Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Alorai kikötő - Page 4 KaDiPE5
Alorai kikötő - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Alorai kikötő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Pént. Okt. 01, 2021 1:31 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 08, 2021 8:03 pm

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Nem leplezem az ábrázatomra kiülő érdeklődést és álmélkodást a leány vallomása hallatán, amely némiképp felülírja az eddigi feltételezéseimet a származásáról. Talán vajmi hegyi népek vagy Eviran rejtett zeg-zugában éldegélő törzs szülötte, ezért töri a közöst. Végtére nem elképzelhetetlen, akadnak a világnak még felfedezetlen tájai, ahol ki tudja, miféle emberek élik a mindennapjaikat.
- A tusak növényre gondolsz? Azt mondják, kizárólag a törpök, akik nem dobják fel a bakancsot, ha megeszik. Én még nem próbáltam – vigyorodok el, noha a hangulat igen hamar és igen éles fordulatot vet Granael megjegyzése nyomán Cate húgáról. Bizton veszem, nem a rossz szándék és a megbélyegzés fakasztotta belőle a meglátását, azonban a mellettem ülőt is meg lehet érteni, miért lobbant gyér haragra a saját vére efféle fehérnépekkel való meghasonultatása okán.
- Igaz, kissé modortalanul fogalmazta meg Granael barátom, ám arra kívánt apellálni, hogy miként mi még nem találkoztunk a húgoddal, a leírtak alapján nehezen tudnánk ráismerni. Esetleg ha hordana valamilyen nyakéket, családi ereklyét, könnyebben kiszúrnánk, ha a későbbiekben meglátnánk – magyarázom, előrángatva a belátó és józanabbik felemet, amely Cornec felbukkanása után már kevéssé tudja érvényesíteni magát, főként, mert rá is szükséges játszanom a pityókás otrombaságomra.
A nyurga alak meg láthatóan nem zavartatja magát, mihelyt terepet kap a problémája felvázolásának. Granael kecskés megjegyzésére ugyan fintorog egyet, ám nem perlekedik, mint az a hozzá hasonlóaktól várható volna.
- Nos, úgy gondolom méltó kívánalom lesz cserébe, ha különösebb engedélyek nélkül bejuttatom magukat a falakon túlra. Főként, ha a kisasszonyt is számolni szükséges mostantól – pillant Cate-re, majd visszafordítja a  tekintetét a hegyesfülűre, elvégre a kezdetektől őt szemelte ki magának. - Mint mondottam, a felfelé vezető utakon jó szolgálatot teszek jutányos áron. Segítek feljutni azoknak, akik nem ismerősek a környéken, s kedvelik a jó történeteket is a szigetről – magyarázza leginkább a csapatunk újdonsült tagjának. - Na mármost az utóbbi időben felbukkantak holmi trollok. Hogy hányan, a fene tudja, képtelenség megkülönböztetni ezeket, de nem egyszer volt szükséges felkapnunk a nyúlcipőt, hogy ne vágjanak minket kupán az otromba fahusángjaikkal meg szikláikkal… - csóválja meg a fejét lemondóan. - Egyre kevesebb a látogató, továbbá aki bővelkedik az idejében, a híd felé kerül inkább, semmint ide hajózzon. A kikötőből egy tengerész ki is tett hirdetést azoknak a maguknak való árnylovagoknak, de egyik sem tolta ide a képét. Én viszont úgy döntöttem, nem várakozok, hanem cselekszek, ezért is bátorkodtam megszólítani az urakat – egy nagyobb szusszanással zárja a mondandója lényegét, s a zsebéből előkapva egy kendőt, a homlokát is megtörli. Láthatóan még a gyomorrontás hatásait nyögi, noha az sem kizárt, az idegesség fakasztja a verítékét.
- Erről lenne tehát szó. Ha megszabadítanak a trolloktól minket, azonnal és minden problémától mentesen bejuttatom magukat a mágusvárosba – teszi hozzá, majd várakozóan pillant végig rajtunk. A magam részéről rendkívül érdekfeszítőnek találtam az elbeszélését, ám éppen olyan monotonnak is, így mire a mondandója végére ér, már behunyt szemhéjakkal támasztom az arcomat a tenyeremen. Mindeddig nem realizáltam, mennyire kimerült vagyok az utazástól, s hogy a kelleténél többet öntöttem fel a garatra, de egyértelművé válik a számomra; ebben az egyezkedésben egyenlő, használható partnerként már képtelen vagyok részt venni. Tehát bármily váratlannak is hasson, komótosan megemelem a fejemet, aztán a hátsómat is a lócáról.
- Ne haragudjatok, ám rendkívül megfáradtam. Amennyiben holnap reggel még itt lesztek s csakugyan nekivágtok ennek az izgalmas kalandnak, igyekszem társulni mellétek! - nézek végig rajtuk egy sajnálkozó mosollyal, majd felnyalábolva a holmimat s intve egyet feléjük, elindulok nyugovóra térni mindannak tudatában, valószínűleg ők sem fognak rám várni, de én sem fogok melléjük szegődni, mikor az idő ily' rendkívülien szorít.


