Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Alorai kikötő - Page 5 KaDiPE5
Alorai kikötő - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Alorai kikötő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 15, 2021 11:34 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit @Calypso
──────────── ────────────


Ennek a részeges szerencsétlennek még a lábán is nehezére esett megállnia, nem hogy még velem viaskodni. Láthatóan a kettő egymás mellett komoly koordinációs problémákhoz vezetett, ami azt jelentette, hogy hol felém akart dőlni, hol a súlyával próbálta kirántani a kezeit a szorításomból, amit természetesen nem mért fel, ha ilyenkor elengedem valószínűleg egyenesen lefejelte volna a pultot. Őfelsége, I. Rilrion királyunk gyors ítéletet mondott felette, így ennek a szerencsétlen flótásnak nem volt maradása ebben a kocsmában ma este.
Szerintem csak későn esett le neki, hogy repülni fog, mivel csak késleltetve kezdett el szitkozódni és fészkalódni, és pont ezért fejeltem le végül. Nyugodalmasan összecsuklott, de azért megfogtam, hogy ne verje be semmijét sehova.
Tudtam, hogy másnap valószínűleg egy erőteljes fejfájással fog ébredni, de ezt leszámítva nem lesz baja. Nem is fecséreltem tovább az időt, jobb volt előbb megszabadulni tőle, hogy aztán nyugodtan visszatérhessek a sétamesterrel való beszélgetésemhez, és a két új ismerősömhöz.
Így tehát megragadtam az kabátja gallérját, majd elkezdtem kifelé húzni a tömegen keresztül a lehető leghangosabban, ahogy tudtam, ezzel elérve, hogy nem kellett mindenkit egyesével arrébb tessékelnem. Szépen félreálltak és helyet engedtek.
A legtöbben tudták mi a dörgés, általában ha nem akarták hogy kocsma méretű bunyó alakuljon ki, akkor egyszerűen hagyták, hogy az érintettek elintézzék egymás közt a dolgot. Így történt ez most is, bár a ”harcnak” már vége volt. Kilépve az éjszakába, mélyen beszívtam a hűs levegőt, majd körülnéztem… de nem találtam amit keresek.
Elsétáltam az egyik irányba, majd a másikba, és végül egy másfél perces keresgélés után megleltem a nagy trágya tárolót, ami tökéletes hely volt egy disznó számára.
Fogtam tehát a fickót, aki még mindig nem volt igazán magánál a sör és fejelés ütős kombinációja hatására, majd kifektettem a kupac tetejére.
~ Tessék, uram, ezzel te lettél a trágyadomb hercege. ~
Gondoltam, majd megfordultam, és visszaindultam a többiekhez.

Messziről már hallottam, hogy Rilrion cifra nyelvezettel sármőrködi körbe a fiatal nőt, akinek akadt valami furcsa a nyelvezetében, de ismerős. Mivel embernek látszott, biztos hogy tökéletesen kellett volna beszélnie a közös nyelvet. Ebből adódik a lehetőség, hogy más faj szülötte nagy valószínűséggel, egy olyané akik emberi formát képesek ölteni. Itt kizárhatóan az orkok, elfek, törpök, így maradnak a Najádok és a Vivernek. Nem akartam véletlenszerű következtetésekbe bonyolódni, de elég biztos voltam abban hogy valamelyik a kettő közül.
- Köszönöm, nem. Maradok a saját magam által vadászott ételnél… -
Rendes volt tőle az ajánlat, de az étel állaga és kinézete alapján én inkább kerestem odakinn valami ehetőt. Elég gyakori jelenség volt az ilyen kis tavernákban, hogy az étel szinte ehetetlen, de az ital ütős. Pontosan azért, mert az italból volt több a bevétel.
- Nevezz Granaelnek, és nincs mit. Bár biztos vagyok benne, hogy ez a fickó senkinek nem okozott volna problémát. Még Cornec barátunk is elbánt volna vele egy fél kezével. -
Közben döbbentem rá, hogy nem látom az asztalnál. Körbejárattam a szemem a teremben, de nem véltem felfedezni.
- Te láttad, mikor lépett le? - Biccentettem az asztal másik fele felé, miközben szemkontaktust tartottam Rilrionnal. Vajon hova tűnhetett az embersétáltató...


Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
548
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 15, 2021 12:36 am

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Őszintén megvallva addig a momentumig, míg útnak nem eredek a kiömlött sertől sikamlós padlódeszkákon a sűrűn egymás mellett sorakozó asztalok között, határozottan józannak vallottam volna magamat bárkinek, akit valamilyen különös oknál fogva érdekelt volna az állapotom, ám a váratlanul lerohanó szédelgés másról árulkodik. No fene, a végén kiderül, bár az itteni lőrének nem sietős lehagynia az ylorei minőséget, az erősségében viszont nem szégyenkezik. A gondolatra felkuncogok, amint magam elé vizionálom az egyszerű alorai és a mívesen faragott ylorei korsókat egymás után futkosni, s talán éppen azért, mert leköt a két lábon maradás művészete, illetőleg az olykor eltévelyedő gondolataim, legközelebb már azon kapom magamat, hogy a kisasszonyt zaklató alakkal vívok otromba szópárbajt.
- Tik sugával háló anyaszomorintók! Mit szótok tik bele a másik dógába, he?! - csapódik nekem az alkoholgőzös lehelete, mely önmagában elég lenne a berúgásomhoz. Hátrébb is tántorodok egy fél lépéssel, mely bölcs tettnek bizonyul annak fényében, milyen vehemenciával próbál kitörni Granael szorításából.
- Ch! Nem szólnánk semmit, ha a kezedet inkább meghagynád a gatyádban, te fajankó! - vágok vissza kevéssé brillírozva, ám a lelkesedésemen ez mit sem csorbít, főként, hogy pór élete immáron az én kegyelmembe helyeződik. A felelősségemhez hűen teátrálisan kilépek az egyik lábammal, az ellenkező oldali kezemet csípőre vágom, míg a másikat oldalvást kitárom. - Legyen hát a fajankó, kinek immáron kampó, mostantól az utcán kóborló! - hirdetem ki királyi méltósággal az ítéletet, a szerepből viszont menten kizökkenek, ahogy az elf minden teketóriázást mellőzve megfejeli a bajkeverőnket. Merő harsánysággal tör elő belőlem a kacagás, s pusztán azért fogom vissza magamat döbbenetes sebességgel, mert a szerencsétlen leány a társaságunk mellett határoz a testőr invitálására.
- Igen, igen, társulj kérlek hozzánk, drága hölgy, a jó érzésünk nem hagyná, hogy bárminemű csorba essen becsületeden! - mosolygok rá szélesen, bár az idő közben megérkező, majd felénk nyújtott tányérja végett elbizonytalanodottá válik az ábrázatom, amelyen a különös beszéde sem segít sokat. Vajon honnét érkezhetett, amiért ilyen furcsán szavalja a közöst? - Granael barátom nevében nem szólhatok, ám én nem fogadhatom el. Ahogyan hallom, kegyednek nagyobb szüksége van rá, a segítésünk pedig természetes – kacsintok egyet, majd az elf felé biccentek jelezvén, amíg lerendezi a zavargónkat, mi türelemmel megvárjuk. Egyrészt ki nem hagynám a látványt, másrészt az asztalunkat hűen, szófogadón őrzi a hegyi kódorgónk, így nekünk sem olyan sietős visszaigyekezni.
- Rilrion vagyok, vagy egyesek Cinegének is neveznek. Kegyedet miként hívhatjuk? - tekintek rá érdeklődéssel, megtámaszkodva a söntést keretező egyik cölöpnél. - S ha nem túlzottan tolakodó az érdeklődésem, merről érkeztél? Különösen beszéled a közöst – faggatózok tovább különösebb aggodalmak nélkül.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Calypso Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 14, 2021 11:27 pm
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Könnyen megoldhatnám én is ezt a kis kellemetlenséget. Egy ostoba férfi, ki azt hiszi könnyen elbánik velem. De nem fedhetem fel magam. Ott vannak a fegyvereim, de szűk a hely és nem akarom felkelteni magamra a figyelmet. Így inkább visszafogottan próbálom őt levakarni magamról, amivel sajnos nem járok túl nagy sikerrel.
Majdnem már megismertettem volna ezzel a fura fickóval a dalomat, mikor hirtelen két másik jelenik meg mellettünk. Meglepetten pislogok rájuk és csak értetlenül figyelem, amit csinálnak. Végig mérem őket. Kezem a kardom nyelén pihen. Lehet mégis hiba volt ide jönnöm. Ők segítenek nekem, de miért? Várnak tőlem valamit cserébe? Talán pénzt kéne adnom nekik? Vagy ők is ugyanazt akarják, mint ez a fura férfi?
Emlékezz Ariadné szavaira. Nem mindenki gonosz, közöttük sem. Vannak, akik segítik a másikat….
-Köszönöm.-Pillantok először a magasabbik férfira, ki végül kemény fejével elcsendesíti a zaklatómat. A kezemet már nem tartom kardomon, próbálom elengedni magam, bár figyelmem továbbra sem lankat. Csak húgom elmondásaiból ismerem ezt a helyet, de itt lenni teljesen más. Minden idegen, minden új.
-Hozzátok?-Teszem fel a kérdésemet, ahogy a kisebbik fickóra siklik a tekintetem, aki hasonló állapotban van, mint a jelenlévők többsége. Mégis mi lehet abban az italban, ami ilyen bolonddá teszi az embereket. Van, aki nem tud a lábán járni, mások meg csak egyfolytában nevetnek.
-Rendben, csatlakozom.-Bólintok rá végül a meghívásukra. Közben az ételem is megérkezik. Ahogy rápillantok a tányérra gyomrom egy hangosat korog. Rég nem ettem már ilyen laktatót, de mégsem esem neki rögtön, csak megfogom a tányért és feléjük nyújtom azt.
-Hálás a seítségért.- Nem adhatok nekik valami túl sokat, de talán ennyi is elég lesz nekik köszönetképpen, hogy segítettek nekem megszabadulni egy kellemetlen embertől. Közben persze még egy mosolyt is kapnak tőlem. Úgy vettem észre az emberek szeretnek mosolyogni és azt valami jóval szokták összekötni. Én boldog vagyok, hogy nem kellett használnom a képességem.
-Hogy hívlak titeket?-Tekintetem kettejük között vándorol.

Ahronit and Ageron Themeris Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
964
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 14, 2021 10:41 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit @Calypso
──────────── ────────────


Mozgalmas estém során sorra tűnnek fel az újabb és újabb ismeretlen arcok. Nem panaszkodom, gyakran történik ez így, pláne ha az elf fia egyedül utazik a nagy világban, és egyébként sem árt néha újabb ismerősöket szerezni. Az enyémek a legtöbb faj halandósága és a vándor életmódom miatt gyakorta cserélődtek. Ma több új ilyen ismerősre tettem szert, először Rilrion a bárd, majd ez a Cornec nevű idegenvezető, ami körülbelül egyenlő az ember sétáltatással. És sok egyszerű utazó még fizet is azért hogy valaki megsétáltassa. Igyekeztem ennek a gondolatnak a hatására nem képen ásítani a fickót. Számomra az utazás és kaland lényege nem az volt, hogy legyen mellettem valaki aki mindent tud a helyről ahol vagyok, vagy ahova megyek. Úgy könnyen elveszti a varázsát a kaland. Ez valami új kori találmány, hogy valaki embereket vezet körbe pénzért. Nem értettem, de inkább elengedtem a gondolatot.
Hallgattam ahogy Ernin Cornec bemutatkozott nekünk, és megosztotta az megélhetésének mibenlétét, de egy szó sem esett arról, hogy mire fel ez a sietség és hogy pontosan mivel akar megbízni. Pontosan ezek a részletek érdekeltek volna leginkább, hogy gyorsan eldönthessem érdemes-e ebbe az egészbe belebonyolódni vagy sem, mert eddig mindennek csak izgalmasnak nem hatott amit a férfi küldetése tartogatott számunkra, legalábbis én így láttam. Viszont nem is tudta, befejezni, mert tőlem balra a fiatal bárd felpattant és lovagiasan felkiáltott, aztán elindult valamerre.

Hogy őszinte legyek, halvány lila gőzöm sem volt, mit akar, szóval vetettem egy röpke unott pillantást Cornecre, aztán próbáltam beazonosítani, hogy miről is beszél pontosan Rilrion.
Kiszúrt egy fiatal lányt, akit épp egy részeg pesztrált a pultnál, majd részegesen határozott léptekkel megindult a pult felé. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon mennyi az esélye annak, hogy ilyen állapotban egy bunyóból győztesen kerül ki. Tudtam, hogy volt valami titka, amit nem árul el, de nem lehettem biztos benne, épp ezért okosabb döntés volt csatlakozni hozzá abban az esetben, ha  a részeg fickó túlságosan bevadulna, vagy esetleg fegyvert rántana.

- Jövök, jövök… - Álltam fel, kevesebb lelkesedéssel mint ő, majd mielőtt Cornec megszólalt volna intettem neki, hogy maradjon az asztalnál. Már csak az hiányzik, hogy az embersétáltatók gyöngye felnyársaltassa magát, pedig lehet hogy van egy könnyű de jól fizető munkája. Azt lehet még akkor is elvállaltam volna, ha rém unalmas, kissé könnyű volt az erszényem.
Csendben követtem, és figyeltem, ahogy bárd odalép a fickóhoz. És hagytam, hogy megindítsa a beszélgetést, és közbelépjen. Közben pedig a férfi mögé kerültem, és ha esetleg agresszorkodni támadt volna kedve hátrafogtam a kezeit.
- Nyugodj le, jó barát… - Intettem csendre a hőzöngő részeget, majd folytattam Rilrion felé. - Na, ez a te nő mentésed, mit akarsz ezzel a fickóval csinálni? Dobjuk ki? -
Tettem fel a kérdést, miközben igyekeztem elkerülni, hogy a kapálózó barom kikűzdje magát a kezeim közül.
Majd intéztem egy pár szót az ismeretlen nő felé, akit az imént említett roppantul kifinomultan fészkalódó úriember megpróbált megkörnyékezni.
- Ne aggódj, ez nem fog többet zavarni.. - Biccentettem az előttem álló felé, aztán folytattam.   – Van még pár hozzá hasonló… csatlakozz hozzánk ha úgy tartja kedved. -
Fejeztem be majd lefejeltem az ittas idegent, mert már kezdett kihozni a sordomból, hogy nem fogta fel, hogy itt most hátrányban van.

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
548
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 13, 2021 3:04 pm

Treasure hunters
Granael & Cate & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Leplezetlen ámulattal hallgatom a feleletét, aminek nyers őszinteségében van valami igazán elbűvölő. Meglehet, pusztán azért gondolom így, hiszen a magam részéről hazugságokat vagyok kénytelen hazugságokra halmozni, s mások is előbb lódítják a kíméletes ferdítéseket, semmint a kegyetlen igazságot, ő ellenben szemrebbenés nélkül osztja meg velem a tapasztalatai árnyoldalait. Már is kedvelem!
- Hmm… Nos, aki örömmel kekeckedik a sorsával más háta mögét támasztva, az meg is érdemli – bólintok egyetértéssel némi tanakodást követően. Szeretném azt hinni, hogy én senkit nem hagynék hátra a bajban, de mikor öt esztendővel ezelőtt nem rólam csemegéztek az orkok Eviran földjén, valamiként nem hasadt kettébe a szívem. - Az ilyenekért nem kár, de arra gondoltam, hogyha- - folytatnám a kíváncsiskodást, csakhogy a szavunkat megakasztja a hozzánk telepedő, túl kíváncsi fülekkel megáldott égimeszelő, aki különös lelkesítés nélkül kezd bele a mondókájába.
A kupámat billegtetve a kezemben, könyökeimmel az asztalt támasztva figyelem hol az idegen ráncos képét, hol pedig Granaelt, aki kimondott eleganciával igazítja helyre a felettébb érdekes beszédünket megzavarót. Mikor az elf tekintete rám vetül, a szám sarkában kucorgó mosollyal, bősz fennköltséggel bólogatok, hiszen egyrészt ki nem maradnék egy ilyen mókából, másrészt kétségtelen, részletek és bővebb információ nélkül ostobák lennénk bármibe belevágni. Erre méltán az ismeretlen is rádöbben.
- Ó, igen, igen, elnézését kérem az uraknak. Ernin Cornec vagyok, helyi idegenvezető. Sem az életükre, sem a pénzükre nem fáj a fogam, ellenben a szakértelmükre – néz végig rajtunk, habár, mikor rám kerül a sor, némi elbizonytalanodás kapaszkodik a szemeire. - Tudják, a tornyokhoz igyekvő népeket szokásom pár ulron ellenében felkísérni a hegyvonulaton, mivelhogy ott aztán könnyű az eltévedés! Ebből keresem a kenyeremet, mesélek közben a helyi szóbeszédekről és történelemről, a jó emberek és mágusok meg elégedetten hallgatnak közben. Na mármost – minden bizonnyal folytatná még az elbeszélését, viszont ezúttal ő benne kerül elfojtásra a szó a háta mögött kibontakozó zűrzavar okán. Érdeklődő ábrázattal nyújtóztatom a nyakamat, hogy én is láthassam, mi a probléma forrása, mihelyt azonban világossá válik, egy fehérnépet zaklatnak az óhaja ellenére, előtör belőlem az alkoholmámoros szőke lovag fehér lovon! Rendben, belátom, inkább sarkall a tettek mezejére egy ízes csetepaté reménye, elvégre a hajóút után bőven akad bennem feszültség, mely levezetésre szorul.
- Elnézést Cornec uram, ám a kötelesség szólít bennünket! - pattanok fel a lócáról a kupámat az asztal lapjához koppintva. - Gyerünk, Granael! A barátoknak ki szükséges állniuk egymásért a bajban, s én, Rilrion, utazóbárd, újdonsült társad menten abban leszek, hisz nem nézhetem tétlenül, hogy egy hölgy nyugalmát megzaklassák! - vezetem fel teátrálisan az elképzeléseimet az elkövetkezendő percek eltöltéséről, és amennyiben az elf nem kéreti magát, hát a társaságában színre is lépünk.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 12, 2021 11:56 pm
Egy váratlan vendég
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
El' Alora. Hallottam már róla még a húgomtól. Mindig lelkesen mesélt az ottaniakról. Akkor számomra még csak egy gyermeteg, kitalált hely volt, amit a fantáziája alkotott meg, de most mégis itt vagyok, ahol egykoron a húgom sétálgatott. Talán lesz valaki, aki emlékezni fog rá, aki tudni fog róla valamit, hogy mégis merre mehetett innen.
Óvatosan sétálok az utcákon, figyelmem nem lankad. Az egyik kezem a kardomon pihen. Fogalmam sincs, hogy mégis mire számítsak, br ha hihetek húgomnak annyira nem kell tartanom a helyiektől... Ha csak nem ők tűntették el...
Az egyik házból nagyobb zsivaly szűrődik ki. Eddig ezeket a zsúfolt helyeket kerültem, de most mégis úgy érzem, hogy be kell ide mennem.
Ahogy belépek az ajtón leveszem kapucnimat a fejemről és úgy nézek körbe. Eltelek pár pillanat, de a hangos zsivaly szép lassan elcsendesül, ami számomra fel sem tűnik. A furcsa szagok viszont sokkal jobban zavarnak engem. Egy kis fintor jelenik meg arcomon, majd hezitálás nélkül sétálok oda a pultoshoz reménykedve abban, hogy ő tud majd nekem segíteni. A gyomrom mérgesen korog jelezve, hogy ideje lenne valami ehetőt szereznem és lepihenni sem ártana.
Fizető eszközöm van hála az öreg asszonynak, aki egy esztendeje rám talált az erdőben.
Törve a közös nyelvet végül sikerül megértetnem magam a pultossal, aki oda is adja az egyik szobájuk kulcsát, amiért cserébe én pár urlont teszek le a pultra. Az ételre még várnom kell, de ez nem okoz gondot nekem. Addig is lesz időm kicsit körül nézni, megismerkedni ezzel a furcsa hellyel. Az emberek vidámnak tűnnek. Mosolyognak, énekelnek és szinte mindegyikük kezében egy hatalmas tartály, amiből valamit isznak. A jelek szerint valami nagyon finom dolog lehet benne, mert szinte el sem eresztik azt a tartályt.
Viszont nem sokáig maradok egyedül. Egy igen furán járó ember botorkál oda hozzám és kezd el beszélni. Elsőre veszélytelennek tűnik így érdeklődve figyelem őt, bár monológjának csak egy töredékét értem meg. Lehet még neki sem sikerült rendesen megtanulnia a közös nyelvet? Én csak elmosolyodom, majd hirtelen ragadja meg a kezem.
-Eressz!-Szólok rá határozottan, de vagy nem ismeri ezt a szót, vagy rosszul mondtam ki, mert helyette inkább csak közelebb próbál ráncigálni magához.

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
964
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 12, 2021 10:54 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit
──────────── ────────────


Kalandozásaim során sok helyen megfordultam már, s sok fajta lénnyel vitáztam, harcoltam vagy mulattam együtt, pont ezért kimondottan fejlettnek mondhattam a megítélő képességem, amikor másokról volt szó. Ez a férfi Rilrion azonban kissé sötét folt volt ezen a téren. Mindenképp úgy tekintettem rá, mint valakire, aki nem akar veszélyt, hisz ha akart volna már helyben megtámadhatott volna, hisz még azt sem vettem észre, amikor a sör pazarló támadását vetette be ellenem. Azonban volt benne valami, a viselkedésében, és nem is tudom… talán a tekintetében. Nem tudtam hova tenni a dolgot, talán csak az elmém és a sör egyvelege járatja a képzeletem.
Kiráztam a fejemből a gondolatot, mert tudtam úgysem kaphatok rá választ abban a pillanatban.

- Természetesen… Hazudhatnám, hogy mindenkit meg lehet védeni, de nincs így… - Ráztam meg a fejem. - Például az olyanokat, akik egy nagyobb csapat útonállóval is képesek vitába elegyedni, csak azért mert van mellettük egy testőr, azokat egyszerűen csak ott kell hagyni…  -
Nem mindenki érte meg a pénzt. Általában pont az ilyen személyek szokták a megérkezés utánra ígérni a fizetséget. Ennek két oka van, az egyik, hogy tudják hogy nagy eséllyel egy ilyen helyzetben nem tudják befogni, és abban bíznak, hogy csak azért mert a testőr nem lett kifizetni, kockáztatni fogja a bőrét egy nagyobb csapat ellenféllel szemben. A másik, hogy valamilyen módon  sikerül majd neki kibújni a fizetési kötelezettsége alól az utazás végeztével.
Pontosan ezért szoktam előre kérni a pénzem felét, de korábban belefutottam ebbe a problémába már.

Épp folytattam volna az ilyen, és ehhez hasonlatos esetek ecsetelését, amikor egy férfi lépett az asztalunkhoz. Égimeszelőnek tűnt, vékony karokkal és kissé nagy fejjel a testéhez képest. Először egy pillanatra elkapott a kacagás roham, de mielőtt kibukott volna belőlem gyorsan elfojtottam.

~ Úgy látszik, ma mindenki meg akar ismerni. ~ Nyugtázom magamban szórakozottan, és a férfi mimikáját és viselkedését figyelem, ahogy láthatóan valamiért nagyon feszengett.
- Kezdjük azzal, uram. Ha leülsz egy asztalhoz, ahol társaság van, indíts bemutatkozással, hogy tudjuk nem az életünkre vagy a pénzünkre fáj a fogad. - Úgy éreztem kissé helyére kell igazítani a dolgokat, hisz ha mindenki egyesével csak az asztalhoz tévedne a végén egy új baráti köröm lenne az estére.
- Emellett, ha munkát ajánlasz nekünk, azt nem fogadhatjuk el részletek nélkül. - Néztem itt Rilrionra, hiszen, ő sem maradhatott ki ebből a dologból, ha már ennyire jó barátok lettünk. – Mesélj erről a te megbízásodról, és megmondjuk, hogy elvállaljuk-e. -
Fejeztem be, majd innentől teljes csendbe burkolózva hátradőltem a székemen, és vártam a magyarázatot.

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
548
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 08, 2021 12:06 am

Treasure hunters
Ageron & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Eltűnődöttem hallgatom az elfet a tapasztalatairól, melyek jóvallta érdekesebbnek hangzanak, mint amikkel a legutóbbi testőr traktált. Még ha nem is volnék elképesztő történetekért kapkodó dalnokból, úgy a fajtámból eredő, újdonsült információkra éhes felem köteleződne el maradéktalanul az elbeszéléseinek. A hegyesfülű népek sohasem okoznak csalódást; ha nem a hosszúra nyúlt éltükből fakadó élményeik bilincselnek le, akkor a különleges világnézetük ragad meg. Otthon vélhetően képen törölnének, vagy legalábbis bolondnak titulálnának, amiért a sajátjaimat lemészárlókkal cimborálok, s még elismerésre méltót is találok bennük, ám rémesen szürke és unalmas volna az élet, ha a múlt sérelmein fennakadva élném azt.
- Akadt olyan eset, mikor nem sikerült egy ilyen bajkeverőt kihúznod a csávából? - kíváncsiskodok, melynek őszintesége leginkább abban mutatkozik meg, hogy ezúttal még csak hozzá sem érek az asztalom nyugvó korsómhoz. Nincs szükségem mellékes tevékenységre a figyelmem lekötésére, bár a saját kupájának koccintásra emelésekor kénytelen vagyok némiképp felocsúdni a koncentrációmból. Na meg hát engem egyszerű verselőnek sem hagyhatom titulálni, szembe köpném hisz magamat, amennyiben nem ragadnék meg egy ilyen alkalmat a drámai kifakadásra!
- Nem vettem, ne aggódj. Mint mondtad, nem ismersz, elnézhetem hát neked, hogy nem vagy tisztában a nagyságommal – viccelődök, hozzá hasonlóan megemelve a korsómat, majd a két pohár összekoccintását követőn kortyolok abból a fránya serből, ami momentumról momentumra növeli az elvetemült kijelentések szárba szökkenését a nyelvemen.
- Mondasz valamit, Granael – tekintek el a pult felé, ahonnét szigorú pillantással méri fel a jelenlegi állapotomat a csapos asszonyság. Pff, hitetlen fehérnép… Persze törődés nélkül nem hagyom, a hunyorgását leképezve mustrálom az ábrázatát, mielőtt még fontosabb elfoglaltságom akadna, mint például a mellettem ücsörgő szavaira kiváltképp odafigyelni.
- Hah! - fordulok vissza az elfhez, finoman rácsapva egyet az asztalra megilletődöttségemben. - Ki hitte volna, Granael, ki hitte volna – vigyorodok el szélesen, ugyanis ostoba lennék kihagyni egy efféle mókát. Már nyitnám is a számat, hogy nekiveselkedjek a képzeletemben kirügyező mutatványunk taglalásának, csakhogy a szót belém akasztja egy látszólag a semmiből hozzánk keveredő alak, ki kérdés nélkül foglal helyet a szemközti lócán. Nem tűnik részegesnek, sem affélének, ki az utcán koldulja össze az aznapi kenyerét, viszont a viselkedése még az én enyhén ittas tudatomban is feszengőként képeződik le.
- Ne haragudjanak az urak, amiért megzavarom a beszédüket. Éppenséggel hallottam, miről diskuráltak az imént, és azt mondtam magamban, ha nem most, akkor sose lesz még egy ilyen esélyem, hogy a problémáimtól megszabaduljak – magyarázza viszonylag csendesen, az ujjaival idegesen játszadozva az asztal felett. - Ha jól hallottam, maga testőr. Ért a harchoz – bök a fejével Granael felé. - Lenne egy munkám a számára, cserébe… Tehetek róla, hogy elbírálás nélkül bejussanak a falakon túlra.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 06, 2021 8:56 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit
──────────── ────────────


Két dolgot sikerült megállapítanom eddig újdonsült beszélgető partneremről. Az egyik, hogy nem jelent rám veszélyt, és egyenlőre úgy látszott, hogy nem is a pénzemre pályázik. A másik pedig, hogy bizonyosra vettem, hogy több annál mint aminek állítja magát. Az általam ismert bárdok és vándor muzsikusok általában csoportokba verődve utaztak, mert igényelték a rokon lelkek társaságát, másrészt bíztak abban, hogy ha bajba kerülnek akkor segítségül hívhatják a társaikat. Eddig azonban úgy látszott hogy Rilrion egy egyedül utazó bárd volt, tehát ebből feltételeztem, hogy meg tudja védeni magát, és sokkal talpraesettebb, és leleményesebb mint ami elsőre eszébe jut az embernek. Jól öltözött volt, és úgy látszott tanult is, de mellette biztos voltam benne, hogy veszélyes lehet egy karddal a kezében. Bár ez mind csak spekuláció volt a magam részéről, és nem is annyira ez számított, sokkal inkább a motiváció, ami miatt velem társalgott.
„Mindenki akar valamit.” Apám jól belém verte ezt a leckét, amikor épp nem kardforgatást oktatott. Mindig azt mondta, hogy az emberek igazán a viselkedésükkel árulják el a titkaikat és nem azzal amit mondanak. Ez a figura nehezen volt olvasható számomra, de nem tartottam veszélyesnek, inkább érdekesnek ami azt illeti.

- Jól mondod, sokan választanak egy kényelmes és egyszerű életet. Hiszen sok olyan nemes és gazdag ember akad, aki magában is elkerüli az olyan helyeket ahol támadás érhetné, így a testőre is csak dísznek van.. - Értettem vele egyet. Valójában volt igazság abban amit mondott, sokan akik a kardot választják megélhetésként csak az előnyeit akarják élvezni, de nem akarnak szembesülni a veszélyeivel. Ilyenkor keletkeznek olyan helyzetek, ahol egy ehhez hasonló jól lakott , kissé már túlsúlyos testőr rossz lóra tesz, és kifog egy olyan munkát ahol tényleg használnia kéne a kardját, és szembe kerül egy harc edzett és mindenre elszánt rablóval, majd leblokkol.
- Azok között akikkel nekem volt dolgom, szintén akadtak elkényeztetett bárók és nemes hölgyek. Azonban akadtak kötni való bajkeverők, akikre ha nem figyeltél megtalálták maguknak a legveszélyesebb helyzetet bízva abban hogy majd én kihúzom őket a bajból. -
Régen úgy kategorizáltam magam, mint aki bármilyen munkát elvállal, manapság viszont már inkább csak az olyan helyzetek vonzanak, ami jár némi izgalommal.
- Ne vedd a szívedre, barátom. A verselő számomra egy szó, ami magába foglalja a hivatásod apraja nagyját. Nem ismerlek, így nem tudhatom mennyire vagy tehetséges a hivatásodban. - Nem állt szándékomban megsérteni őt, úgyhogy inkább helyesbítettem, hogy mindketten értsük mire gondolok. Ekkor fel is emeltem a poharamat koccintásra, s ha koccintott velem, bele is kortyoltam az ízletes italba. Valójában nem haragudtam már az iméntiért, inkább kíváncsivá váltam, vajon mit kereshet erre egy bárd egymaga.
- Ha mágus lennél, akkor ha nem is a tornyodban ücsörögve innád a borod, de biztosan kiszolgálnának kérdés nélkül ebben a tavernában. - Böktem a pult felé, ahol az imént alkudozott az italokért. – Nem, sosem jártam odafenn. De valószínűleg érdekes program lenne megfigyelni, hogy ezek a varázstudók mivel töltik az idejüket… hmm… Akár be is lehetne szökni, ha valaki elég őrült hozzá… -
Hümmögtem hangosan célozgatva. Sosem utasítottam vissza egy érdekes kalandot.

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
548
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 5:47 pm

Treasure hunters
Ageron & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
- Nos, szerencsédre nem származom az alávaló fajtából. A legbűnösebb ulron szerzési mód, mit ismerek a fogadás vagy a kockázás – jelentem ki különösebb aggodalom nélkül, mert bár egyik sem képezi a mindennapi kedvtelésem részét, azért olykor-olykor jól esik a szórakozás. Persze minden veszteség után megfogadom, hogy legközelebb egy barlangba zsákolom a pénzemet, semmint holmi ostoba játékra fecséreljem el, de a pillanat heve van, hogy felülír minden józanságot. S egyébként is inkább vallom meg kétségbevonható elfoglaltságaimat, minthogy a származásából fakadó bölcsességét méltassam. No nem azért, mert fogfájással érne fel, hanem mert olyannak tűnik, akit éppen annyira érdekelne a bókom, akár a ser, amivel meglocsoltam.
- Ahh, tehát amolyan testőrféle volnál? Vagy zsoldos? - kíváncsiskodok tovább, egyelőre türtőztetve magamat az újabb kortyoktól. - Egyszer ismertem egy testőrt. Azt gondolná az ember, hogy szórakoztató és változatos a munka, ám nála életuntabb szerencsétlent még nem hordott hátán a világ. Kényes kisasszonyok és borgőzös urak, mind egyforma – legyintek. - Noha egy mágus bizton szórakoztatóbb társaság, sőt, volt is már egy-kettőhöz szerencsém – magyarázom, persze mint mindég, ezúttal is utólagosan döbbenek rá, miféle sületlenségeket hordtam össze az alkohol ködösítette számmal.
- Na nem mintha téged életuntnak tartanálak! Nem is ismerlek, hiszen – mentem a menthetőt egy torokköszörüléssel zárva az igyekvést, majd a bemutatkozásom biztonságosabb vidékén lehorgonyozva folytatom az eszmecserét. Persze annak rendje és módja szerint a szívemhez kapok, miként egyszerű verselőnek billogoz a harcos elf.
- Hah! Nem pusztán holmi verselő! Dalnok volnék, rímfaragó, egyesek énekes madárnak is neveznek vagy éppen a szóvirágok rügyeztetőjének! - tágítom ki a tudását, mielőtt még komoly félreértések esnének közöttünk a mivoltomat illetőn. - Noha köszönöm, a szókincsemre valóban nem szokott panasz érkezni. Se az urak, sem a hölgyek részéről – horkantok fel az elmés hozzátoldásomon, amely nélkül utólagosan úgy vélem, mindketten eléldegéltünk volna a hátralevő létezésünkben.
- Nos, örvendek Granael! Tehát az utazás tőled sem áll messze. Gondolom számtalan vidéket bejártál már – érdeklődök tovább, ezúttal hagyva egy kortyot legördülni a torkomon. Nem mondom, ittam már fantáziadúsabb ízvilággal megáldott sert is, de legalább nem olyan poshadt pocsolyavíz, mint amit Nulportban szokásuk mérni a csaposoknak.
- Ha mágus volnék, bizonyára a tornyokban lötyögtetném a vörösboromat fennhordott orral s a világ nagy kérdésein morfondíroznék a vaskos könyveim társaságában – vigyorodok el. - Látogatóba érkeztem tulajdonképpen egy varázstudó ismerősömhöz. Ezelőtt még nem jártam a mágusok szigetén, szóval nem tagadom, kíváncsi vagyok, miként ütik el odafent az idejüket a hegy tetején. Jártál már ott, Granael? - pillantok fel rá a zavaros italomól.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris and Arthus Nendrac Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 11:50 pm

Nagy elmék ha találkoznak
Zene: Zene  • szószám: 521 •   @Ahronit
──────────── ────────────


Az idegen, bár nem volt teljesen elázva még az italtól, biztosra vettem, hogy barátságosabb a józan jelleménél, hiszen ki akarna nyíltan ismerkedni egy idegennel, pláne a mai világban, ahol bárki bárki lehet, és szinte sosem tudod megmondani hogy mi rejtőzik az álarc mögött. Sok évembe telt megtanulni ezt a leckét, de mint az emberek rövidebb életűek úgy általában, nekik sokkal gyorsabban kellett alkalmazkodniuk ehhez.
Láthatóan szórakoztatónak találta a tényt, hogy nem mentem ölre az iménti incidens miatt, és ez még jobban felcsigázta az érdeklődését. Persze meg is osztotta velem, hogy többnyire a hely és az invitált, hogy nem látszom zsebtolvajnak, de ezen kvalitásaim felett még őszinte érdeklődést véltem felfedezni a hangjában, ami azt sugallta, hogy most már a személyem is érdekes volt számára.

- Amíg nem akarsz elkábítani, és megfosztani az aranyamtól, nem fogunk egy kupa sör miatt egymás torkának esni. - Válaszoltam neki, és közben újra belekóstoltam az italba. Nem mondanám, hogy kimondottan szakértője voltam a mérgeknek, de az évek során néhány szer szagát, már amelyeknek volt, sikerült megtanulnom kiszűrni, és most a sör csak sörnek érződött.
- Sosem tudhatod. De ha érdekel a történet, semmi lenyűgözővel nem szolgálhatok. Egy mágust kísértem a szigetre, aki addig igényelte a szolgálataimat, amíg a sziget területére nem lépett, és most hogy a dolgom elvégeztem, várom a következő hajót, hogy visszatérjek a birodalom területére. -
Fejtettem ki neki érzelmetlen hanglejtésben. Természetesen nem volt igaz a történet, de tapasztalataim alapján aki nyíltan kiteregeti a kártyáit legtöbbször a rövidebbet húzza.
Vele ellentétben, és elkerültem az idegenek társaságát, és gyakran üldögéltem egy magamban, de ez egy pillanatig sem zavart, inkább a saját gondolataim, mint egy részeges összefüggéstelen beszéde, nőkről és miegyéb másról.
- Tehát Rilrion… bárd… - Vettem tüzetesebben szemügyre a vigyorgó férfit, és próbáltam felmérni hogy igazat mond-e, de nehéz volt olvasni benne. - Verselő… akkor innen a cifra szókincs. -[/b]
Böktem ki, miközben körbejártam szemmel a mulató területét.
- Ha már így illik… A nevem Granael, utazó kardforgató és testőr… - Bólintottam, hogy meglegyen a kölcsönös illem. Valójában se testőr se Granael nem voltam, de erről nem kellett tudnia. Volt egy olyan érzésem, hogy a pár információval amit elmondott magáról sem volt teljesen őszinte, és ezt nem tudtam lerázni magamról, így jobb volt az óvatosság. Itt amúgy sem ismert senki, nem kellett félnem attól, hogy valaki megdönti az állításaimat.
- És mond csak, Rilrion, téged mi hozott erre a mágikus helyre? Az bizonyos, hogy jobban mágusnak nézel ki, mint én. -

Ahronit and Arthus Nendrac Kedvelték

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
548
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 25, 2021 3:37 pm

Treasure hunters
Ageron & Rilrion
I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Habár mindeddig az asztal jószerivel üres volta csábítgatott az idegen társaságába, a szokatlan reakciója alaposan felkorbácsolja az érdeklődésemet. Általában, ha valakit leönt egy ismeretlen, annak fennhangon káromolva az isteneket szokása kikelni magából, s még ha elfből is van az illető, akkor bizton terítékre kerül a személyes sérelem s a becsület megtiprásának súlyos vádja is. Ehhez képest a – most már – mellettem ücsörgő egy nagyobb szusszanásnál több jelét nem adja a kellemetlen eset konstatálásának, sőt! Még humorizál is. Egyébként sem erőlködnék a nevetésem elfojtásával, ám a legurított italmennyiség tükrében mindennemű gát nélkül robban elő belőlem az elmés megjegyzésének méltatása.
- Remélem sikeredik a békeajánlatommal némiképp enyhítenem a meghűlt hangulaton – pillantok rá, visszaöltve magamra a bűnbánással keveredett mosolyomat, mert még a végén félreérti a túlzott jó kedvemet. Bele is kortyolok a megcsappant serbe, hogy ezúttal magamat is lehűthessem, s legyen időm valamennyire összekaparni a józan felemet. Úgy érzem, el fog kélni még.
- Mint mondottam, olyan magányosan ültél itt… Ahh, de kit is áltatok! – csapok finoman az asztalra. - A te asztalod volt az egyedüli, ami nem ígért azonnali zsebmetszést s még üresnek is bizonyult – horkantok fel elégedetten az őszinteségem oltárán. Ennyit a józanságról… - Ráadásként elég végignézni a csürhén, egyikkel sem jutnék tovább a társalgásban az asszonyaik idomainak méltatásánál – sóhajtok fel, s viszonozva a biccentését, magam is újabb korttyal ajándékozom a torkomat.
- Mi szél hozott a mágusok szigetére, jó uram? Valamiként nem tűnsz nekem varázstudónak, persze nincs is senki homlokára vésve – kíváncsiskodok, egyelőre az asztalra száműzve a korsómat, hiszen a korábbi eltökéltségemnek szeretnék lehetőséget hagyni a kibontakozásra. Meglehet, a költő mivoltom szól csupán belőlem, azonban a hozzá hasonló, magányosan ücsörgő és összeszedett alakok szoktak a legtöbb érdekességgel szolgálni, én pedig nem szeretném a kelleténél jobban leírni magamat a társaságában. Persze az sem lenne utolsó, ha másnap felderengne majd néhány története.
- Ó, egyébként Rilrion vagyok, utazóbárd – mutatkozok be egy szélesebb vigyorral.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ageron Themeris and Arthus Nendrac Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Alorai kikötő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Ylorei kikötő
» Alorai vásár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora-
Ugrás: