Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Hetek óta vártam már, hogy ide juthassak, főleg azok után, hogy kiderült mi vagyok. Vagy legalábbis mi lehetek. Sokat beszélgettünk Edellynnel az utóbbi időben, és sokat segített nekem, hogy ne teljesen felkészületlenül jöjjek ide majd, ha elérkezik az idő. Hát most eljött. Persze mindenképpen azon leszek, hogy jól érezzem magam, még így egyedül is, hiszen senki sem óhajtott velem ide eljönni, de a fő célom az, hogy fejlődhessek, hogy hozzácsapódhassak valakihez, aki óhajt engem tanítani, és felkészíteni azon mindenre, amikre akár képes lehetek a továbbiakban. Már messziről látszódott, hogy milyen gyönyörű a város. Ahogy átléptem a falait, valami erős érzés kerített hatalmába, miszerint jó helyen járok, és... még sok minden fog itt történni velem. Díszek sora mutatta az utat az ünnepség helyszínére, így vakon követtem azokat. Mialatt egyre közelebb értem az ünnepségre hívó papíron írott Télikerthez, egyre több és több virág, és dísz tűnt fel. Aztán a sövények és bokrot közt feltűnt a kicsinek nem mondható kert látványa. Végigsétáltam a gyönyörűen megmunkált pavilonnak tűnő valami alatt, ami bizonyosan a tánctér lesz, és átsétáltam a pompásan kidíszített boltív alatt, hogy az asztalokhoz érjek. Az ételek és sütemények láttára rögtön felkordult a gyomrom. Reggel nem volt időm enni, a piacra kellett futnom a tintáért, hogy időben ide érhessek. Rögvest a megterített asztalok felé az irányt, hogy felkapjak valami süteményt, amivel eltudom nyomni a gyomrom korgását. Hmm, csokis, lássuk milyen.
Ezaras Azildor, Reinaakviin and Rhysand Earhgaze Kedvelték
A tenyerem légies könnyedséggel siklik a lépcső simára pucolt korlátjának felszínén, s kizárólag azért akad meg a következő momentumban a mozdulatában, mert félúton én is megtorpanok a kék szőnyeggel gondosan lefedett fokokon. Akár egy büszke macska, elégedett arckifejezéssel pillantok alá a bálteremre, melynek terebélyes valóját számtalan dísz, fodor, tűlevelű és bogyó ékesíti. Jó ideje készülődünk a bálra, ám az utóbbi egy hét megfeszített igyekezetének gyümölcse, ami a mai napon a szemünk elé tárul a télikert fő épületében. Mégis, ha bátorkodhatok hiúságommal élni, a mennyezetről aláfüggő aranyozott, hajlékony fémmel megmunkált, egymást keresztező ellipszisek a kedvenceim, amelyeknek ölelésébe egy ritka barlangi ásványt foglaltattam, ami egyelőre a nap fényének pompájával árasztja el a termet. Nem volt egyszerű megtervezni, okozott néhány álmatlan éjszakát, azonban meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Ez az én ajándékom a sokaságnak, ha már a szűkös köreimben kizárólag Káoszt leptem meg egy új ággyal és az anyámat a kedvenc parfümjével. Leheletnyi mosollyal indulok végül tovább, magamba szippantva a frissen sült pecsenyék, fácánok, malacok, sütemények és egyéb fogások zamatát, tűnődve, vajon hogyan sikerülhetett a kertbe rendelt jégszobor. Nem volt alkalmam megtekinteni, s megvallom, mostanra abban sem vagyok biztos, ki felelt az ötletéért vagy a megmunkálásáért. Nos, minden bizonnyal lesz alkalmam bőven bejárni a külteret, melynek lugasát előrelátó menedékké alakítottuk a hangzavar elől, s aminek környékét elbűvölt lámpák melegítik a hűvössel szemben. Arra pedig kétségtelenül szükség van, hisz idefent a hegyekben már napok óta leesett az első igazán nagy hó, mesebeli köntösbe öltöztetve a várost. Eltűnődött gondolataim közül a hozzám siető felkonferáló ránt fel, akit egy biccentéssel buzdítok, hogy a bizonytalanul lézengő vendégek számára hivatalosan is megnyissa az ünnepséget. Meglehet, én vettem a nyakamba a megszervezését – elmenekülendő az utóbbi hetek nehézségei elől –, azonban hiába szívleljem a ritka felhajtást, tömegeknek kiabálni egyáltalán nem óhajtok. Így hát a beavatott, aki fel lett kérve eme nemes feladatra, kötelességtudóan sétál fel a táncterem szélén elhelyezkedő, kör alakú pódiumra, ekként vonva magára a figyelmet. - Kedves vendégeink! Köszöntjük Önöket ezen a csodálatos napon El' Alora bámulatos városában! Megtisztelő, amiért csatlakoztak hozzánk Amanar ünnepén, melyet Azildor mester és a mágustanács kivételes tagjai igyekeztek a lehető legvarázslatosabbra avanzsálni a számunkra! - egészen meglepő, miféle hangerő képes meglehetősen kicsiny testekbe szorulni, noha a törpök példáján okulva tulajdonképpen nincs min meglepődni. - Bátran kóstolják meg a négy királyság ínyencségeit, finom borait és desszertjeit, vegyék birtokba a táncteret vagy élvezzék odakint a fenséges táj látványát! A jégszobor mellett, amit kizárólag a mai nap apropójára készítettek, és a mélyen tisztelt Alorand mestert idézi, ki sok száz évvel ezelőtt letette a város első köveit. Ünnepeljük vigasságban Árë isten dicsőségét! Ezennel megnyitom a bált! Bő lére eresztett szavait lelkes tapsvihar fogadja, majd a formális bemutatkozások, köszöntések sora. Temérdek előkelőséget invitáltunk meg a bálra, ám legnagyobb megkönnyebbedésemre egyetlen uralkodó sem vetemedett ilyen messzire utazni. Kimondottan feszélyező lenne, ha a jelenlegi őrség háromszorosával kellene együtt mulatnunk.
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Nov. 08, 2020 4:19 pm
El' Alora egyik legvarázslatosabb helyszíne a kert, melyben mindenféle ritka növény megterem. Tökéletes kör alakot formáz, közepén a Lebegő fával, amiről úgy tartják, hogy a benne pulzáló vibrálás a mágia forrása is egyben. Ennek egyik oka, hogy közelében a varázslatokat elvégezni könnyebbé válik, ugyanakkor a gyakorlatlan mágusokat alaposan megpróbálja a sűrű, ingatag energia. Vízesések, bámulatos szobrok és pihenőhelyek teszik túlvilágivá a helyet, melyben kis szerencsével el lehet csípni néhány egyszarvú limlint is.
A tenyerem légies könnyedséggel siklik a lépcső simára pucolt korlátjának felszínén, s kizárólag azért akad meg a következő momentumban a mozdulatában, mert félúton én is megtorpanok a kék szőnyeggel gondosan lefedett fokokon. Akár egy büszke macska, elégedett arckifejezéssel pillantok alá a bálteremre, melynek terebélyes valóját számtalan dísz, fodor, tűlevelű és bogyó ékesíti. Jó ideje készülődünk a bálra, ám az utóbbi egy hét megfeszített igyekezetének gyümölcse, ami a mai napon a szemünk elé tárul a télikert fő épületében. Mégis, ha bátorkodhatok hiúságommal élni, a mennyezetről aláfüggő aranyozott, hajlékony fémmel megmunkált, egymást keresztező ellipszisek a kedvenceim, amelyeknek ölelésébe egy ritka barlangi ásványt foglaltattam, ami egyelőre a nap fényének pompájával árasztja el a termet. Nem volt egyszerű megtervezni, okozott néhány álmatlan éjszakát, azonban meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Ez az én ajándékom a sokaságnak, ha már a szűkös köreimben kizárólag Káoszt leptem meg egy új ággyal és az anyámat a kedvenc parfümjével. 