//Köszönöm a játékot! Smile//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 03, 2021 6:52 pm
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Talán a kíváncsiságom kissé gyermeki, de rájöttem, hogy a szárazföldön eltöltött időmet a testvérem keresése mellett új tudások megszerzésére is eltölthetem. Nem csak azért, mert bízom abban, hogy ezek az információk idővel majd a segítségemre lehetnek, hanem valóban elkezdett érdekelni a szárazföldön élők élete, kultúrája.
-Köszönöm.-Hálálkodok az elfnek, amiért ilyen nyíltan megosztotta velem a népéről ezeket az információkat. Még szívesen zaklatnám őt kérdéseimmel, de nem akarok se tolakodó lenne, de hálátlan. Segítettek nekem és most vendégül láttak. Nem szeretnék ezzel visszaélni, így inkább visszafogom magam.
Elgondolkodom Cinege kérdésén. Vajon mennyire lehetek velük őszinte? Ha azt nézem, hogy ők is milyen nyitottak felém talán nem kéne tartanom attól, hogy veszélybe sodornak, ha kiderül számukra honnan is jöttem.
-Nincs. Mi nem iszunk alkohol… De van egy növény… Néha társaim eszik, hogy felejtsenek kicsit.- Nem tudom, hogy a közös nyelven hogyan is nevezik. Nekünk megvan a jelünk rá, de úgy vélem nem értenék a mutogatásomat.
Kissé mérgesen pillantok az elfre szavait hallva. Ő nem ismeri a testvéremet úgy, mint én. Ha ismerné nem mondana ilyeneket. Nem az a fajta lány, aki hagyná, hogy ilyen italok elvegyék az eszét. Körbe nézek és végig nézek a többi hozzám hasonló emberen. Nevetnek, énekelnek. Néhányuk férfiak ölében ülnek. Szóval ezt teszi egy nővel ez az ital. Minden gátlását eldobja és oda veti magát. Ellököm magamtól az enyémet, majd ismét Granaelre emelem tekintetem.
-Ő nem ugyanolyan. Nem tenne ilyet!-Mondom kissé haragosan neki.
-Mit mondhatnék még?-Jobban nem tudom körül írni őt. Számomra ezek a legfontosabb jellemzői. Otthon is ő volt az, akinek mindenhez volt egy-két, vagy akár több szava is. Sosem tudott nyugton, vagy csendben maradni, ami néha bajba is sodorta őt. A beszélgetésünket viszont megtöri egy számomra idegen férfi, akit úgy tűnik ők már ismernek. Örömmel köszöntik viszont az asztaluknál. Csendben figyelem őket, majd tekintetem Cinege kezére siklik, amit a vállamon pihentet. Nem húzódom el tőle, csak egy apró mosolyt kap tőlem válaszul. Nem érzem azt, hogy tartanom kellene tőlük. Nagyon is kedvesnek tűnnek, főleg ő. Vidámabb jellem, mint elf barátja.

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1146
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 01, 2021 9:53 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit @Calypso
──────────── ────────────


A népemmel kapcsolatban folytatott beszélgetés kapcsán, igen csak érdekes információk derültek ki Cate-ről, amik számomra csak alátámasztották az elméletemet. Igaz már korábban sem kételkedtem abba, hogy a szimatom pontos, de most már olyan közel voltam a teljes bizonyossághoz, hogy akár meg is kérdezhettem volna a leányzótól, ha kívül estem volna a harapó távolságon. Az eddigiek alapján Cate barátságosnak és nyitottnak mutatkozott, azonban nem tudtam teljesen hátam mögött hagyni a Najádokról szerzett korábbi tapasztalataimat, amikben éles fogú lények szerepelnek, akik szíves örömest lerágták volna a húst a csontjaimról, ha megtehetik. Sokat gondolkodtam, hogy a Najádok alapvetően bevett szokásként esznek meg más intelligens fajokat, avagy csak ha a helyzet hozza, és valaki olyan helyzetbe hozza őket, hogy nincs más választásuk. Végül annak az esélye is fenn áll, hogy nem táplálkozási szándékkal akarják leharapni valaki kezét, pusztán azért hogy megöljék. Őszintén szólva rengeteg kérdésem akadt Cate-hez, de csak azután terveztem feltenni őket, amikor a nyílt titok valamilyen formában kibukik, és lehetőleg nem egyenes rákérdezés útján. Sokkal nyitottabb lenne a kérdésekre.

Csendben hallgattam ahogy Cate újabb kérdéseket tesz fel, míg Rilrion halkan dúdolva ütötte el az időt.
- Az én generációm már a szétválás után született. Városban születtem és nevelkedtem. - Válaszoltam meg a kérdését, és bár biztos voltam benne hogy akadtak olyan esetek, ahol egy városi elf csatlakozik az erdei népekhez, vagy fordítva, ez nem volt a bevett szokás, így arra jutottam ez az összefoglalás a fajom jelenlegi társadalmi helyzetéről eléggé összefoglalja az aktuális helyzetet.
A sörös kérdéssel kapcsolatban, újra felkaptam a tekintetem, de már nem annyira meglepetésemben, inkább csak azt kémlelve, hogy vajon Cate tudatában van-e annak, hogy ezek a kérdések mennyire elárulják őt, és hogy akarva nem leplezi-e kilétét, mert ebben az esetben akár szabadon kérdezhetnék is. Bár a korábbi válaszaiból arra következtettem, hogy nem akarja nyíltan hangoztatni, hogy Najád, de a rövid beszélgetésünk viszont azt sugallja, hogy nem igazán tesz erőfeszítést a titka megőrzésére. Ez jelentheti, hogy naiv, vagy akár azt, hogy kíváncsi átlátunk-e a szitán.

Az imént feltett kérdésére a választ meghagytam Rilrionnak, és csendben körbekacsintgattam a vendégeken, akkor sem voltak érdekesebbek mint bármelyik másik körbenézés alkalmával.
Közben azért ha szemmel nem is figyeltem, hallgattam a beszélgetést, és azt hogy Cate a húga keresésére érkezett a szigetre, majd adott egy… hát, rövid és tömör leírást róla.
- Bizonyos mennyiségű szesz után bármelyik leány boldog és beszédes lesz. Nehéz megtalálni őt, pusztán ez alapján. -
Mutattam rá a leírással kapcsolatos problémára, majd másodikként én is kiszúrtam amit Rionnak már előttem sikerült. Cornec tűnt fel a semmiből, és igyekezve elkerülni a részleteket körülírta a gyomorrontása részleteit. Csak forgattam a szemem, mert valami érdekesebbre számítottam, nem arra, hogy milyen módon üldözte a vacsora az illemhelyre.
Csendben nyugtáztam a bárd és Cornec társalgását, s röviden bólintottam, amikor Cate-ről esett szó. Érdekes új adaléknak tűnt a már így is színes csapatunkhoz, és ez pozitívan értendő.
- Tehát, Cornec úr, most végre a tárgyra térhetnénk mit is akar pontosan. - Az asztalra könyököltem, s az államat a két kezem összefűzött ujjain pihentetve lassú levegőt lettem. - Nagyon remélem, hogy ez a munka megéri, mert őszintén ha egy elveszett kecskét akar visszahozatni velünk, akkor ne fáradjon. -
Ezzel lezártam a monológom, és a figyelmem az embersétáltatóra irányítottam, hogy végre kibökje mi lehet a feladat.


Calypso Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
675
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 25, 2021 4:16 pm

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Míg Granael és Cate az elfek népének és kultúrájának rejtelmeit taglalja, hol a fogadóban összeverődött társaságokat figyelem, hol pedig a habzó söröm a korsó ide-oda illegetésétől hullámzó felszínét. A nagy lármából és összhatásból már csak egy valamirevaló dalnok muzsikája hiányzik, ám kétségtelen, ezúttal a csönddel is jobban járunk, mintha fél-részegen, lant nélkül nekiállnék alpári énekekkel szédíteni a nálam jóval pityókásabbakat. Persze ez a gondolatmenet nem gátol meg abban, hogy az orrom alatt hümmögve ne kezdjek dúdolásba, legalábbis, míg hozzám nem fordul a szépséges, de annál sejtelmesebb kisasszony.
Igazából ezen a ponton nem, hogy az önszórakoztatásommal hagyok fel, hanem határozottan egymásnak vonom a szemöldökeimet.
- Igen, így hívják. S azért isszuk mindannyian, mert elfeledteti a bánatot, meghozza a jó kedvet, s mert mégis jobban csúszik az ételhez, mint az íztelen-szagtalan víz – fintorodok el egy momentumra, igaz, nem feledem az iménti megrökönyödésemet sem a kérdés kapcsán, melynek újfent helyt hagyok az ábrázatomon. - Ahonnét jöttél, nem isznak ilyesmit? Úgy értem alkoholt – kíváncsiskodok, nem állítva rögvest a tények elé; szinte elképzelni sem tudom olyan pontját a világnak, hol ne felejtenék valamivel a bújukat a népek.
Közben a hegyesfülű cimborám is válaszol Cate kérdésére, bár a viszonzás a reményeimmel és várakozásaimmal ellentétben elmarad. Noha enélkül is feleletet kapok az érdeklődésemre, mivel a hölgyemény külön faggatózás nélkül osztja meg velünk az itt létének okát. Eltűnődött ábrázattal emelem a plafont átszelő gerendáknak a tekintetemet, töprengve, vajh láttam-e hozzá hasonló fehérnépet az utóbbi időkben, ám a leírás alapján tulajdonképpen a kontinens minden harmadik lánykája is lehetne az általa keresett testvér.
- Nem, sajnos nem tudok senkit felidézni, akire bizonyossággal mondhatnám, ő volt az – csóválom meg a fejemet együttérzőn, majd mímelt bánatomat elfojtandó, újabbat kortyolok az italomból. Ezalatt persze Granaelt is megtisztelem a figyelmemmel, egyetértőn bólogatok a holnapot illető terveire, csakhogy idő közben megakad a szám és az asztal közötti út felénél a korsóm, mihelyt teljes pompájában a látóterembe libben az emlegetett szamár.
- Arra úgy vélem nem lesz szükség. Cornec úr! Már azt hittük, bajba keveredett! - vigyorodok el, miközben helyet foglal az asztalunknál az eddigieknél is sápadtabb alak. Meg is törölgeti a homlokát, mielőtt beszédbe kezdene.
- Igen, elnézésüket kérem. Tanácsolom, ne egyenek semmit a mai estén. Hogy úgy fogalmazzak, kellemetlen hatásokkal szükséges egyébiránt számolni – szusszan fel gondterhelten, aztán megakad a szeme Cate-en. - Ó, a hölgy is a kompániájuk tagja? Máskülönben nem is zavarom magukat – szabadkozik, a nyurga ujjaival hevesen gesztikulálva.
Pusztán legyintek a feltételezgetéseire, és bizalmasan átkarolom a mellettem ücsörgő hölgy vállát.
- Bizony, a társaságunkat gyarapítja szépségével. Így hát bármiféle megbízása is volna, nyugodtan előtte is elmondhatja. Ugye, Granael barátom? - mosolygok rá az ártalmatlanok bugyuta arckifejezésével, pedig a szemünk legeltetése mellett egyéb indokokból is magunk mellett szeretném tudni Cate-t. Egyrészt örömmel segítenék a kutatgatásában, sohasem lehet tudni, miféle információkkal és tudással gyarapodik a vivern fia az efféle váratlan küldetéseken, másrészt felemészt a vágyakozás, hogy még többet megtudhassak Sejtelmes Kisasszonyról. Csupán remélni merem, az elf is osztja a néma elképzeléseimet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Calypso Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 21, 2021 8:13 pm
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Harcosként sose érdekelt korábban mások fajok történelme. Akikkel leginkább kapcsolatba kerültünk azok az emberek voltak, így róluk több mindent megtudtam, de csak a lényeges dolgokat, amik szükségesek ahhoz, hogy meg tudjam védeni a fajtámat. Viszont most be kell látnom, hogy Araiadnénak igaza volt abban, hogy érdekes egy világ ez a szárazföld. Emberek, elfek, törpék és még számos faj létezik itt együtt és osztozkodnak ezen a föld területen. No nem mintha nem lenne elég nagy, de mégis számomra csodával ér fel, hisz a tengerben csak mi vagyunk.
Így tehát érdeklődve hallgatom az elf magyarázatát. Szóval ketté váltak. Elég érdekesnek találom a dolgot. Az eddigi tapasztalataim alapján én is inkább az erdőt választanám a város helyett. Valahogy sokkal békésebb, csendesebb.
-Te már városban születni vagy választani és mi a különbség?-Érdeklődöm tovább egy kicsit. Fogalmam sincs hány éves lehet. Annyit tudok már, hogy hasonlóan hozzánk sokkal több ideig élnek, mint a sima emberek. Kihasználom az alkalmat, hogy ismét tanulhassak és úgy tűnik ők szívesen mesélnek is, így hát kérdezek és reménykedem abban, hogy sokra megkapom a választ.
-Ser? Szóval ezt így hívják?-Mutatok az ital felé. Most már legalább ezt is tudom.
-Miért iszik ennyien?-Mutatok körbe. Igaz most én is ezt iszom, de őszintén szólva nem a kedvencem. Megiszom, de egy újabb kört bevállalni belőle?
Szóval az egyikük egy ismerőséhez jött a másik meg munka miatt került ide. Ide kísért valakit, szóval ezért fizetnek is?
-Én keresek valakit.-Vallom be nekik őszintén abban reménykedve, hogy tudnak nekem segíteni.
-Húgom, eltűnt régen. Nem tudom merre lehet. Hasonló, mint én, bár ő nagyon vidám, szeret öhm… sokat… beszélni. Esetleg nem látni őt?-Egy kis remény suhan át a tekintetemen. Mondjuk túl közel van ez a város az otthonunkhoz. Ha itt lenne már rég haza jött volna. Ha csak… Nem! Jól van!
Miközben ők megbeszélnek valami kalandot ismét körbe nézek az ittenieken. A hangulat töretlen. Ugyanolyan hangosak, mint eddig és még mindig öntik magukba ezt a ser nevezetű italt.

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1146
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 21, 2021 6:25 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit @Calypso
──────────── ────────────


A hangos nevetés és zajongás nem halkult. Úgy látszott a kocsma népe ilyenkor élte igazán az életét, bár az úton idefelé gondolkodtam rajta, hogy mi is lehet pontosan az ami ennyi ember számára munkát ad. Megértem a halászokat, kereskedőket és ehhez hasonlókat, de mégis jóval több ember fordult meg ebben a kikötőben mint akik számára ez a hely munkát tudott volna biztosítani. Talán mindenki a varázstudókkal jött konzultálni, vagy valamilyen üzleti céllal érkezett.
Pont ebből kifolyólag azonban, általában az olyan helyek mint ez is zsúfolásig voltak, és nehéz volt szobához jutni. Szerencsémre egy részeg törp akkor jelentkezett jelentkezett ki mikor megérkeztem, és ámbár biztos voltam benne, hogy a fogadósnak még van néhány szobája szabadon, azért gyorsan lecsaptam arra a szobára biztos ami biztos.

Visszatérve a jelenbe, hallgattam, ahogy a két újdonsült ismerősöm cseveg Eviranról, majd újabb Cate újabb kérdést intézett hozzám a származásomat illetően. Elég egyértelművé vált már számomra, hogy nem volt igazán ismerős a szárazföldi társadalmi berendezkedést illetően, de mivel a Vivernek ismerték az elfeket és azok társadalmát. Úgy éreztem bizonyossá vált, hogy egy fiatal Najád ül mellettem, aki valószínűleg a közelmúltban merészkedett a szárazföldre.
- Tudod, anno a történelem egy bizonyos pontján, az elfek úgy döntöttek hogy két csoportra osztódnak szét, az egyik csoport elvonult és bevette magát az erdőkbe, és a régi hit hagyományai és a természet iránti áldozással éltek tovább. - Fejtettem ki, és próbáltam minél összefoglalóbb lenni a mondandómmal. - A másik csoport városokat épített, és új hitnek áldozott onnantól. Igazából, mind a két csoportnak azonos az őse, csak mostanra olyan szinten ketté vált a kultúra, hogy észrevehető különbség van, még azok számára is akik nem a fajból valóak. -


Sosem voltam valami nagy tanító, szemben az apámmal, de ha dolgok leegyszerűsítéséről van szó, akkor abban elég jó tudok lenni. Ezek után, csupán csendben követtem a beszélgetést, mialatt Rilrion és Cate az étel minőségét vitatták. Alapvetően volt túl jó véleményem az emberek által készített ételekről, bár azt hozzátenném, hogy tudtam hogy közel sincs annyi idejük megtanulni egy mesterséget, mint valakinek aki mondjuk 200-300 évig is képes elélni akár. Röpke 50-60 évük alatt gyorsan kell fejlődniük ha jók akarnak lenni valamiben. Ettől eltekintve azonban, a főzési módjaik cseppet sem hasonlítottak mondjuk egy elf konyhára.
Koccintás után, egy kisebb kortyot csúsztattam le a torkomon, ami kimondottan jól esett a kiszáradt torkomnak.

- Én pedig csak ide kísértem egy másikat. - Válaszoltam Rilrion válasza után. - Most hogy ideért, és  kifizetett, valószínűleg a következő pár nap valamelyikén helyet vásárlok magamnak egy hajón, és visszautazom a kontinensre. -
Miután ezt a mondatot befejeztem, Rilrion felém fordulva Cornec eltűnéséről és egy kalandról kezdett beszélni. Valószínűleg igaza is volt, az a fickó vagy menekült valami elől, vagy erővel vitték el, mindenesetre nem voltam biztos benne, hogy az éjszaka során képesek lennénk megtalálni.
- Igazad lehet, de mégsem érdemes ma elindulnunk a keresésére, ha magától ment, akkor messze jár. Ha nem akkor meg darabokban. - Gondolkodtam hangosan. - Szerintem ráérünk reggel a nyomára bukkanni. -

Calypso Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
675
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 19, 2021 2:18 am

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Kissé furcsállom a feleletét - igaz, rendkívül szívhez szóló, hogy legalább ostobának nem néz bennünket -, ám nem forszírozom tovább a származási helyének megválaszolását, ugyanis egyértelművé tette, ez bizalmas információ. S ezen a ponton óhatatlan felmerül bennem a lehetőség, vajon egy fajtársamról volna szó? A közvélekedés dacára igen kevesen vagyunk hajlandóak az ellenség földjét önszántunkból taposni, aki pedig mégis erre vetemedne, alaposan kiműveli magát a közös nyelvből, hisz egyrészt a szavak mesterei vagyunk s egyébként is rendkívül kellemetlen volna, ha efféle apróság miatt veszne a fejünk. Viszont ha nem közülünk való, akkor miért olyan titokzatos a szülőföldje? Talán mégis csak menekül valaki elől. Meglehet, egy elvarázsolt hercegnő, kit éppen a fél birodalom hajkurász! Remélem ez utóbbi fog igaznak bizonyulni, elvégre így vagy úgy, ám temérdek ulront ígérne egy királyi sarj ismertsége.
Egy ideig még bizton eltűnődnék a lehetséges magyarázatokon és a jól csengő érmék gyűjtögetésén, azonban Granael megjegyzésére előtör belőlem a nevetés.
- Egy afféle megbízást még ingyen is elvállaltam volna – vigyorodok el egy kéjenc sokat megélt ábrázatával, mielőtt észbe kapnék a hölgy társaságunk okán, és rendezném a vonásaimat egy köhintés kíséretében. Tanácsosabbnak látom a korsóm aljára nézni, míg Cate vissza nem köpi a tányérjába a vacsoráját. Előzékenyen simítom meg a vállát, már amennyiben kartávolságon belül foglalt helyet.
- Nap közben bizton jobbat főznek, de ilyenkor az sem kizárt, már a szakács is több ízben ellenőrizte a ser minőségét – mosolyodok el, aztán annak rendje és módja szerint elrendezem a kisebb kellemetlenséget, végtére is egy csinos hölgy komfortjáról vagyon szó, s akár szembe is köphetném magamat, ha nem sietnék a segítségére. Noha elnézve a fogadós arckifejezését, ő is minden további nélkül megtenné ezt helyettem, miközben meghozza a rendelésünket. Valamiként mégsem rügyeznek bennem sajnálattal teljes érzetek, főleg, hogy a habzó ital aromája fürgén kúszik az orrjárataimba.
- Egészségetekre! - velük szinkronban, lelkesen emelem a korsómat, bár ezúttal egy öblös kortynál többet nem küzdök le a torkomon. Józanság, józanság…
- Én egy mágus barátomhoz érkeztem látogatóba – felelem meg Cate kérdését, miután nem túl úriasan a kézhátammal letöröltem a számon hátramaradó hab-bajuszt. - Noha én mondom, kalandot szimatolok a levegőben! - teszem hozzá, aztán Granael felé fordulok. -  Ez a Cronec a rejtélyes eltűnésével határozott izgalmat sejtet, s van egy olyan sanda megérzésem, nem szüzek elől kell majd kimenekíteni – vigyorodok el, persze hamar rendezem az ábrázatomat és bocsánatkérőn pillantok a fehérnép felé. Az itt létének okát feszegető viszont-kérdés már ott kucorodik közben a nyelvemen, ám végül erősebbnek bizonyul a vágyam egy újabb kortyra, tehát ennek a feltevését meghagyom az elf cimborámnak.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 17, 2021 2:02 am
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Eviran?.. Nem, nem onnan. Bocsánat, de még bizalmatlan… Bár ti nem nézni ki ostobáknak.-Talán sejtenek valamit, hogy nem lehetek ember, hiába is nézek ki annak, de egyelőre nem mondom ki nekik azt, amit esetleg sejteni vélnek. Talán ha rákérdeznek… De jobban örülnék neki, ha ez még a homályban maradna. Így inkább próbálom is terelni a témát.
-Városi elfek? Több félék vagytok?-Értetlenkedem kicsit. Nem hittem volna, hogy egy fajon belül és meg lehet különböztetni őket. Nálunk csak najádok vannak, nőstények és hímek. Maximum a törzsben elfoglalt helyük szerint lehet őket megkülönböztetni.
Az étel, amit sikerült kikérnem, cseppet sem a gusztusomnak megfelelő. Ilyen rosszat még nem ettem. Azt hittem, ha már ilyen bőszen ajánlgatta legalább finom lesz. Viszont még beazonosítani sem tudom, hogy mégis miből is lehet. Nem foglalkozom az illemmel, egyszerűen csak kiköpöm azt a falatot és borzadva nézek fel rájuk.
-Itt mindig ilyen rossz?-Eddig mindig magam sütöttem meg a megvásárolt, vagy éppen nagy nehezen levadászott állatot, de most szerettem volna kipróbálni azt is, hogy milyen mikor semmi dolgom. Nos azt hiszem ezt a jövőben mellőzni fogok és maradok majd a jól bevált szokásaimnál.
Cinege viszont azonnal intézkedik és kikér nekem valami mást, gyümölcsöket. Azokat szeretem. A víz alatt nem volt lehetőségem ilyen finom, édes dolgokat enni, de itt a szárazföldön, amikor csak tehetem szerzek magamnak.
-Köszönöm a segítséget.-Egy újabb mosoly kúszik az arcomra, majd óvatosan nézem meg az elém rakott korsót. Szóval ezt isszák az emberek és ettől lesznek ilyen furcsák. Akkor talán nekem nem kellene ilyet innom. Viszont közben mégis kíváncsi vagyok rá. Felemelem az italom, majd őket leutánozva hozzá koccintom az övéikhez.
-Egészségetekre.-Egy biccentést is kapnak tőlem, majd előbb beleszagolok az italba és csak utána kortyolok belőle. Amint lenyelem egy újabb fintor kúszik az arcomra, de tény ez nem olyan szörnyű, mint az előbb kóstolt étel, de nem mondok semmit, csak újat kortyolok belőle. Hogy tudnak ebből ennyit inni? Végül leteszem a korsót és kezembe veszem az egyik gyümölcsöt, amit nagy lelkesedéssel kezdek el megenni. Láthatóan ez már sokkal jobban ízlik nekem. Amint sikeresen lenyelem az utolsó falatot is újabbat kortyolok a sörből, de most már az első után nem állok meg, viszont nem is iszom ki a teljes tartalmát.
-És ti miért,öhm miért vagytok… itt…? Itt élni?-Kicsit el kell gondolkoznom a szavakon. Későre jár már és én is kezdek fáradni.

Ahronit and Ageron Themeris Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1146
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 16, 2021 10:42 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit @Calypso
──────────── ────────────


Nem volt ínyemre a gondolat, hogy a potenciális munkalehetőségem elkódorgott valamerre, anélkül hogy megtette volna az ajánlatát számukra. Bár lehet kissé lelkére vette a közvetlen modoromat korábban. Bár kifinomult neveltetésben részesültem, és képes voltam cifra és válogatott nyelvezetet alkalmazni, az évek során amit más fajok társaságában töltöttem megtanítottak a direkt beszédre, mivel a legtöbb közember jobban reagált arra, ha egyszerű szavakat használsz a velük folytatott beszélgetésed során. Így ez lett a megszokott stílusom, ha nem valami nemesi körben forgolódtam, ez pedig nem gyakran történt meg. Talán egy vagy két alkalmat tudok felidézni, amikor így esett.
De Cate még hozzám képest is túl tett az egyszerű nyelvezet alkalmazásával, de mint már korábban tárgyaltam biztos vagyok benne, hogy ennek nem tudatos, inkább fajbeli okai akadtak.
Mikor bemutatkozott és kezet nyújtott, enyhén megráztam a kezét, ami nem volt szokás férfiak és nők között, de ez csak mégjobban felerősítette bennem azt az elméletet, hogy nem volt jártas az szárazföldi fajokkal való kommunikációban, hiszen a Vivernek gyakran a legjobb társalgók voltak a vidéken, hisz az életciklusuk közel azonos hosszú volt az elfekéhez. A hosszú élettel pedig sok tapasztalat társul. Így arra jutottam, hogy a leglogikusabb következtetés az volt, hogy a leány a Najádok vízi népéből származott. Nem lehettem természetesen biztos ebben, és nem is voltam biztos benne, hogy jó ötlet eziránt tapogatózni.

Réges régen már találkoztam a nép képviselőivel, és majdnem az egyik karom bánta. Úgy döntöttem nem foglalkozom ezzel, Cate nem mutatta semmi jelét annak, hogy bármelyikünkre támadó szándékkal nézne, sokkal inkább hálásnak tűnt a segítségért. Az évek alatt pedig kifejlesztettem magamban azt a világnézetet, hogy senkit nem lehet a faja alapján megítélni, amíg nem adja jelét annak, hogy illik rá az adott sztereotípia.

- Úgy bizony… A családom a városi elfek táborát gyarapítja.. - Bólintottam neki, s közben lehúztam az italom maradékát, és elkaptam Rilrion sokat sejtető pillantását, amiből arra következtettem, hogy ő is hasonló következtetésre jutott mint jómagam, de nem tudhattam biztosra.
Egyébként a személyemet érintő nyilvánvaló dolgokról bármikor szívesen beszéltem, csak olyan dolgokat rejtettem el, mint a nevem ha teljesen ismeretlenek társaságába kerültem. Volt már olyasmire példa, hogy valaki utánam küldött egy megbízott gyilkost, amikor kihátráltam egy ostoba megbízásból, amit valahogy az ostoba megbízó túlélt. De én még itt vagyok, a bérgyilkos pedig a föld alatt. Mindenesetre jobb résen lenni.

- Ha ez a fajankó egy nő szépsége miatt menekül, akkor lehet el kellett volna fogadnunk az ajánlatát… - Gondolkodtam hangosan Rionra nézve. - Lehet, hogy egy csapat gyönyörű szűztől kellett volna megmenteni. -
Itt megengedtem magamnak egy gúnyos mosolyt. Nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen figura vezet ember csoportokat akárhova. Különösen ha még hozzáteszem az elképzeléshez azt, hogy a veszély legkisebb jelére kereket old.
- Nem akartam magam letesztelni, de úgy látom akkor igazam volt ezzel a dologgal kapcsolatban. - Néztem Cate kiköpött ételére. Az sem lepett volna meg ha a rajta lévő beazonosíthatatlan lény fogta volna és tányérastul Cornec után ered. Közben Rilrion már rendelte is a következő kört, aminek hatására hátra fordultam, és megnéztem magamnak a fogadósnő arckifejezését, aki már korábban is boldogan szolgálta ki őt. Láthatóan most is repesett a boldogságtól, de kihozta az említett italt, és a gyümölcsöt, ami már fogyaszthatóbbnak látszott, mint a tányér tartalma. A gyümölcsös tál Cate elé került, majd a korsók is kiosztásra kerültek közöttünk.
- Egészségetekre. - Emeltem a korsómat újabb koccintásra.


Ahronit and Calypso Kedvelték

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
675
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 16, 2021 9:54 pm

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Leplezetlen jó kedvvel és kárörömmel kísérem végig Granael meg a zavargó útját a fogadón kívülre, ahol csupán képzelni tudhatom, milyen sorssal ajándékozza meg az elf a nyomorultat. Némiképp sajnálom, hogy nem sikerült olyannyira kivennem a részemet a problémázásból, de végtére az sem gond, ha tömegverekedés helyett egy szemrevaló kisasszony társaságát élvezhetjük az asztalunknál. Tahrovin bizonyosan megbocsát, amennyiben alkoholgőzös elmémet kifinomultabb szórakozásnak szentelem.
Újdonsült társam közben lassacskán visszatalál hozzánk. Megejti ő is a bemutatkozását, Cronec említésére pedig könnyen haló kuncogással pillantok el az asztalunk felé, hol legnagyobb sápadásomra már nyoma sincs a nyurga alaknak.
- Hisz az imént még ott volt! Pontosan akkor, mikor elindultál kifelé – hüledezek, noha lássuk be, ezernyi oka lehet a hegyi kódorgó hiányának. Például helyiként bizton jó ismerőse a fogadóséknak, hát kaphatott lehetőséget valamely hátsó ajtón távozni a megkönnyebbülés szellemében, vagy megunván a várakozást, a szobáját kereste fel a nyugalom jegyében. Bár mi tagadás, sürgetőnek festett az ügye. - Bizonyosan megkerül, vagy talán olyannyira elámította Cate kedves szépsége, hogy szégyenében inkább odébb állt! - mosolyodok el szélesen, megindulva a helyünk felé, ahol kényelmesen lehuppanok a lócára, hálát adva az égieknek, hogy út közben nem estem hasra semmiben.
- Ahh… Hmm, talán Eviran földjéről? Persze nem kívánlak kellemetlenségbe hozni, vagy indiszkrétnek lenni, nem muszáj válaszolnod – somolygok, s amíg a leány az ételével foglalatoskodik, vetek egy sokat sejtető pillantást Granael felé. Valami határozottan nem kerek itt, bár lehet, pusztán a paranoiám beszél belőlem, ám még a szabad nép földjén is kevés, ki ne beszélné a közöst. Tán hosszú ideig fogságban volt gyermekkora óta s most a fogvatartói elől menekül? Ahh, micsoda történet lenne! Ami nem is tűnik akkora képtelenségnek, miként a testőr fajtáját méregeti.
Egyelőre csendben maradok, s a maradék italomat kiszürcsölve a korsóból hallgatom a társalgásukat. A ser pedig még időben legördül a torkomon, hiszen látva a hölgyike bravúros köpését, egészen biztosan félre nyeltem volna. S még így is nehezemre esik, hogy ne törjek ki önfeledt hahotázásban.
- Elegendő ser után mit sem érzel belőle. No de cseppet sem aggódj – bátorítom, majd egy hangzatos köhintést és krákogást követően a söntés felé fordulok. - Jó asszony! Hozzon még három korsóval, s a megbotránkoztatott kisasszonynak kerítsen vajmi édes gyümölcsöt, mert ezek a fráterek bizony megfeküdték a gyomrát! Bizton nem kíván az erkölcsök megrontójaként elhíresülni a fogadójával! - vigyorodok el, aztán jól végezve dolgomat, elégedetten az asztalra könyökölök.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris and Calypso Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 16, 2021 7:29 pm
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Csendben figyelem ahogy a nagyobb fickó elviszi zaklatómat. Lehet ezt nevezik szerencsének. Bár ha nem léptek volna közben én is elintéztem volna őt, csak máshogy. Talán jobban is járt a fickó ezzel a kettővel.
Hálám jeléül ajánlom fel az ételt, mit nem rég kaptam kézhez. Igaz nem a legszebb, amit eddig ettem a szárazföldön, de étel és ez nekem pont elegendő. Nem erőltetem rájuk, így csak visszahúzom a kezem.
-Cinege és Granael. Örülök a találkozásnak. Én Cate.-Nyújtom feléjük a szabad kezemet. Azt tanultam meg, hogy ilyenkor ez a szokás. Direkt nem árulom el igazi nevemet. No nem azért mert szégyellném azt, csak tudom, hogy túl feltűnő, így kerestem valami olyat, amivel talán jobban elvegyülhetek az emberek között.
Ha mutatják hol az asztaluk követem őket, majd helyet foglalok ott. A tányérom leteszem, de még nem fogok neki. Kissé fura nekem ez az egész szituáció. Ahhoz képest, hogy azt terveztem egyedül leszek… Rájuk pislogok egy kis mosollyal, majd a madár nevűre téved a tekintetem.
-Oh, hogy én? Öhm messziről….-Összeráncolom a homlokom, mert keresem a megfelelő szót.
-Jönni, vagyis jöttem.-Bólintok egyet határozottan mikor végre sikerül rendesen kimondani. Nem szándékozom elárulni, hogy pontosan mit is takar az a messziről. Még mindig nem tudom, hogy kiben lehet teljesen megbízni és kiben nem. Őket csak most ismertem meg. Lehet pont a magam fajtákra vadásznak.
-Te elf?-Pillantok kicsit oldalra döntött fejjel Granaelre. Észre vettem a hegyes füleit. Még nem volt szerencsém találkozni velük, de róluk is hallottam már sok szép történetet. Nagyon is kíváncsi voltam már rájuk, de azt nem hittem volna, hogy pont egy ilyen helyen lesz szerencsém találkozni velük. Miközben ők a barátjukat keresik én kezembe veszem az ételt és bele harapok. Pár rágás után végül egy fintorral az arcomon köpök ki a tányéromra.
-Ez borzalmas.-És még italom sincs amivel leöblíthetném ezt a rossz ízt.
-Hogy képesek enni meg ezt?-Nézek rájuk, majd ellököm magamtól a tányért. A jelek szerint ma üres gyomorral fogok lefeküdni aludni.

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1146
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Alorai kikötő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Alorai vásár
» Ylorei kikötő
» Mynzashi kikötő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora-
Ugrás: