte le, hogy a kincs valódi. És a többiek is. Nagyon úgy néz ki, hogy mindenki már most indulni akar tovább, hogy végre gazdagok lehessenek. Azonban, még van egy kis dolgok. Ron bólint egyet, és mindenki más is jelzi egy biccentéssel az egyetértését, majd újra vendéglátójuknak szentelik minden figyelmük. Csendben Várnak, míg Kevin végre előkotorja az erszényéből az annak mélyén lapuló vastag, bőrkötéses könyvet, és az asztal felett átcsúsztatja a mesternek.
-A "Pikáns Calden-i éjszakák krónikája", képes illusztrációkkal. Egyike az utolsó ezer fennmaradt példánynak. Nem tudom, mi szüksége van erre, de az üzlet az üzlet... Mielőtt indulnánk, még egy kérdésem lenne önhöz. Ha megtaláljuk, esetleg vevőt is tudna szerezni erre a műre? Mi sajnos....hogy is fogalmazzak...
 
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 19, 2021 4:47 pm

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
A lenyűgözöttségemnek nem hagy csillapodást a férfi elbeszélése, ugyanis efféle társaságban, mint az övé, nem éppen az írni és olvasni tudó egyéneknek szokása utazgatni. Mégsem kérdezek rá a különös felállásukra, ellenben megengedek egy horkantást az elmés, macskás megjegyzésének. Végső soron azonban a festmény említése, ami különösebb reakcióra késztet.
- Ahh! Bizonyára a „Nap fényessége” lehet! - csattanok fel kitörő lelkesedéssel, amit még csak mímelnem sem szükséges. Ha valóban létezik ez a sírhely vagy kincsestár, Rognus professzor feje fel fog robbanni az irigységtől, amiért nem ő vezette a kutatást, s még csak fogalma sem volt róla. - Állítólag Hagen Crara Amon Lossë-ban vendégeskedett, az egykori elf városban, melyet ma az Ősi romokként ismernek. Épp a város-közeli zöldellő, nyári mezőn tartott előadást a művészetet illető nézeteiről, mikor is felbukkant a leggyönyörűbb elf lány, kire valaha a szemei vetültek. Mosolya a tündöklő napnál is fényesebb volt, így hát tüstént ecsetet ragadott, hogy megörökítse élete legszebb momentumát – sóhajtok fel ábrándosan a lelki szemeim elé vetülő képre, melynél romantikusabbat aligha lehet képzelni. Micsoda szerencsés egy flótás volt az a törp! - Úgy tartják, onnantól kezdve több képet nem is festett nőkről – teszem hozzá a történet zárásaként, mialatt átemelem Ronantól a naplót, melyet leplezett megilletődésemre az érme helyett nyújt át nekem.
Kíváncsian kezdem átlapozni a feljegyzéseket, amelyek valóban kissé kuszák, de határozottan valósnak tűnnek. Már csupán az a kérdés, merre lenne szükséges elindulni a leírtak igazságtartalmának felfedéséhez…
- Cseppet sem aggódjanak, ha valóban léteznek ezek a kincsek, soha többé nem lesz gondjuk a városőrség kőszívével – legyintek mellékesként, fel sem nézve a naplóból. Legalábbis, míg fel nem vetődik bennem némi aggály. - Ha jól értem, más nem tud róla, csupán a jó urak? Nem kell számítani utánunk eredő irigyekre, vehemens vetélytársakra, egyszerű rosszakarókra? - emelem meg az egyik szemöldökömet, a kérdést az előttem ücsörgő borostyánszeműnek intézve.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 18, 2021 5:54 pm

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
-Vagy sírhelyét, esetleg rejtekhelyét...őszintén szólva az öreg íráskészsége helyenként alig haladja meg a macskámét, a kincsről szóló rész azonban egyértelmű.
Hosszas félrebeszélésével próbálja leplezni azt a tényt, hogy kis híján felugrott örömében, amikor a professzor ki tudta mondani a majd kimondhatatlan Törp nevet. Ráadásul, még csak rá sem csodálkozott. Hát tényleg ismeri! És ezek szerint, nem csak egy részeges Elf meséje volt.
-A napló szerint egy festmény ott volt, valami mosolygó menyecskéről. De nézze csak meg, persze.  
Ezúttal már átnyújtja a naplót, mint aki el is felejtette korábbi aggályait. Igaz, ki is ürült a kezében tartott korsó fele. Tekintete azonban nem mozdul a Professzor felől, és izgatottan várja az ítéletet. És persze, komoly arcot vágva, mint aki éli fel éppen az egész vagyont a fejében.
-Egy lebontásra ítélt épületben találtuk. annak is rejtett, rég befalazott szobájában.  Alig tudtuk kicsempészni, mielőtt a városi őrség felforgatott mindent...megint.
"És azok a fukar szemetek még jutalmat sem adtak, amiért megtaláltuk a szobát! Hallatlan!!"

Ron megrázza a fejét erre a közbeszólásra, annak ellenére, hogy az ő ötlete volt akkor rákérdezni erre az őrségnél. Akaratlanul is ellenőrzi ujjával az orrát, mely szerencsére nem tört el, a választól amit kapott ezért.
 
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 8:02 pm

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
Őszinte lenyűgözöttséggel követem nyomon a csapat munkáját, amint elfojtott lakberendezői tehetségüket kiélve szempillantás alatt szervezik át a fogadó belső terét. Vetek egy kósza pillantást a csaposra is, s annak elfehéredett arcára, de bizonyára az előbbi közjáték fültanújaként benne sem érik a bátorság a közbeavatkozásra. Érdekes egy társulat, azt meg kell hagyni, birtokukban egy még érdekesebb naplóval, melyet odafigyelőn tartanak tőlem tisztes távolságban.
Noha minden képzelt elővigyázatosság dacára a lehető legnagyobb bizadalommal kezd az eset elbeszélésébe Ronan – ki vélhetően a csapat feje lehet –, meg sem kérdőjelezve a személyazonosságomat. Nem mintha vágyakoznék a faggatózás és kínos próbatételek után, de elraktározom magamban a könnyelműségükről szőtt információt.
- Hagen Crara kincstárát? - kérdezek vissza némi megilletődéssel, ugyanis ha valamit, azt alaposan megjegyeztem a tanulmányaim során, hogy a művészünket minden tekintetben megkopasztotta a fajtánk. Ezúton is köszönet, Bergrin professzor, reményem, hogy torkodon akad a borod. - Szinte képtelenség, a sárkányvérűek pusztításának esett áldozatul minden műve – állapítom meg egy szakértő bölcs szkepticizmusával, ám mindenek ellenére előrébb dőlök ültömben, hogy alaposabban megszemlélhessem az elém tárt feljegyzéseket. Akár valódi is lehet, és óh! Már a gondolatba is belebizsereg minden porcikám, hogy egy ilyen nagynevű művész hagyatékát éppen én… akarom mondani mi fedezzük fel! Jókora pofon lenne a sorsnak, de még nagyobb szenzáció nekem.
- Nehéz ezt rögvest megállapítani. Ha szabadna – kinyújtom a tenyeremet az érméért, hogy legalább annak a valódiságát megvizsgálhassam. Rémesen sokat hallottam az ulronjaink elődjeit képező próbálkozásaikról a törpöknek, s körülbelül még az is dereng, hogy melyik évben épp milyen valuta képezte a divatot az alacsony növésűeknél. Mindig akadt egy újabb és egy újabb törp, aki felül kívánta múlni az előző érdemeit.
- És pontosan hol leltek rá a jó urak erre a naplóra? Mik voltak a körülmények? - kíváncsiskodok tovább, mialatt a felszolgáló meghozza nekik a rendelt italokat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 11:36 pm

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
Gyorsan érkezika  felelet Ron szájából, miután rendre utasítják. Láthatóan meglepi a dolog, ezért, gondolkodás nélkül, és kissé hangosan vágja rá:
-Ebresqin mester, hát persze, elnézést kérem.
Lelkesen bólint, ha pedig serről van szó, és ülésről, senkinek sem kell kétszer mondani. Hamarosan a szomszéd asztalhoz sem tud leülni senki, mikor a csapat minden széket áthord ide, de még azt a padot is, mely rendetetése szerint nem kéne, hogy mozdítható legyen. Ron az asztalra teszi a régi rongyos bőrkötésű naplót, és kinyitja a mester előtt, a kezéből azonban nem engedi ki, mintha csak az édes gyermeke lenne.
-Eleinte nem volt több ez a történet egyszerű pletykánál. Egy öreg Elf katona, ki a háború után Calden-ben telepedett le mindenkinek elmesélte a történetét, ki megszánta egy kupa itallal. Azt állította, ott volt a Törp főváros ostromakor....
Itt elhallgat. Összeráncolt homlokkal próbálja felidézni, hogy a fenébe is hívták azt. Hosszú másodpercekig csak csendben van, majd feladja, és újra megszólal, úgy téve, mintha ez nem történt volna meg.
-Tehát, ez a katona azt állította, megtalálta Hagen Crara rejtett kincstárát, benne a vázlatkönyvével, és az utolsó festményével. Megjelölte, hol rejtette el, ő maga viszont nem mehetett vissza érte, hisz hiányzott mindkét lába. Senki sem hitt neki, amíg meg nem találtuk ezt...
A naplóban megtalálható pár furcsa faragmány másolata, és egy törp nyelven íródott vers is, melyet állítólag onnan másolt le. Végül pedig, Ron megmutat egy régi, Törp aranypénzt, melyet szintén a napló mellett találtak. A térkép azonban nem kerül elő.
-Mit gondol, mester? Van értelme foglalkozni ezzel?
Izgatottan néz rá mindenki. Most először az egész társaság csendben van, és osztatlan figyelmükkel tüntetik ki a "professzort".
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 9:31 am

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
Nem leplezett sóhaj gördül le a mellkasomról a távozók láttán, noha a megkönnyebbedésem nem tart tovább, míg rá nem döbbenek; ezúttal egy tekintélyes csoportnyi megvezetett, harcra éhes alakkal kell boldogulnom. Nos, voltam már kényelmetlenebb szituációban is.
Az elsőként a védelmemre kelő hozzám szól, s egy olyan névvel illet, amelynek hallatán szívem szerint kétrét görnyedve kezdenék mániákus hahotázásba. Persze a négy évtized gyakorlata nem engedi a meggondolatlanságot, ám őszintén sajnálom azt a szerencsétlent, akit ekképpen szólítanak a mindennapjain.
- Ebresqin mester, ha kérhetném – szegem fel az államat, ugyanis ha másban nem, úgy mentális síkon előnyösebbnek tartom, ha megszerzem a fölényemet. - Ám nem téved, jó uram. Vártam már magukat – jegyzem meg megingathatatlan meggyőződéssel, miközben elégedetten helyet foglalok a megnyert asztalomnál. A jegyzetfüzetemet hetykének remélt mozdulattal csukom be, mielőtt azonban még kifejezhetném a hálámat, Ronan barátunk egy naplót emel a magasba. Igyekszem kendőzni az álmélkodásomat.
- Nem pusztán abban, drága uram, de természetest. Garantálhatom, hogy nem jöttek el idáig hiába – biztosítom töretlen kiállással, némán áldva Rognus professzor elfekkel vetekedő pökhendiségét és a különóráit a fajtája művészetéről. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a koszos, bűzölgő Nulportban lesz hasznomra, ám kétségkívül ez a helyzet. Feltétlenül meg kell, hogy köszönjem neki!
- Kérem, foglaljanak helyet. A szavamat megtartó ember vagyok, uraim, így engedjék meg, hogy kifejezzem a hálámat és vendégszeretetemet egy jó korsó serrel! - csapom össze a kezeimet, s meg sem várva a válaszukat intek a szerencsétlen felszolgálónak, többek között a kiömlött teám feltakarításáért. - Addig is beavathatnak a részletekbe – mosolygok vissza rájuk a lehető legnagyobb lelki békével.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 12:06 am

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
Félreállnak a trió útjából. Lelkesen, és hatékonyan. Senki sem akarja, hogy tovább kelljen itt maradniuk szegényeknek, még valakinek baja esne. Ahogy az utolsó is elhagyja a helységet, Ron nagyot sóhajt, és annyira ellazul a testtartása, hogy látszólag centiket zsugorodik. El is teszi a kardját, a harmadik próbálkozásra bele is talál a hüvelyébe. Most, hogy végre nem kell megjátszania magát, borzasztóan remeg a keze.
-Pornuncher Ebresqin, ha nem tévedek? Leveleztünk.
Ezúttal már Kevin szólal meg, és korán sem olyan magabiztos, mint az előbb volt. Amikor beléptek, az életét is rátette volna, hogy ez a férfi az, aki megígérte, hogy rendelkezésükre bocsájtja a szakértelmét, most azonban megingott ebben a hite. Részben, mert beharangozta őt, mint a legmenőbb mágust akit csak ismer, és most mégis a védelmükre volt szüksége. Már, ha ez történt most. Ronan nem olyan biztos benne. Kiveszi a naplót a társa kezéből, és felmutatja.
-Ön tényleg szakértő a Törp művészetben? És hajlandó lenne ellenőrizni egy írás hitelességét? Messziről jöttünk...
...és az úton eddig elvesztettek három társat, de szereztek a helyükre 3 ellenséget. Csodálatos.
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 13, 2021 11:21 pm

Knock, knock. Who's there?
Ronan & Rilrion
Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. Life is either a daring adventure or nothing.
Az imént elillant feszengés visszaköltözik a jómadár társulatra, belőlem viszont ellensúlyban távozik, hisz végső soron nem maradtam magamra a slamasztikában, és a becsületemet sem kell feladnom holmi görényekért, akiknek inkább a kikötőben volna a helyük a nekik való társaságban. Ezúttal azonban nem hagyom fellángolni a lelkesedésemet, ki tudja ugyanis, merre halad tova ez a kis közjáték.
- Most meg mit szaglászik? - suttogásnak remélt hangon szól az egyik büdi a vezérhez, noha a környezetében úgy vélem, mindenki jól hallotta, s ennek örömére az összes szempár a levegőt szimatolóra szegeződik a sajátommal egyetemben. Hmm, ha a tanulmányaimban nem esett csorba, úgy kitűnő elf szimatról még nem hallottam, ám nehezen tudnám elképzelni, hogy fele részben egy orkkal közösködne a borostyánszemű vére. Túl nemesek hozzá a vonásai... Kérdés hát, egyszerűen mímeli a hozzáértőt, vagy vajmi egészen különleges lélekkel sodort össze a sors?
Egyelőre még bizton nem fog kiderülni, elvégre a kimérten szűrt szavai újfent lázba hozzák a környezetét. Bár, hogy miért tart a barátjának, változatlan rejtély a számomra, persze erre szokta volt mondani a drága ylorei professzorom, ajándék sernek ne nézd a habját! Bölcsessége előtt adózva hát, fennkölt ábrázattal bólintok; hajlandó leszek elfogadni azt a bocsánatkérést.
- Jól beszél a drága harcos barátom a rendkívül éles és veszedelmes pengéjével a kezében. Hajlandó leszek elnézni eme gyalázatot, mert valljuk be, meglehetősen nehéz volna utána szegény csaposnak felsikálni azt a temérdek vért… - sóhajtok fel teátrális éllel. - A legutóbbi helyen két nap elteltével állítólag egy szemet találtak meg az egyik asztal alá szorulva, ki kívánna efféle szörnyűséget ennek a bájos helynek? - csóválom meg a fejemet, immáron aktívan kivéve a részemet a helyzet orvoslásából.
Noha lássuk be, vélhetően az elnémult hármast inkább rettenti el a Ronan mögött sorakozó nyolcas, akik harcra éhesen kántálnak, s a borostyánszemű maga, akiből nem kevesebbet néznék ki, minthogy valóban szempillantás alatt kaszabolná le a nehézségeinek tárgyait.
Ez a konklúzió megérik Káposztalében is, meglehetős gyorsasággal.
- Isilmë csecsére, ekkora balhét, mert ez a mink asztala… - morran fel elégedetlenül, nyilvánvaló megadással a hangjában. - Pff, bugrisok, én mondom, bugrisok. Legyen egyetlen bódogságotok ez a négylábú deszka, de nem felejtünk el ám titeket – böködi a mutatóujját a felmentőseregre. - Nézhetitek a hátatok mögit, ti külhoni mocskok – fenyegetőzését egy ízes köpéssel pecsételi meg a padlóra, azonban ha nem állja útjukat senki, tüntetőleg odébb vonulnak, s ha az ajtó is szabaddá válik, hátrahagyják a fogadót.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1509
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 13, 2021 10:21 pm

Történetem Címe
Zene: Zene  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────
Ron mély levegőt vesz, bár közel sem egyértelmű, hogy ki az, aki iránt emberfeletti türelmet próbál magába szívni a környezetből. Az ésszerű döntés az, hogy leteszi a kardot, és tovább áll. Majdnem fele annyira ésszerű, mint el sem indulni, és kitakarítani a szárnyas pónit a következő vendégsereg érkezése előtt. Ráadásul, nekik éppen szívességre van szükségük attól a bugristól az asztalnál, ezt a hármat meg ha nem kergetik el innen, félő, hogy ráragad valami az intelligenciájukból. Mellesleg, az előbb gúnyolta ki a férfiasságuk, és ezt csak tűrnék? Meg sem érdemlik azt az asztalt.
-Félreértett jó uram. Arra céloztam, kendek élete ér többet egy asztalnál. Ráadásul...
A levegőbe szagol. Pontosabban, úgy tesz, mintha a levegőbe szagolna, bár az igazat megvallva, talán megegyezhet benne eme esemény minden tanúja, hogy eme mozdulat elég igazi. Az már más kérdés, hogy ki ismeri Ron-t, tudja, hogy nincs job orra itt senkinél, leszámítva talán azt a hármat.
-...úgy érzem, kiöntötték a barátom italát.
Az elf szagláshoz kecsesség, ügyesség, és néhány évszázadnyi pincében rothadó bajkeverő skalp is szokott társulni. Neki legalábbis ezt mondták. Reméli nekik is.
-Elfogadja a bocsánatkérésüket. Amennyiben most azonnal távoznak. Ha nem...
Összeszorított fogakkal, és nem kevés önutálattal böki oldalba Kevin-t, ki újra kántálni kezd, és ehhez csatlakozik mindenki, Ronan-t kivéve. "Harc, harc, HARC!"

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
304
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport :: Korall Vendégház-
Ugrás: